Ugyan nincs még gyerekünk, de sokat beszélünk arról, ha majd lesz. Sok sztorit hallunk arról, hogy kisgyerekes pároknál nincs kedv, vagy lehetőség szexuális életet élni.
– Ugye Bébi, ha majd lesz gyerekünk, ugyanúgy fogunk szexelni? – kérdezi pasi, akinek nagyon fontos a szex, gyakorlatilag állandóan / bármikor kanos.
– Én nagyon szeretném, ha így lenne. – feleltem. Megígérni nem tudtam, de szerencsére a szándék is elég volt neki. Igazából még az elkövetkező hónapokkal kapcsolatban sem mernék ígéretet tenni. Nem ismerem még eléggé az új önmagamat, a kibontakozó libidómat.
Olvastam pont egy cikket arról, mennyire fontos egy kapcsolatban az intimitás, a háromlábú széknek ez egy lába a kapcsolatban, ami ha kiesik, borul a szék. Nagyont dugtunk az éjszaka, boldogan pihegtem pasi mellkasán, majd mosolyogva felé fordultam:
– Édes, ha megtörténne a jövőben, hogy rendszeresen nemet mondok a szexre, kérlek, emlékeztess rá, mennyivel boldogabb voltam, mikor ilyen jókat szexeltünk!
Gyakorlatilag szeptember óta van, hogy kívánom a szexet, de sokszor hullámzik. Most is volt egy hullámvölgy, valószínűleg főleg a hüvelygomba miatt, amiből mostanra újra szépen sikerült kitornásznom magam. Nagyon büszke vagyok magamra, mert most ezt teljesen magamtól, terpáia és külső segítség nélkül sikerült megtenni, úgyhogy sokkal bizakodóbb vagyok, hogy nem lesz gond.
Egyre kevésbé félek. Mitől? Tudom, hogy tudom élvezni a szexet, képes vagyok rá, hisz volt már rá több példa is. De hajlamos vagyok ezt elfelejteni, visszaesni abba a mély gödörbe, amiben évekig voltam. Tudom, hogy kimásztam már onnan mostanra többször is, de fogalmam sincs, hogy csináltam, mit kell tennem ahhoz, hogy kizárjam a félelmeim, az elvárásaim és a jelenbe kerüljek. Nem tudatos, amit teszek, s ezért attól tartok, nem fog újra sikerülni, s bent maradok a gödörben.
Évekig tudtam létezni szex nélkül, s valószínűleg képes lennék erre továbbra is. Csakhogy közben kiderült: szex-szel sokkal jobb nekem. Boldogabb vagyok, kiegyensúlyozottabb. Igen, érzem a párkapcsolatunkon is: mikor jó a szex, pasit egyre szebbnek látom, becsülöm, tisztelem, csodálom. Ha viszont épp akadozik a libidóm, hirtelen feszültebb leszek, elkezdem nagyítóval keresni benne a hibákat, s hát ha keresem, találok is. Emiatt is éreztem, nagyon igaza van annak a cikknek: Résen kell majd lenni. Akkor is, ha majd egy csöppség kéredzkedik be mellénk az ágyba, akkor is, ha vékony lesz a hálónk fala, ha fáradtak leszünk, vagy ha már kezdünk ráunni egymásra. Nagyon kell majd figyelni, hogy ne aludjon ki a láng.
Most boldogság van. Mióta ismerem, kb. 3 alkalommal találkoztunk úgy, hogy aznap nem szexeltünk. Mondják, hogy ez változni fog, ha már rég óta együtt leszünk, nem leszünk ennyire aktívak. Nehezen hiszem, hogy pasival ez előfordulhat, ő olyan típus, aki mindig akarja a szexet. A kérdés az, hogy én milyen típus vagyok – ahhoz még túl új a szexualitásom, hogy erről nyilatkozni tudjak. Ami eddig történt, az bíztató, s bár tartok attól, hogy nem fogom tudni mindig tartani vele a tempót, egyelőre ez a félelem alaptalannak tűnik. Kívánom, akarom őt, mindig fel tud izgatni és nem azért vagyok vele az ágyban, mert úgy gondolom, „ezt kell tennie a pároknak, ez a normális”, „a pasiknak ez kell, szükségük van rá”, „így tud csak működni egy párkapcsolat”, hanem mert vele akarok lenni. Mert élvezem. És ez hatalmas dolog!
De inákbb nem parázok, hanem visszatérek a jelenbe, ahol jó lenni. Különben is, ha így haladok, nem lesz mitől tartani.