Szex és sírás
Új pasi, régi beidegződések. Jó, nem is annyira új, de még annyira kevésszer voltunk együtt, hogy még mindig ott az izgalom, a várakozás, a megfelelési kényszer, a sok kérdés. Nem ismerjük még egymás testét eléggé, viszont ahhoz meg túl fontos ő nekem, hogy csak úgy félvállról, lazán tudjak hozzáállni vele a szexhez. Így aztán előbújtak a fejemből a régi félelmek, régi feszültségek.
– Hol jártál? – kérdi, miután elélvezett, azaz érdeklődik, hogy nekem volt-e orgazmusom, vagy milyen közel jártam hozzá.
– Nem tudom… – habogok és már el is kezdenek potyogni a könnyeim. Ha ugyanis feszült vagyok, gyakran sírok. – Nem tudok erre válaszolni. Én sosem tudom megmondani, milyen közel vagyok az orgazmushoz egészen addig, míg benne nem vagyok. – És nő tovább bennem a feszültség.
– Ó, mi baj, Kicsim? – kérdezi, miután kiszúrja a lassan érkező válaszaimat kísérő könnyeket.
– Nem szeretem, mikor ezt kérdezed. Nem attól jó az együttlét, hogy van-e orgazmusom.
– Jaj, nem! Csak szeretném tudni, hol jártál. Szeretném, ha nagyon jó lenne neked. Szeretnék segíteni, minél többet adni.
– De ez a kérdés csak feszültséget kelt bennem!
– Jól van, akkor nem kérdezem többet, ígérem.
Milliószor lejátszódott ez a jelenet a „korábbi életemben”, s most ijedten fogadtam, hogy ezek a helyzetek nem tűntek el nyomtalanul. Pedig mennyire vágytam, hogy ne legyen többet ilyen!
Elgondolkodtam, mi okozta bennem a feszültséget, s arra jutottam, én nem egyszerűen csak megélem a szexet, hanem akarom, hogy jó legyen. Túlságosan ott van bennem az akarás ahhoz, hogy jó tudjon lenni. Azt akarom, hogy jó legyen, elégedettség legyen, de így nem vagyok képes ellazulni, jelen lenni. S amikor a végén felteszi a kérdést, milyen volt, azzal aláhúzza bennem azt az érzést, ami ott lapult és próbáltam elnyomni: „közel sem volt olyan jó, mint amit szerettem volna”. Csalódott leszek magamban, amiért nem voltam képes „megfelelően” jelen lenni és élvezni és megrémülök, hogy emiatt ő is csalódott lesz bennem, vagy akár magában. Majd kétségbe esek: „a francba, nem tudom, hogy lehet ebből a saját magam által gerjesztett spirálból kijönni!”.
Hosszasan beszélgettünk utána remélve, hogy az majd kimozdít minket ebből a helyzetből, s így sok mindent megtudtunk egymásról. Benne is ott dolgozik a megfelelési kényszer, mert szeret, s ő is hajlamos rá, hogy „akarjon” szexelni (agyból) mielőtt még vágyna rá. Mindketten a tökéleteset akarjuk adni, s közben saját magunkra nem figyelünk. S mellé még meg is vagyunk ijedve.
A kép forrása itt.
