Évekig tartott, míg megtanultam élvezni a szexet. Sőt, még most is dolgozom rajta. És minél többeknek beszélek erről, annál inkább kiderül: problémáimmal nem vagyok egyedül. Rengeteg nőtársam hallgat arról, hogy valami nincs rendben. (De hallgatnak a férfiak is…) Szégyellik, bűntudatuk van, a meg nem értettségtől tartanak, vagy azt hiszik, ezzel csakis ők küzdenek. Elég csak azt említeni, hogy a nők 30%-a nehezen jut el az orgazmusig, 80%-uk számára pedig egyszerűen nem elég a behatolás ahhoz, hogy a csúcsra jussanak. (Forrás.) Azaz: ha nehezen megy, nem vagy abnormális.

Mi az oka mindennek? Saját önfelfedezésem során számtalan kiváltó tényezőt fedeztem fel. Gátlásaim egyik fő okozója, hogy mindig is jó kislány szerettem volna lenni.

 Fotó: StockSnap @ Pixabay 

Szégyen, félelem, bűntudat

Pici voltam, talán nagycsoportos, amikor először próbáltam a kötélmászást és csodák-csodájára sikerült is feljutnom a csúcsra: duplán. A kis combocskáimat összeszorítva kellemes, de nagyon ijesztő bizsergést éreztem a combjaim között. Halványak már az emlékeim, de úgy tűnt, nagyon is tudom, miért történik velem mindez. Egyből előjött a bűntudatom: ezt nem szabadna éreznem, ez csúnya dolog, ilyet csak a rossz gyerekek csinálnak.

Mintha ott, akkor eltemettem volna ezt az érzést jó mélyen a homokozóban…

Valahonnan tudtam, hogy ez „csúnya dolog”, bár nincs emlékem arról, hogy valaki rám szólt. Talán csak közvetve jutott el hozzám az információ: lehet, hallottam, ahogy rászólnak másra, vagy elcsíptem egy-egy megvető, ijedt, vagy épp ki tudja milyen pillantást. A lényeg, hogy a felnőttek világa ezt a hiedelmet rakta a vállamra, amit évtizedekig cipeltem.

Nem kell jókislánynak lenni

Még most is nehéz megértenem, hogy egyáltalán nem kell jókislánynak lennem. Mert igen, a rossz kislányokat is szeretik, sőt, esetenként sokkal több figyelmet kapnak. De tovább megyek: a férfiak a rossz kislányokat szeretik. Azaz, ha felnőttként jó kislány szeretnék lenni, rossznak kell lennem. Értsd: huncutnak, pajkosnak, szexéhesnek, kéjesnek, bujának, vadnak.

Én is ilyennek szeretném látni magam és ezen is dolgozom.

Mi segített a változásban? Többek között a férfiak visszajelzése, akik csodáltak, mikor kéjesen nyögdécselek. Gyönyörűnek, kívánatosnak neveztek azok, akik fontosak voltak számomra és így szépen lassan elkezdtem elhinni, hogy ezt szabad.

Persze ez nem minden, hosszan tudok mesélni a történetemről: a problémáim okairól és azokról, amik segítettek a változásban. Ha kíváncsi vagy a részletekre, gyere el előadásomra október 18-án. Szeretettel várlak és köszönöm, ha ajánlod azoknak a nőknek, vagy párjaiknak, akiket inspirálhat, ha egy hasonló cipőben járó nő történetét hallja!