Tag Archive for: nem_kívánom

A lány, aki nem szereti a szexet

Egy nagyon fontos tanítást kaptam egy új baráttól. Nem szabad azonosítanom magam a gondolataimmal, vagy azokkal a mintákkal, amik sűrűn megtörténnek velem. Lili nem egyenlő a lánnyal, aki nem szereti a szexet, vagy aki nem tud szexelni. Nem. Vannak azok a helyzetek, napok, percek, amikor nem megy, nehéz, vagy éppen nem kívánom, de ettől még nem kell ezzel azonosítanom magam, hisz ugyanakkor meg vannak azok a helyzetek, napok, percek, amikor vágyom, bizsergek, akarom, alig várom.

Sajnos hajlamos vagyok ezt elfelejteni. Hajlamos vagyok megfelejtkezni arról, hogy hol ilyen, hol olyan vagyok. Elsiklok afelett a tény felett, hogy attól még, hogy tegnap mi történt, tegnap hogyan reagáltam Laci közeledésre, nem tudhatom, holnap hogy fogok reagálni. Mit ahogy azt sem tudhatom, hogy hogy fog legközelebb közelíteni hozzám, vagy egyáltalán fog-e közelíteni hozzám. Nem tudhatom, mit hoz a következő perc.

Hajlamos vagyok alapból leírni magam. Újra, meg újra elképzelem a rosszat, a nehéz pillanatokat és előre repítem az időben. Már előre tudom, hogy úgyis az fog történni, holott ez butaság.

Le kell söpörnöm az előítéleteket az asztalról, méghozzá leginkább a saját magamról szőtteket. Friss szemmel kell tekintenem a jelenbe, megnézni, most mi van és annak megfelelően cselekedni, érezni.

Mert mi van most? Itthon vagyok egyedül, nyugiban. Pihengetek. Nincs pasi a környezetemben, nincs szex. Eszembe sem kéne jutnia a szexnek, de én újra, meg újra előrángatom a témát.
– Mindig akarnod kéne a szexet! – mondom saját magamnak türelmetlenül.
– De hisz most nincs is veled pasi. Nincs itt, aki felizgathatna. Épp gyenge vagy, fáj a fejed is. Miért kéne, hogy akard most? És ha akarnád, az miért lenne jobb? Hisz úgysem kapnád meg. Vagy ha meg nekiállnál önkielégíteni, akkor azért haragudnál magadra, mert nem haladsz a dolgaiddal. Állj már le ezzel a folyamatos önelégedetlenséggel! Semmi sem írja elő, hogy neked bármikor is akarni kéne a szexet. Sőt, szeretned sem kell, mint ahogy az epret sem kell szeretnie mindenkinek. Persze, vitathatatlan, hogy jó, ha szereted, de ha nem, akkor is rendben van. Megbocsátja a világ, sőt, akár meg is értheti. Rengeteg rossz tapasztalatod van, sok nehéz élmény nyomja a szíved, s ezek alapján tök oké, hogy tartasz tőle. Nyugodj meg, Lili, minden rendben van! Nem vagy rossz ember, nem vagy rossz szerető, nem vagy rossz társ. A szerelmeid elégedettek veled és imádnak. Őszintén nem érzik, hogy keveset adnál, s ezt mondták is. Hát akkor halld meg! Rendben vagy, a világ elégedett veled, sőt csodálnak, hogy folyamatosan dogozol azért, hogy fejlődj. Mondják, hát hidd el! Mondd te is magadnak!
– Igazad van. Megpróbálom… – mondom magamnak. – Lili. Rendben vagy. Nem kevés az, amit a srácoknak adsz, rengeteget kényezteted őket és ezt imádják. Nekik elég az, amennyire bele tudod magad tenni egy szexuális aktusba. Sőt, ha jobban belegondolsz, neked is elég. Nekem is elég. Pont elég szexet adok magamnak (sőt, inkább kicsit túl is hajszolom magam). Nem kell többet akarni. Lehet, de nem kell.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szeretem, ha kinyal

Árpi azt kérte, írjak arról, mennyire jól nyal. Viccelődünk, hogy írhatnék neki referencia levelet, hogy nagyobb sikere legyen a csajoknál. Csapjak neki egy kis reklámot.

Hát tény, hogy isteni, amit a nyelvével művel – idővel olyan szépen kiismerte a puncimat, hogy nem bírok betelni vele. Néha elgondolkodom, meddig bírnám a nyalást. Vajon hány orgazmus után esnék össze hulla fáradtan. Eddig kettő után mindig témát váltottunk (kb. fél óra nyalás), de néha elábrándozom, hogy a szülinapomra kérhetnék kétszer ennyit is.

Nem mindig voltam így ezzel. Egyrészt nem is ért minden pasi (csaj) úgy a puncim nyalásához, mint ő (vagy még nem voltunk eleget együtt ahhoz, hogy kiismerhessen és én sem kommunikálok eleget), másrészt nem is tudtam mindig így elengedni magam. És nem is nagyon tudom még más mellett így elengedni magam, csak mellette.

Expasinál is szerettem, ahogy nyalt. Elég ügyes volt, és volt egy trükkje is: valahova a hüvelybemenetem környékére odatette nyalás közben az ujját, nyomást helyezett rá, s én édes mámorban úsztam. Érdekes mód fogalmam sincs, mit csinált pontosan, mert nem voltam olyan tudatában még a testemnek, hogy ezt értelmezni tudjam.

Amikor nyalt, millió gondolat kavargott a fejemben:

  • „Ildinek is írnom kell még egy e-mailt. És Annának meg kellett volna mondanom, hogy nem volt igaza. Basszus, nem kellett volna úgy meghunyászkodnom előtte, a sarkamra kellett volna állni.” „Zsemlét kell venni még.” – stb.
  • „Mikor fogok már elélvezni?!”– s hozzá erőlködtem, erőltettem, sürgettem magam.
  • „Ne hagyd abba, folytasd úgy, ahogy addig csináltad!” – de mondani nem mondtam.
  • „Basszus, már megint nem itt járok gondolatban, miközben ő úgy igyekszik. Milyen szar vagyok, feleslegesen strapálja magát!” – képtelen voltam elhinni, hogy ő ezt tényleg szívesen csinálja, sőt akár még élvezi is, s képtelen voltam megbocsátani magamnak, hogy nem mindig tudok jelen lenni a pillanatban. Nem tudtam időt adni magamnak a fejlődésre. Míg másokkal olyan türelmes tudok lenni, magammal nem.
  • „Már rég dugnunk ” – pedig közben imádtam, élveztem, ahogy kinyalt, de valahogy az a hiedelmem mozgatott, hogy az igazi szex a behatolás, s már azt kéne vágynom, azt kéne akarnom, ott kéne tartanunk. Hisz a nyalás csak előjáték. Így aztán kértem is, hogy most már dugjon meg, pedig igazából nem arra vágytam.

S ezek miatt elélvezni sem tudtam, blokkoltam a saját orgazmusomat. Csak valami egészen pici valamit éreztem, ami miatt talán mélyen még bűntudatom is volt. Mellé pedig haragudtam magamra, amiért nem vagyok képes elélvezni, s emiatt szegény örök sikertelenségre van kárhoztatva.

Szerencsére ezek nagy részén már túlléptem. De leginkább megtanultam, hogy

  • A nyalás (és a szopás) nem feltétlenül előjáték. Ér az is, ha az orális szex tölti ki az egész aktust.
  • A pasik általában imádnak puncit nyalni. Ha meg mégsincs így az aktuális partnernél, kezelhetem őt felnőttként, aki tudja jelezni, ha már abba akarja hagyni.
  • Én pedig nyugodtan kifejezhetem, ha nem akarom, hogy abbahagyja. Ezzel nem erőszakos, követelőző, kapzsi vagyok, hanem kimutatom, mennyire imádom, amit csinál. Ez felfogható akár bókként is. Hisz az is lehet, hogy nem elfáradt, hanem azt hiszi, én szeretném már, hogy abbahagyja.
  • Megtanultam beleengedni magam az érzésbe és nem sürgetni az orgazmust. Sőt, várni, hogy később jöjjön. S ha jön, akkor megtanultam kérni, hogy folytassa még. Megtanultam elkapni a fejét és a puncimhoz nyomni. Ez egy hónappal ezelőtt sem ment még, pedig azzal nem volt bajom, ha ő a farkára nyomja a fejem és a hajamnál fogva szopat – szeretem, ha irányít, segít, elárulja, mi a legjobb neki.
  • Megtanultam mondani: „Kérlek! Még! Ne hagyd abba!”
  • Bizony, megtanultam elélvezni a nyalásban és megtanultam kérni a folytatást orgazmus után is.

Ó, és az első nyalás után a legédesebb a nyalás. Az orgazmus utáni érzés pedig még felülmúlja az orgazmust. Méghogy a „csúcsra jutottam”! Ez ilyenkor csak egy fennsík, ahonnan jön az újabb emelkedő. De vajon mi van a második fennsík után? Na, ez még nagyon érdekelne!

/Szerző:

Nézem, hogy magához nyúl…

Videochat-en beszélgetünk, s ő a farkát simogatja közben. Teljesen hétköznapi jelenet: engem néz, felizgul és elkezdi kényeztetni magát.

Mennyi interpretációja van ennek a jelenetnek, s az én fejemben is mennyi féle sztori tud végigfutni!

„A paraszt! Igazán kivárhatná, amíg befejezzük a beszélgetést és elintézhetné privátban!” – ez ki szokott maradni nálam, de a világban könnyen előfordulhat.

„Nyami! Fú, de izgató! Én sem bírok magammal.” – Ilyen sem volt még, hogy azért nyúltam volna magamhoz, mert a látvány felizgatott volna. Helyette inkább bekapcsol az „Ó, most akkor nekem is kéne„, s kvázi kötelességből csatlakozom hozzá. Pedig vele ellentétben én nem kívántam meg az önkielégítést. Még mindig nem szoktam megkívánni azt. Viszont bár ő nem kéri, én mégis úgy érzem, nekem is illik magamhoz nyúlni.

Néha undorral nézegetem: „Mit mutogatja nekem itt a farkát?” Csendben, magamban drukkolok, hogy inkább az arcát mutassa a kamerába, mert azt sokkal jobban szeretem nézni. Ó, az az élvezkedő arckifejezés! Azt imádom! Bár sokat haladtam a „Szeretem a faszt” mantrának köszönhetően, ott azért még nem tartok, hogy nagyon szívesen nézegetném bárki farkát. Az már előfordult, hogy finomnak gondoltam, de szépnek még nem. Ehhez még fejlődnöm kell. (És szeretném, úgyhogy nézegetem tovább.)

A fenti gondolat párja szokott lenni a „Ó, hogy irigylem! Milyen szép, hogy így szereti kényeztetni a saját testét, szeretgeti önmagát, s közben még szégyenérzete sincs! Teljesen fesztelen. Hogy várom már, hogy én is eljussak ebbe az állapotba!„. Merthogy egyelőre ott tartok, hogy lopva, titokban végig merek simítani a simára gyantáztatott puncimon párszor, s közben tudok örülni annak, milyen fincsi a tapintása.

Tanulási lehetőségnek fogom fel ezeket az alkalmakat. Legutóbb például már megengedtem magamnak, hogy csak nézzem őt, s közben figyeljem a gondolataimat. Mikor kérte, mutassak magamból valamit, megtettem, s arra fókuszáltam, „Ó, milyen klassz, hogy ennyire kívánatosnak tart! Biztos tényleg szép lehetek, ha ennyire odavan a testemért!” Figyelem a reakcióit, igyekszem beleképzelni magam a helyébe, csendben irigykedek, de nem erőltetek magamra semmit. Azt sem, hogy a farkát nézzem, ha az arcát is lehet. Nem KELL néznem. Semmit sem kell. „Önkielégítenem sem kell. Sem vele, sem magamban.” Igen, ez az újabb gondolat, amit meg kéne kérdőjeleznem…

A kép forrása itt.

/Szerző:

40 napos szexböjt?

Soma Mamagésa újra behozta az életembe a So Purkh Mantrát az Everness Fesztiválon.

so purkh mantra a szerelemért és a kapcsolatokért:
a szex csakrát is ( és ezáltal az ehhez tartozó szerveket) tisztítja. Úgy tartják a varázslatos So purkh mantráról, hogy aki 40 napon át szex böjtben hallgatja, sőt, ismétli naponta 12-szer, annak utána változás jön be az életében. Ha nem volt párja, bevonzza, ha volt, de ellaposodott a kapcsolatuk, megújhodást hoz, ha babát szeretnének, abban is segít.

Forrás

Komolyan elgondolkodtam ezen a böjtön… Miért? Mert úgy érzem, mostanában egyre többször megyek úgy bele szexuális aktusba, hogy én nem is akartam. Hogy nem a vágy vezényel, hanem a kötelességtudat. És bár keményen koncentrálok, hogy ne sérüljek benne lelkileg, félek, ezt mégsem tudom teljesen elkerülni.

Vonz benne, hogy így megtapasztalhatom, milyen úgy párkapcsolatban élni, hogy nem lebeg ott a fejem felett, hogy szexelni kell. De valószínűleg ez így elég megúszós lenne, hisz nem arról van szó, hogy attól félek, a pasi csak a szex miatt akar engem, s így bizonyítékot kaphatok: nem csak a puncim érdekli. Ha így lesz egy kifogásom, nem fejlődöm majd sem abban, hogy kiismerjem magam, mire vágyom, s arra sem tanít meg, hogy a vágyaim és ne a vélt elvárások alapján cselekedjek.

Keresem hát a további megoldásokat arra, hogy kiismerjem magam és a vágyam.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Éjjeli menetek

Laci állandóan kanos. Gyakorlatilag bármikor feláll a farka, még álmában is. Hiába dugtunk elalvás előtt, ő az éjszaka közepén újrakezdené.

Kiskifli-nagykifliben alszunk, szeretem odadugni a pucér popsimat hozzá, de míg ez nekem a biztonságos, otthonos, meghitt, védelmező érzést adja, addig ő felizgul. Elkezdi ütemesen hozzám nyomkodni a farkát, mindezt félálomban, öntudatlanul. Csakhogy én erre felébredek, s felmegy bennem a pumpa…
– Hagyjál már aludni! – morgok magamban.

Vagyis hogy nem is tudom, mi igazából a bajom…
– Idegesít, hogy már megint akarja? – kérdezem magamtól.
– Nem, nem hiszem. Szeretem, hogy vágyik rám.
– Az a baj, hogy felébresztett?
– Az baj, igen, mert kimerült vagyok. Frusztrál, hogy nem tudom kipihenni magam már hónapok óta, s most itt lenne az a pár értékes óra, hogy aludjak, de ő felébreszt az éjszaka közepén. És aztán nem is dug meg! Csak odanyomkodja a farkát párszor, s visszaalszik, pont azután, hogy én teljes harci készültségbe kerültem. Egyszer csak paff, abbahagyja. Aztán, mikor végre visszaaludnék, újra lök négyet-ötöt, megmarkolja a mellem, s alszik tovább. Én pedig teljesen felhúzom magam.
– Tényleg azért, mert nem hagy aludni?
– Nem… Persze… Valószínűleg nem csak ezért.
– Hanem?
– Jó kérdés. Nem szeretek rá haragudni. Megrémiszt, hogy így kevésbé szeretem.
– És még?
– Lehet, hogy félek, hogy megdug. Mert én ilyenkor félkómásan még nem kívánom, alszik a testem, nem vagyok izgalmi állapotban, legalább is a tudatom nincs. S bár mikor belém hatol egyszer-egyszer így ébredés után, sosem szokott probléma lenni belőle, a puncim vígan befogadja, de a lelkemnek megterhelő. Csalódott leszek, hogy nem élvezem annyira, mint máskor, elvesztem a hitem, hogy „újra visszaestem” abba az állapotba, amiben 16 évig megrekedten voltam. Túlságosan beleivódott a tudatomba a 16 évnyi gondolat, hogy „nem élvezem a szexet”, s mikor újra felbukkan egy olyan helyzet, amiben nem tudom átadni magam a gyönyörnek, könnyen elfelejtem azt a fél évnyi jót, ami már az enyém, s hajlamos vagyok még a sok-sok rosszhoz visszanyúlni. Belém van kondicionálva, felül kell írni. Félek attól, hogy megerőszakolva érzem majd magam. Nem azért, mert a férfi erőszakot akarna tenni, hanem mert én nem mondok nemet. Megerőszakoltatom magam.
– Miért hagyod, ha te nem akarod?
– Mert a pasiknak rossz, ha nem elégülhetnek ki. Elmesélte, milyen égető, feszítő érzés tud lenni, ha kanos. Nem akarom, hogy rossz legyen neki. Segíteni akarok.
– De milyen áron? Kinek az életét éled ilyenkor?
– Igen, nem szabadna hagynom magamnak, hogy sérüljek.
– És nem kéne mindig neked megmentened. Engedd ezt el! Simán tud maszturbálni is ilyen helyzetekben, ő is megmondta.

Szegény Laci a sok hasonló kiborulásomba már egészen belezakkant. Inkább már alsónadrágban alszik, hogy ne zavarjon a farka és kevésbé akar hozzám bújni. A jó hír, hogy ez kiderült, s elkezdtünk beszélni a félelmeiről. Szépen átbeszéltük, mi az, ami nekem már túl sok, s mi az, ami mellett még békésen tudok aludni. Megértette, hol a határ.

Javult azóta a helyzet. Legutóbb újra elkezdte álmában markolászni a mellem, izgatni a bimbómat. Én a 4-5. mozdulat után szelíden megfogtam a kezét, majd mindketten visszaaludtunk. Ő nem is tudott erről, én pedig nem húztam fel magam. Ezt is megoldottuk.

A kép forrása itt.

/Szerző: