– Minden jó szex közös orgazmussal végződik. – mondja nekünk minden rendes erotikus jelenet a filmekben, könyvekben. Mindig is az volt az érzésem, én nem is vagyok rendes ember, hogy nem tudok elélvezni a pasival. Közben meg nem is értettem, hogy lehetséges ez. – Mégis mi annak az esélye, hogy egyszerre jutunk el oda? – értetlenkedtem.
Az utóbbi időben elkezdett változni bennem valami. Elkezdett tudatosabbá válni a puncim, s elkezdtem érezni, mikor közelít a pasi a csúcs felé. Korábban nem így volt, de most tudtam előre, hogy mindjárt elmegy. Éreztem a puncimban. Lehet, ez most nagyon triviális minden kedves olvasónak, de nekem totális újdonságként hatott, hogy azok a hormonok, amiket a pasi ilyenkor termel, vagy kibocsát, vagy tudomisén, azok szinte kézzel foghatóak, kiabálnak: – Mindjárt elmegyek, Kicsim!
Az új kedvencemnek, az Ádámon való lovagolásnak hódoltam. – Kicsim, van egy óvszered? – kérdezte, én pedig megörültem a kérdésnek, mert tudtam, úgy tovább bírja, s úgy tovább bennem maradhat. – Van. – nyúltam az éjjeli szekrény felé, és kezdetét vette a vágta.
Nem szoktunk óvszerrel szexelni. Nem is tudom, volt-e már olyan vele, hogy úgy élvezett el, hogy közben a puncimban van még a farka. Pedig kellett volna… Vagy legalább is mostantól kelleni fog, merthogy megtörtént a csoda: elindult a folyamat, ami teljesen felpörgetett engem, csakhogy most nem az történt, hogy a csúcs előtt kirántotta a farkát és a hasamra spriccelt, hanem az óvszerbe élvezett, miközben én lovagolhattam tovább és ELÉLVEZHETTEM.
Még ő is meglepődött. Nem rajtam, hanem azon, milyen hosszú ideig tartott így az orgazmusa.
Érdekes mód annak ellenére, mennyit vártam rá, hogy egyszerre élvezzek el a pasimmal, most ez tök természetesnek tűnt. Mintha mindig is így lett volna. Semmi különöset nem éreztem. Nem szakadtak le a csillagok, nem lettem más ember, nem állított senki dobogóra, nem tapsolt a nézősereg. Egyszerűen csak egy jót szexeltünk, majd lihegve összebújtunk és ő elszundított.
Nyugalom volt. Kiéhezve maradt frusztráció helyett azt éreztem, minden rendben.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.png00PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-09-24 21:34:262020-05-19 14:43:47Együtt a csúcson
Átállította a zuhanyfejet, hogy egy sugárból spricceljen, s úgy lőtt a csiklómra. Hiszed, vagy sem, én még ilyet nem nagyon csináltam magamtól. Felszisszentem, nagyon intenzív, erős érzés kerített hatalmába.
Nem vagyok hülye, nem az van, hogy még sosem jutott eszembe magamtól, hogy zuhannyal maszturbáljak. Két bökkenő volt a dologban: egyrészt frusztrál a vízpazarlás, másrészt nem vonzott az önkielégítés. Most gyorsan mérlegeltem, s úgy döntöttem, egy kicsit szemet hunyok inkább az elfolyó víz felett egy másik célért: éreztem, egy újabb áttörés következhet a szexuális fejlődésemben, ha most ezt elnézem.
Széthúztam neki a puncimat, lenéztem én is. Ez volt az egyik első alkalom, hogy láttam a puncim szex közben. Megértettem, hogy kell húznom, hogy jobban előbújjon a csiklóm. Az ilyen megértések hozzá szoktak adni ahhoz, hogy jobban érezzem, s ezáltal élvezzem, ami velem történik. Nem az, ha folyamatosan nézem, de ha legalább egyszer meglátom, mi történik. Így most tudatosodott bennem az is, amit évekig csináltam: amikor erős inger érte a puncimat, elhúzódtam. Akkor is, ha az jó érzés volt! De most úgy döntöttem, szembenézek a vízsugárral és állni fogom!
Elfeküdtem a kádban, ő lőtt kitartóan és én elvesztem. Dobáltam a fejem, kapkodtam a levegőt, alig bírtam az erős ingerekkel. Kértem, hogy ujjazzon közben, biztattam a nyögéseimmel, ő pedig csodálattal folytatta. Sosem láthatott még ilyennek, mert még sosem éltem át ilyet. Nem tapasztaltam még ilyen érzéseket. Meg kellett állnom lihegni, alig bírtam szuflával. Azt éreztem, a szívem kiugrik, az idegrendszerem kiég. Egyszerre imádtam, égetett, perzselt. Nehéz volt, de jó. Olyan, mint, mikor csípik a mellbimbómat: egyszerre jó és fájdalmas.
Nem tudtam elélvezni, de most tényleg nem érdekelt. Boldog voltam, hogy egy újabb falat döntöttem le, méghozzá páros lábbal. Erősnek éreztem magam, boldog voltam és reményekkel teli: vajon mi minden történhet még, amit sosem éltem át?
Dugni is isteni volt utána: most aztán jól fel volt rá készítve a puncim. Imádtam. Persze az elkeseredettség azért ott volt a végén, mikor ő elélvezett nélkülem, főleg, hogy újra rá is világított a szokott kérdésével: – Te hol jártál? Majdnem elsírtam magam. Igen, próbáltam besöpörni a szőnyeg alá a csalódottságom, hogy még mindig nem tudtam vele elélvezni, de ő felhajtotta a szőnyeg csücskét… Ó, bárcsak ne tenné! Bárcsak ne felejtené el, hogy ezt már többször megbeszéltük: nem jó, ha rákérdez!
De azért örülök. Mérföldkő volt ez az éjszaka, s határ a csillagos ég.
Csillogó szemekkel gondoltam vissza legutóbbi szeretkezéseinkre. Huncutul mosolyogtam, s imitáltam neki a videochat-ben: – Így ülnék Rád legszívesebben, s jól meglovagolnálak most is!
Imádtam. Pedig korábban is ismertem már a pozíciót, tudtam, próbáltam is már több pasival, de valahogy nem működött. Leginkább talán azért, mert nem voltam kész arra, hogy megragadjam a gyeplót. Fogalmam sem volt, mit akarok, nem tudtam, merre mozogjak. Tudom, tudom, „kísérletezhetek, s majd rájövök”, de nem így volt. Annyira befrusztráltam magam, hogy ettől képtelen lettem volna élvezni a dolgot.
Valahogy nem is éreztem helyesnek az egészet. Olvastam már, hogy sok nő azért produkál pl. megerőszakolós fantáziákat, mert úgy „legálissá” válik, ami egyébként „tilos”, amit anyáink sokáig tiltottak: akarni a szexet, átélni a testünk nyújtotta gyönyört. Ha a férfi teszi meg velünk, az más, „arról nem tehetek”, „én csak engedelmeskedek”, vagy „nincs más választásom”. De ha én vagyok a nyeregben, az már teljesen máshogy fest: akkor benne van az is, hogy én akarom, én csinálom. Nincs mentségem.
Talán most született meg bennem az engedély arra, hogy szexelhessek. Kezdem tényleg megengedni magamnak az élvezetet…
Nem is értem már, hogy jött, de egyszer csak fel akartam huppanni rá. Az biztos, hogy én találtam ki és én kértem. Ráültem, a farka jó mélyen bennem, és elkezdtem ringatózni előre-hátra, amire aztán még a gumimatrac is rásegített egy lapáttal (igen, nem tudok lejönni a sátor-témáról). Irányítani akartam. Én akartam meghatározni, mit csináljon bennem a farka. És sikerült is!
Tudom, tudom, sokan mondják, a lovaglás milyen klassz a lányoknak, hisz így még a csiklónkat is tudjuk izgatni, ahogy a pasi alhasához dörgöljük. Persze, csakhogy ez azoknál tud működni, akik megengedik maguknak az élvezetet. Akik nem blokkolják be magukban a saját érintés érzését. Márpedig ez egyfajta saját magamnak okozott gyönyör, ami eddig szuper tilos volt az én világomban. De most kezd elbizonytalanodni az „őrség”. Kezd lejárni az őröknek adott parancs, s most tanácstalanul topognak a kapuban, s nem értik, mit tegyenek: – Most beengedjük a gyönyört az agyba, vagy sem? – kérdik egymástól, de a válasz még nem érkezik.
Többször is meglovagoltam. Szép nagy, vastag farka van, ami terpeszben is jól kitölt. Hozzá pedig viszonylag keskeny csípője, amit könnyen átérek. Jól megülhető. Olyannyira, hogy egészen közel jártam ahhoz, hogy elélvezzek vele együtt…
Az első G-pont élményeim tini- és női magazinokhoz kötődnek. Emlékszem, írtak róla, hogy van ez a mágikus pont, ami mennyei gyönyöröket ad a nőknek. Szkeptikus voltam. Nem a létezésében nem hittem, hanem inkább abban kételkedtem, hogy én ezt bármikor is megtalálhatom magamban. Nyoma nem volt. Hiába ujjaztak, dugtak, semmi.
Talán nem mondok nagyon meglepőt azzal, hogy ezek a magazinok nem sokat érnek. Elhintették ugyan, hogy létezik ez a csodasziget a vaginában, de hogy mi ez, hogy működik és hogy lehet eljutni oda, arról már értelmes útmutatást nem adtak. A tudatlanságból való kiutat egy előadás hozta meg, amit Deborah Sundahl könyve alapján tartottak a G-pontról, s ami ajándékba hozta nekem a saját G-pontomat.
Ahogy az az ilyen útmutatásoknál lenni szokott, az első házi feladat az volt, hogy kísérletezzünk magunkon. Csakhogy nekem ez sosem ment. Szerencsére kéznél volt a külső segítség, Dávid az előadást követően lelkesen elkezdte kipróbálni az ott tanultakat, s amit ennek következtében átéltem, nem is volt hasonlítható az eddigi élményeimhez! Olyan mennyei érzések szabadultak fel a puncimban, amiknek a létezéséről még nem is tudtam. Hittem bennük, de addig sosem tapasztaltam őket.
A kedvencem, amikor egyszerre nyal és masszírozza a G-pontom hosszan. Óóóó… Abban elveszek! Imádom! Ennek ellenére eddig talán még csak kétszer sikerült benne elélveznem. Isteni, ami történik, igazán csodálatos, mégis valahogy van ott egy pont, amit nem tudok átlépni, van ott egy blokk, ami nem engedi, hogy elélvezzek. Egyszer-egyszer sikerült már áttörni ezt a gátat egyelőre csak ujjazással, s nem behatolással, de én hiszek benne, hogy ez tanulható, fejleszthető, s ezáltal egyre könnyebbé, gördülékenyebbé válik a beteljesülés.
– Isteni volt, ahogy este megdughattalak! – álmodozott reggel Dávid. – Olyan finom volt a puncikád! – Ó, igen! És olyan jó volt, ahogy a G-pontomat izgattad a farkaddal! – Igen? Akkor tényleg sikerült? – Sikerült, bizony! Sőt, szeretném kérni, hogy ezt így folytasd. Szerintem minél több törődést kap a G-pontom, annál jobban fogom tudni élvezni a dugást. Már most, a néhány alkalomnyi gyakorlás után is nagy változásokat érzek magamban. Szerintem már most jobban élvezem a behatolást, mint korábban.
Vigyorgok, mint a vadalma, mint akit jól megdugtak. Igen, azt hiszem, pontosan erre a mosolyra használják ezt a kifejezést. Kielégült arc.
Úgy kezdődött, hogy alaposan kinyalt. Boldogan lüktetett a puncim, mosolyogva kértem: még! És ő folytatta is lelkesen, míg jött az ötlet: – Bébi, kérlek, ujjazz is, miközben nyalsz! – Még csak ritkán merem ezt kérni, pedig nem kéne, hisz mindig olyan készségesen teljesíti a kívánságom. Kicsit még mindig félek, hogy ez neki teher, pedig aztán nem úgy tűnik… Főleg, hogy igen lelkesítő lehetett, ahogy a kezei közt megtörtént a csoda: sikerült újra úgy feloldódnom, elengednem magam, hogy el tudtam élvezni attól is, ahogy a G-pontomat ujjazta.
De még hogy! Erre mondhatják, hogy igazi gyógyító szex volt! Elég nehéz, feszült időszakom volt mostanában (leginkább a szex terén), s most, a békében, kettesben eltöltött pár nap meghozta a gyümölcsét: úgy olvadt rá az ajkaira lüktető puncim, mint a méz. Sikerült úgy elengednem magam, hogy az említett fantáziák sem voltak igazán szükségesek ahhoz, hogy már az első orgazmushoz vezető út is igazán gyönyörteli tudott lenni. (Igen, van az a furcsa hajlamom, hogy az első orgazmus után tudatosul csak igazán bennem az a sok inger, ami a puncimat éri. Bár a testem érzékeli, a tudatom nem. Mintha nem is tudnék róla.)
Ez a G-pont orgazmus egészen más minőség volt, mint a csiklói. Hatalmas boldogság, elégedettség és hála szállt rám. Azt éreztem, a világ a helyére zökkent, béke van, minden rendben: mindenkivel és mindenhol. Nincsenek gondok. Mindeközben hálát éreztem, s azt: innentől bármi történik, az engem nem fog zavarni. Sőt: tegyen velem, amit csak akar! Bármit! Leszopathat, megdughat úgy, ahogy ő vágyik rá: akár popsiba is. Bármit szívesen megadok neki!
Órákon át szikrázó szemekkel mosolyogtam. Ragyogott az arcom.
Mindig is ilyen szexre vágytam. Hittem benne, hogy létezik és át tudom élni, csak dolgoznom kell érte, s most megtörtént. Sőt, helyesbítek, valószínűleg újra történt meg, csak már kitöröltem az előzőeket az emlékezetemből, miközben bőszen kapaszkodtam a negatív élményekbe. Így ezt az élményt most inkább aláhúzom vastag vonallal, hogy nehezebb legyen kiradíroznom, ha egy újabb nehezebb időszak érkezik. Most mosolygok tovább és dédelgetem, ízlelgetem tovább a gyönyört.
Két szám között hátradőltem és szélesen elmosolyodtam a koncertteremben. Elkalandoztak a gondolataim egészen addig az estéig, amit milliószor újrajátszottam a fejemben.
***
Még Régi Lilivel történt:
Végre viszontláthattam a férfit, aki után hosszú hónapokig vágyakoztam. Sok idő eltelt, nem tudtunk egymásról semmit, kinek mi van az életében, de ez nem is számított. Ott folytattuk, ahol a történet félbeszakadt a nyaralás végén.
– Velem szeretnél aludni, vagy a lányokkal? – szegezte nekem a kérdést minden előjáték nélkül egy eldugott zugban. Zavarba jöttem. Bár millió romantikus elképzelésem volt vele kapcsolatban, a szex egyáltalán nem tartozott ezek közé. Odáig jutottam általában az álmodozásban, hogy titokban beleharap csupasz vállamba az autó hátsóülésén. Titokban, hisz megcsalásról beszélünk, mivel az akkori párommal monogám kapcsolatban éltünk. S titokban, mert úgy izgatóbb. Nem ment nekem ilyen gyorsan… És hát mit gondolnak majd a lányok, akik semmibe sem voltak beavatva? Hogy magyarázom ezt ki? – Bár nagyon szeretnék Veled lenni, de most inkább a lányokkal aludnék. – feleltem. – Rendben. – értette meg.
Egy örökkévalóság volt kivárni, hogy mindenki aludni térjen, s kettesben maradjunk. Félrevont a szobájába „beszélgetni”. Legalább is az én fejemben ez volt a mentség.
Mikor becsukta az ajtót, ő egyből megcsókolt, bennem pedig egyből felvillant a pánik gomb: – ITT SZEX LESZ!!!! RIADÓ! És behúztam minden kéziféket. Az agyam riadót fújt és elzárt minden idegpályát, amivel az intim testrészeimhez kapcsolódott. Innentől nem érzünk semmit.
Ott voltam kettesben álmaim pasijával és nem ment a szex. Csókolt, simogatott, amit én nem viszonoztam, csak fogadtam. Ő elővette a farkát, azt a hatalmasat, amitől mások elaléltak volna a gyönyörűségtől, s én elnézést kértem. Nem kívántam, nem vágytam, hogy megérintsem, simogassam, számba vegyem. Odáig meg el sem jutottam gondolatban, hogy ez a pénisz a puncimba kerüljön. – Na, azt már biztos nem!
Aztán észbe kaptam: – Te jó ég, Lili! Mi van veled? Tényleg, mégis mit akarsz? Ha már attól a pasitól is pánikba esel, aki hosszú idő után először tudott igazán felizgatni, akkor itt sürgősen tenni kell valamit! – és megpróbáltam átkapcsolni a gondolataimat, elhessegetni a pánikot és szembe nézni a farkával. Talán először néztem meg egy faszt úgy igazán. Szépen lassan közelítettem, cirógattam, nézegettem. A hasán nyugtatva fejem barátkoztam a péniszével. Adtam magamnak egy esélyt, megmásztam egy lépcsőfokot, ott megpihentem, majd megengedtem magamnak, hogy most csak eddig jussak. – Ne haragudj, de most nekem ennyi ment. – mondtam és belül végre nem utáltam magam, hanem mosolyogtam. Hisz ez egy nagy lépés volt.
Szerencsére a pasi megértő volt, s bár még néhányszor próbálkozott, a végén azt kommunikálta, nincs baj. Viccelődtünk, beszélgettünk még egy nagyot, s úgy tudtam távozni, hogy tényleg nem hibáztattam magam, viszont született bennem egy még mélyebb elhatározás: én bizony végére járok ennek a szexuális görcsnek! Feloldom. Fel tudom oldani.
Talán ez volt az a bizonyos fordulópont, aminek köszönhetően elkezdett ébredezni a szexualitásom. Ez volt az igazi pofon, ami helyrerakott.
Amikor itthon elmeséltem a barátnőmnek, ő döbbenten nézett rám. – De hisz Te dugni mentél! – Dehogy mentem dugni. – Hát akkor mégis miért mentél? – Ööö… nem is tudom… – s ráébredtem: – valószínűleg inkább arra vágytam, hogy titokban az asztal alatt összeérjen a kezünk. – „Biztonságban”, a többiek társaságában, ahol nem juthat el odáig a történet, hogy szex lesz, vallottam be magamnak. Ezért tudott izgalmas lenni, hogy titokban történtek a dolgok. – Hát te tök hülye vagy.
***
Borival később többször is elővettük ezt a jelenetet, amikor a szextől, a fasztól, a férfi vágyától való félelmemmel dolgoztunk és én mindannyiszor pánikba estem. Kénytelenek voltunk egy másik képhez nyúlni, mert ebben nem tudtam máshogy reagálni. Újra, meg újra úrrá lett rajtam a pánik.
***
Ehhez képest most PoliLiliként, huncut kis punciskodó cicaként tértem vissza ugyanabba a szobába képzeletben. Már ki tudtam húzni magam, tudtam határozott nő lenni, aki nagyon is tudja, mit akar: csábítani. Meg akartam tapasztalni, milyen hatalmam van fölötte, érezni akartam, ahogy kíván: mert én is kívántam őt. Huncutkodva felnéztem rá, csavargattam a hajam, átkaroltam a nyakát, ahogy csókolt, s végigsimítottam a nadrágján…
***
Véget ért a szám a koncerten és én elmosolyodtam. Elöntött a boldogság nem csak az izgató fantázia miatt, de azért is, mert fellélegeztem: ráébredtem, hogy egy újabb szörnynek intettem búcsút. A szörny, ami a férfi vágyában testesült meg.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.png00PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-03-15 10:18:002020-05-19 14:37:49Búcsú a szörnytől: már nem félek a férfi vágyától
Mindig kuka voltam az ágyban, de nem csak én, hanem az összes pasim ugyanígy. Azt még értem, hogy én miért nem nyögdécseltem, miért nem éreztem a belső késztetést, hisz nem igazán élveztem, ami velem történt, nem tudtam elmerülni a gyönyörben, de pasiknál ez nem így volt. Ők nagyon is élvezték.
Expasinak aztán próbáltam többször is jelezni félősen amire szépen lassan rájöttem: hogy engem izgatnak a hangok! Szeretem hallani, ahogy élvez. Nyögjön, morogjon, kértem, de nem adta be a derekát. Amikor valamit imádtam, igyekeztem kiengedni a hangom, nyögni, lihegni, de nem sikerült meghozni a kedvét a hangoskodáshoz..
Persze beszélni sem tudtunk a szexről… Nem tudtam elmondani, mi a jó nekem: arra fogtam, hogy én sem igazán tudom. De őszintén megvallva ez nem volt teljesen igaz. Ma is azon kaptam magam, hogy vágyom arra, hogy nyalás közben meg is ujjazzon pasi, mégsem merem kimondani. Nehogy azt higgye, nem jó, amit csinál! Hogy nem elég, amit ad. Mindezt annak ellenére nem mondom ki, hogy mindig is szerettem, ha a pasi súg, s megmondja, mit szeretne: most lassabban, most erősebben, most nyálazd meg… Bármi! Hisz örömet akarok okozni neki, jó, ha mondja, mi akkor éppen a legjobb! Akkor ezt magamra miért nem tudom vonatkoztatni? Pláne, ha még kérdezik is!
Miért hiszem azt, hogy olyan jó lennék abban, hogy tudom telepatikusan kommunikálni, mit akarok? Mert teljes erőből ezt teszem… – Feljebb, feljebb! Szívogasd a csiklómat! – gondolom jó hangosan, de ki már nem hallatszik. Aztán amikor pasi véletlen pont beletrafál, akkor megerősítve érzem magam, s büszkén húzom ki magam: – Az én pasim a legkisebb rezdülésem is megérti! – Csak azt vagyok hajlamos elfelejteni, hogy előtte mennyi ideig nem az történt, ami nekem a legjobb lett volna, s még fel is húztam magam rajta számtalanszor: – Nem igaz, hogy nem képes a csiklómat izgatni!
Mindezek után még lelkiismeret furdalásom is van magammal szemben, hogy nem kommunikáltam, amit akartam. Megfutamodtam. – Persze, de úgysem tudod, igazából, mi a jó neked! – mondta a lelkiismeretem. – Hagyd csak rá, jobban jársz!
Aztán jött az új pasi, aki már a csókolózás közben szexin morgott. Hát még az ágyban! Emiatt történhetett meg, hogy már az első randin annyira feszegettem a határaimat: imádtam a hangját!
Számomra rengeteget hozzátesznek a szexhez a hangok. A morgás, a hörgés, a nyögés nagyon szexi és segít fókuszálni, a jelenben tartani. Én is jobban el tudok lazulni, bele tudok felejtkezni, ha nyögök, lihegek, nyöszörgök. Jobban átélem. De beszélünk is: tudtam, hogy ez pasit izgatja, hát úgy voltam vele, nyitottan állok a dologhoz, s meglátjuk, rám hogy hat. Feszegettem kicsit a komfortzónám határait, s egyszer csak arra eszméltem, zavar, hogy csöndben van, így én kezdtem beszélni hozzá.
Én vagyok az ő kis etikus ribancocskája (Dossie Easton, Janet W Hardy – The Ethical Slut c. könyve alapján), akit bármikor megkúrhat – szeretjük emlegetni. – Az én kis ribancocskám vagy? – Az vagyok, a Te kis ribancod. Csak a Tiéd. – Mondja ezt egy poli szex közben… – Csak az én kis ribancom vagy, akit most jól megkúrok. – Igen, kúrj meg bébi, jól kúrj meg! – Könyörögj… – Kéreleeeeeeeeek!!! – Aaahhhh. De szexi. – És elmerül bennem. Így nyomjuk szinte végig. Imádom ezt a játékot!
Nagyon felszabadító, ahogy menet közben arról beszél, milyen finom a puncim, milyen szexi, ahogy magamat simogatom, vagy ahogy a faszát szopogatom (szeretem a durva szavakat, amiket használ, szeretem, ahogy feszegeti vele a határaimat). Mivel valahogy nem kommunikál a puncim az agyammal, ezért legalább ő elmeséli, mi történik ott lent: milyen nedves vagyok, vagy hogy összehúzódott a hüvelyem fala. Többet tudok meg magamról!
És mindezek hatására eljutottam oda, hogy egyre nyíltabban tudok kérdezni és megosztani. – Mit csináltál bébi a punciddal, miközben dugtalak? – kérdezte pasi, én pedig nem magyaráztam túl sokat, hanem felé fordultam, s megmutattam tök tárgyilagosan. Nem voltam szégyellős, nem éreztem magam hülyén. – Miért kérdezed? – Olyan más lett tőle a puncid, azért. – Igen, milyen? – Jobban rászorult a hüvelyed a faszomra. – És ez jó, vagy kevésbé jó? – Így még jó volt, igen, de ha jobban szorítana, már nem lenne az.
Őrület, hová eljutottam ilyen rövid idő alatt! És még van feljebb! Sokkal feljebb! Hamarosan jöhetnek a sikolyok, s egyszer még én is önállóan fogok szexi dolgokat mondani – nem csak azokat ismételve, amiket ő mond, hanem magamtól kitalálva, a saját szavaimat használva. A saját szavaimat, amiket még nem találtam meg.
Dagad a mellem a büszkeségtől: tegnap este 3.0-s szinten nyomtuk a szexet a pasim szerint. Mindezt 2 hónap alatt értem el! 2 hónapja még úgy definiáltam magam, mint valaki, aki épp, hogy elveszítette a szüzességét. Ugyan már 16 éve volt szexuális életem, de gyakorlatilag ugyanabban a pozícióban. Nemhogy nem próbáltam mást, de arról sem volt fogalmam, hogy mit szeretek, mi a jó nekem. Egyfajtából amúgy sem lehet válogatni.
Egész nap azon rágódtam, hogy leírjam-e, mivel érdemeltem ki a 3.0-s szintet. Dolgoztam a bátorságon, feszegettem a határaimat, főként, hogy egyre több ismerősömnek adtam ki a blog címét.
– Lilikém, ne hülyéskedj. Hisz arról akarod tanítani az embereket, hogy merjék felvállalni a szexuális életüket, vágyaikat, szokásaikat. Arról álmodsz, hogy a szex ne legyen tabu, hanem épp olyan nyíltan és büszkén tudjanak róla beszélni az emberek, mint arról, hol nyaraltak, vagy mennyit ittak a szombati buliban! – mondta a lelkiismeretem. – Mutass jó példát! Gyerünk! Mondd el nekik!
Pasim persze megvonta a vállát: naná, hogy megírhatom. Nincs szégyellnivalója. Úgyhogy mosolyogva kihúzom magam, s elmondom, hogy kinyaltam a pasim seggét és még élveztem is! A végére, ahogy a nyelvemre verte a farkát (a kedvence!), miközben a végbélnyílását masszíroztam, egy egész érdekes jóga pozícióba vágta magát. Én pedig mosolyogtam magamon, hogy ez valami olyasmi volt, mintha egy puncit nyaltam volna ki. Tudom, nem olyan, de mégiscsak kinyaltam.
Igen. Várom már, hogy megtörténjen, hogy egyszer kinyaljak egy puncit.
