Egy nagyon fontos tanítást kaptam egy új baráttól. Nem szabad azonosítanom magam a gondolataimmal, vagy azokkal a mintákkal, amik sűrűn megtörténnek velem. Lili nem egyenlő a lánnyal, aki nem szereti a szexet, vagy aki nem tud szexelni. Nem. Vannak azok a helyzetek, napok, percek, amikor nem megy, nehéz, vagy éppen nem kívánom, de ettől még nem kell ezzel azonosítanom magam, hisz ugyanakkor meg vannak azok a helyzetek, napok, percek, amikor vágyom, bizsergek, akarom, alig várom.

Sajnos hajlamos vagyok ezt elfelejteni. Hajlamos vagyok megfelejtkezni arról, hogy hol ilyen, hol olyan vagyok. Elsiklok afelett a tény felett, hogy attól még, hogy tegnap mi történt, tegnap hogyan reagáltam Laci közeledésre, nem tudhatom, holnap hogy fogok reagálni. Mit ahogy azt sem tudhatom, hogy hogy fog legközelebb közelíteni hozzám, vagy egyáltalán fog-e közelíteni hozzám. Nem tudhatom, mit hoz a következő perc.

Hajlamos vagyok alapból leírni magam. Újra, meg újra elképzelem a rosszat, a nehéz pillanatokat és előre repítem az időben. Már előre tudom, hogy úgyis az fog történni, holott ez butaság.

Le kell söpörnöm az előítéleteket az asztalról, méghozzá leginkább a saját magamról szőtteket. Friss szemmel kell tekintenem a jelenbe, megnézni, most mi van és annak megfelelően cselekedni, érezni.

Mert mi van most? Itthon vagyok egyedül, nyugiban. Pihengetek. Nincs pasi a környezetemben, nincs szex. Eszembe sem kéne jutnia a szexnek, de én újra, meg újra előrángatom a témát.
– Mindig akarnod kéne a szexet! – mondom saját magamnak türelmetlenül.
– De hisz most nincs is veled pasi. Nincs itt, aki felizgathatna. Épp gyenge vagy, fáj a fejed is. Miért kéne, hogy akard most? És ha akarnád, az miért lenne jobb? Hisz úgysem kapnád meg. Vagy ha meg nekiállnál önkielégíteni, akkor azért haragudnál magadra, mert nem haladsz a dolgaiddal. Állj már le ezzel a folyamatos önelégedetlenséggel! Semmi sem írja elő, hogy neked bármikor is akarni kéne a szexet. Sőt, szeretned sem kell, mint ahogy az epret sem kell szeretnie mindenkinek. Persze, vitathatatlan, hogy jó, ha szereted, de ha nem, akkor is rendben van. Megbocsátja a világ, sőt, akár meg is értheti. Rengeteg rossz tapasztalatod van, sok nehéz élmény nyomja a szíved, s ezek alapján tök oké, hogy tartasz tőle. Nyugodj meg, Lili, minden rendben van! Nem vagy rossz ember, nem vagy rossz szerető, nem vagy rossz társ. A szerelmeid elégedettek veled és imádnak. Őszintén nem érzik, hogy keveset adnál, s ezt mondták is. Hát akkor halld meg! Rendben vagy, a világ elégedett veled, sőt csodálnak, hogy folyamatosan dogozol azért, hogy fejlődj. Mondják, hát hidd el! Mondd te is magadnak!
– Igazad van. Megpróbálom… – mondom magamnak. – Lili. Rendben vagy. Nem kevés az, amit a srácoknak adsz, rengeteget kényezteted őket és ezt imádják. Nekik elég az, amennyire bele tudod magad tenni egy szexuális aktusba. Sőt, ha jobban belegondolsz, neked is elég. Nekem is elég. Pont elég szexet adok magamnak (sőt, inkább kicsit túl is hajszolom magam). Nem kell többet akarni. Lehet, de nem kell.

A kép forrása itt.