Tag Archive for: csökkent_libidó

Majd a pasi megmondja, mit akarok

Felbukkant egy pasi, aki tökre tetszett már kamaszkoromban, de annyira elérhetetlennek tűnt, hogy még rajongani sem jutott eszembe érte. Idén a sors úgy hozta, hogy újra az utamba fújta őt a szél, csakhogy már felnőtt fejjel. Most már egy nő volt, akivel találkozott, aki mer nő lenni, mer csábítani, van bátorsága beszélgetni a szexről, sőt, már előfordul, hogy élvezi is.

Tél volt, mikor találkoztunk, s úgy fest, azóta sem tud kiverni a fejéből, újra felvette velem a kapcsolatot.

Megrémültem az üzenetétől, amiben egyértelművé tette, hogy el akar csábítani. A szexről ír, nálam pedig újra bekapcsoltak a fékek. Amikor legutóbb látott, épp a csúcson talált meg: szabad voltam és élveztem a szexet, sőt, tele voltam csoportszex élményekkel, amiről csillogó szemmel meséltem. Most más Lili vagyok: újra tele bizonytalansággal, félelmekkel, újabb gombás fertőzéssel, ami még inkább kikezdi a libidómat. Kapaszkodok a rossz emlékekbe és a sikertelenségbe, nem tudok előre tekinteni.

Örülök, hogy írt, mert így észbe kaptam, hogy mi is az, amit csinálok. Bepörgettem magam újra, s félretettem azt a sok munkát, amit a saját szexterápiámba fektettem. Hirtelen megfelejtkeztem mindenről, amit tanultam. Egy pár hétre kikerült a fókuszomból a blog és a szex, s újra kicsúszott a lábam alól a talaj.

Azt érzem, újra szükségem van arra, hogy írjak ide sokat, valamint, hogy hátradőljek, s újra bízzam rá magam a házi szexterapeutámra (pasim). Úgy fest, ő még mindig jobban tudja, mire van szüksége a testemnek, mint én, hisz ő objektív megfigyelője tud lenni a puncim reakcióinak. Ő látja, érzi mit tesz a puncim, míg én nem.

Én legalább is tutira nem tudom, mit akarok. Fogalmam sincs róla.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Zárva a puncim

Zárva a puncim hetek óta. Egészségügyi okokból eltiltottak minden olyan tevékenységtől, ami megemeli a vérnyomásomat, vagy amiben megerőltetném magam. A szexre nem tértek ki, így kénytelen voltam rákérdezni (miért nem beszélünk erről, amikor még tudta is az orvos, hogy van párom?!), de eltiltott. Azt mondta, még azt sem ajánlja, ahol én vagyok a passzív.

Így hát várok. Bezártam a puncim. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy napokig rá sem néztem, tudomást sem vettem róla. Mintha ott sem lenne. Aztán már a szőr is elhatalmasodott rajta, „hirtelen” ellepte az egész dombot a dús szőrzet. Nem foglalkoztam vele. Úgy láttam jobbnak, hogy ezt a pihenőt most tényleg pihenőnek tekintem, s kipróbálom, milyen úgy a párkapcsolatunk, ha nem állandóan a szexről szól. Mi van, ha egyszer megengedem magamnak, hogy nem gondolok rá? Ha nem hitetem el magammal, hogy nélküle nincs kapcsolat? Mi van, ha megengedem magamnak, hogy nemet mondjak? Még akkor is, ha egyébként kívánom. Megpihentem az elvárásnélküliségben – megkíméltem magam a saját magammal szemben állított elvárásoktól. És közben nem hibáztatom magam, amiért nem kívánom a szexet. Megengedem magamnak ezt az állapotot is.

Szép lassan lejárt a határidő. Izgatottan tervezte pasi, hogy jól kinyal, mikor újra találkozunk. Az én szexualitásom tényleg kikapcsolt. Bár tudtam, hogy imádni fogom, ha kinyal, valahogy képtelen voltam erre gondolni. Nem is akartam. Majd megtörténik, mikor megtörténik.

Csakhogy jött az újabb hüvelygomba fertőzés, amikor már épp újra megmártózhatott volna bennem a farka. De most kivételesen úgy döntöttem, máshogy állok a dologhoz. Most tiszteletben tartom a puncim kérését és tényleg nem fogunk hozzáérni, míg ki nem gyógyul. Nem teszem meg magammal, hogy engedem a szexet, s aztán abban rosszul érezzem magam. Engedni szoktam, mert nem akarok csalódást okozni a pasinak. Meg akarom adni neki a szexet. Csakhogy így viszont magamnak okozok csalódást… Mert a gomba mellett nem tudom élvezni az érintéseket, s emiatt csalódok magamban. Ez pedig jóval károsabb, mint még egy, vagy két hét böjt. Nem. Most tisztelni fogom magam.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Kigyógyultam a hüvelygombából

Meggyógyultam! Meggyógyultam, s akármilyen hosszú is volt, most olyan, mintha ez az egész gombás időszak meg sem történt volna. Két napja érzem, hogy újra elkezdett bizseregni a puncim és vele a lelkem is, s most, hogy végre pasi karjaiba vethettem magam, azt érzem, fel akarom falni. Folyamatosan odasomfordálok mellé a vacsora mellett, s a nyakát, karját, arcát, fülét csókolgatom, nyalogatom.

Izgultam. Bevallom, azóta, hogy legutóbb annyira csodálatosat szexeltünk G-vel, máshogy kívántam pasit. Még nem mertem elmondani senkinek, magamnak is csak félve. Egyszerűen ugyanazt a csodálatos élményt kerestem, de ő egy másik férfi, akivel másmilyen. Vele máshogy csodálatos. Rossz helyre tettem a fókuszt, olyat vártam el tőle, amit ő nem tud, sőt nem is az ő karaktere. Most azon izgultam, hogy még mindig nem fogom őt úgy kívánni, de hogy látom, itt van velem, már nem aggódom. Annak ellenére sem aggódom, hogy G is itt van. Tudom, hogy csodálatos lesz mindkettőjükkel és már alig várom. Tűkön ülök. Imádom ezt az érzést, ahogy tűkön ülök. Imádom, hogy végre tudom kívánni a szexet.

Meggyógyultam a hüvelygombából. Jó volt hogy az orvos tiltólistára tette a szexet egy hétre, jó volt, hogy végre volt, aki felvilágosított, hogy közben nem szabad nyomni, hagyni kell a puncit pihenni, regenerálódni. Adtam magamnak időt, nem hajszoltam bele magam helyzetekbe mikor, hogy közben nem kívántam a faszt.

Szépen, gyorsan múlt a viszketés és vele együtt gyógyult a lelkem is. Nem tudom, mi a magyarázat rá, de a gomba elvitte a vágyat is. Csók, forró ölelés közben már kezdtem érezni egy kis bizsergést, de még nem volt az igazi, amitől aztán tovább izgultam: vajon meg fogok valaha „javulni”?

Jelentem, megjavultam. És ezt most jól fel kell írnom magamnak, hogy lehetséges! Hogy nagyon is ki tudok mászni a gödörből, méghozzá könnyedén, vidáman szökellve, csak időt kell adnom magamnak. Ha a puncim pihenőt kér, meg kell szépen cirógatni, s megadni neki. Mert a puncim jó hozzám. Legyek én is jó hozzá.

/Szerző:

Újra ébredezik a puncim

Ahogy gondoltam, tényleg segít, ha mások is megosztják velem az ő szexuális élményeiket. Tényleg fontos, hogy beszélgessünk a szexről.

– Az teljesen normális, ha nem mindig kívánod ugyanúgy  a szexet. – nyugtatott meg Kitti.
– Tudom, sokan mondták már ezt, de olyan nehéz elhinni. – szegtem le a szemem, de közben éreztem, ez most segített. Kitti valamiért hitelesnek tűnt. Talán azért, mert amúgy egy vadmacskának látom.
– Pedig igaz. Tudod, ez a nagy különbség a pasik és a csajok között, s ezért olyan nehéz együtt. A pasi mindig akarja, a nő meg sokszor hosszú ideig, akár évekig is nagyon jól megvan szex nélkül.

Hárman voltunk. Hárman, akik szoktunk együtt szexelni, de most nem lehetett.
– Megbeszéltem magammal, hogy nem fogok felizgulni. – mondta Krisz.
– Ó, igen? – pislogtam rá huncutul.
– Igen, mert tudom, hogy ebből most nem lehet szex. Kitti menstruál, te meg kúrálod magad.
– Jaj, te kis szegény. Nagyon rossz így, ugye? – incselkedtem vele tovább. Megharaptam a nyakát. – És sikerült?
– Nem.

Tényleg nem szexeltünk. Jó volt megtapasztalni, hogy tudok nemet mondani. Ráadásul volt erősítés is, Kitti is nemet mondott velem. Ez most nem az az alkalom volt, amikor orgiát csapunk, viszont előjátéknak viszont szuper. Bár megint átfutott az aggodalom a fejemen: „ítt már tényleg nagy gáz van, ha még Kriszt sem kívánom úgy”, de aztán szépen lassan éreztem, hogy kezd visszatérni a puncimba az élet. Bár még csak kicsit, de kezd bizseregni. És az a hármas csók?! Mmmm…

Este boldogan tapasztaltam, hogy bár már két órája elköszöntem tőlük, a puncim tiszta nedves és tág volt, ahogy felhelyeztem a hüvelykúpot. Bizakodóan és mosolyogva aludtam el.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Kell aggódni értem. Nem kell aggódni értem.

– Nem bírtam ki, mégis beleolvastam a blogodba. – vallotta be P.
– Örülök. És?
– Azon gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni Neked. Rossz érzés látni a szexuális frusztrációdat. Nagyon ismerősek, amiket írsz.
– Örülök, ha segítesz, ha találsz valamit, amivel megnyugtatsz, de ha aggódsz értem, annak nem. Szerintem azzal tudsz segíteni, ha megosztod a gondolataidat, a személyes sztorijaidat, mert akkor kevésbé fogom bénának érezni magam. Kevésbé fogok haragudni saját magamra. Megtudhatom, hogy nem vagyok egyedül. De egy valamit szeretnék kérni! Az ágyban ne aggódj értem! Tedd félre azt, amit olvastál, s ott inkább legyél jelen a saját testedben. Ne az én problémáimmal foglalkozz, csak azzal, amit érez a tested. Ha valami nem oké, szólni fogok, ígérem.

Meglepett ez az üzenet. A legtöbb barátom azt mondta, ne izguljak, nyugodtan mutassam meg a blogot a férfiaknak az életemből, mert nem ijesztő. „Olyan kis pozitív, nincs ezzel gond.” Erre most P aggódni kezdett értem, aminek egyrészt örülök, másrészt én is elkezdtem aggódni érte, hogy aggódni fog. Örülök, mert igazából tényleg nem vagyok rendben, csak a bejegyzések írása közben tudok ennyire pozitív lenni. Ilyenkor addig beszélgetek magammal, míg a végén találok valami kapaszkodót. De mikor visszatérek a való életembe, újra aggódom magamért, haragszom magamra, félek, hogy nem lesz mindig úgy, mint az első 3 hónapban.

Szeretném visszakapni az októberi Lilit. Az volt a kedvencem.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Libidó a hullámvasúton

Be kell vallanom magamnak: megint kizökkentem. Már hetek óta tart ez a szakasz, hogy újra nehezen tudom csak élvezni a szexet. A rossztól azért szerencsére messze vagyok, de egyre nagyobb a csalódottság bennem, amiért nem megy, nem okoznak gyönyört ugyanazok az érintések, mozdulatok.

Össze vagyok zavarodva. Miközben mesterien játszom a pasimon, s tökéletesen az ujjaim köré tudom csavarni, s a csillagokba juttatni őt, addig én lent maradok a földön. Nem színlelek, nem verem át, nem teszek úgy, mintha hatalmas kéjt élnék át, de nem is mondom el neki, mi zajlik le bennem. Igaz, nem hülye, valószínűleg nagyon is sejti… De inkább nem beszélek róla, mert nem akarom, hogy még inkább bekússzon a probléma a valóságba azáltal, hogy még ő is ezzel foglalkozik. Kettőn közül legalább az egyikünk legyen jelen…

Tudom, nagyrészt az történik, hogy nem tudok kilábalni a nyavalyás gombás fertőzésből, ami durván tönkre vágja a libidómat: hiába kényeztet hosszan, szinte semmit sem érzek meg belőle. Teljes kitolás. Öngerjesztő folyamat: minél kevesebb finomságot kap a puncim, annál kevésbé lesz éhes, mígnem teljesen elfelejti, hogy valaha szeretett enni. Eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem megint megszokásból szexelni. Nem azért fekszem le pasival, mert vágyom rá, hanem, mert úgy szoktuk.

Igazából már december közepe óta tart ez az állapot kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy legalább arra az időre elmúlt, amíg R-rel voltunk, viszont ez egyben teljesen össze is zavart. Azon a hétvégén az történt, hogy pasi „bemelegített” engem, majd a reggeli együttlét után toppant be váratlanul R. Imádtam az együttlétünket, gyakorlatilag egyfolytában a gyönyörök tengerén úsztam, amivel viszont sajnos jó magasra fel is tettem a lécet. A következő napokban annyira belemerültem az álmodozásba, annyiszor újraéltem képzeletben, hogy bennem van a farka, hogy a saját pasimmal – akivel imádok szexelni – is csak úgy tudtam együtt lenni, ha R farkát is odaképzeltem.

Azóta sajnos már a múltba veszett R farka, már felidézni sem tudom igazán. Egyszerűen nem éhes a puncim. Alszik, s köszöni, nem szeretne felébredni. Utálom ezt! Utálom a kudarcokat, hogy az agyam szexelni akar pasival, de a gombák elutasítják. Utálom, hogy emiatt feszültség költözik belém, ami a kapcsolatunkra is hat. Bár még nem volt belőle konfliktus mostanában, de rettegek, hogy ideér a baj. Hogy frusztrált leszek és kiborulok. Hogy nem bírom tovább az egyoldalúságot.

Azt érzem, teljesítenem kell. Nem akarok pasinak csalódást okozni: tudom, hogy egy kis bestiát akar, arra van szüksége. Persze egy csodálatos, megértő ember, akinek az is elfogadható, ha aznap nem fér bele nekem a szex, de mégsem tudok nemet mondani. Félek, hogyha ma nemet mondok, akkor holnap így fogok tenni, s ebből tendencia lesz. Közben ő is aggódik:
– Ugye bébi, ha gyerekünk lesz, akkor is kívánni fogsz?
– Szeretném, ha így lenne. Nagyon szeretném. – válaszolom, mert megígérni azt nem tudom. Főleg ezekkel az árnyakkal a háttérben. S közben tényleg rettegek, hogy újra kiveszik belőlem a tűz.

– Lilikém, ne feledd, a libidó nem egy állandó dolog! – mondta Hoppál Bori. – Az nem lesz mindig egyforma. Hol nagyon kívánod majd a pasit, hol kevésbé. Ez így normális.
– Hjajh… Tudom… De miért kell, hogy ilyen hosszan tartson egy hullámvölgy és miért ilyen nehéz kimászni belőle? – panaszkodok kimerülten.
– Így fogsz megerősödni. – mondja erre a józan eszem. – Ha megtanulod, begyakorlod, hogy kell kimászni a gödörből, akkor később sérthetetlen leszel. Tudom, hogy képes vagy rá, hisz számtalanszor bizonyítottad már! Úgyhogy hajrá! Szedd össze magad, menj el annyi nőgyógyászhoz, amennyi szükséges, s nemhogy újra a régi leszel, de még annál is jobb! Egy még újabb, még dögösebb Lili! De nem is csak dögös: merthogy a gyönyör-nyújtásból már csillagos ötösre vizsgáztál – hanem egy olyan vadmacska, aki fogadni is tudja a kényeztetést. Láttad a barátnőd a múltkor ahogy elélvezett dugás közben, most már bizonyítékod is van arra, hogy ez lehetséges, úgyhogy hajrá! Tudom, hogy neked is sikerülni fog ez nemsokára. Nem azért, hogy ez legyen a célod, ezért küzdj, mert tudjuk, nem ez a lényeg, de akkor is érzem, tudom, hogy már nagyon közel jársz ehhez az állapothoz!

/Szerző:

Hüvelygombával a szex

Rendszeresen visszaköszönnek az életembe az intim fertőzések, amit általában gombaként diagnosztizál a nőgyógyász, ha egyáltalán elmegyek hozzá, mert ennyiszer bizony nincs is kedvem elmenni.

Emlékszem még 17-18 éves koromra, mikor a pasim szexelni akart, de nemhogy nem kívántam őt, de még annyira viszkettem is hozzá, hogy esélytelen volt, hogy élvezzem. Sokszor paráztam elmondani is.Máskor elmondtam, de nem izgatta, hisz dugni akart. Nem is volt rá példa (vagy nem említették), hogy valaki elkapta volna.

Elkezdtem rendszeresen intim szappant használni, ami valamennyire segített, de a vegyszermentes életmódommal elengedtem ezeket a szereket. Meg azért is, mert úgy gondoltam, nem is igazán azzal függ össze, hogy milyen baktériumok kerülnek a hüvelyembe, hanem hogy milyen szexuális élmények érnek. Ha valami sikertelenséget éltem meg, nagy valószínűséggel következett védekező válaszként egy vírus: a felmentés a szexre.

Ez persze egyáltalán nem tuti és nem is túl ésszerű a testemtől, hisz legtöbbször úgysem mondok nemet emiatt sem a szexre. De ezt nem tudtam mindez idáig elmondani a tudatalattimnak.

Kb. egy hónapja együtt voltam egy pasival, aki mellett újra beparáztam. Egyrészt a direktségétől (picinek, kevésnek éreztem magam mellette), másrészt a hatalmas farkától. Paráztam, ami mellett nyilván nem tudtam úgy élvezni a szexet és bumm, már jött is utána egyből a gombás fertőzés.

Ezúttal úgy döntöttem, magamba nézek és elindulok szembeszállni ezzel a félelemmel. Nem sokáig jutottam, s talán ezért is egy hónappal később visszatért a fertőzés. Pont amikor megint nem volt annyira jó, valamiért csökkent a libidóm.

Persze az is lehet, hogy azért csökkent a libidóm, mert már bennem volt ez a gombás fertőzés. Mert a betegség megterhelte a testem. Lehet, emiatt is éreztem, hogy újra eltűnőben van a vágy.

Most még a pasim is elkapta, úgy fest. Talált valami kiütéseket magán. Közben beteg, fáj a torka is, azaz legyengült az immunrendszere, ami a nőgyógyász szerint összefügg: elszaporodnak a gombák. Ő egy-két kenegetés után tünetmentes lett, én viszont egyáltalán nem. Szerencsére nap közben nem kapok viszketést, de amikor tegnap szexeltünk, szinte semmi izgalmat nem éreztem. Először az ujját dugta belém, ujjazott, masszírozott, s kisvártatva jelezte, hogy érzi, ahogy nedvesedek. Nagyon meglepődtem! Hogy lehet az, hogy nedvesedek, ha nem is okoz gyönyört, amit csinál, hisz csak azt érzem, kapargatja a gombaréteget, ami ugyan jóleső vakargatás, de nem szexuális élvezet?

Reggel megint csak ismétlődött a sztori: nem kívántam, tudtam, hogy még mindig háború dúl a puncimban, de szerettem volna örömet okozni neki. Nem kikényszerítette, nem magamra erőltettem, hanem őszintén örömet akartam adni neki, mély szeretetből. Nem éreztem, hogy kívánnám, hogy fel lennék izgulva. Elkapta a nyakam, s mindenféle előjáték nélkül (nem volt idő) belém hatolt hátulról. Rejtély, hogy lehet az, hogy teljesen készen álltam a befogadására.

Nem, most sem élveztem a behatolást. Viszont élveztem azt, ahogy markolássza a mellem, ahogy megragadja a nyakam, ahogy morog, dorombol, ahogy mocskos dolgokat mondunk egymásnak. Teljes beleéléssel tudtam dicsérni kemény farkát, s könyörögni, hogy húzzon magára. Nem testben, hanem agyban és szívben élveztem az együttlétet.

/Szerző: