Mit tegyek, amikor azt érzem, a partnerem kis farkú, és valóban kicsi a szerszáma?
Emlékszem, volt, akivel kapcsolatban azt éreztem, hogy jóval kisebb, mint az átlag, és ezt szégyelltem. (Erről írtam ebben a bejegyzésben.) Ezért is érintett meg Laci írása, melyről felajánlotta, hogy leközölhetem.

Kis farkú Laci őszinte vallomása

A kezdetekben egyáltalán nem foglalkoztam a méretemmel.
Inkább a tapasztalatlanság volt a félelmem. Aztán később volt egy csaj, akihez gyakran átjártunk haverokkal bulizni, szexelni. Szerette a f@szt.
Előtte nem volt tabu, sem félelem. Rendszeresen több pénisszel is játszott egyszerre. Tapasztalt volt minden téren.

Egy alkalommal, mikor megint nála voltunk, iszogattunk, s a többi, előkerült a méret téma.
Feldobták, hogy valamelyikünknek mekkora farka van, poénkodtunk… Aztán azt mondta mosolyogva egyszer csak:

– Lacinak kicsi van.

Túlléptünk rajta gyorsan, de később, mikor kettesben voltunk rákérdeztem:

– Tényleg kicsi van nekem?

– Jaj, csak hülyéskedtem… – mentegetőzött egyből, és nevetett.

– De komolyan… kicsi?

Mosolygott… Látszott, hogy mondaná, de nem meri.
Én nem hagytam, és tovább kérdeztem, majd végre kinyögte: igen.
Elgondolkodtam rajta, hogy vajon tényleg igaz-e, vagy csak arról van szó, ő mennyi farkat kipróbált, köztük elég nagyokat is, és azokhoz képest az enyém kicsinek számít.

Nem sokkal ezután lett egy komoly kapcsolatom.
Kiderült, hogy a hölgy életében csak a férjével volt együtt, akinek 23 centiméteres szerszáma van. Na, gondoltam, mit akarok én nála…

Szerelmesek lettünk, és működött minden. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon elég-e neki az én jóval kisebb méretem.
Rákérdeztem:

– Mit gondolsz a méretemről?

– Azt, hogy nagy.

Ezen meglepődtem, és nem tudtam mit higgyek.

Csak kedveskedni próbált, mert szeret?

Többször becézett nagy farkúnak, de ez engem inkább zavart, minthogy örültem volna. Mert tudtam, hogy nem volt őszinte.

Egyszer leültem vele beszélgetni, és próbáltam az igazságot kiszedni belőle.
Nem sokra mentünk, csak annyira hogy pont jó, tökéletes, s a többi. Stratégiát kell váltanom… gondoltam.

– Tudom hogy kis farkú vagyok, nyugodtan megmondhatod, nem fogok megsértődni. – mondtam neki.

– Nem, nem!… – pirult el, és fejét elfordítva csak hebegett-habogott…

– De, de, kicsi van, mondd ki bátran! – nem hagyva annyiban folytattam.

Első próbálkozásra nem ment. Azonban később, egy izgatott állapotában újra előhoztam a témát, és végre megtette. Kimondta.

Aztán rájött, hogy ez milyen jó érzés neki. Az, hogy őszintén becézgetheti ahogy szeretné, és ez a partnerének sem sértő.
A kulcs a szerelem és az őszinteség.”

Hatalmasat sóhajtottam, amikor elolvastam Laci írását. Mély érzéseket mozdított meg bennem.
Fontos a téma, amit felhozott, és megérintett a nyitottsága.

Ha én őszintén becéztem volna azt a partnerem, legszívesebben azt mondtam volna rá, hogy „olyan cuki kicsi”, vagy hogy „ó, úgy elszopogatnám a farkacskád”, de úgy éreztem, ezt nem tehetem meg. Hogy már ezt gondolni is borzasztó szégyen, nem hogy kimondani a szerelmemnek, hogy kicsi a pénisze.
Pedig igazából imádtam őt is, a farkát is. De a tabu miatt, hogy nem lehet valakit kis farkúnak hívni, nem tudtam őszintén, kedvesen beszélni a farkáról.

A programjaim alkalmával az Laciéhoz hasonló tapasztalatokról és megélésekről is szoktak mesélni a résztvevők, és mindig hatalmas élmény érezni azt az elfogadó közeget, ami egy csoportfolyamatban kialakul. Meglepően azok is, akik igen zárkózottan érkeznek, csak idő kérdése, és meg tudnak nyílni, meg tudják élni, hogy nincsenek egyedül a gondjukban.
És nincs olyan téma, ami ciki lenne!

Ha kíváncsi vagy, mi számít kicsinek és nagynak, ajánlom az ingyenesen letölthető péniszméret-minitanulmányomat!