Önkielégítés a munkahelyen?
Velem egyetlen egyszer fordult elő. Kenyában egy barátom irodájában dolgoztam. Csupa fekete férfi dolgozott az emeleten, akiknek ráadásul a fele rám volt állva. Ez mondjuk nem meglepő, hisz a fehér nők elég vonzóak voltak számukra.
Tudtam, hogy bármikor benyithat valaki a barátomat keresve. Nem volt zárva az ajtó, ráadásul pont a bejárattal szemben ültem. De nem érdekelt. Addigra annyira rá voltam már állva Jeffre, hogy a bugyimba vándorolt a kezem.
Nem mondom, hogy ne tudtam volna megállni. Gyakorlatilag soha életemben nem fordult még elő velem, hogy gyötört volna a vágy, hogy annyira kívántam volna a szexet, hogy az már kínzóvá váljon. Elég jól megvagyok szex nélkül, sőt, talán még jobban is szeretem, ha nincs szex, „mert azzal csak a baj van”. Így aztán, ha valakit megkívánok, annyira megörülök neki, hogy végre vágyat érzek, hogy egyből igyekszem kihasználni.
Fotó: Allef Vinicius, Unsplash
Mindennél jobban szeretném megtanulni úgy élvezni a szexet, mint mások. És amikor erre úgy fest, lehetőség kínálkozik, egyből lecsapok rá. Persze ebben túl sok az akarás, és kevés a gátlásmentes ösztönlét. Főleg, hogy nem a testem kívánja a szexet, hanem az agyam szeretné, hogy olyanná váljak, mint a többiek. Hogy végre én is „normális” legyek. Tudom, hogy ez így nem oké, de egyelőre itt tartok.
De visszatérve a kenyai esethez: nagyon élveztem. Azt is, hogy fel vagyok izgulva, azt is, ahogy magamhoz érek, és a tudatot, hogy én épp „rosszalkodom”.
Tudom, hogy ez sokakkal megesett már, hogy a munkahelyén magához nyúlt. Van, akiről tudom, hogy rendszeresen megteszi. Talán az említett kenyai barátom is megteszi időnként. Baj? Szerintem nem, ha ezzel senkit nem zavarunk, ha senki sem látja, csak diszkréten, titokban megtesszük. Jobb így levezetni a feszültséget, mint egy cigivel…
A többiről pedig ebben a videóban mesélek: