Tag Archive for: őszinte vallomás

Az előző bejegyzésben tettünk némi kitekintést a szexfókuszú művészettetárpia világába Saci meztelen páros montázsával.

Most folytassuk a méltán sokat emlegetett listával.

Kéznél van a lefirkantott vagy kinyomtatott példányod az igazán jó szeretkezés 17 szempontjáról?

Megvárom, amíg előkapod.
(Ha még nem találkoztál vele, itt találod.)

Megvan? 

Mit jelöltél be annak kapcsán, hogy
“ezt és ezt meg szoktam élni a szexben”,
“ezt meg ezt még hírből sem ismerem”,
“azt meg amazt pedig bárcsak megtapasztalhatnám”?

Eltelt több, mint 3 hét is azóta, hogy először mutattam neked.


Nézd meg most  újra.

Mi változott?

Van-e, ami akár csak gondolatban is eggyel közelebb került hozzád?


Hogy vagy most a szexszel?

“3 hét, chhh.
Miért változna bármi is ilyen rövid idő alatt, ami évek óta úgy van, ahogy?
És különben is, messze vagyok ettől, mint Makó Jeruzsálemtől.”

Hallom, ahogy felforr benned a vér.
“Ilyen képtelenséget, chhh”.

De figyelj, fontos, hogy tudd, hogy ez a 17-es lista, amit összeraktam, nem mérce és nem is ítélet.


Ez egy irány. 

Mint egy világítótorony, ami megmutatja, merre érdemes tartani.

Ahogyan Saci is mesélt a szexszel való kapcsolatáról most, hogy a rákot leküzdötte.

Újult erővel szembenéz a szex témájával, barátkozik a testének megváltozott érzeteivel, és célokat állít. 

Tapasztal. 

Nyit az új felé.

Kitűz egy célt, amire vállalkozik, hogy eléri.

A vágyott állapot az nem a „végpont”, nem a legmagasabb hegycsúcs.

Hanem egy következő állomás, ami épp elérhető, elképzelhető.

Egy szándék, egy célra tartás.

A vágyad vezet felé, de nem a „tökéletes végkifejlet”, amihez görcsösen ragaszkodni kell.

Úgy tudsz te is közelebb kerülni a számodra élvezetes szexhez, ha először is hiszed, hogy van ilyen – aztán el is indulsz felé.

És hagyjuk a sablonos, lemondó frázisokat, hogy:

“Inkább beérem azzal, ami most van, lesz ez még így se…”

“Mivel mindenkinek rosszabb az intim élete a környezetemben (vagy nincs is), ezért tulajdonképpen a miénk jónak számít.”

“A korral jár, hogy eltávolodunk egymástól és a szexnek annyi.”

“10-20-30 év házasság után normális, hogy már nem érünk egymáshoz, a szüleimnél is így volt.”

Stbstbstbstbstb.

Így nem lehet.

Ez nem lehet egy „munka”, ami fárasztó és nyűg.

Először kezdheted azzal, hogy eljössz az ingyenes előadásaimra, hallgatsz kurzusaimban a szexről.
Tudod, elindulsz és szétnézel a szigeten túli vizeken, milyen az időjárás.


Aztán, amikor legyőzted a tengeri betegséget és nem akarsz hátra-arccal visszaiszkolni a szigetre, akkor próbáld ki ezt is:

Tekints a szexszel foglalkozásra úgy, mint egy szabadidős tevékenységre, amiben örömöd leled: mint amikor kertészkedsz, főzöl, vagy barkácsolsz.

Lazulsz.
Játszol.
Felkél a kíváncsiságod.


Otthonos érzés.


És közben könnyen lehet, azt veszed majd észre, hogy egyre több pipát tudsz tenni erre a listára.

Engedd, hogy ez a lista most világítótorony legyen neked.
Egy emlékeztető arra, hogy a jó szex nem egy szivárványos egyszarvú, hanem létező jelenség – és neked is részed lehet benne.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:


Emlékszel, hogy legutóbb már majdnem kihajóztunk a szigetedről?

Éppen megnyertél egy formás kis ladikot, amivel el tudsz indulni az öröm- és gyönyörteli szexuális életet termő felfedezőúton.

Akkor most következhet a hogyan.

Az előző bejegyzésben említettem, hogy Saci olyat hozott magával az egyik csoportos coachingra, amit világítótoronyként emlegettem.

Ez lesz a válasz a “hogyan”-ra.

Hozott magával egy montázst, amit arra a témára készített, hogy van ő most a szexszel.

Elmesélte, hogy ez neki mit szimbolizál.
De, először ha van kedved játszani, akkor most állj meg egy kicsit az olvasással.

Nézd meg ezt a képet és hagyd, hogy hasson rád.


Benned milyen érzéseket kelt?
Neked miről szól?

Úton a  gyönyörteli szexhez - Saci montázsa a szexhez való viszonyáról, ahogy fejest ugrik egy természetes, meztelen, önazonos szexuális életért


Ha megvagy, akkor jöhet, amit Sacitól hallottam.

“Igazából ez saját magam itt középen, szépen ugrok egy fejest a vízbe…
Jó értelemben sodródok az árral, nem akarok mindent kontrollálni, csak hagyom hogy megtörténjen…

Nem tartom magam prűdnek, de nehezemre esett kirakni ezt a meztelen párt.
Vicces, mert kivágtam az újságból valami szép képet, és aztán akkor láttam, hogy a hátoldalán ott van ez a pár… Nem, én ezt a párt AKAROM kirakni!… És bevállaltam. Ki is raktam a falamra.”


Megkérdeztem tőle:

Mi az, ami a számodra vágyott szexet testesíti meg ezen a képen?

“Az abszolút közelség, meg fejest ugrás bele.
A bátorság.
A másik elfogadása, úgy ahogy van, meg a saját magamé is persze.
Meg hagyni, hogy közek jöjjön a másik.

Ez a pár nagyon meghitt, nyíltak egymás felé. 

Nyugisak.

A kapcsolataimban általában zsizsegtem, és sosem a nyugalom volt jellemző. 

Mindig valami… nem is tudom… készenlét volt.
A nyugalom, meg hogy olyan vagyok, amilyen, és csak úgy vagyunk együtt, olyan nem igazán.
Mintha el kellett volna játszanom egy szerepet.


Hmmm… 

Érdekes, mert itt ez a csiga…. emlékszem, amikor legelőször beszégettünk, még negatívan hoztam szóba a csigát – hogyha lassú a szex, akkor ilyen csiga érzésem van: fújjjj, hideg, nyirkos-nyálas izé, uváh… 

Most azért van itt, mert természetes, hogy nedves, nyirkos, nem gusztustalan egyáltalán. A halaknál is ugyanez. Korábban taszított, de most nem, hogy olyan csúszósak, semmi nem borítja a testüket, csak a pikkely… ők is olyan meztelenek. Pőre állatok 🙂


A múltban mindenféle elképzelések voltak a fejemben a szexről meg az intimitásról.
Szépek és csúnyák is.
Egy elvont világ, romantikus meg színes, szép, mint ezek a halak itt.
De ez csak elméletben létezik.


És ott a választóvonal középen, ahol fejest ugrok.
Abba, ami a valóság.

Ott vannak a hús-vér emberek.
A jövő.

És persze az olyan csigás, meg nyálkás, igen, de nem baj.

Meg akarom élni.”


Én még most is libabőrös leszek, ahogy a szavait újra hallgatom, hogy legépelhessem.
Tényleg világítótorony egy hajósnak a szexualitásról tanulás vizein.

Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy indulj el a jól körülhatárolt kis szigetedről.

Eredj a nyomába valami újnak.


Saci alkotása szépen illusztrálja:
hogyan születik meg a nyitottság, egy új irány.
Amikor szembesülsz a régivel és megvágyod a változást. 

És kíváncsian, inspiráltan, mindeközben akár remegő térdekkel, de lépést teszel előre.

Huhh….

Hálás vagyok Sacinak, hogy beleborzonghattam megint a sztorijába.

No, de a következő bejegyzéshez van még egy kérdésem hozzád:

Megvan még a listád?

Tudod, a 17-es lista, amin javaslom, hogy jelölgesd csak
– az “időnként/stabilan megélem a szexben” pontokat,
–  meg az “ezt én is meg akarom tapasztalni a szeretkezésben” pontokat.


Na, ezt a listádat készíts oda az éjjeli szekrényedre az írkálós füzeted alá, vagy a konyhapultra a fallosz alakú kaktuszhoz, esetleg a fürdőszobában a mosdókagyló feletti polcra a fogkefe mellé – oda, ahol a bejegyzéseimet olvasni szoktad.
Azzal folytatjuk.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:


Nemrég volt a záró alkalma a Találd meg a gyönyöröd programnak.

Nagy izgalom van bennem minden ilyen csoportos coaching előtt.

Egyrészt, mert nekem egy varázslat, hogy ez a program mostmár több, mint 5 éve él és kivirulnak általa nők százai.

Másrészt, mert kíváncsi vagyok, hogy akik eljönnek majd, vajon milyen tanulságokat hoznak magukkal?

Hogyan fogják értékelni az Találd meg a gyönyöröd program elmúlt 1 évét?

Azt az 52 hetet, amit arra tettek fel, hogy megismerjék a saját testüket és vágyaikat.
Amit önként arra szántak, hogy megtanulják igazán szégyentelenül, fesztelen élvezni az érzéki érintést – úgy a sajátjukat, mint a partnerükét.

Én végig fogom a kezüket ezen az úton.
Hiszen emlékszem milyen iszonyú nehéz volt nekem egyedül haladni rajta.

De ők maguktól hajlandók menni, a figyelmüket és a türelmüket önmagukra szánni, a szexuális lényüket megismerni, kibontani, magukhoz ölelni.

Miközben a leggyakrabban azzal a bizonytalansággal néznek farkasszemet, hogy fogalmuk sincs arról, mi lenne nekik a jó.

És ez az a pont, amivel találkozva sokan el sem indulnak.

Volt az alkalmon egy hölgy, aki az első 2 hónap után félbehagyni kényszerült a programot.
Rákot diagnosztizáltak nála.

Mondhatni a létező legkacskaringósabb úton jutott el a kurzus végéig.

De amit hozott magával… na azt az ő engedélyével majd neked is meg fogom mutatni.
Hadd inspiráljon téged is a szexhez való viszonyodban.

Na de, vissza ahhoz az ominózus ponthoz – amikor a leghaloványabb fogalmad sincs, hogy mi lenne neked a jó.

Az ágyban sem.

Meg gyakran az étteremben sem, a munkahelyen sem, meg a kapcsolatokban sem.

Tudod, mondtam már, hogy a szexben megjelenik mindaz, amit hiszel a világról.
Hogy milyen a férfi és a nő, milyennek KELLENE lennie, mitől jó vagy lohasztó egy párkapcsolat, vagy éppen az aktus.

Sok-sok elképzelés, mércék mindenhol.

“És akkor hogyan jöjjek rá, mi a jó nekem?!”

Amolyan ezoterikusan mondhatnám, hogy legyen egy vágyott állapot, amire gondolhatsz.
Konkrétumokkal.
Hogyan akarod érezni magad?
Hogyan néz ki ez egy jelenet szintjén, mi történik ilyenkor?
Milyen körülmények kellenek ehhez?

“Jó-jó.
Értem.
De hát pont azt nem tudom, mi lenne az, amire vágyom, kössz szépen…”

És igazad van, mennyire képtelen ez a helyzet.

Olyan ez, mint egy parányi sziget az óceán közepén, körben mindenhol a végtelen víz.
5 perc sem kell, hogy körbeérj a kis földkupacon és közönyösen elmondhasd: ismered az összes gödröt, fűszálat és kavicsot.
Unalmadban még némelyiket el is nevezed furcsa-ritka neveken, hogy Özséb, a kiskráter, meg Klodvig, a kakas formájú kődarab.

De.

A víz végtelensége csak illúzió.
Még nem jártál ott, mert nincs meg hozzá a csónak, a hajó.

Az, hogy mostmár 10 éve a szexről kutatok, szakemberekkel dolgozom, és megosztom azt a tudást, amit saját bőrömön és a sok-sok tanulás árán megtapasztaltam – ezt bocsátom neked vízre, hogy a szigetednél partot érjen.

Az, hogy a szexről őszintén és tabuk nélkül beszélek, az lehet a hajó ahhoz, hogy végre kimozdulj a szigetedről.

Azért osztom meg a klienseim vagy kurzusrésztvevők történeteit és sikerútjait, hogy lásd:
a szexualitás egy sokkal tágasabb és emberibb játszótér, mint amit a felvilágosító órák vagy a szüleink intelmei (ha voltak), és a pornójelenetek megmutatnak.

Ha van tudomásod az életszerű, valódi szexualitásról és annak sokféleségéről, akkor már eggyel kijjebb vagy a prüdéria és a beszűkült gondolkodás talpalatnyi szigetéről.

Van egy hajód, amivel elindulhatsz.

Nem kell örökre ott maradnod azért, mert oda születtél.

Láthatsz világot, élhetsz olyan életet, ahol a testi örömöt megélni olyan természetes, mint jóízűen elkortyolgatni egy finom reggeli kávét.

Csak biztatni tudlak, hogy ha remegő lábakkal is, de szállj fel a fedélzetre.

Hogy merre indulhatsz el, ha már megvan a hajó, arról írok még a következő bejegyzésben.
És hozom majd a fentebb említett hölgy, Saci “világítótoronyát” is.

Addig is, jó szelet kívánok!

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:


Nemrég felismert egy a házunk előtt lomizó férfi.

Odajött. 

Megszólított.

Aztán durr bele, a közepébe, nem kertelt, csak kérdezett:

„Te hányszor csinálod? Naponta kétszer? Háromszor?”

Csak mosolyogtam rajta… kínomban. 

És nem csak azért, mert kényelmetlen volt a közvetlenség.
(Amúgy rém tapintatlan volt, ahogy teljes hangerőn tolta ezt.)

Hanem mert tényleg sokak fejében él rólam ez a kép:

PoliLili, a “szexmániás szexológus”.

Hm…

Hát persze, mi más?

Az igazság az, hogy én messze nem a szexéhesből vagy kívánósból indultam.
És ma sem ott tartok.
Sőt, nem is célom, hogy valaha ott tartsak.

Az én nehézségem sokáig az volt, hogy nehezen kapcsolódtam a saját testemhez, nehezen tudtam beengedni a gyönyört.

Így aztán a szex sokszor arról szólt, a páromnak adjak.
Legalább neki legyen jó, ha már én nem tudom, nekem hogyan lehetne az.

Na, hát innen jutottam el odáig, hogy ma már élvezem a szeretkezést, tudom irányítani azt és megtalálom benne a játékot.

És hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Mindjárt mondom, csak előtte kíváncsi vagyok, emlékszel-e még a listára?
Mert hogy hoztam egy újabb ismérvet ehhez a 17-es listához, ami a jó szexet fémjelzi.

Számomra például

a jó szex egyik legfontosabb jellemzője, hogy bármikor visszaléphetek, és bármikor változtathatunk.

És mennyi ideig nem volt erre felhatalmazásom magamon belül…

Régen görcsösen hittem, hogy bizonyos dolgokat “végig kell csinálni”, különben nem vagyok elég jó.

Mondok egy példát.

Orális szex közben azt gondoltam, hogy addig kell “dolgoznom”, amíg a párom el nem élvez, és utána még lenyelnem is illik az ő “kitörő örömét”.

Ha pedig nem így teszek, akkor minimum csalódást okozok.

Istenem…

Így leírva aztán még szembetűnőbb, hogy milyen erős korlátozó elképzeléseim voltak.

(Ezért is szerettem naplózni a szexről, hogy rálássak, hol is tartok a gátlásaimmal, sikereimmel a szexuális fejlődést terén. Ajánlom neked is a naplózást. Meg a blogírás is sokat segített nekem ebben a folyamatban.)

Ma már teljesen másként élem ezt meg, amikor szájjal kényeztetek:

👄 Van szabadságom: annyit és úgy csinálom, amennyit és ahogy szívesen teszem.

👄 A folyamatos erős vákuum helyett, amire korábban azt hittem, “ettől boldog a pénisz” (meg a gazdája) inkább játszok: hol csak odabújok az arcommal hozzá, hol kiveszem a számból, és kézzel érintem, szeretgetem tovább.

👄 És ha éppen elfáradtam / nincs kedvem eljuttatni őt a csúcsig, vagy nem esne jól az ondóját lenyelni, akkor nem csinálom.

A “nem”-ek helyett inkább az “igen”-eket keresem.

A kérdés ahelyett, hogy mit “kell” megtennem, az, hogy mi esik jól, mihez lenne kedvem?

„De Lili, ez olyan, mintha visszautasítanád őt…”

Jogos. 

De csak akkor, ha megállok a nemet mondásnál.
Mellé teszem, hogy ezt vagy azt szívesen csinálnék ahelyett, hogy XYZ.
Szóval “a szám helyett most inkább a kezemmel kényeztetném a farkadat, Kedvesem.”

Ez nem visszautasításról szól – hanem arról, hogy

az öröm és a kísérletező kedv az iránytűm.


Ez a fajta játékosság, szabadság és kreatív hozzáállás teljesen más minőséget adott a szexuális életemnek.

Azért mesélem ezt most el neked, hogy lásd:
lehet változtatni.

Nekem – aki szexuális trauma hatásaival él és a mai napig gyógyul – rengeteg örömteli változás jött így az életembe.

Persze bele is törődhettem volna a szenvedést okozó állapotokba…

De változtattam.

És ha nekem sikerült, rengeteg szembeszéllel, akkor hidd el, neked is fog.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Mit tegyek, amikor azt érzem, a partnerem kis farkú, és valóban kicsi a szerszáma?
Emlékszem, volt, akivel kapcsolatban azt éreztem, hogy jóval kisebb, mint az átlag, és ezt szégyelltem. (Erről írtam ebben a bejegyzésben.) Ezért is érintett meg Laci írása, melyről felajánlotta, hogy leközölhetem.


Kis farkú Laci őszinte vallomása


A kezdetekben egyáltalán nem foglalkoztam a méretemmel.
Inkább a tapasztalatlanság volt a félelmem. Aztán később volt egy csaj, akihez gyakran átjártunk haverokkal bulizni, szexelni. Szerette a f@szt.
Előtte nem volt tabu, sem félelem. Rendszeresen több pénisszel is játszott egyszerre. Tapasztalt volt minden téren.

Egy alkalommal, mikor megint nála voltunk, iszogattunk, s a többi, előkerült a méret téma.
Feldobták, hogy valamelyikünknek mekkora farka van, poénkodtunk… Aztán azt mondta mosolyogva egyszer csak:

– Lacinak kicsi van.

Túlléptünk rajta gyorsan, de később, mikor kettesben voltunk rákérdeztem:

– Tényleg kicsi van nekem?

– Jaj, csak hülyéskedtem… – mentegetőzött egyből, és nevetett.

– De komolyan… kicsi?

Mosolygott… Látszott, hogy mondaná, de nem meri.
Én nem hagytam, és tovább kérdeztem, majd végre kinyögte: igen.
Elgondolkodtam rajta, hogy vajon tényleg igaz-e, vagy csak arról van szó, ő mennyi farkat kipróbált, köztük elég nagyokat is, és azokhoz képest az enyém kicsinek számít.

Nem sokkal ezután lett egy komoly kapcsolatom.
Kiderült, hogy a hölgy életében csak a férjével volt együtt, akinek 23 centiméteres szerszáma van. Na, gondoltam, mit akarok én nála…

Szerelmesek lettünk, és működött minden. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon elég-e neki az én jóval kisebb méretem.
Rákérdeztem:

– Mit gondolsz a méretemről?

– Azt, hogy nagy.

Ezen meglepődtem, és nem tudtam mit higgyek.

Csak kedveskedni próbált, mert szeret?

Többször becézett nagy farkúnak, de ez engem inkább zavart, minthogy örültem volna. Mert tudtam, hogy nem volt őszinte.

Egyszer leültem vele beszélgetni, és próbáltam az igazságot kiszedni belőle.
Nem sokra mentünk, csak annyira hogy pont jó, tökéletes, s a többi. Stratégiát kell váltanom… gondoltam.

– Tudom hogy kis farkú vagyok, nyugodtan megmondhatod, nem fogok megsértődni. – mondtam neki.

– Nem, nem!… – pirult el, és fejét elfordítva csak hebegett-habogott…

– De, de, kicsi van, mondd ki bátran! – nem hagyva annyiban folytattam.

Első próbálkozásra nem ment. Azonban később, egy izgatott állapotában újra előhoztam a témát, és végre megtette. Kimondta.

Aztán rájött, hogy ez milyen jó érzés neki. Az, hogy őszintén becézgetheti ahogy szeretné, és ez a partnerének sem sértő.
A kulcs a szerelem és az őszinteség.”

Hatalmasat sóhajtottam, amikor elolvastam Laci írását. Mély érzéseket mozdított meg bennem.
Fontos a téma, amit felhozott, és megérintett a nyitottsága.

Ha én őszintén becéztem volna azt a partnerem, legszívesebben azt mondtam volna rá, hogy „olyan cuki kicsi”, vagy hogy „ó, úgy elszopogatnám a farkacskád”, de úgy éreztem, ezt nem tehetem meg. Hogy már ezt gondolni is borzasztó szégyen, nem hogy kimondani a szerelmemnek, hogy kicsi a pénisze.
Pedig igazából imádtam őt is, a farkát is. De a tabu miatt, hogy nem lehet valakit kis farkúnak hívni, nem tudtam őszintén, kedvesen beszélni a farkáról.

A programjaim alkalmával az Laciéhoz hasonló tapasztalatokról és megélésekről is szoktak mesélni a résztvevők, és mindig hatalmas élmény érezni azt az elfogadó közeget, ami egy csoportfolyamatban kialakul. Meglepően azok is, akik igen zárkózottan érkeznek, csak idő kérdése, és meg tudnak nyílni, meg tudják élni, hogy nincsenek egyedül a gondjukban.
És nincs olyan téma, ami ciki lenne!


Ha kíváncsi vagy, mi számít kicsinek és nagynak, ajánlom az ingyenesen letölthető péniszméret-minitanulmányomat!

magyar péniszméret kutatás