Tag Archive for: nem_megy

Évekig utáltam a kutyapózt. Egy-két próbálkozás után nem is hagytam magam többet. Úgy éreztem, alárendelt vagyok benne, mintha megaláznának, fölém kerekednének. Mintha erőszak lenne benne, meg erőfölény.

Onnan kezdődött a szexuális életem boldog szakasza, mikor megcsaltam a pasimat. Azazhogy megcsaltam volna (vagy hát ki mit vesz megcsalásnak), de annyira beparáztam a másik pasival, hogy nem ment, s végül a simogatásnál tovább nem jutottunk. Viszont emiatt aztán elkezdtem gondolkodni, hogy valami tényleg nagyon nincs rendben, hisz rettentően vártam a találkozást ezzel a pasival, s még annál is jobban leblokkoltam vele, mint ahogy szoktam. Így aztán elkezdtem befelé figyelni, dolgozni magamon, s mire hazatértem egy hét múlva a pasimhoz, addigra sokkal felszabadultabb lettem. De ezt egyszer még részletesebben is kifejtem egyszer.

Photo by Cassidy Kelley on Unsplash

Lényeg a lényeg, hazatértem a pasimhoz és a karjaiba vetettem magam. Nem bűnbánatból, hanem mert kívántam. Életemben talán először volt, hogy úgy igazán kívántam bárkit is, s nagy ajándék volt, hogy ezt vele élhettem meg. Az ölében ülve csókolóztunk a konyhában, s nem bírtuk abbahagyni. Még sosem éltem meg ilyen fokú szenvedélyt, csodálatos volt. S az érzés másnap sem csillapodott: a kanapén estünk egymásnak. (Addig sosem fordult elő, hogy két egymást követő nap szexeltünk volna.) Feltérdeltem az ülő részre, a karomat a háttámlán nyugtattam, s ő hátulról dugott meg. Ott már szó sem volt megalázásról meg uralkodásról (ó, hogy távol állt tőle mindez amúgy is!) – csak tomboló szenvedélyről. És csodás volt! Imádtam!

Új pasival aztán már sokkal lelkesebb voltam, mikor négykézlábra parancsolt. Meglepődtem, mikor arra kért, üljek rá kicsit a sarkamra, üljek bele a farkába – egyrészt, mert nem így képzeltem a pózt (addig kb. csak a misszionárius pózhoz volt szerencsém), másrészt azon, hogy mennyire élveztem. Nagyon-nagyon-nagyon. És ott aztán tényleg vérszemet kaptam. Addig inkább csak mentem pasi után, hagytam, hogy vezessen, de ez az alkalom, ez a póz meghozta azt az életembe, hogy én is akarjam a szexet, vágyjak rá, várjam a következő alkalmat.

Örülnék, ha megdughatnálak Tibi barátommal.
Ezzel a számomra nem is olyan meglepő mondatta fogadott pasi, majd hozzátette:
– Persze, csak ha mindketten szeretnétek.

Ti mit szólnátok, ha ezzel fordul hozzátok a párotok?

Én úgy vettem, ez nem kérdés és nem is válaszoltam semmit. Még sosem láttam Tibit, így úgy voltam vele, hogy erre most nem tudok mit reagálni. Azt már amúgy is tudta pasi, hogy nyitott vagyok a csoportszexre. Aha, csakhogy azt még nem mondtam el neki, hogy továbbra is van bennem egy kis félelem: Félelem a többi fasztól. Félelem, ami újra visszatért hozzám, s ha most arra gondolok, hogy más pasival legyek, beparázok: nem fog menni. “Ha lányról lenne szó, könnyebb lenne” – jár a fejemben.
– Ugyan már Lilikém! Hisz szereted a pasid farkát! Nem az van, hogy bár sokáig bírja, mégis sajnálod, mikor vége az aktusnak? Hát most itt a lehetőség a folytatásra! – mondja az Agyam.
– Igen… De… De pasi akkor majd az arcomba fogja tolni a farkát, miközben a másik engem kúr…
– Igen, és?
– És ez ijesztő.
– Mert amúgy zavar, ha le kell szopnod?
– Nem. Szeretek neki örömet okozni. De akkor is félelmetes.
– De ha eddig nem volt rossz, akkor most miért lenne az? Gondolj bele, az ujját is szereted szopogatni baszás közben!

Hjaj… Fura érzés, hogy ez az opció itt lebeg a fejemben, s így, ezzel a gondolattal fogok bemutatkozni Tibinek. Tibinek, aki szintén tisztában van ezzel a lehetőséggel, egyrészt mert azok alapján, amiket hallottam róla, ez magától is eszébe jut, másrészt pasi is tutira szóba hozta már ezt.

– Ne csináld már, Lili! – szól közbe az Agyam. – Múltkor egy másik barátját harangozta be ugyanígy, s mi volt?
– Tök aranyos volt mindenki. Semmi sem volt kötelező. – ismerem be.
– Így van. És mi játszódott le benned?
– Hát… G és a nője is tök aranyosak voltak. Cukik. Beszélgettünk, G egy tök ártatlan bizalom játékot játszott pasival és velem (tipikus tréninges játék), majd odabújt a hátamhoz. És nagyon jól esett. Több nem is történt, csak összegabalyodva ültünk a kanapén négyen, ruhában.
– És mit éreztél?
– Ó, nagyon is tetszett G. Még most is érzem, hogy vonzódtam hozzá.

Mindeközben egy közös barátnő ujjongva várta a lehetőséget, hisz ő már egy ideje arról fantáziál, hogy nem csak pasi és Tibi, de még pluszban az ő pasija is megkúrja. Három pasi! Egy igazi kis felszabadult ribanc! Őszintén szólva irigylem is ezért a felszabadultságáért.

Sőt, őszintén szólva én is fantáziáltam már arról, hogy két pasival vagyok…

Fotó: Freestocks.org @ Pexels

16 évesen végül sikerült összeakadnom egy olyan sráccal, aki nagyon nem bírt a farkával. Bár imádtuk egymást, és tombolt a szerelem, de volt egy hatalmas, feloldhatatlan ellentét köztünk: ő állandóan szexelni akart, én pedig sosem.

Hisztizett sok minden miatt, de talán a legtöbbet a szexuális vágyainak kielégületlensége miatt. Orgazmust akart, s nem bírta elviselni, ha nem kapta meg. Úgy adta elő, hogy ez valami borzasztó elviselhetetlen dolog, ami konkrét fájdalmat okoz. Kihisztizte, kikényszerítette a szexet. Én pedig rendszeresen megadtam neki, holott egy porcikám sem kívánta. Azért is, mert nem akartam, hogy szenvedjen a szerelmem, meg azért is, mert így legalább nyugtom volt. Így kezeltem a konfliktust. Volt is hozzá egy közös módszerünk, ami a legkevésbé volt kellemetlen nekem: ráfeküdtem teljes testtel, s addig dörgölőztem a farkához, míg el nem élvezett. (Hogy csodálkoztam később, hogy a következő pasiknak ez nem jött be.)

Évekbe telt és külső segítségre volt szükség ahhoz, hogy megbocsássak nem csak neki, de magamnak is. 

Neki azért, mert valahol úgy gondoltam rá, mint aki megerőszakolt. Pedig nem, hisz egyrészt én engedtem, én nem mondtam nemet, másrészt behatolás sem történt. Inkább lelki erőszak volt. Tisztán emlékszem az első alkalomra, mikor csókolózás közben a farkára tette a kezem. Vonakodtam, nem akartam. De hát mégiscsak a szerelmem kérte…

Ahogy utólag Borival átbeszéltük, rájöttem, hogy ő csak egy szerencsétlen kamasz volt, aki nem tudott mit kezdeni a testével és a vágyaival. Úgy kezelte a helyzetet, ahogy tudta. Nagyon is szeretett és rengeteg áldozatot hozott értem. Például, miután kértem, hogy inkább ne feküdjünk le egymással, csak érintések legyenek, ő belement, s így volt ez további hónapokig. Tényleg nem tudott leállni, nem lehetett vele félbehagyni az együttlétet, pontot kellett tenni mindig az i-re, de közben tudom, én is tudok frusztrált lenni a szex hiánya miatt, pedig az én vágyam valószínűleg még meg sem közelíti az övét.

Igen, évekig haragudtam rá, sőt még most is kicsit. (Jót tett, hogy ezt most újra leírtam.) De legjobban magamra haragudtam, mert hagytam magam. Mert nem mondtam nemet. Mert nem szerettem magam eléggé, nem törődtem magammal eléggé. Hagytam, hogy elbasszam a szexualitásomat évekre egy olyan pasi mellett, akit igazából sosem kívántam. Nem tiszteltem a saját testem, nem adtam időt magamnak. – Ilyeneket vágtam a saját fejemhez…

Közben pedig ott volt ez a 16-18 éves Lili, aki elképesztő boldog volt, hogy végre megkapta, amit annyira rég óta vágyott: egy kapcsolatot. Volt egy pasija, akihez tartozhatott. Aki szerette, akiről álmodozhatott, hogy egyszer majd feleségül veszi és a pasi osztotta az álmait. Fiatal volt, naiv és tapasztalatlan. Burokban élt.

Lili világ életében konfliktuskerülő volt. Nem bírta elviselni, ha rászóltak, ha azt érezte, csalódást okoz másoknak. Még idegenektől sem tudtam elviselni, ha nem az elvárásaiknak megfelelően cselekedett,

Évekig rágódott pl. azon, hogy a buszvezető bácsi egyszer rászólt, amiért nem köszönte meg neki, hogy megvárta Lilit a busz, mikor szaladt utána, pedig szegény Lili megköszönte, csak nem elég hangosan.

Pláne nem azoktól, akiket a legjobban szeretett. Így aztán a legkézenfekvőbb az volt, ha mindig jó kislány volt. És ezekben a helyzetekben, mikor a szerelme hisztizett, úgy tudott jó kislány lenni és elkerülni a hisztit, ha megadta a srácnak azt, amire vágyott. Megcsinálta a házi feladatot, még ha nem is szerette azt a tantárgyat.

Lili az akkori tudása szerinti legjobb megoldást választotta. Nagyon igyekezett. És működött, amit választott: a hisztinek vége lett, a szerelme boldog volt, ő pedig továbbra is megkapta a kapcsolatot, amit akart. Honnan tudhatta volna, hogy ennek következményei lesznek? Nem tudhatta, hogy ezzel hosszú évekre kiöli magából a vágyat. Az eredmény az lett, hogy a a szexet szorosan összeláncoltam a fejemben a következő asszociációkkal:

  • A pasiknak erre szüksége van. Az én pasimnak is, akit imádok. És én a pasimnak a legjobbat akarom.
  • A rendes párok szexelnek. Hetente legalább egyszer.
  • Szex nélkül nincs párkapcsolat. Ergo ha nem szexelünk, a kapcsolat sem működhet.
  • Ez nekem nem megy.
  • Gyorsan túl leszünk rajta.
  • Jaj ne! Már megint egy álló farok. Megint szexelni kell, ami megint kudarc élményhez vezet.

1858377949_56be825250_o.jpg

A kép forrása itt.

Szegény Lili nagyon félreértette a család, a média és a társadalom felé sugárzott üzeneteit. És nem volt kivel beszélgessen erről. Nem volt, ki segítse, ki feloldja benne ezeket a gátakat. Többek között nem volt honnan megtudnia, hogy ha sem az első csóknál, sem a követekzőknél nem volt meg a kémia a pasival, akkor nem fog menni a szex. És ha ezt a “vágy nélkül belemegyünk a szexbe” gyakorlatsort két éven keresztül rögzíti magában úgy, hogy előtte szinte még csak pozitív szexuális élménye sem volt, akkor ennek az lesz a hatása, hogy stabilan előjönnek a fenti asszociációk azok mellett is, akikhez már nagyon is vonzódik! És szerencsétlenségükre ezek az újabb srácok még szintén túl tapasztalatlanok és éretlenek ahhoz, hogy segíteni tudnának Lilinek megoldani a problémáit, pedig ők is nagyon szerették volna.

Szegény 16-18 éves Lili semmiről sem tehetett. Így aztán szépen megsimogattam a fejét, átöleltem, zokogtam egyet a vállán, s talán megbocsátottunk egymásnak.

Boritól indultam haza, akivel 4 kérdésezni szoktam (egyfajta terápia), s nagyon fel voltam dobva. (Hozzá kell tenni, hogy főleg a szexualitásomon szoktunk együtt dolgozni.) Szóval fel voltam dobva, éreztem az erőt, a lendületet, a pozitív energiákat, s akkor bevillant: már rég óta akartam venni egy vibrátort, hát most itt a lehetőség. Irány a bolt!

Dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy milyen bátor lettem hirtelen. Huncutul vigyorogtam a buszon: “van egy titkom!” – mondták a szemeim.

Mindehhez tudni kell, hogy nekem nem ment az önkielégítés, nem kívántam, magamtól eszembe sem jutott volna csinálni, s csak azért próbálkoztam néha, mert azt javasolták, ettől nekem jobb lesz, s hát úgy azért nehéz igazán élvezni, hogy nem belülről fakad a vágy, hanem egyfajta házi feladatot teljesítek. Izzadstságszagú volt nagyon és teljesítményorientált. Plusz biztos társul a maszturbálás gondolata mellé valamiféle bűntudat is, hogy ez nem helyes, de eddig még nem sikerült leásnom a tudatalattimba. Szóval így érthető, hogy eddig még nem volt ilyesfajta játékszerem.

Na de majd most! Nagyon huncutnak éreztem magam.

Rémlett, hogy egyszer láttam egy szexboltot a busz vonalán – gyorsan rákerestem a neten, s megnyugodtam: úgy fest, létezik, sőt, diszkréciót ígérnek. “Remek, ez jó lesz!” – gondoltam.

Csempézett lépcsőn haladtam le a pincehelyiségbe, s egy kis, szűk boltba érkeztem, ahol színes dobozok sorakoztak a polcokon. Az eladó egy határozottan nem szexi ötvenes, pocakos férfi, aki az RTL Klubot nézte épp. Fel se nézett a TV-ből.

Körbenéztem, s zavarba hozott a kínálat. Azt sem tudtam, mit keresek. Elkezdtem egy polcot vizsgálgatni, egy dobozt le is emeltem, s pár perc után rádöbbentem, én bizony az anális játékszereket vizsgálom.
– Hohóóóó! – hőköltem vissza.
– Ez így nem fog menni! Muszáj lesz segítséget kérned, Lilikém. Vagy meg is futamodhatsz, de azt úgysem fogsz. Itt ez a férfi, szólítsd le, kérdezz! – súgta a vadmacska énem.
– Öööö… Jó napot! Segítséget szeretnék kérni. – szólítottam meg az urat, aki ezzel átváltozott csodatevő jó tündérré. Kikapcsolta a TV-t, rám mosolygott, s a legtermészetesebb kedvességgel válaszolta:
– Természetesen! Miben segíthetek?
– Vibrátort szeretnék venni… De fogalmam sincs milyet… ööö… milyet érdemes… nem is tudom, mit keresek… nagyon tapasztalatlan vagyok… – hebegtem.

És tényleg segített. Kisétált a pult mögül, s kedvesen végigböngészte velem a teljes vibrátor kínálatot. Értelemszerűen fogalma sem volt, mi a jó, hisz nem nő, pláne az én ízlésemet nem ismerheti, de nagyon türelmes és segítőkész volt, s nekem pont erre volt szükségem. Meg a megerősítő hozzáállására, hogy nem vagyok gáz, meg béna. Kedélyesen mesélt arról, hogy ezt a fajtát is szokták szeretni a hölgy vásárlók, meg azt is… Ezt sokan veszik… stb.

Mivel akkor még nem szerettem a faszt, ezért élethűt semmiképp sem akartam. Azaz a bőrszínűek és az élethűen megmunkáltak kiestek. Valami vicces, élénk szín, az jöhet. Nagy? Neeeem! Az ijesztő. Kizártuk azokat is. Inkább valami barátságosabb, kisebb méret legyen. Végül a csillámló rózsaszín, pillangós csiklóizgató kiegészítővel rendelkező apróság győzött meg, ami több féle rezgést is tud, s egy forgó gyöngysort is beleépítettek. Boldogan fizettem ki.

Izgatottan próbáltam ki itthon, s egész kellemes élmény volt. Csíptem a textúráját, a tapintását, a ruganyosságát. Mivel elemet nem találtam hozzá, ezért csak úgy magában játszadoztam vele első este és egész jó barátság kezdett kialakulni köztünk. Másnapra lett elem is, azonban gyorsan rájöttem, hogy ez nekem (még?) nem pálya. A rezgés valahogy nagyon mű volt… Ez pedig szintén a fent említett helytelenség érzéssel társult bennem valamiért… Még dolgozunk ezen is. Szóval rezgés kikapcs.

Egyszer még az akkori pasival is elővettük közösen, miután ő már kifáradt, s lelkesen játszadozott vele a puncimban. Az volt az utolsó boldog együttlétünk a vibrátorral: utána valami megváltozott az érzéseimben. Eltávolodtam tőle… Néhányszor még próbálkoztam vele, de valamiért nem működött már. Kikapcsolt bennem a vágy, bezártak a receptoraim, az agyam blokkolta a kéjérzetet.

Most így állunk. Ott lapul a fiókban, s várja a sorát. Pasi nagyon is kielégítő tud lenni, így nem kerül elő a rózsaszín kis barátom, de talán lassan (vagy nem is olyan lassan) eljön az az idő, mikor annyira rákapok a szex ízére, hogy tényleg azért fogok magamhoz nyúlni, mert azt kívánom.

Fotó: Wikimedia Commons

Amellett, hogy iszonyat jó dolog a gruppenszex, hisz több kéz, több test az több, mint egy, még sok mindenre meg is tanít. Jó pár éve vágytam arra, hogy egyszer lánnyal szeretkezzek. Van egy barátnőm, akivel régen nagyon sok buliban csókolóztunk. Mindig ő kezdeményezett, s bár imádtam, s akartam, hogy újra csókoljon, én képtelen voltam a kezdeményezésre. 

– Mi van, ha nem akarja? – paráztam folyton. – Mi van, ha tolakodásnak veszi?

Most már tudom, hogy ez valószínűleg baromság volt, hisz ha háromszor lesmárolt, akkor miért zavarná, ha negyedszer én kezdem?

Sosem érdekelt minket a közönség, a buli kellős közepén smároltunk szenvedélyesen. Imádtam! Talán vele volt a legjobb… (Meg most pasival, de ez nem ide vág.)

Egyszer nálam aludt az egyszemélyes ágyamban. Egész éjjel az járt a fejemben, hogy többet szeretnék, mint csók. De nem mertem semmit tenni. Féltem, hogy túl sok vagyok neki, s ezáltal elveszítem. Féltem, hogy csalódást okozok.

* * *

Már a kinyílásom után meséltem egy másik barátnőmnek ezekről a vágyaimról, mire ő elkezdett fészkelődni.
– Na, ez érdekes! – gondoltam mosolyogva. – Lássuk meg, mi lesz!

Pár perccel később azt vettem észre, hogy közeledik. Hozzám simul, meg-megérint, aztán elkezd óvatosan simogatni. Valamitől felbátorodtam. Talán attól, hogy egyértelműen láttam rajta, hogy akar engem, s mert már én is jó nőnek éreztem magam és tudtam játékként tekinteni a helyzetre. Nem éreztem, hogy tétje lenne.

Ahogy az az első csókomnál is történt: megfogtam a kezét. A csókot is én kezdeményeztem, majd én értem először a melleihez (óóóó, a mellei!) és én ajánlottam fel, hogy vonuljunk be a szobába. Hatalmas ereje volt annak, hogy tőlem jöttek ezek a lépések: régi nagy súlyok estek le a szívemről, megszállt az erő. Éreztem a belső erőmet.

Hármasban voltunk vele és egy pasival. Néztem őket, ahogy az arcomhoz egész közel csókolóznak és gyönyörűnek láttam őket! A szívemet simogatta, ahogy két partnerem egymást szerette. 

Az első intimebb érintés az volt, mikor megcsókoltam a dekoltázsát. Imádtam a puhaságát… Kezdtem megérteni, mi van a pasikkal és a mellekkel. Bár ezt már akkor is sejtettem, mikor felismertem, mennyire szeretek anyuhoz bújni, s érezni a finom, puha, meleg ölelését, a melleit. Nem, nem érzek erotikus vonzalmat a saját anyám érintésére, de többször megfogalmazódott bennem, milyen jó lehet pasinak lenni.

Néztem őket, ahogy a férfi kényezteti a barátnőmet. Akkor láttam először nőt élvezni. Persze, láttam már pornót, de ahhoz mindig úgy álltam, hogy ez nem valódi, ők csak színészek, akik színészkednek. Most viszont a valóságot láttam! És egyszerre százszor szebbnek láttam őt. Gyönyörű volt az érintésekben.

Megujjaztam. Akkor érintettem életemben először másik puncit. Teljesen másnak éreztem, mit a sajátom, tanácstalan voltam, mit tegyek, de azért lelkesen simogattam ő pedig továbbra is ugyanolyan gyönyörű volt.

Hármunk közül egyikünk sem jutott el a csúcsra aznap este, de részemről ez nem is számított. Csodálatos élmény volt, ami nagyon felszabadított, büszkévé tett, energiát adott. Repültem, s szerettem volna az egész világgal megosztani!

* * * 

Közeli barátnőm puncija volt az első, amit megtekinthettem. Ezúttal is férfi társaságban voltunk. Néztem, ahogy elengedi magát, ahogy teljesen komfortosan mozog közöttünk meztelenül. A sok pózváltásban megbámulhattam őt jó sok szögben: nézhettem, ahogy élvez és ő is éppolyan gyönyörű volt. Csodálatosan nedves volt a pinája, mikor elkezdtem simogatni, isteni volt megujjazni. Őt valahogy nagyon hasonlónak éreztem magamhoz, közel is áll nagyon a szívemhez.

Nagy hatással volt rám egy izgatott puncit kényeztetni, s érezni, ahogy belesimul a tenyerembe és nem enged. Azt érezni, hogy jól csinálom. Sosem ment nekem az önkielégítés. Amikor megérintettem magam, miközben pasim dugott, azt éreztem, hirtelen kikapcsol a csiklóm, s nem érzek semmit. Ha ugyanezt teszi ő a saját érintésemet követően, elveszek. Érkezik valami blokk az agyamból, ami azt mondja:
– Ácsi! Ilyet nem szabad! Jó kislány nem fogdossa magát. Az a pasi dolga, hogy örömet okozzon!

Amikor őt érintettem, megérezhettem, hogy az én kezem is tud jót tenni egy puncival.

Néztem a punciját ahogy állt, feküdt, négykézláb volt és gyönyörű volt! Most először tényleg gyönyörűnek láttam egy puncit. Imádtam nézni és érinteni, nem akartam abbahagyni. De közben még ott volt bennem az az érzés, hogy jó, hogy vannak velünk férfiak is, mert félek, hogy nem tudnám őt kielégíteni, eljuttatni a csúcsra, hisz magamat sem tudom… Márpedig azt akartam, hogy igazán jó legyen neki, így örömmel fogadtam a segítséget, de közben a melleit nem adtam.

Kicsit később, már kettesben pasival szexeltünk. Ültem az arcán, nyalt, s ahogy lehunytam a szemem, azt éreztem, hogy eggyé váltam ezzel a barátnőmmel. Hogy kaptam a szexiségéből. Olyan volt, mintha az ő testében lettem volna. Félresimítottam a hajam és gyönyörűnek éreztem magam. Sokkal felszabadultabban voltam jelen pasival, akivel a közös csoda-élmény hatására még sokkal szerelmesebbek lettünk.

Mosolyogva konstatáltam, hogy barátnőmön keresztül sokkal közelebb kerültem a saját puncimhoz és elkezdtem szeretni, szépnek látni azt.

86625475_90414775dc.jpg

Fotó: vobios @ FlickR

Ha szeretnéd te is szépnek látni, és elfogadással, szeretettel kezelni a puncid, nem kell egy másik lánnyal szexelned, hanem csatlakozhatsz a Talád meg a gyönyöröd online programomhoz, amiből ingyenes ízelítőt is kérhetsz!

Már most látszik, hogy a ma reggeli terápia Hoppál Borinál nagyon is megérte az árát: szépen visszarántott a rendes kerékvágásba, a jelenbe, magamba.

Legjobban talán a csókban mérhető, hogy jelen vagyok-e a testemben. Ha igen, akkor beszippant a csók. Benne vagyok, felnyögök, nem akarom abbahagyni, felizgulok, elsüllyedek, sosem elég. 

– Üdv újra itthon, Lilikém – mondta a Testem. – Már nagyon hiányoztál!
– Ó, Te is nekem, hidd el! – öleltem át szeretettel. Megsimogattam és nyomtam egy puszit a homlokomra. – Jó újra itthon!

Visszagöngyöltem, hogy valószínűleg másik pasival való randim óta volt egy beakadásom, ami jó egy hónapja történt már. Megrémültem tőle. Első randi volt, minden nagyon jól alakult, beszélgettünk, ettünk, néztük a folyót, aztán feljött hozzám. Letolta a nadrágját, s én pánikba estem a méretei láttán

– Tejóég! Hogy fog ez beférni?!? – sápadt el a Testem.
– Tuti, hogy nem fog menni. – válaszolt az agyam. – Ez tuti. Pedig mások mennyire értékelnék ezt a méretet. Ez egy főnyeremény, s te nem tudod értékelni?!? Hisz minden nő és férfi ekkora szerszámra vágyik, te pedig nem örülsz? Milyen nő vagy te? S különben is, egy ilyen tapasztalt, ekkora étvággyal rendelkező kannak te tutira nem tudsz megfelelni. Te, a kis tapasztalatlan kislány, aki még csak a vágyaival sincs tisztába.
– Nézd meg, most sem kívánod rendesen, pedig kéne!

És persze nem is működött. Nem voltam jelen, elkalandoztak a gondolataim, nem élveztem, sőt fájt. 

És aztán ezt a gondolatot, hogy most nem álltam készen, hogy vinnyogva, fülét-farkát behúzva elmenekült otthonról a vágy belőlem, szépen általánosítottam. Gyorsan töröltem minden csodálatos élményt az elmúlt egy hónapból.

– Ez most már tutira így lesz. Örökké! – szögezte le magabiztosan az agyam. – Hisz régen sem ment. Most sem tudtál helytállni, most sem feleltél meg. Megbuktál. Sikertelen voltál, kudarcot vallottál. Mint máskor is. Tutira így lesz legközelebb is. A legbölcsebb, ha innentől inkább be sem engedünk más pasikat az életünkbe. Hisz ha vele sem ment, akkor mással sem fog. – Én pedig elhittem mindezt az agyamnak.

Ma a “nem megy a szex” gondolaton Byron Katie Négy kérdésének segítségével. (Csak ajánlani tudom Bori novemberi képzését erről a módszerről!) Instant gyógyír: már napközben éreztem, hogy visszatértem a testembe, ahogy a tollamat szopogatva elkalandoztak a gondolataim pasim felé, s felizgultam.

Mert persze, hogy megy! Számtalan példa bizonyítja ezt az elmúlt hetekből. Az is, hogy kiderült, hogy a testem sokszor nagyon is készen áll, csak az agyammal nem kommunikálnak. Kéne nekik egy jó kis kapcsolatrendezés. Ahogy pasim mondta ma: “a puncid nagyon is tudja, mi a dolga, csak a hasadnál van egy elakadás”.

 

 

 

Fotó:  Dhaval Shreyas @ FlickR

Rendszeresen visszaköszönnek az életembe az intim fertőzések, amit általában gombaként diagnosztizál a nőgyógyász, ha egyáltalán elmegyek hozzá, mert ennyiszer bizony nincs is kedvem elmenni.

Emlékszem még 17-18 éves koromra, mikor a pasim szexelni akart, de nemhogy nem kívántam őt, de még annyira viszkettem is hozzá, hogy esélytelen volt, hogy élvezzem. Sokszor paráztam elmondani is.Máskor elmondtam, de nem izgatta, hisz dugni akart. Nem is volt rá példa (vagy nem említették), hogy valaki elkapta volna.

Elkezdtem rendszeresen intim szappant használni, ami valamennyire segített, de a vegyszermentes életmódommal elengedtem ezeket a szereket. Meg azért is, mert úgy gondoltam, nem is igazán azzal függ össze, hogy milyen baktériumok kerülnek a hüvelyembe, hanem hogy milyen szexuális élmények érnek. Ha valami sikertelenséget éltem meg, nagy valószínűséggel következett védekező válaszként egy vírus: a felmentés a szexre.

Ez persze egyáltalán nem tuti és nem is túl ésszerű a testemtől, hisz legtöbbször úgysem mondok nemet emiatt sem a szexre. De ezt nem tudtam mindez idáig elmondani a tudatalattimnak.

Kb. egy hónapja együtt voltam egy pasival, aki mellett újra beparáztam. Egyrészt a direktségétől (picinek, kevésnek éreztem magam mellette), másrészt a hatalmas farkától. Paráztam, ami mellett nyilván nem tudtam úgy élvezni a szexet és bumm, már jött is utána egyből a gombás fertőzés.

Ezúttal úgy döntöttem, magamba nézek és elindulok szembeszállni ezzel a félelemmel. Nem sokáig jutottam, s talán ezért is egy hónappal később visszatért a fertőzés. Pont amikor megint nem volt annyira jó, valamiért csökkent a libidóm.

Persze az is lehet, hogy azért csökkent a libidóm, mert már bennem volt ez a gombás fertőzés. Mert a betegség megterhelte a testem. Lehet, emiatt is éreztem, hogy újra eltűnőben van a vágy.

Most még a pasim is elkapta, úgy fest. Talált valami kiütéseket magán. Közben beteg, fáj a torka is, azaz legyengült az immunrendszere, ami a nőgyógyász szerint összefügg: elszaporodnak a gombák. Ő egy-két kenegetés után tünetmentes lett, én viszont egyáltalán nem. Szerencsére nap közben nem kapok viszketést, de amikor tegnap szexeltünk, szinte semmi izgalmat nem éreztem. Először az ujját dugta belém, ujjazott, masszírozott, s kisvártatva jelezte, hogy érzi, ahogy nedvesedek. Nagyon meglepődtem! Hogy lehet az, hogy nedvesedek, ha nem is okoz gyönyört, amit csinál, hisz csak azt érzem, kapargatja a gombaréteget, ami ugyan jóleső vakargatás, de nem szexuális élvezet?

Reggel megint csak ismétlődött a sztori: nem kívántam, tudtam, hogy még mindig háború dúl a puncimban, de szerettem volna örömet okozni neki. Nem kikényszerítette, nem magamra erőltettem, hanem őszintén örömet akartam adni neki, mély szeretetből. Nem éreztem, hogy kívánnám, hogy fel lennék izgulva. Elkapta a nyakam, s mindenféle előjáték nélkül (nem volt idő) belém hatolt hátulról. Rejtély, hogy lehet az, hogy teljesen készen álltam a befogadására.

Nem, most sem élveztem a behatolást. Viszont élveztem azt, ahogy markolássza a mellem, ahogy megragadja a nyakam, ahogy morog, dorombol, ahogy mocskos dolgokat mondunk egymásnak. Teljes beleéléssel tudtam dicsérni kemény farkát, s könyörögni, hogy húzzon magára. Nem testben, hanem agyban és szívben élveztem az együttlétet.

Ma találkoztam a másik pasival. Egyszer voltunk együtt, az is már jó pár hete. Nagyon jól éreztem magam vele, de a szex az nem volt egy sikersztori, de ezt majd később.

Felbukkant, jött, átölelt. Nagyon jó illata volt, kedves volt és gondoskodó. Nagyon jól éreztem magam a közelében, bújtam, mint egy kiscica, simogattuk egymás kezét. Hazahozott kocsival – én azt hittem, hogy csak hazahoz, de ő leparkolt. Én pedig elköszöntem. Jó volt, hogy simán tudtam neki nemet mondani, nem paráztam emiatt. Szépen, nyíltan kommunikáltam:
– Én most elköszönök.
– De miért?
– Fáradt vagyok.
– Pedig én kívántalak.
– Sajnálom. Nekem most nem olyan a hangulatom. Meg el is kaptam valami gombás fertőzést.
– Szegényke! – törődően végigsimítja az arcom. Nem mondtam, hogy szerintem tőle kaptam a fertőzést. Legalább is azóta van, mióta vele voltam.
– Nem nagy ügy, csak picit kellemetlen.
– Igen, úgy nem lehet az igazi.

Azzal kaptam egy szájra puszit és már ment is.

Minimális vágyat sem éreztem, csak arra vágytam, hogy cirógassanak, óvjanak. Neki pont ilyen volt az ölelése, de valahogy nem lett elég. Bezártam magam mögött a bejárati ajtót és elkezdett fájni a szívem. Sajnáltam, hogy mégsem a pasimnál alszom. Még pont elcsíptem telefonon, ő is kicsit nyafka ezen a héten, mint én. Megírtam neki, hogy hiányzik, pedig valószínűleg nem is ő hiányzik most, hanem valami.

– Csókok mindenhová… – írta – és nyalás. – És én most nem tudtam belemenni ebbe a játékba. Nem akartam színlelni még írásban sem. Egyszerűen semmi szexuális étvágyam nincs.

Bárcsak azt mondaná nekem valaki, hogy ez normális! Hogy ez nem azt jelenti, hogy újra elvesztem azt, amit már megtaláltam, hogy újra kiveszik belőlem a vágy, hanem egyszerűen most egy kicsit pihen!

Ugye visszajön? Szeretem, ha itt van velem. És hiányzik. Igen, a vágy hiányzik és valószínűleg ez a bajom.

3986188769_f497e27af1_z.jpg

Fotó: Helga Weber @ FlickR

Felkaptam a fejem egy blogbejegyzésre, s nagyon megörültem: “De jó, itt végre megmondják a tutit!” Sajnos nem így lett, viszont izgalmas kérdéseket dobott be.

Bizony velem nagyon is előfordult, hogy szex közben nem a szexre gondoltam. Ehelyett inkább minden másra. És leginkább mindig. Tökéletesen tudatában voltam annak, mi történik bennem: elkalandozik a figyelmem, mindenhol járok, csak ott nem, ahol vagyok: e-maileket válaszolok meg, bevásárlólistát tervezek, múltbeli eseményeket élek át, vagy jövőbeli dolgok miatt aggódom. Mindeközben az én testem ott van egyedül, azazhogy a pasival ugyan, de gazdátlanul. Nincs benne senki. Gondolhatjátok, mennyire élvezem így a szexet. Segítek: semennyire.

Ilyen esetekben teljesen érzéketlen vagyok. Mintha minden receptorom bezárt volna. Olyan, mint a fogorvosnál: érzem, hogy matat a számban, de nem fáj. Itt is érezem, hogy van valami a puncimban, de nem élvezem.

Amikor erre ráeszméltem, elkezdtem utálni is magam érte. Haragudtam magamra, hogy nem vagyok képes ott lenni, amikor szegény pasi hogy igyekszik. Nyal lelkesen, én meg ott sem vagyok. Nem értékelem. Nem tisztelem, nem becsülöm meg. Ostoroztam magam, ami szintén nem fokozta a szexualitást. (Tudom, van az az ostor, ami fokozza…)

Fogalmam sem volt, hogyan tudnék ebből kilépni. Pedig bizony, nagyon akartam és nagyon igyekeztem.

Még most sem tudom, mi a megoldás. Egy dolgot találtam: ha valami szokatlan történik, valami extra inger ér. Az első ilyen élmény volt, mikor úgy kezdett el játszani velem a pasi, hogy én épp telefonáltam. Emellett már nem volt kapacitásom arra, hogy még el is kalandozzak, s hirtelen elkezdtem élvezni. Én lepődtem meg a legjobban, hogy ez történik velem, hogy erre képes vagyok.

Mostani pasinak is talán az a titka, hogy (számomra) szokatlan viselkedésével kizökkentett. Belerántott a jelenbe. Morgott, lihegett: hallható volt a jelenléte és az élvezete. Beszél hozzám és engem is megtanított beszélni.

Pillanatnyilag ez az egyetlen módszer, amit tudatosan alkalmazni tudok, ha elkalandoznék: elkezdek beszélni, szexi, mocskos dolgokat mondani. Remélem, még találok (javasoltok) másokat is.

Van még, aki így volt ezzel, mint én?

4497123711_2d8736521d_z.jpg

Fotó:  ethanhickerson @ FlickR

Este nagyon rosszul lettem, teljesen felpüffedt a hasam, ahogy szokott időnként. Egy nagy lufi akart kitörni belőlem, ami szúrt, hasított. Így telt az egész este, s még akkor is tartott, mikor az ágyba kerültünk. Rosszul voltam, féltem, ha meghajlik a testem, elhányom magam. De közben tudtam, hogy a pasim vágyik rám, kíván. Tudtam, hogy jó szokott lenni együtt. Mégis hányingerem volt a mozgás gondolatára is.

Még korábban a fülébe súgtam, hogy ne lepődjön meg, ha majd egy punci kerül az arcába váratlanul. Közös viccünk ez, amit nem felejtett el. Itthon egyből elkapott és a mellkasára ültetett, miközben nekem két dolog járt a fejemben:
1. Ezt én most így nem tudom annyira élvezni, nem megy (visszatérő gondolat ez nálam).
2. Wow, ahogy befeszítem a hasizmomat, nem is fáj a gyomrom. Beigazolódott, amit sejtettünk: a szex gyógyít.

Aztán megdugott. Azért is mondom így, mert elég egyoldalú volt a dolog. Bár én nem éreztem magam rosszul, nem fájt, nem volt kellemetlen, de gyakorlatilag alig éreztem bármiféle kéjt. Egyszerűen beengedtem, hagytam, hogy élvezze a testem. Lehet, ez volt, ami visszarepített a vámpír kishúgomhoz. Az, hogy valami hasonlót éltem meg, mint régen mindig. “Meg akarom adni a másiknak az élvezetet, mert szeretem.” Magamnak is meg szeretném adni, de az nem megy, így legalább a fél sikert el akarom érni.

Kicsit színleltem is. Úgy tettem, mint aki élvezi. Paradox mód a játékot viszont már élveztem is. Mocskos, szexi dolgokat mondtam neki, ami ugyan nem tüzelt fel igazán, de legalább a jelenben tartott.

Végül, kisebb viszontagságok után elélvezett. Bár utána beszélgettünk, s azt mondta, amit hallani akartam, azért tutira nehezített terep volt neki is, hogy az én élvezetem nem volt jelen. Szomorúan mondtam neki, hogy nem voltam igazán a topon. Tényleg bántott. Megijesztett, hogy újra elvesztettem azt, amit végre megtaláltam, hogy újra visszaesek oda, ahol voltam, s nem fogom tudni élvezni a szexet. Szomorú voltam és csalódott – magamban. Közben mindennek a tetejében mélyen még ott lapult bennem az is, hogy nem voltam jó kislány, nem tudtam megadni neki, amit meg kell. Nem feleltem meg a saját elvárásaimnak. Bár kívülről durvának hangozhat, de ő a legcsodálatosabb választ adta nekem:
– Részemről nem volt gond. A lényeg, hogy add oda magad nekem, s az már nekem jó. Az sem zavar, ha alszol közben, csak benned lehessek.

Ez persze így sarkított és úgy tűnhet, mintha egy eszköznek tekintene engem, de igazából felszabadítóak voltak a mondatai. Felmentettek a megfelelési kényszer, a teljesítménykényszer, a kudarc alól. Azt mondta ezzel, hogy csak magammal van elszámolni valóm, vele nem. Az ő öröme, az ő boldogsága nem függhet tőlem. Azt csak ő tudja megadni magának.

Hajnalban megébredtünk, ő pedig elkezdett simogatni. Még mindig velem volt a hányinger és a félelem, hogy újra nem fog menni. Összeszedtem minden bátorságom, s megkérdeztem, lehet-e nemet mondani a szexre. Tudtam a válaszát, hogy lehet, persze, de magamnak nem tudtam megadni ezt a választ. Nem lehet, mert

  • Megígértem neki, hogy bármikor belém dughatja a farkát, amikor csak akarja. Mindezt abban a nagy örömömben tettem, hogy ráeszméltem: végre élvezem a szexet, sőt vele mindig élvezem. = Becsaptam, nem tartottam meg az ígéretem.
  • Nemrég sorolta, miket szeret bennem. Ezek között szerepelt az is, hogy rajta vagyok a szexen. Félek, hogy ha kiderül, hogy ez mégsem igaz, kiábrándul belőlem.
  • Az akarok lenni, aki rajta van a szexen. Félek, hogy kiábrándulok magamból.
  • Ez azt jelenti, hogy megfutamodtam. Azt mondtam, szeretnék szembenézni a félelmeimmel és utánuk eredni. Ha nemet mondok, azzal maradok a komfort zónámban, ami ráadásul nem is komfortos.

De én nemet mondtam, s visszaaludtunk.

Reggel aztán újra odadugtam a popsimat hozzá, ami mindig felizgatja, s nagy megkönnyebbülésemre (talán vámpír kishúgomnak köszönhetően) újra izgalmat adott az, ahogy hátulról belém hatolt néhány percre. Úgy, ahogy a legjobban szeretem.

Nincs gond. Nincs minden veszve. Mosolyogva indulhatok neki a napnak.

girl-850117_1920.jpg

Fotó: Pixabay