Expasi látogatóba érkezett, nálam aludt két éjszakát.
– Nem is tudtam, hogy ő az exed volt! – csodálkozott pasi, aki nem töltötte otthon az éjszakát, mikor a vendég érkezett.
– Ja, igen. Valami olyasmi volt, igen. – hebegtem, pedig nem volt oka, hogy rossz legyen a lelkiismeretem, hisz egyrészt emlékszem, hogy már korábban is mondtam, másrészt nyitott kapcsolatban ez pont nem tilos. Így nagy levegőt vettem és folytattam: – Azon gondolkodom, hogy felajánljam-e neki, hogy aludjon mellettem a hálószobában, vagy vacakoljunk azzal, hogy kinyitjuk a kanapét?
– Hát, Te tudod, Lili, mit akarsz… De ha nem akarsz szexet, ne hívd meg az ágyadba, mert az egyértelmű célzás lenne.
– Ó, jaj… Nem is tudom, mit akarok… Még kitalálom.
– Tedd, amit tenni szeretnél, Kicsim, de semmiképp se fogd rám most már, hogy miattam nem lett szex, mert én ilyet nem kérek. Tégy úgy, ahogy szeretnéd. Itt az ideje, hogy kitaláld, mi is, amit TE szeretnél, s nem a külső hatások, vélt, vagy valós elvárások alapján cselekedni!
– Fú, ez nehéz lesz…
Sokat gondolkodtam azon, amit pasi mondott és végül sikerült. Aszerint cselekedtem, amire vágytam. Azaz: nagyon élveztem az ex társaságát, hatalmasakat beszélgettünk, nevetgéltünk, viccelődtünk, de közben nem támasztottam magammal szemben elvárásokat. Mivel nem vonzott a teste, mint egy mágnes, így nem is közeledtem hozzá. Ő picit ugyan próbálkozott, de én nem hagytam, hogy ez befolyásoljon, hogy azért legyek vele, mert ő arra vágyik. Nem. Szépen, lazán beszélgettem tovább és nem kezdeményeztem, nem tettem félreérthető lépéseket.
Így telt el két nap, két éjszaka: külön szobában, ölelkezés, csók, szex nélkül. Mély beszélgetésekkel, felidézve szóban a közös románcot, jókat ábrándozva rajta. Megállapításra került, hogy mindketten csodálatosak vagyunk egymás szemében, de mindez lazán, kötöttségek nélkül. Egyszerűen élveztük az együttlétet.
Úgy érzem, sokat fejlődtem.
