Tag Archive for: prűd

A szaunamesterek egyetértenek abban, hogy akkor igazán egészséges a szaunaélmény, ha nincs rajtunk semmilyen ruha. Még egy aprócska tanga sem.


Magyarországon nagyon kevéssé elterjedt a szaunázás meztelenül, és talán hasonló mértékű ellenállásba ütközik ennek az elfogadása, mint az, ahogy én a nyílt, tabumentes beszédet hirdetem a szexről.
A két téma össze is függ, hisz sok esetben ugyanazok a szégyenérzetek jelennek meg a szaunában, mint a hálószobában. Erről beszélgettem Károly Tamás szaunamesterrel ebben a videóban:

szaunázás mezteéenul Ébredő Szexualitás YouTube


Félek, hogy rosszat gondolnak a meztelen testemről


Levetkőzünk. Már nincs ott a push up melltartó és látszik minden egyéb is.

Látszanak a méretek és a formák. Sőt, ha épp úgy alakul, még a felizgultság mértéke is. (Pedig szerintem a legvalószínűbb az, hogy aki feszeng amiatt, hogy váratlanul erekciója, lesz, ő pont emiatt nem kerül izgalmi állapotba.

Ha valaki felizgul ebben a helyzetben, az is teljesen emberi, normális reakció, hisz a meztelenség a mi kultúránkban automatikusan a szex gondolatát hívja be.

És hát attól még, hogy valaki izgalomba kerül, nem jelenti azt, hogy kezdeményezni is fog.)
Félünk a kitárulkozástól, a sebezhetővé válástól.
A zseniális ebben az, hogy mindenki más is ugyanolyan sebezhető, mint mi. Nekik ugyanúgy nem tökéletes a testük – vagy épphogy mindenki úgy tökéletes, ahogy van.

Amikor először vetkőztem le

A fenti videóban mesélek az első olyan élményemről, amikor meztelenül mentem be a szaunába.
Borzasztó volt, nagyon feszengtem. Azért is, mert nem volt kivel beszélni erről, nem volt, aki megnyugtasson, és bevezessen ebbe a világba. Később viszont nagyon megszerettem.
Szépen fokozatosan elkezdtem otthonosan érezni magam, és rájöttem, hogy nagyon is biztonságban vagyok. Akik megteszik, hogy levetkőznek, ők sokkal valószínűbb, hogy helyén tudják kezelni ezt a témát, és emiatt nagyobb biztonságban vagyok köztük, mint máshol. Megtapasztaltam azt is, hogy én is jobban elfogadom magam, és otthonosabban érzem magam a saját testemben is.

A szaunázás meztelenül most már otthonossá vált

Egy baráti összejövetel keretében lehetőségem volt a SAUNATOGO mobil szaunájában részt venni Károly Tomi egy felöntésén.
Meztelenül.
Tomival, és pár ismerősével akkor találkoztam először egy közös barátunk révén.

SaunaToGo
Fotó: link, forrás: SaunaToGo

Imádtam.
Nem csak a fantasztikus szaunaprogramot, de azt is, hogy már nem feszengtem a meztelenségem miatt, és gyönyörködtem abban, milyen lazán kezelik ezt a többiek is. Sőt, gyönyörködtem a testükben is. Utálom, hogy a mi kultúránkban nem szabad másokat megnézni, mert ez zavart kelt!
Bennem igenis nagy az éhség, hogy megnézzek másokat. És ez nem azt jelenti, hogy szexelni akarok velük, hanem azt, hogy kíváncsi vagyok, milyenek ők. Érdekes számomra a testük. Az, hogy látok „normális” testeket, segít magamat is elhelyezni abban a zavaros helyzetben, hogy a média mind „tökéletes” testeket mutat, amihez képest szinte mindenkivel „baj van”. Ha viszont elmegyek egy ilyen textilmentes helyre, szembesülhetek azzal, hogy ugyanúgy nincs semmi baj az én testemmel, mint a többiekével.


Másokkal is beszélgettem erről

Ezen a szaunázással egybekötött fantasztikus forgatási napon megjelent egy másik YouTube-er, FanMadeMaker is, mivel egy teljes vlog epizódot szánt annak, hogy bemutassa egy napom és a munkásságom.
Mivel nekem minden napom más és más (és sokszor a gép előtt ülök), ezért arra gondoltam, erre a forgatási napra hívom el. A közös beszélgetésünket itt tudod megtekinteni:

FanMadeMaker Polilili interjú


Bérelhető mobil szauna – SaunaToGo: https://saunatogo.hu/ 
Károly Tamás SzaunaRajongó | Blogger | SzaunaMester elérhetőségei: https://drszauna.hu | Facebook oldala | Szaunás Facebook csoportja

Mit lehet és mit nem lehet? Már azóta foglalkoztat ez a kérdés, mióta gimiben egyszer ránk szólt az igazgatóhelyettes:
– A magánélet eme megnyilvánulásai nem az iskola folyosójára tartoznak. – Máig visszhangzik a mondata a fülemben, amit azért kaptunk, mert a srác ölében ülve csókolóztunk.

Persze semmiben sem gátolt meg ez a jövőre nézve. Emlékszem egy kanadai pasimra, akivel vadul smároltam Krakkó utcáin: szegénykém, tök zavarban volt.

Engem egyrészt izgat a nyilvánosság, másrészt el nem tudom képzelni, mit kéne ezen szégyellnem, vagy mit árthatok vele. Persze, tudom, aki magányos, annak szarul eshet. Hát, kérem szépen, akkor ennyi erővel a drága autód sem parkolhatod az utcán, mert rosszul eshet annak, akinek nem futja rá. Mindenki boldogsága a saját felelőssége. Nehogy már rám fogja! Eszébe juttatok valamit? És ha a rég halott feleségére hasonlítok, akkor mi csináljak magammal, hogy ne okozzak neki bánatot?

tango-108483_640.jpg Fotó: werner22brigitte @ Pixabay

Aztán ott vannak a „durvább” esetek is, amikor a buliban csókolózva (amit általában még elfogad a köznép, az nem számít erkölcstelennek, oda nem illőnek) elszabadulnak a vágyak és elkezdődik a komoly tapizás. Ez még oké?

És ha még ruhában egymáshoz dörzsöljük a nemi szerveinket? És ha orgazmusom van? És ha a pasinak van orgazmusa? És ha benyúlunk a másik nadrágjába? Hol a határ?

Én valahol leszarom ezeket a korlátokat. Vagy legalább is utálom őket.

Van egy társaságunk, egy baráti kör, ahol máshogy állnak a szexualitáshoz, mint a többség. Nem swinger csapat, egyszerűen csak szeretünk gyönyörködni mások gyönyörében. A kedvenc helyzetem ez volt:
– Gyere, Lili – kezd el rángatni Gréta barátnőm -, a táncparketten egy pár olyan szépen smárol!
Vele tartottam. A helyszínen konstatáltam, hogy már egész kis nézőközönség ülte körbe a párt és gyönyörködik bennük.

Ebben a társaságban az is oké, ha hárman csókolózunk, vagy négyen, vagy még többen. Úgy is oké, ha „elvadul” a csók, és már a szoknyám alá nyúlva simogat „ki tudja ki”. Elfogadott, mert ez egy gyönyörű dolog. Akkor is, ha részesei lehetünk és akkor is, ha csak kívülállóként szemléljük. És igen, tudok abban is gyönyörködni, amikor a pasim és még egy srác egy másik lánnyal romantikázik. Szépek, csodálom őket egy darabig. Tudom, hogy ha ahhoz van kedvem, csatlakozhatok. Ha pedig nem szeretnék, akkor is én leszek a felelős a saját boldogságomért: nézhetem őket, vagy találhatok másik elfoglaltságot. És ha ez nem megy, odamehetek a kedvesemhez és megkérhetem, hogy most inkább velem foglalkozzon, mert pl. elhanyagolva érzem magam.

Szerintem az erotika (ha nem beteges), gyönyörű. Nem kéne titkolni, takargatni, szégyellni. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, „ez privát dolog”, nem az utcára tartozik. Valóban privát, hisz a kettőnk (többünk) dolga, de miért ne élhetném meg ott, ahol rám talál az érzés?

Én az a lány vagyok, akit folyton ölelni, csókolni kell, bárhol vagyunk. Az utcán, a szüleimnél vendégségben, ébredéskor, lefekvéskor, bevásárláskor, a mozgólépcsőn, a villamoson, mindig. Ha a pasi nem ölel, nem csókol, elhanyagolva érzem magam és egy idő után pánikba is esem: „nem kívánja az érintésem”, vagy „biztos már nem szeret”.

Ehhez képest Jay kultúrájában ez tabu: náluk nem lehet nyilvános helyen csókolózni. És ez olyan mélyen benne van, hogy még nyitott szellemű szülei házában sem nagyon akar hozzám érni.

Mivel tudtam a kulturális mintát a viselkedése mögött, csak néha estem pánikba attól, hogy az érintés-szükségletem töredékét kaptam csak meg. Viszont így, hogy egész nap egy mély csók, egy forró érintés után vágyakoztam, a szex utáni vágy is folyamatos jelenlétet követelt az életemben, hisz tudtam: igazi öleléseket csak az ágyban kapok meg tőle. (Vagy fordítva: ha olyanok a körülmények, hogy meg tudja engedni magának az intimitást, már egyből meg is dug.)

Végre rendszeresen azon kaptam magam mellette, hogy azt akarom: dugjon meg.

A kép forrása itt.

Még sosem voltam nudista strandon, mégis megszállt a vágy, hogy ledobáljam a fürdőruhámat a strandon. Persze nem lehet, nem lehetek abban, amiben kényelmesen érzem magam. Miért nem? „Nem, és kész!” – kb. ezt érzem a kultúránk válaszának, merthogy igazán értelmes magyarázat szerintem nincs rá.

Azt mondja múltkor az őr a strandon a monokiniző hölgynek:
– Asszonyom, ezt nem kéne! Itt gyerekek is vannak.

ÉS??? Nem az lenne a jó, ha a gyerekek látnának igazi cicit is, nem csak azt az egy fajtát, amit a média mutat? Nem az lenne a szerencsés ahhoz, hogy normális testképük alakuljon ki? Amúgy meg nem pont két cicin nőttek fel? És nem anyu puncijából bújtak ki? Úgy kezdődött az életük, hogy fizikai kapcsolatba léptek egy másik ember nemi szerveivel – hát akkor miért kell ezt takargatni előlük?

A kép forrása itt.

Büszke lehetek a hajamra, szívesen nézegetjük a másik lábát, OK, ha a fürdőruhában szinte az egész tested látszik, de azt a kis szeletet takargasd, szégyelld, sőt fújolj, ha másét látod nyilvános helyen. Persze titokban, pornó oldalakon, vagy a hálószobában a pároddal dicsérheted, becézheted, csodálhatod, de nyilvánosan fikázni kell.

Titokban lehúztam a bugyim a víz alatt, ahol senki sem látja. Imádtam, hogy nem szorít a gumi, szabadnak éreztem magam. Persze csak titokban, félve a konfliktusoktól. Azt mondják, az anyák bármire képesek, hogy megvédjék a gyereküket. Csak mitől? Egy puncitól? Attól, hogy felszabadult szexuális életük legyen a jövőben? Miért félünk a szextől?

Várom, hogy egyszer eljussak egy nudista strandra, de még gyűjtenem kell az elhatározást.

Látogatóban jártunk egy konzervatív(nak gondolt), vallásos társaságnál, akiket ezer éve ismertem már. Izgultam, mi lesz, mennyit áruljunk el magunkból pasival, mennyire mutassuk meg valódi önmagunkat. Úgy éreztem, nem lehetek velük őszinte, nem mesélhetek arról a sok változásról, ami lezajlott bennem.

Nem vagyok hiteles. Arról papolok itt is és sok barátom előtt, hogy a szexnek nem kéne tabunak lenni, most pedig titkolózok. Sót! Ráébredtem, valószínűleg én magam is teremtem a tabukat magam körül. Az esti iszogatáskor a konzervatívnak gondolt ötvenes pár volt az, aki elkezdett poénkodni azon, hogy a feleség hogy öleli az én pasimat, vagy én hogy melegítettem fel a hideg templomban a férjet egy öleléssel. Ők hangosan nevettek míg mi, a hű, de liberális pár kényelmetlenül fészkelődtünk. Kérdem én: mit csodálkozom én azon, hogy nem beszélgetett velem eddig a kutya sem a szexről?!? Könyörgöm, ha azt látja, hogy elpirulok és lesütöm a szemem, akkor miért merné folytatni?

Bevállaltunk egy tesztet: elmeséltük neki, mennyire odavagyok a hakát táncoló férfiakért. Lejátszottunk nekik egy youtube videót mondván, hogy mi inkább az esküvőnkön inkább majd ilyet szeretnénk a klasszikus keringő helyett. És mi történt? Lelkesen elkezdték tervezgetni, hogy majd beszállnak pap barátunkkal a táncba!

Jó kis lecke volt. Nem érdemes nagyon félni az őszinteségtől. Hisz tudjuk, hisszük, hogy minden, amit teszünk az jó. Jó a testünknek, jó a kapcsolatunknak, jó a környezetünknek. És ha ezt őszintén, boldogan, hitelesen osztjuk meg a szeretteinkkel, abból nagy baj nem lehet. Butaság. Naná, hogy lehet. Lehet, ha ezzel (főleg a poliamoriával) valakinek nagyon belegázolunk a világképébe, s ezzel a saját világát érzi megtámadva. Volt már ilyen. Ezért aztán ki kellene találni valami jó kis könnyű, tapogatózó kérdést, amivel kiderül, befogadó hallgatóságról van-e szó, vagy inkább maradjunk a vágott verziónál…

11047076106_d2400a4135_o.jpg Fotó: www.audio-luci-store.it @ FlickR