Tag Archive for: szégyen

Gilján János valahol pont az a típus, akit szeretek: elképesztő lendületes és lelkes. Mindig kell, hogy legyen egy hobbija, amiben szakértővé válhat. Amellett, hogy mérnök, egyszerre hobbi-DJ, testépítő, trambulin-oktató és még ki tudja, mi minden. Nem fordulhatott elő, hogy pont az egyik szenvedélyében, a szexben ne keresse a továbbfejlődési lehetőséget!

Jót mosolyogtam rajta: valahol tényleg nagyon komolyan veszi a szexet. De nem úgy, hogy mindig jár az agya közben (mint nekem)! Ő egyszerűen nagyon szeretne benne fejlődni: szeretne többet adni és még nagyobb csodákat megélni. Ezért is vágott bele a multiorgazmus kitanulásába, amiről aztán könyvet is írt.

Amúgy 11 éve van együtt a párjával és ahogy hallgattam a történeteit, nagyon elégedett az aktivitásukkal. Kísérleteznek rendíthetetlenül még most is.

18289739_1586543518025616_45279740_o.jpg

Fotó: Gilján János

Csípem nagyon a hozzáállását: igenis fontos, hogy az intimitást is tanuljuk. Mindig van hova fejlődni. Igenis fontos róla olvasni, beszélgetni, ha már nincs normális szexuális felvilágosítás és nemi életre való felkészítés az iskolákban! Persze, megtanuljuk, hogy működnek a nemi szervek és hogy áll össze fizikailag az aktus, hogyan védekezzünk, de azt, hogy hogyan figyeljünk oda egymás reakcióira, hogyan okozhatunk örömöt, milyen érzéseket kelthet bennünk, arról mélyen hallgatunk, hisz ez „magánügy”. Annyira magánügy, hogy még a párunkkal is nehéz megosztani, ha valami nem tetszik.

Aki beszél a szexről, attól sokszor azt hallom, ő mekkora király az ágyban. Azt már nehezebben osztja meg velem, hogy „úgy elbizonytalanodtam tegnap, mikor kinyaltam a feleségem, mert úgy tűnt, nem élvezi annyira, mint máskor szokta”.

Belekezdtem a múltkor abba, milyen pasival érdemes kezdeni, hát most folytatom: olyannal, akinek fontos, hogy fejlődjön az ágyban is. Nem azért, mert béna, hanem mert mindig van feljebb. Tanulhat felőlem multiorgazmust, vagy tantrát, vagy masszázst, vagy bármi más módszert, a lényeg ugyanaz: legyen benne alázat, igyekezet, ambíció.

Van, hogy csak kézzel elégítjük ki egymást. Van, hogy leszopom, de nincs kedvem lenyelni. És van, hogy óvszer nélkül hatol belém, s a vége előtt kirántja.*

(* Figyelem, ez nem biztonságos védekezés – mi azért csináljuk, mert alapvetően nem bánnánk, ha babánk születne és ezt előre meg is beszéltük!)

A három helyzetben az a közös, hogy valamit kezdeni kell a spermával.

Fotó: Tookapic

Folyik, ragad.

Ráfolyik a lepedőre, eláztatja az ágyat, vagy csak áll tócsában azon a testrészen, ahova kilőtték. Ha megmozdulsz, lecsurog!

Kamaszkoromban tonnaszámra használtuk el a sperma feltörölgetésére a zsebkendőket, ami egyrészt ciki volt: „hogy magyarázom én ki anyámnak, mire fogyott ez a sok zsepi, amikor nem is vagyok náthás”, másrészt rossz érzést is keltett bennem: „mintha valami gusztustalan, tisztátalan dolgot akarnánk eltávolítani”.

Folytatás a Blikkben.

A nagymellényű szaunázók mindig azzal jönnek, hogy bezzeg Nyugat-Európában már senkinek eszébe sem jut fürdőruhát húzni, mikor belép a wellness-be, sőt, ki is zavarják, ha úgy tesz. Nem egészséges a fürdőruha anyagának kipárolgása – világosítanak fel. Meg hát különben is, minek zárnád a tested egy szoros gumidarab börtönébe, mikor szabadon is lenghet a farkad / melled?

Felkészületlenül ért az első.

Nem mintha bármit is magammal kellett volna vinni, hisz épp ez a lényeg: dobj le mindent.

A meztelenkedésre nem voltam felkészülve.

Írásom folytatása a Blikk.hu-n.

 

A kép forrása itt.

– Wow, a többi fekete férfi is ilyen sokáig bírja? – kérdeztem Eric-től.

– Fogalmam sincs.

Eltátottam a számat. Ezek szerint ő nem beszélget a haverokkal szexről. Hozzáteszem, én sem tettem 31 éves koromig, de mindig azt hittem, legalább a srácok kitárgyalják ezt!

Meg is látszott a tapasztalatlanságán, s ez elszomorított, hisz rájöttem: csak annyit tud a szexről, amit magától kitalált, vagy amit a barátnőitől tanult. Ahol internet és TV sincs, ott pornó sincs, ha pedig sem a haverokkal nem osztják meg a tapasztalataikat, sem a szülőktől nem tanulnak erről, akkor mégis honnan tennék?

Folytatás a Blikkben

 

A kép forrása itt.

Kislányként arra tanított anyukám: eszembe ne jusson akárhova is leülni bugyi nélkül, mert könnyen elkaphatok valami fertőzést. A lepedő volt az egyetlen lehetőség, ahova nyugodtan letehettem a popsim, mert az szent terület volt: utcai ruha nem érinthette.

Voltak rémálmaim. Azt álmodtam, hogy bugyi nélkül, meztelenül vagyok, s mindenki engem néz. Alapból nem voltam szégyellős, de mégis azt éreztem, bár én nem bánom, ha bárki meglát, ez másoknak nem oké. Csúnya dolog.

Néha, kánikulában megpróbáltam meztelenül aludni, de újra, meg újra felriadtam arra a rémálomra, hogy valaki bejön a szobába és megbotránkozik. Kénytelen voltam felkelni és felöltözni, mert nem hagyott aludni a tudat.

A közös meztelenkedés törte meg ezt a rémálmot. Ákos a lehető legtermészetesebben közlekedett az albérletben pucéran, sőt még rázta is a farkát. Elámultam: lehet, hogy ez nem mindenkinek jelent problémát? Lehet, nem mindenki prűd a világban? Lehet, hogy van az a társaság, ahol ez lehet?

Én is megpróbáltam: végigsétáltam az otthonán pucéran. Nagyon furcsa érzés volt, de akartam. Meg akartam törni az átkot. Minden egyes alkalommal egyre jobban ment.

A végső áttörést egy csoportszexelős hétvége hozta meg, ahol az egész társaság meztelenül közlekedett a lakásban három napon keresztül. Még a reggelit is pucéran fogyasztottuk el: engem kivéve, aki jókislányként legalább a feneke alá tett egy törölközőt.

A kép forrása itt.

A kamasz fiú nem volt hajlandó odaadni a telefonját, hogy lemásoljam róla a közös képeket. Miért? „Mert nem.”

Bár alig ismerem a fiút, egyből levágtam, mi van a dolog mögött: pornóképek. Reggel is kiszúrtam, hogy állt a farka, majd sokáig bujkált előlünk.

Bár ez nem rólam szól, mégis belevág a blog témájába: szerencsétlen fiú szégyelli, hogy maszturbál. Elbújik, titkolja. Mi meg ugyanúgy titkolózunk: síri csendben csináljuk a szomszéd szobában. Izgulok, hogy ránk nyit, közben meg nem értem, miért lenne az baj. Hülye berögződések. Mit kéne ezen titkolni? Mi ezen a szégyellnivaló? Miért nem lehet vidáman megbeszélni a fiúval, milyen klassz képeket gyűjtött, s megosztani vele a saját kedvenceinket is? Helyette ő szégyenkezik, rejtőzködik, s közben minket is megutál, akik elől „el kell rejtenie” amit csinál. Holott ő csak örömet okoz magának. A tudtára akarom adni, hogy ez a legnagyobb rendben van, hogy örülök neki, sőt még irigylem is, mert én erre nem voltam képes kamaszkoromban. Csak még nem tudom, hogyan tegyem.

De talán nem is kell megmondanom neki. Egyszerűen csak pozitív példát kell mutatni majd a saját gyerekeimnek is. Egyszerűen csak szégyenérzet nélkül kell beszélni a saját szexualitásomról. Örömmel. És nem zavarba jönni a felvilágosításkor, nem méhecskékről beszélni, hanem elmondani, hogy konkrétan mit történik, és a felnőttek ezt bizony imádják, mert nagyon jó érzés.

Fú, jó nehéz lesz majd levetkőzni a keresztény mintákat…

Nem értem a világunkat. Nem értem, mi szégyellnivaló van a szexen. Miért kell titokban csinálni. És azt sem értem, miért kell 18-as karikát tenni a blogomra, mert annak szexuális tartalma van. Pont a 18 alatti kamaszoknak kéne ezt a leginkább olvasniuk, hogy bele se menjenek ezekbe a körökbe, amiket én végigjártam!

A kép forrása itt.

Tisztán emlékszem a dilemmára kamaszkoromból: kivertem a pasim farkát, ő elélvezett, beterítette a hasát a sperma. Ott állt a megoldhatatlan kérdés: mit tegyünk vele? Mit gondolnak majd a szülők? Ha szennyes ruhába kenjük, az anyukánk lesz bosszús mosáskor. Zsepik? Mégis mire fogjuk azt a határtalan zsepi-fogyást. Így megfáztunk?

Nem mintha bárki is tiltotta volna a szexet, csak hát tabu volt. Azazhogy egyszerre volt tabu és elvárás. Nem beszéltünk róla, de a kortársak szóvá tették. Valahogy mindenki tudta, hogy én egy éven át nem adtam oda a szüzességem a szerelmemnek. Azaz: csak itattuk fel a gecit szorgosan papírzsepivel. Vagy ha épp az nem volt, WC papírral. Mintha valami szenny lenne. Egy kolonc volt, púp a hátunkon, amit el kellett tüntetni. Éppenséggel nem undorodtam tőle, csak útban volt. Nem volt mit szeretni benne. És még veszélyes is: teherbe lehet tőle esni. Ergo: félni kell tőle, ahelyett, hogy tisztelnénk életet adni tudó képességéért.

Amikor már saját háztartásom volt, jöhettek a kis türcsik, amit már én magam mostam. Ott lapult a párna alatt, s ha szükség volt rá, előkaptam, s gondosan áttörölgettem a párom péniszét és környékét. Persze mindig a saját kezemmel kezdve. Előbb mindig az én testemről szárítottuk fel, s csak aztán következhetett „ő: aki az egészet okozta”.

Most egészen máshogy fest a helyzet, s szomorú vagyok, hogy ez kamasz korunkban nem jutott eszünkbe. Levi egyszerűen csak szétkente a hasamon. Gyengéden simogatott, kenegetett addig, míg fel nem száradt. És rájöttem: imádom ezt a rituálét! Hol a hasamon, hol a mellemen, hol a hátamon, hol a fenekemen, hol az arcocskámon kenetem szét vele, s mindezt finom gondoskodásnak, édes, lágy masszázsnak élem meg. Szeretve érzem magam közben. A geci közben felhabzik, majd szépen egyenletesen rám szárad, s én huncut mosollyal indulok munkába zuhanyzás nélkül*.

A kép forrása itt.

* Az arcomról azért lemosom, mert ott húzza a bőrt.

– Helló! – köszöntem ma rá mély, búgó hangon egy apám-korú ismerősömre.
– Hú, ez milyen erotikus volt! – csodálkozott rám. Én meg visszacsodálkoztam. Soha semmilyen szexuális gondolatom nem volt vele kapcsolatban, nem akartam elcsábítani. Egyszerűen így bújt elő belőlem a szó.

Miért meséltem el mindezt? Mert megörültem neki, hogy nem jöttem zavarba. Csak elmosolyodtam, s arra gondoltam, ez vicces. De még ha szexinek is tart, még ha fel is izgattam olyasvalakit, akit nem akartam, akkor sincs semmi. Ez az ő dolga.

Egy másik nap elsétáltam egy csapat építőmunkás mellett. Klasszikus jelenet, bárkit megbámulnának így, aki 40 alatti és puncija van. Megint csak nem zavartattam magam. Ha nézni akarnak, nézzenek. Ha tetszem, az azt jelenti, szép vagyok. Sőt! Ha akarom, én is megnézhetem őket! Bevallom, volt is köztük pár egész jóképű roma-legény. Mert mégis mi rossz történhet? Kapok egy ajánlatot. És? Ha nem akarok élni vele, nem élek vele. De továbbmegyek: ha szeretném, akár el is fogadhatnám!

– Persze, a lányoknak könnyű! – szoktam hallani férfiaktól. – Ha egy csaj azt mondja egy pasinak, hogy dugni szeretnék veled, akkor nagy valószínűséggel meg is dugják. Ha viszont egy pasi mondaná ezt egy lánynak, felpofoznák. Nincs egyenlőség. – morogják.

Nem értettem, miért sértődök meg ezen rendszeresen. De végre lett egy gyanúm: az a bajom, hogy ezzel gyakorlatilag „lekurváznak”:
– Hisz ott a bizonyíték – folytatja – számoljuk meg, hány pasival dugtál augusztus óta azzal szemben, hogy én hány nőt kaptam meg.

Felhúztam magam. Azt hallottam ki ebből, hogy én bárkinek odaadnám magam. Hogy én bárkivel lefeküdnék. Aztán elgondolkodtam:
– És akkor mi van? – mondta az új énem. – Akkor mi van, ha bárkivel lefeküdnél? Ha egy pasinak nagy étvágya van, ha több nőt is meg tud hódítani, akkor ő a legnagyobb király. Te is hozzáállhatsz így! Örülj neki, ha kívánatosnak tartanak és örülj neki, ha sok olyan pasit találsz, akit Te is megkívánsz. Örülj neki, ha sok esetben jársz sikerrel, ha könnyű neked. Ne sértésnek vedd, hanem melengesd meg az érzést: milyen jó dolgod van. Klassz csaj vagy és ezt lehet, irigylik tőled, de attól még neked nem kell szégyellned magad, nem kell visszafognod magad. Hülye magyar szokás, hogy nem tudunk büszkék lenni magunkra. Te legyél!

Lehetséges, hogy a „kurvákat” elítéli a többségi társadalom, de az a többségi társadalom problémája. Nekem ettől még nem kell rosszul érezni magam a bőrömben. Ha sok pasival fekszem le (mi a sok?), s ez jó nekem, akkor jó. Ha ezzel senkinek sem ártok, nincs mit szégyellnem rajta.

A kép forrása itt.

Volt időszak, mikor szerettem nagyon passzív lenni az ágyban. Illetve nem igazán szerettem, hanem csak erre voltam képes. Egyszerűen nem igazán vágytam arra, hogy érintsem, kényeztessem a másikat. Csak fogadtam a közeledését, hagytam, hogy szexeljen velem. Eltűrtem. Én nem kívántam sem őt, sem a szexet. A csókot, a bújást, a simogatást igen, de a szeretkezés már ijesztő volt számomra. Csupa kudarcélmény, rossz tapasztalat ért, ami felerősítette bennem a félelmet a szextől. Bár nem adtam fel, próbálkoztam rendíthetetlenül, de a sikerélmény jó sokáig elkerült.

Aztán jött expasi. Ő úgy festett, köszöni, jól megvolt szex nélkül is. Na persze egyáltalán nem bánta, ha volt, de azzal sem volt problémája, ha nem.

Hosszú ideig képtelen voltam hinni neki. Addig csupa olyan pasival volt dolgom, akik konkrétan azt mutatták, szenvednek, ha nem ejakulálhatnak. Márpedig én nem akartam, hogy rossz legyen a szerelmemnek, így együttműködtem. Így jelent meg a kikényszerített szex hosszú időre az életemben.

Expasi mellett elkezdtem biztonságban érezni magam. Kezdtem elhinni, hogy tényleg mondhatok nemet, hogy nem mindig kell, hogy eljussunk a dugásig. Ennek hatására pedig végre eljutottam oda, hogy elkezdtem játszani a farkával. Szeletelte a konyhában a kenyeret és én végigsimítottam a melegítőjén. Élveztem, ahogy dudorodik, s huncutul mosolyogtam hozzá. Mindketten szerettük ezt a játékot. Simogattam fogmosásnál, vasalásnál, TV nézés közben…

Aztán később találkoztam a tükörképemmel. Ez a lány, bár izgalmasnak találta, hogy többes szexben vehet részt és láthatóan élvezte is, összességében jóval kevesebb érintést adott, mint kapott. Nekem már néha úgy tűnt, csak fekszik és hagyja. És elkezdtem aggódni érte:

  • Mi van, ha nem szeretné, hogy lány érintse?
  • Lehet, hogy nem tudja feldolgozni, hogy lánnyal van, s bűnösnek tartja tudat alatt.
  • Vagy csak izgul?
  • Félek, hogy csak belehajszolja magát ebbe a helyzetbe, ahogy én is szoktam. Hogy nem is akarja igazán, hanem inkább azt akarja, hogy akarja a szexet. De ez nem az akaráson múlik.

És hát ha már az aggodalom megjelenik, ott lőttek az élvezetnek. Onnantól nem a saját életemet kezdtem élni (ahogy Hoppál Bori mondaná), hanem az ő vélt problémái miatt paráztam, azokat igyekeztem megjavítani, de nem ment. Az ő fejébe nem tudtam bekúszni, hogy helyre tegyem a dolgokat.

A vége az lett, hogy eltávolodtam tőle. Először megsértődtem, dacból, „csakazértsem” kényeztettem, holott szerettem simogatni a testét, játszadozni a puncijával, majd egyszerűen csak eltávolodtam tőle. Megszűnt szexuálisan vonzónak lenni számomra.

Azt hiszem, nagyon nehezen tud működni egy olyan szexuális kapcsolat, ahol csak az egyik fél mutatja ki a vonzalmát, míg a másik nem.

Sokáig rendszeresen visszatért az a rémálmom, amiben ruha nélkül vagyok nyilvános helyen. Például nincs rajtam se nadrág, se bugyi a vonatállomáson, vagy az osztályteremben. Olyankor zavarban vagyok, szeretnék felöltözni, de nem lehet, nincs ruhám. Állok az emberek között tehetetlenül, szégyenkezve.

Sokféleképpen éltem meg a meztelenséget életem során. Kislányként egyrészes fürdőbugyim volt. Sokat jártunk uszodába, ahol megszoktam, hogy a nők levetkőznek egymás előtt. Nem takargattam magam a tornaöltözőben sem. A fürdőszoba egy közösségi tér volt a családi házunkban: míg az egyikünk fogat mosott, a másik zuhanyzott, a többiek pedig levetkőzve várták a sorukat és beszélgettek közben. Valahogy aztán kamaszkoromban egyszer csak elkezdett zavarni ez a helyzet: főleg apám meztelensége és az, ahogy a nemi szervéhez ér. Undorodtam tőle és megijesztett. Szerencsére mertem jelezni anyunak, aki merte jelezni neki, hogy a lányuknak ez most már nem komfortos.

Szégyellős sosem voltam – inkább csak szembesülni nem szerettem a testemmel. Többször is sztriptízeltem kamaszkoromban, amit még kimondottan élveztem is egészen az azt követő bűntudat megjelenésééig. Az, hogy meztelenül látnak, az OK volt, de amint a tükör előtt kezdtem el nézegetni magam, vagy szexi képeket próbáltam készíteni magamról, rosszul lettem:
– Te jó ég, hogy nézek ki! Jó, a cicim bizonyos szögből szép, de oldalról szinte nem is látszik a kitüremkedő bordáim miatt. Túl nagyok a bordáim, igen. A puncimon nem értem, mi lehetne szép és a hasam is, bár nem túl nagy, de szintén nagyon elnyomja a mellem.

Idén nyáron kaptam egy házi feladatot: minden este 10 percig nézzem magam a tükörben meztelenül. Nem ment. Elsunnyogtam. Néha ex rajtakapott, s bár biztatott, helyeselt, én megijedtem. Éreztem, ez így nincs rendben, itt tényleg dolgom van önmagammal.

Az első randinkon pasi csak félig vetkőztetett le, a sportmelltartómat letolta a hasamig. Az első menet után észrevettem, hogy rajtam maradt a ruhadarab:
OK, ez most egy kihívás! – mondtam magamnak. – Úgy tudom, a félig lerángatott cuccokat szexinek tartják a pasik: hát próbáljuk meg jól érezni magunkat ebben. Hagyjuk úgy: ne vetkőzzünk tovább és ne is öltözzünk fel.

Pasi mindeközben teljesen otthon érezte magát: meztelenül flangált a lakásban, kaját csinált, majd fejébe csapott egy kalapot és furulyázni kellett. Én meg csak lestem: nem tudtam mit kezdeni sem a saját, sem az ő meztelenségével, de közben magamra mosolyogtam:
– Menni fog ez! Nézd meg, milyen jól érzi magát a szintén nem tökéletes testében! Te is meg tudod ezt tanulni idővel!

Jelentem, sikerült! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szépnek, szexinek látom magam és kérem, hogy készítsenek rólam meztelen képet, amit büszkén mutogatok másoknak. Már bírom a naturista szaunát, sőt, kezdem élvezni és mikor egy-egy csoportos alkalom után meztelenül falatozgatunk, elbizonytalanodom: vajon mi ezzel a problémája másoknak?!? Néznek szex közben „kívülállók” és nem jövök zavarba.

Lehet, a rémálmok is ki fognak lépni az életemből?

Fotó: heather buckley @ FlickR