Tag Archive for: orgia

Boldog vagyok, hogy számos orgia részese lehettem. Voltunk már hárman (két pasi és egy nő, egy pasi és két nő), négyen, sőt öten is. És a legtöbb igazán szívet melengető érzés votl számomra.

Mégis sosem csináltuk ezt „futószalagon”. Tulajdonképpen alig emlékszem, mikor volt az utolsó alkalom. Valahogy hónapokkal ezelőtt lehetett. Szép emlékek ezek, mégsem sürgetem a következőt. Ezek valahogy legtöbbször spontán alakultak.

Egyelőre nem is érzem, hogy érdemes lenne orgiát szerveznem. Szerintem ráparáznék az ilyen előre eltervezett alkalmakra. Sok olyat ismerek, akinek ez jól megy, aki szexpartikba jár. Én azonban egyelőre túlgondolkodom az ilyeneket: ha előre eltervezzük akár csak Áronnal, hogy este szex lesz, akkor tutira elkezdem túlparázni. „Biztos nem fog menni!” – gondolom, amiből aztán sokszor önbeteljesítő jóslat válik.

feltekeny_harmas_szex_gruppen.jpeg Fotó: Pexels

Szerencsére a zöld szörny csak nagyon ritkán ütötte fel a fejét nálunk. Talán azért, mert mindig a szívünkhöz nagyon közel állókkal osztottuk meg az ágyat, akire nem voltunk irigyek. És elég időt hagytunk arra, hogy mindenki eleget kaphasson, senkiben sem alakuljon ki a hiányérzet. De a legfontosabb talán az a tanács, amit az alábbi videóban is elmesélek: folyamatos kapcsolatban kell állni a másikkal. Legalább a kezét fogjam végig, vagy tartsam a szemkontaktust, hogy ne érezze azt, már nem is fontos, mert annyira belefelejtkeztem a másikba.

Vitrai Sára gender-szakértő tanácsait is meghallgathatod a videóban, aki maga is számos ilyen alkalmon vett részt.

Persze nem tagadom, én is voltam már féltékeny. Elveszett voltam, mert nem kaptam figyelmet. Mellőzve éreztem magam, ami kiküszöbölhető lett volna, ha engem is bevonnak a helyzetbe. És persze én is követtem már el ugyanezt a hibát.

Mindezek mellett pedig a lényeg a kommunikáció. Szóljunk (kíméletesen!), ha valami nem esik jól, ha hiányérzetünk van, vagy ha épp kiszállnánk. Ne várjunk addig, amíg robban a konfliktus: beszéljük meg időben!

Gruppen-szex témában sokszor írtam már. Itt olvashatod el a többit.

A nyitott kapcsolatokról személyesen is beszélgethetsz velem és a blog olvasóival. Gyere el Október 10-én, kedden. Részletek és regisztráció itt.

nyitott_kapcsoalt_fb.jpg

Van az a nap, amikor nem kell két fasz. Ádámot és Tomit is imádom, hát még az ágyban. Tomi ráadásul már hónapok óta nem mutatta ki a vonzalmát irántam, hiába találkoztunk vele, elmaradtak a jó kis csoportszex események. Most pedig, amikor már előre látszott, hogy újra működhet a dolog, hirtelen nekem ment el a kedvem.

Nagyon fura volt. Tudom, hogy imádok vele szexelni, nagyon szeretem a farkát. Sőt, már azt is, amikor csak úgy egy fél méterre van tőlem ruhában. Vonz, mint a mágnes. De most nem így volt. Hiába közeledett, amíg ő egy lépést tett felém, én úgy léptem kettőt Ádám felé. Mikor megcsókolt, én szaladtam ki Ádám karjaiba. Zuhanyozni kezdtünk hármasban, s rövidesen Ádám otthagyott minket, hogy visszamenjen a szaunába, én pedig azon törtem a fejem, hogy szabadulok meg a helyzettől…

Nem Tomival volt a gond, egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá. Érdekes ez az egész, hogy míg egyszer vágyom egy pasira, máskor ugyanaz a pasi nem akarom, hogy hozzám érjen. Különös, milyen változó tud lenni a vonzalom. Ami részben jó is: nem kell egyből pánikba esnem, ha épp nem vágyom arra a pasira, akire „kéne”, vagy szeretnék, hisz ez nem végleges.

Nem volt kedvem a szexhez sem, hát még a csoportszexhez. Kimerült voltam és csak arra vágytam, meghitten odabújhassak Ádámhoz. De nem mondtam ki. Nem fejeztem ki, mit akarok, csak hagytam magam. De vajon miért?

Pedig Ádám előtte megkérdezte:
– Ha lesz rá lehetőség, lenne kedved hozzá, hogy mindketten megdugjunk?
– Igen. Most úgy gondolom, igen. – tettem hozzá, mert azt már kitapasztaltam, nem tudhatom, mihez lesz kedvem, csak azt tudhatom, most mit akarok.
És úgy is lett, ahogy gondoltam: mikor megkérdezte, még szerettem volna, ám mikor oda jutottunk, pont nem vágytam a szexre.

Sajnos még mindig nem tartok ott, hogy ezt kommunikáljam is. Nem azért, mert bárki is szigorú lenne velem. Nem is értem igazából, miért teszem. Tudom, hogy mondhatok nemet. Tudom, hogy nem kötelességem. Tudom, hogy ettől még szeretni fognak és azt is tudom, hogy nem szegek ezzel ígéretet, hisz nem is tettem ígéretet…

Lehet, hogy egyszerűen csak eszembe sem jut, hogy nemet mondjak. Olyan mélyen gyökerezik bennem a hiedelem, miszerint meg kell adnom a pasinak, amit akar, hogy ezt sok idő kigyomlálni. Helyette inkább úgy látom: inkább kibírom, hamar túl leszünk rajta. Őt (őket) boldoggá teszem, míg nekem problémát, sérülést nem okoz… – hiszem, vagy legalább is remélem. Pedig ez nem teljesen igaz. Egyrészt azért, mert Tomi nagyon is átlátott a szitán, s utána gyötörte hosszan a lelkiismeret-furdalás (pedig semmit sem erőltetett rám, az én döntésem is volt), másrészt azért mégis csak sérülök lelkileg az ilyen alkalmakkor. Hajlamos vagyok ostorozni magam azért, amiért nem vágytam rá eléggé, vagy nem voltam eléggé jelen a játékban. Reménykedek, hogy majd mindjárt belejövök és „menni fog”, de ez nem mindig jön el. Akarom akarni, de az akarás megöli a vágyat.

Mondhattam volna nemet a helyzetre, de nem fogok haragudni magamra, amiért nem tettem. Inkább csak hátrébb lépek kettőt, s érdeklődéssel szemlélem:
– Nahát, milyen érdekes, Lili. Ez még nem megy. De majd fog, ha odáig jutsz a tanulásban. Eljön majd az idő, mikor kitapasztalod, mikor akarod a szexet, mikor lehet még felkelteni a vágyat benned, s mikor reménytelen, s érdemes inkább megállót fújni. Ügyes vagy, figyeld csak tovább magad, s tanulni fogsz belőle!

A kép forrása itt.

Régi szexuális fantáziámat váltotta valóra Ákos és Ádám. Tudatosan. Csodálatos férfiak!

Igen, két pasival. Tapasztalt olvasók mondhatnák:
– Nagy cucc, ilyen már volt veled, Lili.
De ez valahogy akkor is más volt. Sokkal csodálatosabb, mert két olyan férfival voltam, akit imádok, akikbe szerelmes vagyok és akik pontosan azt tették, amiről álmodoztam.

Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, Ákos elkezdte nyalni a puncim (ó, milyen mesterien tudja csinálni!!!), Ádám pedig csókokkal indított a számon, a melleimen…

Az a baj a nyalással (mármint akkor, ha csak ő fekszik be a lábaim közé, s nem 69-esben csináljuk), hogy nagyon távol van a másik. Nem tudom simogatni, nem érzem a számmal, kezeimmel, orrommal. Ha elengedem magam, nem látom. Kicsit olyanná tud válni az egész, mintha nem is számítana, ki csinálja, hanem csak úgy történik. Személytelenné válik.

Ez most tudatosodott bennem, amikor is egy olyan férfi nyalt, aki igazán ismeri a puncim, s közben a másik szerelmem arcát nézhettem, tapinthattam.  Belebújhattam a mellkasa szőrzetébe, simogathattam a tarkóját, nyalogathattam a mellét és érezhettem az illatát. Igen! Nem számítottam rá, de ez volt a legrészegítőbb: a mellkasához bújva érezni az illatát, miközben a puncim csodálatos gyönyöröket élhetett át Ákos jóvoltából. Az egekben voltam.

És akkor Ádám tovább ment. Elkezdte édesen, finoman csókolgatni, simogatni a melleimet, majd a számba tette a farkát. Szoptam, ő simogatott, Ákos pedig nyalt. Atya ég…

A számat teljesen kitöltötte a farka, alig kaptam levegőt, de mennyei volt. Talán épp ettől, mert egyszer-egyszer finoman még fojtogatott is. Ó, egek! Kiverekedtem magam a farka szorításából és elkezdtem oldalról falni. Nyaltam, habzsoltam, nem bírtam betelni vele. Olykor-olykor, mikor elvesztettem a fonalat, megálltam ugyan, akkor pedig ő vette át az irányítást: nyomta, nyomta a számba a péniszét amíg csak bírta. Teljesen megteltem vele, szívtam. A puncimban pedig az az isteni, édes érzés…

El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha nincs bent az intim tölcsérem, s még meg is tud ujjazni közben… Vagy ha bent vannak a gésa golyóim…

Fú, azt hiszem, a következő ünnepnapra ezt kérem…

A kép forrása itt.

A szülinapomra azt kértem Ádámtól és Ákostól, hogy mindketten dugjanak meg. Egyszerre. Cukik voltak, mert bár még nincsenek teljesen olyan viszonyban, hogy így megnyíljanak egymás előtt, igent mondtak mindketten, úgyhogy most zajlik a felkészülés.

Jó lesz. Tudom, hogy jó lesz. Nem olyan, mint a pornófilmekben – legalább is nem olyan, mint abban a kevésben, amit életemben láttam. Csupa szeretet lesz és gondoskodás. Két pasival leszek, akiket imádok és akik viszont imádnak. És rajonganak a puncimért! Egyszerre kapok majd olyan szeretet- és gyönyördózist, hogy hetekig kitart majd. Honnan tudom? Mert már volt ilyen. És mert kaptam belőle egy újabb kis ízelítőt.

Ketten táncoltattak a buliban. Pörgettek, simogattak, csókoltak. Ádám hívta be Ákost is a táncba, mire én összerezzentem:
– De hisz így egymáshoz kell érniük!
– Most kinek a dolgába ütöd az orrod? – futott át hirtelen a fejemen Byron Katie szokásos mondata, s gyorsan helyretettem magam:
– Had’ döntsék el ők maguk, mi a komfortos nekik! Nagyfiúk, el tudnak húzódni, ha el szeretnének.
De persze nem tették. Miért is lenne olyan borzasztó összeölelkezni? Hisz ezt teszik köszönéskor is.

Bizony, nekem is van felkészülnivalóm. Megtanulni elengedni magam, szabadon engedni a vágyaimat, megtanulni megfürödni az érzésekben és nem aggódni miattuk. Figyelni, de nem aggódni.

– Nyugodtan menjetek be a szobába szexelni! – mondta Ádám nekem és Ákosnak.
Én haboztam. Nem azért, mert nem vágytam Ákosra – ó, nagyon is kívántam a farkát! Hanem mert aggódtam.
– Biztos csak úgy mondja! – gondoltam. – Udvariasságból. Mi lesz, ha téved, ha megbántjuk ezzel, ha rosszul esik neki, hogy ő kimaradt? – aggódtam tovább, s úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna a mondat második felét:
– Majd legfeljebb csatlakozom hozzátok.
Ákos már a puncimat nyalta, miközben én magammal vitatkoztam:
– De hisz hallottad! Ő maga mondta! – torkolt le az okosabbik felem. – Ő nem olyan, mint Te, ő nagyon is tudja, mit akar, mit bír, mi a jó neki. És tudod jól, ha meggondolja magát, szólni fog. Megbeszéltétek, hogy jelezni fogja, ha valami nincs rendben!
Félrepillantottam Ádám felé, miközben Ákos istenien ujjazott, s azt láttam, Ádám hátradőlve, mosolyogva figyel.
– Látod! Minden rendben! – mondta az okosabbik felem. – Nyugodj meg! Tényleg szabad! Ő megengedte, Ákos is akarja, úgyhogy most már itt az ideje, hogy Te is megengedd magadnak!
Úgyhogy odasúgtam Ákosnak, menjünk be a szobába, felálltam, odabillegtem Ádámhoz, hosszan megcsókoltam, majd még egyszer megkérdeztem:
– Tuti, hogy rendben van, ha bemegyünk?
– Igen. Persze. – mondta a legnagyobb természetességgel.

És tényleg rendben volt. Főleg, hogy utána egyből kimentem hozzá, s jól leszoptam.

Kicsit zaklatottan vágtam bele az akcióba pasival, éreztem, lélekben nem igazán vagyok jelen, amikor rájöttem: van itt egy jó kis módszerem, amit érdemes lenne leporolni: elképzelhetem, ahogy másik pasi farkát szopogatom, miközben pasi a puncimat nyalja. Egészen elfelejtettem már, milyen jól is működött ez: segít visszazökkenni a jelenbe, odakötni a gondolataimat a szexhez.

Épp hogy kezdtem beleélni magam, mikor pasi megszólalt:
– Jó, vagy rossz kislány vagy? Mert csak a rossz kislányok érdemlik meg a nyalást.
– Rooooosssz! – feleltem elnyújtva.
– Akkor jó! És mint rossz kislány, hány faszra vágysz?
– Úúúú… Kettőre! – vallottam be. (Ezt meg honnan neszelte meg?)
– És kié az a kettő?
– A tiéd és G-é… – hebegtem.
– Helyes. – biztatott és ezzel kezdetét vette a közös fantáziálás.

– És mit szeretnél azzal a két fasszal? – itt zavarba jöttem. – Az egyikünk dugjon meg, a másikunk nyaljon? – segített.
– Nem. Inkább azt szeretném, hogy Te nyalj, míg G farkát szopom.
– Jól van. És mesélj róla, hogyan szopnád? – fú. Na itt még jobban leblokkoltam. Mégis hogyan? Hogy lehet ezt szavakba önteni? De aztán csak sikerült…
– Hát… először körbenyalnám a makkját. Óvatosan megszopogatnám. Aztán végignyalnám a farkát és a golyóit.
– És te húznád magadra, vagy ő dugná bele a faszát a szádba?
– Ő…

Aztán egyre jobban belejöttem. Felbukkant G barátnője is, aki huncutul mosolygott, dicsért és biztatott:
– Ó, nézzétek, milyen szépen élvezi! – mondta a srácoknak, ahogy szokta a valóságban is. – Úgy, kiscica, nyald szépen G farkát! Ó, igen! – és tovább szopogatta a mellbimbómat.

Majd előkerültek további barátnőim is, akik már pasit kényeztették, ő pedig hangosan belenyögdécselt a puncimba. A lányok együtt nyalták a farkát és ujjazták pasi popsiját.

Csodálatos volt, teljesen elvesztem. Talán ennyire mélyen még sosem jártam.

Hiányoznak az igazi orgiák.

Izgat a kötözés. És itt most felháborodásomat is szeretném kifejezni egyből, mert már a kapcsolatunk eleje óta emlegeti pasi, hogy van egy kötözős szettje, amit kölcsönadott a barátainak, de majd vissza fog kérni. Szerintem direkt húzza az agyam, játszik velem, pedig igazán játszhatna velem úgy is, hogy megkötöz.

Karácsonykor már nagyon feszített a kíváncsiság, úgyhogy vettem neki (magamnak) pár szalagot, amivel szépen oda is kötözte a lakkozott kis kezeimet a combtövemhez. Iszonyat szexi volt, imádtam.

Őszinte leszek, eredetileg azért tetszett a gondolat annyira, mert ez valahol biztonságot ad: nincs az a nyomás, hogy nekem is „szolgáltatnom” kell, csak annyi a dolgom, hogy befogadjak. Azóta szerencsére ez a blokk már feloldódott bennem, már őszinte örömmel, vággyal tudom kényeztetni a partneremet, de régen nem ment ez olyan egyszerűen.

Most ez már másképp van. Pasi csak meglengetett előttem egy nyakkendőt, s lazán elejtette:
– Majd jó lesz kötözőnek. – Én pedig teljesen benedvesedtem.

Máskor meg hencegett a társaság előtt, hogy ő milyen jól tud nyakkendőt kötni, majd felszólított:
– Bébi, nyújtsd ki magad előtt a karjaid, és tedd össze a csuklódat!
Engedelmeskedtem, ő pedig mögöttem ülve átkarolt, a nyakamhoz nyomta a szakállát, s szépen módszeresen megkötötte a nyakkendőt a csuklómon. Én fülig elvörösödve vihorásztam és alig bírtam magammal. Elképesztő izgató volt! Ráadásul szerencsére (direkt?) vagy háromszor is újrakezdte a performanszot, mert nem sikerült elég jól a csomó. Mmmmm… Végül aztán jó erősen meghúzta azt, s elégedetten szemlélte az eredményt, azaz a vágytól fészkelődő csaját.

Sajnos ekkor sem dugott meg megkötözve. Most már komolyan alig bírok magammal! De legalább voltam ajándék egy szülinapon két másik nővel. A karácsonyi szalagokat osztottam meg velük, szépen átkötöztük egymást a cicinknél, s úgy kényeztettük a boldog szülinapost, aki azóta is alig tér magához attól, hogy egyszerre három ilyen szuper csaj szopta a farkát. Én imádtam. A pasit is, az ajándék-társakat is, meg azt is, ahogy egy szál masniban billeghettem.

Hihetetlen, milyen magabiztos kis ribanc lettem – a legjobb értelemben vett ribanc. (Lásd The Ethical Slut)

D egy szexi kis ribanc a szó legpozitívabb értelmében. (Lásd a „The Ethical Slut” c. könyvben.) Gyönyörű az arca, a haja, a mellei, a popsija, mindene, és imádja a szexet. Úgy imádja a szexet, ahogy én is szeretném. Ő is egyfajta példakép lett, akit csodálatos volt nézni, látni (és persze érinteni is), de ugyanakkor nehéz is, mert hatalmasnak éreztem a kontrasztot kettőnk között.

Tudom, hogy ez nem verseny. Mi emberek mégis nehezen tudjuk nem összehasonlítani magunkat másokkal. Szerencsére abba a hibába legalább nem estem bele, hogy a testünket vessem össze: egy pillanatig sem éreztem kevésbé szépnek, vagy kívánatosnak magam. Nem paráztam, hogy pici a mellem, nem elég feszes a popsim, vagy lapos a hasam, míg az ő alakja tökéletes: ez nem érdekelt. Az viszont igen, hogy míg egyszerre nyaltak minket (és imádom, ha nyalnak), ő folyamatosan nyöszörgött, el tudott merülni, veszni az élvezetek tengerében, én viszont teljesen éber maradtam és nem működtem.

Akartam élvezni, görcsösen kapaszkodtam, de nem ment.
– Na tessék, már az sem megy, hogy kinyaljanak! – sóhajtottam kiábrándultan. – Itt a pasi, akire annyira vágytam, ráadásul ő is őrülten kíván engem, annyira igyekszik, hogy még a szája is teljesen belezsibbadt, én meg nem tudok jelen lenni.

Nagy eredmény, hogy nem kezdtem el utálni magam, vagy legalább is nem nagyon. Megállapítottam, hogy nem tudok ellazulni és kész. Végig velük voltam, részese maradtam a játéknak, s bár a kéj nagyon sokszor elmaradt, vagy messze nem volt olyan intenzív, ahogy én azt meg szerettem volna élni, nem estem kétségbe.

– Igen, Lilikém, ez most nem nehezen megy. MOST. De majd máskor fog. Ez nem kudarc, egyszerűen valami hiányzik neked most, amit valamikor talán felfedezünk, mi lehet. Még sok minden dolgozik benned, amiket idő megemészteni. Igen, ügyes vagy, adj magadnak időt erre!

Az egész társaság nagyon tapasztalt volt, ráadásul közös múltjuk is elég sűrű. Ők nem szeptemberben kezdték, már sok mindent megtanultak magukkal kapcsolatban, amiket Te még nem csak most fogsz. Teljesen jogos, hogy Te nehezen engeded el magad egy ilyen helyzetben! Először is beteg voltál, amit még kicsit érzel magadon. Ott van veled ez a szexi kis ribanc, aki mellett a legtöbb nő varangynak érezné magát. (Te mégis Istennő tudtál maradni.) Ott a pasi is, aki felkavart, s aki miatt lámpalázas voltál, s ott van pasid, akivel kapcsolatban pedig féltél, hogy nem fogsz tudni elég figyelmet adni neki, s féltetted a szerelmeteket.

Mindezen nehezítő tényezők ellenére Te csodálatosan teljesítettél, ha már ragaszkodsz hozzá, hogy a teljesítményt nézzük. Te is mondtad már másoknak, hogy ne egyből a megugorhatatlanra törekedjenek, hanem a saját szintjükhöz képest elérhető következő lépcsőfokot keressék: hát most engedd meg magadnak Te is, hogy teljesíthető célokat tűzz ki magadnak, ha már mindenáron értékelni akarod a teljesítményedet. És hát akkor már veregessük is meg a vállad azokért, amikben fejlődést látunk! Nézzük csak végig!

  • Régen egy ilyen helyzetben tutira elbőgted volna magad a csalódottságtól. Most ugyanúgy igyekeztél, mint akkor, de nem estél kétségbe. Elfogadtad, hogy most nem ment annyira jól, mint máskor. Ráadásul maratoni időtávon tartottad magadban a lelket!
  • Nem hajszoltad az orgazmust. Szerencsére a többiek is voltak annyira érettek, hogy ők sem hajtottak valami felé, amire pillanatnyilag nem voltál képes. Nem faggattak, nem értékeltek, nem tettek semmit szóvá.
  • Te sem pakoltál magadra túl nagy felelősséget: a saját életedet élted és nem kizárólag mások boldogságával foglalkoztál.
  • Igen, megértetted, hogy pillanatnyilag nem vagy erre képes, de ettől még jó ott lenni. Orgazmus nélkül is lehet jó a szex. Ügyesen megfogtad azokat a pillanatokat, amiket nagyon élveztél, s amikor a te gyönyöröd távol maradt, akkor is tudtál gyönyörködni mások élvezetében.
  • Nem érezted rosszul magad. Ezek a csodálatos emberek nyilván nem bántottak volna egyébként sem, de még Te sem bántottad magad. Ez nagy haladás! Sem Te, sem a gondolataid nem gyötörtek.
  • Volt az a pillanat, amikor belenéztél a tükörbe és gyönyörűnek láttad magad!
  • Tudtál gyönyörködni egy másik kis ribancban.
  • Átlépted a határaidat és olyan kéjben részesítettél egy másik nőt, amitől féltél, hogy nem vagy rá képes!
  • Gyönyörűen tartottad Te is az egyensúlyt a szereplők között, figyeltél mindenkire, akire figyelned kellett, s ez nem gátolt abban, hogy „jelen legyél”.
  • Tudtál örülni minden szereplőnek. Amellett, hogy másik pasi borzasztóan izgatott és vágytál rá, mikor pasi is belépett a helyzetbe, őszintén tudtál neki is örülni, de nem zökkentett ki. Képes voltál kétfelé figyelni. (Sőt, sokszor három felé!)
  • Türelmetlen kis ribanc voltál! Meg tudtad élni, hogy vágysz egy pasira, élvezted ezt az érzést és érezted, ahogy nedvesedik a puncid. Bár úgy tűnhetett, ki is gúnyoltak emiatt, Te nem vetted magadra, holott még nagyon új volt ez a helyzet neked, ami érthető módon bizonytalanságot okozott neked.
  • Tudtad fogadni pasi és D biztatását, mikor azt mondták, nyugodtan élvezd a helyzetet, élvezd másikpasi farkát.
  • Még mindig sok olyan helyzet volt, amikor másikpasival titokban érintettétek meg egymást, s mikor más is belépett a térbe, szétrebbentetek, de ez már kevésbé volt miattad, mint miatta. Egyre jobban meg tudtad engedni magadnak, hogy vele is legyél, ami nagy felszabadulás!
  • Számtalan helyzetben voltál sokkal lazább, mint korábban!
  • Tök szerelmes tudtál maradni pasiba, nem zavarodtál össze. Ez nagy lépés a poliamoria terén!

Fotó: Artem LabunskyUnsplash

Egy aggódó barátnő felvetette a kérdést, vajon mennyire fenntartható / egészséges ennyire gyakran átlépni a saját határaimat. A kérdés jó, s bizony tényleg el kéne gondolkodnom rajta, mi a jó nekem. Mindez azért is nagyon aktuális, mert újfent egy orgia vár, amire ha már igent mondtam, fel kéne készülni lelkileg. Mindemellett pedig el kell gondolkodnom azon, a jelen lelkiállapotom és felkészültségem mellett vajon milyen gyakran vállalhatok be orgiákat, s mindezt pasi felé is kommunikálnom kell.

Elsőként fókuszáljunk a közelgő orgiára, amitől félek.
– Mitől félsz? – kereste, kutatta az agyam az észérveket.
– Nem tudom…
– Na, de mégis?
– Helyes ez? – pislogtam félénken.
– Kinek helyes? Kinek akarsz megfelelni?
– Magamnak kéne… – ismertem be, miközben felötlött, hogy bár az ország jelentős része ezt erkölcstelennek tartaná, úgy gondolom, nincs igazuk és nem tudják, miről maradnak le. Mármint az a szűk réteg, amelyik egyáltalán érzelmileg kész lenne rá…
– Na és számodra ez helyes?
– Hát… A legtöbb csoportos szexet imádtam…
– És most? Ez miért lenne másképp?
– Legutóbb úgy összezavarodtam, mikor G-vel voltunk. Borzasztó nehéz volt egyensúlyozni a két pasi között és ráadásul még érzelmeket is elkezdtem táplálni G irányába, amivel nem tudom, mihez kezdjek.
– De hisz ezt már megbeszéltétek pasival, nem?
– De. Azt mondta, ő csak örül, ha szeretem azokat, akiket ő is nagyon szeret. Még akkor is, ha abból szerelem lesz. És szerinte G párja is így lenne vele. Csak olyan nehéz ezt megengedni magamnak, még ha poliamor is akarok lenni. Mennyire ironikus, hogy én akartam annyira, s most mégis az a fura helyzet áll fenn, hogy magamnak nehezebb megengedni, hogy mást is szeressek, mint a partneremnek
– Na és azt leszámítva, hogy lelkiismeret-furdalásod volt több dolog miatt is, hogy érezted magad legutóbb?
Csodálatos volt az érintések kavalkádja! Imádtam, ahogy pasi vezetett, katalizálta az eseményeket! És tisztán emlékszem G első érintéseire is! Ami azért is izgi, mert az ilyen részleteket könnyen elfelejtem. De rá nagyon is emlékszem! Hát még arra, ahogy összerezzent az érintéseimre és hogy mennyire imádtam a farkát és a mellbimbóját kényeztetni!
– És amikor punciskodtál? – pasi mondja ezt, mikor szexre-hívogatóan billegek. Imádom, mikor ezt mondja!
– Ó, igen! Imádtam előttük billegni és fogadni az elismerő bókjaikat, meg a csodálatukat!
– Szóval?
– Nem is tudom… Mi van, ha ez nem én vagyok?
– Mert ki vagy te? – kérdezett vissza az agyam. – Hisz annyi féle tudsz lenni! Tök más nő vagy most és más voltál egy éve. Most egy nagy változás közepén vagy. Így inkább az a kérdés, kivé akarsz válni? Mindig is arra vágytál, hogy tudd élvezni a szexet!
– Ez igaz.
– Örülnöd kéne inkább, hogy ez a korszak végre elérkezett az életedbe, s nem a vélt, buta erkölcsök miatt meghátrálni, hanem azt követni, ami tényleg jó neked!

5459082776_79ff6eec3c_b.jpg

Fotó: Juan Antonio F. Segal @ FlickR