Érzések csoportszex után
Teljesen megzuhantam a két pasival szexelős hétvégét követően. Úgy éreztem, túlságosan a gázra tapostunk a poliamoria irányába, s kicsit beleszédültem a tempóba. Bár az egész 4 napot imádtam, azért kimerültem a száguldásban. Egyrészt totál izomlázam is volt, másrészt lelkileg is leszívott.
Mi történt? (Előzmények itt.) Gyakorlatilag 4 napig szexelgettünk pasimmal, egy nagyon kedves barátjával és még egy párral. Néha ettünk, s egyszer-egyszer elmentünk valami programra, de többnyire csak keféltünk. Már a második nap alig bírtam mozogni.
Arra jöttem rá, hogy úgy éreztem magam ezután az intenzív 4 nap után, mint az első randink után pasival. Akkor is tisztában voltam vele, hogy minden, ami történt, az jó volt nekem. Semmivel sem ártottam sem magamnak, sem másnak. Igen, a keresztény kultúrkörben erkölcstelennek számít, amit akkor megéltem, de vajon igaza van-e a kultúránknak? Mégis mi rossz van abban, ha szexuális örömeket élünk át már az első randin? Miért ne lehetne? Nem tudtam erre érvet hozni, mégis mocskosnak éreztem magam. Az eszem tudta, hogy jól döntöttem, de valami mélyen belül bántott.
– Ne hülyéskedj, Lili! Mégis mi bajod van? – szállt szembe velem az agyam. – Hisz élvezted a szexet! Végre élvezted! Örülnöd kéne, ki kéne ugranod a bőrödből! Ráadásul mennyire klassz pasi! Bölcs, helyén van a szíve. Nincs ebben semmi rossz!
– Igen, de… – hebegtem. – Valami akkor sincs rendben… Valami miatt szomorú vagyok. Valami miatt nem érzem jól magam a bőrömben.
– Ne aggódj! – simogatta meg a fejem. – Ez az egész szokatlan volt neked. Sok új inger ért, ami miatt normális, hogy össze vagy zavarodva. De minden rendben lesz. Jó kezekben vagy. Ha pedig mégsem, bármikor tovább tudsz lépni.
– Az igaz.
– Na látod!
– Holnap találkozni akar velem, de nekem semmi kedvem hozzá…
– Tudom, de menj el mégis. Nézd meg magadnak ezt a pasit újra, miután kialudtad magad, s utána meglátod. Nem kell most eldönteni semmit. Beszélj vele, légy hozzá őszinte. Mondd el neki, hogy ez neked mind új és gyors.
– Igen. És azt is meg akarom mondani, hogy nem volt OK, hogy óvszer nélkül hatolt belém. Furdal emiatt a lelkiismeret. Hülye voltam, hogy hagytam, ami miatt most haragszom magamra. Nem tudhatom, egészséges-e.
– Látod! Megy ez. Hisz tudod, milyen nyitott pasi! Nyugodtan lehetsz vele őszinte, meg fog hallgatni és meg fog érteni. Biztosra veszem, hogy együttműködő lesz.
És így is volt. Beültünk egy kávéra és mindent elmondtam neki, minden bizonytalanságom, s meg is nyugodtam tőle. Megtapasztaltam, hogy nem csak meghallgat, de vannak hasznos válaszai is, megért és türelmes. De nem túl türelmes, nem vonul vissza, hanem marad továbbra is olyan szexuálisan túlfűtött, ami előre lendít minket. A következő randira már lelkesen indultam el.
Valami hasonlót éreztem a mostani hétvége után is. Nem akartam látni őt, sőt, nem akartam szexelni! Nem kívántam, nem vágytam rá. Egyedül akartam lenni, begubózni. A poli barátnőmet akartam, aki majd megért, de nem tudtunk találkozni. Egyedül éreztem magam. Tudom, ez ellentmondásos, de ellentmondásosak is voltak az érzéseim. Egyszerre voltam szerelmes és taszítottak a történtek. Imádtam, hogy annyira felszabadult tudtam lenni, hogy otthon voltam a testemben, mégis szégyelltem magam fogalmam sincs, mi miatt.
– Mégis mi bánt? – kérdezte chat-en poli barátnőm.
– Nem tudom igazán… Talán az, hogy kicsit belezúgtam Tibibe, s miközben ő ott volt, mint érdekes új ember, pasim a háttérbe szorult. Már kevésbé volt izgalmas és ez megijesztett. Nem akarom elveszíteni.
– De hát ez teljesen normális, hogy az új izgalmasabb. – mondta a pasim később, mikor mindent elmeséltem neki. Mármint mindent, ami tudatos volt, amiről tudtam én magam is. – Nagyon fontos nekem Tibi, én csak örülök, ha Te is megszereted azt, akit én is szeretek. Pláne, hogy ebből csak még több csoportszex származhat, ami nekem is jó. Nagyon izgató volt nézni, ahogy a farkát szoptad. Nagyon klassz kis ribancocska vagy!
Elmosolyodtam. Imádom, hogy ilyen.
Tudom, hogy a poliamoria jó nekem, illetve jó nekünk. Tudom, hogy szabad szeretnem mást, tudom, hogy bármikor lehetek őszinte, mégis azt történt ebben a szokatlan helyzetben, hogy elkezdtem titkolózni, „hazudozni”. Inkább csak akkor érintettem Tibit, mikor pasim épp nem arra nézett. Mikor pasi megfordult, szétrebbentünk. Az eszem tudta, hogy semmi okunk így viselkedni, hogy pasi örül, ha szeretjük egymást, szívesen nézi, ahogy mással vagyok, mélyen belül mégis annyira dolgoztak bennem a gyerekkorom óta tanult minták, hogy azt éreztem, amit teszek, az bűnös. Attól féltem, ezzel bántom pasit.
És most jöttem rá! Ördögi kör. Nem akarom bántani pasit, ezért hazudok. A hazugságtól rosszul érzem magam, bűntudatom lesz, ami miatt elkezdem utálni azt a helyzetet, amiben vagyok, s ezáltal kihátrálhatok a kapcsolatból, amivel mégis bántom őt. Helyette viszont ha őszinte vagyok, s engedem, hogy megéljem, ami nekem jó és neki is örömet okoz, azzal csak tovább virágzik az a gyönyörűség, ami köztünk van!
Bár már beszéltünk erről pasival többször is, azt hiszem, még egy párszor el kell majd mondania nekem, hogy ez mind tényleg OK neki. Sokat segít, hogy eddig már pár nyitott ismerősnek eldicsekedett vele, mennyire szimpatikus volt nekem Tibi.
Fotó: Harsha K R @ FlickR