Meggyógyultam! Meggyógyultam, s akármilyen hosszú is volt, most olyan, mintha ez az egész gombás időszak meg sem történt volna. Két napja érzem, hogy újra elkezdett bizseregni a puncim és vele a lelkem is, s most, hogy végre pasi karjaiba vethettem magam, azt érzem, fel akarom falni. Folyamatosan odasomfordálok mellé a vacsora mellett, s a nyakát, karját, arcát, fülét csókolgatom, nyalogatom.
Izgultam. Bevallom, azóta, hogy legutóbb annyira csodálatosat szexeltünk G-vel, máshogy kívántam pasit. Még nem mertem elmondani senkinek, magamnak is csak félve. Egyszerűen ugyanazt a csodálatos élményt kerestem, de ő egy másik férfi, akivel másmilyen. Vele máshogy csodálatos. Rossz helyre tettem a fókuszt, olyat vártam el tőle, amit ő nem tud, sőt nem is az ő karaktere. Most azon izgultam, hogy még mindig nem fogom őt úgy kívánni, de hogy látom, itt van velem, már nem aggódom. Annak ellenére sem aggódom, hogy G is itt van. Tudom, hogy csodálatos lesz mindkettőjükkel és már alig várom. Tűkön ülök. Imádom ezt az érzést, ahogy tűkön ülök. Imádom, hogy végre tudom kívánni a szexet.
Meggyógyultam a hüvelygombából. Jó volt hogy az orvos tiltólistára tette a szexet egy hétre, jó volt, hogy végre volt, aki felvilágosított, hogy közben nem szabad nyomni, hagyni kell a puncit pihenni, regenerálódni. Adtam magamnak időt, nem hajszoltam bele magam helyzetekbe mikor, hogy közben nem kívántam a faszt.
Szépen, gyorsan múlt a viszketés és vele együtt gyógyult a lelkem is. Nem tudom, mi a magyarázat rá, de a gomba elvitte a vágyat is. Csók, forró ölelés közben már kezdtem érezni egy kis bizsergést, de még nem volt az igazi, amitől aztán tovább izgultam: vajon meg fogok valaha „javulni”?
Jelentem, megjavultam. És ezt most jól fel kell írnom magamnak, hogy lehetséges! Hogy nagyon is ki tudok mászni a gödörből, méghozzá könnyedén, vidáman szökellve, csak időt kell adnom magamnak. Ha a puncim pihenőt kér, meg kell szépen cirógatni, s megadni neki. Mert a puncim jó hozzám. Legyek én is jó hozzá.
