Amikor titkolt, elfojtott és már rég beporosodott vágyak a felszínre kerülhetnek
Vallomást teszek: teljesen odavagyok Pásztor Annáért. Ő az Anna and the Barbies énekese, de számomra nem a zene miatt érdekes, hanem amiatt, aki és amilyen. Nyilvánvaló, hogy azoknak, akik a színpadon, vagy épp a képernyőn megjelennek, hatalmas felelősségük van, hisz véleményvezérek. Nagyon nem mindegy, mit mondanak, mit csinálnak, és mit viselnek. Anna pedig olyan értékeket és olyan minőségi kommunikációt, olyan gyönyörű szelíd kedvesség és izgalmas vadság keverékét mutatja, amitől szerintem nem lehet őt nem imádni.
És akkor ennek tetejében kiderült, hogy ez a csodanő még a vágyakkal és szexualitással is mer foglalkozni nyilvánosan. Persze gondolhatjátok, hogy nem pornóra gondolok, és nem is valami olyasféle erotikus performanszra, mint Miley Cyrus a Wreking Ball klipjében, ami már évek óta mérhetetlenül felháborít. A tini lányok példaképe egy kalapácsot nyalogat fehérneműben, majd egy nagyon nagy golyón imitálja a szexet meztelenül. Mégis mit üzen ezzel a tiniknek? Az a jó nő, aki alig ruhában nyilvánosan szexet imitál (vagy nem imitál).
Ő Pásztor Anna. Fotó: Kleb Attila
Erre jön Anna, és szervez egy bulit, ami ugyan nem a tinik fejében tesz rendet, de lehetővé teszi, hogy felnőtt emberek végre elkezdjenek barátkozni azokkal a vágyaikkal, amiket a hétköznapokban korlátok közé kell szorítaniuk.
Anna csak nektek, az Ébredő Szexualitás Blog olvasóinak mesélt elsőként arról, miért tartotta fontosnak egy olyan nívós, buja party megszervezését, ahol nyitott emberek szórakozhatnak együtt, kötöttségek és viselkedési kódok nélkül; ahol keveredik a művészet az erotikával, a minőség a lazasággal. Tehát következzenek most Pásztor Anna gondolatai, csak itt, csak nektek.
Szeretnél jegyet nyerni a bulira? Részletek itt! Jegyvásárlás pedig itt.
Anna: „Nagyon érdekes az emberi psziché, aminek, mint egy jéghegynek, csak a tetejét látjuk. Érdekes, és egyben félelmetes is.
A mainstream kultúra lefedi a társadalom 80%-át, ami igen jól marketingelhető, megbízható vásárlói kört ad a nagyobb médiumoknak. Létezik azonban az a 20%, aki mer nyitni, aki mindig egy kicsit úttörőként viselkedik. Ők pedig sok esetben kis szubkultúrákba rendeződnek, akik a hovatartozásukat, összetartozásukat öltözködésükben is kifejezik.”
És ő is Pásztor Anna, latexben. Fotó: Korcsog Photography
Elgondolkodtam… Létezik, hogy ez a 20% nem is úgy 20%, hanem valahol egy kicsit mindannyiunkra igaz? Talán egy kicsit mindannyiunkban ott szunnyad az a különlegesség, ami nem illik a mainstreambe. Csak nem mindenki meri, vagy tudja ezeket a felszínre engedni.
„Igen, van, hogy amikor a kevésbé kommersz gondolatainkat a felszínre engedjük, még meg is ijedünk ezektől. Leginkább azért, mert az adott társadalomban, amiben élünk, ezek egyáltalán nem elfogadottak, vagy épp nem megfelelően szellőztetettek. Aztán persze vannak különböző mélységek és magasságok az un. perverziókban, elkalandozó gondolkodásban, aminek a szélsőségei aggodalomra adnak okot. Amíg sem magunkban, sem másban nem teszünk kárt, és egymás pszichéjében sem, addig ezek érdekes játékok lehetnek. És itt nem csak a szexuális játékokra gondolok!”
Az előző buli. Fotó: Fehér Andrea
Persze valahol minden tevékenységünkben ott van a szex… – világított rá egyszer egy barátom.
„Az egész világ meghatározó horderejű része a szexualitás, amit semmi más jobban ki nem használ, mit a reklám. Bármit el lehet adni szexualitással, aminek nyilvánvalóan az elsődleges és másodlagos nemi jellegek a fő hordozói.
A szexualitás az evolúciónak az alap lüktetése, az emberiség fenntartásának az elengedhetetlen feltétele, és mint ez, abszolút megengedett, hogy megmozgassa szívünket, lelkünket, agyunkat. És ezt kár titkolni! Teljesen felesleges úgy csinálni, minthogyha ez nem létezne.”
Mégis így teszünk…
Fotó: Kleb Attila
„Pedig az embernek az agya sokkal károsabb dolgokat tud kidobni, mint a teljesen természetes, minden mivoltában természettől és az univerzumból adódó gondolatok és tudatalatti mélyről lávaként feltörő vágyak, amik millió dolgot hozzáadtak a világhoz. Gondoljunk csak a művészetekre! És ha a szerelmi költészetet emlegetjük, akárhogy is szépítjük, a szerelemnek a mozgatórugója is alapvetően a vad vágyak manifesztálódása. És ezzel semmi baj nincs.”
Ezzel egyetértek. Mégis olyan nehéz ezt elfogadni még nekem is!
„Persze, mert a körülöttünk levő világ szépen elmagyarázza, hogy ez káros, hogy ez baj, hogy ezeket le kell fojtani. Márpedig bármilyen hosszú távon lefojtott ingerencia, vágy, vagy bennünk lüktető és csiklandozó dolog feszít minket. Hogyha ezeket bűnösnek, károsnak titulálják, súlyos problémákat tud okozni, mint ahogy régen a maszturbálást kikiáltották valami elképesztő erkölcstelen és büntetendő dolognak, amiért a másvilágon örök kárhozatot kap az ember. Nehéz az, ha a meg nem élt, vagy tudat alatt maradt vágyak nem kerülnek feldolgozásra.”
Ezért szervezik a Hedonista Party-t, ami egy fórumot teremt arra, hogy ne szégyenkezve, elbújva, titkos társaságokban, lelakatolt ajtók között kelljen feltenni a kérdéseinket. Mert, ha titokban történik, az amúgy is nagyobb veszélyforrásokat rejteget. Fontos, hogy lehetősége legyen az embereknek mindenféle vágyaikat kulturált keretek között megbeszélni azáltal, hogy betekintést engednek a saját szubkultúráikba.
Az előző buli. Fotó: Fehér Andrea
„Aztán amikor ez megtörtént, lehet szemöldököt ráncolni, hazamenni, feldolgozni, átgondolni, azonosulni, vagy épp távol tartani azt magunktól.”
De fontos, hogy találkozzunk a másságokkal és hasonlóságokkal, hogy közelebb kerülhessünk ez által magunkhoz.
Ez a hiánypótló party, ahova én is izgatottan készülök, nem egy erotika kiállításhoz, vagy épp swinger klubhoz hasonló esemény. Ez egy olyan igényes rendezvény, ahol megnyilvánulhatnak a különböző szubklutúrák, az erotika és az emberi vágyak. Természetesen zenével, finom koktélokkal és ételekkel a jó ízlés határain belül, de azért feszegetve a határokat.
És milyen jó, hogy van egy ilyen tér, ami miatt én most rendesen töröm a fejem, és igyekszem rájönni, mi is az én vágyam, amit most lehetőségem lesz a felszínre engedni és kicsit megsétáltatni. Gyanítom, mindannyiunkban szunnyadnak ilyenek, csak akkora lakatot tettünk az őket elzáró vasajtóra, hogy ki sem tudjuk nyitni. Sőt, már annyira rég elzártuk őket, hogy el is felejtkeztünk az ajtó létezéséről is…
Jegyvásárlás itt.