Tag Archive for: perverz

Szabadon megélt vágyak bulija – Hedonista beszámoló

Van néhány hely, ahol bármilyen szokatlan dolog is az, ami izgat téged szexuálisan, azt nem kell takargatnod. Olyan hely, ahol nem érzed, hogy fura vagy, ahol lehetsz önmagad. Ilyen a Hedonista Party, melyről most egy olvasóm, Johanna beszámolóját szeretném veletek megosztani:

„Végül egyedül mentem a buliba, és az volt az érdekes, hogy tök komfortosan éreztem magam így.

Egy átlag buliban szerintem fél óra múlva jött volna egy nyomulós pasi: „Szia cica, van gazdád?”. Ezzel szemben itt valahogy olyan benyomás alakult ki bennem, hogy sokkal nagyobb tisztelettel vannak az emberek a másik irányába, nagyobb a személyes tér, és senki sem tolakodik. Lehet, hogy a pokol később szabadult el, és az elején még mindenki meg volt szeppenve, nem tudom… Én leléptem éjfél után. De amúgy nem hiszem.

Egy átlag buliban sokkal jobban szoktam érezni ezt a tolakodásos/nyomulásos/másik nemmel kicsit idiótán való viselkedést. Dugni akarok, de nem tudom, hogy csináljam, és szerencsétlenkedésemben idióta vagyok a nőkkel/férfiakkal típusú viselkedést. Itt mintha mindenki jobban képben lett volna magával és így mások irányába is tiszteletteljesebb volt a kapcsolat. Jó érzés lehet, hogy van egy hely ahol nyíltan lehet vállalni a furcsa szexualitást.

 

Nagyon tetszett, hogy sokan a párjukkal voltak… Nagyon sokan. Tetszik, hogy ilyen nyitottság lehet egy kapcsolatban, hogy ilyeneket csinálnak. Hogy ezek nem ilyen titkos vágyak, amiket dugiban csinál az egyik fél, hanem mind a ketten ott vannak.

Fura volt, hogy nem éreztem cikinek semmit. Az emberek ki-be járkáltak pl. a lingam masszázson Csörgits Kinga masszírozta Hummel Zsolt farkát), és én is néztem, én nem éreztem, hogy ciki, hogy nézem, vagy hogy engem látnak, hogy nézem… Mint mikor mondjuk az ember titokban néz pornót, vagy valami hasonló. Nem éreztem, hogy hú, most rajtakapnak, hogy kukkolok, mert ez itt most legális. 

Szerintem nem a vágy megélése a gond, hanem ha van vágy, és az nincs megélve. Kinga olyan szépen masszírozta amúgy Zsoltot, nagyon tetszett a mozdulata! Mint egy tánc. Az, hogy az emberek megélhetik a titkolt vágyaikat, sokkal egészségesebbé teszi őket, mint mikor valaki se nem éli meg, se nem vallja be magának a dolgot – lásd American Beauty, katona apuka.    

De azért az is eszembe jutott, hogy ez itt a pokol, és hogy vajon helyes-e mindent megélni, vagy akár egy ilyen partin részt venni. Tök fura, hogy elvileg nem vagyok ilyen értelemben erősen vallásos, de mégis van egy olyan gondolatom, hogy ez mind nagyon bűnös és egyáltalán nem biztos, hogy jó út ebbe belemélyedni. Pedig, hogy elmentem ebbe a buliba, és ráadásul tök egyedül, az mutatja, hogy erős bennem a kíváncsiság. A kíváncsiságot pedig azért általában egy jó dolognak tartom. Addig van élet, míg van kíváncsiság. De valahogy mégis minden vallás valami módon azt tanítja, hogy a féktelen vágymegélés nem jó. Hogy ez egy szekrény, amit ha kinyitsz kíváncsian, hogy mi van benne, azt talán később már sosem lehet igazán visszacsukni. Hogy ha pl. megélsz valami fura szexualitást, ami jó, esetleg úgy rákattansz, hogy később már nem tudsz visszamenni az átlagosba. És ettől nem megnyílik az élet, hanem beszűkül.

 

A masszázs alatt beöltözött darkos (?) BDSM-es (?) párok álltak mellettem, és tök szépek voltak! Olyan jó, hogy két ilyen ember egymásra talál és így boldog együtt, és a furaságaikat együtt élik meg!

Biztos ismeritek a Titkárnő című filmet. Szerintem olyan szép történet. Hogy nem az a lényeg, hogy normális (átlagos) vagy-e, hanem hogy találsz-e hozzád illőt, akivel tök jól vagytok, még ha a világ nem is érti meg. És ilyen ez a buli is. Szóval ez volt a benyomásom. De csak kb. 2 órát voltam, a program több részéről lemaradtam.”

hedonista_party_ruha_dresscode.jpg

Én sajnos végül nem jutottam el a bulira, pedig nagyon készültem rá. Nem éreztem jól magam aznap délután, így nem voltam alkalmas a bulizásra. De a következőre már mindenképp elmegyek – méghozzá ebben a ruhában!

Ha pedig még nem láttad, mindenképp ajánlom a közös videónkat Pásztor Annával, a buli megálmodójával.

 

  
/Szerző:

A láb a fétisem

Vajon létezik az a férfi, aki nem fordul meg egy szép női láb után? Csizma, magassaríkú, egy szép harisnya – sokan, ha szexik szeretnénk lenni, ezek az első eszközök, ami után nyúlunk. De vajon mi is az a lábfétis, normális-e, és érinti-e a nőket is? Erről kezdtem el gondolkodni az alábbi olvasói levél kapcsán:

Kedves Lili!

35 éves férfi vagyok. Nagyon tetszik a blogod, azonban feltűnt, hogy valamiért nem került elő egy téma (vagy legalábbis nem találom), ez pedig a fétis, azon belül is a lábfétis. Szerintem jóval több pasit érint ez a dolog, mint gondolni lehetne.

Én 10 éves koromban kezdtem el önkielégítést végezni. Kamaszkoromban mosolyogva olvastam egy cikket, amelyben arról írtak, hogy kutatók vizsgálják van-e a gyerekeknél maszturbálás közben orgazmus, ha nem lövellnek még spermát. Kár, hogy nem kérdeztek meg engem… 🙂 Nos elárulhatom, hogy igen, van ilyen. Az orgazmus ugyanúgy megtörténik, az izmok görcsösen összerándulnak, csak még nincs mit ejakulálni. Kb. pár hónap telhetett el, amikor egyszer csak jött a sperma. Nem lepődtem meg, csak onnantól kezdve figyelnem kellett, hogy mit kezdjek vele (papírzsebkendő, gyors kézmosás, stb.).

Kapcsolódó videó itt arról, hogyan viszonyulnak a férfiak a spermájukhoz.

Már akkoriban észrevettem magamon, hogy valamiért az osztálytársnőim lábfejét nézegetem. Nagyon tetszett. Elképzeltem, hogy megérintem, megpuszilgatom, és ez felizgatott. Persze érdekelt minden más is, sok mindenről álmodoztam a nők testével kapcsolatban, de ez érdekelt a legjobban. Nyolcadikban egy barátommal történt beszélgetésnél kiderült, hogy neki is tetszenek a lábak, ámuldozva nézegettük az osztályfőnöknőnk lábait.

labfetis.jpg Fotó: tookapic @ Pixabay

A családi életem úgy alakult, hogy a feleségem és én egy szobában lakunk a gyermekünkkel, emiatt ritkán szexelünk. Néha, amikor reggel munkába indulás előtt mi kijövünk és a gyerek még alszik, és van még 10 percünk, akkor „odaadja” a lábait, én pedig puszilgatom, szagolgatom a lábfejét és közben maszturbálok. Számomra a láb illata is nagyon fontos. Imádom, ha picit lábszagú. Ha éppen fürdött és teljesen „steril” a lábfeje, akkor sokkal lassabban megyek el, de ha megérzem azt az illatot, akkor nagyon hamar elönt az orgazmus. 

Végül egy kicsit mentegetni szeretném magam. Teljesen normális életet élek, van munkám, feleségem, szép gyerekem. Talán furcsának tűnik, amit leírtam. Nem tehetek róla, de nagyon tetszik a nők lábfeje, lábujjai, finom puha talpacskái és a láb illata. Iszonyatosan izgatóvá teszi a nők lábait a kifestett lábujj körmök, a bokalánc, a lábujj gyűrű, a magassarkú papucs. Vannak olyanok, akiket a harisnyás láb izgat fel.

Kérlek, ha van kedved, időd, foglalkozz egy kicsit a témával! Szeretném tudni mennyire számítok perverznek és hogy mások mit szólnak ehhez az egészhez.

Üdvözlettel, Ferenc”

Fétisek. Nem tudom, van-e nekem bármilyen fétisem, mégis mindig nagyon megérintenek az ilyen történetek, amikor valaki arról számol be, hogy valami olyasmihez vonzódik, amit mások elítélnek, és emiatt szégyenkezik, esetleg önutálatot tanúsít. Teszik ezt olyankor is, amikor teljesen ártalmatlan, csupán szokatlan dolgokról van szó, amivel tényleg senkinek sem tesznek rosszat. Egyszer hallottam valakiről, aki a lufikra izgult. Na és? Lehet, hogy furcsa, lehet, hogy nehéz megérteni, de kinek baj ez? Amíg nem árt ezzel másoknak, nekem áldásom rá.

De mik is a fétisek, és mihez kezdjenek azok, akik ebben a világban szeretnének elmélyülni? Erről szól az alábbi videó:

 

Konkrétan a lábfétisről mesélt Csörgits Kinga alternatív szexuálterapeuta:

„Ha a kiinduló gondolat és a fétis fogalma mentén kezdünk el foglalkozni a lábfétissel, akkor a láb ugyanolyan fétistárgy, mint bármely másik (pl. egy harisnya). Ha egy férfi a nő mellét, popsiját, combját imádja, arra indul be, normális. Ha a talpára, lábfejére, lábujjaira, az parafília. (Nőkről nem is beszélve, mert igen, egy nőnek is lehet lábfétise) Ez azért baj, mert a lábfétissel rendelkező férfiak nemi beállítottságuktól függetlenül szégyellik vágyukat. Félnek a társadalmi megítéléstől, az elutasítástól, sőt bizalmi kapcsolaton belül is nehezen nyílnak meg ebben a témában.

Persze fontos itt megkülönböztetni a domináns vagy egyébként „átlagos” szexuális vágyakkal rendelkező férfiakat és a szubmisszív, vagyis szexuálisan (vagy akár minden más értelemben is) alárendelődni vágyókat. Számukra a női lábfej nem csupán a szexuális izgalom és kielégülés jelképe, hanem valóban egy fétis tárgy, egy bálvány, az imádat tárgya, ami jelképez valamit, ami sokkal többet jelent pillanatnyi kielégülésnél. A férfi részéről ez egy teljes önátadásra, önmegadásra irányuló vágy. Igen. Ez mind benne van.

29955866_1792162727511528_699537497_o.png

Fotó: Fetish Extreme Picture  Eszközök: Leather Girl

A legtöbb férfi, tartva az előítéletektől eltitkoltan, maszturbációban vagy lopott, fizetős szeánszok keretein belül éli meg eme vágyát, ami persze sohasem lesz teljesen kielégítő, hiszen ahhoz egy bizalmi kapcsolat felépítése kellene. Az elfojtások eredménye pedig, hogy a sok esetben egyébként is „egylábú” szexus, egy egyhegyű fantáziával és állandó hiányérzettel párosul, ami hosszútávon lelki és fizikai tünetekhez vezet el (pl. merevedési zavar, korai magömlés, libidóhiány, energiahiányos állapot és ezek kombinációi).

A lábfétissel rendelkező férfiak egyébként jellemzően sokkal finomabbak, érzékenyebbek és tisztelettel odaadással közelítenek a szexualitás és egyáltalán a nő felé. Gyengeségük, vagy mondhatni egységesen fejlesztendő jellemzőjük, hogy az elfojtásaikból adódóan gyakran követelődzők, mohók. (Ez a sürgető, kielégülés centrikus minőség egyébként minden, szexuális elfojtással rendelkező férfi sajátja.)” 

Kinga részletesebben is kifejti mindezt ebben az írásában, és 04.25-i előadásában is!
Részletek és regisztráció itt.

/Szerző:

Amikor titkolt, elfojtott és már rég beporosodott vágyak a felszínre kerülhetnek

Vallomást teszek: teljesen odavagyok Pásztor Annáért. Ő az Anna and the Barbies énekese, de számomra nem a zene miatt érdekes, hanem amiatt, aki és amilyen. Nyilvánvaló, hogy azoknak, akik a színpadon, vagy épp a képernyőn megjelennek, hatalmas felelősségük van, hisz véleményvezérek. Nagyon nem mindegy, mit mondanak, mit csinálnak, és mit viselnek. Anna pedig olyan értékeket és olyan minőségi kommunikációt, olyan gyönyörű szelíd kedvesség és izgalmas vadság keverékét mutatja, amitől szerintem nem lehet őt nem imádni.

És akkor ennek tetejében kiderült, hogy ez a csodanő még a vágyakkal és szexualitással is mer foglalkozni nyilvánosan. Persze gondolhatjátok, hogy nem pornóra gondolok, és nem is valami olyasféle erotikus performanszra, mint Miley Cyrus a Wreking Ball klipjében, ami már évek óta mérhetetlenül felháborít. A tini lányok példaképe egy kalapácsot nyalogat fehérneműben, majd egy nagyon nagy golyón imitálja a szexet meztelenül. Mégis mit üzen ezzel a tiniknek? Az a jó nő, aki alig ruhában nyilvánosan szexet imitál (vagy nem imitál).

pasztor_anna_472bw.jpg Ő Pásztor Anna. Fotó: Kleb Attila

Erre jön Anna, és szervez egy bulit, ami ugyan nem a tinik fejében tesz rendet, de lehetővé teszi, hogy felnőtt emberek végre elkezdjenek barátkozni azokkal a vágyaikkal, amiket a hétköznapokban korlátok közé kell szorítaniuk.

Anna csak nektek, az Ébredő Szexualitás Blog olvasóinak mesélt elsőként arról, miért tartotta fontosnak egy olyan nívós, buja party megszervezését, ahol nyitott emberek szórakozhatnak együtt, kötöttségek és viselkedési kódok nélkül; ahol keveredik a művészet az erotikával, a minőség a lazasággal. Tehát következzenek most Pásztor Anna gondolatai, csak itt, csak nektek.

Szeretnél jegyet nyerni a bulira? Részletek itt! Jegyvásárlás pedig itt.

Anna: „Nagyon érdekes az emberi psziché, aminek, mint egy jéghegynek, csak a tetejét látjuk. Érdekes, és egyben félelmetes is.

A mainstream kultúra lefedi a társadalom 80%-át, ami igen jól marketingelhető, megbízható vásárlói kört ad a nagyobb médiumoknak. Létezik azonban az a 20%, aki mer nyitni, aki mindig egy kicsit úttörőként viselkedik. Ők pedig sok esetben kis szubkultúrákba rendeződnek, akik a hovatartozásukat, összetartozásukat öltözködésükben is kifejezik.”

26754027_10213186751877775_292885306_n_1.jpg És ő is Pásztor Anna, latexben. Fotó: Korcsog Photography

Elgondolkodtam… Létezik, hogy ez a 20% nem is úgy 20%, hanem valahol egy kicsit mindannyiunkra igaz? Talán egy kicsit mindannyiunkban ott szunnyad az a különlegesség, ami nem illik a mainstreambe. Csak nem mindenki meri, vagy tudja ezeket a felszínre engedni.

„Igen, van, hogy amikor a kevésbé kommersz gondolatainkat a felszínre engedjük, még meg is ijedünk ezektől. Leginkább azért, mert az adott társadalomban, amiben élünk, ezek egyáltalán nem elfogadottak, vagy épp nem megfelelően szellőztetettek. Aztán persze vannak különböző mélységek és magasságok az un. perverziókban, elkalandozó gondolkodásban, aminek a szélsőségei aggodalomra adnak okot. Amíg sem magunkban, sem másban nem teszünk kárt, és egymás pszichéjében sem, addig ezek érdekes játékok lehetnek. És itt nem csak a szexuális játékokra gondolok!”

_fxd2784_1.jpgAz előző buli. Fotó: Fehér Andrea

Persze valahol minden tevékenységünkben ott van a szex… – világított rá egyszer egy barátom.

„Az egész világ meghatározó horderejű része a szexualitás, amit semmi más jobban ki nem használ, mit a reklám. Bármit el lehet adni szexualitással, aminek nyilvánvalóan az elsődleges és másodlagos nemi jellegek a fő hordozói.

A szexualitás az evolúciónak az alap lüktetése, az emberiség fenntartásának az elengedhetetlen feltétele, és mint ez, abszolút megengedett, hogy megmozgassa szívünket, lelkünket, agyunkat. És ezt kár titkolni! Teljesen felesleges úgy csinálni, minthogyha ez nem létezne.”

Mégis így teszünk…

411723_3781352366738_1534447835_o.jpg Fotó: Kleb Attila

„Pedig az embernek az agya sokkal károsabb dolgokat tud kidobni, mint a teljesen természetes, minden mivoltában természettől és az univerzumból adódó gondolatok és tudatalatti mélyről lávaként feltörő vágyak, amik millió dolgot hozzáadtak a világhoz. Gondoljunk csak a művészetekre! És ha a szerelmi költészetet emlegetjük, akárhogy is szépítjük, a szerelemnek a mozgatórugója is alapvetően a vad vágyak manifesztálódása. És ezzel semmi baj nincs.”

Ezzel egyetértek. Mégis olyan nehéz ezt elfogadni még nekem is!

„Persze, mert a körülöttünk levő világ szépen elmagyarázza, hogy ez káros, hogy ez baj, hogy ezeket le kell fojtani. Márpedig bármilyen hosszú távon lefojtott ingerencia, vágy, vagy bennünk lüktető és csiklandozó dolog feszít minket. Hogyha ezeket bűnösnek, károsnak titulálják, súlyos problémákat tud okozni, mint ahogy régen a maszturbálást kikiáltották valami elképesztő erkölcstelen és büntetendő dolognak, amiért a másvilágon örök kárhozatot kap az ember. Nehéz az, ha a meg nem élt, vagy tudat alatt maradt vágyak nem kerülnek feldolgozásra.”

Ezért szervezik a Hedonista Party-t, ami egy fórumot teremt arra, hogy ne szégyenkezve, elbújva, titkos társaságokban, lelakatolt ajtók között kelljen feltenni a kérdéseinket. Mert, ha titokban történik, az amúgy is nagyobb veszélyforrásokat rejteget. Fontos, hogy lehetősége legyen az embereknek mindenféle vágyaikat kulturált keretek között megbeszélni azáltal, hogy betekintést engednek a saját szubkultúráikba.

_fxd2763_1.jpgAz előző buli. Fotó: Fehér Andrea

„Aztán amikor ez megtörtént, lehet szemöldököt ráncolni, hazamenni, feldolgozni, átgondolni, azonosulni, vagy épp távol tartani azt magunktól.”

De fontos, hogy találkozzunk a másságokkal és hasonlóságokkal, hogy közelebb kerülhessünk ez által magunkhoz.

Ez a hiánypótló party, ahova én is izgatottan készülök, nem egy erotika kiállításhoz, vagy épp swinger klubhoz hasonló esemény. Ez egy olyan igényes rendezvény, ahol megnyilvánulhatnak a különböző szubklutúrák, az erotika és az emberi vágyak. Természetesen zenével, finom koktélokkal és ételekkel a jó ízlés határain belül, de azért feszegetve a határokat.

 

És milyen jó, hogy van egy ilyen tér, ami miatt én most rendesen töröm a fejem, és igyekszem rájönni, mi is az én vágyam, amit most lehetőségem lesz a felszínre engedni és kicsit megsétáltatni. Gyanítom, mindannyiunkban szunnyadnak ilyenek, csak akkora lakatot tettünk az őket elzáró vasajtóra, hogy ki sem tudjuk nyitni. Sőt, már annyira rég elzártuk őket, hogy el is felejtkeztünk az ajtó létezéséről is…

hedonista_nyeremenyjatek.jpg Jegyvásárlás itt.

/Szerző:

Őrült az, aki a fájdalomra izgul?

Beteg az, akit a BDSM érdekel? Merült fel a kérdés újra most, hogy ismét a reflektorfénybe kerültek a Szürke ötven árnyalata sztárjai. Fruskával, aki ismert arca a magyar BDSM szcénának Mr. Grey-ről beszélgettünk legutóbbi videónk leforgatását követően.

– Mi a baj a Szürke ötven árnyalatával?
– Hát például az, hogy a film úgy állítja be, hogy a lelki problémái miatt alakult ki Grey-ben a játékszerek, a fájdalom és az alá-fölérendeltség iránti szenvedélye. – avatott be Fru, amin őszintén elcsodálkoztam. Nekem ugyanis másképp jött le a sztori. Nekem úgy tűnt, igen, Christian rengeteg traumát élt át gyerekkorában, amiknek a hatásait máig hordozza. A BDSM pedig azért kezdte el érdekelni, mert egy idősebb nő megmutatta neki ezt a világot.

bdsm_szex_fajdalom_szadomazo.jpeg Fotó: Pexels

Persze értem én, hogy ez azért rossz, mert ráerősít az emberek sztereotípiáira, azaz arra, hogy a BDSM-esek őrültek. Ez tényleg kellemetlen, amikor ennek a meg nem értett világnak már amúgy is elég rossz volt a PR-ja. Erre ennek tetejébe bemutattak egy filmet, amiben „arra a szegény, ártatlan, szűzlányra ráerőszakolta az a gazdag pöcs a játékszereit, majd a végén jól elverte”. Lehet így is értelmezni a filmet, de én más mozit néztem.

Számomra adott egy lelki-sérült fickó, akinek fogalma sincs, hogyan működjön bármilyen emberi kapcsolatban, retteg a kötődéstől és az érintéstől. Rákattan egy lánykára, aki naiv és mérhetetlenül vágyik egy férfi szeretetére. Bár igazából sosem beszélgetnek (mert tényleg nyoma sincs egy mély, őszinte beszélgetésnek a filmben), mindketten azt hiszik, az a vágy, amit ők átélnek, az szerelem. Én legalább is ezt projektálom bele a történetbe – merthogy én ezzel az Annával tudok azonosulni. Hány évig hittem azt a vágyra, hogy szerelem, és hány évig próbáltam elhitetni magammal, hogy a különböző partnereimmel csodálatosan összeillünk, holott sokszor nem így volt.

Mindezek mellett a fickónak különleges vágyai vannak, amik bár megrémisztik a lányt (a könyvben legalább is), mégis a vágy és a kíváncsiság nyer. Ugyan mindkettőjük elvei ellen szól az, hogy ilyen kalandokba bocsátkozzanak (hisz Christian nem is akart Annához érni a szerződés nélkül), de nem bírják ki, túl erős a vágy. Tegye fel a kezét, aki ismeri ezt az érzést!

Őrült? Szerintem nem, csak sérült, mint ahogy a legtöbben azok vagyunk. Lelki gondokkal küzd – igen, mint ahogy gyakorlatilag mindenki, talán néhány megvilágosult bölcset leszámítva. Van ennek köze a BDSM-hez? Valamennyire talán igen, talán nem.

fruska_bdsm.jpg Fruska

Minden BDSM-es őrült? Naná, hogy nem. Mint ahogy minden vanilia szex rajongó sem normális.
– Minden csoportban vannak őrültek – mesélte Fruska.  – Itt is volt olyan eset, ami már a kriminológiába csapott át. Megkötözte a partnerét, aztán kirabolta. Ezért tartom fontosnak, hogy csak olyan partnerrel kezdjünk BDSM kapcsolatba, akit már ismerünk, akiben már eléggé megbízunk, és a szerződést is fontosnak tartom, abban az esetben, ha 24 /7 kapcsolatban élnek a felek egymással.
– Miért, tényleg létezik a valóságban ilyen szerződés? – kérdeztem.
– Persze, mi is ilyet írtunk a partneremmel, akivel 4 évig voltam egy ilyen kapcsolatban. Volt szerződésünk, amit együtt alkottunk meg és folyamatosan megújítottunk a változó igényeink alapján. De ez nem úgy történt, mint a filmben, hogy az egyikünk a másik orra alá tolt egy már létező szerződést. Ezt mi együtt állítottuk össze, mélyebb ismeret, bizalom után, közös megegyezéssel.

 

Fruska egyébként bizonyítottan nem őrült. A családja annyira féltette a BDSM-től, és annyira nem normálisnak tartották, hogy már inkább úgy döntött, meggyőződik erről, kideríti, hogy normális-e. Elment szexuálpszichológushoz, kivizsgáltatta magát, és igen. Semmi baja. Teljesen egészséges a szexualitása. Egyszerűen csak szereti ezt a fajta szexet és életformát.

Ahogy én is leírtam korábban, Fru is örül annak, hogy ez a film végre megmutatta, nem csak egyfajta szex létezik. Alternatívát adott az embereknek. Vannak hibái, amit az alábbi videóban át is beszéltünk, de az jó, hogy megmutatja az pároknak, hogy ha ilyesmi vágyaik vannak, az is oké. Az is lehet „normális”.

/Szerző:

A harapás szexi, vagy beteg?

Imádom harapdálni, csípni, csiklandozni gyakorlatilag az összes partnerem. Ennél viszont talán még jobban begerjeszt, ha engem harapnak, vagy fognak le. Szeretem érezni a partnerem erejét és vadságát.

Sokszor annyira bele tudok felejtkezni a birkózásba, a harapásba, hogy már komolyan nehezemre esik leállni vele. Kezdem azt érezni, hogy ez valamiféle függőséget kapcsol be, mert egy ponton túl tényleg nem tudok megállni. Teljesen bepörgök. Aztán rátaláltam az „odaxelagnia” névre hallgató parafíliára, azaz szexuális devianciára. Tessék, már ennek is van neve, igaz, nem tudom kimondani.

szex_harapas.jpg Fotó: klimkin @ Pixabay

Az odaxelagnia egy parafília, amely a harapás, vagy a harapás által okozott szexuális izgalmat vonja maga után. Az odaxelagnia a szadizmus enyhe formájának tekinthető. Alfred Kinsey is tanulmányozta az odaxelagniát. Arról számolt be, hogy a megkérdezettek nagyjából fele tapasztalta a szexuális izgatottságot. Az odaxelagniát összefüggésbe szokták hozni a vámpír életmóddal még akkor is, ha nem feltétlenül eredményez vérzést. (Wikipedia)

Deviancia, ami az emberek felét érinti? Akkor az vajon tényleg a normálistól eltérő? És baj, ha harapunk? És azt gondolom, bár egy fokig a harapdálás szuper izgató dolog, de amikor valamelyik félnek ez már nem kívánt fájdalmat, vagy sebesülést okoz, az egy probléma. Márpedig én megint úgy megharaptam a partnerem, hogy azóta reklamál. Én pedig teljesen össze vagyok zavarodva, mint a kisgyerek, akit nem nevelnek következetesen, mert Laci még aközben is mosolyog, amikor piszkál, hogy micsoda vadmacska-nyomok vannak a testén. Nehezen tudom elhinni, hogy ez tényleg egy nem kívánt játék, mert úgy érzem, pozitív visszacsatolásokat kapok. Meg talán azért sem, mert igazából azt akarom hinni, hogy ő is szereti.

Nevetve hívott fel múltkor:
– Képzeld, szuper tanácsot kaptam Ritától, hogyan állíthatlak le a harapdálásról!
– Nahát! Mesélj! – faggattam.
– Azt mondta, náluk az jött be, hogy amikor Ritára rájött a harapási inger, a pasija megelőzte és gyorsan megharapta őt. – magyarázta. És a helyzet az, hogy én borzasztóan örülök ennek a módszernek, hisz a harapásnál már csak azt szeretem jobban, ha engem harapnak. Főleg a vállamon és a hátamon… Lehet, ezért:

A szexuális szadizmus és mazochizmus egyik „legegyszerűbb és leginkább elfogadott módszere” a harapás. A harapás az erős érzetek miatt segíthet kizökkenteni az érzélekésében zsibbadt embereket, akik ezáltal újra kapcsolatba kerülhetnek testükkel”. (Dr Brenda Love)

Ákos magától is felfedezte, hogy ha elkezdi csapkodni a csiklómat, attól csak jobban fogok élvezni. Így ébreszti fel kicsit a testem a zsibbadtságból. És ez sok esetben tényleg működött! Azt hiszem, a BDSM-nek nekem ezen része jön be…

 

/Szerző:

Ujjaztál már férfit?

A férfiak anális izgatása hetero körökben tabu. Gyakorlatilag imádják azzal rémisztgetni a srácokat, hogy „majd jól seggbe talál egy meleg csávó”, pedig ha tudnák, micsoda gyönyöröket tud okozni a fogadó félnek is a végbél izgatása! Tulajdonképpen simán lehet, hogy ezt nagyon jól tudják azok is, akik a leghangosabban viccelődnek és ezzel akarják leplezni a dolgot…

Volt olyan pasim, akit az őrületbe lehetett kergetni már a gondolattal is! Imádtam azzal szekálni, hogy végigsimítottam a vágáson a fenekén: egyből teljes erővel összeszorította a farpofáit és egy hatalmasat ugrott! Jobb volt, mint csiklandozni!

Szerencsére később megérkeztek az életembe azok a férfiak is, akik már tudatosabban álltak a szexhez és (talán ebből következően) nyitottabbak voltak a kísérletezésre. Mikor az ágyukba kerültem, már tudták: szeretik, ha simogatják a gátjukat (a herék és a végbél közötti részt), esetleg már arra is képesek voltak, hogy beengedjenek egy ujjat az ánuszukba.

A cikk folytatása a Blikkben.

Fotó: Pixabay

/Szerző:

Amit a Szürke ötven árnyalatától kaptam…

Intimitás Gourmet bejegyzése eszembe juttatta, hogy én is olvastam a Szürke ötven árnyalatát. Nagy hatással volt rám annak ellenére, hogy elfogadom, gagyi, s nem is eléggé hiteles. Miért? Mert teljesen laikusként közelebb hozta hozzám a szexuális játékszerek és a BDSM világát.

Tisztában voltam vele, hogy létezik BDSM, de amilyen kép élt bennem az addig ismereteim alapján, az alapján azt feltételeztem, „ez egy szadista / mazochista, beteg dolog. Borzalom, amit semmiképp sem szabad kipróbálni jókislányoknak, de nem is érdemes, hisz csak a pszichopaták élvezik…”

Sok mindent megmagyarázott nekem. És az én szempontomból most tök mindegy, hogy hány méter hosszú egy rendes shibari kötél, mert úgysem szaladok venni egyet, meg úgysem emlékszem az ottani adatokra. Ami átjött belőle: hogy ez nem egy félelmetes, veszélyes, vad műfaj és igenis lehet nagyon is élvezetes egy magamfajta, rendes lánynak is. Tiszta, biztonságos és nagyon jó, ezért érdemes kísérletezni vele, ha olyan partnerre akadok. És ha nem tetszik, lehet rá nemet mondani.

Szerintem nagyban hozzátett ez ahhoz, hogy olyan bátran beleengedtem magam a kísérletezgetésbe Áronnal. Tudtam benne bízni akkor is, amikor elkezdte csapkodni a puncim, vagy óvatosan elszorította a nyakam: tudtam, hogy nem bántani akar, hanem a gyönyörömet fokozni.

A kiscsaj pedig… Az első pillanattól teljesen együtt tudtam vele érezni. Tökéletesen leírta az írónő, milyen naiv lány voltam-vagyok én is. Igen, srácok, ilyen (is lehet) egy nő gondolatvilága.

Irodalmilag persze nem egy nagy élmény, s nem is fejeztem be a könyv olvasását, mert ráuntam a sztorira, de sokat kaptam tőle. Végre nem csak azok a közös orgazmussal végződő tökéletes, romantikus szeretkezések bukkantak fel, hanem valami más. Egy új, színesebb, valóságosabb világot nyitott meg előttem, amiben nem csak egyfajta szex létezik, s amiben lehet kísérletezni.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A gyerekkor vége

Van egy kedves álomfejtő-társam, aki mindig lelkesen elemzi ki, amit éjszaka látok. Nagyon megnyugtató tud lenni, a legvadabb álmaimból is ki tud hozni valami csodálatosat. Most is így történt az általam nagyon perverz álomnak aposztrofált történetemmel.

Egy roma családnál voltam, ahol volt két 4-5 éves forma gyerek: egy fiú és egy lány. Folyamatosan marták egymást, így úgy döntöttem, megpróbálom észhez téríteni őket: elkaptam őket, s egyiküket az egyik, másikukat a másik térdemre ültettem. Épp belekezdtem volna a lelkifröccsbe, amikor kiszúrták, nem ugyanaz van a lábuk között: egyiküknek puncija, másikuknak kukija. Ezen én is meglepődtem, mert addig azt hittem, mindketten kislányok. Gyerek létére egész nagy farka volt annak, akit én az arca alapján kislánynak gondoltam.

Nézegették egymást, majd elkezdték fogdosni egymás nemi szervét, mire én, a felnőtt így szóltam hozzájuk:
– Nyugodtan simogassátok csak egymást, fedezzétek fel egymás testét. Kéjes, bizsergő érzést fogtok érezni, s ez teljesen normális. Nem kell semmi miatt szégyenkeznetek, ez nagyon is rendben van, ha szeretitek egymás testét. Vagy a sajátotokat. Élvezzétek csak, amit magatoknak, vagy egymásnak adni tudtok! – ők pedig a bíztatásra (vagy maguktól, a kíváncsiságuk által hajtva) teljesen belelendültek.

Szépen lassan azon kaptam magam, hogy velük csókolózom, míg ők egymást simogatják: egészen addig, míg a kisfiú egy hatalmasat nem élvezett. Egy egész bögrényi tiszta ondó távozott a péniszéből. Én pedig így szóltam:
– Jól van, ügyesek vagytok! És most jól figyeljetek: tényleg semmi rossz nincs abban, amit most csináltatok. Csodálatos dolog, hogy ilyen örömöket tud megélni a testetek! És ne higyjetek a társadalom által belétek sulykolt normáknak, ne hagyjátok, hogy ezért szégyent érezzetek magatokban. Nincs igazuk!

A legszokatlanabb az volt az álmomban talán, hogy utána szégyenérzet nélkül tudtam ugyanezt a történetet elmesélni a gyerekek családjának és egy saját ismerősnek is.

Annyira felbátorodtam álmomban, hogy aztán ébren is bátran el mertem mesélni ugyanezt a történetet. Így érkezett az álomfejtő magyarázat is:
– Amikor gyerekkel álmodsz, az mindig önmagadat szimbolizálja. Önmagaddal kerülsz kapcsolatba általa. Ezen az álmon az látszik, hogy fejlődik a szexualitásod, egy újabb fejlődést integrált a tudatod. Önmagadat nyugtatgattad, mikor a gyerekeket nyugtatgattad. A fiú és a lány pedig  egyértelműen azt mutatja, hogy a személyiséged férfi és női oldalával is kapcsolatba kerültél. A kisfiú és a kislány a benned levő férfi és nő, akik ketten együtt alkotják az életerőt. Az életerő a szexuális erő is egyben, mellyel abban az életkorodban szakadt meg a kapcsolatod, ahány évesek a gyerekek az álmodban. Az, hogy magadhoz hívtad őket és az öledbe ültetted őket, a kapcsolatfelvételt jelenti. S hogy a végén a kisfiú elélvezett, megmutatta, hogy sikeres volt az energia beindítása. Kérdés, hogy a kislánynak volt-e orgazmusa? Vele mi lett? Minél inkább élvezte ő is, annál valószínűbb, hogy beteljesedett a folyamat.
– Hát… Nem tudom. Rajta nem volt fókusz, nem is tudom, elélvezett-e.

Úgy fest, van még feladatom, de jó úton járok.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szex titokban

Pasi szerint nekem is van perverzióm: a szex titokban. Úgy vette észre, hogy teljesen rágerjedtem erre a nyaralás alatt. Két helyen laktunk, az egyiknél egy kamaszlány hálószobáját kaptuk meg. A szomszéd szobában laktak a szülők, s valahogy az volt az érzésem, hogy bármikor benyithatnak, így a takaró alatt nyomtuk teljesen csöndben, lélegzet-visszafolytva. A másik ház pedig… Nos, ott még ráadásul hiányzott is az egyik fala a szobánknak, helyette egy nagy üveg nyílott onnan az emeleti szobákat összekötő folyosóra. Gyakorlatilag mindenki a mi szobánk előtt haladt el.

Fényes nappal volt, mikor megkívántuk egymást, miközben a földszinten idegenek dolgoztak. Mozdulatlanságot tettetve feküdtünk a takaró alatt, én hason, a fal felé fordulva tettem úgy, mint aki egy könyvet olvas, miközben pasi jól megujjazott. Isteni volt.

Ja, és a busz! Elsötétített távolsági buszon utaztunk, ami szinte teljesen üres volt. Megkívántam, kértem, nyúljon a bugyimba. Nagyon büszke voltam a huncutságomra. 1-2 percit élvezhettem csak, mert ránk kapcsolták a lámpát. Nem tudni, miért, hisz nem érkeztünk meg semmi olyan helyre és nem is az történt, hogy valaki elkezdett járkálni. Mi arra gyanakodtunk, hogy lehetett a buszon valami éjjel-látó kamera, ami rajtakapott minket. Én pedig ahelyett, hogy zavarba jöttem volna, vagy elszégyelltem volna magam, borzasztó büszke voltam magamra.

Fura, hogy azt mondja pasi, én arra gerjedek, amikor „tilos” a szex, mert nekem ez nem tűnt fel. Én inkább úgy éltem meg, hogy azért tetszett, mert ez volt az egyetlen lehetőség. Mindenesetre tény, hogy jó volt. És az is, hogy elképesztő büszke vagyok arra, hogy „van perverzióm”. Hogy annyi év szextől való rettegés után van, amire úgy fest, rá tudok izgulni. Még ha ez agyban nem is feltétlenül tudatosul, de a testem legalább kimutatja.

3377332163_4cd9161dd3_o.jpg

Fotó: Steven Depolo @ FlickR

/Szerző:

A végbélnyílás olyan, mint a punci

Expasi rettegett attól, hogy a végbélnyílása közelébe férkőzzön bárki is. Imádtam viccet űzni ebből: a csiklandozás mellett azzal ugrattam, hogy úgy tettem, mint aki a seggébe akarja dugni az ujját. Hatalmasakat ugrott ettől! Nagyon jól mulattam rajta.

Ehhez képest összehozott a sors most egy olyan pasival, aki bár régen valószínűleg hasonlóképp reagált, most imádja, ha izgatják a végbelét. Konkrétan be is vallotta, hogy szándékosan tanította meg a gyönyörszerzés ezen formájára magát: úgy maszturbált, hogy közben a seggét izgatta, s pár alkalmat követően már ment is neki.

Mit hoz a sors, kiderült, hogy nemcsak, hogy ő imádja a gyönyörszerzés effajta „perverz” formáját, de még én is. Az első alkalom akkor történt, mikor még nem találkoztam más puncival, viszont nagyon vágytam rá, hogy felfedezzem, milyen más lányt kényeztetni. Lelkesen simogattam hát a pasi seggét, miközben arról ábrándoztam, ez egy punci. Működött! Szoptam a farkát, miközben ő terpesztett, szétfeszítette a popsiját, benyálazta, s vonaglott az érintéseim alatt. Teljesen megbabonázott, micsoda gyönyörökhöz tudtam így juttatni!

Legutóbb például lelkesen terpesztett, s  már ő is bevallotta, hogy most ő a „kis ribanc”. Égnek emelte a jobb lábát és a párnán vergődött, mint ahogy én szoktam. Én pedig imádtam nézni! Nőies volt? Nem. Bár úgy csinált, mint én szoktam, de attól még férfi volt a javából punci-szerű segglukkal.

Fotó: Tom Gainor, Unsplash

/Szerző: