Tag Archive for: nem_megy

Már azt hittem, hogy megtanlutam szexelni

Már azt hittem, hogy minden rendben velem, mikor Jay-el olyan istenieket szeretkeztünk. Semmi sem kavargott a fejemben, nem paráztam attól, hogy majd nem fogom élvezni, ahogy belém hatol, vagy hogy elmegy majd a kedvem az egésztől. Egyszerűen nem izgattam magam, csak élveztem az együttlétet.

Azt hittem, ezzel kifújt a blog, minden problémám megoldódott.

Aztán hazajöttem.

Minden összezavarodott. Illetve én, mert a srácok semmiben sem változtak, csak én léptem vissza rémülten három lépést. Talán megszédített a magasság, ahova jutottam. Hirtelen lenéztem a szikláról, s rájöttem: én nem is tudok hegyet mászni. Pedig tudok, nyilvánvalóan tudok, hisz ott állok a sziklán.

Ahelyett hogy sajnálom és/vagy hibáztatom magam, ünnepelhetnék is: megcsináltam! Egyszer már fent voltam egy igazán magas csúcson!

Itt az ideje, hogy elhiggyem: képes vagyok rá. Ha már volt, hogy sikerült, akkor ezután is menni fog.
– Lilikém, nézz szépen magadba, s meríts onnan. Mi az, ami ott működött? Miben volt más az a szituáció, amikor olyan szépen át tudtad adni magad a gyönyörnek? – kérdezem magamtól.
– Nagyon sok minden volt más. Nem kaptam elég érintést, folyamatosan vágytam rá. Meleg volt az idő. És nem volt stressz, teljesen nyugodt voltam.
– Szuper! Na és mit tudnál most megtenni, hogy hasonló állapotba kerülj? – coacholom saját magam.
– Nem kéne előre rettegnem attól, hogy szex lesz. Ránézek a szerelmemre és már összerezzenek, mint akit bántanak. Pedig nem bántott, csak én magam. Méghozzá már előre büntetem magam…

A kép forrása itt.

/Szerző:

A „helyénvaló” első szeretkezés

Nehéz volt tinédzserként. Számtalan romantikus történet élt a fejemben, alig vártam, hogy nekem is legyen szerelmem, aki szeret, átölel, akihez tartozhatok. Szex? Az eszembe sem jutott.

Ugyanazt a tinimagazint járattam, mint az osztálytársaim, ugyanazokat mondták nekem is, mint a kortársaimnak: „Ne add oda magad akárkinek!” „Várd ki a megfelelő pillanatot!” Én pedig jó kislányként vártam szorgalmasan. Csakhogy azt sosem mondták meg, mi a megfelelő pillanat.

Emlékszem, az első srác, akivel csókolóztam, teljesen feltüzelt. Egyáltalán nem voltam belé szerelmes, tudtam, de imádtam csókolózni vele. Egyik délután úszás után addig csókolt, míg lekerült rólam a melltartó is. Imádtam, ahogy a mellbimbómat csókolta. Bár nem tudtam, milyen is az, éreztem, hogy benedvesedek, s vágytam a farkára.

Folytatás a Blikkben.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Ne közelíts!

Összevesztünk, s azóta nem tudom őt kívánni. De nem hogy nem kívánom: számtalanszor egyenesen taszít a teste annak a pasinak, aki eddig mágnesként vonzott.

Egyre jobban látszik: haragtartó vagyok. Ha egyszer valakire megharagszom, nagyon nehezen keveredek ki belőle. Hiába követett el egy kis apróságot csupán, én onnantól listázni fogom a hibáit és a rossz tulajdonságait: az agyam kitartóan keresi az bizonyítékokat arra, hogy tényleg rossz ember az, aki engem „bántott”. A jótettei felett pedig szorgosan elsiklik a figyelmem…

Imádtam a testét, a mellkasához bújni. Imádtam a farkát verni, nyalni, magamban érezni. Feltüzelt a csókja.

Sosem volt elég belőle, mindig hiányzott az érintése. Kifogásoltam, hogy nem csókol, nem ölel eleget.

Most fordult a kocka: míg ő jön, ölel, szorít, csókol, nem akar elengedni, én tartom a távolságot. Idegesít, befeszülök, nem akarom, hogy közelítsen! Olyan érzésem van, mintha megerőszakolnának…

Ismerős az érzés, most már rájöttem. Volt egy időszak, amikor a fejembe vettem, hogy ahogy apu átölel, vagy megpuszil, az nem helyes. Pedig tudtam, hogy sosem úgy érintett ő, az eszem tudta, hogy ezt nem erotikus érintésnek szánja, de én képtelen voltam másképp fogadni. Mindig is imádtam hozzá bújni, hogy megöleljen, megpuszilgasson, de ebben az időszakban kirázott a hideg, ha pl. a nyakamhoz ért. Most hasonlót érzek Gergővel…

Szegénykének mondom, hogy ne közelítsen, várja meg, amíg én indulok felé, de marha nehezen megy neki. Nehezen tud nem megszeretgetni. Márpedig ezzel csak azt éri el, hogy újra befeszülök, kieresztem a tüskéimet és kezdhetjük elölről. Újra meg kell szelídíteni.

Olyan vagyok, mint a barátságtalan kiskutya, aki elfelejtette, hogy azzal a vendéggel egyszer már összebarátkozott, s most újra nem engedi közel magához, ugat. De ha a vendég leül, s ignorál, én szépen el fogok kezdeni közelíteni hozzá, míg végül az ölében kötök ki.

Egyszer-egyszer már sikerült felengednem. Már bele tudtam merülni egy-egy csókba rövid időre, míg újra fel nem bukkant a kisördög a fejemben:
– De hisz már megint nyomul! Jaj, nem igaz, hogy nem tudja megérteni, hogy most ne közelítsen! – tiltakozik, s én újra befeszülök, újra a problémákra kezdek fókuszálni ahelyett, hogy élvezném a közelségét.

Nem tudom, mennyi idő, mire elengedem ezt a buta görcsöt…

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szabad a szex az első randin, vagy sem?

Sosem tudtam, mi a jó válasz, pedig többször is teszteltem. Volt, hogy kétségbeesésből tettem, ami azt hiszem, leszögezhető: nem éppen jó döntés.

Még huszonévesen kezdődött a kálváriám és jó hosszú ideig tartott. Ez akkor volt még, amikor a legrosszabb állapotban voltam és a legkevésbé tudtam élvezni az együttlétet.

Tudtam, hogy nem lesz jó? – Jó kérdés…

Kétségbe voltam esve, mert már mióta nem volt párom és nagyon vágytam rá, hogy legyen. Ezért aztán bárki, aki megtetszett, abba elkezdtem tíz körömmel kapaszkodni. Ha pedig fel is hívott magához a buliból, ahol a parketten smárolni kezdtünk, én repültem.

-Le akartam vele feküdni? Nem. Akkor miért tettem?

Folytatás a Blikk.hu-n.

/Szerző:

A pasiddal szexelni „kell”

Mindig is nagyon szabálykövető voltam. Párkapcsolatokban és szexualitásban egyaránt. Csakhogy nem nagyon tanítják sehol ezeket, és a szabályokat sem igazán szokás lefektetni, hacsak nem egy nagyon tudatos kapcsolatról van szó. De az én első párkapcsolatom egyáltalán nem ilyen volt.

16 éves voltam, amikor összejöttünk, és nagyon szerettem. Azaz könnyen lehet, hogy nem is őt szerettem annyira, mint amennyire azt a tudatot, hogy tartozom valakihez. 16 évesen már elég nagyok voltunk ahhoz, hogy szexuális életünk legyen – gondolták sokan a sulinkból. Mivel köztudott volt, hogy már fél éve járunk, de még mindig nem feküdtünk le egymással, a kortársaink elkezdték azt szajkózni, hogy a szex mennyire klassz dolog, ki kellene próbálni.

Folytatás a She.hu-n.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Végigbőgtem a szexet

Bevallom, az előző bejegyzésemben nem teljesen mondtam igazat. Nem szex után bőgtem el magam, hanem már közben. Gyakorlatilag végigzokogtam az egészet.

Tele voltam feszültséggel, minden fájt. Elválás, gyász, új élet mind a vállamat nyomta. Nagyot beszélgettünk Ádámmal, pityeregtem is egy kört, majd a végén megszólalt:
– Azt hiszem, tudom, mi hiányzik neked! Hogy jól meg legyél baszva! Mit gondolsz?
– Nem tudom… – hebegtem.
– Hát, ha nem tudod, majd én kitalálom helyetted.
– Jó, próbáljuk meg.

Elkezdett dugni, de én nem tudtam kikapcsolni a bánatom. Mindenfelé cikáztak a gondolataim, s egyszer csak azon kaptam magam: nem érzek gyönyört. Ezen aztán befeszültem, s onnantól egyre rosszabb lett. Némán hüppögtem, miközben hátulról dugott. Azt hittem, el tudtam titkolni, mégis mikor vége lett, megszólalt:
– Bébi, te pityeregsz?

Miután átbeszéltük, hogy ez nem gond, megkértem, nyaljon ki.

Ott ébredt fel bennem aztán az igazi fájdalomspirál! Viszonylag hamar elkezdtem élvezni, amit a nyelvével tett, de csak tovább sírtam. Szerencsére emlékeztem még arra, amit a jóni masszázsról is hallottam: ha a jó érzések valamit felszakítanak a hölgyben, könnyen lehet, hogy végigzokogja az egész alkalmat. Szerencse, hogy ezt tudtam, mert így legalább ezért nem kezdtem el hibáztatni magam, hanem megértettem, hogy „ez normális”.

Márpedig, ha ez normális, akkor át is adhattam magam neki! Úgy döntöttem, ez most gyógyít, s hagytam, az történjen meg velem, ami meg akar történni.

Össze-vissza szánkóztak a gondolataim, közben két csodálatos orgazmust éltem át, s zokogtam tovább. A csúcson egyszerre kavargott bennem kacagás és sírás. Megfoghatatlan élmény volt.

/Szerző:

Szex utáni sírás

Mennyi olyan alkalomra emlékszem, mikor szex után elbőgtem magam! Folyamatosan fokozódott bennem a feszültség, mert nem úgy élveztem, ahogy szerettem volna, s mert nem azt a figyelmet adtam a partneremnek, amit szerettem volna: azaz a saját magamnak saját magam által támasztott elvárásaimnak nem tudtam megfelelni. A végén pedig, amikor konstatáltam: most már nincs tovább, tényleg „elbuktam”, nem bírtam tovább, s elbőgtem magam.

Mindig utáltam magam érte! Nem elég, hogy „nem voltam elég jó”, de a végén még a hangulatot is tönkrevágom azzal, hogy elbőgöm magam, s rettegek, hogy ezzel lelkiismeret-furdalást, rossz érzést keltek a másikban. Félek, hogy azt fogja gondolni, „nem volt elég jó nekem”, „bántott”, ami aztán hosszú távon odáig fog vezetni, hogy már nem fog kívánni, nem mer közelíteni hozzám, vagy elhagy.

Most újra megtörtént, hogy Ádámmal elbőgtem magam.
– Úgy sajnálom! Nem akartam, hogy tudd, hogy sírok! – hebegtem neki.
– Ó Bébi, ez nem számít! Ha tudnád, mennyi csaj zokogott már nekem szex után!
– Igen… De így elrontottam a hangulatot…
– Nem, nem rontottál el semmit. Tudom, hogy nem miattam sírsz, ez nem rólam szól, s ezért nem veszem magamra. Tudom, hogy nem én vagyok a probléma forrása, csak jelen voltam, mikor ez benned dolgozott.

Imádtam őt ezért, de magamat továbbra is utáltam. Nem akarok szétesni! Nem akarom többet bántani magam! Nem akarom, hogy ezek a problémák még jelen legyenek az életemben! Erős akarok lenni, vagy még inkább laza! Nem akarom ilyen komolyan venni az együttléteket!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Édes, inkább bújjunk össze!

Már réges-rég nem voltak együtt. A nő várandós, már egészen hatalmas a pocakja. A pasi meg kanos. A nő küzd a hatalmas testével, a háta közepére sem kívánja férje farkát, de hagyja, mert szereti. Hagyja, igyekszik együttműködni.

– Zihálj! – kéri a férj.
– Jó. Káromkodjak is? – kérdi színlelt huncutsággal a nő.
– Igen, angolul!

Az egész kudarcba fullad, bénáznak, majd a nő megszólal:
– Édes, álljunk le! Inkább csak bújjunk össze! – a pasi idegesen zihál mellette még egy-két percig, majd felpattan:
– Lezuhanyzom. – Kiviharzik, hogy lehűtse a vágyát. Szenved. És szenved a nő is, mert érintés nélkül marad. Nem simogatja meg a férfi a haját, hogy „Drágám, szeretlek, nincs semmi baj, sajnálom.”. Egyedül hagyják a kétségei közt. Egyedül hagyják a „bűnével”.

A Tünet Együttes Négy fal között c. darabján voltam.

Nem szoktunk az ilyen nehézségekről beszélni. Minden egyes alkalommal, mikor nemet mertem mondani a pasinak, tök hülyén éreztem magam. Bénának. Selejtesnek. Rossz barátnőnek. Cserbenhagyónak. Bántalmazónak.

Sokszor még most is így érzek.

Ezért inkább általában összeszorítom a fogam, és végigcsinálom, amivel viszont saját magamat bántom. Befeszülök, s még jobban megutálom a szexet, ami igazából hosszú távon neki sem jó. Választhatunk a rövidtávon rossz, vagy a hosszútávon rossz között. Azazhogy választhatnánk, de én őt nem vonom be: egyedül döntök, őt kizárva. Nem akarom bántani azzal, hogy szembesítem azzal „én őt most nem kívánom”. Pedig többnyire nem rajta múlik, nem a személyével szembeni kritika ez, hanem egyszerűen az én lelkiállapotom és stresszszintem visszatükröződése.

Csodáltam a nőt a darabban, hogy le tudta állítani a fickót.

4fal_35.jpg

Fotó: Mészáros Csaba

/Szerző:

A stressz és a szex

Szétzuhantam. Az utóbbi időben stresszes vagyok, kedvetlen és szomorú, s ez úgy néz ki, a szexre is kihatott: újra elkalandoztam, képtelen voltam az együttlétre fókuszálni.

Ákos előtt ez mindig így volt. Hiába volt isteni, amit a korábbi pasik tettek, én képtelen voltam velük lenni fejben: mindenféle tájakon cikáztak a gondolataim: ügyeket intéztem, problémákat oldottam meg, régi élményeket idéztem fel, azaz mindenre gondoltam, csak a szexre nem. Most pedig, hogy ekkora mértékben rám telepedett a stressz, ez újra megtörtént.

Őszinte leszek, kicsit azért is feküdtem le vele, mert reméltem, attól majd megnyugszom. Reméltem, hogy talán a „baszatlanságom” is okozza a rossz hangulatom…

Nem értem, mitől van az, hogy most nem ment a jelenlét. Tudom, hogy az utóbbi hónapokban ez a jelenség már elkerült, már túl tudtam lépni ezen a problémán még akkor is, ha voltak nagyon zsúfolt, nehéz időszakaim is. Miért tért most vissza mégis?

Úgy veszem, ez egy jel, ami arra mutat rá, amit már eddig is tudtam: rendet kell tennem a fejemben és a lelkemben, s akkor a szex is rendbe jön. Csak időt kell adnom magamnak, s nem kétségbeesni attól rettegve, hogy „újra elromlottam”. Igyekszem tudatosítani magamban:
– Lilikém, ez normális! Majd rendbe jössz, most csak nehéz időszakod van! Türelem! Légy türelmes magaddal szemben!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Nem tudok nemet mondani a szexre

Nem állok mindig készen a szexre. Nagyon nem. Van olyan, hogy nincs kedvem, nem kívánom, megijedtem, vagy még túl korai.

– Szeretnélek újra magamévá tenni. Lehet? – kérdezi az egyik.
– Most inkább ne. Már nagyon elfáradtam, kiszívtad minden energiámat. – mondom neki. Legörbül a szája széle, aztán 5 perc múlva elkezd újra simogatni. Nem hagy aludni. Pár perc és jön újra ugyanaz a mondat:
– Szeretnék újra benned lenni.
– Jó, de ne most. Még aludni szeretnék.

Fél óráig bírtam, és beadtam a derekam.

A másik:
– Drágám, tudod, hogy velem lehetsz őszinte, nekem bármikor mondhatsz nemet, nem akarlak bántani! – mondja, de valahogy mégsem lehet neki nemet mondani. Vagy én nem tudok…

Valahol belém van kódolva, hogy a szex az a nők kötelessége. A férfinak szüksége van rá, márpedig ha én szeretem, akkor meg kell, hogy adjam neki. Nem tudom, ki mondta ezt és mikor, de ott van bennem mélyen begyökerezve. Küzdök ellene, de nagyon nehéz kigyomlálni: újra, meg újra kihajt.

Nem vagyok egy elveszett bárányka, de mégis még sosem tudtam nemet mondani egy olyan férfinak sem, aki fontos nekem. Akármilyen fáradt vagyok, akármilyen száraz a puncim, fáj a fejem, mindig megkapják, amit akarnak. Mindig az a jókislány akarok lenni, aki mindent megad a partnerének.

Szeretnék ebből kitörni, mert sokszor sérülés lett a vége. Sokszor, mivel nem álltam készen az aktusra, nem is tudtam élvezni azt. Nem annyira fizikai, mint inkább lelki sérülésekről beszélek. Magas lécet állítottam magamnak: van egy elvárásom magammal szemben, hogy mennyire kéne élveznem a szexet, s ha ez nem így történik, akkor haragszom magamra. Saját magamat büntetem, s így már duplán rossz. Ördögi spirál.

Kedves Olvasók, kérlek, valaki árulja el nekem a titkot: hogyan lehet egy pasinak nemet mondani? Hogyan vértezhetem fel magam?

A kép forrása itt.

/Szerző: