Tag Archive for: pedofil

A Bliss c. film inspirálta e bejegyzéssorozatomat, melynek második részét olvashatjátok most. (Első rész itt.)

Vigyázat, spoylerek sorozata következik! Érdemes előbb megnézni a filmet!

Maria gondja nem az, hogy a teste képtelen a szexre. A fejében van egy blokk, ami miatt nem tud megnyílni a párja előtt. Szeret a férjével szexelni, szereti megadni a pasinak a gyönyört, az orgazmust, alapvetően élvezi is, hogy magában tudhatja Joseph farkát, de a saját extázisa elmarad. Valamiért nem tudja átengedni magát neki. Van egy blokk benne, amit nem ért.

A terapeutája sejti, hogy egy szexuális trauma, abúzus állhat a dolog hátterében, de Mariának nincsenek ilyen emlékei.

Joseph a tantrikus terapeuta segítségével szépen lassan, okosan, tudatosan felépített folyamatban eljuttatja Mariát az első orgazmusig. Maria sokkot kap, mert az extázis közben előtör belőle a tudatalattijában mélyen eltemetett kép: az apja gyerekkorában éveken keresztül folytatott vele szexuális kapcsolatot. És élvezte. És bűntudata volt emiatt, aminek következtében az egész pakkot blokkolta magában. A történetet a tudatalattija legmélyére nyomta, s képtelenné tette magát a szex élvezetére.

Számtalan olyan pontra emlékszem gyerek- és kamaszkoromból, amikor élveztem a szexuális közeledést, de a bűntudatom annál erősebb volt. Éreztem, hogy valami „csúnya dolgot” művelek épp, márpedig én mindig jó kislány akartam lenni, így vagy nem csináltam többet azt a dolgot, vagy elintéztem, hogy ne okozzon gyönyört, s így elintéztem, hogy jó maradhassak. Megfeleljek a vélt elvárásoknak.

  • Kötelet másztam kislányként. Összeszorítottam a combocskám, s elöntött a gyönyör. Megijedtem. Valahol mélyen tudtam, hogy ez csúnya dolog. Onnantól nem igazán ment többet a kötélmászás.
  • Szerelmeset játszunk a barátnőmmel. Ez már csak ködösen rémlik, valószínűleg elfolytottam. Volt benne kis maszturbálás, talán egymás combjához dörzsöltük a puncinkat, nem emlékszem. Talán még csókolóztunk is… Talán vele volt az első csókom… Tudtam, hogy ilyet nem szabad. Tudtam, hogy rosszak voltunk. Pedig senkinek sem ártottunk…
  • Szerettem szerelmeset játszani apuval. Néztük a filmet, s ilyenkor hozzá bújtam a fotelja karfáján fekve. Már nem tudom, meddig mentem el, valószínűleg csak a nyakát puszilgattam, de az is lehet, hogy több. Én csináltam. Úgy emlékszem, ő kedves volt és elfogadó. Nem lökött el, nem szidott le, nem is élt vissza a helyzettel. Úgy emlékszem.
  • 16 évesen az első pasi, aki belenyúlt a bugyimba. Tudtam, hogy ez csúnya dolog. Hogy ezt nem szabad ilyen hamar. A puncim nedves volt, de a lelkem megkeményedett. Magamat hibáztattam, hogy belekeveredtem ebbe a helyzetbe. Csalódást okoztam a pasinak is és mélyen belül valószínűleg anyámnak is. (Lásd Nancy Friday Nők a csúcson c. könyvében.)
  • Első orális élmény. Tisztán emlékszem, elengedtek a szüleim, hogy vele töltsem az éjszakát. Apu feltételezte, hogy szex lesz, s megkérdezte, milyen védekezést szoktak használni manapság a fiatalok. Zavarba jöttem, mentegetőztem, hogy mi még nem fogunk lefeküdni egymással. … Éjjel azon kaptam magam, hogy a szerelmem a puncim nyalogatja. Nem is tudtam, hogy ilyen van, nem tudtam, hogy a lányokat kinyalják. De azt tudtam, hogy a puncimmal pisilek, ami koszos. Pisilés után kezet kell mosni. Ő pedig most azt a testrészemet nyalogatja. Undorító. A testem élvezte, de az orgazmus közelében ezt elblokkoltam. Helyette az éles édes fájdalom maradt meg éveken át. Éveken át egy pontig élveztem, aztán, mint amit elvágtak, leblokkoltam magamban az egész élvezetet. Egy ponton kikapcsolta az agyam a testem.

Igen, nagyon valószínű, hogy ez mind összefügg azzal, hogy kislány koromban megnyalta a puncim az a férfi, akit én nagyon szerettem. A barátom volt. Mindig mondják, hogy ez nagy trauma. Most kezdem csak megérteni a filmnek köszönhetően, mi mindenre lehetett ez hatással az életemben. És alig várom, hogy én is elkezdjek egy hasonló szexuális gyógyítóval együtt dolgozni, s kigubancolni ezeket a szálakat.  Megérteni, mi mivel függ össze és megbocsátani. Méghozzá leginkább magamnak.

A kép forrása itt.

Beszélgettünk arról az esetről, mikor pici koromban „molesztáltak”. Kb. hat éves lehettem, mikor az a felnőtt barát, akit rajongásig szerettem, kinyalta a puncim.

– Milyen érzéseket kelt ez benned? Mit gondolsz arról az emberről? – kaptam a kérdést. Sokáig nem tudtam válaszolni, mert ezen eddig nem igazán gondolkodtam. Nem az volt a fókusz, hogy őt milyen embernek tartom emiatt – inkább az a probléma, hogy magamra haragudtam, magamat hibáztattam, mert nemcsak hogy „engedtem”, hogy ilyen „csúnya dolgot” csináljunk, de még élveztem is. Mégis hogy lehetnék én jó kislány, ha ilyen csúnyaságokat élvezek.

Elgondolkodtunk azon, mégis mi történt: egy ember, akit én nagyon szerettem, s aki valószínűleg szintén nagyon szeretett engem a maga módján szexuális gyönyörökben részesített. Valószínűleg a kíváncsiság hajtotta: milyen íze lehet egy kislány puncinak. Vagy egész egyszerűen csak szerette a puncit. Kérdem én: mégis mi ebben a rossz? A lelki törést kérem szépen szerintem nem a „csúnya bácsi” okozta, hanem a társadalom és a közerkölcs. A kultúránk, aki azt neveli belénk, hogy nem érhetünk a puncinkhoz / fütyinkhez, s azt mondja, a szexualitás szégyellnivaló.

Nézzünk körül az állatvilágban: ők vígan szexelhetnek bárki orra előtt, hisz a szaporodás a világ legtermészetesebb dolga. Minket meg lenevelnek róla, bujkálunk miatta. Akárhányszor éltem át gyönyört csöppségként, egyből szégyenkeztem miatta. Azt hittem, ezt nem szabad.

A szüleimnek a mai napig nem mondtam el. Leginkább azért, mert rettegek, hogy emiatt borzasztóan aggódnának értem, holott én még mindig úgy gondolom, nem okozott ez nekem különösebb sérülést. Nem akarom, hogy fájjon nekik, hogy magukat hibáztassák, amiért nem figyeltek jobban. Azt sem akarom, hogy haragudjanak arra az emberre, mert igazából én sem haragszom. Nem is tudtam soha haragudni.

Én vagyok az a személy, aki képtelen hinni az emberi gonoszságban. Én úgy képzelem, hogy azok, akik mások ellen tesznek, azok nem rosszak, csak nem elég tudatosak, empatikusak, vagy tudatlanok, esetleg tévednek. Nem gondolnak bele rendesen. De erről a férfiról még csak ezt sem tudom gondolni, hisz tulajdonképpen ő csak jóérzést okozott. A rosszat már a társadalom keltette bennem.

A kép forrása itt.

Pasi tegnap véletlenül letolta 3 milisre a puncimon a szőrt, amivel gyakorlatilag csupasszá vált. Számomra legalább is szinte csupasz, hisz ennyin keresztül már látszik a bőr és a vágás. Tudom, hogy ez a divat, hogy minden pornófilmben ez megy, de én nem tudom felfogni, miért a kislányos punci a sikk. A pedofíliát juttatja eszembe és ez elborzaszt.

Tisztában vagyok azzal is, hogy a szőrt nem jó nyalogatni. Tele lesz vele az ember szája, aztán köpködhet, ami nem tesz jót a szexuális vágynak. De ha én alul – ahol nyalnak – leborotválom, az nem elég?

Egyszer kipróbáltam, letoltam az egész szőrt borotvával. Napokig nem tudtam tükörbe nézni, annyira nem tetszett. Úgy éreztem, ez nem én vagyok, hanem egy kislány. A kislányok pedig nem szexelnek.

Nekem tetszik a szőr, akkor is, ha nem ez dől a médiából. Szerintem szép. Szépnek találom a zuhanyzóban az idős hölgyek dús szőrzetét. Irigykedek, hogy nekem ilyen nem lehet, s emiatt visszasírom azt, amikor nem volt szexuális életem, s megtehettem, hogy nem borotválkozok. Nem csak hogy jobban tetszik a puncim szőrösen, de a friss borosta (amit még nem tudok újra kiszedni) is borzasztóan irritál, viszket. Szerintem a vakarózás, meg a begyulladt szőrtüsző sem túl szexi…

Most újra rövid, szinte eltűnt a szőr. Barátkozom az új puncimmal, kíváncsi vagyok, meg tudom-e szeretni. Nem azért, mert erre vágynék, hanem mert így mások kedvében járhatok. Elvégre annyi minden új bennem és a szexualitásomban – a külsőmön is változtathatok így. A csipke body is ijesztőnek tűnt elsőre, de egy kis masnival már tetszettem magamnak benne. Új Lili új köntösben.