Tanuld meg szeretni a tested!
Te szép vagy? Hogy érzed magad, mikor a tükörbe nézel? És amikor a párod lát téged meztelenül?
Egy kutatás szerint a nők 90%-a rosszul érzi magát, ha tükörbe néz. Hiába gyönyörű az a hölgy, aki visszaköszön ránk, hiába hevernek a lábunk előtt a férfiak és dicsérnek ismerőseink, mi attól még hajlamosak vagyunk a hibákat keresni: itt egy kicsit sok, ott az nem kéne. Ebben a lelkiállapotban pedig már nem tudunk mosolyogni, odalesz a ragyogásunk, ettől pedig csak még komorabb lesz az a kép a tükörben.
Kislány koromban imádtam a tükör előtt billegni. Talán még kamaszként is az volt az egyik kedvencem, hogy esténként mindenféle ruhakölteményeket tekertem magamra a törölközőből. Vigyorogtam, grimaszoltam, barátkoztam az arcommal. Jóban voltunk nagyon.
Ezt a bejegyzést Somogyi Réka festménye ihlette.
Nem tudom, mi történt és mikor, de idővel ez elkopott. Már nem néztem magamra szeretettel. Már nem játszottam magammal. Lecsekkoltam a ruhám, a hajam, aztán indulás: csak addig néztem magam, amíg igazán szükséges.
Amikor egy barátom javaslatára megpróbáltam meztelenül szembenézni a saját tükörképemmel 5 percen keresztül, minden bajom volt. Azt mondta, gyakoroljam kitartóan. Hát, tiszta kínszenvedés volt! Hisz milyen már a hasam?! És a fenekem is narancsbőrös! Könyörgöm!
Nem ment.
Ádám persze imád tükör előtt szexelni, amibe én is lopva-lopva belenéztem…
Felkerült a szexelős tükör is az ágy mellé. A tükör, ami annál sokkal többet is tudott! Ez a varázsüveg ugyanis pont úgy helyezkedik el, hogy a meztelen testem legyen az első dolog, amit megpillantok, mikor felkelek reggel és elalvás előtt is a saját alakomat láthatom benne.
A sok szex és ez a csodatükör is hozzájárult ahhoz, hogy elkezdtem szépnek látni magam. (Nem csak szebbnek, hanem szépnek!) Úgy, ülve végül is a hasam is szép. Meg a csípőm íve is, aztán ahogy az folytatódik a combjaimban… A cicim mindig is tetszett. És a hajam is szeretem pakolászni már. Játszom vele, jobbra, majd balra fésülöm, feltekerem.
Aztán jöttek a videóim a Facebookon. Visszanéztem őket és nem tudtam levenni a szemem a király frizurámról és a mosolyomról. „De hisz ez egy tök jó csaj!” – gondoltam magamban egész idő alatt! És ez olyan jó! Végre!
Saját fotó.
Amikor ez a fotó készült, még nem tudtam őszintén kimondani, de tudtam: ez a cél.
Ma este viszont kipróbálom. Belenézek a tükörbe és azt mondom: „Szép vagy, szeretlek.” Onnan pedig már csak egy lépés talán az önkielégítés is. Ja, meg még az, hogy megbocsássak a testemnek a betegségeimért.
Ha ismersz olyan művészt, akinek munkái szintén egy bejegyzés alapjául szolgálhatnak,
köss össze vele bátran! >>
