Egyérintő

Volt időszak, mikor szerettem nagyon passzív lenni az ágyban. Illetve nem igazán szerettem, hanem csak erre voltam képes. Egyszerűen nem igazán vágytam arra, hogy érintsem, kényeztessem a másikat. Csak fogadtam a közeledését, hagytam, hogy szexeljen velem. Eltűrtem. Én nem kívántam sem őt, sem a szexet. A csókot, a bújást, a simogatást igen, de a szeretkezés már ijesztő volt számomra. Csupa kudarcélmény, rossz tapasztalat ért, ami felerősítette bennem a félelmet a szextől. Bár nem adtam fel, próbálkoztam rendíthetetlenül, de a sikerélmény jó sokáig elkerült.

Aztán jött expasi. Ő úgy festett, köszöni, jól megvolt szex nélkül is. Na persze egyáltalán nem bánta, ha volt, de azzal sem volt problémája, ha nem.

Hosszú ideig képtelen voltam hinni neki. Addig csupa olyan pasival volt dolgom, akik konkrétan azt mutatták, szenvednek, ha nem ejakulálhatnak. Márpedig én nem akartam, hogy rossz legyen a szerelmemnek, így együttműködtem. Így jelent meg a kikényszerített szex hosszú időre az életemben.

Expasi mellett elkezdtem biztonságban érezni magam. Kezdtem elhinni, hogy tényleg mondhatok nemet, hogy nem mindig kell, hogy eljussunk a dugásig. Ennek hatására pedig végre eljutottam oda, hogy elkezdtem játszani a farkával. Szeletelte a konyhában a kenyeret és én végigsimítottam a melegítőjén. Élveztem, ahogy dudorodik, s huncutul mosolyogtam hozzá. Mindketten szerettük ezt a játékot. Simogattam fogmosásnál, vasalásnál, TV nézés közben…

Aztán később találkoztam a tükörképemmel. Ez a lány, bár izgalmasnak találta, hogy többes szexben vehet részt és láthatóan élvezte is, összességében jóval kevesebb érintést adott, mint kapott. Nekem már néha úgy tűnt, csak fekszik és hagyja. És elkezdtem aggódni érte:

• Mi van, ha nem szeretné, hogy lány érintse?
• Lehet, hogy nem tudja feldolgozni, hogy lánnyal van, s bűnösnek tartja tudat alatt.
• Vagy csak izgul?
• Félek, hogy csak belehajszolja magát ebbe a helyzetbe, ahogy én is szoktam. Hogy nem is akarja igazán, hanem inkább azt akarja, hogy akarja a szexet. De ez nem az akaráson múlik.

És hát ha már az aggodalom megjelenik, ott lőttek az élvezetnek. Onnantól nem a saját életemet kezdtem élni (ahogy Hoppál Bori mondaná), hanem az ő vélt problémái miatt paráztam, azokat igyekeztem megjavítani, de nem ment. Az ő fejébe nem tudtam bekúszni, hogy helyre tegyem a dolgokat.

A vége az lett, hogy eltávolodtam tőle. Először megsértődtem, dacból, „csakazértsem” kényeztettem, holott szerettem simogatni a testét, játszadozni a puncijával, majd egyszerűen csak eltávolodtam tőle. Megszűnt szexuálisan vonzónak lenni számomra.

Azt hiszem, nagyon nehezen tud működni egy olyan szexuális kapcsolat, ahol csak az egyik fél mutatja ki a vonzalmát, míg a másik nem.