Újra elkövettem azt a hibát, hogy lefeküdtem a szerelmemmel, amikor nem is kívántam a szexet. Hiába hozta már tudomásomra több partnerem is, hogy nyugodtan mondhatok nemet és hiába kötöttem én is a saját lelkemre, hogy figyeljek oda arra, amit a puncim kér, mégis képtelen vagyok megtenni. Nem tudok nemet mondani a partneremnek, akit szeretek.

Van egy hiedelem, ami jó mélyen belém égett, és egyelőre nem tudom kigyomlálni: 

Ki kell elégítenem a partnerem.

Létezik kapcsolat szex nélkül?

Hány filmet láttunk, amiben kiegyensúlyozott szinglik szerepelnek? Vagy ahol boldog párkapcsolatot mutatnak be szex nélkül? Minden csapból az folyik, hogy a párkapcsolat akkor jó, ha kielégítő szexuális életet élnek a felek. Ha van benne egy nagy adag vágy. De mi van, ha a felek esetében a kielégítő gyakoriság a „kéthavonta”? 

Ne értsetek félre, nem szex mentes kapcsolatot szeretnék! De nem csoda, hogy nem tudtam soha megengedni magamnak, hogy nemet mondjak a páromnak, ha közben mindenhonnan azt hallom, hogy ha nincs szex, az „abnormális”, vagy az „az eltávolodás jele”. Persze ilyenkor fárszt kapok, és gyorsan kezdeményezek egy kis hancúrozást, még akkor is, ha azt egyáltalán nem kívántam. Amitől csak rosszabb lesz minden…

 Fotó: StockSnap @ Pixabay

Kigúnyoljuk, lenézzük azokat a nőket (vagy férfiakat), akik „fejfájásra hivatkoznak”. Fel sem merül, hogy tényleg fáj a fejük. Persze az is lehet, hogy nem akarnak szexelni, de szerintem az is szívük joga. Nem az lenne a jobb megoldás, ha inkább egy ilyen jelenetet kommunikálna az adott hollywoodi csoda?
– Most ne, fáj a fejem. – mondja a hölgy, majd hátat fordít a párjának és lekapcsolja az olvasólámpát. Mire a férj kedvesen átöleli a nőt és megértően megkérdi:
– Bánt valami, drágám? Tudok segíteni valamit? Nincs semmi baj, hogy nem akarsz most szexelni, de ha szükséged van arra, hogy beszélgessünk, én itt vagyok.

Hol vannak azok az üzenetek, amiben elfogadják, ha valakinek épp nincs kedve kufircolni? Vagy ahol valaki boldog cölibátusban?

Belahalok, ha nem elégülök ki

16 éves voltam, mikor az első komoly párkapcsolatom kezdődött. Kamasz fiú volt, aki folyton szexelni akart. Én pedig egyáltalán nem akartam. Mindig azt kommunikálta, hogy ő komoly kínokat él át, amikor kielégítetlen marad. Én pedig szerettem őt, ezért megadtam neki, amire „szüksége volt”. Mert szerettem. Inkább kínoztam magam, pedig tudtam, a nem kívánt szex mélyen belül szétszed. De nem találtam más megoldást, felelősnek éreztem magam a kielégüléséért.

Valószínűleg még egyetlen férfi sem halt bele a kielégületlenségbe. És tudom, ha én nem elégítem ki, ő is nyugodtan megteheti magának. Ráhagyhatnám, hogy kiverje… 

  Fotó: Anemone123 @ Pixabay

Két évig játszottam vele ezt a játékot és utána hiába mondta több partnerem is, hogy nyugodtan leállíthatom, ha szeretném, nem tudtam megtenni. És most, közel 20 év elteltével jött a felismerés: még mindig ugyanezt csinálom. Elhiszem, hogy az én felelősségem az orgazmusa.

– Lilikém, ez butaság! – mondja az okosabbik felem. – De te is tudod… Hisz ha te magad azzal nyugtatgatod őt, hogy ne izgassa magát, ha te nem tudsz elélvezni, és oké az, ha orgazmus nélkül maradsz, akkor pont ugyanígy igaz lehet ez fordítva. Hidd már el! Csak addig kell szeretkezni, amíg szeretnél! Ha már nem akarod, nem kötelességed végig csinálni!
– De olyan nehéz! Mindig reménykedek, hogy még két lökést kell kibírnom, és el fog élvezni… Nem akarom kizökkenteni. Ki kell találnom valami kíméletes mondatot arra, hogy tudtára adjam, most már szeretném, ha abbahagynánk…
– Szerintem beszéljetek erről még Lacival. Ki fogtok tudni találni valami jó megoldást!