Játék a kéjes vízsugárral
Átállította a zuhanyfejet, hogy egy sugárból spricceljen, s úgy lőtt a csiklómra. Hiszed, vagy sem, én még ilyet nem nagyon csináltam magamtól. Felszisszentem, nagyon intenzív, erős érzés kerített hatalmába.
Nem vagyok hülye, nem az van, hogy még sosem jutott eszembe magamtól, hogy zuhannyal maszturbáljak. Két bökkenő volt a dologban: egyrészt frusztrál a vízpazarlás, másrészt nem vonzott az önkielégítés. Most gyorsan mérlegeltem, s úgy döntöttem, egy kicsit szemet hunyok inkább az elfolyó víz felett egy másik célért: éreztem, egy újabb áttörés következhet a szexuális fejlődésemben, ha most ezt elnézem.
Széthúztam neki a puncimat, lenéztem én is. Ez volt az egyik első alkalom, hogy láttam a puncim szex közben. Megértettem, hogy kell húznom, hogy jobban előbújjon a csiklóm. Az ilyen megértések hozzá szoktak adni ahhoz, hogy jobban érezzem, s ezáltal élvezzem, ami velem történik. Nem az, ha folyamatosan nézem, de ha legalább egyszer meglátom, mi történik. Így most tudatosodott bennem az is, amit évekig csináltam: amikor erős inger érte a puncimat, elhúzódtam. Akkor is, ha az jó érzés volt! De most úgy döntöttem, szembenézek a vízsugárral és állni fogom!
Elfeküdtem a kádban, ő lőtt kitartóan és én elvesztem. Dobáltam a fejem, kapkodtam a levegőt, alig bírtam az erős ingerekkel. Kértem, hogy ujjazzon közben, biztattam a nyögéseimmel, ő pedig csodálattal folytatta. Sosem láthatott még ilyennek, mert még sosem éltem át ilyet. Nem tapasztaltam még ilyen érzéseket. Meg kellett állnom lihegni, alig bírtam szuflával. Azt éreztem, a szívem kiugrik, az idegrendszerem kiég. Egyszerre imádtam, égetett, perzselt. Nehéz volt, de jó. Olyan, mint, mikor csípik a mellbimbómat: egyszerre jó és fájdalmas.
Nem tudtam elélvezni, de most tényleg nem érdekelt. Boldog voltam, hogy egy újabb falat döntöttem le, méghozzá páros lábbal. Erősnek éreztem magam, boldog voltam és reményekkel teli: vajon mi minden történhet még, amit sosem éltem át?
Dugni is isteni volt utána: most aztán jól fel volt rá készítve a puncim. Imádtam. Persze az elkeseredettség azért ott volt a végén, mikor ő elélvezett nélkülem, főleg, hogy újra rá is világított a szokott kérdésével:
– Te hol jártál?
Majdnem elsírtam magam. Igen, próbáltam besöpörni a szőnyeg alá a csalódottságom, hogy még mindig nem tudtam vele elélvezni, de ő felhajtotta a szőnyeg csücskét… Ó, bárcsak ne tenné! Bárcsak ne felejtené el, hogy ezt már többször megbeszéltük: nem jó, ha rákérdez!
De azért örülök. Mérföldkő volt ez az éjszaka, s határ a csillagos ég.
A kép forrása itt.
