– Köszönöm, hogy megtanítottál izgatni a fenekemet! – hagyta el a számat reggel a mondat, miközben elégedetten mosolyogtam a kéj tengerében fürdőzve. Igen, most már minden bizonnyal volt orgazmusom.
Régen rettegtem attól, hogy a végbélnyílásomhoz érjenek szex közben. Utáltam az érzést, rendre helyreutasítottam a partneremet, ha véletlen nyomást helyezett rá miközben ujjazott.
– A fenekemet ne! – kiáltottam fel.
El sem tudtam képzelni, hogy élvezheti valaki az anális szexet.
Aztán jött az első anális élmény. Ha megkérdez, benne vagyok-e, tutira borzongva nemet mondtam volna, de így, hogy azt hittem, csak kiveri a farkát a popsimra, engedtem, s átadtam magát a nyögdécselésének. Mindeközben „észrevétlenül” addig izgatta a fenekem lukát, míg belém nem hatolt. Eltátottam a számat: jé, ez jó!
Pár hónappal később arra kért, miközben a puncimmal játszadozott, hogy kezdjem el izgatni a fenekemet. Ódzkodtam, de belementem. Elvégre még sosem volt olyan ötlete, ami ne lett volna jó.
Nem azzal volt a problémám, hogy ezt mocskosnak gondolnám, hisz addigra már én is izgattam az ő hátsóját, s imádtam. Attól tartottam, hogy ugyanúgy nem fogok tudni magamnak örömet okozni, mint amikor a puncimat izgatom. Kiderült azonban, hogy míg a csiklóm és a hüvelyem saját magam által történő izgatását valamiért blokkolja az agyam, addig a popsimmal ugyanez nem történt meg: azt nagyon is érzem és nagyon is tudom élvezni. Olyannyira, hogy még most is felizgulok attól, ahogy visszaemlékszem a reggelre: ülök pasi arcán, nyalja a puncimat, én pedig egy ponton elkezdem izgatni a hátsómat teljesen magamtól. Nem azért, mert pasi megkért rá, nem azért, mert irányított, hanem mert ezt kívántam.
