A nedvesedésről

Olvastam egy cikket a nedvesedési problémákról és elgondolkodtam. Azt hiszem, nekem nem nagyon szoktak nedvesedési problémáim lenni, legalábbis pasi ezt állítja. Amikor én úgy érzem, nem állok készen még az akcióra, ő akkor is arról közvetít, milyen lucskos a puncim, s a farka is könnyen belém tud hatolni gyakorlatilag bármikor. Mondjuk igaz az is, hogy nem is extrémek a méretei és a kémia is elég erős köztünk. Úgy fest, akkor is nedvesedik tőle a puncim, mikor észre sem veszem.

Nem úgy, mikor magamhoz érek. No, akkor totál szárazság is tud fogadni. Sőt, olyan is van, hogy nedvesen indulok, majd bedübörög az agyamba a blokk: „Állj! Ez nem helyes!” – s már ki is száradtam. Nyálazhatom, síkosíthatom magam agyba-főbe, onnantól lőttek a kéjnek.

Úgy döntöttem, tanulok ebből a cikkből. Ha nincs nedvesedés, nincs vágy, akkor szépen tiszteletben tartom inkább a testem kérését, s nem piszkálom. Egyébként is megfogadtam most már magamnak, hogy csak akkor fogok a maszturbálással kísérletezni, ha tényleg vágyom rá. Felhagyok azzal, hogy feladatként, kötelességként tekintek a saját testem felfedezésére.

Rádöbbentett arra is, hogy lehetnék még sokkal őszintébb is az ágyban. Most ismertem fel, hogy bár már hetekkel korábban olvastam egy cikket arról, milyen az ideális nyalás, nem merem átadni pasinak a cikk kapcsán a felismeréseimet. Nem merem elmondani, mit szeretnék másképp. Nagyon megfogott, amit ír arról, hogyan közelítsünk óvatosan a punci felé, ne rontsunk ajtóstul a házba. Pasi ilyenkor gondosan megnyalja az ujját, vagy odaköp, de lehet, erre nem is lenne szükség, ha egy picit még körbesimogatná a vénusz-dombom behatolás előtt.

Kedves Testem!

Köszönöm, hogy vagy! Mostantól jobban fogok figyelni rád, tisztelni és szeretni foglak. Neked szívesen fogadok örök hűséget is.

Ölel,

Lili