Tag Archive for: nem_kívánom

Csak az agyam kívánta?

Nem múlt még el a blokk, ami esetenként meggátolja, hogy a puncim felébredjen és elkezdjen vágyni. Gyakori első alkalmas probléma ez nálam: teljesen rá vagyok kattanva az új pasira, szikrázik a bőrünk, amikor egymáshoz érünk, nem tudok betelni a csókjával, majd egyszer csak, amikor a bezárul mögöttünk az ajtó és megnyílik a lehetőség a szex előtt, nálam mintha elvágnák az egészet.

Olyan, mintha csak nyaktól felfelé kívánnám a férfit, a puncim meg, mintha ott sem lenne. Vagy még inkább úgy tesz, mintha ott sem lenne és észre sem vette volna, hogy itt most helyzet közeleg. Mintha a befordult volna a sarok felé és befogta volna a fülét. Mint a gyerek, akik nem akar tudomást venni a körülötte történő dolgokról.

Megfogadtam, hogy mostantól amennyire csak tudok, figyelni fogok a puncimra: ő mit szeretne, mire vágyik és mire nem, de úgy fest, ezt még gyakorolni kell. De nem fogom hibáztatni magam emiatt, tudtam, hogy ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra.

Szóval az történt, hogy teljesen rákattantam Botondra az első randin. Már az első pillanattól azt éreztem, hogy meg akarom érinteni, bele akarok túrni a hajába, hozzá akarok bújni. Nem az első ilyen alkalom, hogy ezt érzem valakivel első találkozáskor, mint ahogy az sem, hogy ezzel (?) a pasit teljesen bevadítom és néhány óra múlva azon kapjuk magunkat, hogy vadul smárolunk az utcán, a mozgólépcsőn, bárhol és megy az „illetlen” tapizás.

Ez mind tök jó, csakhogy nálam az történik, hogy én ennyire vágyom, és kész: csak vad csókolózásra és tapizásra. Eszembe sem jut, hogy felmenjünk bárkinek a lakására, hisz én nem szexre vágyom, hanem vég nélküli smárolásra. Csakhogy ez nem találkozik a pasi igényeivel, akit ezzel brutálisan felizgatok: ő bizony dugni akar. És itt nincs kompromisszum sajnos…

Sok esetben az történt, hogy belementem abba, amit ő akart. Átadtam magam az ő vágyának, hisz odavoltam érte. Csak azt nem vettem észre, hogy a puncim egyáltalán nem volt oda érte. Fogalmam sincs, miért. Talán lassan melegszik, nehezen épül fel benne a bizalom.

Most is hasonló történt. Vadul smároltunk Botonddal, és észre sem vettem, hogy közben a puncim elbújt az idegen elől a szekrénybe, mint az ijedős kisgyerek. Nem tiltakozott. Csak amikor már a bugyimban volt az új pasi, akkor csodálkoztam el: hisz a puncim nem reagál. Nincs gyönyör.

hiding-1209131_640.jpg Fotó: Free-Photos @ Pixabay

– Biztos csak még egymásra kell hangolódnunk. Biztos amiatt nem élvezem annyira, mert nem úgy csinálja, ahogy megszoktam. Biztos ezt még meg kell tanulnom élvezni. – soroltam magamnak az elméleteket.
– Egy lófaszt! – mondhatta volna a puncim, de nem mondta. – Egyszerűen nem vagyok felizgulva. Én ezt nem kértem, hagyjatok engem ki a ti dolgotokból. – duzzogott.
Lehet, hogy én sem szentelek neki elég figyelmet, de az is tény, hogy ő sem őszinte velem.

Szerencsére kis idő múlva észbe kaptam. Nem időben, de legalább megtörtént. Botond pedig úriember volt, mikor elhúzódtam az érintésétől és nem erőltette.

Van az a pasi, akinek hiába mondom sajnos, hogy „nem most, de egy másik alkalommal szívesen”. Van, aki nem keres többet ezek után, lemond rólam. Pedig úgy fest, a puncimnak türelemre van szüksége és félek, még egy második randi sem lesz elég neki arra, hogy megnyíljon, hiába tetszik nekem annyira Botond. Remélem, nem fog lemondani rólam, ha esetleg másodszor is stoptáblát mutatok neki!

Tudom, hogy megtévesztő a viselkedésem, mert úgy néz ki, mintha ott helyben le akarnám tépni róla a ruhákat, de sajnos egyelőre ez van, amíg meg nem tanulunk egymással kommunikálni én és a puncim. És amíg fel nem szabadítja magát a puncim és megtanul nem rettegni a szextől.

Kicsit olyannak érzem magam, mint egy tinilány, aki most kezd csak rákapni a csókolózás ízére.

/Szerző:

Ezért jobb a csikló, mint a pénisz

Ez a videó azt mondja, olyan, mintha nekünk, nőknek is péniszünk lenne – csak egy kicsit jobb. A csikló ugyanis hasonlóan működik, mint a férfiak szerszáma: izgalom hatására ő is megnő. Szabad szemmel csak a „csúcsát” látni, két 10-10 cm hosszú szára mélyen bent rejtőzik a testünkben.

Jobb nekünk, nőknek, mint a pasiknak, ugyanis minket nem hoz zavarba az erekciónk nyilvános helyen. Attól sem kell tartanunk, hogy kellemetlen helyzetbe kerülünk, ha „lekonyul”, mert úgysem látszik.

Hohó! Itt álljunk meg egy szóra! Nem olyan biztos, hogy jó ez! Egy átlagos képességű pasi ugyanis észre sem veszi, ha a párja nincs eléggé felizgulva. Márpedig sok nő – engem beleértve – hagyja, hogy megdugják akkor is, amikor nem kívánja igazán a szexet. Ez pedig egy veszélyes játszma.

klitorisz.jpg

Míg a pasik sok esetben szégyent éreznek, ha nem tudják harci készültségbe hozni szerszámukat, addig én ezt jól tudom leplezni… Sokszor hagytam, hogy így is legyen szex, viszont ezzel csak halmoztam a sérüléseket, amiket a szexben éltem meg. Személytelen reszelésnek tűnt a szex, amiben én „nem vagyok képes normálisan részt venni”. Én éreztem magam hibásnak (tévesen, hisz senki sem tehet arról, ha nem vágyik épp a másikra), emiatt áldozat szerepbe helyeztem magam, amivel egyre csak rontottam a saját helyzetem.

Ha viszont jeleztem volna, hogy most nem állok készen a szeretkezésre, akkor a visszautasítás miatt éreztem volna szarul magam…

Lehet, mégis csak könnyebb a pénisszel: ott csak akkor van szex, ha tényleg akarják…

Szerencsére nem kell összehasonlítani, mert ez nem verseny. Mindkét nemnek lehet nehéz, amit fontos figyelembe venni és megértően kezelni.

És ugyanígy mindkét nem vágya csodálatos: akkor is, ha látszik és akkor is, ha titokban nyilvánul meg. Oltári butaság, amikor fiúkat kicsúfolnak az erekciójuk miatt… Mégis mi szégyellni való van azon?!

/Szerző:

Én tehetek róla, ha rossz a szex. Vagy mégsem?

Négy negatív mantrát, azaz négy olyan gondolatot említ Haas Gyuri legutóbbi videó interjúnkban, ami garantáltan a boldogságunk és a felhőtlen szexuális életünk útjába állhat:

Nem vagyok fontos,
nem vagyok elég jó,
nem vagyok szerethető,
én vagyok a hibás.

Utóbbit úgy is nevezte Gyuri, „a bűntudat gomb”, amire én hevesen bólogattam. Igen, a négy mondat közül ez, amit a legjobban ismerek.

„Az, hogy nem volt felhőtlen a szex, hogy nem élveztem el, hogy nem nedvesedtem, mind az én hibám!” – büntettem magam hosszú évekig teljesen igazságtalanul.

black-and-white-person-woman-girl.jpg Fotó: Unsplash @ Pexels

Eljött az idő, hogy bocsánatot kérjek magamtól!

Nem, nem az én hibám, hogy nem voltam felkészülve a szexre 16 évesen. Nem tehetek róla, hogy nem értő kezekkel nyúltak hozzám. Nem az történt, hogy az én bénaságom miatt nem kapcsolt be bennem a vágy, amikor közeledett felém az adott udvarló, nem én voltam a selejtes, hanem egyszerűen nem volt meg a kémia köztünk. Ő pedig igenis túl mohó volt, nem figyelt oda rám, nem vette észre, hogy én még nem tartok ott.

Nem én vagyok a hibás, hogy nehezen ment a szex. A média, a kultúránk millió olyan képpel, téves eszmével bombázott évekig, ami miatt nem csoda, hogy ott tartottam, ahol. Én tényleg mindent elkövettem, kerestem a lehetőségeket a fejlődésre. Nem tehetek róla, hogy harminc múltam, mire megtaláltam a megfelelő módszereket!

Nem tehetek arról sem, ha épp nem kívánom a szexet. Ez teljesen normális és jogomban is áll nemet mondani.

Ha nincs orgazmusom, azért sem szabad magamat hibáztatni. Vagy az izgatás nem megfelelő, vagy a testem nem áll rá készen. Tudom, hogy lehetséges fejleszteni az orgazmus-készségemet, de az is teljesen rendben van, ahol most tartok.

Persze, van olyan, hogy tévedtem, hogy valamit másképp kellett volna csinálnom, de itt az ideje, hogy leálljak azzal, hogy csak és kizárólag magamat tegyem felelőssé mindenért. Igenis ér haragudni és másokat is hibáztatni!

– Lili, elnézést kérek, nagyon türelmetlen voltam veled. – mondom magamnak a tükör előtt. – Tudom, hogy mindent megtettél, ami adott pillanatban tőled telt. Te csak jót akartál. Szeretlek és ígérem, ezentúl jobban oda fogok figyelni rád. – Azaz magamra.

A videót, ahol még sok izgalmas tanítást ad Haas Gyuri, ide kattintva éred el:

haas.jpg

További videó interjúkkal érkezem a Facebook oldalamon minden csütörtökön.

/Szerző:

6 dolog, amit jó lett volna megtanulni az anyámtól

Sokat kaptam édesanyámtól, csakhogy ő is ember és ő sem tudott mindent tökéletesen csinálni. D. Tóth Kriszta saját lányának írt listáját olvasva 6 pont nagyon megszólított engem is. Azt képzelem, az ő lányának könnyebb lesz a szexuális élete ezekkel a tanításokkal a hátizsákjában. Kívánom neki, hogy így legyen! Én pedig most jól a fejembe vésem őket, hogy én is továbbadhassam majd az én leendő gyermekeimnek – persze ennél jobban kifejtve, ahogy gondolom ő is megteszi szóban.

Tudom, Kriszta ezeket a bölcsességeket nem (csak) a szexualitásra értette, de én most arra fogom átformálni őket, mert nekem itt van a legtöbb elakadásom.

1.) Ne hasonlítgasd magad másokhoz! Tényleg. Semmi értelme.

A Cosmopolitan szex tippjei és az egész, általánosításra hajlamos világ azt tanítja, hogy vannak a „normális” szexuális életet élő emberek, meg vannak az „abnormálisak”. Ha kevesebbet szexelek, mint az átlag, vagy ha nem szeretem azt, amit a többség igen (pl. inkább orális szexet kívánok behatolás helyett), akkor „nem vagyok normális”. Pedig mennyivel szabadabb lennék, ha megengedném magamnak, hogy egyéniség legyek!

A 2. pont is gyakorlatilag ugyanez, de azért fontos máshogy is megfogalmazni.

2.) Igen, furcsa vagy. De épp csak annyira, mint bárki más is furcsa. Mindenki más. Élvezd a másságodat! Légy büszke az egyéniségedre!

Furcsa vagyok, mert néha hagyom megnőni a szőrt a lábamon. És nem szeretem, ha a fülemet nyalogatják, pedig az egy elég „divatos” erogén zóna. Azt viszont szeretem, ha a végbélnyílásom izgatják, pedig az „olyan mocskos”. Fura? Sokszor más vagyok, mint a többiek, de ez nemcsak hogy nem baj, hanem elkerülhetetlen, ugyanis mindannyian mások vagyunk. Mennyivel jobb, ha inkább megtanulok büszke lenni a különlegességemre!

fashion-person-hands-woman_1.jpg Fotó: Splitshare @ Pexels

3.) Nem kell boldoggá tenned senkit – nem ez a feladatod. Magadat tedd boldoggá, és boldog lesz melletted a választottad.

Nem kell azért szexelni, mert a pasimat ez boldoggá tenné! És nem kell megpróbálni kitalálni, mit akar. Felnőttek vagyunk, saját magunkért felelősek. Rám is igaz ugyanez: nem várhatom el, hogy a másik tegyen boldoggá engem. Mondjam meg, mit szeretnék! Ha pedig ezt ő hosszú távon nem tudja, vagy nem akarja megadni, és ez a valami nagyon fontos nekem, az én felelősségem, hogy megkeressem, hol kaphatom ezt meg. És az is teljesen oké, ha valamit ő nem tud, nem szeretne megadni nekem. Joga van hozzá.

4.) A tested a tiéd. Te döntesz a sorsáról, és a döntésedet mindenkinek kötelessége elfogadni. Legyen az a társad, a gyereked vagy éppen az anyád.

Igen, olyan fazont választok a fanszőrzetemre, amilyet én szeretnék és erről csak nekem szabad dönteni. Mint ahogy arról is, hogy épp kit, vagy mit engedek be a puncimba.

5.) Ne félj nemet mondani! Ismerd meg a határaidat, és tiszteld őket. Légy tisztában azzal, hogy a nemet mondás képessége nagy érték. Puszta félelemből ne vállalj semmit. Nem igaz, hogy ha valamire, amit nem érzel magadénak, nemet mondasz, „legközelebb majd nem hívnak”. Vagy ha igen, akkor nem is  vagy odavaló.

„Ha nem adom meg neki, amit kér, félek, hogy elhagy.” – de jó lenne örökre megszabadulni ettől a gondolattól!

És attól még, hogy általában szeretem, ha „úgy” izgatja a csiklómat, lehet, hogy ez ma nem esik jól. Ezt pedig nyugodtan jelezhetem – sőt, jeleznem kell! Ha nem figyelek a saját testemre és nem húzom meg a határaimat ennek megfelelően, azzal sokat árthatok magamnak és ez nem tréfa-dolog!

6.) A szabadság: benned van. Ne nyomd el magadban. És ne hagyd, hogy elvegyék tőled.

Mikor teszem mégis ezt? Például amikor nem kezdem el magamat cirógatni szex közben, pedig arra lenne igényem.

***

Tegnap nagy áttörést éltem át újra a hálószobában. Mertem kérni Ádámot, hogy izgassa a fenekem. Bár már sokszor csináltunk ilyet, kérni sosem kértem, hanem mindig csak akkor történt meg, amikor ő magától kedvet kapott hozzá. Végre elkezdtem felelősséget vállalni a saját vágyaimért!

– Szép volt, Lilikém! – veregettem meg a saját vállam.

Az idézetek D. Tóth Krisztától származnak. Forrás itt, a WMN-en.

/Szerző:

Befalta a szám – A túl erőszakos csók

Megint belezavarodtam abba, hogy teremthetjük meg az egyensúlyt… Történt ugyanis, hogy a pasi jobban vágyott rám, mint amennyire abban a pillanatban én kívántam őt. Lesmárolt, de úgy, istenigazából. Jól betolta a nyelvét a számba.

Én mire vágytam? Cirógatásra, bújásra, esetleg egy-egy puszira.

Csakhogy a pasi jött, és a tőle elvárt határozottsággal befalt engem. Én meg csak pislogtam, próbáltam felvenni vele a ritmust, de nem ment. Ha viszont úgy teszek, ahogy ő, az nem én vagyok, abból színjáték lesz. Nemcsak, hogy hazudok, de még a testem is belekényszerítem valamibe, amit nem akar.

Megpróbáltam én rávezetni arra, ami nekem jól esne, csakhogy a vágy hevében nehezen vette a lapot. Nyomult tovább, kavart a számban, én pedig egyre kétségbeesettebbé váltam: „Most húzódjak el? Vagy folytassam? Meddig tart  még?”

Ő pedig már az egész számat befalta, mindkét ajkam egyszerre szívta be, eltűntem benne. Azt érzem, mindenem nyálas.

pexels-photo-265316.jpeg

Fotó: Pixabay @ Pexels

Bénának érzem magam, aki még csókolni sem tud rendesen. Féltem, hogy el fogom rontani.

Aztán észrevette, hogy irányítani próbálom és rákérdezett, mi történt. „Most mégis mit csináljak ilyenkor? Mondjam meg, hogy most nem ezt a csókot kívánom?” Egy életem, egy halálom, megtettem: kitálaltam ennek a tudatos pasinak, hátha neki nem döngölöm földbe az önbecsülését ezzel.

És még így is nehéz. Mert bár megért, onnantól nem tud úgy csókolni, hogy közben ne gondolkodjon. Mindkettőnk agya pörög, ahelyett, hogy alámerülnénk az érzésekben és csak sodródnánk velük. Ahelyett, hogy felvennénk a folyó ritmusát, megpróbáljuk mindketten irányítani. De nem ám csapatban, hanem külön-külön. Eluralkodik a helyzeten a fejetlenség.

Teljesen tanácstalan vagyok. Tudom, hogy fontos kommunikálni, ha valami nem jó nekem, de azt is tudom, hogy ezzel újabb problémákat generálok. Az egyik rossz helyett jön a másik. És csak remélni tudom, hogy mindebből majd hosszú távon valami jó sül ki.

/Szerző:

Dugni akarok

Ákossal már hetek óta alig van szex és én kezdek teljesen beleőrülni. Félreértés ne essék, nem azért, mert ki vagyok éhezve. Én akarom, hogy dugjunk, nem pedig vágyom rá.

„Bébi, az van, hogy te agyból csábítasz.” – világosított fel a minap Ákos és igaza van. Nem azért izgatom, nem azért huncutkodok vele, mert vágyom rá, hanem mert még mindig az a hiedelmem, hogy egy kapcsolatban kell, hogy legyen szex. Azt hiszem, hogy nekem az a dolgom, hogy őt izgassam. Azt hiszem, ha majd izgatom, attól esetleg én is felizgulok. Azt hiszem, csak úgy fogok kelleni, ha állandóan a farkát akarom. Azt hiszem, csak úgy vagyok jó, ha imádom a farkát, ha imádom a szexet.

A kép forrása itt. Sophie Dituri @ FlickR

***

Megtörtént az elképzelhetetlen: Ákos libidója elment téli álmot aludni, én pedig nem tudtam ezt kezelni.

Nem az volt a baj, hogy nem szexelünk. Nem hiányzott a szex. Inkább az volt a bajom saját magammal, hogy nem hiányzik a szex. Utáltam magam amiatt, hogy nem vágyom rá. Mert vágynom kellene. Az a helyénvaló.

Ákos persze a nagy bölcsességével mondogatta, hogy ez így rendben van, majd vissza fogunk térni a rendes kerékvágásba, amikor újra állni fog a farka, de én türelmetlen voltam, nem bírtam magammal. Csak piszkáltam folyamatosan, hogy szexeljünk már, ami odáig fajult, hogy már kezdtem bántani szavakkal is.
„Nem igaz, hogy nem vagy képes megdugni!” – mondtam ki kis híján.

***

Azt hiszem, újra megfejtettem valamit. Azért jó nekem Ákossal, mert mellette nem élem meg azt, hogy bár akarom, de nem megy. Mellette kevesebb a lehetőségem az önostorozásra. Már nagyon jól kitapasztalta, hogyan tud mindenképpen orgazmust csinálni nekem, amivel már gyakorlatilag megfelelek a saját elvárásaimnak. Orgazmus pipa. Emellett pedig elég gyakran akarja a testiséget ahhoz, hogy amiatt se vádoljam magam, hogy nem adok elég szexet. Nincs időm arra, hogy észrevegyem, nem kívántam meg, mert már rajtam van.

De most ott fekszünk egymás mellett és én tombolok. Nem dugunk, és így már nem érzem magam elég szexinek, elég nőnek. Nem érzem, hogy ellenállhatatlan vagyok, nem érzem, hogy egy vadmacska vagyok az ágyban. Ő máskor ezeket olyan jól el tudja hitetni velem, ami gyógyít. Most viszont megvonták a gyógyszerem és hoppon maradtam.

/Szerző:

Amikor kiszárad a punci

Szeretünk panaszkodni a pasikra, hogy kevés ideig bírják a menetet, 5 percig reszelnek, majd kidőlnek. De mi a helyzet a nőkkel?

Én speciel nem szeretem a hosszú meneteket, mert nem bírom. Jó, persze, velem nem az történik, hogy elsülök, vagy lekonyulok.

Néha azt kívánom, bárcsak le tudna konyulni az én nemi szervem is. Ha lenne egy belülről érkező, de kívülről jól látható jelzés arra, hogy „most nem állsz készen a behatolásra, Lilikém”. Bőven van, hogy nem állok készen, főleg lelki okok miatt: valamin beparáztam, valami elvette a kedvem, kizökkentem, a hormonjaim garázdálkodnak bennem, vagy épp beteg vagyok. Ilyenkor sajnos velem nem az történik, hogy lekonyul a farkam és onnantól megmenekülök a kéretlen szextől, hanem erőltetem.

Nálam a „lekonyulás” megfelelője a szárazság: nem nedves, nem csúszik a puncim.

A cikk folytatása a Blikkben.

Kép: Adam Kontor @ Pexels

/Szerző:

Ő akart kényeztetni…

Reggel van, épp felébredtünk. Magamhoz képest elég éber vagyok, nem olyan kómás, mint szoktam lenni, de azért azt nem állítanám, hogy vágyom a szexre. De legalább nem olyan nehezek a végtagjaim, mint amit akkor szoktam érezni, mikor egyszer-egyszer azt kéri Ákos, simogassam meg a farkát reggel. Olyankor mintha ólomból lenne mindenem, nehéz összeszednem magam.

Ákos felém fordul, simogatni, csókolgatni kezd. A HPV miatt most nincs orális szex, így cirógat, ujjazgat, amit amúgy nem nagyon szoktunk vele csinálni valamiért.

Mindent a HPV-ről!

Készítettem egy hosszabb leírást a HPV-ről, amit egy orvos-szakértő is átnézett. Ha többet szeretnél megtudni erről a vírusról, szívesen elküldöm neked e-mailben. Ha szeretnéd, add meg elérhetőséged itt. Ezzel egyben feliratkozol a hírlevelemre is.

* Kötelező mezők.

Nehezen izgulok fel, mint ahogy nehezen is szokott beindulni a szervezetem reggel, hisz alapból legalább 2 óra, mire úgy érzem, ébren vagyok.

A kép forrása itt.

– Nem igaz! Megint ugyanez történik, hogy ő itt kényeztet, strapálja magát, te pedig nem is élvezed. – Kiabálok már megint saját magammal. – Nem igaz, hogy nem vagy képes élvezni! – kapcsol be a régi hang. Újra a régi lemez forog a fejemben, amit én pörgetek. Csakhogy most észbe kapok:
– De hisz nem is én kértem, hogy simogasson! Ő akar engem kényeztetni. Én nem köteleződtem el erre az aktusra, én nem ígértem, hogy élvezni fogom. Azt sem ígértem, hogy orgazmusom lesz.
– Ez igaz. – Értek egyet saját magammal.
– Remélhetem, hogy élvezni fogom, remélhetem, hogy ő is ügyes lesz és én is el tudok lazulni, át tudom adni magam az érzéseknek, de ha nem, akkor sincs semmi. Nem kell nekem ezt élveznem.  Nem kell elélveznem sem.

Persze közben azért türelmetlen voltam, vártam, hogy mikor jön már az orgazmus…
– Nyugi! – mondtam magamnak újra. – Csak figyelj oda, mi történik veled! Nem kell elélvezned. Sőt, minél tovább csinál valamit, amit élvezel, annál jobb. Miért akarod, hogy vége legyen ennek? Inkább csak figyelj.

Kicsit megnyugodtam.
– És nincs semmi akkor sem, ha most nem élvezed annyira. Senki sem fog haragudni rád, senki sem lesz csalódott. Hisz ismered Ákost, ő aztán tényleg meg tud birkózni azzal, ha nem volt orgazmusod, vagy leállítod.

Miközben Ákos ujjazgatott, tényleg ezeket mondogattam magamnak és segített. Mosolyogtam belül és igen, büszke voltam a fejlődésemre.

/Szerző:

Az illékony vágyról

Borzasztóan érzem magam, mert egy pár napja nem kívánom a szexet. Vagy inkább hete. Na jó, tulajdonképpen néhány apró kivétellel már mióta hazajöttem Afrikából. Szar embernek érzem magam. Az vagyok?

„Nem rettent már el, ha a vágyam ugyan reggel még meleg, de estére már nyoma sincs. Ha napokig, hónapokig hol csillapíthatatlan, kínzó, hol izgató, izgalmas. Hol illékony, hol félékeny. Hol múlékony. Hol van, hol meg nincs.” – Mester Dóra Djamila

Mester Dóra Djamila írását olvasva egy kicsit megnyugodtam. Vagy inkább nagyon. Az volt az érzésem, mintha egy levelet kaptam volna a jövőből. Mintha a 10 évvel későbbi önmagam mosolygott volna le rám, megsimogatta az arcom és azt mondta, minden rendben lesz. Sőt, nem is csak lesz: minden rendben van.

Fotó: Snapwire

– Rendben van az, ha most nem kívánod. – Mondja a jövőbeli én. – Rendben van az, hogy Jay-el annyira jó volt, hogy ezek után már más nem is nagyon kell. Majd lesz máshogy! Sőt, már most máshogy van, hisz előfordul hogy kívánsz mást is. Nem kell megijedni! Akkor sem kell megijedni, ha most annyira belemerültél a munkába, hogy a férfiaknak, az erotikának csak apró hely marad az életedben. Örülj neki, hogy ennyire élvezed, amit csinálsz! Máshova tetted a kreativitásod és ez is oké!
– Jó, de mi lesz Árpival? Mi van, ha ez neki rosszul esik? – bizonytalankodok.
– Meg fog vele birkózni. Tudod, hogy meg fog, ismered. És amúgy meg épp azt mondta, hogy neki most szintén nincs nagy szüksége a szexre. Örülj neki, hogy ilyen összhangban vagytok!

Értem én, de belül még mindig hebegek. Attól még nekem hiányzik a vágy.

/Szerző:

Örülj, hogy magadhoz nyúltál!

Elalvás előtt Kevinről álmodoztam és közben felizgultam.
– Magamhoz kéne nyúlnom, hisz most kívánom a szexet és nincs kivel megélni. – mondtam magamnak.
– De hisz megígérted magadnak, hogy nem fogsz önkielégíteni, hogy ne okozz magadnak több csalódást! – válaszoltam.
– Igen, igazad van, nem teszem. Inkább dédelgetem ezt az érzést, és nem rontom el egy kudarccal.
– Ugye? Egyébként vágysz te igazából arra, hogy magadnak okozz gyönyört?
– Nem, egyáltalán nem. Én arra vágyom, hogy vele csókolózzak vadul… Hogy felfedezzem az ismeretlent.
– És ezt tudod helyettesíteni a saját kezeiddel?
– Nem.
– Akkor meg minek akarsz önkielégíteni?
– Hát, csak gondoltam, ha már úgyis felizgultam, hátha most sikerülne.
– Nem semmi, hogy még mindig itt tartunk! Felejtsd már el végre: nem KELL önkielégítened. Lehet. Ha erre vágysz.

Nem bírtam aludni, vagy ha igen, nedves, leszbikus álmok bukkantak fel a képzeletemben és reggelre még jobban bizsergett a puncim.

Elhessegettem az esti beszélgetést és mégis csak magamhoz nyúltam. Túlzottan kíváncsi voltam: mi lenne, ha most… Közel egy éve lehetett, hogy hasonlót éltem át Ákossal, s akkor működött.

Közel egy év után sikerült újra elélveznem a saját ujjaimtól. Egyik kezemmel izgattam a csiklóm, másikkal a hüvelyembe nyúltam és jutott még egy ujj a végbélnyílásomhoz is. Persze egyszerre két dolgot nem tudtam csinálni: vagy az egyik kezem mozgattam, vagy a másikat, de így is ment. Nem zökkentem ki, nem rémültem meg. Sőt, ami új és meglepő volt: sokkal nyitottabb volt a figyelmem. Nem csak úgy simogattam „ott valamit”, hanem figyeltem, mit érzek az ujjaimmal, milyen felületre, milyen testrészekre tapintottam rá. Jártam már a saját vaginámban, de meg nem tudtam volna mondani, milyen különböző felületeket lehet ott kitapintani. Valahogy nem is figyeltem oda, mi van ott. Elkezdtem látni a puncim: milyen részekből áll, s azoknak milyen a tapintása, felülete, alakja, mérete.

Talán ez volt az, ami lefoglalt annyira, hogy ne jusson időm megijedni.

Elélveztem. És megnyugodtam kicsit. Legalább is a következő találkozóig.

***

pexels-photo-65121.jpeg

Fotó: Unsplash @ Pexels

– Igazságtalan vagy! – feddem meg magam! – Ha már annyira akartál elélvezni maszturbációtól, akkor most tessék ezt szépen megünnepelni! Veregesd meg a vállad és örülj neki. Látom, milyen vagy magaddal! Haragszol, ha valami nem megy, de nem örülsz, nem dicsérsz, ha valami végre sikerül.
– Jó, de igazából nem is tudom, hogy ez most jó volt-e nekem. Annyira nem is volt jó. – keresem a mentségeket, mert valahogy tényleg nem tudok örülni.
– Tipikus…
– Nem tudom, hogy kéne örülni, hogy tudnám megünnepelni.
– Hmm… Lássuk csak. – szólal meg a bennem élő coach. – Fel tudsz idézni magadban valami olyan emléket, amikor nagyon büszke voltál magadra?
– Persze, rengetegszer van ilyen.
– Ilyenkor mit szoktál érezni?
– Vigyorgok és elújságolom mindenkinek, mi történt.
– És most van, akinek el tudnád ezt újságolni?
– Tulajdonképpen van… Például Ákosnak, Ádámnak… Akár még Kevinnek is. – és máris mosolygok, ahogy elképzelem a szituációt.

/Szerző: