Tag Archive for: nem_megy

Már most látszik, hogy a ma reggeli terápia Hoppál Borinál nagyon is megérte az árát: szépen visszarántott a rendes kerékvágásba, a jelenbe, magamba.

Legjobban talán a csókban mérhető, hogy jelen vagyok-e a testemben. Ha igen, akkor beszippant a csók. Benne vagyok, felnyögök, nem akarom abbahagyni, felizgulok, elsüllyedek, sosem elég. 

– Üdv újra itthon, Lilikém – mondta a Testem. – Már nagyon hiányoztál!
– Ó, Te is nekem, hidd el! – öleltem át szeretettel. Megsimogattam és nyomtam egy puszit a homlokomra. – Jó újra itthon!

Visszagöngyöltem, hogy valószínűleg másik pasival való randim óta volt egy beakadásom, ami jó egy hónapja történt már. Megrémültem tőle. Első randi volt, minden nagyon jól alakult, beszélgettünk, ettünk, néztük a folyót, aztán feljött hozzám. Letolta a nadrágját, s én pánikba estem a méretei láttán

– Tejóég! Hogy fog ez beférni?!? – sápadt el a Testem.
– Tuti, hogy nem fog menni. – válaszolt az agyam. – Ez tuti. Pedig mások mennyire értékelnék ezt a méretet. Ez egy főnyeremény, s te nem tudod értékelni?!? Hisz minden nő és férfi ekkora szerszámra vágyik, te pedig nem örülsz? Milyen nő vagy te? S különben is, egy ilyen tapasztalt, ekkora étvággyal rendelkező kannak te tutira nem tudsz megfelelni. Te, a kis tapasztalatlan kislány, aki még csak a vágyaival sincs tisztába.
– Nézd meg, most sem kívánod rendesen, pedig kéne!

És persze nem is működött. Nem voltam jelen, elkalandoztak a gondolataim, nem élveztem, sőt fájt. 

És aztán ezt a gondolatot, hogy most nem álltam készen, hogy vinnyogva, fülét-farkát behúzva elmenekült otthonról a vágy belőlem, szépen általánosítottam. Gyorsan töröltem minden csodálatos élményt az elmúlt egy hónapból.

– Ez most már tutira így lesz. Örökké! – szögezte le magabiztosan az agyam. – Hisz régen sem ment. Most sem tudtál helytállni, most sem feleltél meg. Megbuktál. Sikertelen voltál, kudarcot vallottál. Mint máskor is. Tutira így lesz legközelebb is. A legbölcsebb, ha innentől inkább be sem engedünk más pasikat az életünkbe. Hisz ha vele sem ment, akkor mással sem fog. – Én pedig elhittem mindezt az agyamnak.

Ma a „nem megy a szex” gondolaton Byron Katie Négy kérdésének segítségével. (Csak ajánlani tudom Bori novemberi képzését erről a módszerről!) Instant gyógyír: már napközben éreztem, hogy visszatértem a testembe, ahogy a tollamat szopogatva elkalandoztak a gondolataim pasim felé, s felizgultam.

Mert persze, hogy megy! Számtalan példa bizonyítja ezt az elmúlt hetekből. Az is, hogy kiderült, hogy a testem sokszor nagyon is készen áll, csak az agyammal nem kommunikálnak. Kéne nekik egy jó kis kapcsolatrendezés. Ahogy pasim mondta ma: „a puncid nagyon is tudja, mi a dolga, csak a hasadnál van egy elakadás”.

 

 

 

Fotó:  Dhaval Shreyas @ FlickR

Rendszeresen visszaköszönnek az életembe az intim fertőzések, amit általában gombaként diagnosztizál a nőgyógyász, ha egyáltalán elmegyek hozzá, mert ennyiszer bizony nincs is kedvem elmenni.

Emlékszem még 17-18 éves koromra, mikor a pasim szexelni akart, de nemhogy nem kívántam őt, de még annyira viszkettem is hozzá, hogy esélytelen volt, hogy élvezzem. Sokszor paráztam elmondani is.Máskor elmondtam, de nem izgatta, hisz dugni akart. Nem is volt rá példa (vagy nem említették), hogy valaki elkapta volna.

Elkezdtem rendszeresen intim szappant használni, ami valamennyire segített, de a vegyszermentes életmódommal elengedtem ezeket a szereket. Meg azért is, mert úgy gondoltam, nem is igazán azzal függ össze, hogy milyen baktériumok kerülnek a hüvelyembe, hanem hogy milyen szexuális élmények érnek. Ha valami sikertelenséget éltem meg, nagy valószínűséggel következett védekező válaszként egy vírus: a felmentés a szexre.

Ez persze egyáltalán nem tuti és nem is túl ésszerű a testemtől, hisz legtöbbször úgysem mondok nemet emiatt sem a szexre. De ezt nem tudtam mindez idáig elmondani a tudatalattimnak.

Kb. egy hónapja együtt voltam egy pasival, aki mellett újra beparáztam. Egyrészt a direktségétől (picinek, kevésnek éreztem magam mellette), másrészt a hatalmas farkától. Paráztam, ami mellett nyilván nem tudtam úgy élvezni a szexet és bumm, már jött is utána egyből a gombás fertőzés.

Ezúttal úgy döntöttem, magamba nézek és elindulok szembeszállni ezzel a félelemmel. Nem sokáig jutottam, s talán ezért is egy hónappal később visszatért a fertőzés. Pont amikor megint nem volt annyira jó, valamiért csökkent a libidóm.

Persze az is lehet, hogy azért csökkent a libidóm, mert már bennem volt ez a gombás fertőzés. Mert a betegség megterhelte a testem. Lehet, emiatt is éreztem, hogy újra eltűnőben van a vágy.

Most még a pasim is elkapta, úgy fest. Talált valami kiütéseket magán. Közben beteg, fáj a torka is, azaz legyengült az immunrendszere, ami a nőgyógyász szerint összefügg: elszaporodnak a gombák. Ő egy-két kenegetés után tünetmentes lett, én viszont egyáltalán nem. Szerencsére nap közben nem kapok viszketést, de amikor tegnap szexeltünk, szinte semmi izgalmat nem éreztem. Először az ujját dugta belém, ujjazott, masszírozott, s kisvártatva jelezte, hogy érzi, ahogy nedvesedek. Nagyon meglepődtem! Hogy lehet az, hogy nedvesedek, ha nem is okoz gyönyört, amit csinál, hisz csak azt érzem, kapargatja a gombaréteget, ami ugyan jóleső vakargatás, de nem szexuális élvezet?

Reggel megint csak ismétlődött a sztori: nem kívántam, tudtam, hogy még mindig háború dúl a puncimban, de szerettem volna örömet okozni neki. Nem kikényszerítette, nem magamra erőltettem, hanem őszintén örömet akartam adni neki, mély szeretetből. Nem éreztem, hogy kívánnám, hogy fel lennék izgulva. Elkapta a nyakam, s mindenféle előjáték nélkül (nem volt idő) belém hatolt hátulról. Rejtély, hogy lehet az, hogy teljesen készen álltam a befogadására.

Nem, most sem élveztem a behatolást. Viszont élveztem azt, ahogy markolássza a mellem, ahogy megragadja a nyakam, ahogy morog, dorombol, ahogy mocskos dolgokat mondunk egymásnak. Teljes beleéléssel tudtam dicsérni kemény farkát, s könyörögni, hogy húzzon magára. Nem testben, hanem agyban és szívben élveztem az együttlétet.

Ma találkoztam a másik pasival. Egyszer voltunk együtt, az is már jó pár hete. Nagyon jól éreztem magam vele, de a szex az nem volt egy sikersztori, de ezt majd később.

Felbukkant, jött, átölelt. Nagyon jó illata volt, kedves volt és gondoskodó. Nagyon jól éreztem magam a közelében, bújtam, mint egy kiscica, simogattuk egymás kezét. Hazahozott kocsival – én azt hittem, hogy csak hazahoz, de ő leparkolt. Én pedig elköszöntem. Jó volt, hogy simán tudtam neki nemet mondani, nem paráztam emiatt. Szépen, nyíltan kommunikáltam:
– Én most elköszönök.
– De miért?
– Fáradt vagyok.
– Pedig én kívántalak.
– Sajnálom. Nekem most nem olyan a hangulatom. Meg el is kaptam valami gombás fertőzést.
– Szegényke! – törődően végigsimítja az arcom. Nem mondtam, hogy szerintem tőle kaptam a fertőzést. Legalább is azóta van, mióta vele voltam.
– Nem nagy ügy, csak picit kellemetlen.
– Igen, úgy nem lehet az igazi.

Azzal kaptam egy szájra puszit és már ment is.

Minimális vágyat sem éreztem, csak arra vágytam, hogy cirógassanak, óvjanak. Neki pont ilyen volt az ölelése, de valahogy nem lett elég. Bezártam magam mögött a bejárati ajtót és elkezdett fájni a szívem. Sajnáltam, hogy mégsem a pasimnál alszom. Még pont elcsíptem telefonon, ő is kicsit nyafka ezen a héten, mint én. Megírtam neki, hogy hiányzik, pedig valószínűleg nem is ő hiányzik most, hanem valami.

– Csókok mindenhová… – írta – és nyalás. – És én most nem tudtam belemenni ebbe a játékba. Nem akartam színlelni még írásban sem. Egyszerűen semmi szexuális étvágyam nincs.

Bárcsak azt mondaná nekem valaki, hogy ez normális! Hogy ez nem azt jelenti, hogy újra elvesztem azt, amit már megtaláltam, hogy újra kiveszik belőlem a vágy, hanem egyszerűen most egy kicsit pihen!

Ugye visszajön? Szeretem, ha itt van velem. És hiányzik. Igen, a vágy hiányzik és valószínűleg ez a bajom.

3986188769_f497e27af1_z.jpg

Fotó: Helga Weber @ FlickR

Felkaptam a fejem egy blogbejegyzésre, s nagyon megörültem: „De jó, itt végre megmondják a tutit!” Sajnos nem így lett, viszont izgalmas kérdéseket dobott be.

Bizony velem nagyon is előfordult, hogy szex közben nem a szexre gondoltam. Ehelyett inkább minden másra. És leginkább mindig. Tökéletesen tudatában voltam annak, mi történik bennem: elkalandozik a figyelmem, mindenhol járok, csak ott nem, ahol vagyok: e-maileket válaszolok meg, bevásárlólistát tervezek, múltbeli eseményeket élek át, vagy jövőbeli dolgok miatt aggódom. Mindeközben az én testem ott van egyedül, azazhogy a pasival ugyan, de gazdátlanul. Nincs benne senki. Gondolhatjátok, mennyire élvezem így a szexet. Segítek: semennyire.

Ilyen esetekben teljesen érzéketlen vagyok. Mintha minden receptorom bezárt volna. Olyan, mint a fogorvosnál: érzem, hogy matat a számban, de nem fáj. Itt is érezem, hogy van valami a puncimban, de nem élvezem.

Amikor erre ráeszméltem, elkezdtem utálni is magam érte. Haragudtam magamra, hogy nem vagyok képes ott lenni, amikor szegény pasi hogy igyekszik. Nyal lelkesen, én meg ott sem vagyok. Nem értékelem. Nem tisztelem, nem becsülöm meg. Ostoroztam magam, ami szintén nem fokozta a szexualitást. (Tudom, van az az ostor, ami fokozza…)

Fogalmam sem volt, hogyan tudnék ebből kilépni. Pedig bizony, nagyon akartam és nagyon igyekeztem.

Még most sem tudom, mi a megoldás. Egy dolgot találtam: ha valami szokatlan történik, valami extra inger ér. Az első ilyen élmény volt, mikor úgy kezdett el játszani velem a pasi, hogy én épp telefonáltam. Emellett már nem volt kapacitásom arra, hogy még el is kalandozzak, s hirtelen elkezdtem élvezni. Én lepődtem meg a legjobban, hogy ez történik velem, hogy erre képes vagyok.

Mostani pasinak is talán az a titka, hogy (számomra) szokatlan viselkedésével kizökkentett. Belerántott a jelenbe. Morgott, lihegett: hallható volt a jelenléte és az élvezete. Beszél hozzám és engem is megtanított beszélni.

Pillanatnyilag ez az egyetlen módszer, amit tudatosan alkalmazni tudok, ha elkalandoznék: elkezdek beszélni, szexi, mocskos dolgokat mondani. Remélem, még találok (javasoltok) másokat is.

Van még, aki így volt ezzel, mint én?

4497123711_2d8736521d_z.jpg

Fotó:  ethanhickerson @ FlickR

Este nagyon rosszul lettem, teljesen felpüffedt a hasam, ahogy szokott időnként. Egy nagy lufi akart kitörni belőlem, ami szúrt, hasított. Így telt az egész este, s még akkor is tartott, mikor az ágyba kerültünk. Rosszul voltam, féltem, ha meghajlik a testem, elhányom magam. De közben tudtam, hogy a pasim vágyik rám, kíván. Tudtam, hogy jó szokott lenni együtt. Mégis hányingerem volt a mozgás gondolatára is.

Még korábban a fülébe súgtam, hogy ne lepődjön meg, ha majd egy punci kerül az arcába váratlanul. Közös viccünk ez, amit nem felejtett el. Itthon egyből elkapott és a mellkasára ültetett, miközben nekem két dolog járt a fejemben:
1. Ezt én most így nem tudom annyira élvezni, nem megy (visszatérő gondolat ez nálam).
2. Wow, ahogy befeszítem a hasizmomat, nem is fáj a gyomrom. Beigazolódott, amit sejtettünk: a szex gyógyít.

Aztán megdugott. Azért is mondom így, mert elég egyoldalú volt a dolog. Bár én nem éreztem magam rosszul, nem fájt, nem volt kellemetlen, de gyakorlatilag alig éreztem bármiféle kéjt. Egyszerűen beengedtem, hagytam, hogy élvezze a testem. Lehet, ez volt, ami visszarepített a vámpír kishúgomhoz. Az, hogy valami hasonlót éltem meg, mint régen mindig. „Meg akarom adni a másiknak az élvezetet, mert szeretem.” Magamnak is meg szeretném adni, de az nem megy, így legalább a fél sikert el akarom érni.

Kicsit színleltem is. Úgy tettem, mint aki élvezi. Paradox mód a játékot viszont már élveztem is. Mocskos, szexi dolgokat mondtam neki, ami ugyan nem tüzelt fel igazán, de legalább a jelenben tartott.

Végül, kisebb viszontagságok után elélvezett. Bár utána beszélgettünk, s azt mondta, amit hallani akartam, azért tutira nehezített terep volt neki is, hogy az én élvezetem nem volt jelen. Szomorúan mondtam neki, hogy nem voltam igazán a topon. Tényleg bántott. Megijesztett, hogy újra elvesztettem azt, amit végre megtaláltam, hogy újra visszaesek oda, ahol voltam, s nem fogom tudni élvezni a szexet. Szomorú voltam és csalódott – magamban. Közben mindennek a tetejében mélyen még ott lapult bennem az is, hogy nem voltam jó kislány, nem tudtam megadni neki, amit meg kell. Nem feleltem meg a saját elvárásaimnak. Bár kívülről durvának hangozhat, de ő a legcsodálatosabb választ adta nekem:
– Részemről nem volt gond. A lényeg, hogy add oda magad nekem, s az már nekem jó. Az sem zavar, ha alszol közben, csak benned lehessek.

Ez persze így sarkított és úgy tűnhet, mintha egy eszköznek tekintene engem, de igazából felszabadítóak voltak a mondatai. Felmentettek a megfelelési kényszer, a teljesítménykényszer, a kudarc alól. Azt mondta ezzel, hogy csak magammal van elszámolni valóm, vele nem. Az ő öröme, az ő boldogsága nem függhet tőlem. Azt csak ő tudja megadni magának.

Hajnalban megébredtünk, ő pedig elkezdett simogatni. Még mindig velem volt a hányinger és a félelem, hogy újra nem fog menni. Összeszedtem minden bátorságom, s megkérdeztem, lehet-e nemet mondani a szexre. Tudtam a válaszát, hogy lehet, persze, de magamnak nem tudtam megadni ezt a választ. Nem lehet, mert

  • Megígértem neki, hogy bármikor belém dughatja a farkát, amikor csak akarja. Mindezt abban a nagy örömömben tettem, hogy ráeszméltem: végre élvezem a szexet, sőt vele mindig élvezem. = Becsaptam, nem tartottam meg az ígéretem.
  • Nemrég sorolta, miket szeret bennem. Ezek között szerepelt az is, hogy rajta vagyok a szexen. Félek, hogy ha kiderül, hogy ez mégsem igaz, kiábrándul belőlem.
  • Az akarok lenni, aki rajta van a szexen. Félek, hogy kiábrándulok magamból.
  • Ez azt jelenti, hogy megfutamodtam. Azt mondtam, szeretnék szembenézni a félelmeimmel és utánuk eredni. Ha nemet mondok, azzal maradok a komfort zónámban, ami ráadásul nem is komfortos.

De én nemet mondtam, s visszaaludtunk.

Reggel aztán újra odadugtam a popsimat hozzá, ami mindig felizgatja, s nagy megkönnyebbülésemre (talán vámpír kishúgomnak köszönhetően) újra izgalmat adott az, ahogy hátulról belém hatolt néhány percre. Úgy, ahogy a legjobban szeretem.

Nincs gond. Nincs minden veszve. Mosolyogva indulhatok neki a napnak.

girl-850117_1920.jpg

Fotó: Pixabay