Tag Archive for: orgazmuskényszer

Én tehetek róla, ha rossz a szex. Vagy mégsem?

Négy negatív mantrát, azaz négy olyan gondolatot említ Haas Gyuri legutóbbi videó interjúnkban, ami garantáltan a boldogságunk és a felhőtlen szexuális életünk útjába állhat:

Nem vagyok fontos,
nem vagyok elég jó,
nem vagyok szerethető,
én vagyok a hibás.

Utóbbit úgy is nevezte Gyuri, „a bűntudat gomb”, amire én hevesen bólogattam. Igen, a négy mondat közül ez, amit a legjobban ismerek.

„Az, hogy nem volt felhőtlen a szex, hogy nem élveztem el, hogy nem nedvesedtem, mind az én hibám!” – büntettem magam hosszú évekig teljesen igazságtalanul.

black-and-white-person-woman-girl.jpg Fotó: Unsplash @ Pexels

Eljött az idő, hogy bocsánatot kérjek magamtól!

Nem, nem az én hibám, hogy nem voltam felkészülve a szexre 16 évesen. Nem tehetek róla, hogy nem értő kezekkel nyúltak hozzám. Nem az történt, hogy az én bénaságom miatt nem kapcsolt be bennem a vágy, amikor közeledett felém az adott udvarló, nem én voltam a selejtes, hanem egyszerűen nem volt meg a kémia köztünk. Ő pedig igenis túl mohó volt, nem figyelt oda rám, nem vette észre, hogy én még nem tartok ott.

Nem én vagyok a hibás, hogy nehezen ment a szex. A média, a kultúránk millió olyan képpel, téves eszmével bombázott évekig, ami miatt nem csoda, hogy ott tartottam, ahol. Én tényleg mindent elkövettem, kerestem a lehetőségeket a fejlődésre. Nem tehetek róla, hogy harminc múltam, mire megtaláltam a megfelelő módszereket!

Nem tehetek arról sem, ha épp nem kívánom a szexet. Ez teljesen normális és jogomban is áll nemet mondani.

Ha nincs orgazmusom, azért sem szabad magamat hibáztatni. Vagy az izgatás nem megfelelő, vagy a testem nem áll rá készen. Tudom, hogy lehetséges fejleszteni az orgazmus-készségemet, de az is teljesen rendben van, ahol most tartok.

Persze, van olyan, hogy tévedtem, hogy valamit másképp kellett volna csinálnom, de itt az ideje, hogy leálljak azzal, hogy csak és kizárólag magamat tegyem felelőssé mindenért. Igenis ér haragudni és másokat is hibáztatni!

– Lili, elnézést kérek, nagyon türelmetlen voltam veled. – mondom magamnak a tükör előtt. – Tudom, hogy mindent megtettél, ami adott pillanatban tőled telt. Te csak jót akartál. Szeretlek és ígérem, ezentúl jobban oda fogok figyelni rád. – Azaz magamra.

A videót, ahol még sok izgalmas tanítást ad Haas Gyuri, ide kattintva éred el:

haas.jpg

További videó interjúkkal érkezem a Facebook oldalamon minden csütörtökön.

/Szerző:

Dugni akarok

Ákossal már hetek óta alig van szex és én kezdek teljesen beleőrülni. Félreértés ne essék, nem azért, mert ki vagyok éhezve. Én akarom, hogy dugjunk, nem pedig vágyom rá.

„Bébi, az van, hogy te agyból csábítasz.” – világosított fel a minap Ákos és igaza van. Nem azért izgatom, nem azért huncutkodok vele, mert vágyom rá, hanem mert még mindig az a hiedelmem, hogy egy kapcsolatban kell, hogy legyen szex. Azt hiszem, hogy nekem az a dolgom, hogy őt izgassam. Azt hiszem, ha majd izgatom, attól esetleg én is felizgulok. Azt hiszem, csak úgy fogok kelleni, ha állandóan a farkát akarom. Azt hiszem, csak úgy vagyok jó, ha imádom a farkát, ha imádom a szexet.

A kép forrása itt. Sophie Dituri @ FlickR

***

Megtörtént az elképzelhetetlen: Ákos libidója elment téli álmot aludni, én pedig nem tudtam ezt kezelni.

Nem az volt a baj, hogy nem szexelünk. Nem hiányzott a szex. Inkább az volt a bajom saját magammal, hogy nem hiányzik a szex. Utáltam magam amiatt, hogy nem vágyom rá. Mert vágynom kellene. Az a helyénvaló.

Ákos persze a nagy bölcsességével mondogatta, hogy ez így rendben van, majd vissza fogunk térni a rendes kerékvágásba, amikor újra állni fog a farka, de én türelmetlen voltam, nem bírtam magammal. Csak piszkáltam folyamatosan, hogy szexeljünk már, ami odáig fajult, hogy már kezdtem bántani szavakkal is.
„Nem igaz, hogy nem vagy képes megdugni!” – mondtam ki kis híján.

***

Azt hiszem, újra megfejtettem valamit. Azért jó nekem Ákossal, mert mellette nem élem meg azt, hogy bár akarom, de nem megy. Mellette kevesebb a lehetőségem az önostorozásra. Már nagyon jól kitapasztalta, hogyan tud mindenképpen orgazmust csinálni nekem, amivel már gyakorlatilag megfelelek a saját elvárásaimnak. Orgazmus pipa. Emellett pedig elég gyakran akarja a testiséget ahhoz, hogy amiatt se vádoljam magam, hogy nem adok elég szexet. Nincs időm arra, hogy észrevegyem, nem kívántam meg, mert már rajtam van.

De most ott fekszünk egymás mellett és én tombolok. Nem dugunk, és így már nem érzem magam elég szexinek, elég nőnek. Nem érzem, hogy ellenállhatatlan vagyok, nem érzem, hogy egy vadmacska vagyok az ágyban. Ő máskor ezeket olyan jól el tudja hitetni velem, ami gyógyít. Most viszont megvonták a gyógyszerem és hoppon maradtam.

/Szerző:

Ő akart kényeztetni…

Reggel van, épp felébredtünk. Magamhoz képest elég éber vagyok, nem olyan kómás, mint szoktam lenni, de azért azt nem állítanám, hogy vágyom a szexre. De legalább nem olyan nehezek a végtagjaim, mint amit akkor szoktam érezni, mikor egyszer-egyszer azt kéri Ákos, simogassam meg a farkát reggel. Olyankor mintha ólomból lenne mindenem, nehéz összeszednem magam.

Ákos felém fordul, simogatni, csókolgatni kezd. A HPV miatt most nincs orális szex, így cirógat, ujjazgat, amit amúgy nem nagyon szoktunk vele csinálni valamiért.

Mindent a HPV-ről!

Készítettem egy hosszabb leírást a HPV-ről, amit egy orvos-szakértő is átnézett. Ha többet szeretnél megtudni erről a vírusról, szívesen elküldöm neked e-mailben. Ha szeretnéd, add meg elérhetőséged itt. Ezzel egyben feliratkozol a hírlevelemre is.

* Kötelező mezők.

Nehezen izgulok fel, mint ahogy nehezen is szokott beindulni a szervezetem reggel, hisz alapból legalább 2 óra, mire úgy érzem, ébren vagyok.

A kép forrása itt.

– Nem igaz! Megint ugyanez történik, hogy ő itt kényeztet, strapálja magát, te pedig nem is élvezed. – Kiabálok már megint saját magammal. – Nem igaz, hogy nem vagy képes élvezni! – kapcsol be a régi hang. Újra a régi lemez forog a fejemben, amit én pörgetek. Csakhogy most észbe kapok:
– De hisz nem is én kértem, hogy simogasson! Ő akar engem kényeztetni. Én nem köteleződtem el erre az aktusra, én nem ígértem, hogy élvezni fogom. Azt sem ígértem, hogy orgazmusom lesz.
– Ez igaz. – Értek egyet saját magammal.
– Remélhetem, hogy élvezni fogom, remélhetem, hogy ő is ügyes lesz és én is el tudok lazulni, át tudom adni magam az érzéseknek, de ha nem, akkor sincs semmi. Nem kell nekem ezt élveznem.  Nem kell elélveznem sem.

Persze közben azért türelmetlen voltam, vártam, hogy mikor jön már az orgazmus…
– Nyugi! – mondtam magamnak újra. – Csak figyelj oda, mi történik veled! Nem kell elélvezned. Sőt, minél tovább csinál valamit, amit élvezel, annál jobb. Miért akarod, hogy vége legyen ennek? Inkább csak figyelj.

Kicsit megnyugodtam.
– És nincs semmi akkor sem, ha most nem élvezed annyira. Senki sem fog haragudni rád, senki sem lesz csalódott. Hisz ismered Ákost, ő aztán tényleg meg tud birkózni azzal, ha nem volt orgazmusod, vagy leállítod.

Miközben Ákos ujjazgatott, tényleg ezeket mondogattam magamnak és segített. Mosolyogtam belül és igen, büszke voltam a fejlődésemre.

/Szerző:

Igenis jó volt a szex!

Újra elbőgtem magam szeretkezés után. Többször is. Nem is igazán tudom, miért. Csalódottságot, kimerültséget éreztem. Azt hittem, már kipipáltam, már „megy a szex„, innentől most már mindig jó lesz, de most mégsem habos minden. Finom, finom, de nem isteni.
– Márpedig én a világ legfinomabb süteményét akartam! – toporzékolok az egyszerű keksz felett.
– De hát ez is ízlik, nem? Jó volt, látszott rajtad, hogy élvezed!
– Igen, tudom, de… – hüppögök én, a mindig elégedetlen. Sosem lesz elég jó.
– Itt az ideje, hogy az apróbb sikereid is megünnepeld, ahogy azt már annyiszor megbeszéltük!

Igen, valóban jó volt a szex Lacival. A kedvenc zuhanyzós játékunkat játszottuk: ő a csiklómat spricceli, miközben szépen lassan kihúzza a gésa golyókat. Én pedig az újonnan felfedezett izmaimmal játszottam: addig tartottam őket befeszítve, amíg csak bírtam. Isteni volt. Még a gondolataimat is sikerült kikapcsolnom.

Egészen hamar elélveztem, Laci pedig folytatta.

Valószínűleg két-háromszor is elélveztem. Nem vagyok benne biztos, mert nem tudtam egyértelműen eldönteni, orgazmusom volt-e. Ezen persze felhúztam magam, pedig örülhetnék is egyszerűen annak, milyen jó volt.

Volt az a pont, amikor már annyira kimerültek az idegpályáim, hogy csak zsibbadtan feküdtem a kádban. Boldog is lehettem volna, ha nem parázok már előre „ki tudja min”. Feszült voltam, stresszes és teljesítményközpontú. El akartam érni legalább 3 orgazmust. Be akartam számolni róluk. Ki akartam őket tapintani.

Vissza az elejére. Újra le kell ülnöm és megtanítani magamnak, hogy ez nem teljesítménytúra. Nem kell legalább akkorát élveznem, mint ő. Nem kell egyszerre elmennünk. Egyáltalán nem is kell orgazmus. Semmi sem kell. Csak élvezni kéne. Ellazulni, örömet okozni egymásnak és magunknak.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Ez a mítosz az orgazmusról évekre tönkrevágta a szexuális életemet

Millió film és könyv sugallja: az igazi szex az, mikor a pár egyszerre élvez el behatolás közben. Évekre megkeserítette számomra a szexet ez a mítosz.

Polilili blogja – Nehéz volt megtanulni, hogy nem csak az a szex édes, ami közös orgazmussal végződik. Hosszú út vezetett odáig, hogy megértsem, ez nem olyan egyszerű.

Sok nő nem tud még elélvezni hüvelyi orgazmussal, és ez egyáltalán nem jelenti, hogy valami baj van velük. Szerintem ez a legtöbbeknél csupán tanulás kérdése, hisz nekem hosszú évek után végre kezd kialakulni ez a képességem.

Folytatás a Blikkben.

/Szerző:

Szex és sírás

Új pasi, régi beidegződések. Jó, nem is annyira új, de még annyira kevésszer voltunk együtt, hogy még mindig ott az izgalom, a várakozás, a megfelelési kényszer, a sok kérdés. Nem ismerjük még egymás testét eléggé, viszont ahhoz meg túl fontos ő nekem, hogy csak úgy félvállról, lazán tudjak hozzáállni vele a szexhez. Így aztán előbújtak a fejemből a régi félelmek, régi feszültségek.

– Hol jártál? – kérdi, miután elélvezett, azaz érdeklődik, hogy nekem volt-e orgazmusom, vagy milyen közel jártam hozzá.
– Nem tudom… – habogok és már el is kezdenek potyogni a könnyeim. Ha ugyanis feszült vagyok, gyakran sírok. – Nem tudok erre válaszolni. Én sosem tudom megmondani, milyen közel vagyok az orgazmushoz egészen addig, míg benne nem vagyok. – És nő tovább bennem a feszültség.
– Ó, mi baj, Kicsim? – kérdezi, miután kiszúrja a lassan érkező válaszaimat kísérő könnyeket.
– Nem szeretem, mikor ezt kérdezed. Nem attól jó az együttlét, hogy van-e orgazmusom.
– Jaj, nem! Csak szeretném tudni, hol jártál. Szeretném, ha nagyon jó lenne neked. Szeretnék segíteni, minél többet adni.
– De ez a kérdés csak feszültséget kelt bennem!
– Jól van, akkor nem kérdezem többet, ígérem.

Milliószor lejátszódott ez a jelenet a „korábbi életemben”, s most ijedten fogadtam, hogy ezek a helyzetek nem tűntek el nyomtalanul. Pedig mennyire vágytam, hogy ne legyen többet ilyen!

Elgondolkodtam, mi okozta bennem a feszültséget, s arra jutottam, én nem egyszerűen csak megélem a szexet, hanem akarom, hogy jó legyen. Túlságosan ott van bennem az akarás ahhoz, hogy jó tudjon lenni. Azt akarom, hogy jó legyen, elégedettség legyen, de így nem vagyok képes ellazulni, jelen lenni. S amikor a végén felteszi a kérdést, milyen volt, azzal aláhúzza bennem azt az érzést, ami ott lapult és próbáltam elnyomni: „közel sem volt olyan jó, mint amit szerettem volna”. Csalódott leszek magamban, amiért nem voltam képes „megfelelően” jelen lenni és élvezni és megrémülök, hogy emiatt ő is csalódott lesz bennem, vagy akár magában. Majd kétségbe esek: „a francba, nem tudom, hogy lehet ebből a saját magam által gerjesztett spirálból kijönni!”.

Hosszasan beszélgettünk utána remélve, hogy az majd kimozdít minket ebből a helyzetből, s így sok mindent megtudtunk egymásról. Benne is ott dolgozik a megfelelési kényszer, mert szeret, s ő is hajlamos rá, hogy „akarjon” szexelni (agyból) mielőtt még vágyna rá. Mindketten a tökéleteset akarjuk adni, s közben saját magunkra nem figyelünk. S mellé még meg is vagyunk ijedve.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szeretem, ha kinyal

Árpi azt kérte, írjak arról, mennyire jól nyal. Viccelődünk, hogy írhatnék neki referencia levelet, hogy nagyobb sikere legyen a csajoknál. Csapjak neki egy kis reklámot.

Hát tény, hogy isteni, amit a nyelvével művel – idővel olyan szépen kiismerte a puncimat, hogy nem bírok betelni vele. Néha elgondolkodom, meddig bírnám a nyalást. Vajon hány orgazmus után esnék össze hulla fáradtan. Eddig kettő után mindig témát váltottunk (kb. fél óra nyalás), de néha elábrándozom, hogy a szülinapomra kérhetnék kétszer ennyit is.

Nem mindig voltam így ezzel. Egyrészt nem is ért minden pasi (csaj) úgy a puncim nyalásához, mint ő (vagy még nem voltunk eleget együtt ahhoz, hogy kiismerhessen és én sem kommunikálok eleget), másrészt nem is tudtam mindig így elengedni magam. És nem is nagyon tudom még más mellett így elengedni magam, csak mellette.

Expasinál is szerettem, ahogy nyalt. Elég ügyes volt, és volt egy trükkje is: valahova a hüvelybemenetem környékére odatette nyalás közben az ujját, nyomást helyezett rá, s én édes mámorban úsztam. Érdekes mód fogalmam sincs, mit csinált pontosan, mert nem voltam olyan tudatában még a testemnek, hogy ezt értelmezni tudjam.

Amikor nyalt, millió gondolat kavargott a fejemben:

  • „Ildinek is írnom kell még egy e-mailt. És Annának meg kellett volna mondanom, hogy nem volt igaza. Basszus, nem kellett volna úgy meghunyászkodnom előtte, a sarkamra kellett volna állni.” „Zsemlét kell venni még.” – stb.
  • „Mikor fogok már elélvezni?!”– s hozzá erőlködtem, erőltettem, sürgettem magam.
  • „Ne hagyd abba, folytasd úgy, ahogy addig csináltad!” – de mondani nem mondtam.
  • „Basszus, már megint nem itt járok gondolatban, miközben ő úgy igyekszik. Milyen szar vagyok, feleslegesen strapálja magát!” – képtelen voltam elhinni, hogy ő ezt tényleg szívesen csinálja, sőt akár még élvezi is, s képtelen voltam megbocsátani magamnak, hogy nem mindig tudok jelen lenni a pillanatban. Nem tudtam időt adni magamnak a fejlődésre. Míg másokkal olyan türelmes tudok lenni, magammal nem.
  • „Már rég dugnunk ” – pedig közben imádtam, élveztem, ahogy kinyalt, de valahogy az a hiedelmem mozgatott, hogy az igazi szex a behatolás, s már azt kéne vágynom, azt kéne akarnom, ott kéne tartanunk. Hisz a nyalás csak előjáték. Így aztán kértem is, hogy most már dugjon meg, pedig igazából nem arra vágytam.

S ezek miatt elélvezni sem tudtam, blokkoltam a saját orgazmusomat. Csak valami egészen pici valamit éreztem, ami miatt talán mélyen még bűntudatom is volt. Mellé pedig haragudtam magamra, amiért nem vagyok képes elélvezni, s emiatt szegény örök sikertelenségre van kárhoztatva.

Szerencsére ezek nagy részén már túlléptem. De leginkább megtanultam, hogy

  • A nyalás (és a szopás) nem feltétlenül előjáték. Ér az is, ha az orális szex tölti ki az egész aktust.
  • A pasik általában imádnak puncit nyalni. Ha meg mégsincs így az aktuális partnernél, kezelhetem őt felnőttként, aki tudja jelezni, ha már abba akarja hagyni.
  • Én pedig nyugodtan kifejezhetem, ha nem akarom, hogy abbahagyja. Ezzel nem erőszakos, követelőző, kapzsi vagyok, hanem kimutatom, mennyire imádom, amit csinál. Ez felfogható akár bókként is. Hisz az is lehet, hogy nem elfáradt, hanem azt hiszi, én szeretném már, hogy abbahagyja.
  • Megtanultam beleengedni magam az érzésbe és nem sürgetni az orgazmust. Sőt, várni, hogy később jöjjön. S ha jön, akkor megtanultam kérni, hogy folytassa még. Megtanultam elkapni a fejét és a puncimhoz nyomni. Ez egy hónappal ezelőtt sem ment még, pedig azzal nem volt bajom, ha ő a farkára nyomja a fejem és a hajamnál fogva szopat – szeretem, ha irányít, segít, elárulja, mi a legjobb neki.
  • Megtanultam mondani: „Kérlek! Még! Ne hagyd abba!”
  • Bizony, megtanultam elélvezni a nyalásban és megtanultam kérni a folytatást orgazmus után is.

Ó, és az első nyalás után a legédesebb a nyalás. Az orgazmus utáni érzés pedig még felülmúlja az orgazmust. Méghogy a „csúcsra jutottam”! Ez ilyenkor csak egy fennsík, ahonnan jön az újabb emelkedő. De vajon mi van a második fennsík után? Na, ez még nagyon érdekelne!

/Szerző:

Milyen szexre van szükségem?

Milyen szexre van szükségem? – Ezt a kérdést kaptam a Tudatos Szex Alapítvány egyik programján. Őrült nehéz volt válaszolnom erre. Te tudod a válaszod?

Vad? Gyengéd? Érzelmes, vagy érzelemmentes? Sokféle vagy rutinszerű? Sok, vagy kevés? Páros, vagy csoportos, netán egyéni?

Ezek közül valahogy egyikben sem leltem a jó választ. Mármint azt a választ, ami igazán közel áll hozzám.
Aztán rájöttem: nekem most elvárásmentes szexre van szükségem. Leginkább a saját elvárásaimtól mentes, amiben sürgetem magam az egyetlen cél, az orgazmus felé, s amíg nem értem oda, elégedetlen vagyok magammal, ha meg odaértem, csalódott vagyok. Szeretnék csak úgy benne lenni, belemélyedni, puha párnákon lebegni, úszni, dobálni a fejem, mélyeket sóhajtani attól függetlenül, hogy van-e orgazmusom.

Ugyanígy nem szeretem, ha egy pasi elvárja tőlem az orgazmust, vagy hogy látványosan élvezzem a szexet. Épp eleget ostorozom magam, nincs rá szükségem, hogy még ő is lebiggyessze a száját, mert nem élveztem el…

Érdekes mód a pasikkal szemben nekem nincsenek nagy elvárásaim. Ezt a hozzáállást mondjuk az élet más területein is felfedeztem már: másokkal szemben sokkal engedékenyebb vagyok, mint önmagammal. Nem esem kétségbe, ha lekonyul a farka, ha nem tud elélvezni. Csak mosolyogva megcirógatom, és kész. Nem számít, a lényeg, hogy annyira élvezze, amennyire tudja. Nem gond, ha félbemarad, meg tudom emészteni könnyen. Érdekes mód magammal szemben más mércét állítok és elégedetlen vagyok, ha nem izgulok fel bármikor, ha nem nedvesedek eléggé, vagy ha nem vagyok kész arra, hogy átéljek egy orgazmust.

Vajon milyen szexre van szükségem? - mélázik el a lány.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Félek, hogy újra megdug

Nemsokára randizunk Ádámmal, és én nem várom. Nem várom, mert parázok, hogy nem fog menni a szex. „Márpedig szexelni fogunk. Szexelni kell. Minden rendes pár szexel. És ő ráadásul kíván engem nagyon, én pedig szeretem és nem akarok neki rosszat azzal, hogy nemet mondok.” – Kavarog a fejemben. Itt az ideje, hogy ránézzek erre a Byron Katie 4 kérdés módszerével, aminek most Ti is szemtanúi lehettek.

A kiinduló gondolat: Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.

Igaz ez?

Nem. Nem tudhatom, hogy az lesz, nincs ez kőbe vésve. Számtalan példa volt már, hogy élveztem a szexet. Vele is volt olyan. És azóta rengeteget beszéltünk róla, olvasta a soraimat. Felismertem, hogy jobban kell kommunikálnom. Már többet tud rólam ő is, szóval nem, egyáltalán nem biztos ez.

Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot: „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Nem várom, hogy találkozzunk, hanem inkább tartok tőle. Amitől aztán lelkiismeret-furdalásom is lesz, hiszen:
– Olyan cuki, ő úgy várja és úgy vágyik rám! Milyen dolog már, hogy én meg nem? Hálátlan dög vagyok!
És hibáztatom magam:
– Múltkor bezzeg mennyire vágytam rá. Teljesen rá voltam gerjedve. Aztán elrontottam. Elszúrtam. És most újra ott vagyok a gödörben. Még ennyire sem vagyok képes!

Összemegyek kicsire. Befeszül a felkarom, görnyedek. Védekező álláspontba kerülök, a puncim bezárul, kiszárad. Szomorú leszek és dühös. Igazságtalanságot érzek.

Ennek hatására gyakorlatilag minden pasitól és úgy általában a szextől tartani kezdek. Már nem kívánom. Ahelyett, hogy felvillanyozna, megijeszt. Védekezni kezdek. Befeszülök.

Nem akarok többet szexelni. Szex nélkül akarok élni. Aztán megijedek, hogy emiatt elveszíthetem Ádámot. Is. Visszaszáguldok a kamaszkoromba, újra előtör az elmúlt 16 év.

Ki lennél enélkül a gondolat nélkül, hogy „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Felszabadult kis ribanc. Az a Lili, aki megőrült azért, hogy az ágyában tudja ezt a pasit és alig bírta kivárni, hogy ez megtörténjen. Az a Lili, akinek Ádám megcsókolta a mellbimbóját a liftben és I M Á D T A ! ! ! És egyáltalán nem ijedt meg.

Az a Lili, aki a következő találkozáskor ugyanúgy rohan Ádám karjaiba és majd megőrül a boldogságról. Aki egész úton csókolózni akar, miközben Ádám vezet.

Az a Lili, aki felveszi a legszexibb ruháját a randira.

Az a Lili, aki kívánja Ádám farkát. Azt akarja, hogy töltse ki az egész punciját. Hogy nyalja ki, majd dugja meg jó keményen. Érezni akarja a borostáját…

Pontosan az a Lili, aki a legutóbbi találkozásunkkor voltam. Aki tudok is lenni.

Hol érzem ezt a testemben? Leenged a görcs a felkaromból, leeresztem a vállaimat. Hátradőlök, félrebiccentem a fejem és mosolygok. Szexin harapdálni kezdem a számat és elkezdem cirógatni az alkarom. Közben eszembe jut az első közös önkielégítésünk… Benedvesedek.

A gondolat megfordítása:

  1. Menni fog a szex. Élvezni fogom.
    Bizonyítékok erre:
    – Mert csodálatos ember és szeretem. Vigyázni fog rám és mondhatok neki nemet, vagy bármit.
    – Mert el fogom most már mondani, mit szeretnék és mit nem. Irányítani fogok.
    – Mert nagyon kívánatos pasi csodálatos farokkal.
    – Mert oda fogok figyelni magamra.
    – Mert pasi is felkészített arra, hogy ne vegyem elő a régi mechanizmusokat.
    – Mert megengedem magamnak, hogy annyira élvezzem, amennyire éppen tudom. Mert nem lesznek elvárásaim magammal szemben. Az sem lesz elvárás, hogy szexnek lennie kell. Ha lesz, és kívánom, csinálom. Ennyi.
    – Mert az élvezet nem egyenlő az orgazmussal. Ha jól esik a teste közelsége, már az is élvezet.
    – Mert nincs olyan, hogy „megy” a szex. A szex az van. Történik. Tudom mozgatni a kezem és be tudom fogadni a farkát, tehát megy. Le tudom szopni és ő ki tud nyalni, tehát megy.
  2. Neki nem fog menni a szex és nem fogja élvezni.
    Jó-jó, ő is izgult, de ezen nem szabad aggódnom, úgyhogy ez a megfordítás nem játszik.
  3. A gondolataimnak nem megy a szex. A gondolataim nem élvezik.
    Ez igaz. Bizonyítékok erre:
    – Akkor nem tudok jelen lenni, ha elkalandozok, máshol jár a fejem.
    – Vagy, ha azon parázok, hogy „nem fog menni”.
    – Vagy amikor gondolatban (és nem valójában) a múltban járok.
    – Vagy amikor előre eltervezem, elképzelem, hogy szárazan nyúl a puncimhoz és fájni fog.
    Márpedig én nem az vagyok, amik a gondolataim. Folyton változó nő vagyok. Fejlődök. És mindig más történik velem. Van, hogy jobban élvezem, van, hogy nem kívánom. És ez teljesen rendben van.
    Ha elképzelem és sokat gondolok rá, akkor a gondolat valósággá válik. De nem kell erre fókuszálnom. Sőt, ha akarom, fókuszálhatok az ellenkezőjére: „Ú, mennyire jó vagyok már az ágyban! Imádom, mikor kinyalnak, vagy nyuszi pózban jól megdugnak.” és persze „Ő volt az egyik első, akire gondolva el tudtam engedni a gátlásaimat és elélveztem  önkielégítés közben már kétszer is!”.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Ez nem szex, csak masszázs

– Árpi, mielőtt elkezdünk szexelni, tudnod kell, hogy nagyon zűrös napom volt, össze-vissza kavarognak a gondolatok a fejemben, úgyhogy segítened kell! Csinálj valamit, hogy visszaránts a jelenbe, kérlek!
– Mi lenne, ha egész egyszerűen csak megdugnálak, te meg arra gondolsz, amire akarsz? – kérdezett vissza vigyorogva.
– Neeem! Én is élvezni akarom, én is veled akarok lenni, úgyhogy csinálj valamit. – és bosszúból még jól megharapdáltam és megcsikiztem.

Használt. Meghozta az ihletét. Merthogy történetesen Árpi egy igazi művész az ágyban.

– Akkor nem fogunk szexelni. – jelentette ki, miközben már ujjazgatott. Majd hozzátette: – Én csak itt masszírozgatlak…
– Ó, igen, masszírozz még! Isteni, ahogy masszírozol. – nyögdécseletem, ahogy szereti.
– De tényleg! Ez nem szex! – dorgált le, s tovább húzogatta ujját a G-pontomon. – Masszázs közben pedig arra gondol az ember, amire csak akar!

Mikor kezdtem elalélni, hangosan nyögdécselni, újra, meg újra hozzátette:
– Lili, te szerintem most szexelsz. Pedig megmondtam, hogy ez nem szex!

Zseniális volt. Tényleg sikerült elengednem magam. Végig csak azt pörgettem magamban, hogy „ez nem szex”.
– Ez nem szex, – majd az agyam folytatta a gondolatmenetet: – azaz nincs mitől megijedni. A masszázsban az ember nem támaszt magával szemben elvárásokat. Nem gond, ha elkalandozok, ha másra gondolok, a lényeg, hogy a testem vegyen ki belőle annyit, amennyit éppen szeretne. És nem kell eljutni semeddig! Nem cél az orgazmus.

Hosszan, kitartóan ujjazott, én pedig végig jelen voltam. Tudtam, hogy ennél sokkal jobban is lehet ezt élvezni, de ilyenkor figyelmeztettem magam:
– Lili, te még most tanulod ezt a típusú orgazmust. Még csak most ébredezik a testednek ez a része. Teljesen rendben van az, ahol most tartasz és ahová most el tudsz jutni! Még sokat fogsz fejlődni, tudod!

Most sem volt orgazmusom az ujjazástól. De bűntudatom is csak kevés volt. Szépen apránként oldódtak fel a blokkok.

Sokat hallok mostanában jóni masszázsról és annak a terápiás hatásairól. Kezd összeállni a fejemben a kép. Ha úgy állok hozzá, hogy az nem szex, akkor nem is lesznek elvárásaim, hogy nekem „hogyan kell szerepelnem”. És úgy mindjárt máshogy leszek jelen.

A végén Árpi még kinyalt, eljuttatva az orgazmusig, majd a hasamra fordított:
– Lili, szerintem márpedig Te szexeltél. Pedig megmondtam neked, hogy ez nem szex. – Büntetésképp pedig jól elfenekelt, majd megdugott.

A fotó forrása itt.

/Szerző: