Heti hány alkalom ideális?
Szembejött velem Facebookon egy párkapcsolati kérdéskártya hirdetése.
Először megörültem.
„Na végre, valami, ami segít a pároknak nem csak arról beszélgetni, hogy ki vegyen tejfölt, hol a gyerek tornazsákja, és mit jelent már megint az a hibaüzenet a mosógépen.”
Aztán megláttam az egyik kérdést:
„Egy héten hány alkalom szex az ideális?”
És itt legszívesebben káromkodtam volna, ha nem lennék úrinő és nem aludt volna a gyerek mellettem.
Ez a kérdés ugyanis egy olyan ajtót nyit ki, amin egyáltalán nem érdemes besétálni, ha romantikus estét szeretnél.
Gondold végig: ha ezt a kérdést feltennétek egymásnak, te mondanál nagyobb számot, vagy a párod?
Milyen belső monológ indulna el benned ettől?
Jön ettől bármi pozitív, vagy benned is szomorúság és/vagy düh születik?
Képzeld csak el.
Este van.
Végre csend.

Leültök a kanapéra, előveszitek ezeket a párkapcsolati kártyákat.
Húztok egy lapot.
„Egy héten hány alkalom szex az ideális?”
Az egyikőtök azt mondja:
– Hát… szerintem heti kettő-három.
És a másikban instant felmegy a pumpa és ez fut le a fejében:
„Még hogy három?!?
Én már a nap végén, totál kiégve nem bírom ezt heti háromszor!
Mit gondol ez magáról?
Persze, én viszem a gyerekeket az összes különórára, ő meg még elvárná tőlem, hogy heti háromszor legyen erre energiám.
Majd ha többet segít! De még akkor sem.”
És nem is az van, hogy ne kívánná a másikat, vagy ne szeretne vele szeretkezni.
Igazából azzal van a baja, hogy este ő már ezt nem bírja.
És azt hallja, hogy háromszor kéne.
Ez után pedig jön a védekezésből támadás…
Meg amúgy se sok esélye van annak, hogy mindketten ugyananakkora darabszámot választanátok.
Ebből nem lehet jól kijönni, mert onnantól jön az, hogy
- az egyik mennyit engedjen,
- a másik hányszor erőltesse meg magát.
Nem a közös jó felé tartanak, hanem mindkettő azt nézi, mit képes még elviselni.
Ezért nem szeretem ezt a kérdést.
Nem akart ő rosszat, mint a GPS sem, amikor rávezetett a keskeny, járatlan földútra.
Milyen „nem szexi” hétköznapi szituációk ébresztik fel a vágyad (például együtt főzés)?

Pont ezért figyeltem nagyon a Nyíltan a szexről kártyák készítésekor, hogy ne olyan kérdéseket tegyenek közétek, amelyek után valamelyikőtök anyázni fog a volán mögött, hogy „én megmondtam, hogy ne arra forduljunk”.
Hanem olyan „Fú, de jól jött ki, hogy erre tévedtünk! Ha a GPS nem erre visz, sosem kóstoljuk meg azt a citromos-levendulás fagyit!” féléket, amire a másik huncut mosollyal így felelhet: „És sosem veszel rá arra, hogy megfürödjünk azalatt a vízesés alatt. Imádom, hogy ilyen vagány vagy!”
Ezért nem darabszámokat kérdezek tőletek, hanem olyanokat, amelyek egymás felé fordítanak titeket.
Nem árkot ásnak közétek.
Amelyek nyitnak és kíváncsiságot ébresztenek.
Játékosságot szülnek.
Az ilyen beszélgetésekből fakad majd a felszabadult, a szerelmeteket tápláló, kielégítő szeretkezés.
Ha inkább „ tévednétek el” citromos-levendulás fagyit enni és vízesésben fürdeni, mint hogy behajtsatok a „ki mennyit engedjen” párkapcsolati zsákutcákba, akkor a Nyíltan a szexről kérdései nektek valók:
Ráadásul amint megjelenik az, hogy „mennyi az ideális”, rögtön ott somfordál mögötte az is:
„Mások vajon mennyit szexelnek?”
No, de ebben a spekulálásban sem lesz túl sok köszönet, úgyhogy innen folytatom majd a következő blogposztomban.
Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.
Ha most rögtön szeretnél lépéseket tenni, hogy szavakkal teremts mélyebb intimitást a kapcsolatotokban, a Nyíltan a szexről című könyv és hozzá tartozó páros és önismereti kérdéskártyákat itt tudod beszerezni hozzá:

