Mit akar a puncim… – mi van, ha nem kívánom?
Figyeljek a puncimra, és csak akkor engedjem a férfi közeledését, ha már készen állok rá. Mennyi ilyen tanácsot kapok! De mégis hogyan? És mi van, ha nem kívánom?
Most épp nagyon elegem van abból, hogy ez ilyen nehéz.
Minden bátorságomra szükség van ahhoz, hogy jelezzem a másik felé, hogy most ne. Mert tudom, hogy ha már felizgult, és ebben az állapotban kap egy nemet, abból csak balhé lesz. Gyakorlatilag az összes pasimmal így volt ez.
Ha nemet mondok valamikor (egy adott pillanatban, nem örökre szólóan) a szexre, az nekem mindig nagyon kegyetlennek tűnik, mert azzal vonok párhuzamot, hogy ezzel a partneremre is nemet mondok. Nem is csoda, hisz ezt így is szokták lereagálni: teljesen magukra veszik.
Fotó: Pixabay @ Pexels
Teljes kétségbeesésben, könnyek között tépelődtem, mégis mit kéne csinálnom.
A legnagyobb félelmemmel szembesülök, amikor beismerem, most nem állok készen. Borzasztó nehéz ezt már magamnak is beismerni! Miért? Mert ezzel úgy érzem, frigidnek címkézem fel magam. Márpedig a társadalom két elvárást támaszt a nők felé: csak a párját kívánja, őt viszont mindig. Az a nő, aki például a filmekben nemet mond az aktusra, igazi negatív hős. Mégis hogy tudnám felvállalni ezt a szerepet, hogy tudnám vállani azt, ha nem kívánom?
Elkezdek hát színlelni. No, nem azért, hogy a párom átverjem. Azért, hogy hátha így bele tudom lovallni magam a helyzetbe. Hátha, ha úgy teszek, akkor majd rám ragad a hangulat és megkívánom az szexet.
Csakhogy ez a taktika egyáltalán nem működik. Nem tudom átverni magam, sosem tudtam. A pasit viszont igen. Elhiszi, hogy szex lesz, belelovalja magát. Én érzem, hogy még nem lesz jó a behatolás, de képtelen vagyok bevallani, csak reménykedek, hogy hátha majd mindjárt megnyílik a puncim. De mégis hogy tudna megnyílni, amikor hagyom, hogy olyat tegyenek vele, ami neki épp akkor nem jó? (Mégis hogy tudna valaki relaxálni, miközben erőszakoskodnak vele?)
És akkor két végkimenetel marad: vagy végig csinálom a testem akarata ellenére, és fájdalmat okozok magamnak (testi, de annál nagyobb lelki fájdalmat), vagy leállítom, és fájdalmat okozok mindkettőnknek. Mert amikor leállítják, a legeslegmegértőbb férfi is elveszíti a türelmét. Nem várható el, hogy álló farokkal asszisztálja végig, hogy én elkezdek bőgni és megértésre vágyom? Ehhez már igazi megvilágosult partner szükségeltetik. (Kiegészítés a 2021-es Lilitől a 2018-asnak: Tévedsz. Igenis léteznek olyan férfiak, akinek teljesen rendben van, ha leállítják őket. Akik szeretik azt is, ha csak előjáték van, és ott vége. Akiknek bármikor lehet intim cirógatást is adni anélkül, hogy engedned kéne, hogy megdugjanak. Akiknek akkor is szeretheted a testét, ha épp nincs kedved szeretkezni.)
Mit kéne tennem? Persze, nem kéne idáig eljutni. Összeraktam én ezt már zokogás közben is: el sem kellett volna kezdeni az előjátékot. De hát olyan cuki volt, ahogy simogatott, csókolgatott, és már olyan rég találkoztunk! Hiányzott, szerettem volna vele lenni. Ráadásul emlékszem még, előző este hogy kívántam, hogy bennem legyen! „Hogy lehetek ilyen béna, hogy ez most nem megy?” – gondoltam, és reménykedtem tovább, hátha majd mindjárt visszatér a kedvem.
Ez alkalommal kicsit másképp volt. Éreztem, hogy most egy előrelépés történt, annak ellenére is, hogy hatalmas konfliktusban találtuk magunkat újra. Tudtam, hogy most megtettem egy lépcsőfokot a fejlődés útján: észrevettem magamon, hogy most nem kívánom. Beengedtem az érzéseket, a félelmet és a kétségbeesettséget, majd elkezdtem vizsgálgatni ezeket, elkezdtem szembenézni velük. Egy új működés volt ez, annyira új, hogy közben már nem tudtam cselekedni. (Mint amikor vezetni tanul valaki, az elején már az is túl bonyolult, hogy menet közben a rádiót is kezelje.) Csak figyeltem magam, miközben a partnerem haladt előre az együttlétben. Nem vette észre, hogy nem tartok vele, mert hamis jeleket adtam.
Tudom, hogy nem így kellett volna, de most az egyszer nem fogok haragudni emiatt magamra.
Inkább hüppögve meglapogatom a vállam, mert ügyes voltam, hogy megtettem az első óvatos lépést, és levontam sok-sok tanulságot. Mély levegőt veszek, összeszedem újra minden bátorságom, odamegyek hozzá, és megteszek mindent, hogy higgadtan el tudjuk engedni ezt a vihart.
Köszönöm Endes Györgyinek a tanítást, ami lehetővé tette ezeknek a tanulságoknak a levonását. Ezt pedig ti is megnézhetitek ebben a videóban:
A videó leírását itt éred el.
Szívügyed a jó szex?
Csatlakozz Patreon közösségemhez, és megannyi exkluzív tartalomban részesülhetsz!
