Tag Archive for: könyv

Tanulok rosszkislánnyá válni. Vettem magamnak egy tankönyvet is hozzá: Barbara Keesling: Jó kislányok, rossz kislányok, csábítás és gyönyör. Meglepetés magamnak a fa alá… 

Mit jelent az írónő szerint a rossz kislányság (ami szerintem borzasztó kifejezés)?

Aki imádja a szexet, szexuálisan magabiztos, fizikai gátlások nélkül él, szexuális étvágyat érez és tudja is, hogyan elégítse ki azt, rámenős, nem szégyellősködik, teljes életet él és rendkívüli orgazmuskészséggel rendelkezik.

Naná, hogy ezt szeretném. Ez kell nekem! „Én is rossz akarok lenni!” – mondogatom magamnak már napok óta, de közben érzem, nem ez a megfelelő kifejezés. Talán inkább (jó értelemben vett) ribancoknak kéne őket hívni. 

Az egyik első feladat volt a könyvben, hogy gondoljam végig, milyen „ribancokat” ismertem. Ki volt az a barátnőm, munkatársam, akire illettek a fenti jegyek? És én teljesen elbizonytalanodtam, mert úgy éreztem, nem igazán volt olyan lány, vagy nő a környezetemben, aki igazi határozott, szeximádó, dögös vadmacska volt. Aztán elbizonytalanodtam. Az nem létezik, hogy nem volt ilyen! Inkább hihető az, hogy nem akartam mindezt észrevenni. Hogy annyira tiltottnak éreztem a szexualitást, hogy úgy tettem, ez nem is létezik a környezetemben

szexi_ribanc_rossz_kislany_barbara_keesling.jpeg  Fotó: Pixabay @ Pexels

Volt több olyan barátnőm is, akit imádtak a pasik. Folyamatosan legyeskedtek körülöttük. Olyan lányok is bőven voltak, akik imádták a srácokat és mire megkezdték a középiskolát, már a sokadik kapcsolatukon voltak túl. Mi volt a titkuk? – kezdtem el gondolkodni, és arra jöttem rá, a mai napig fogalmam sincs róla. Amit kizártam, az a szépségük, vagy a mellbőségük. Szerintem nem ezen múlott. De akkor min?

Talán az, hogy már akkor nagylányként viselkedtek. Ez akkor ugrott be, amikor a könyv felszólított arra, hogy dobáljak ki mindent, ami kislányos, ami a kislány énemet erősíti, ami visszarepít a gyerekkoromba, ahol még nem volt szabad a szex. A kislányok cukik, nem szexik. Én pedig mindig is kislány voltam. Még most is az vagyok, ahogy itt ülök a plüss pulcsimban a laptop előtt.

Itt az ideje, hogy felnőjek, és kimásszak anyukám szoknyája alól.

A könyvet egyébként csak azoknak ajánlom, akik hajlandóak időt tölteni azzal, hogy az amerikai motivációs bullshitből kihámozzák az értékes mondanivalót. Akiket pedig kiver a víz ettől a stílustól (amit megértek), azoknak ígérem, írni fogok még pár bejegyzést arról, számomra milyen tanulságokoat hozott a könyv. És hogy álljon itt egy olyan könyv is egy szexéhes ribancról, amit viszont olvasni is jó: Abby Lee: Hol jár az eszem, amit meg is nyerhetsz tőlem. Részletek itt.

Nagy hatással volt rám Abby története. Ő egy szexéhes nő, akinek napi több alkalommal is szüksége van a szexre. Ha más nincs, maszturbál a munkahelye mosdójában.

Annyira más, mint én, hogy az teljesen lenyűgözött a róla szóló könyv. Szerettem volna én is hozzá hasonló lenni. Persze nem tökéletesen ugyanolyan, mert ő már függőnek tűnt, de legalább egy kicsit… Szerettem volna legalább ennyire szeretni a szexet.

abby_lee_hol_jar_az_eszem_szexmanias_naploja.jpg

Karácsonyra megkaptam ugyanezt a könyvet újra egy olyan nőtől, akihez sok tekintetben szintén szeretnék hasonlítani: Soma Mamagésától. Mivel azonban a könyv már meg volt, úgy döntöttem, az én eredeti példányomat tovább ajándékozom egy olvasómnak.

A könyvet azok között fogom kisorsolni, akik 2017 év végéig feliratkoznak a hírlevelemre. És hogy ne legyek igazságtalan azokkal, akik már korábban is követtek: azok a korábbi hírlevél feliratkozók is részt vesznek a nyereményjátékon, akik lájkolják a sorsolásról szóló Facebook bejegyzést. Sorsolás január elején a Facebook oldalamon élő videóban, de a nyertest e-mailben is értesítem majd!

Azt hiszem, valami olyasmi a célom, mint Janiék szexuális élete. 11 éve alkotnak egy párt és még mindig imádják egymást: egymás társaságát is és testét is. Amikor tanácsot kértem tőle, kiderült, hogy nem is nagyon volt még vágy nélküli időszakuk.

Szeretem a vágyat. Nem csak akarom (agyból), nem csak azt gondolom, hogy ettől leszek … nem is tudom … jó társ / nő / ember, ettől leszek normális (fú, ezt a baromságot, tudom), hanem tényleg szeretem, amikor kívánom a szexet. Amikor bizseregni kezd a puncim, vele mosolygok. 

Az ilyen történetek, mint Janiéké mozgatnak előre. Hitet adnak, hogy igenis lehetséges az, amit meg szeretnék élni. Tudom, hogy ha tovább gyógyítom magam, tovább oldom a blokkjaimat, gyomlálom a hiedelmeimet, akkor még jobb lesz.

Persze már most is jó. Csodálatosakat élvezek, mikor Ádám kinyal. Sok behatolás is okozott már komoly gyönyöröket, de ezen a téren még nagyon sok a fejlődési lehetőség. Tudom, hogy lehet változni és tudom, hogy tudok is.

Ahogy azonban Janiékkal beszélgettem (itt a videó róla, ha még nem láttad), rájöttem, hogy nem csak nekem érdemes fejlődnöm, hanem a partneremnek is. Nem azért, mert vele gond van, hisz „épp elég jó” már az is, amit megél, de ahogy hallom másoktól és ahogy tapasztalom magamon: a gyönyör igenis tovább fokozható, tovább halmozható. Például el lehet kezdeni tanulni a multiorgazmust, ami Gilján Jánoséknak nagyon bejött. Annyira, hogy még könyvet is írt róla.

giljan_interju.jpg

Gilján János valahol pont az a típus, akit szeretek: elképesztő lendületes és lelkes. Mindig kell, hogy legyen egy hobbija, amiben szakértővé válhat. Amellett, hogy mérnök, egyszerre hobbi-DJ, testépítő, trambulin-oktató és még ki tudja, mi minden. Nem fordulhatott elő, hogy pont az egyik szenvedélyében, a szexben ne keresse a továbbfejlődési lehetőséget!

Jót mosolyogtam rajta: valahol tényleg nagyon komolyan veszi a szexet. De nem úgy, hogy mindig jár az agya közben (mint nekem)! Ő egyszerűen nagyon szeretne benne fejlődni: szeretne többet adni és még nagyobb csodákat megélni. Ezért is vágott bele a multiorgazmus kitanulásába, amiről aztán könyvet is írt.

Amúgy 11 éve van együtt a párjával és ahogy hallgattam a történeteit, nagyon elégedett az aktivitásukkal. Kísérleteznek rendíthetetlenül még most is.

18289739_1586543518025616_45279740_o.jpg

Fotó: Gilján János

Csípem nagyon a hozzáállását: igenis fontos, hogy az intimitást is tanuljuk. Mindig van hova fejlődni. Igenis fontos róla olvasni, beszélgetni, ha már nincs normális szexuális felvilágosítás és nemi életre való felkészítés az iskolákban! Persze, megtanuljuk, hogy működnek a nemi szervek és hogy áll össze fizikailag az aktus, hogyan védekezzünk, de azt, hogy hogyan figyeljünk oda egymás reakcióira, hogyan okozhatunk örömöt, milyen érzéseket kelthet bennünk, arról mélyen hallgatunk, hisz ez „magánügy”. Annyira magánügy, hogy még a párunkkal is nehéz megosztani, ha valami nem tetszik.

Aki beszél a szexről, attól sokszor azt hallom, ő mekkora király az ágyban. Azt már nehezebben osztja meg velem, hogy „úgy elbizonytalanodtam tegnap, mikor kinyaltam a feleségem, mert úgy tűnt, nem élvezi annyira, mint máskor szokta”.

Belekezdtem a múltkor abba, milyen pasival érdemes kezdeni, hát most folytatom: olyannal, akinek fontos, hogy fejlődjön az ágyban is. Nem azért, mert béna, hanem mert mindig van feljebb. Tanulhat felőlem multiorgazmust, vagy tantrát, vagy masszázst, vagy bármi más módszert, a lényeg ugyanaz: legyen benne alázat, igyekezet, ambíció.

Intimitás Gourmet bejegyzése eszembe juttatta, hogy én is olvastam a Szürke ötven árnyalatát. Nagy hatással volt rám annak ellenére, hogy elfogadom, gagyi, s nem is eléggé hiteles. Miért? Mert teljesen laikusként közelebb hozta hozzám a szexuális játékszerek és a BDSM világát.

Tisztában voltam vele, hogy létezik BDSM, de amilyen kép élt bennem az addig ismereteim alapján, az alapján azt feltételeztem, „ez egy szadista / mazochista, beteg dolog. Borzalom, amit semmiképp sem szabad kipróbálni jókislányoknak, de nem is érdemes, hisz csak a pszichopaták élvezik…”

Sok mindent megmagyarázott nekem. És az én szempontomból most tök mindegy, hogy hány méter hosszú egy rendes shibari kötél, mert úgysem szaladok venni egyet, meg úgysem emlékszem az ottani adatokra. Ami átjött belőle: hogy ez nem egy félelmetes, veszélyes, vad műfaj és igenis lehet nagyon is élvezetes egy magamfajta, rendes lánynak is. Tiszta, biztonságos és nagyon jó, ezért érdemes kísérletezni vele, ha olyan partnerre akadok. És ha nem tetszik, lehet rá nemet mondani.

Szerintem nagyban hozzátett ez ahhoz, hogy olyan bátran beleengedtem magam a kísérletezgetésbe Áronnal. Tudtam benne bízni akkor is, amikor elkezdte csapkodni a puncim, vagy óvatosan elszorította a nyakam: tudtam, hogy nem bántani akar, hanem a gyönyörömet fokozni.

A kiscsaj pedig… Az első pillanattól teljesen együtt tudtam vele érezni. Tökéletesen leírta az írónő, milyen naiv lány voltam-vagyok én is. Igen, srácok, ilyen (is lehet) egy nő gondolatvilága.

Irodalmilag persze nem egy nagy élmény, s nem is fejeztem be a könyv olvasását, mert ráuntam a sztorira, de sokat kaptam tőle. Végre nem csak azok a közös orgazmussal végződő tökéletes, romantikus szeretkezések bukkantak fel, hanem valami más. Egy új, színesebb, valóságosabb világot nyitott meg előttem, amiben nem csak egyfajta szex létezik, s amiben lehet kísérletezni.

A kép forrása itt.