Tánc a puncimmal
– Táncolj úgy, ahogy jól esik! – kérte trénerünk, Maya a Heart & Sexuality Magyarország workshopján.
– Ez könnyű! – gondoltam. Időtlen idők óta tudok már úgy táncolni, hogy ne érdekeljen, mit gondolnak mások. Csak le kell hunynom a szemem, és teljesen elengedem magam. Simán csinálok magamból bolondot, rázom a popsim, mint egy majom, görbítem a hátam, ugrálok fél lábon.
Aztán ma rájöttem: mégis csak van tabu a táncomban: az, hogy nem érek a saját testemhez. Nem simogatom magam, mert „az már nyilvános szex” lenne. Még az is, ha csak az arcom megcirógatnám…
Fotó: Pixabay @ Pexels
De itt, egy ilyen biztonságos közegben, ahol tere van annak, hogy kipróbáljam magam, feszegessem a határaim, mégis miért nem merek hozzányúlni magamhoz? Nem maszturbálásra gondolok, csak egy sima érintésre. Nem merem megérinteni a vénusz dombom, megmarkolni a mellem.
– Nem illik! – visszhangzik a fejemben.
– De itt most meg szabad érintened magad! – nagyon sokszor el kellett ismételnem magamnak, mire sikerült megtennem. Először megcsíptem mindkét mellbimbómat. Érezni akartam őket. Aztán gyorsan körbenéztem, kerestem a bíráló szempárokat. Persze senki sem figyelt, senkit sem érdekelt, mit csinálok. Ha nem korlátoztam volna magam, szabad lettem volna.
Gyorsan találtam egy köztes megoldást: úgy táncoltam, hogy közben szorosan összezártam a combjaim. Hagytam, hogy felizguljak, benedvesedjek. Ez ment, mert ezt nem látta senki. Az én titkom volt. De az, hogy rátegyem a kezem a vénuszomra, az brutál nehéz volt.
Miért?
– Mert nem illik. – ezt nevelte belém a kultúrám, a környezetem. A puncim, a mellem, az tabu. Sőt, én még azt is tabunak érzem, hogy akár a karomat megcirógassam!
Érdekes mód más simogathat, sőt, akár nyilvánosan is fogdoshatja a fenekem, de az a tévhitem, hogy az már nem oké, ha én érintem magam. Félek, hogy megítélnek, rám szólnak.
Meg kell tanulnom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy meg fognak ítélni. Ez csak az én félelmem, nem a valóság. Hisz például ha én látnám egy nőtársam magát büszkén cirógatni, leesne az állam a csodálattól és példaképként tekintenék rá. Nyugodtan kihúzhatom hát magam és lehetek én ez a példakép.
Ez a bejegyzést a Női gyökereink megtalálása nevet viselő workshop első napján készítettem. További beszámolóim, melyben egyre jobban felfedezem a puncim, hamarosan következnek.
