Tag Archive for: önismeret

8 évesen kezdtem a pályám – szexuális abúzustól a hivatásig

Azt mindig is tudtam, hogy gyerekként átlépték a határaimat.
Szexuális értelemben.

Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget:
“Ez nem akkora dolog, végülis csak egy kis apróság történt.”

Nagyon sokáig úgy gondoltam, nincs ez rám hatással úgy istenigazából.

Akkor kezdett valami derengeni, amikor másnak meséltem erről és láttam az arcokon visszatükröződni:
“Te jóóó ég… ez borzasztó.”

Elkerekedett szemek, nehéz sóhajok.

Aztán több mint 20 évvel a történtek után értettem meg, hogy ez az “apróság” alapjaiban határozta meg a működésemet a párkapcsolatban és a hálószobában is.

Nem írok erről részleteket, mert nem a történet a fontos, hanem az, hogy milyen mélyen formálja az életünket, ha nem érezzük biztonságban magunkat a testünkben.

Ha elolvasnád, itt írtam róla részletesebben.

A kutatások szerint minden negyedik nő él át valamilyen formájú gyermekkori szexuális bántalmazást.

Ez nem statisztika, hanem valóság.

Ezek az élmények átalakítják a testtel, vággyal, közelséggel való kapcsolatot.

Sok nő emiatt nem tudja kimondani, mit szeretne az ágyban — mert például gyerekként azt tanulta meg, hogy nem szabad beszélni róla.

Ezért is érzem annyira fontosnak, hogy legyen szó a sebekről és a liliomtiprásról is.

A saját történetemet a szexuális abúzusomról is azért mesélem el, hogy láthasd egy hús-vér példán keresztül, milyen együtt élni az utóhatásaival.
És biztosítalak arról:

normális, hogy akár egy több évtizeddel ezelőtt történt trauma még mindig nagy hatással van a jelen életedre.

Én tapasztalom, a mai napig előjön és be tud kúszni.
Amikor azt érzem, hogy béna vagyok, hogy már megint nem megy – az mind visszavezethető oda, az abúzushoz.

És ezt nem könnyű vagy nem is nagyon lehet hétköznapi logikával összekötni.
(Eleve nem is ezzel a logikával gyártja le az agyunk, hogy a szexuális visszaélésre vagy erőszakra úgy reagál, ahogy.)

Szóval nem azért mondom el az én történetem, hogy bárkit sokkoljak.

Nem.

Inkább azért, hogy végre meg lehessen válni a szégyen terhétől.

Hogy ki lehessen mondani: „nem az én hibám volt, ami történt. Sajnos nem vigyáztak rám, én pedig még nem tudtam magamra vigyázni.”

Azért is hozom szóba a nehézségeket, hogy hozzátegyem azt is:
nem csak a vég nélkül újrafutott körök vannak.
Fájdalmas-dühös könnyek, szomorúság, lemondás, “elromlottam, és nem látom, hogyan lesz ez valaha is jobb.”

Van élet, van vágy és öröm, van kapcsolódás a szexuális abúzus után is.

Szóval az útkeresésem alakult át a hivatásommá.

Miközben próbáltam a szexhez és a saját testemhez fűződő viszonyom megérteni, átírni, új jelentést adni neki.

Mindeközben pedig írtam a blogot.

És egyre többen jeleztek vissza, hogy az, amit a bejegyzéseimben “kimondok”, nekik is segít.

De nem azért, mert ugyanazt élték át, mint én.

A történetem által felismertek valamit a saját csendjükből.
A saját 7 pecsétes titkaik bekopogtattak a hátsó agyukból és figyelmet kértek.

Ezek miatt értettem meg, hogy ez az egész nem csak rólam szól.

Hogy amit tanulok, élek, megfogalmazok, az másoknak dobbantó is lehet.

Kezdőlöketet kaphatnak ahhoz, hogy merjenek továbblépni és egyre felszabadultabban, szégyen és gátlások nélkül járni a saját szexuális életútjukon.

Neked van olyan történeted, amiről sokáig azt hitted, csak fájdalmat hozott, és most már látod, hogy közben erőt, megértést vagy akár új képességeket is adott?

A következő bejegyzésben elmesélem, hogyan találtam meg a szexedukáicóban a hangomat, és hogyan kezdett férfiakról és nőkről, a vágyról és az önazonos szexualitásról szólni.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Fagyott húsból a gyönyörteli test felé

A testem egyszerűen nem reagált.

Sokáig volt ez így.

Tudtam, hogy mit kellene tennem.

Elméletben.

Tudtam, hogy hol kellene valamit éreznem.

De amikor megérintettem magam vagy szeretkeztem, semmit nem éreztem.

Mintha egy fal választott volna el önmagamtól.
Mint amikor télen átfagysz a hidegtől… és mintha nem is a te kezed lenne, amit megérintenek.

Volt bennem vágy.

De nem a “szexuális gerjedelem” értelmében.
Nem testi, inkább valami lelki űr.

Hiány.

Vágytam a bizalmas közelségre, a melegségre, az érintésre… csak épp nem jött át.

A testem zárva volt.


Akkor még nem tudtam, hogy ez nem „hibás működés”.
Hanem védekezés.

A testem egyszerűen megtanult lezárni, elnémult, mert már nagyon régen nem élte meg, hogy biztonságban van.
Valahol mélyen megvolt nekem az a tudás, hogy a gyönyör átélésének képessége bennem is ott lakozik, csak valahogy nem érhető el.

“Lélektani okok miatt átmenetileg zárva.”– valami ilyesmit  pillanthatnánk meg a táblán az említett képesség ajtajához érve.

“Hozzáférés megtagadva. Kérem konzultáljon a fejhadiszállással.” – villanna fel a rendszerüzenet, amikor a partnerem a kezét a bugyimba csúsztatja.

Döntöttem.

Elkezdtem fókuszálni erre a gyönyör témára.

Figyelni. 

Napról napra figyelmet szentelni a testnek, az érzéseknek és érzeteknek, a szexről alkotott hiedelmeimnek.


Elkezdtem naplózni, önmegfigyelni, kísérletezni.

Nem teljesítménykényszerből, eredményorientáltan, hanem kíváncsiságból.

Ez lett később a Találd meg a gyönyöröd program alapja.

Egy évnyi, napi szinten végzett önmegfigyelés, rengeteg felismerés, és persze rengeteg türelem.
Nem „technikákat” gyűjtöttem.

Kapcsolódásokat.

Egyrészt mert barátságot kezdtem kötni a testemmel.
Másrészt mert rengeteg féle-fajta terápiás módszert próbáltam ki, hogy tapasztalatot és szakembereket gyűjtsek, amit másoknak is továbbajánlhatok.

Mert ki tudja, ki melyik úton keresztül jut el a felszabadult és önazonos szexuális lényéhez.

Megtanultam ezalatt az intenzív 1 év alatt, hogy ÉREZNI nem egy cél, amit el kell érnem. 

ÉREZNI egy állapot, ami akkor jön, ha végre ott vagyok magamnak.

Ha megvan a kapcsolat saját magammal.

Nem mindig ment.


És akkor még nagyon elegánsan fogalmaztam…
K***a sokszor egyáltalán nem sikerült.


Voltak időszakok, amikor újra meg újra egy szemernyit sem éreztem.

Máskor meg hirtelen túl sokat.
Mit amikor az áthűlt húst hirtelen bedobják a forró olajba.

Már arról is elfeledkeztem, mit tűztem ki vágyott állapotnak, annyira meg tudtam olykor zuhanni vagy összezavarodni.

De abban biztos voltam, hogy csak jelen akarok lenni a testemben.
Megengedni és átélni, hogy az legyen, ami van.

Most is vannak hullámok.

Vannak időszakok, amikor megint nehéz kapcsolódni a testemhez és a vágyaimhoz, érzékelni.

Ma már nem ijedek meg ettől.

Tudom, hogy ez nem visszaesés, hanem a mélyülés jele.
Amikor időt kér a rendszer, hogy beépítse az eddigieket.

“Lassíts!”

És ha megvan, felkészült az újra.
Mehetünk még mélyebbre.

Tudom, hogy ez az út nem csak rólam szól.

Mert minden alkalommal, amikor újra kapcsolódni tudok magamhoz,
valahogy a világhoz is közelebb kerülök.

Hoztam is neked egy tűnődni való kérdést ennek apropóján:

Volt már, hogy újra kellett tanulnod valamit, amit azt hitted, rég tudsz?

Volt már, hogy a tested, a lelked úgy tűnt, elveszíti valamilyen képességét, vagy rájöttél, hogy nem képes valamire?

A következő bejegyzésben arról mesélek, miért tartom ennyire fontosnak, hogy a szexszel kapcsolatban ne csak vágyról, hanem sebekről, csendről és újrakezdésről is beszéljünk.

Mert nekem is innen született a küldetésem és a hivatásom is.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

A túl szexi lány

Amikor elindítottam az Ébredő Szexualitás blogot, tele voltam lelkesedéssel.

Rengeteg pozitív visszajelzés jött:
“végre valaki nyíltan beszél a szexről.”


Untam és kiakasztott már, hogy ha erről a témáról szó esik, az emberek inkább lehalkítják a hangjukat, elviccelik, vagy szégyenkezve keresnek egy másik témát.

Én viszont azt akartam, hogy végre nevén lehessen nevezni a dolgokat.

Nem akartam virágnyelven beszélni, sem ködösíteni.

Azt akartam, hogy kimondhassunk kertelés nélkül olyanokat, mint: 

punci 

szopás

nyalás 

gyönyör

maszti

És még folytathatnám a sort jóóóó hosszan.

Hogy mindezek kimondása ne legyen bántó, ne legyen sok, hanem természetes.

Azt akartam, hogy a szexualitásról lehessen beszélni úgy, mint az evésről vagy a légzésről.

Az élet természetes részeként.

Csakhogy az elején ez nem mindig sikerült.


A blogomhoz „túl szexi” erotikus képeket választottam illusztrációnak, a videóimban pedig annyira direkt módon fogalmaztam, hogy sokakat “megrémítettem”.
Nem a tartalommal, hanem a közönségesnek ható megfogalmazás miatt.

A fentebbi gondolatom mentén szándékosan köznyelvi kifejezésekkel beszéltem a szexről – csakhogy ezzel a hatás sajnos nem könnyed és emberközeli, hanem útszéli lett. 

Emlékszem, az egyik videómnak az volt a címe, hogy „A szopásról az erdőben.”

Az, ahogyan az erdőben a furulyázásról meséltem, számomra egy mélyen önreflexív, önismereti tartalom volt.

Arról szólt, hogyan fedezem fel kíváncsisággal és nyitottsággal az orális szexet.
A játékosság volt benne a legfontosabb, meg hogy kövessem azt, ami nekem jó, amit éppen az adott pillanatban szívesen teszek.

De sokan meg sem hallották, miről beszélek.

Megálltak a címnél, vagyis a szókimondó mivoltánál — és összerezzentek.
Zavarba jöttek, vagy támadóan és felháborodottan reagáltak.

Akkoriban ez nagyon bántott.

Úgy éreztem, félreértenek, és ez nagyon igazságtalan.
Hiszen én csak őszinte akartam lenni.

De ma már tudom: az őszinteség és a nyíltság nem feltétlenül ugyanaz.


A gyógyító beszéd nem attól lesz hatásos, hogy hangos.
Hanem attól, hogy oda tud érni azokhoz a fülekhez, akiknek a legnagyobb szüksége van rá.

Azóta megtanultam finomabban, diszkrétebben fogalmazni.

Nem azért, mert szégyellem, amit mondok, hanem mert nem akarom kizárni azokat, akiknek pont ezekről a dolgokról a legnehezebb hallani.

A szexről lehet beszélni olyan érzékenységgel is, amitől bátor, valósághű, felszabadító és ugyanúgy nyílt lesz a kommunikáció.

Ma már úgy látom, hogy a szexualitásról való beszéd és maga a szex erős párhuzamot mutat.


Nem a hangerő a lényeg, hanem a kapcsolódás.


Nem az a lényeg, hogy mennyire botránkoztatunk meg vele embereket, hanem hogy mennyire vagyunk jelen, és mennyire tudunk figyelni arra, aki velünk van benne – akár az aktusra gondolok, akár a szexről való őszinte beszélgetésre.

Az Ébredő Szexualitás kezdetekor ezeket még nem tudtam.

Csak azt éreztem, hogy muszáj felszólalni ebben a témában tabuk nélkül.
Ma már úgy látom, hogy: nem muszáj ezt tenni.
DE érdemes.

Mert amikor tapintattal, szeretettel, emberien beszélünk róla,
akkor nemcsak szavakat mondunk ki,
hanem ajtókat is nyitunk.

(Apropó! Még nem is sejted, de pont nagy-nagy munkában vagyok, hogy a kezedbe adhassak valamit nemsokára a szexről való őszinte beszélgetésekhez…)


Te mikor tapasztaltad, hogy elég csak önmagadat adnod?

Hogy nem kell harsánynak vagy tökéletesnek lenned ahhoz, hogy mások valóban megértsenek téged?


Csakhogy némi önismereti kérdést is hagyjak itt gondolkodnivalónak. 😉

A következő bejegyzésben arról mesélek, hogyan tanultam meg életemben először igazán érezni.

Elmesélem azt is, hogyan született meg a Találd meg a gyönyöröd program,
és mit adott nekem az, hogy végre valahára megtanultam figyelni a testemre.

37 évesen.

De hát jobb később, mit soha. 😉

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Boldog 10. szülinapot, Ébredő Szexualitás!

Tíz évvel ezelőtt, ezen a napon elindítottam az Ébredő Szexualitás blogot.
2015. október 25., a “második szülinapom”.

Annó nem szakértőként vagy szexedukátorként kezdtem írni.

Csak egy nőként, aki szerette volna élvezni a szexet.

10 évvel ezelőtt ez nem igazán ment.

Nem azért feküdtem le az akkori párommal, mert vágytam rá, hanem mert meg akartam felelni.
Úgy voltam vele: ha már én nem tudom, hogyan lehet ez nekem jó, legalább a páromnak legyen az.

Legalább ő ne érezze, hogy velem valami baj van.

Persze legbelül ott motoszkált bennem egyfajta vágy.

Nem az, hogy „jobb” legyek az ágyban.

Hanem hogy végre ÉREZZEK valami JÓT.
Annyit éreztem, hogy a testemben lenni olyan “idegen” érzés.
Mintha nem lenne köztem és a altestem között kapcsolat.

Azt akartam elérni, hogy a szex többé ne feszültségforrás legyen, hanem valami, ami összeköt, feltölt és életre kelt.

*Ez volt az én vágyott állapotom.*

Emlékszel, pont amiről az elmúlt bejegyzésekben is beszéltem: egy következő lépcsőfok onnan, ahol aktuálisan tartottam – valami új irány felé.

Nem is tudtam, pontosan hogy kellene odáig eljutni.
Csak azt éreztem, hogy nem akarok tovább így élni.

Ebből a vágyból, ebből az elszánásból született meg minden:
az önismereti utam, a terápiás folyamatom, és maga a blog is.

Az első bejegyzésem arról szólt, hogy megtanultam önkielégíteni.
De nem mint egy szexuális technikát, hanem mint egy belső áttörést.


Arról a pillanatról írtam, amikor először engedtem meg magamnak, hogy gyönyört érezzek.

Nem másért, nem valaki kedvéért – hanem saját magamért.

Az Ébredő Szexualitás akkor még nem volt több, mint egy személyes “szexnapló”.
(Persze nem arról írok, hogy kivel, hányszor. Hanem hogy mit éreztem, mi mozdult meg bennem.)

De nekem egy új élet kezdete lett.
Segített befelé figyelni, jobban érteni magam, megengedőbben, kedvesebben bánni saját magammal.

Akkor még sanda sejtelmem sem volt, hogy ebből egyszer hivatás lesz.
Csak azt, hogy végre elkezdtem ébredni.

Bár nagyon lassan és fokozatosan, de elkezdett lélegezni az érzéki részem.

A következő bejegyzésekben mesélek majd arról, hogyan alakult tovább ez az út:
milyen mellékvágányokra tévedtem menet közben, mit tanultam magamról, és hogyan formálódott bennem lassanként az, amit ma tanítok.

Addig is tehetsz vele újra egy kísérletet – ahogy arra az elmúlt 1 hónapban is buzdítottalak:

Képzeled el a saját vágyott állapotodat –

“milyen lenne az a szexuális élet, amit szívesen élnék nap mint nap?”

(Tudod, az alábbi lista tök jó irányokat ad ehhez:
https://ebredoszexualitas.hu/blog/az-igazan-jo-szeretkezes-17-szempontja/)

Én is ezzel a kérdéssel kezdtem 10 éve…

Folyt. köv.! 🎂

U.i.: A következő bejegyzésben mesélek arról, miért lett “túl szexi” az eleje ennek a történetnek – és hogyan tanultam meg érzékenyen, tapintattal, mégis nyíltan beszélni a szexről.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Az unikornis a mesében, a jó szex a hétköznapokban él

Az előző bejegyzésben tettünk némi kitekintést a szexfókuszú művészettetárpia világába Saci meztelen páros montázsával.

Most folytassuk a méltán sokat emlegetett listával.

Kéznél van a lefirkantott vagy kinyomtatott példányod az igazán jó szeretkezés 17 szempontjáról?

Megvárom, amíg előkapod.
(Ha még nem találkoztál vele, itt találod.)

…

Megvan? 

Mit jelöltél be annak kapcsán, hogy
– “ezt és ezt meg szoktam élni a szexben”,
– “ezt meg ezt még hírből sem ismerem”,
– “azt meg amazt pedig bárcsak megtapasztalhatnám”?

Eltelt több, mint 3 hét is azóta, hogy először mutattam neked.


Nézd meg most  újra.

Mi változott?

Van-e, ami akár csak gondolatban is eggyel közelebb került hozzád?

Hogy vagy most a szexszel?

“3 hét, chhh.
Miért változna bármi is ilyen rövid idő alatt, ami évek óta úgy van, ahogy?
És különben is, messze vagyok ettől, mint Makó Jeruzsálemtől.”

Hallom, ahogy felforr benned a vér.
“Ilyen képtelenséget, chhh”.

De figyelj, fontos, hogy tudd, hogy ez a 17-es lista, amit összeraktam, nem mérce és nem is ítélet.


Ez egy irány. 

Mint egy világítótorony, ami megmutatja, merre érdemes tartani.

Ahogyan Saci is mesélt a szexszel való kapcsolatáról most, hogy a rákot leküzdötte.

Újult erővel szembenéz a szex témájával, barátkozik a testének megváltozott érzeteivel, és célokat állít. 

Tapasztal. 

Nyit az új felé.

Kitűz egy célt, amire vállalkozik, hogy eléri.

A vágyott állapot az nem a „végpont”, nem a legmagasabb hegycsúcs.

Hanem egy következő állomás, ami épp elérhető, elképzelhető.

Egy szándék, egy célra tartás.

A vágyad vezet felé, de nem a „tökéletes végkifejlet”, amihez görcsösen ragaszkodni kell.

Úgy tudsz te is közelebb kerülni a számodra élvezetes szexhez, ha először is hiszed, hogy van ilyen – aztán el is indulsz felé.

És hagyjuk a sablonos, lemondó frázisokat, hogy:

“Inkább beérem azzal, ami most van, lesz ez még így se…”

“Mivel mindenkinek rosszabb az intim élete a környezetemben (vagy nincs is), ezért tulajdonképpen a miénk jónak számít.”

“A korral jár, hogy eltávolodunk egymástól és a szexnek annyi.”

“10-20-30 év házasság után normális, hogy már nem érünk egymáshoz, a szüleimnél is így volt.”

Stbstbstbstbstb.

Így nem lehet.

Ez nem lehet egy „munka”, ami fárasztó és nyűg.

Először kezdheted azzal, hogy eljössz az ingyenes előadásaimra, hallgatsz kurzusaimban a szexről.
Tudod, elindulsz és szétnézel a szigeten túli vizeken, milyen az időjárás.


Aztán, amikor legyőzted a tengeri betegséget és nem akarsz hátra-arccal visszaiszkolni a szigetre, akkor próbáld ki ezt is:

Tekints a szexszel foglalkozásra úgy, mint egy szabadidős tevékenységre, amiben örömöd leled: mint amikor kertészkedsz, főzöl, vagy barkácsolsz.

Lazulsz.
Játszol.
Felkél a kíváncsiságod.


Otthonos érzés.


És közben könnyen lehet, azt veszed majd észre, hogy egyre több pipát tudsz tenni erre a listára.

Engedd, hogy ez a lista most világítótorony legyen neked.
Egy emlékeztető arra, hogy a jó szex nem egy szivárványos egyszarvú, hanem létező jelenség – és neked is részed lehet benne.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Arccal a csiganyál felé – úton a gyönyörteli szexhez


Emlékszel, hogy legutóbb már majdnem kihajóztunk a szigetedről?

Éppen megnyertél egy formás kis ladikot, amivel el tudsz indulni az öröm- és gyönyörteli szexuális életet termő felfedezőúton.

Akkor most következhet a hogyan.

Az előző bejegyzésben említettem, hogy Saci olyat hozott magával az egyik csoportos coachingra, amit világítótoronyként emlegettem.

Ez lesz a válasz a “hogyan”-ra.

Hozott magával egy montázst, amit arra a témára készített, hogy van ő most a szexszel.

Elmesélte, hogy ez neki mit szimbolizál.
De, először ha van kedved játszani, akkor most állj meg egy kicsit az olvasással.

Nézd meg ezt a képet és hagyd, hogy hasson rád.


Benned milyen érzéseket kelt?
Neked miről szól?

Úton a gyönyörteli szexhez - Saci montázsa a szexhez való viszonyáról, ahogy fejest ugrik egy természetes, meztelen, önazonos szexuális életért

…


Ha megvagy, akkor jöhet, amit Sacitól hallottam.

“Igazából ez saját magam itt középen, szépen ugrok egy fejest a vízbe…
Jó értelemben sodródok az árral, nem akarok mindent kontrollálni, csak hagyom hogy megtörténjen…

Nem tartom magam prűdnek, de nehezemre esett kirakni ezt a meztelen párt.
Vicces, mert kivágtam az újságból valami szép képet, és aztán akkor láttam, hogy a hátoldalán ott van ez a pár… Nem, én ezt a párt AKAROM kirakni!… És bevállaltam. Ki is raktam a falamra.”


Megkérdeztem tőle:

Mi az, ami a számodra vágyott szexet testesíti meg ezen a képen?

“Az abszolút közelség, meg fejest ugrás bele.
A bátorság.
A másik elfogadása, úgy ahogy van, meg a saját magamé is persze.
Meg hagyni, hogy közek jöjjön a másik.

Ez a pár nagyon meghitt, nyíltak egymás felé. 

Nyugisak.

A kapcsolataimban általában zsizsegtem, és sosem a nyugalom volt jellemző. 

Mindig valami… nem is tudom… készenlét volt.
A nyugalom, meg hogy olyan vagyok, amilyen, és csak úgy vagyunk együtt, olyan nem igazán.
Mintha el kellett volna játszanom egy szerepet.


Hmmm… 

Érdekes, mert itt ez a csiga…. emlékszem, amikor legelőször beszégettünk, még negatívan hoztam szóba a csigát – hogyha lassú a szex, akkor ilyen csiga érzésem van: fújjjj, hideg, nyirkos-nyálas izé, uváh… 

Most azért van itt, mert természetes, hogy nedves, nyirkos, nem gusztustalan egyáltalán. A halaknál is ugyanez. Korábban taszított, de most nem, hogy olyan csúszósak, semmi nem borítja a testüket, csak a pikkely… ők is olyan meztelenek. Pőre állatok 🙂


A múltban mindenféle elképzelések voltak a fejemben a szexről meg az intimitásról.
Szépek és csúnyák is.
Egy elvont világ, romantikus meg színes, szép, mint ezek a halak itt.
De ez csak elméletben létezik.


És ott a választóvonal középen, ahol fejest ugrok.
Abba, ami a valóság.

Ott vannak a hús-vér emberek.
A jövő.

És persze az olyan csigás, meg nyálkás, igen, de nem baj.

Meg akarom élni.”


Én még most is libabőrös leszek, ahogy a szavait újra hallgatom, hogy legépelhessem.
Tényleg világítótorony egy hajósnak a szexualitásról tanulás vizein.

Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy indulj el a jól körülhatárolt kis szigetedről.

Eredj a nyomába valami újnak.


Saci alkotása szépen illusztrálja:
hogyan születik meg a nyitottság, egy új irány.
Amikor szembesülsz a régivel és megvágyod a változást. 

És kíváncsian, inspiráltan, mindeközben akár remegő térdekkel, de lépést teszel előre.

Huhh….

Hálás vagyok Sacinak, hogy beleborzonghattam megint a sztorijába.

No, de a következő bejegyzéshez van még egy kérdésem hozzád:

Megvan még a listád?

Tudod, a 17-es lista, amin javaslom, hogy jelölgesd csak
– az “időnként/stabilan megélem a szexben” pontokat,
–  meg az “ezt én is meg akarom tapasztalni a szeretkezésben” pontokat.


Na, ezt a listádat készíts oda az éjjeli szekrényedre az írkálós füzeted alá, vagy a konyhapultra a fallosz alakú kaktuszhoz, esetleg a fürdőszobában a mosdókagyló feletti polcra a fogkefe mellé – oda, ahol a bejegyzéseimet olvasni szoktad.
Azzal folytatjuk.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

A vágyott szexuális élet megálmodása – és ami az útjában áll


Nemrég volt a záró alkalma a Találd meg a gyönyöröd programnak.

Nagy izgalom van bennem minden ilyen csoportos coaching előtt.

Egyrészt, mert nekem egy varázslat, hogy ez a program mostmár több, mint 5 éve él és kivirulnak általa nők százai.

Másrészt, mert kíváncsi vagyok, hogy akik eljönnek majd, vajon milyen tanulságokat hoznak magukkal?

Hogyan fogják értékelni az Találd meg a gyönyöröd program elmúlt 1 évét?

Azt az 52 hetet, amit arra tettek fel, hogy megismerjék a saját testüket és vágyaikat.
Amit önként arra szántak, hogy megtanulják igazán szégyentelenül, fesztelen élvezni az érzéki érintést – úgy a sajátjukat, mint a partnerükét.

Én végig fogom a kezüket ezen az úton.
Hiszen emlékszem milyen iszonyú nehéz volt nekem egyedül haladni rajta.

De ők maguktól hajlandók menni, a figyelmüket és a türelmüket önmagukra szánni, a szexuális lényüket megismerni, kibontani, magukhoz ölelni.

Miközben a leggyakrabban azzal a bizonytalansággal néznek farkasszemet, hogy fogalmuk sincs arról, mi lenne nekik a jó.

És ez az a pont, amivel találkozva sokan el sem indulnak.

Volt az alkalmon egy hölgy, aki az első 2 hónap után félbehagyni kényszerült a programot.
Rákot diagnosztizáltak nála.

Mondhatni a létező legkacskaringósabb úton jutott el a kurzus végéig.

De amit hozott magával… na azt az ő engedélyével majd neked is meg fogom mutatni.
Hadd inspiráljon téged is a szexhez való viszonyodban.

Na de, vissza ahhoz az ominózus ponthoz – amikor a leghaloványabb fogalmad sincs, hogy mi lenne neked a jó.

Az ágyban sem.

Meg gyakran az étteremben sem, a munkahelyen sem, meg a kapcsolatokban sem.

Tudod, mondtam már, hogy a szexben megjelenik mindaz, amit hiszel a világról.
Hogy milyen a férfi és a nő, milyennek KELLENE lennie, mitől jó vagy lohasztó egy párkapcsolat, vagy éppen az aktus.

Sok-sok elképzelés, mércék mindenhol.

“És akkor hogyan jöjjek rá, mi a jó nekem?!”

Amolyan ezoterikusan mondhatnám, hogy legyen egy vágyott állapot, amire gondolhatsz.
Konkrétumokkal.
Hogyan akarod érezni magad?
Hogyan néz ki ez egy jelenet szintjén, mi történik ilyenkor?
Milyen körülmények kellenek ehhez?

“Jó-jó.
Értem.
De hát pont azt nem tudom, mi lenne az, amire vágyom, kössz szépen…”

És igazad van, mennyire képtelen ez a helyzet.

Olyan ez, mint egy parányi sziget az óceán közepén, körben mindenhol a végtelen víz.
5 perc sem kell, hogy körbeérj a kis földkupacon és közönyösen elmondhasd: ismered az összes gödröt, fűszálat és kavicsot.
Unalmadban még némelyiket el is nevezed furcsa-ritka neveken, hogy Özséb, a kiskráter, meg Klodvig, a kakas formájú kődarab.

De.

A víz végtelensége csak illúzió.
Még nem jártál ott, mert nincs meg hozzá a csónak, a hajó.

Az, hogy mostmár 10 éve a szexről kutatok, szakemberekkel dolgozom, és megosztom azt a tudást, amit saját bőrömön és a sok-sok tanulás árán megtapasztaltam – ezt bocsátom neked vízre, hogy a szigetednél partot érjen.

Az, hogy a szexről őszintén és tabuk nélkül beszélek, az lehet a hajó ahhoz, hogy végre kimozdulj a szigetedről.

Azért osztom meg a klienseim vagy kurzusrésztvevők történeteit és sikerútjait, hogy lásd:
a szexualitás egy sokkal tágasabb és emberibb játszótér, mint amit a felvilágosító órák vagy a szüleink intelmei (ha voltak), és a pornójelenetek megmutatnak.

Ha van tudomásod az életszerű, valódi szexualitásról és annak sokféleségéről, akkor már eggyel kijjebb vagy a prüdéria és a beszűkült gondolkodás talpalatnyi szigetéről.

Van egy hajód, amivel elindulhatsz.

Nem kell örökre ott maradnod azért, mert oda születtél.

Láthatsz világot, élhetsz olyan életet, ahol a testi örömöt megélni olyan természetes, mint jóízűen elkortyolgatni egy finom reggeli kávét.

Csak biztatni tudlak, hogy ha remegő lábakkal is, de szállj fel a fedélzetre.

Hogy merre indulhatsz el, ha már megvan a hajó, arról írok még a következő bejegyzésben.
És hozom majd a fentebb említett hölgy, Saci “világítótoronyát” is.

Addig is, jó szelet kívánok!

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Az igazság a „szexmániás” szexológusról


Nemrég felismert egy a házunk előtt lomizó férfi.

Odajött. 

Megszólított.

Aztán durr bele, a közepébe, nem kertelt, csak kérdezett:

„Te hányszor csinálod? Naponta kétszer? Háromszor?”

Csak mosolyogtam rajta… kínomban. 

És nem csak azért, mert kényelmetlen volt a közvetlenség.
(Amúgy rém tapintatlan volt, ahogy teljes hangerőn tolta ezt.)

Hanem mert tényleg sokak fejében él rólam ez a kép:

PoliLili, a “szexmániás szexológus”.

Hm…

Hát persze, mi más?

Az igazság az, hogy én messze nem a szexéhesből vagy kívánósból indultam.
És ma sem ott tartok.
Sőt, nem is célom, hogy valaha ott tartsak.

Az én nehézségem sokáig az volt, hogy nehezen kapcsolódtam a saját testemhez, nehezen tudtam beengedni a gyönyört.

Így aztán a szex sokszor arról szólt, a páromnak adjak.
Legalább neki legyen jó, ha már én nem tudom, nekem hogyan lehetne az.

Na, hát innen jutottam el odáig, hogy ma már élvezem a szeretkezést, tudom irányítani azt és megtalálom benne a játékot.

És hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Mindjárt mondom, csak előtte kíváncsi vagyok, emlékszel-e még a listára?
Mert hogy hoztam egy újabb ismérvet ehhez a 17-es listához, ami a jó szexet fémjelzi.

Számomra például

a jó szex egyik legfontosabb jellemzője, hogy bármikor visszaléphetek, és bármikor változtathatunk.

És mennyi ideig nem volt erre felhatalmazásom magamon belül…

Régen görcsösen hittem, hogy bizonyos dolgokat “végig kell csinálni”, különben nem vagyok elég jó.

Mondok egy példát.

Orális szex közben azt gondoltam, hogy addig kell “dolgoznom”, amíg a párom el nem élvez, és utána még lenyelnem is illik az ő “kitörő örömét”.

Ha pedig nem így teszek, akkor minimum csalódást okozok.

Istenem…

Így leírva aztán még szembetűnőbb, hogy milyen erős korlátozó elképzeléseim voltak.

(Ezért is szerettem naplózni a szexről, hogy rálássak, hol is tartok a gátlásaimmal, sikereimmel a szexuális fejlődést terén. Ajánlom neked is a naplózást. Meg a blogírás is sokat segített nekem ebben a folyamatban.)

Ma már teljesen másként élem ezt meg, amikor szájjal kényeztetek:

👄 Van szabadságom: annyit és úgy csinálom, amennyit és ahogy szívesen teszem.

👄 A folyamatos erős vákuum helyett, amire korábban azt hittem, “ettől boldog a pénisz” (meg a gazdája) inkább játszok: hol csak odabújok az arcommal hozzá, hol kiveszem a számból, és kézzel érintem, szeretgetem tovább.

👄 És ha éppen elfáradtam / nincs kedvem eljuttatni őt a csúcsig, vagy nem esne jól az ondóját lenyelni, akkor nem csinálom.

A “nem”-ek helyett inkább az “igen”-eket keresem.

A kérdés ahelyett, hogy mit “kell” megtennem, az, hogy mi esik jól, mihez lenne kedvem?

„De Lili, ez olyan, mintha visszautasítanád őt…”

Jogos. 

De csak akkor, ha megállok a nemet mondásnál.
Mellé teszem, hogy ezt vagy azt szívesen csinálnék ahelyett, hogy XYZ.
Szóval “a szám helyett most inkább a kezemmel kényeztetném a farkadat, Kedvesem.”

Ez nem visszautasításról szól – hanem arról, hogy

az öröm és a kísérletező kedv az iránytűm.


Ez a fajta játékosság, szabadság és kreatív hozzáállás teljesen más minőséget adott a szexuális életemnek.

Azért mesélem ezt most el neked, hogy lásd:
lehet változtatni.

Nekem – aki szexuális trauma hatásaival él és a mai napig gyógyul – rengeteg örömteli változás jött így az életembe.

Persze bele is törődhettem volna a szenvedést okozó állapotokba…

De változtattam.

És ha nekem sikerült, rengeteg szembeszéllel, akkor hidd el, neked is fog.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Az igazán jó szeretkezés 17 szempontja


Imádok játszani.
És önismerettel foglalkozni is.

Nem is tudom melyiket szeretem jobban…

DE!
Hát ha a kettő együtt van! 🙂

Úgyhogy hoztam neked egy ilyet.
Egy “játékot”, amire tekints egyfajta önismereti tesztként.
Izgalmas lesz, mindamellett el is gondolkodtat magadról.

Mitől is lesz JÓ a szex? 

Például attól, ha ugyanannak örülünk, és ugyanazt élvezzük együtt?

Vagy attól, hogy megélem, a másiknak jó az, amit én tudok adni?

Szerinted mitől?

Összegyűjtöttem 17 olyan hús-vér megnyilvánulást kliensektől, programjaimon és kurzusaimon résztvevőktől személyesen, amelyek “az igazán jó szeretkezés” ismérvei. 

Idén tölti a 10. évét az, hogy ezt kutatom.
Mostmár évek óta szexológusként is, egyre mélyebbre ások ebben a témában.

És ez a 17-es gyűjtés rávilágít a jó szex lényegére és jól összefoglalja azt.

Először csak olvasd el.
Aztán mondom, hogyan ágyazol meg ezzel a 2 perccel az elkövetkező napok, hetek változásainak a szexuális életedben.

*VIGYÁZAT
Ez a 17 személyes megfogalmazás a gondolatokon kívül mást is felébreszthet benned…
Én szóltam. 🙂

Jöjjön tehát a JÁTÉK:

Az igazán jó szeretkezés 17 szempontja

  1. Egyszerre tudunk adni és kapni.
  2. Én is élvezem, és nem azon kattogok, hogy elég jó-e neki.
  3. Azt érzem közben, hogy tök jó vagyok így, és nem kell bizonyítanom.
  4. Önmagam tudok lenni, és nem színlelem sem az orgazmust, sem az élvezetet.
  5. Felszabadult vagyok benne, és nem érzem úgy, hogy vizsgázom.
  6. Játszunk és kísérletezünk.
  7. Biztonságban érzem magam.
  8. Feloldódom és élvezem a saját testemet is.
  9. Pironkodás nélkül élem meg a szeretkezést.
  10. Van időnk egymásra és nem kell sietni. (Kivéve, ha pont ettől játékos a helyzet.)
  11. Nem az orgazmustól lesz jó, az maximum hab a tortán.
  12. Kíváncsi rám a párom, tényleg figyel rám és nem csak „letudja a kötelezőt”.
  13. Ki merem mondani, mit szeretnék.
  14. Olyan érzés, mintha együtt áramolnánk.
  15. Csak úgy szexelünk, nem akarunk megfelelni semmilyen “kötelező” forgatókönynek.
  16. Kölcsönösen öröm a szex, nem önfeláldozás.
  17. Egyformán fontos mindkettőnk, nincs „előbb ő, aztán én” sorrend.

Van egy javaslatom.

Kezeld ezt a listát úgy, mint egy pipálós tesztet.

Nyomtasd ki, vagy írd le egy papírra, és jelöld be rajta:

Melyik az, amelyiket már meg tudod élni, ami stabilan megvan a szeretkezéseitekben?

Nem kell minden pontot kipipálnod – lehet nem is akarnád mindegyiket, hogy megvalósuljon.

Aztán nézd meg ezzel a szemmel is:

Melyik az, amelyiket még nem sikerült átélned, de VÁGYSZ rá és SZERETNÉD?

Őrizd meg, mert a következő bejegyzéseimben még vissza fogok térni ehhez a listához.

Addig is, amíg ez az idő eljön, forgasd magadban a mondatokat.

És ha már most tarkón vágott egy-két felismerés, mesélj róla az info@ebredoszexualitas.hu címre küldött leveledben!

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!
/Szerző:

A szex egy kegy, amit a nők néha odaadnak?


Az előző bejegyezésekben arról írtam, milyen módon akadályozod magad abban, hogy még jobb szexuális életed legyen, és arról is, hogyan szokhatsz le erről az önszabotázsról.

Most egy kérdést hoztam, ami levélben érkezett egy férfi követőmtől:

”Áruld már el, hogy a nők nagy része miért tekint úgy a szexre, mintha az az ő áldozata lenne a férfiért – és lényegében kegyet gyakorol, ha enged a ‘csábításnak’?” 

No akkor bontsuk ezt most ki.

Miért érzik sokszor úgy a nők, hogy a szex egy kegy, amit néha odaadnak?

Mert évszázadokon átível az a “hagyomány”, hogy a nő teste nem az övé.
Így a szex pedig nem örömforrás lesz, hanem alku tárgya – jó viselkedésért járó ajándék, a férfi öröméért vállalt „kötelesség”, a családi békéért fizetett adó.


Hóó-hóó, lassítsunk, hogy jutottunk ide lólépésben?

Már mondom is – való igaz, szükség van némi átkötésre.

Szóval.

Indulhatunk akár Ádámtól-Évától is, ott ugye az “Oldalborda kisasszony” lehetne a nő titulusa.

De mondjuk csak nézzük meg az elmúlt 1000 évet.
Kevés olyan kultúra létezett, főleg Európában, ahol ne lett volna a nő valamilyen kisebbrendűen megkülönböztetett pozícióban.

Nem, nem húzom fel a kék harisnyát, ez most nem egy feminista duma.

Korlátozások jogilag, utazási, tanulási lehetőségekben, elvárások keményen, hogy a nőnek mi a dolga…

És félre ne érts, egyetértek azzal, hogy különbözően vagyunk kódolva nőként és férfiként. 

Ezért alkalmas például a nő teste és idegrendszere lábon kihordani és aztán életben is tartani egy nyáladzó-vijjogó emberpalántát, és ezért képes átlátni a családi logisztikát 3-6 hónap távlatában. 

És többek között ezért képes a férfi levadászni egy nálánál 15-20x nagyobb mamuthegyet más férfiakkal összefogva. Vagy behúzni a villamoshálózatot egy házba úgy, hogy ne táncoltassa szanaszét a 220V.

Tehát a lényeg, hogy

a nőiség mostohasorsát a történelem is elmeséli

– az elnyomástól az “egyenjogúságig” (ami a férfiakhoz hasonlatos jogokat és bánásmód kieszközlését takarja, és NEM a női mivoltot támogatja, DE ebbe majd máskor megyek bele).

Az idő múlásától függetlenül, az elmúlt korok lenyomatai még mindig nagyon erősek:

„A nőnek otthon a helye.”
„Asszonynak hallgass a neve.”
„A nő dolga, az önfeláldozás és az, hogy tűrjön.”
„Első a család.“
„Egy rendes lány nem gondol mocskos dolgokra [például a szexre].”
„Aki a szexet élvezi, az ribanc.”

A listát biztosan te is tudnád még bőőőven folytatni…

Ismerős bármelyik?
Felfedezed magadban egyik-másik vezérgondolatot? Csak egy szemernyit is?

Szerencsés vagy, ha hírből sem ismered ezeket.

A nők többsége azonban még mindig a bőre alatt viszi a fentebbi a mondatokat.
És amikor találkozik a benne felébredő szexuális vággyal (például első csók, petting, erotikus filmjelenetek, pornó formájában), akkor jön a rendszer kék halála:

bűntudat, és szégyen amiatt, amit érez.
Amiatt, hogy ÉREZ az ő teste.

„Nem lehetek ilyen könnyűvérű.”
„Nem lehetek ilyen hangos.”
„Mocskos vagyok, mert elázott a bugyim.”

Vágyat és zsongást érezni a testben annyira természetes és hétköznapi folyamat, mint amikor pisilni kell vagy megkordul a gyomrunk.

Bűntudatot érezni, amikor felmerül a vágy olyan, mintha bocsánatot kérnénk azért, hogy ÉLÜNK és lélegzünk.

A test érez és ezen keresztül jelez.
És nem fogjuk meghallani, ha szégyelljük az alapvető működését.

Azt a működést, ami a felszabadult szeretkezésnek alapköve.

Visszakanyarodok most az olvasói kérdéshez:

Szóval kiépült egy automatizmus:

A férfi kér, a nő megadja neki.
Sokszor kérés nélkül is, mert azt hiszi, csinálni KELL.
Ez a megszokás. 

És amikor nem vágyból jön az IGEN, hanem bűntudatból, megszokásból, „mert muszáj végre megadnom neki, nem húzhatom tovább”, akkor a nő valójában elhagyja magát. Nem hallja a saját teste és vágya hangját.

Van rá mód, hogy másként legyen.
Ez a “megszokás” egy tanult dolog – és amit megtanultunk, azt le is lehet vetkőzni.

Én segíthetlek abban, hogyan indulj el ezen az úton és járj rajta nőként.

Amikor az igened nem kegy lesz.
Hanem vágyból születik.

Megérzed a húsod, a hangod, a lélegzeted, a gyönyöröd.
Életre kelsz.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző: