Tag Archive for: nem haladok a tananyaggal

Önszabotázs #5 – magadnak is ossz lapot!


Az előző bejegyezésben egy olyan szemléletváltásról beszéltem, ami segíthet sérelem és rossz szájíz helyett kíváncsiságot ébreszteni a partneredben az új dolgok iránt.

Ezúttal egy kliensem történetét hoztam el neked.

“Emőke” két kamasz gyerek édesanyja, akik hamarosan röppályára állnak.
Haverok, buli, ez érdekli őket most, így Emőkének és a férjének már van több idejük jut egymásra, és nem csak a nagybevásárlást megcsinálni vagy a tárolóban küffedő ezer éves lomokat kiszanálni. 

Emőke úgy gondolta, a felszabadult idejüket befektetésként kezeli.
De nem pénzügyi értelemben, hanem párkapcsolatilag.

“Olyan jó érzés, hogy végre nem csak futólag találkozunk Csabival a nap különböző pontjain – vagy akár csak telefonon, mert annyi a dolog. Hiányzott, hogy egymáshoz érjünk az elköszönéskori puszikon túl is. Volt, hogy őszintén elgondolkodtam, vajon tudok-e még szexelni, vagy már elfelejtettem, hogy kell. :D”

Szeretem Emőke humorát.
Szerintem pont ez a tulajdonsága segítette át a hosszabb szexmentes időszakokon is.
Meg persze, szeretik egymást a férjével – elmondása szerint.

No, de milyen befektetésre adta a fejét Emőke?

Benevezett az egyik nagyobb lélegzetvételű online kurzusomra, ami kifejezetten nőknek szól.

Tele volt lelkesedéssel:

“Olyan jó érzés, hogy végre nem csak futólag találkozunk Csabival a nap különböző pontjain – vagy akár csak telefonon, mert annyi a dolog. Hiányzott, hogy egymáshoz érjünk az elköszönéskori puszikon túl is. Volt, hogy őszintén elgondolkodtam, vajon tudok-e még szexelni, vagy már elfelejtettem, hogy kell. :D”

„Ez lesz az én kis projektem.” – emlékszem, ezt mondta ragyogó arccal.

Aztán teltek a napok… a hetek… és az online coaching alkalom közeledtével realizálta, hogy eltelt 3 hónap, és még egyetlen fejezetet sem nyitott meg a tananyagból.

Nem azért, mert ne érdekelte volna.

Nem is azért, mert nem volt ideje rá.

Emőke ezt a kurzust kifejezetten azért vette, hogy majd jól elvarázsolja a férjét azáltal, hogy felvirágoztatja a benne élő gyönyörteli nőt.

Csak azzal az egy dologgal nem számolt, hogy a sorrend fordítva van:
1. felvirágoztatja saját szexuális lényét,
2. a férje jobbra meg balra elalél majd a gyönyörűségtől, amíg ő nőiességében tündökölve rántást keverget a tűzhely mellett. 

Kihagyta a számításból, hogy bizony saját magán lesz a fókusz.
Nem a férjén, nem a párkapcsolatán.

Meg is kérdeztem tőle az online coachingon:

A párod  öröméért végigcsinálnád? 
– Igen.

A  kapcsolatod mélyítéséért végigcsinálnád? 
– Naná.

Hogy jobban érezd magad a bőrödben és a szexben, azért végigcsinálnád? 
– …Eeeh… hát…az valahogy önzőnek, bűnösnek hangzik.

Ott a pont.


Persze csak akkor, ha önszabotáló bajnokságot tartunk, és akkor gyűlik a pont, ha minél fifikásabban gáncsolod ki magad.

Emőke küzdött a szégyenérzetével, fojtott hangon eresztette ki az “önző” és “bűnös” szavakat. Érezte, ahogy kapar a torka.
Úgy tűnt, valahol mélyen nem engedi meg magának, hogy önmagáért tegyen bármit.

Vannak nők, akik háttérbe szorítják magukat, hogy jók legyenek.
Hogy szeressék őket.

Vagy békén hagyják, ne bántsák őket. 

Ez azonban csak a TÚLÉLÉSHEZ ELÉG.
A megúszáshoz.
A lapos kúszáshoz. 

Az a helyzet, hogy a szex – és az intimitás mindenféle formája – akkor tud igazán felszabadító lenni, ha magadnak is osztasz lapot.

Akkor lehet igazán adni és kapni is.

És igen gyakran – a férfi klienseim bevallása szerint szinte mindig – a legnagyobb ajándék az, ha a partner látja: te igazán élvezed, amiben vagy  – akkor is, ha te érintesz, és akkor is, ha téged kényeztetnek.

Nőknél és férfiaknál is tetten érhető a gátlás abban, hogy “önmagunk felé is hajoljon a kezünk”, mint a szenteknek.
Mégis, a nőknél különösen mélyen gyökerezik. 

Ennek miértjéről a következő bejegyzésben írok még.

Szóval, amíg ez be van rántva, mint a nagymama 52 éves Trabant kombijának kéziféke, addig könnyen lehet, hogy megveszelvalamit, ami segíthetne, mégsem kezdesz bele… mert belül hiányzik az engedély a saját örömödre. 

Állj meg most egy pillanatra kérlek, és kérdezd meg magadtól:

„Mi lenne, ha most nem másnak, hanem magamnak akarnék valami jót?”
“Mit tehetnék magamért, ami nekem okozna örömöt, gyönyört?”

Figyeld meg, mi történik benned akkor, amikor ezekre a kérdésekre gondolsz.

Érzel szorítást a gyomrodban, a torkodban?
Vagy valami nyomást a mellkasodban?
Tiltakozik-e egy hang a fejedben, “ezt nem szabad, ez bűnös”?

Hallgasd meg, mit mond a tested, és beszélgessetek végre.
Lehet, hogy idén először… de biztosan nem utoljára!

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Önszabotázs #4 – úgy húzd elő, mint legkedvesebb játszótársat


Az előző bejegyezésben arról írtam, hogyan találhatsz fogást azon, amikor a komfortzónád gátat szab az isteni szexuális életed megvalósulásának.

Most pedig arról olvashatsz, hogyan lehet csalni.
Ne aggódj, teljesen legálisan.
Mert igenis ki lehet cselezni ezeket a „fékeket”, amik egy még jobb szexuális életet adhat neked/nektek.

Tamás – egy olvasóm – úgy döntött, hogy nem a „tananyag” jeligével mesél a párjának új felfedezéséről, hanem csak beszél egy apró részletről, ami megfogta a szexről tanulva:

„Képzeld, olvastam valamit a minap a puncinyalásról… és arra gondoltam, milyen jó lenne ezt egyszer kipróbálni.”

Nem volt nagy bejelentés, nem volt nyomás.

Csak egy kis kíváncsiság-mag, amit elhintett:
veled akarok kísérletezni, neked akarok valami még jobbat adni.

Tamás ezzel szépen kicselezte azt, ami sokaknál gyakori gátlás:

„Nem tudom, hogyan hozhatnám fel otthon a dolgot… félek, hogy a párom azt hinné, nem vagyok vele / szexuális életünkkel elégedett .”

Nagyon sokan tartanak attól, hogy az új ötletek, technikák vagy kísérletezések azt sugallják: “Nem tetszik, ahogy csináljuk.”
“Nem szeretem, ahogyan te csinálod.”
“Rosszul csinálod.”
Az újító szándékot ilyen kritikaként hallják meg.

Pedig a valóságban a legtöbbször épp az ellenkezője igaz:
az új dolgok kipróbálása azt üzeni, hogy fontos neked a kapcsolat, és szeretnéd még jobbá tenni.

Olyan ez, mint amikor rendszeresen eljártok moziba, és együtt böngészitek a kínálatot, amikor egyszer csak azt mondod:

„Jó-jó az az sci-fi meg az akciófilm, széles vászon, 3D, meg minden. De mit szólnál most ahhoz az izlandi drámához, ami a múlt héten jött ki?”

Nem azért, mert nem szereted a mozgalmas, tesztoszteron szagú autós üldözést, hanem mert kíváncsi vagy, milyen élményt adhat még valami más.

És itt jön a trükk.
A fejedben átkapcsolhatod a szemléletet.

Aminek segítségével már másként fogsz előrukkolni az új ötleteiddel a párodnak, mondjuk egy hétvégi lazázós napon.

Mutatom, mire gondolok.

Ehelyett:

“Nem akarok nyalakodni, abban mindig annyira megfájdul a nyakam. Vannak ám jobb megoldások is arra, hogy a puncidat kényeztessem.”

Hangozhat a mondandó így:

“Mit szólnál ahhoz, hogy mondjuk te fekszel hanyatt kényelmesen, én meg odaülök a lábaid közé úgy, hogy elérjem a puncid a kezemmel is, meg csókot is tudjak rá adni? Vannak olyan simítások az ajkak között és a csikló körül, amiket kipróbálnék. Van kedved?”

Hogy mi a különbség a két megszólalás között?


Az első sokkal inkább kijavítás.

“Valami rossz, csináljuk jobban”.

Könnyen lehet, így az estét nem a hálószobában töltjük, hanem a kanapé két sarkára helyezkedve külön-külön.

A második azonban meghívás – “mi lenne, ha inkább most kipróbálnánk így és így?”
Nem félve, hanem könnyedén felvetve valamit.
Mint egy odanyújtott kéz, amit meg lehet fogni, ha akarjuk.

Ez a könnyedség pedig át fog menni – a partnered nem egy „hibajavító javaslatot” fog hallani, hanem egy játékos, szeretetteljes felvetést.

Ha ismered ezt a “féket”, hogy azon aggódsz, a másik kritikát hall majd a javaslatodból, akkor próbáld ki ezt:

1. Nézd meg vagy hallgasd meg bármlyik kurzus első videóját egyedül.

2. Válassz ki belőle egy apró ötletet, ami szerinted mindkettőtöknek belefér.

3. Mondd el úgy, mint egy érdekes felfedezést, nem mint egy „fejlesztési projektet”.

A legtöbb partner sokkal nyitottabb, ha érzi:
nem a hibáira vagy a nehézségekre világítasz rá, hanem egy új élményre hívod meg.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Önszabotázs #3 – csak résnyire tárd ki


Az előző bejegyezésben találsz egy kis önismerti játékot arról, milyen módokon tudod meggátolni magad a még jobb szexuális élet megteremtésében.

Most egy történetet hozok neked az egyik ilyen önszabotáló működésről.

Nemrég beszélgettem egy kliensemmel– nevezzük őt “Ildikónak”.

Ildikó boldog házasságban él, a szex is rendben van.
Nem varázslatos, csak úgy okés.

Megvette az egyik orális kényeztetésről szóló tudásanyagot, majd hónapokig feléje sem nézett. Még az oktatási felületre sem lépett be.

Eszembe jut az ő sztorijáról egy kajás párhuzam.

Ez jó eséllyel olyan, mint amikor valaki egész életében rántott húst eszik.

És nem azért, mert ne létezne más ínycsiklandó étel, hanem mert ez finom, ismeri az ízét, szereti is, és még soha nem okozott neki csalódást.

Aztán egyszer – talán egy barátjának az unszolására – elmegy egy görög étterembe. “Mindig a Csirke-Csoda-Csalamádéba megyünk ebédelni, nézzük már meg azt az Abrosz-TisztaKoszt nevű éttermet a Kulimász és a Szörp utca sarkán.”

És aztán az első falatot az ismeretlen fogásból megízlelve, kitágult pupillákkal a következő hagyja el a száját:

„Te jó ég, ez valami isteni! Miért is nem próbáltam ki már korábban?”

Ildikó is valahogy így járt.

A többedik ülésünk után csak rászánta magát, hogy meghallgassa az első leckét a férfi kényeztetős kurzuscsomagjából.
Mintha csak az első részt indítaná el egy új Netflixes sorozatból.

“Nincs semmi tétje – ha nem tetszik, majd kikapcsolod” – mondtam neki.

Végighallgatta.
Megnézte az első videót, csak úgy a “tétnélküliség” nyugalmával.


Aztán arról számolt be nekem, hogy már menet közben elindult a mozi a fejében az új hímvessző-szeretgető fogásokról, amiket aztán ki is próbáltak a férjével még azon a héten… és ez teljesen felvillanyozta mindkettőjüket…

Ildikónak is azt mondtam, amit most neked:

“ha most úgy érzed, nem állsz készen a szexuális témájú gyakorlásra, kísérletezésre, akkor kezdd ezzel:

Csak hallgasd vagy nézd meg az első részt, tét nélkül.

Ne döntsd el előre, hogy csinálni fogod-e – majd utána kitalálod, hogyan tovább.”

Lehet, hogy semmi kedved sem lesz rögtön kipróbálni az elhangzottakat…

…de az új szemlélet, az új technika, ami közben beléd kúszik és elkezd foglalkoztatni, lehet, hogy egyszer csak kinyit egy kis kaput a fejedben. (Majd később a testeden is.)

A komfortzónádat nem kell egy rakat dinamittal hirtelen felindulásból szétrobbantani – elég csak egy picit, résnyire kitárni az ajtót.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!

/Szerző:

Önszabotázs #2 – a magaddal kicseszés 50 árnyalata


Az előző bejegyezésben arról írtam, hogy miért teljesen normális, ha „valami” visszatart attól, hogy egy jobb életet teremts magadnak és belevágj a megvásárolt tananyagba.

Most nézzünk rá arra, mi lehet az a „valami” nálad.

Ez nem tudományos felmérés – csak egy kis

önismereti játék, hogy könnyebb legyen rálátni a belső fékeidre, vagy ha úgy tetszik, “lélektani önvédelmedre”.

Arra buzdítanálak most, hogy olvasd végig az alábbi listát, ami azért nem 50 elemből áll, csak 17-ből…
Arra biztatlak, hogy jelöld magadban (vagy akár írd fel egy papírra), ami szerinted igaz rád:

1. A „Mi van, ha nem sikerül?” mardosó kétsége

Attól tartok, hogy kipróbálom, és nem működik – ez kudarcérzést adna.
Meg akkor értelmetlenné válna, hogy kiadtam annyi pénzt / beletettem annyi energiát.

2. A „Nem akarom, hogy kiderüljön” rettegésben tartó gondolata

Félek, hogy szembesülnék azzal: eddig nem úgy csináltam, ahogy „kellene”.
Borzasztóan szégyellném magam azért, amit utólag már nem tudok megváltoztatni.

3. A Partner-blokk

Nem tudom, hogyan hozhatnám fel a páromnak, hogy egy dolog foglalkoztat, vagy, hogy valamit másképp szeretnék csinálni ezentúl.
Félek a reakciójától. Attól tartok leginkább, hogy elutasítja a kezdeményezésem. Akkor azt érezném, engem utasít el, és az nagyon fájna.

4. A Komfortzóna-őrző hozzáállás

A mostani szexuális életünk elég jó – nincs nagy kedvem „megbolygatni” a rendszert.
Nem akarok változtatni, jobb a békesség.

5. A „Majd ha több időm lesz” reménytelen sóvárgása

Halogatok, mert mindig úgy érzem, most nem a megfelelő pillanat.
A tanulás olyan luxus, amit jelenleg nem engedhetek meg magamnak. Ha ezt megtenném, félő, hogy összeomlik a rendszer. Akkor meg nem tudom hol kamatoztatni a tanultakat. Előbb a kötelező feladatok, aztán a (titkon vágyott) egyéb huncutságok.

6. A beépített Biztonsági zár 

Az új dolgok bizonytalan terepnek tűnnek, és inkább maradok a jól ismertnél.
Abból nem lehet baj.

7. A Tökéletesség-csapda

Csak akkor kezdenék bele, ha biztos vagyok benne, hogy az elejétől tökéletesen tudom csinálni.
Vagy tökéletesen, vagy sehogy, ez az én mottóm.

8. A Testkép-gát

Nem érzem elég kívánatosnak magam ahhoz, hogy bátran kísérletezzek.
Majd ha leadtam 10-15-20-az összes plusz kilót, és feltöltettem a ráncaimat, megplasztikáztattam a logó alkatrészeimet, utána szívesen és bátran belevágok bármibe. De most még nem vagyok elég jó.

9. A „Nem vagyok ilyen típus” vitathatatlan pajzsa

Úgy gondolom, ez a fajta játékosság/technika nem illik hozzám.
A személyiségem ledobná ezt magáról, én ebben nem tudnék önmagam lenni.
Persze, nyugodtan csinálja, akihez ez közel áll, én köszönöm, nem szeretném kipróbálni sem.

10. A Tabuvédő láncing

A neveltetésem miatt zavarban vagyok, ha szexről van szó, és nehéz hozzányúlni ehhez a témához. Ráadásul a társadalom is prűd, ha én változok ebben, még a végén magamra maradok barátok és rokoni kapcsolatok nélkül.

11. A „Jó lesz az úgy” ártatlan mantrája

Azt mondogatom magamnak, hogy „ez így is rendben van” – akkor is, ha belül tudom, lehetne jobb. És vágyom is rá.

12. A Szkeptikus szemlélet

Nem vagyok biztos benne, hogy ezek a módszerek tényleg működnek, ezért inkább nem kezdek bele. Mutassanak bizonyítékot arra, hogy valakinek ez bevált, akkor esetleg átgondolom.

13. A „Nem akarok csalódni” szüntelen sustorgása

Ha belekezdek és nem hoz változást, az jobban fájna, mintha meg sem próbálom. Szétszed annak a kettős érzése, hogy nagyon-nagyon szeretném, de nagyon-nagyon félek a lehetéges kudarctól. Egy helyben topogok.

14. A „Félreértés-veszély”

Attól tartok, hogy a párom azt hinné, nem vagyok vele elégedett. Félek, hogy kritikát látna abban, ha valami újat behoznék a képbe. Igyekszem kerülni azokat a helyzeteket, ahol konfliktusba kerülhetünk. Rosszul viselem a vitás szitukat. 

15. Az Érzékeny-pont kerülő stratégia

Vannak területek a szexben, amikről nem akarok beszélni vagy tanulni, mert túl kényesek számomra. Ezekkel foglalkozni nagyon kényelmetlen érzés, amitől távol tartom magam. Nem akarom megbolygatni sem a magam, sem a másik lelkivilágát. 

16. A „Nem akarok túl sokat akarni” fékrendszere

Félek, hogy ha belevágok, új vágyak és igények jönnek elő, amiket nehéz lesz megélni a jelenlegi kapcsolatomban. Nem akarom elveszíteni a párom azért, mert változok dolgokban.

17. A „Nem az én feladatom”  kitűzött zászlaja

Úgy érzem, a változtatás nem rajtam múlik, hanem a páromon. Én egyébként szerintem rendben vagyok, jól csinálom. Mivel ő akar változtatni, ő neki nem tetszik, ahogy működnek a dolgaink, akkor bizony neki kell ezzel valamit kezdenie.

Ez a lista nem arról szól, hogy „hibás” vagy.
És nem is arról, hogy rossz lennél, ha valamelyik elemet felfedezed magadban.

Sokkal inkább arról, hogy tudd: 
ezek tipikus hozzáállások lehetnek akkor, amikor változtatni akarunk, vagy arra késztet a helyzet.


És tudd: nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal.
Van rá mód, hogy a helyükre tedd őket.

A következő bejegyzésekben egy-egy ilyen akadályozó működést bontunk ki – történetekkel, gyakorlatokkal, és olyan ötletekkel, amiket azonnal kipróbálhatsz.

Te melyik(ek)ben ismertél magadra?

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!
/Szerző:

Önszabotázs #1 – megveszed, aztán ott porosodik a polcon

Elég gyakran megtörténik:
valaki megvesz egy tudásanyagot – mondjuk egy szexről szólót –, aztán valahogy mégsem kezdi el.

Ott van a hozzáférés.
Tudja, hogy hasznos lehetne.
Hisz azért vette meg, mert érezte: ez kell, ez végre segíthet.
Még a vágyott képek is leperegtek a szeme előtt arról, milyen lesz ennek hatására egy jobb és boldogabb élet.
Milyen lesz jó érzéssel, elégedetten lehuppanni a kanapéra egy hosszú nap után, együtt.
Milyen lesz eltölteni a közös vacsorát kellemes, derűs hangulatban.

Még akár közös beszédtéma is lehet az új tudás, ami szorosabbra fűzi a kapcsolatot a párjával…


És aztán meg se nyitja… jön valami más.

Elmosogat.

Bekapcsolja a sorozatot. 

Megnyitja a Facebookot.

Lefekszik aludni.

Magadra ismersz?


Ha igen, tudd, nem vagy egyedül ezzel.
Sokaknál van egy belső fék, ami ilyen esetekben bekapcsol.

Olyan gondolatok formájában, mint:

„Mi van, ha kipróbálom, és nem működik?”

„Mi van, ha kiderül, hogy eddig rosszul csináltam?”

„Mi van, ha a párom furcsán néz rám, vagy nemet mond az újfajta hozzáállásomra ?”

„Mi van, ha ez túl nagy változást hoz a megszokott életvitelhez képest?”

Tudd, hogy ez nem lustaság.
És nem is akaratgyengeség.

Ez egy biztonsági rendszer, ami óvni próbál – az ismeretlentől, amit a változás hoz magával.


És ez az önvédelmi rendszer néha túlbuzgó.
Attól is “megvéd”, hogy a szükséges változást meglépd. 

Megakadályozza azt, hogy jobb legyen az életed.

“De akkor mit tehetek, hogyha a szükséges változást nem tudom megengedni?”

Pont ezért az első lépés lehet “csak” ennyi:
észrevenni, amikor bekapcsol.

Nem kell rögtön szembeszállni vele.
Az különben is olyan, mint malaccal birkózni a dagonyában.
(Te marhára elfáradsz, ő meg még élvezi is. Nem ajánlom.)

Elég, ha felteszed magadnak a kérdést:

„Mi az, ami most visszatart?”

“Mi az, ami miatt azt választom, hogy inkább más dologra legyen időm?” 

Néha már ettől elindul benned valami.

Pici lépések, amik után egyszer csak azon kapod magad: ott ülsz, és a facebook helyett a következő lecke videóját nyitod meg.

Az elkövetkező bejegyzésekben ezekről a belső fékekről mesélek neked.

Nem csak elméletben – hozok majd sztorikat, példákat, amikben könnyen magadra ismerhetsz.
És talán rájössz: nem is olyan nagy falat ezekkel szembenézni, mint hinnéd… sőt, még akár izgalmas is lehet!

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Igen, ezt akarom!
/Szerző: