Tag Archive for: csók

Mennyi erotika elfogadott nyilvános helyen?

Mit lehet és mit nem lehet? Már azóta foglalkoztat ez a kérdés, mióta gimiben egyszer ránk szólt az igazgatóhelyettes:
– A magánélet eme megnyilvánulásai nem az iskola folyosójára tartoznak. – Máig visszhangzik a mondata a fülemben, amit azért kaptunk, mert a srác ölében ülve csókolóztunk.

Persze semmiben sem gátolt meg ez a jövőre nézve. Emlékszem egy kanadai pasimra, akivel vadul smároltam Krakkó utcáin: szegénykém, tök zavarban volt.

Engem egyrészt izgat a nyilvánosság, másrészt el nem tudom képzelni, mit kéne ezen szégyellnem, vagy mit árthatok vele. Persze, tudom, aki magányos, annak szarul eshet. Hát, kérem szépen, akkor ennyi erővel a drága autód sem parkolhatod az utcán, mert rosszul eshet annak, akinek nem futja rá. Mindenki boldogsága a saját felelőssége. Nehogy már rám fogja! Eszébe juttatok valamit? És ha a rég halott feleségére hasonlítok, akkor mi csináljak magammal, hogy ne okozzak neki bánatot?

tango-108483_640.jpg Fotó: werner22brigitte @ Pixabay

Aztán ott vannak a „durvább” esetek is, amikor a buliban csókolózva (amit általában még elfogad a köznép, az nem számít erkölcstelennek, oda nem illőnek) elszabadulnak a vágyak és elkezdődik a komoly tapizás. Ez még oké?

És ha még ruhában egymáshoz dörzsöljük a nemi szerveinket? És ha orgazmusom van? És ha a pasinak van orgazmusa? És ha benyúlunk a másik nadrágjába? Hol a határ?

Én valahol leszarom ezeket a korlátokat. Vagy legalább is utálom őket.

Van egy társaságunk, egy baráti kör, ahol máshogy állnak a szexualitáshoz, mint a többség. Nem swinger csapat, egyszerűen csak szeretünk gyönyörködni mások gyönyörében. A kedvenc helyzetem ez volt:
– Gyere, Lili – kezd el rángatni Gréta barátnőm -, a táncparketten egy pár olyan szépen smárol!
Vele tartottam. A helyszínen konstatáltam, hogy már egész kis nézőközönség ülte körbe a párt és gyönyörködik bennük.

Ebben a társaságban az is oké, ha hárman csókolózunk, vagy négyen, vagy még többen. Úgy is oké, ha „elvadul” a csók, és már a szoknyám alá nyúlva simogat „ki tudja ki”. Elfogadott, mert ez egy gyönyörű dolog. Akkor is, ha részesei lehetünk és akkor is, ha csak kívülállóként szemléljük. És igen, tudok abban is gyönyörködni, amikor a pasim és még egy srác egy másik lánnyal romantikázik. Szépek, csodálom őket egy darabig. Tudom, hogy ha ahhoz van kedvem, csatlakozhatok. Ha pedig nem szeretnék, akkor is én leszek a felelős a saját boldogságomért: nézhetem őket, vagy találhatok másik elfoglaltságot. És ha ez nem megy, odamehetek a kedvesemhez és megkérhetem, hogy most inkább velem foglalkozzon, mert pl. elhanyagolva érzem magam.

Szerintem az erotika (ha nem beteges), gyönyörű. Nem kéne titkolni, takargatni, szégyellni. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, „ez privát dolog”, nem az utcára tartozik. Valóban privát, hisz a kettőnk (többünk) dolga, de miért ne élhetném meg ott, ahol rám talál az érzés?

/Szerző:

Hogy találjunk egyensúlyt a csókban?

Mi történik, amikor én kívánom jobban a csókot, és nem ő? (Előző cikkemre reflektálva.) Az tök más sztori, legalább is én azt hiszem. Én ugyanis nem vagyok ennyire bátor és határozott.

Volt már olyan, hogy én kívántam jobban a nyelves csókot, nem a partnerem. Puszilgatni kezdtem, de ő nagyon lezáró volt. Ilyenkor általában elbizonytalanodok és visszavonulót fújok szomorkodva.

Szerintem olyan még sosem volt, hogy befúrtam volna a nyelvem valakinek a zárt ajkai közé. Nem próbáltam szétpiszkálni a száját a nyelvemmel. Ha nagyon belegondolok, összesen talán annyit szoktam tenni, hogy elkezdem óvatosan nyitott szájjal puszilni és várok, figyelek, hogy viszonozza-e. Óvatosan közelítem a nyelvem is és ha ő is közelít, léphetünk tovább.

rabbit-1903016_640.jpg

Kivételesen úgy is gondolom, jól csinálom. Nem erőszakoskodok, hanem figyelek. Igyekszem empatikus lenni. Megvárom a beleegyezését, ami nem szavakban érkezik, hanem a nyitottságán érzékelhető.

/Szerző:

Befalta a szám – A túl erőszakos csók

Megint belezavarodtam abba, hogy teremthetjük meg az egyensúlyt… Történt ugyanis, hogy a pasi jobban vágyott rám, mint amennyire abban a pillanatban én kívántam őt. Lesmárolt, de úgy, istenigazából. Jól betolta a nyelvét a számba.

Én mire vágytam? Cirógatásra, bújásra, esetleg egy-egy puszira.

Csakhogy a pasi jött, és a tőle elvárt határozottsággal befalt engem. Én meg csak pislogtam, próbáltam felvenni vele a ritmust, de nem ment. Ha viszont úgy teszek, ahogy ő, az nem én vagyok, abból színjáték lesz. Nemcsak, hogy hazudok, de még a testem is belekényszerítem valamibe, amit nem akar.

Megpróbáltam én rávezetni arra, ami nekem jól esne, csakhogy a vágy hevében nehezen vette a lapot. Nyomult tovább, kavart a számban, én pedig egyre kétségbeesettebbé váltam: „Most húzódjak el? Vagy folytassam? Meddig tart  még?”

Ő pedig már az egész számat befalta, mindkét ajkam egyszerre szívta be, eltűntem benne. Azt érzem, mindenem nyálas.

pexels-photo-265316.jpeg

Fotó: Pixabay @ Pexels

Bénának érzem magam, aki még csókolni sem tud rendesen. Féltem, hogy el fogom rontani.

Aztán észrevette, hogy irányítani próbálom és rákérdezett, mi történt. „Most mégis mit csináljak ilyenkor? Mondjam meg, hogy most nem ezt a csókot kívánom?” Egy életem, egy halálom, megtettem: kitálaltam ennek a tudatos pasinak, hátha neki nem döngölöm földbe az önbecsülését ezzel.

És még így is nehéz. Mert bár megért, onnantól nem tud úgy csókolni, hogy közben ne gondolkodjon. Mindkettőnk agya pörög, ahelyett, hogy alámerülnénk az érzésekben és csak sodródnánk velük. Ahelyett, hogy felvennénk a folyó ritmusát, megpróbáljuk mindketten irányítani. De nem ám csapatban, hanem külön-külön. Eluralkodik a helyzeten a fejetlenség.

Teljesen tanácstalan vagyok. Tudom, hogy fontos kommunikálni, ha valami nem jó nekem, de azt is tudom, hogy ezzel újabb problémákat generálok. Az egyik rossz helyett jön a másik. És csak remélni tudom, hogy mindebből majd hosszú távon valami jó sül ki.

/Szerző:

A csókmegvonás beindít

Én az a lány vagyok, akit folyton ölelni, csókolni kell, bárhol vagyunk. Az utcán, a szüleimnél vendégségben, ébredéskor, lefekvéskor, bevásárláskor, a mozgólépcsőn, a villamoson, mindig. Ha a pasi nem ölel, nem csókol, elhanyagolva érzem magam és egy idő után pánikba is esem: „nem kívánja az érintésem”, vagy „biztos már nem szeret”.

Ehhez képest Jay kultúrájában ez tabu: náluk nem lehet nyilvános helyen csókolózni. És ez olyan mélyen benne van, hogy még nyitott szellemű szülei házában sem nagyon akar hozzám érni.

Mivel tudtam a kulturális mintát a viselkedése mögött, csak néha estem pánikba attól, hogy az érintés-szükségletem töredékét kaptam csak meg. Viszont így, hogy egész nap egy mély csók, egy forró érintés után vágyakoztam, a szex utáni vágy is folyamatos jelenlétet követelt az életemben, hisz tudtam: igazi öleléseket csak az ágyban kapok meg tőle. (Vagy fordítva: ha olyanok a körülmények, hogy meg tudja engedni magának az intimitást, már egyből meg is dug.)

Végre rendszeresen azon kaptam magam mellette, hogy azt akarom: dugjon meg.

A kép forrása itt.

/Szerző: