Végigbőgtem a szexet

Bevallom, az előző bejegyzésemben nem teljesen mondtam igazat. Nem szex után bőgtem el magam, hanem már közben. Gyakorlatilag végigzokogtam az egészet.

Tele voltam feszültséggel, minden fájt. Elválás, gyász, új élet mind a vállamat nyomta. Nagyot beszélgettünk Ádámmal, pityeregtem is egy kört, majd a végén megszólalt:
– Azt hiszem, tudom, mi hiányzik neked! Hogy jól meg legyél baszva! Mit gondolsz?
– Nem tudom… – hebegtem.
– Hát, ha nem tudod, majd én kitalálom helyetted.
– Jó, próbáljuk meg.

Elkezdett dugni, de én nem tudtam kikapcsolni a bánatom. Mindenfelé cikáztak a gondolataim, s egyszer csak azon kaptam magam: nem érzek gyönyört. Ezen aztán befeszültem, s onnantól egyre rosszabb lett. Némán hüppögtem, miközben hátulról dugott. Azt hittem, el tudtam titkolni, mégis mikor vége lett, megszólalt:
– Bébi, te pityeregsz?

Miután átbeszéltük, hogy ez nem gond, megkértem, nyaljon ki.

Ott ébredt fel bennem aztán az igazi fájdalomspirál! Viszonylag hamar elkezdtem élvezni, amit a nyelvével tett, de csak tovább sírtam. Szerencsére emlékeztem még arra, amit a jóni masszázsról is hallottam: ha a jó érzések valamit felszakítanak a hölgyben, könnyen lehet, hogy végigzokogja az egész alkalmat. Szerencse, hogy ezt tudtam, mert így legalább ezért nem kezdtem el hibáztatni magam, hanem megértettem, hogy „ez normális”.

Márpedig, ha ez normális, akkor át is adhattam magam neki! Úgy döntöttem, ez most gyógyít, s hagytam, az történjen meg velem, ami meg akar történni.

Össze-vissza szánkóztak a gondolataim, közben két csodálatos orgazmust éltem át, s zokogtam tovább. A csúcson egyszerre kavargott bennem kacagás és sírás. Megfoghatatlan élmény volt.