Tag Archive for: szülinap

Hiába tudtam, hogyan kell, mégis nehéz volt kapcsolódnom a testemhez.

Amikor elindítottam az Ébredő Szexualitás blogot, az első bejegyzésem arról szólt, hogy megtanultam önkielégíteni.
Akkor azt hittem, ez egy lezárt történet, „pipa, ezzel meg is volnánk”.

Aztán az évek során újra meg újra szembesültem vele, hogy ez nálam nem ilyen egyszerű menet.

Voltak időszakok, amikor teljesen természetesen jött, és voltak, amikor egyáltalán nem ment. Tudtam gyönyört átélni, amikor az aktuális párommal szeretkeztünk, aztán volt olyan is, mintha megszakadt volna az összeköttetés: semmit sem éreztem.

Amikor Ildikóval együtt vettük fel a Jóni-kurzus oktatóvideóit, újra előjött ez a nehezen-kapcsolódás.

Megint ott volt bennem az a belső nyomás, hogy most valamit éreznem kellene.
Hogy most már „illene” felizgulni, eljutni valami „magasabb szintre”.
Valaminek át kellene törnie.
Látványosan.

És ezzel az állandó elvárással, ezzel a belső hajszolással satuba szorítottam magam.

Ez pontosan azt vette el, amiért az egészet csináltam volna: a kíváncsiságom, a játékosságom, a felszabadultságom.

Ildikóval sokat beszélgettünk erről, amiből ez a mondat olyan volt, mintha végre észrevettem volna egy fényreklámot az autópályán, ami mindig is ott volt:


„Nem kell semmit érezned.
Csak figyeld meg azt, ami van.”


Ez elsőre fura volt.
Addig a pontig mindig azt hittem, hogy a cél az, hogy történjen valami.

Elkezdtem tényleg csak figyelni, és nem követelni magamtól.

És valami apránként mocorogni kezdett bennem.
Mintha újra meghallottam volna a testem hangját.
Távoli volt még, és nehezen kivehető, de egyértelműen beszélt hozzám.

Nem mindig reagált úgy, ahogyan én azt elképzeltem.

De amikor nem ítéltem meg, hanem hagytam, hadd legyen úgy, ahogy van, egyszer csak elindult bennem valami puhaság.
És ez nem feltétlenül gyönyörérzés volt, inkább egyfajta „megvan a kapcsolat”.
Mintha végre szövetségre léptünk volna a testem meg én.

Szóval igen, a Jóni-kurzus nekem nem csak arról szól, hogy keresem a G-pontom, és végre megtalálom (ami amúgy tényleg hatalmas felismerés – meg csodálatos, finom érzés, és tudatosan tudom használni a szexben is).

Hanem arról is, hogy megtanulok jól lenni ott, ahol épp vagyok.
Hogy nem kell mindig éreznem valamit.
Nem kell „produkálnom” az izgalmat, a gyönyört.
Teljesen elég az, ha jelen vagyok.

És ez a felismerés nemcsak az önmagam érintésében változtatott meg valamit, hanem az egész életemben.
Változott az, ahogyan tapasztalok a testemben partnerszex közben, a párkapcsolatomban és tök hétköznapi testi élményeimet is — szóval mintha letöltöttem volna a Lili 2.0 rendszerfrirssítést.

Imádom.

Most lehet azt mondod, hogy „dehát tényleg nem történik semmi, amikor nem érzek”.
Én csak annyit kérdeznék: „biztos ez?”, „tényleg így van?”

Szóval nézzünk a mélyére: ha benned is az a gondolat, hogy nem érzek semmit, akkor itt van pár kérdés, ami segít ennek a mélyére ásni:

Gyönyört nem érzel, vagy semmit sem? 

Vagy inkább úgy fogalmaznál, nem „elég nagy” az élvezet, az izgalmi szint? 

Nem ott érzel valamit, ahol szerinted kellene, hanem máshol? 

Vagy félsz, hogy nem fog sikerülni az orgazmus? Esetleg nem úgy, ahogy szeretnéd?

Figyeld meg, honnan szól ez a hang, ez a mondat.
Melyik testrészed mondja?
És mit üzen még neked?

Engem például ezek a kérdések indítottak el abban, hogy ne teljesítsek, hanem kapcsolódni tudjak az ágyban.

Ezek a gyakorlatok pedig megtanítottak, hogyan tovább lépésről lépésre a testem, konkrétan a puncim és a G-pontom felébresztése felé:
https://ebredoszexualitas.hu/joni-kurzus/
 
A következő bejegyzésekben arról írok majd, miért olyan fontos az önkielégítés mint önismereti út.
Elmesélem, hogyan segíthet abban, hogy a szex ne megfelelésből történjen, hanem felszabadultan.
És még azt is elmondom, hogyan tudsz ebből a kapcsolódásból a párkapcsolatban is új erőt meríteni.


Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

2015 —> 2025

Tíz év alatt az álnéven író szexblogger váratlan index.hu-s berobbanástól —> a szexológusi képzettség megszerzésén át —> az online szexedukációig.

Lelkesen nekifutva onnan, hogy „szexedukáció minél több felnőttnek, szakértőktől”.
Majd egyre elmélyültebben kutatva és dolgova saját online tudásanyagok fejlesztésén.

Megérkezve oda, amit most el sem hiszek:
megszületett valami, ami decemberben felteszi az í-re a pontot.

Konkrétan a kezedben tarthatod majd az eredményét.

És nem állok meg, mert ez az első 10 év csak a bemelegítés volt – a minden porcikát átmozgató, elég alapos fajtából.

Végig ez az üzenet lebegett a szemem előtt és dobogott a mellkasomban:
hogy a szex végre feszültségforrás helyett örömforrás legyen.

Ne kelljen többé szerepet játszani, megfelelni, „hozni a formát”, hanem lehessen benne levegőt venni, ellazulni, kapcsolódni, szárnyalni.

Szeretem ezt a munkát.

Mindazzal együtt, hogy a szex témát bolygatni kockázatos.
Akár a saját önismereti utamra gondolok, akár a szexedukációs tevékenységemre – nem könnyű, egyik sem.

Például azért sem, mert hangzatos lett ma puffogtatni az „engedd el!” meg „lépj már tovább!” mondatokat.

„Csak annyit kell tenned, hogy abbahagyod, nem csinálod tovább azt, ami gátol”.

CSAK – egy apró módosítószócska, lehelet finomsággal odapöttyintve a mondat elejére.

Végülis pont ilyen egyszerű levetkőzni és meghaladni az évtizedes, mélyre bevésődött, reflexes működéseket a szex terén, amiktől szenvedünk. (Vagy azokat, amikről halványlila fogggggalmunk sincs, hogy produkáljuk.)

Csak el kell őket engedni, let it go, nem?

Ja, NEM!
Egy lóóó……pikuládét.

Ha ez olyannyira egyszerű lenne, türelmes pénztárosok csippantgatnák le az árut a futószalagnál, fütyörésző gondnok bácsik söprögetnék a lépcsőházak előtereit, a 7-es busz sofőrjei nem lennének sűrű anyázás áldozatai, és bármikor kedélyesen cseveghetnének két megállót a 4-es metró random utasai.

Kisimultabb és biztonságosabb érzés lenne egy ilyen világban élni, az biztos.

Szóval egyáltalán nem megy csettintésre, hogy olyan emberré váljunk, aki gyönyörrel telve élvezi önmaga és a partnere testét. Azzal a hétköznapi természetességgel, mint ahogy a szombat reggeli nyújtózkodást az összegyűrt ágyban.

De.

Viszont.

Mindemellett.

Az a tapasztalatom magammal és kliensekkel is, hogy kis lépésekre osztva, biztonságos közegben tanulva, rendszeresen fókuszálva a témára messzire el lehet jutni:
szégyennel terhelt és vágyhiányos szexuális életből kiindulva is lehet részünk felszabadult és örömteli szeretkezésekben.

Újra.
Vagy életünkben először.
Ki honnan indul.

Azért választottam a szexről való oktatás formájának az online előadásokat és kurzusokat, mert itt pont a szexuális életed azon összetevőit kezdheted el felszámolni, amelyek napi szinten bosszúságot vagy akár fájdalmat okoznak.

Az online tér anonimitást ad, ami segít elindulni – először akár csak hallgatni a témáról anélkül, hogy bárki tudná rólad, hogy ezzel foglalkozol. Ez biztonságot ad.

A módszertannal, amit pedig ezalatt az évtized alatt kifejlesztettem, lépésről lépésre tudsz tanulni a szexről – olyan tempóban venni a lépcsőfokokat, ahogy neked most belefér és befogadható.

És NE hidd el nekem.
Próbáld ki te magad!

Csak meghallgatod a tudásanyagaimat, és figyeled, ahogyan finoman megmozdulnak a benned lévő ösztönös és megtanult dolgaid a szexszel kapcsolatban.

Ezek a kurzusok nem terápiás ülések – mégis olyan hatással bírnak, amiket sokan terápiában szoktak megélni.

A tartalmaim önismereti folyamatokat indítanak be.

  • Felismeréseket, megértéseket hoznak, például arról, miért került takaréklángra a libidó.
  • Átkereteznek korábbi élményeket, élethelyzeteket, például amikor nehéz volt kapcsolódni a partnerhez, vagy amikor épp jól működött a szex, csak nem tudni miért.
  • Csökkentik a szégyenérzetet, a szorongást, amit valaki mondjuk a saját teste vagy az orális szex iránt érez.
  • És igen gyakran javítják a párkapcsolaton belüli kommunikációt is.

Nem vagyok gyógyító.

Amit tudok adni, azok eszközök ahhoz, hogy értő és érző módon figyelj magadra és a partneredre.

Amikor pedig megtörténik, hogy így kapcsolódsz, először magadhoz, aztán a másik félhez is, annak sokszor nagyon mély, felszabadító hatása van.

Ha ilyen figyelemmel olvasod a következő kérdéseket is, öledbe hullhatnak újabb értékes felismerések.
Kincsvadászatra fel:

Neked mi az a mai szexuális életedből, amire a 10 évvel ezelőtti önmagad még csak vágyakozott? Van ilyen?

Ha most visszanézel az elmúlt éveidre, mi az, ami benned már ébredni kezdett?
Mi az, amit szeretnél, ha a következő évben végre felszabadulna benned?

Kíváncsi vagyok a célodra, mesélj!
Ha megírod nekem válaszüzenetben, azzal még jobban nyomatékosítod saját magad számára is, amit kitűzöl.

Én ha valamit megtanultam az elmúlt 10 évből, az az, hogy a szexuális felszabadulás nem luxus, hanem egyfajta otthonosság a testünkben.
Enélkül konkrétan fárasztó és sivár élni.

Az otthonosság révén sokkal könnyebb kapcsolódni, szeretni és gyönyört átélni.

Köszönöm, hogy veled ünnepelhettem a 10. születésnapom, mint zászlóvivő a felszabadult szexualitásért. 

Már készülök a következő levelekkel, amikben a szem sem marad szárazon.
Aztán lapozunk egy jóóóóó nagyot, mert mindjárt itt a december meg az év vége, és jól meg foglak lepni.
A virtuális konfetti ágyú már a csapatom mapparendszerében várakozik betöltve. 🙂

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Álmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd ez lesz a hivatásom.

Annó csak írni akartam.
Megérteni magamat, a testemet, a vágyamat.
Megfogalmazni azt, amit szerintem mi nők rengetegen érzünk, de nem mondunk ki.

Nem mertem volna a saját nevemen, ezért választottam egy művésznevet.

Ez így biztonságos volt.
De közben kinyitott egy új “játszóteret” is.

Mint egy színházi vagy filmbéli karakternél – arra az időre, amíg írtam, belebújhattam egy “másik nő bőrébe”.
Önmagam sokkal szókimondóbb, bátrabb, a szex témáját lelkesen napirendre tűző, szabad nő bőrébe.

Aztán ahogy konkrétan ömleni kezdtek a visszajezések az olvasóktól, felkapcsolták bennem a villanyt: 

“Szeretnék úgy írni, hogy mindennek szakmai alapja is legyen.
Szeretnék nem csak a megéléseimmel, hanem a megszerzett tudásommal és majd a szakértelmemmel is direktben tenni másokért.
Közelebb segíteni őket is a saját testükhöz, vágyaikhoz, önazonosságukhoz.”

Először művészetterapeutává képeztem magam.

Aztán elvégeztem egy amerikai szexológus képzést, ami rakétát tett a hátsóm alá:
tudományt, pszichológiát és mély emberismeretet adott.

Dr. Patti és csapata fantasztikus mentorként terelgetett a kérdezéstechnikam és az értő figyelem gyakorlásában, meg a sokszínű szexualitás lélektani térképeinek olvasásában is.
Elképesztően hálás vagyok neki, valami vér profi ez a képzés.
(Meleg szívvel ajánlom neked is. Ha vannak hozzám hasonló világmegváltó ambícióid és szexológusi babérokra törnél, ide kattints.)

Kutatási területemmé vált az, hogyan juthatnék el a felszabadult szexhez, és hogyan segíthetnék másoknak is ebben. 

Ennek az egész útkeresésnek a fejlődéstörténete a nyilvánosság szeme előtt zajlott le.

Ha az kezdetek óta követtél, akkor láthattad, hogy rengeteg interjút készítettem a YouTube-csatornámon.
A saját szexuális működésem „kiteregetése” mentén továbbléptem egy szintet: szakemberekkel készítettem beszélgetéseket.

Úgy éreztem, rengeteget kell még tanulnom, ezért inkább kérdeztem és figyeltem.

Aztán jöttek az “Őszintén a szexről” beszélgetős estek, az élő előadások rendezvényeken és fesztiválokon, a szexuális önismereti táborok remek társaságokkal és elmélyült munkával.

Elkezdtem én magam is a szexuális útkeresőket terelgetni, inspirálni.
Mindig is abban rejlett az erőm, hogy „egy vagyok közületek, nem a magas lóról beszélek”.

Megjelentek az első online kurzusaim, és közben sok-sok szexedukációs cikket is rendeltek tőlem különféle magazinok.

Interjúk készültek velem, tévében szerepeltem.

És a „hírnévvel” járó kényelmetlenséges is elértek: TikTok ismertség, utcán összesúgások, zavarban lévő emberek esetlen beszólásai…
Szerencsére a csapatommal való munka fényében ezek az árnyékok szépen zsugorodni kezdtek.

A családi életem is stabil bástyaként átvészelt minden földrengéstesztet.

Mint a YouTube csatornám letiltása, többször is.
A hamis PoliLili profilok által terjesztettek téves infókat, ami a hitelességemet rontotta.
Illetéktelenül használták a fotóimat pornóhirdetésekhez.
A becsmérlő és rosszmájú kommentek záporoztak a Facebookon és más platformokon is, amikkel a külsőmet, a szexualitásomat, a szakmaiságomat firtatták…

Dehát ez már csak ilyen…
Könnyű az éteren keresztül kígyót-békát kiabálni.

Sokan nem látják az EMBERt az Ébredő Szexualitás mögött.

De te, aki a bejegyzéseimet is olvasod, neked megmutatom a teljes képet.

Már rég nem bújok a „PoliLili” név mögé tabudöntögető szexnaplóírással.
Ez az álnév már rég nem egy fedősztori, egy név a polgárim helyett, hanem egy hang.

Egy csatorna lett, amin keresztül kapcsolódok és tanítok a nyílt beszédemmel, érzékenyen nyúlva a szex témájához, és erre a bátor és önazonos működésre emberek ezreit, százezreit ösztönzöm.

És most egy olyan csúcspontra ért ez a tevékenységem, amit már alig bírok magamban tartani.
Úgy kell magam hat lóval visszafogni, hogy ne kotyogjam ki, pedig világgákürtölném, hogy:

“KÉÉÉÉÉÉSZ lett, itt van a …….. !!!!!!!!!”

Naaaa, hát azt gondoltad elárulom?


Neeeem, nem lövöm le a poént.


De már annnnnyira nagyon várom, hogy végre megmutathassam neked – te pedig tutira pont ilyen izgatott leszel, mint most én, hogy mikor veheted végre valahára a kezedbe…

De már nem kell olyan sokat várni, ígérem. 🌞

Addig is ezeken kérdéseken elgondolkodhatsz:

Volt olyan felismerésed a szex terén, ami megváltoztatta az életed?

Például olyat tanultál egy baráttól mondjuk egy szexről való beszélgetésben / tapasztalatcserében, amit alig vártál, hogy kipróbálhass?

Vagy átéltél egy szeretkezés során valami olyat, amit addig sosem, és az kinyitott egy új világot számodra?

A következő bejegyzésben elmesélem, hol tartok most, és hogyan fordulok arccal az eljövendő 10-20-30-meglátjuk-hány-év szexológusi pályafutásomnak. 

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Azt mindig is tudtam, hogy gyerekként átlépték a határaimat.
Szexuális értelemben.

Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget:
“Ez nem akkora dolog, végülis csak egy kis apróság történt.”

Nagyon sokáig úgy gondoltam, nincs ez rám hatással úgy istenigazából.

Akkor kezdett valami derengeni, amikor másnak meséltem erről és láttam az arcokon visszatükröződni:
“Te jóóó ég… ez borzasztó.”

Elkerekedett szemek, nehéz sóhajok.

Aztán több mint 20 évvel a történtek után értettem meg, hogy ez az “apróság” alapjaiban határozta meg a működésemet a párkapcsolatban és a hálószobában is.

Nem írok erről részleteket, mert nem a történet a fontos, hanem az, hogy milyen mélyen formálja az életünket, ha nem érezzük biztonságban magunkat a testünkben.

Ha elolvasnád, itt írtam róla részletesebben.

A kutatások szerint minden negyedik nő él át valamilyen formájú gyermekkori szexuális bántalmazást.

Ez nem statisztika, hanem valóság.

Ezek az élmények átalakítják a testtel, vággyal, közelséggel való kapcsolatot.

Sok nő emiatt nem tudja kimondani, mit szeretne az ágyban — mert például gyerekként azt tanulta meg, hogy nem szabad beszélni róla.

Ezért is érzem annyira fontosnak, hogy legyen szó a sebekről és a liliomtiprásról is.

A saját történetemet a szexuális abúzusomról is azért mesélem el, hogy láthasd egy hús-vér példán keresztül, milyen együtt élni az utóhatásaival.
És biztosítalak arról:

normális, hogy akár egy több évtizeddel ezelőtt történt trauma még mindig nagy hatással van a jelen életedre.

Én tapasztalom, a mai napig előjön és be tud kúszni.
Amikor azt érzem, hogy béna vagyok, hogy már megint nem megy – az mind visszavezethető oda, az abúzushoz.

És ezt nem könnyű vagy nem is nagyon lehet hétköznapi logikával összekötni.
(Eleve nem is ezzel a logikával gyártja le az agyunk, hogy a szexuális visszaélésre vagy erőszakra úgy reagál, ahogy.)

Szóval nem azért mondom el az én történetem, hogy bárkit sokkoljak.

Nem.

Inkább azért, hogy végre meg lehessen válni a szégyen terhétől.

Hogy ki lehessen mondani: „nem az én hibám volt, ami történt. Sajnos nem vigyáztak rám, én pedig még nem tudtam magamra vigyázni.”

Azért is hozom szóba a nehézségeket, hogy hozzátegyem azt is:
nem csak a vég nélkül újrafutott körök vannak.
Fájdalmas-dühös könnyek, szomorúság, lemondás, “elromlottam, és nem látom, hogyan lesz ez valaha is jobb.”

Van élet, van vágy és öröm, van kapcsolódás a szexuális abúzus után is.

Szóval az útkeresésem alakult át a hivatásommá.

Miközben próbáltam a szexhez és a saját testemhez fűződő viszonyom megérteni, átírni, új jelentést adni neki.

Mindeközben pedig írtam a blogot.

És egyre többen jeleztek vissza, hogy az, amit a bejegyzéseimben “kimondok”, nekik is segít.

De nem azért, mert ugyanazt élték át, mint én.

A történetem által felismertek valamit a saját csendjükből.
A saját 7 pecsétes titkaik bekopogtattak a hátsó agyukból és figyelmet kértek.

Ezek miatt értettem meg, hogy ez az egész nem csak rólam szól.

Hogy amit tanulok, élek, megfogalmazok, az másoknak dobbantó is lehet.

Kezdőlöketet kaphatnak ahhoz, hogy merjenek továbblépni és egyre felszabadultabban, szégyen és gátlások nélkül járni a saját szexuális életútjukon.

Neked van olyan történeted, amiről sokáig azt hitted, csak fájdalmat hozott, és most már látod, hogy közben erőt, megértést vagy akár új képességeket is adott?

A következő bejegyzésben elmesélem, hogyan találtam meg a szexedukáicóban a hangomat, és hogyan kezdett férfiakról és nőkről, a vágyról és az önazonos szexualitásról szólni.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

A testem egyszerűen nem reagált.

Sokáig volt ez így.

Tudtam, hogy mit kellene tennem.

Elméletben.

Tudtam, hogy hol kellene valamit éreznem.

De amikor megérintettem magam vagy szeretkeztem, semmit nem éreztem.

Mintha egy fal választott volna el önmagamtól.
Mint amikor télen átfagysz a hidegtől… és mintha nem is a te kezed lenne, amit megérintenek.

Volt bennem vágy.

De nem a “szexuális gerjedelem” értelmében.
Nem testi, inkább valami lelki űr.

Hiány.

Vágytam a bizalmas közelségre, a melegségre, az érintésre… csak épp nem jött át.

A testem zárva volt.


Akkor még nem tudtam, hogy ez nem „hibás működés”.
Hanem védekezés.

A testem egyszerűen megtanult lezárni, elnémult, mert már nagyon régen nem élte meg, hogy biztonságban van.
Valahol mélyen megvolt nekem az a tudás, hogy a gyönyör átélésének képessége bennem is ott lakozik, csak valahogy nem érhető el.

“Lélektani okok miatt átmenetileg zárva.”– valami ilyesmit  pillanthatnánk meg a táblán az említett képesség ajtajához érve.

“Hozzáférés megtagadva. Kérem konzultáljon a fejhadiszállással.” – villanna fel a rendszerüzenet, amikor a partnerem a kezét a bugyimba csúsztatja.

Döntöttem.

Elkezdtem fókuszálni erre a gyönyör témára.

Figyelni. 

Napról napra figyelmet szentelni a testnek, az érzéseknek és érzeteknek, a szexről alkotott hiedelmeimnek.


Elkezdtem naplózni, önmegfigyelni, kísérletezni.

Nem teljesítménykényszerből, eredményorientáltan, hanem kíváncsiságból.

Ez lett később a Találd meg a gyönyöröd program alapja.

Egy évnyi, napi szinten végzett önmegfigyelés, rengeteg felismerés, és persze rengeteg türelem.
Nem „technikákat” gyűjtöttem.

Kapcsolódásokat.

Egyrészt mert barátságot kezdtem kötni a testemmel.
Másrészt mert rengeteg féle-fajta terápiás módszert próbáltam ki, hogy tapasztalatot és szakembereket gyűjtsek, amit másoknak is továbbajánlhatok.

Mert ki tudja, ki melyik úton keresztül jut el a felszabadult és önazonos szexuális lényéhez.

Megtanultam ezalatt az intenzív 1 év alatt, hogy ÉREZNI nem egy cél, amit el kell érnem. 

ÉREZNI egy állapot, ami akkor jön, ha végre ott vagyok magamnak.

Ha megvan a kapcsolat saját magammal.

Nem mindig ment.


És akkor még nagyon elegánsan fogalmaztam…
K***a sokszor egyáltalán nem sikerült.


Voltak időszakok, amikor újra meg újra egy szemernyit sem éreztem.

Máskor meg hirtelen túl sokat.
Mit amikor az áthűlt húst hirtelen bedobják a forró olajba.

Már arról is elfeledkeztem, mit tűztem ki vágyott állapotnak, annyira meg tudtam olykor zuhanni vagy összezavarodni.

De abban biztos voltam, hogy csak jelen akarok lenni a testemben.
Megengedni és átélni, hogy az legyen, ami van.

Most is vannak hullámok.

Vannak időszakok, amikor megint nehéz kapcsolódni a testemhez és a vágyaimhoz, érzékelni.

Ma már nem ijedek meg ettől.

Tudom, hogy ez nem visszaesés, hanem a mélyülés jele.
Amikor időt kér a rendszer, hogy beépítse az eddigieket.

“Lassíts!”

És ha megvan, felkészült az újra.
Mehetünk még mélyebbre.

Tudom, hogy ez az út nem csak rólam szól.

Mert minden alkalommal, amikor újra kapcsolódni tudok magamhoz,
valahogy a világhoz is közelebb kerülök.

Hoztam is neked egy tűnődni való kérdést ennek apropóján:

Volt már, hogy újra kellett tanulnod valamit, amit azt hitted, rég tudsz?

Volt már, hogy a tested, a lelked úgy tűnt, elveszíti valamilyen képességét, vagy rájöttél, hogy nem képes valamire?

A következő bejegyzésben arról mesélek, miért tartom ennyire fontosnak, hogy a szexszel kapcsolatban ne csak vágyról, hanem sebekről, csendről és újrakezdésről is beszéljünk.

Mert nekem is innen született a küldetésem és a hivatásom is.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Amikor elindítottam az Ébredő Szexualitás blogot, tele voltam lelkesedéssel.

Rengeteg pozitív visszajelzés jött:
végre valaki nyíltan beszél a szexről.”


Untam és kiakasztott már, hogy ha erről a témáról szó esik, az emberek inkább lehalkítják a hangjukat, elviccelik, vagy szégyenkezve keresnek egy másik témát.

Én viszont azt akartam, hogy végre nevén lehessen nevezni a dolgokat.

Nem akartam virágnyelven beszélni, sem ködösíteni.

Azt akartam, hogy kimondhassunk kertelés nélkül olyanokat, mint: 

punci 

szopás

nyalás 

gyönyör

maszti

És még folytathatnám a sort jóóóó hosszan.

Hogy mindezek kimondása ne legyen bántó, ne legyen sok, hanem természetes.

Azt akartam, hogy a szexualitásról lehessen beszélni úgy, mint az evésről vagy a légzésről.

Az élet természetes részeként.

Csakhogy az elején ez nem mindig sikerült.


A blogomhoz „túl szexi” erotikus képeket választottam illusztrációnak, a videóimban pedig annyira direkt módon fogalmaztam, hogy sokakat “megrémítettem”.
Nem a tartalommal, hanem a közönségesnek ható megfogalmazás miatt.

A fentebbi gondolatom mentén szándékosan köznyelvi kifejezésekkel beszéltem a szexről – csakhogy ezzel a hatás sajnos nem könnyed és emberközeli, hanem útszéli lett. 

Emlékszem, az egyik videómnak az volt a címe, hogy „A szopásról az erdőben.”

Az, ahogyan az erdőben a furulyázásról meséltem, számomra egy mélyen önreflexív, önismereti tartalom volt.

Arról szólt, hogyan fedezem fel kíváncsisággal és nyitottsággal az orális szexet.
A játékosság volt benne a legfontosabb, meg hogy kövessem azt, ami nekem jó, amit éppen az adott pillanatban szívesen teszek.

De sokan meg sem hallották, miről beszélek.

Megálltak a címnél, vagyis a szókimondó mivoltánál — és összerezzentek.
Zavarba jöttek, vagy támadóan és felháborodottan reagáltak.

Akkoriban ez nagyon bántott.

Úgy éreztem, félreértenek, és ez nagyon igazságtalan.
Hiszen én csak őszinte akartam lenni.

De ma már tudom: az őszinteség és a nyíltság nem feltétlenül ugyanaz.


A gyógyító beszéd nem attól lesz hatásos, hogy hangos.
Hanem attól, hogy oda tud érni azokhoz a fülekhez, akiknek a legnagyobb szüksége van rá.

Azóta megtanultam finomabban, diszkrétebben fogalmazni.

Nem azért, mert szégyellem, amit mondok, hanem mert nem akarom kizárni azokat, akiknek pont ezekről a dolgokról a legnehezebb hallani.

A szexről lehet beszélni olyan érzékenységgel is, amitől bátor, valósághű, felszabadító és ugyanúgy nyílt lesz a kommunikáció.

Ma már úgy látom, hogy a szexualitásról való beszéd és maga a szex erős párhuzamot mutat.


Nem a hangerő a lényeg, hanem a kapcsolódás.


Nem az a lényeg, hogy mennyire botránkoztatunk meg vele embereket, hanem hogy mennyire vagyunk jelen, és mennyire tudunk figyelni arra, aki velünk van benne – akár az aktusra gondolok, akár a szexről való őszinte beszélgetésre.

Az Ébredő Szexualitás kezdetekor ezeket még nem tudtam.

Csak azt éreztem, hogy muszáj felszólalni ebben a témában tabuk nélkül.
Ma már úgy látom, hogy: nem muszáj ezt tenni.
DE érdemes.

Mert amikor tapintattal, szeretettel, emberien beszélünk róla,
akkor nemcsak szavakat mondunk ki,
hanem ajtókat is nyitunk.

(Apropó! Még nem is sejted, de pont nagy-nagy munkában vagyok, hogy a kezedbe adhassak valamit nemsokára a szexről való őszinte beszélgetésekhez…)


Te mikor tapasztaltad, hogy elég csak önmagadat adnod?

Hogy nem kell harsánynak vagy tökéletesnek lenned ahhoz, hogy mások valóban megértsenek téged?


Csakhogy némi önismereti kérdést is hagyjak itt gondolkodnivalónak. 😉

A következő bejegyzésben arról mesélek, hogyan tanultam meg életemben először igazán érezni.

Elmesélem azt is, hogyan született meg a Találd meg a gyönyöröd program,
és mit adott nekem az, hogy végre valahára megtanultam figyelni a testemre.

37 évesen.

De hát jobb később, mit soha. 😉

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Tíz évvel ezelőtt, ezen a napon elindítottam az Ébredő Szexualitás blogot.
2015. október 25., a “második szülinapom”.

Annó nem szakértőként vagy szexedukátorként kezdtem írni.

Csak egy nőként, aki szerette volna élvezni a szexet.

10 évvel ezelőtt ez nem igazán ment.

Nem azért feküdtem le az akkori párommal, mert vágytam rá, hanem mert meg akartam felelni.
Úgy voltam vele: ha már én nem tudom, hogyan lehet ez nekem jó, legalább a páromnak legyen az.

Legalább ő ne érezze, hogy velem valami baj van.

Persze legbelül ott motoszkált bennem egyfajta vágy.

Nem az, hogy „jobb” legyek az ágyban.

Hanem hogy végre ÉREZZEK valami JÓT.
Annyit éreztem, hogy a testemben lenni olyan “idegen” érzés.
Mintha nem lenne köztem és a altestem között kapcsolat.

Azt akartam elérni, hogy a szex többé ne feszültségforrás legyen, hanem valami, ami összeköt, feltölt és életre kelt.

*Ez volt az én vágyott állapotom.*

Emlékszel, pont amiről az elmúlt bejegyzésekben is beszéltem: egy következő lépcsőfok onnan, ahol aktuálisan tartottam – valami új irány felé.

Nem is tudtam, pontosan hogy kellene odáig eljutni.
Csak azt éreztem, hogy nem akarok tovább így élni.

Ebből a vágyból, ebből az elszánásból született meg minden:
az önismereti utam, a terápiás folyamatom, és maga a blog is.

Az első bejegyzésem arról szólt, hogy megtanultam önkielégíteni.
De nem mint egy szexuális technikát, hanem mint egy belső áttörést.


Arról a pillanatról írtam, amikor először engedtem meg magamnak, hogy gyönyört érezzek.

Nem másért, nem valaki kedvéért – hanem saját magamért.

Az Ébredő Szexualitás akkor még nem volt több, mint egy személyes “szexnapló”.
(Persze nem arról írok, hogy kivel, hányszor. Hanem hogy mit éreztem, mi mozdult meg bennem.)

De nekem egy új élet kezdete lett.
Segített befelé figyelni, jobban érteni magam, megengedőbben, kedvesebben bánni saját magammal.

Akkor még sanda sejtelmem sem volt, hogy ebből egyszer hivatás lesz.
Csak azt, hogy végre elkezdtem ébredni.

Bár nagyon lassan és fokozatosan, de elkezdett lélegezni az érzéki részem.

A következő bejegyzésekben mesélek majd arról, hogyan alakult tovább ez az út:
milyen mellékvágányokra tévedtem menet közben, mit tanultam magamról, és hogyan formálódott bennem lassanként az, amit ma tanítok.

Addig is tehetsz vele újra egy kísérletet – ahogy arra az elmúlt 1 hónapban is buzdítottalak:

Képzeled el a saját vágyott állapotodat –

“milyen lenne az a szexuális élet, amit szívesen élnék nap mint nap?”

(Tudod, az alábbi lista tök jó irányokat ad ehhez:
https://ebredoszexualitas.hu/blog/az-igazan-jo-szeretkezes-17-szempontja/)

Én is ezzel a kérdéssel kezdtem 10 éve…

Folyt. köv.! 🎂

U.i.: A következő bejegyzésben mesélek arról, miért lett “túl szexi” az eleje ennek a történetnek – és hogyan tanultam meg érzékenyen, tapintattal, mégis nyíltan beszélni a szexről.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé: