Terápiás szex – mézédes együttlétek

Sokszor hallottam, hogy a szex gyógyít, s most tényleg ezt éltem meg az elmúlt jó néhány alkalommal. Az egekig emelt, simogatott, feltöltött a sok gyönyör, amit vele élhettem át.

Úgy fest, elég ideje vagyunk már együtt Árpival ahhoz, hogy ne szexeljünk mindig. Hogy értem, hogy mindig? Hát, hogy reggel, aztán délután munka után, majd még egyszer lámpaoltáskor. Mondták, hogy elmúlik ez, de valahogy nem úgy tűnt. Most mégis eljött ez az korszak is, amikor tudunk csak úgy szeretettel összebújva hulla fáradtan elaludni egymás mellett anélkül, hogy valamelyikünk kielégületlenséggel küzdene.

Miért mondom én ezt el? Mert azt hiszem, ez is egy tök fontos szakasz a szexuális fejlődésemben: hogy végre nem rutinból szexelek vele (azon túl, hogy jó is), nem azért, mert mindig szoktunk, hanem akkor szexelek, amikor szeretnék. Kezdem érezni, mikor van hozzá tényleg kedvem, s mikor van az, amikor inkább nemet mondok. És tudok is nemet mondani anélkül, hogy őrült lelkifurdalásom legyen. Volt már, hogy békésen kiverte mellettem a farkát, míg én szundikáltam, és ez is rendben volt. Igen, még nekem is rendben volt, s nem aggódtam amiatt, hogy most hogy kicsesztem vele.

Elég ideje vagyunk együtt ahhoz is, hogy gyakorlatilag mindig jó legyen vele. És ez már tudatosult is bennem. Nem aggódom, hogy nem fogok elélvezni, hogy nem leszek eléggé jelen, nem fognak tudatosulni az érzések, melyek a puncimban keletkeznek. Nem félek, hogy nem leszek elég neki, vagy hogy fájni fog a behatolás. Tudom, hogy jó lesz vele és kész. Néha csak jó, máskor nagyon jó.

Most épp egy egészen hosszú „nagyon jó” szériánk van. Édes-mézes, gyönyörű, boldog együttlétek, melyek talán nincsenek egyensúlyban, de ez az ő döntése. Rendszeresen az történik ugyanis, hogy kinyal, majd ujjazgatva (vagy anélkül) még addig folytatja, míg másodszorra is el nem élvezek. S aztán jön vagy az, hogy én leszopom, vagy megdug – de hát neki ugye csak egy lövése van egy menetben…

Szerencsére már azon sem aggódom, hogy ez így nincs rendben, hogy túl sokat kapok, hisz ő nyal magától, nem én erőltetem, ráadásul közben folyamatosan arról áradozik, mennyire imádja csinálni. De nem csak mondja, látszik is rajta! Ha megemlítem a nyalás lehetőségét, egyből lelkesen rástartol a puncimra. Még mindig hihetetlen, de úgy fest, tényleg imád nyalni.

És ez a garantáltan mindig jó szex oda vezetett, hogy egyszer csak azt kezdtem el érezni: minden rendben van az életemben. Helyükre kerültek a dolgok, rend van és boldogság. És szerelem – egyre mélyülő szerelem. Én pedig kezdek rászokni a vele való szexre, mint valami drogra. Úgy fest, kezdem igazán megérezni az ízét, s kezdem tényleg megérteni, miért forog a világ a szex körül.

A kép forrása itt.