Tag Archive for: tükör_előtt

Sokat javult a viszonyom a puncimmal, a kis drágával.

Régen még a nevén sem tudtam nevezni. Nem, hogy nem szerettem, de mintha kicsit az ellenségem is lett volna. Haragudtam rá, mert „nem kooperált velem”, és annak ellenére sem élvezte a szexet, hogy én megparancsoltam. Mindenfélét ráerőszakoltam: pasikat, maszturbációt. Én magam tárgyiasítottam a saját testem.

A Heart & Sexuality női körében kaptam észbe, hogy ez így nagyon nincs rendben. Rádöbbentem, hogy ahogy a puncimmal bánok, az nagyon nem fair. Elvárom tőle, hogy gyönyört adjon, miközben én folyamatosan elvárásokat támasztok vele szembe. Követelek, de szeretetet, kedvességet, törődést, dicséretet nem adok neki.

Borzasztóan elszégyelltem magam, de megfogadtam, nem kezdek önostorozásba, mert attól senkinek sem lesz jobb. Nem! Helyette inkább megfogadtam, amennyire csak tőlem telik, figyelni fogok a puncim jelzéseire, igényeire és csak olyanba vonom be, amiben ő is benne van. Többet nem intem hallgatásra!

love-heart-makeup-beauty.jpg Fotó: Breakingpic @ Pexels

Megfogadtam, hogy csak akkor fogok szexelni, amikor a puncim is akarja. Amikor van vágy és van nyitottság. Ugyanakkor a türelmét is kértem: adjon időt arra, hogy elsajátítsam a nyelvet, amit beszél. Ígértem, figyelni fogok, de azt nem tudom garantálni, hogy mindig hibátlanul megértem, amit mond.

Azóta sokat haladtunk, én és a puncim. Közelítünk egymáshoz, folyik a megszelídítés, bár nem tudom, ki szelídít kit.

A törődés, a figyelem meghozta azt, hogy megtanultam szeretettel gondolni rá. Becézem, beszélek hozzá, kedvességet gondolok, amit néha még ki is mondok a tükör előtt. Kérdezgetem, „mit szeretnél?”, „hogy vagy ma?” és elnézést kérek, ha hibáztam. Cirógatom, ráteszem a kezem és átölelem. Feleslegesen nem piszkálom, csak kedvesen, törődően.

Igen, nem csak a farok az, amire meg kell tanulni  tisztelettel és csodálattal tekinteni (erről már írtam): a puncit is meg kell tanulni szeretni. A sajátomat is.

Te szép vagy? Hogy érzed magad, mikor a tükörbe nézel? És amikor a párod lát téged meztelenül?

Egy kutatás szerint a nők 90%-a rosszul érzi magát, ha tükörbe néz. Hiába gyönyörű az a hölgy, aki visszaköszön ránk, hiába hevernek a lábunk előtt a férfiak és dicsérnek ismerőseink, mi attól még hajlamosak vagyunk a hibákat keresni: itt egy kicsit sok, ott az nem kéne. Ebben a lelkiállapotban pedig már nem tudunk mosolyogni, odalesz a ragyogásunk, ettől pedig csak még komorabb lesz az a kép a tükörben.

Kislány koromban imádtam a tükör előtt billegni. Talán még kamaszként is az volt az egyik kedvencem, hogy esténként mindenféle ruhakölteményeket tekertem magamra a törölközőből. Vigyorogtam, grimaszoltam, barátkoztam az arcommal. Jóban voltunk nagyon.

18721173_10213234012315132_534702083_o.jpgEzt a bejegyzést Somogyi Réka festménye ihlette.

Nem tudom, mi történt és mikor, de idővel ez elkopott. Már nem néztem magamra szeretettel. Már nem játszottam magammal. Lecsekkoltam a ruhám, a hajam, aztán indulás: csak addig néztem magam, amíg igazán szükséges.

Amikor egy barátom javaslatára megpróbáltam meztelenül szembenézni a saját tükörképemmel 5 percen keresztül, minden bajom volt. Azt mondta, gyakoroljam kitartóan. Hát, tiszta kínszenvedés volt! Hisz milyen már a hasam?! És a fenekem is narancsbőrös! Könyörgöm!

Nem ment.

Ádám persze imád tükör előtt szexelni, amibe én is lopva-lopva belenéztem…

Felkerült a szexelős tükör is az ágy mellé. A tükör, ami annál sokkal többet is tudott! Ez a varázsüveg ugyanis pont úgy helyezkedik el, hogy a meztelen testem legyen az első dolog, amit megpillantok, mikor felkelek reggel és elalvás előtt is a saját alakomat láthatom benne.

A sok szex és ez a csodatükör is hozzájárult ahhoz, hogy elkezdtem szépnek látni magam. (Nem csak szebbnek, hanem szépnek!) Úgy, ülve végül is a hasam is szép. Meg a csípőm íve is, aztán ahogy az folytatódik a combjaimban… A cicim mindig is tetszett. És a hajam is szeretem pakolászni már. Játszom vele, jobbra, majd balra fésülöm, feltekerem.

Aztán jöttek a videóim a Facebookon. Visszanéztem őket és nem tudtam levenni a szemem a király frizurámról és a mosolyomról. „De hisz ez egy tök jó csaj!” – gondoltam magamban egész idő alatt! És ez olyan jó! Végre!

12510337_10154485139733082_3235136791638188043_n.jpg

Saját fotó.

Amikor ez a fotó készült, még nem tudtam őszintén kimondani, de tudtam: ez a cél.

Ma este viszont kipróbálom. Belenézek a tükörbe és azt mondom: „Szép vagy, szeretlek.” Onnan pedig már csak egy lépés talán az önkielégítés is. Ja, meg még az, hogy megbocsássak a testemnek a betegségeimért.

Ha ismersz olyan művészt, akinek munkái szintén egy bejegyzés alapjául szolgálhatnak,
köss össze vele bátran! >>

Esküszöm, volt már, hogy ezt gondoltam, talán nem is olyan rég, de valahogy mégsem tudok visszaemlékezni rá. Pedig tudom, hogy volt az az állapot, amikor feltöltött, amikor szárnyakat kaptam és csak vigyorogtam utána. És alig vártam a folytatást.

Valahogy még mindig könnyű elfelejteni ezeket az állapotokat és viharfelhőket gyűjteni a saját fejem felé. Nehéz levetkőzni a régi mintákat, valahogy újra, meg újra hozzájuk nyúlok vissza reflex-szerűen, pedig nem jók. Hidegek, nyálkásak, szúrnak. Észre kéne vennem, hogy már nem azon a polcon kell keresgélnem, azok a rutinok már lejártak, már nem az enyémek, vannak helyettük újak. Mert igen, tudom élvezni a szexet, bele tudok felejtkezni, tudok benne ragyogni.

Szeretem azt a Lilit, akit a tükörben látok szex közben. A minap csak úgy belenéztem a tükörbe a fürdőszobában, s felidéztem azt az arcom, amit szex közben látok viszont. Elámultam: csodálatosan szépnek láttam magam. Van egyfajta mosolyom közben, ami csak akkor bújik elő. Édes nevető ráncok jelennek meg a szemem sarkaiban. Felemelő volt, hogy ezt az ágyon kívül is fel tudtam idézni.

Visszarázódtam megint. Elmúlt a hosszú böjt és Bencével is átléptük a kezdeti izgulást, s egyre jobb együtt. Egyre jobban kiismerjük egymást, egyre jobban elengedjük magunkat, és végre eljutottunk oda, hogy számomra is CSODÁLATOS volt szeretkezni. Boldogan, felszabadultan szemléltem az arcát, ahogy mellettem lihegett a menet után. Tényleg boldog voltam és felszabadult, tele új energiával. Még most is bizsereg tőle a puncim.

Dávid szerint nekem van a legszebb puncim a világon, amit sajnos csak nagyon ritkán láthat, ezért rendszeresen kéri, küldjek róla fotót. Szeretem, ezért eleget tettem a kérésének, s ellőttem egy-két képet, majd meglepve tapasztaltam: élvezem.

A tükörben már nézegettem a puncim, de az csak meghatározott helyzetekben lehetséges. Azonban, mikor elkezdtem ezeket a képeket készíteni, s újra, meg újra beléjük botlottam a telefonomon, elcsodálkoztam: egyre jobban tetszett, amit láttam.

Sokféle képet készítettem az elmúlt hetek-hónapok alatt. Van, amin egy kis sivatagi dombságnak tűnik, ahogy csupasz puncim találkozik a combjaimmal. Van, ahol széttárom, van, ahol a tükörben látszódik. Készült kép alulról, felülről, oldalról, sötétben és szikrázó napsütésben, bugyiban és anélkül. Elkezdtem őket szerkesztgetni: megvágtam, filtereket tettem rá, játszottam rajta a színekkel és fényhatásokkal. Egyre jobban tetszett, amit látok. Igen, elkezdtem egyre szebbnek érezni a puncimat. Közelebb került hozzám. Büszkén „becéztem” és büszkén mutogattam.

Igen, egyre jobban megszeretem a puncim. Kezdem elhinni, tényleg szép.

A kép forrása itt.

Újra előkerült a tükör előtti szex. Ahányszor próbáltuk, annyiféleképpen éltem meg. Mintha mindig más lenne a tükörképem… De nem az változik, ahogy kinézek, csak a lelkiállapotom járja be egy hullámvasút pályáját újra, meg újra.

Szexeltünk már úgy, hogy paróka volt rajtam. Nem működött… Szeretem azt a parókát, de nagyon másképp nézek ki benne, mint amit megszoktam. Inkább azt szeretem, ahogy mások néznek rám, ha rajtam van, ahogy a tekintetükben látom vissza a tükörképem. De ha én nézek bele a tükörbe, összerezzenek…

Laci elkapott, és a tükör elé fordított, úgy, a parókában. Nem tudtam máshova nézni. Azazhogy nagyon is tudtam volna, nézhettem volna őt, vagy a farkát, ahogy ki-be jár bennem, de valamiért én, a feladatcentrikus megint úgy éreztem, hogy itt most teendő van: néznem kell magam. Lehetőleg a saját arcom, ahogy élvezek. Csakhogy borzasztóan zavarba jöttem, s ettől csúnyának éreztem magam.

Kérdem én: mégis ki írja elő, hogy nekem magamat kelljen nézni a tükörben?!? Azt nézek, amit csak akarok! Sőt, akár be is csukhatom a szemem! A szex azért van, hogy jól érezzük magunkat, nem azért, hogy folyamatosan magamon dolgozzak. Az Isten szerelmére, lazíthatnék már végre!

Bezzeg legutóbb! Újra elkapott, s ezúttal úgy forgatott be, hogy egyszerre két tükörben is láttam magunkat: oldalról és szemből is. Csakhogy most valami más volt bennem. Volt belül valami béke talán, ami miatt egyszer csak azt láttam, hogy a hajam szépen, összetekerve omlik a jobb vállamra és én meseszép vagyok. Felszabadultan mosolyogtam és élvezkedtem. Azt hiszem, még sosem láttam magam ennyire gyönyörűnek. Ott, abban a helyzetben megkockáztatom, nem is volt nálam szebb a világon. Elképesztő volt ezt megélni!

Másnap táncon újra nem bírtam szembenézni a tükörképemmel. Nőies tündér-táncot kellett volna lejteni, örömöt megélni, de én csak nyögtem, sóhajtoztam. Nem ment. Ronda voltam, esetlen és merev. Köddé foszlott az előző esti vadmacska, egy teljesen más nő vette át a helyet a testemben.

Hogy van ez? Hogyan lehet felülkerekedni az ilyen napokon?

A kép forrása itt.

Folytattam a barátkozást a puncimmal. A múltkori borotválástól megihletve és a jótanácsoktól vezérelve (nem fog úgy szúrni a borosta) összeszedtem minden bátorságom és elmentem gyantáztatni. Tudom, nemrég még azt mondtam, a sima puncival nem tudok összebarátkozni, de kiderült, tévedtem.

Két ember miatt gyantáztattam csupaszra: 1.) pasi miatt, akinek nagyon tetszik a sima bőr érzése 2.) (és ez a fontosabb) magam miatt. És bejött. Azóta nem tudok leállni a saját puncim cirógatásával, nem tudok betelni a simaságával. Újra, meg újra felfedezem, rácsodálkozok, szeretgetem, cirógatom. Közelebb hozom saját magamhoz.

Csodálatosan sima lett alul a bőröm. Azt hiszem, nincs még egy ilyen sima testrészem. Imádom. Sosem gondoltam volna, hogy így fogok nyilatkozni egyszer a saját puncimról. Vagy egyáltalán bármilyen punciról.

A kis tükrömet is újra a kezembe vettem és elkezdtem még bátrabban barátkozni a puncikámmal. Kényelembe helyezkedtem az ágyon, terpeszben felhúztam a lábam hajlítva, s végig simítottam a bőrön. Széthúztam a nagyajkaimat, majd összenyomtam. Megnéztem, milyen, amikor teljesen szétfeszítem, kitárom pasinak a vaginám a nyaláshoz. Éreztem, tudatosult, hogy a megfeszülő bőr izgatja a csiklómat. Eljátszadoztam ezzel egy kicsit, aztán észrevettem a hüvelynyílásom kis lukát.
– Nahát! Micsoda kis lukacska! – csodálkoztam rá. – Biztos itt hatol be a fasz. Milyen apró. Milyen érdekes lehet, mikor kitágul! Egyszer azt is meg szeretném nézni.
Majd ott is összenyomtam a kisajkakat, széthúztam, fel és letoltam őket. Nézegettem, hogy így, szárazon hogy összetapadnak a nagyajkak. Szinte már ragadósak.

Megcsodáltam szex után is. Épp fehér folyásom van: eltátottam a számat, hogy folyik ki a puncimból a fehér lé. Összenyomtam a kisajkakat, amit egy adag folyadék távozása kísért. Széthúztam, újra összenyomtam: újabb adag. Felkacagtam, s mint egy kisgyerek, eldicsekedtem a felfedezésemmel pasinak. Mint aki most óvodás: végre elkezdtem felfedezni a puncim. Végre őszintén kíváncsi vagyok rá. És ehhez úgy tűnik, vissza kellett vinni őt az óvodás csupaszságába…

A kép forrása itt.

A mai NIÁ-n a tükörképünkkel folytattuk a barátkozást. Szeretek ezekre az órákra járni, csodálatos önismereti utazásokat élek át rajtuk, miközben a testem is átmozgatom.

– Ma este a tükör lesz a fókuszunk. – mondta Saci, s magamat is megleptem, hogy nem rezzentem össze a gondolatra. Emlékszem, első alkalommal gyakorlatilag rosszul lettem a tükör közelségétől. Borzasztóan éreztem magam. Rondának, esetlennek, szerencsétlennek találtam magam. De nem adtam fel:
– Lilikém, ilyen nincs! – pörköltem oda magamnak. – Hosszú évekig táncoltál tükör előtt! Most mégis mi bajod van? Tessék szépen lehetőségnek felfogni: most aztán majd dolgozhatsz a saját énképeddel. Itt az alkalom, hogy megszeresd magad!

Most, négy hónappal később egyenesen megörültem a feladatnak, amivel szembe nézhetek a saját tükörképemmel. És persze a félelmemmel, hogy nem tökéletesek a mozdulataim, vagy az alakom. Hogy nem tetszik az arcom, miközben koncentrálok, vagy ahogy az izzadságtól begöndörödnek a tincseim.

– Meg fogjátok szeretni, amit a tükörben láttok. – ígérte Saci.

Kezdésképp egy-egy ninja-mozdulattal lekaszaboltuk az „illúzióinkat”. Én ezt úgy értelmeztem, hogy a képet, amivé válni szeretnénk. Amit magunk helyett látni szeretnénk. Amivel elégedettek lehetnénk, de sosem érjük el.

És akkor tánc közben megütött: nekem nem igazán a külsőmmel kapcsolatban vannak ilyen elvárás-képeim, hanem a szexualitásommal. Ahelyett hogy a saját testemre, a saját igényeimre figyelnék, én mindig a libidóm csúcsára akarom kényszeríteni magam. Mindig akarni akarom a szexet, s ha nem így van, büntetem magam, elégedetlenkedek, s belekényszerítem magam egy olyan szituációba, amire épp nem vágyom. Nem vagyok hajlandó elfogadni saját magam úgy, ahogy éppen vagyok. Nem figyelek a saját egyensúlyomra.

A múlt héten azért tettem egy lépést magam felé. Pasi hazajött és megkívánt, míg én éreztem, hogy nekem most nem erre van igényem. Csacsogni akartam, mesélni, beszámolni az elmúlt időszak történéseiről. Beszélgetni, kitárgyalni dolgokat. Ilyen szintű kapcsolódásra volt szükségem. Nagy szerencsémre pasi is megérezte ezt, s megtaláltuk az arany középutat: én cirógatni, masszírozni kezdtem a farkát, ő pedig cserébe szabadon hagyta a számat, s a kényeztetés közben nyögdécselve beszélgetett velem. Nagyon szép volt.

Aztán persze csak nem tudtam megelégedni ezzel, hisz ott feszített belül a magammal szemben támasztott elvárás: dugni kell! Így aztán csak belekényszerítettem magam, letoltam a bugyim, s odatoltam neki a popsim nem törődve azzal, hogy igazából nem kívánom most a farkát. Nem is tudtam élvezni.

Meg kéne már szoknom, hogy van olyan, hogy én nem kívánom a szexet, és ez normális. Nem attól leszek értékes ember, jó nő, ha folyamatosan belehajszolom magam ezekbe a szitukba. Ha figyelek magamra, a saját igényeimre, sokkal kiegyensúlyozottabb, ezáltal pedig jobb nő leszek.

Sokáig rendszeresen visszatért az a rémálmom, amiben ruha nélkül vagyok nyilvános helyen. Például nincs rajtam se nadrág, se bugyi a vonatállomáson, vagy az osztályteremben. Olyankor zavarban vagyok, szeretnék felöltözni, de nem lehet, nincs ruhám. Állok az emberek között tehetetlenül, szégyenkezve.

Sokféleképpen éltem meg a meztelenséget életem során. Kislányként egyrészes fürdőbugyim volt. Sokat jártunk uszodába, ahol megszoktam, hogy a nők levetkőznek egymás előtt. Nem takargattam magam a tornaöltözőben sem. A fürdőszoba egy közösségi tér volt a családi házunkban: míg az egyikünk fogat mosott, a másik zuhanyzott, a többiek pedig levetkőzve várták a sorukat és beszélgettek közben. Valahogy aztán kamaszkoromban egyszer csak elkezdett zavarni ez a helyzet: főleg apám meztelensége és az, ahogy a nemi szervéhez ér. Undorodtam tőle és megijesztett. Szerencsére mertem jelezni anyunak, aki merte jelezni neki, hogy a lányuknak ez most már nem komfortos.

Szégyellős sosem voltam – inkább csak szembesülni nem szerettem a testemmel. Többször is sztriptízeltem kamaszkoromban, amit még kimondottan élveztem is egészen az azt követő bűntudat megjelenésééig. Az, hogy meztelenül látnak, az OK volt, de amint a tükör előtt kezdtem el nézegetni magam, vagy szexi képeket próbáltam készíteni magamról, rosszul lettem:
– Te jó ég, hogy nézek ki! Jó, a cicim bizonyos szögből szép, de oldalról szinte nem is látszik a kitüremkedő bordáim miatt. Túl nagyok a bordáim, igen. A puncimon nem értem, mi lehetne szép és a hasam is, bár nem túl nagy, de szintén nagyon elnyomja a mellem.

Idén nyáron kaptam egy házi feladatot: minden este 10 percig nézzem magam a tükörben meztelenül. Nem ment. Elsunnyogtam. Néha ex rajtakapott, s bár biztatott, helyeselt, én megijedtem. Éreztem, ez így nincs rendben, itt tényleg dolgom van önmagammal.

Az első randinkon pasi csak félig vetkőztetett le, a sportmelltartómat letolta a hasamig. Az első menet után észrevettem, hogy rajtam maradt a ruhadarab:
OK, ez most egy kihívás! – mondtam magamnak. – Úgy tudom, a félig lerángatott cuccokat szexinek tartják a pasik: hát próbáljuk meg jól érezni magunkat ebben. Hagyjuk úgy: ne vetkőzzünk tovább és ne is öltözzünk fel.

Pasi mindeközben teljesen otthon érezte magát: meztelenül flangált a lakásban, kaját csinált, majd fejébe csapott egy kalapot és furulyázni kellett. Én meg csak lestem: nem tudtam mit kezdeni sem a saját, sem az ő meztelenségével, de közben magamra mosolyogtam:
– Menni fog ez! Nézd meg, milyen jól érzi magát a szintén nem tökéletes testében! Te is meg tudod ezt tanulni idővel!

Jelentem, sikerült! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szépnek, szexinek látom magam és kérem, hogy készítsenek rólam meztelen képet, amit büszkén mutogatok másoknak. Már bírom a naturista szaunát, sőt, kezdem élvezni és mikor egy-egy csoportos alkalom után meztelenül falatozgatunk, elbizonytalanodom: vajon mi ezzel a problémája másoknak?!? Néznek szex közben „kívülállók” és nem jövök zavarba.

Lehet, a rémálmok is ki fognak lépni az életemből?

Fotó: heather buckley @ FlickR

Mindig is szerettem volna azt hinni, hogy valahol ott bujkál bennem a szexi nő.

Elérkezett az a pillanat, mikor megkértem pasit, hogy készítsen néhány fotót a cicimről. Miért olyan nagy dolog ez? Mert azt mutatja: megszerettem a testem.

Öt hónapja egy barátom feladta házi feladatban, hogy naponta 10 percet nézegessem magam a tükörben meztelenül. Bár mindig jó kislány voltam, ezt a házit nem csináltam meg.
Egyszer-egyszer megpróbáltam, de még az akkori pasi megerősítésére is csak egy fura, zavart nőt láttam, akinek a teste tele van anyajegyekkel és szemölcsökkel (sok szemölcsöt hiszünk anyajegynek), a bordája túlságosan kiáll, csakúgy mint a hasa alja, amitől parányi, de formás mellei nem kapnak elég hangsúlyt. A feneke sem olyan sima már, mint régen, kicsit meg is ereszkedett.

Ehhez képest este csipkés fekete tangában, négykézláb billegtem a tükör előtt a saját magam gyönyörködtetésére. Meg is gyanúsítottak, hogy a késői óra ellenére dugni akartam, pedig igazából nem ez történt. Egyszerűen csak jól éreztem magam a bőrömben, gyönyörűnek éreztem magam, s a két pasi tekintete ebben még inkább megerősített. Szép vagyok. Nem is szép, hanem gyönyörű, kívánatos. Egy szexi nő!

Napok óta alig volt rajtam ruha. Pasitól tanultam ezt. Az első randinkon vidáman mászkált a lakásban pucéran, lengette a farkát, majd leült törökülésbe, fejébe csapta a kalapját és furulyázott nekem. Én ott feszengtem mellette, félig letolt melltartóban. Éreztem, hogy kitoltam magam a komfortzónámból a tanulási zónába, ami jó, hisz ott történik a fejlődés. És igazam lett, be is érett a gyümölcse a határfeszegetésemnek: egy új nő lett belőlem.

3230014641_e798a7a256_o.jpg Fotó: Helga Weber @ FlickR


Ha szeretnéd kihozni a benned rejlő szexi nőt, akkor várunk szeretettel a Női Boldogság oldalán!

Női Boldogság Szexshop

Sok nő még sosem látta a punciját. Hogy is láthatta volna, hisz olyan helyre nőtt, amit nem nagyon tudunk szemügyre venni. Így aztán nehezebb is szeretnünk ezt a testrészünket, mint a pasiknak a farkukat, hisz kevesebb a kapcsolatunk vele. Marad hát nekünk a tükör.

Többször is volt már, hogy megnéztem a puncim a tükörben, persze. Nézegettem, próbáltunk barátkozni, de nem annyira ment. Nem tudtam megszeretni így sem a saját vaginámat, amit nem hogy sosem találtam szépnek, de kimondottan nem tudtam felfogni: mi a nyavalya miatt tudják ezt pasik gyönyörűnek gondolni?

Nemrég aztán megkaptam házi feladatnak, hogy nézzem meg a puncim, amikor fel vagyok izgulva. Vonjam be nyugodtan pasit is. 
– Na ez jó! – gondoltam. – Tutira benne lesz a játékban!
És igazam is volt. Lelkesen vezetett engem körbe a saját pinámban, közben cirógatott, becézgetett, viccelődött. Azt azért nem mondanám, hogy ez kimondottan jó élmény volt, de rossz semmiképp sem volt. Talán egy lépéssel közelebb kerültem magamhoz, igen. 

Fotó: Terje Sollie @ Pexels

A nagy áttörést a barátnőm puncija jelentette, igen, amit most nem írnék le újra. A legszebb tükröt ő tartotta elém.

Direkt hagytam ott a kis tükrömet az ágy mellett, s egyszer csak, miközben pasi mellkasán ülve (ez az én „gyönyör fotelem”) nyalni kezdett, kezembe vettem azt.
– Ő gyönyörködve nézi, mikor szopom a faszát, de én nem tudom megnézni, milyen az, ha kinyal – gondoltam, s jött megoldás is a gondolattal karöltve: – kivéve, ha újra a kezembe veszem a kis tükröt.
– Azaz, Bébi, nézd csak, milyen szép puncikád van! – biztatott pasi, és én alaposan meglepődtem. Nem azon, amit láttam, hanem amilyen érzést kiváltott belőlem: nagyon is felizgatott a látvány! Mondják, hogy a pasinál a látvány nagyon sokat tud hozzátenni a szexuális izgalomhoz. Én ezt sosem éreztem (a hangokat annál inkább imádtam), csak most először.