Nem tudom, létezik-e az a nő, aki szépnek tartja a punciját. Most komolyan, mi ezen olyan gyönyörű? Gondolom, a pasik sem az esztétikája miatt vannak oda érte, hanem mert jó emlékek kötik hozzá. Mert olyan átkozottul jó érzéseket ad neki.
Ezen a videón nőket szembesítették a nemi szervükről készült fotóval:
A férfiak anális izgatása hetero körökben tabu. Gyakorlatilag imádják azzal rémisztgetni a srácokat, hogy „majd jól seggbe talál egy meleg csávó”, pedig ha tudnák, micsoda gyönyöröket tud okozni a fogadó félnek is a végbél izgatása! Tulajdonképpen simán lehet, hogy ezt nagyon jól tudják azok is, akik a leghangosabban viccelődnek és ezzel akarják leplezni a dolgot…
Volt olyan pasim, akit az őrületbe lehetett kergetni már a gondolattal is! Imádtam azzal szekálni, hogy végigsimítottam a vágáson a fenekén: egyből teljes erővel összeszorította a farpofáit és egy hatalmasat ugrott! Jobb volt, mint csiklandozni!
Szerencsére később megérkeztek az életembe azok a férfiak is, akik már tudatosabban álltak a szexhez és (talán ebből következően) nyitottabbak voltak a kísérletezésre. Mikor az ágyukba kerültem, már tudták: szeretik, ha simogatják a gátjukat (a herék és a végbél közötti részt), esetleg már arra is képesek voltak, hogy beengedjenek egy ujjat az ánuszukba.
A cikk folytatása a Blikkben.
Fotó: Pixabay
– Wow, a többi fekete férfi is ilyen sokáig bírja? – kérdeztem Eric-től.
– Fogalmam sincs.
Eltátottam a számat. Ezek szerint ő nem beszélget a haverokkal szexről. Hozzáteszem, én sem tettem 31 éves koromig, de mindig azt hittem, legalább a srácok kitárgyalják ezt!
Meg is látszott a tapasztalatlanságán, s ez elszomorított, hisz rájöttem: csak annyit tud a szexről, amit magától kitalált, vagy amit a barátnőitől tanult. Ahol internet és TV sincs, ott pornó sincs, ha pedig sem a haverokkal nem osztják meg a tapasztalataikat, sem a szülőktől nem tanulnak erről, akkor mégis honnan tennék?
Folytatás a Blikkben…
A kép forrása itt.
Meg kell állni, elővenni a gumit, kicsomagolni. Mindig béna vagyok a feltépésében. Elkezdem felhúzni, totál szerencsétlennek érzem magam, pedig már sokszor csináltam. Egyáltalán nem érzem szexinek, amit csinálok. Kiveszi a kezemből, befejezi a felgörgetést, én pedig még kisebbre zsugorodom, mert ez a mozdulat azt kommunikálja nekem: ügyetlen vagyok, nem jól csináltam.
Mindketten megakadtunk, nehezen zökkenünk vissza. A farka megpuhul, a puncim kiszárad. Elkezdem szopni, de fúj, annyira borzasztó azt a poros ízű gumit szopni! Erőt veszek magamon.
Hiába nyálaztam be, még mindig száraznak érzem, mikor a puncimhoz ér. Most rajtam a sor: minden síkosítást nekem kell biztosítani.
A pasik sokszor mondják, nem megy nekik óvszerrel. (Korábbi írásom itt.) Nem éreznek semmit. Mások örülnek, hogy így tovább bírják.
Én sokáig nem éreztem semmi különbséget a hüvelyemben. Ugyanolyan nehéz volt élvezni a behatolást gumival, mint nélküle. Csukott szemmel meg sem tudtam volna mondani, van-e óvszer a puncimban.
Sokat fejlődtem, egyre tudatosabb a puncim. Egyre több mindent tudok érezni és élvezni. Ezek közé tartozik az óvszer is: elkezdtem érezni a redőit, az anyagát a hüvelyemmel. És elkezdek oda jutni, hogy én se szeressem az óvszert.
Mintha valami bűntudat társulna ahhoz, hogy óvszert húzok a pasira. Mintha ketrecbe zárnám, kényszeríteném. Mintha ráerőszakolnám. Mintha azt mondanám: védenem kell magam tőled, veszélyt jelentesz számomra. Nincs benne szeretet-érzés.
Az óvszer pénzbe kerül és hulladékot teremt. Pazarlás-érzetet kelt.
Szeretem a csupasz farkát érezni magamban. A síkos, meztelen péniszt. Szeretem, hogy bármikor belém dughatja akár csak egy kicsit is, s nem kell előkészülni.
A kép forrása itt.
Megcsókolt, s megcsapta az illat az orrom. Épp akkor fejezte be a nyalást. Édes volt az illata, édesen csókoltam hát meg, s akkor hirtelen bevillant: nem volt ez mindig így. Nem szerettem ám mindig a punciszagot, punciízt. Mármint a saját puncim illatát, zamatát.
Emlékszem, sokáig nem értettem, hogy lehet szeretni a nyalást. Borzasztó, savanyú íze van és rossz szaga. Persze ezt csak az ő szája ízén és arca szagán keresztül tudhattam.
Aztán ez változott. Elkezdtem felnőttnek tekinteni a másikat és rábízni, mit csinál. Hagytam, had’ döntse el ő, akar-e nyalni, vagy sem. Igyekeztem bízni benne: majd ő nemet mond, vagy abba hagyja, amikor nem esik neki jól. És láss csodát: amikor már nem bírta, vagy nem volt kedve, szólt, amúgy meg csinálta lelkesen.
Úgy látszik, egyre jobban elfogadom magam, a saját testem és a saját szexualitásom. Vagy egyre jobban szeretem a szexet… Hogy melyik miatt van, azt nem tudom, de megízlett a puncim és megízlett a fasz is.
A kép forrása itt.
Árpi (aki ahogy már kifejtettem, a nyalás mestere) mellett tanultam meg élvezni az orális kényeztetést. Mármint mellette tudtam megengedni magamnak először, hogy tényleg elmerüljek az érzésben. Kéjesen morgott közben, dicsérte a puncim és milliószor elmondta, mennyire imádja nyalogatni, míg végül, szépen lassan elhittem neki.
Hónapokkal később mondta el, hogy volt egy trükkje. (Lányok, itt fogjátok be a fületeket!) Hanyatt feküdt, feje alá gyömöszölte a párnát, a mellkasára ültetett úgy, hogy a puncim az arcára kerüljön, s így nyalt. Így élveztem el először igazán életemben – úgy, hogy azt meg is éltem, észre is vettem, nem csak a puncim csinálta az agyamat kihagyva a buliból.
Elárulom, mi volt ennek a lényege: a kizökkentés. Nem hagyta, hogy hanyatt dőljek és belemerüljek a gondolataimba, amik elterelnek a jelenből, hanem valami újat kért. Mindig valami újat, meglepőt kért, ami kellően lekötötte a figyelmem, s nem hagyott teret a parának.
Kérte azt is mellé, hogy húzzam szét neki a puncimat. Jó, igaz, hogy így jobban hozzáfér a csiklómhoz, de több ez ennél. Én fogtam a nagyajkaimat, én is kaptam egy feladatot, nekem is kellett valamit csinálni, miközben „legálisan” érhettem a puncimhoz. Nem éreztem magam bűnösnek. Sőt, rajtakaptam magam, hogy titokban édes nyomáspontokat találtam a vénuszdombomon, amiket észrevétlenül nyomtam. Leheletnyit mozgattam a nagyajkaimat, néha hozzányomtam a szakállához, vagy lejjebb toltam az egész bőrt, hogy a csiklómat még jobban hozzá nyomjam a nyelvéhez. De mindezt csak úgy, hogy ne vegye észre, s közben azt a kifogást használhattam: „hisz én csak széthúzom neki a puncim, ami néha kicsúszik a kezemből”. Kellett a kifogás, hogy megtegyem az első lépést afelé, hogy megengedjem magamnak azt, hogy magamat is kényeztessem.
Az persze teljesen más (dehogy más!), amikor én a fenekét kényeztetem, míg ő a saját farkát veri. Azt lehet. Másnak könnyen megengedem, hogy magát simogassa, csak magamnak nem.
Most már túlléptem ezen valamennyire. Már merem fokozni a nyalásélményt a saját kezeimmel is és merek (néha) irányítani is. Még nem igazán tudom megmondani, mi esne éppen a legjobban, mire vágyom épp, mert annyira még mindig nem ismerem a testem, de már esetenként tudom kérni, hogy ne hagyja abba.
A kép forrása itt.
Videochat-en beszélgetünk, s ő a farkát simogatja közben. Teljesen hétköznapi jelenet: engem néz, felizgul és elkezdi kényeztetni magát.
Mennyi interpretációja van ennek a jelenetnek, s az én fejemben is mennyi féle sztori tud végigfutni!
„A paraszt! Igazán kivárhatná, amíg befejezzük a beszélgetést és elintézhetné privátban!” – ez ki szokott maradni nálam, de a világban könnyen előfordulhat.
„Nyami! Fú, de izgató! Én sem bírok magammal.” – Ilyen sem volt még, hogy azért nyúltam volna magamhoz, mert a látvány felizgatott volna. Helyette inkább bekapcsol az „Ó, most akkor nekem is kéne„, s kvázi kötelességből csatlakozom hozzá. Pedig vele ellentétben én nem kívántam meg az önkielégítést. Még mindig nem szoktam megkívánni azt. Viszont bár ő nem kéri, én mégis úgy érzem, nekem is illik magamhoz nyúlni.
Néha undorral nézegetem: „Mit mutogatja nekem itt a farkát?” Csendben, magamban drukkolok, hogy inkább az arcát mutassa a kamerába, mert azt sokkal jobban szeretem nézni. Ó, az az élvezkedő arckifejezés! Azt imádom! Bár sokat haladtam a „Szeretem a faszt” mantrának köszönhetően, ott azért még nem tartok, hogy nagyon szívesen nézegetném bárki farkát. Az már előfordult, hogy finomnak gondoltam, de szépnek még nem. Ehhez még fejlődnöm kell. (És szeretném, úgyhogy nézegetem tovább.)
A fenti gondolat párja szokott lenni a „Ó, hogy irigylem! Milyen szép, hogy így szereti kényeztetni a saját testét, szeretgeti önmagát, s közben még szégyenérzete sincs! Teljesen fesztelen. Hogy várom már, hogy én is eljussak ebbe az állapotba!„. Merthogy egyelőre ott tartok, hogy lopva, titokban végig merek simítani a simára gyantáztatott puncimon párszor, s közben tudok örülni annak, milyen fincsi a tapintása.
Tanulási lehetőségnek fogom fel ezeket az alkalmakat. Legutóbb például már megengedtem magamnak, hogy csak nézzem őt, s közben figyeljem a gondolataimat. Mikor kérte, mutassak magamból valamit, megtettem, s arra fókuszáltam, „Ó, milyen klassz, hogy ennyire kívánatosnak tart! Biztos tényleg szép lehetek, ha ennyire odavan a testemért!” Figyelem a reakcióit, igyekszem beleképzelni magam a helyébe, csendben irigykedek, de nem erőltetek magamra semmit. Azt sem, hogy a farkát nézzem, ha az arcát is lehet. Nem KELL néznem. Semmit sem kell. „Önkielégítenem sem kell. Sem vele, sem magamban.” Igen, ez az újabb gondolat, amit meg kéne kérdőjeleznem…
A kép forrása itt.
Dávid szerint nekem van a legszebb puncim a világon, amit sajnos csak nagyon ritkán láthat, ezért rendszeresen kéri, küldjek róla fotót. Szeretem, ezért eleget tettem a kérésének, s ellőttem egy-két képet, majd meglepve tapasztaltam: élvezem.
A tükörben már nézegettem a puncim, de az csak meghatározott helyzetekben lehetséges. Azonban, mikor elkezdtem ezeket a képeket készíteni, s újra, meg újra beléjük botlottam a telefonomon, elcsodálkoztam: egyre jobban tetszett, amit láttam.
Sokféle képet készítettem az elmúlt hetek-hónapok alatt. Van, amin egy kis sivatagi dombságnak tűnik, ahogy csupasz puncim találkozik a combjaimmal. Van, ahol széttárom, van, ahol a tükörben látszódik. Készült kép alulról, felülről, oldalról, sötétben és szikrázó napsütésben, bugyiban és anélkül. Elkezdtem őket szerkesztgetni: megvágtam, filtereket tettem rá, játszottam rajta a színekkel és fényhatásokkal. Egyre jobban tetszett, amit látok. Igen, elkezdtem egyre szebbnek érezni a puncimat. Közelebb került hozzám. Büszkén „becéztem” és büszkén mutogattam.
Igen, egyre jobban megszeretem a puncim. Kezdem elhinni, tényleg szép.
A kép forrása itt.
Hosszú hetekig vártuk a következő találkozót és az első szeretkezést. Izgatott voltam, tele vággyal. Hihetetlen, hogy addig nem esett le nekünk a tantusz: ott a videóhívás lehetősége.
Bevallom, nem ment a beszélgetés. Addigra már annyira vágytam rá, hogy mikor megláttam, csak mosolyogni tudtam és nézni őt. Nem jutottam szóhoz, nem ment a beszéd, nem is volt mit mondanom, csak örültem, kimondhatatlanul örültem a látványának. Hosszan néztük egymást, az elviselhetetlenséget súrolta a helyzet. Aztán elindult a fürdőszobába, megengedte a vizet a kádban és vetkőzni kezdett. Nem gondolkodtam, egyszerűen követtem. Letámasztottam a mosdóra a telefont, megmostam a fogam, miközben ő már a kádban simogatta magát és tovább vigyorgott.
Bizonytalankodtam, azért kezdtem a fogmosással, de aztán én is levetkőztem, s zuhanyozni kezdtem. Nem nagyon érintettem magam, csak mutattam magam neki. Nem vágytam az önkielégítésre, csak arra, hogy lássam őt, és lássam őt nagyon mosolyogni. Márpedig, ahogy meglátta a puncimat, nagyon mosolygott.
Elragadott az arckifejezése, ahogy vágyik rám. Közelről akartam látni, így leültem a kádba, s a puncim felé fordítottam a kamerát. Elkezdtem mosni, s ahogy a vízsugár a csiklómat érte, hirtelen megéreztem azt, amit már annyiszor láttam leírva másoktól…
Környezetvédő vagyok, így nehezen küzdöttem meg a lelkiismeretemmel, hogy folyatom a vizet, de azért csak sikerült elengedni magamat és megengedni magamnak ezt a luxust. És elkezdtem élvezni… Magamhoz érni nem tudtam, ahogy ezt megtettem, fura rossz érzés kerített hatalmába, mintha nem lenne helyes, amit teszek, de a vízsugár az OK volt. Azt „lehetett”.
Egészen addig spricceltem a vizet a puncimra, míg elmentem. Nem volt még ilyen, nem is nagyon volt még orgazmusom saját magam által, de így, a víz és az ő varázsa segített áttörni a falat, amit a tudatos és az ösztön énem közé húztam fel.
Varázslatos volt.
A kép forrása itt.
Kedves Puncikám!
Réges-rég nem találkoztunk már. De hidd el, ez nem azért van, mert nem szeretlek, vagy mert nem vagy fontos! Tudod, az orvos most megtiltotta, hogy beindítsalak. Nehéz ilyen hosszú ideig távol lenni tőled, de tudom, hogy ez most szükséges.
Persze nem igaz, hogy nem gondoltam Rád és nem lestelek meg egyszer sem. Volt ugyan az a pár nap, amikor nagyon beteg voltam, s ami után arra eszméltem rá, hogy napok óta nem is láttalak. Csak leültem pisilni, ami mintha ment volna magától. Tudomást sem vettem Rólad. Szépen lassan a szőr is elhatalmasodott Rajtad, amit csodálkozva figyeltem. Rég láttalak ilyennek.
Elmentem gyantáztatni, de most valahogy máshogy viszonyultam hozzád, mint korábban, amikor selymes, simává varázsolt Téged a kozmetikus. Most olyan volt, mintha idegen lennél. Mintha nem is lennénk összeköttetésben.
Lehet, azért jött most a hüvelygomba, hogy felhívja Rád a figyelmet, ami butaság, hisz már nagyon vártam, hogy újra kinyaljanak, vagy egy fincsi dugásban részesüljünk, de a gomba keresztbe tett. Viszont így tényleg kénytelen voltam Rád figyelni, veled foglalkozni, hisz a viszketés folyamatosan emlékeztetett rá: ott vagy! Kenegettelek, kezelgetlek még most is.
Hiányzol. Szomorúvá tesz, hogy nem élhetünk át annyi csodát, annyi testi örömöt. De ne aggódj, Roninak már a lelkére kötöttem, hogy mindent be kell pótolni! Ragaszkodom hozzá, hogy nyalások hosszú sora következzen!
Alig várom, hogy újra előkerüljön a gésa golyónk, s huncut, cinkos mosollyal járkálunk benne fel-alá a lakásban! Szeretem ezeket a közös titkokat.
Még három nap és újra együtt! Ölellek,
Lili
A kép forrása itt.
A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013 Bankkártya adatai áruházunkhoz nem jutnak el.
