Tag Archive for: csökkent_libidó

3 éves a blog – most itt tartok a fejlődésben

Hullámvölgyek. Egyszer fent, egyszer lent. Gyakorlatilag ez jellemezte az egész szexuális életemet. Vagy legalább is az elmúlt három évet, amikor már végre megtapasztaltam azt, hogy lehetek fent is, nem csak lent. Azelőtt nem léteztek csúcspontok, csak mély gödrök.

hullámvasút a szexben Fotó: Will Myers, Unsplash

Persze valahol ez így normális. Nem lehetünk mindig a csúcson az élet semelyik területén. Van, amikor a sok stressz, a munkahelyi problémák, a kevés pénz, a gyereknevelés, a párkapcsolati gondok, vagy bármi más faktor rányomja a bélyegét a libidónkra is. Szóval érdemes elfogadni, hogy nem mindig lehetek igazi vadmacska.

Ez mind igaz, csakhogy sajnos hozzá kell tenni, hogy én nem vagyok hétköznapi nő. Persze senki sem az, mindenki más, tudom. Én abban vagyok más, hogy hatalmas hátránnyal indultam. Úgy érzem, az én libidóm nem egyszerűen halvány volt, hanem el volt temetve több méter mélyen a föld alá, sőt, még egy jókora betonréteget is húztak fölé.

Tudom, hogy sok nő a harmincas éveiben él át először orgazmust a párjával. Tudom, hogy a legtöbbeknek van egy második kivirágzásuk, amikor rádöbbennek, hogy az a szex, amit addig átéltek, az még semmi, és elindulnak felfelé egy új csúcs irányába. De minél több önismereti csoportba járok, ami a szexualitással foglalkozik, annál inkább azt érzem, hogy én tényleg iszonyat hátránnyal indulok.

És nem tudom miért.

És ez rettentő szar érzés. Mert tudom, hogy az a gyerekkori szexuális bántalmazás, amiről már meséltem hatalmas nyomot hagyott az egész felnőttkori szexualitásomon, de valahogy azt érzem, ez még nem minden. Még kell lennie egy traumának, amit mélyen eltemettem, amire nem emlékszem.

 

Három éve kezdtem el kivirágozni. Akkor kezdtem el szépen apránként élvezni a szexet. Apránként. Néha egy kicsit jobban, aztán visszazuhantam a start mezőre. Azaz ez nem igaz, mert ha épp optimista hangulatomban vagyok (mint amikor a fenti videót készítettem), akkor nagyon is azt tudom érezni, hogy egy csomót fejlődtem, és a startmezőre nem ugrok vissza soha, max. visszalépek pár mezőt.

Amikor optimista vagyok, látom, hogy nagyon sok mindenben fejlődtem. Már értem, amit a puncim mond, tudok vele beszélgetni. Már nem kalandozik el a tudatom állandóan szex közben. És sokszor van orgazmusom.

Sok-sok akadályt leküzdöttem, de az igazság az, hogy még most sem könnyű. Legtöbbször most sem tudok úgy elmerülni a szexben, ahogy néhányszor már sikerült. És ez rohadtul kétségbeejtő érzés tud lenni. Még most is félek a szextől, sokszor előtörnek iszonyat mély félelmeim, amiket nem értek, és sokszor elbőgöm magam orgazmus után. Ezeket még nem értem, mik. De nem adom fel. Bármilyen nehéz is leküzdeni a szexuális traumákat, én nem fogom feladni.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném megünnepelni a blogom – és a kivirágzásom kezdetének harmadik évfordulóját. Köszönöm, hogy velem vagytok, köszönöm a sok hálás levelet!

3_eves_a_blog.jpg Fotó: Annie Spratt, Unsplash

Ha még nem olvastad a szülinapi hírlevelem, itt elolvashatod. (A bal felső sarokban találsz feliratkozó linket is.)

/Szerző:

Ezért hazudok az ágyban

Van, hogy én okozom a korai magömlést. És nem azzal, hogy túl jó bennem lenni, hanem azzal, hogy félelmet keltek az ágyban.

Tisztán látszott, hogy én tehettem arról, hogy hamar elélvezett azza. hogy szépen lassan újra bepörgettem magam a régi körökbe. Újra bekapcsoltak a régi félelmeim, hogy nem fog menni, nem fogom élvezni a szexet. Most már előrébb járok, okosabb vagyok, mint a régi önmagam, mert jobban oda tudok figyelni a testem jelzéseire. Most már legalább érzem, ahogy befeszülnek izmok az alhasamban, és a szeméremdomb környékén. Olyan izmok, amik nem kéne, hogy feszüljenek. Nem tudok ellazulni, nem nedvesedek rendesen. Valószínűleg így védekezik a testem.

hazugsag_megjatszas_az_agyban.jpgFotó Jessica Castro, Unsplash

Minden szakértő az őszinte kommunikációt hangsúlyozza, és én is aláírom, hogy ez elképesztő fontos. De sokszor úgy állítják be, mintha az olyan baromi könnyű lenne. Csakhogy van, amikor a másik fél nem bírja el az őszinteséget…

Én ugyanis őszintén elmondtam Ákosnak, hogy mi fáj, mi nem működik bennem, miktől félek. Ő pedig egyre jobban elkezdett aggódni értem. Mivel újra, meg újra belecsalogattam egy olyan aktusba, amit én nem is kívántam, már elveszítette a bizalmát bennem. Látom a szemein, hogy nem hiszi el, hogy tényleg jó nekem. Nem hiszi el, hogy tényleg kívánom a szexet. És őt. Miközben belém hatol, a tekintete azt kérdezi: „Ezt most tényleg akarod? Tényleg élvezed? Nem fáj?”. Érzem, hogy félt engem. Retteg, hogy bánt.

Kémleli a tekintetem, de én nem árulok el semmit. Egyszerre van bennem, hogy nem akarom becsapni, és hogy be akarom csapni. Hazudni nem akarok, nem akarok már úgy tenni, mint aki élvezi, de megijeszteni sem akarom még jobban, azt sem akarom, hogy lássa, hogy nem vagyok jól, ezért inkább pókerarcot veszek fel. Igyekszem megfejthetetlenné válni, de igazából hazudok. Hazudok, mert szeretem. Mert elárulta, hogy már kényelmetlen neki az, hogy ennyire nagyon kíván. Látom a szemében a bizonytalanságot, és én ezt nem bírom nézni. Inkább beáldozom magam, csak neki ne legyen rossz.

Megígértette velem, hogy csak akkor fogunk szexelni, ha én is kívánom. De a lehetetlent ígértem, mert sem én, sem ő nem bírja elviselni azt, hogy visszautasítsam. Túl labilisak vagyunk ebben a szar, bizonytalan helyzetben mindketten. Persze, ha amúgy jó lenne a szex, akkor egy-egy visszautasítást el lehetne bírni. De ilyen állapotban sem ő, sem én nem vagyunk hozzá elég erősek.

Döntök hát: hazudok. Beengedem őt a testembe. Felkenem a puncimra a síkosítót, hogy menjen. Ő belém hatol, és pillanatok alatt elélvez. Tudom, hogy nem így szokott lenni. Tudom, hogy tovább szokta bírni. Valószínűleg így akar engem megmenteni.

Az egész úgy szar, ahogy van, és nem tudom, mi a kiút. Haragszom magamra, de ezt a haragot nem bírom már el, ezért inkább rávetítem a haragom. Aztán, ha már ő nincs ott, mindenki másra haragudni kezdek. Az egész hangulatom úgy elbaszott, ahogy van.

Nem tudom, hol van a kiút. Nem tudom, mit kéne tennem, ezért teszem azt, amit eddig is tettem. Írok, figyelem magam, és elmegyek egy újabb önismereti hétvégére, aminek a témája a szex. És tovább reménykedem, hogy egyszer a végére érek ennek a problémának…

/Szerző:

Mennyi ideig hagyható szex nélkül a férfi?

A szexben mindent szabad – írtam le múltkor Bori Anitával való beszélgetésem alapján. Szabad bármit érezni és bármire vágyni. De tényleg így van ez?

Vajon meddig szabad nem vágyni a szexre?

Vannak időszakok, amikor bezárkózom és eluralkodnak rajtam a félelmeim. Olyankor egyáltalán nem kívánom a szexet. De ez nem olyan békés, „kösz, most nem kérek” állapot, hanem egy feszült, elvárásokkal teli időszak, ugyanis ennyi év önmunka alatt sem sikerült még kiirtanom magamból az elvárást, hogy egy párkapcsolatban nekem bizony szexelnem kell.

kapcsolat_szex_nelkul.jpgFotó: Alexandra Gorn (Unsplash)

Peti megpróbált megnyugtatni, miután újra belementem egy olyan aktusba, amire a puncim nem állt készen:  „Innentől szerintem legyen az, hogy csak akkor szexelünk, amikor tényleg kívánod.” Neki nem olyan fontos, ő köszöni, hetekig is jól megvan orgazmus nélkül. De sajnos nem nyugodtam meg, mert ettől én még rossz partnernek, rosszul működő nőnek, selejtesnek érzem magam.

És valahogy az is nehezen hihető nekem, hogy neki ez nem olyan fontos. Valahogy nem ezt érzem rajta. Elmondása szerint neki addig oké, hogy nem lesz szex, amíg már meztelenül nem csókolózunk az ágyban. Onnantól már nagyon nehéz számára a visszautasítás, és az, hogy nem elégülhet ki.

A tanulság számomra az volt, hogy jól gondoljam végig, hogy el akarom-e kezdeni a szeretkezést, vagy sem. Mert ha már egyszer rábólintok, nincs visszaút. Vagy van, de az szar lesz. Persze kielégíthetem olyankor máshogy is, de attól még szar lesz.

 

Csak hát olyan nehéz sokáig váratni! Végtelennek tűnik számomra az idő. Ezekben az időszakokban nehezen tudom elhinni, hogy lesz ez máshogy. Attól félek, hogy ha egy pillanatra meg is kívánom a szexet, egyből bekapcsol a fejemben a kisördög:

– Hohó, itt ez a szikra, amiből akár láng is lehet! Gyorsan kapjuk el, csiholjunk belőle hatalmas tüzet! És itt kéne azt mondanom annak a hülye kisördögnek, hogy:
– Nem! Nem kell tüzet rakni! Majd meglátjuk, hogy a szikrából lesz-e lángocska, vagy nagy tűz. Nem kell erőltetni. Nem kell saját magmra erőltetni a szexet.

Tudom, hogy milliószor megírtam már ezt, de talán fontos tudni a velem hasonló cipőben járóknak, hogy ez nem változik olyan könnyen, igenis évek kőkemény munkája szükséges hozzá.

/Szerző:

Meddig szunnyad a libidó?

Egyre többen mondják nekem, hogy a vágy periodikus. Szakemberek mondják, úgyhogy lassan kezdem elhinni. Főleg nőknél van ez így, sokunknál igazodik a libidó a menzeszhez is.

Én most ismerkedek ezzel a periodicitással. Eddig annyira zavaros volt az egész viszonyom a szexualitással, hogy nehéz lett volna megfigyelni bármilyen rendszerességet, de most úgy tűnik, kezd kialakulni bennem egy ritmus. A menzeszem alatt bezárkózom, és utána kell még jópár nap, hogy újra kívánjam.

Épp tegnap ért véget a vérzésem és most olyan távolinak tűnik a szex gondolata, hogy még írni is nehéz róla. Olyan, mintha sosem lett volna az életemben. Pedig emlékszem, két hete még folyamatosan akartam. Meg voltam őrülve! Szóval nálam úgy fest, a ciklusom közepén vagyok a vágy csúcsán. Olyankor csak győzze a tempót a párom!

alacsony_libido.jpeg Fotó: Pexels 

Igazából utálom ezt a hullámzást. Szeretem, amikor be vagyok indulva, amikor folyamatosan izgatott a puncim, és idegesít, ha pihen. Olyankor haragszom magamra, mert „nem teljesítek”. Pedig tudom, hogy ez így sehogy sem jó. Nem jó, mert így türelmetlen vagyok magammal és az nem javít az önmagamhoz és a szexualitásomhoz való viszonyomon. Jó, túl finom voltam. Nem nem javít, hanem ront.

Soma Mamagésa Öngyógyító könyvét olvasom éppen és ő is kifejti, hogy addig, amíg haragszom magamra, vagy a betegségemre, addig nem tudok meggyógyulni. Tudom, hogy ez most nem betegség, de attól még illik rá a leírás. Türelemmel és elfogadással kell fordulnom a saját működésem felé, mert csak úgy tudok fejlődni. Ha szidom magam, haragszom, elégedetlenkedek, akkor a „nem működés” lesz a fókuszban és egy helyben fogok topogni.

A legjobb, ha szépen hátradőlök és pihenek. Majd pár nap múlva ránézek a puncikámra, mi van vele, addig pedig hagyom szunnyadni.

/Szerző:

Ezért maszturbálok inkább titokban

A párom nehezen érti meg, hogy mit ad nekem a maszturbálás, ezért inkább titokban csinálom, hogy ne legyen belőle konfliktus. De jó ez így?

Hiszem, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban is szabad, sőt jó önmagunkat is kényeztetni. Jó, ha jobban megismerjük a saját testünket, jó, ha szeretjük azt és gyönyört adunk saját magunknak, hisz megérdemeljük. De mi a helyzet egy olyan párkapcsolatban, ahol (éppen) nincs szex?

Volt egy kisebb elakadásunk Ádámmal. Egy rövid szakasz, amikor én bezárkóztam, nem vágytam a szeretkezésre, és ezt kommunikáltam is felé. Azt írom, „kisebb”, mert az én viszonylatomban egy 2-3 hetes vágytalanság már rövid időszak, és mert végre felfogtam, hogy az, hogy épp nem kívánom őt, az nem jelenti a kapcsolat végét, hisz már volt rá példa, hogy visszatért a libidóm.

Ádámot azonban ezúttal nagyon megijesztette a helyzet. Eddig ugyanis vagy én nem kommunikáltam ilyen határozottan, hogy most nem vágyik a puncim közeledésre, vagy neki vált csak most világossá a helyzet komolysága, nem tudom, mindenesetre most ő volt az, aki pánikba esett. Kezdett ő is bezárkózni, visszautasítva érezte magát, kezdett félni az együttlétektől: aggódott, hogy nekem nem lesz jó, így inkább nem is kezdeményezett.

Történt aztán egyszer, hogy nagy lelkesen elmeséltem neki, hogy milyen ügyesen csináltam a házi feladatomat aznap este is, amit szexuálterápián kaptam: lelkesen kényeztettem a csiklóizgatómmal a puncikámat, amíg ő a dolgait intézte. Nem várt fogadtatásban részesültem: háborogni kezdett, hogy nem fair az, hogy én szépen kielégítem magam, neki pedig nem jut belőlem.

onkielegites_parkapcsolatban.jpegFotó: Rackievic Nenad @ Pexels

Nem hibáztatom, tudom, hogy borzasztó nehéz megérteni az én helyzetemet, és bár elég drasztikus volt a reakciója, végeredményben annak is örülök. Ez ugyanis egy olyan mélyre menő beszégletést ereményezett, amiben végre ő is ki tudta mondani, mi aggasztja, mitől fél, mi bántja és én is közelebb kerültem saját magam megértéséhez.

Nehéz egy olyan személynek elmagyarázni, milyen a vágytalanság, akinek mindig rendben volt a libidója. Nehéz egy rémült, visszautasítástól szenvedő férfival megértetni, hogy itt egyáltalán nem „önkielégítésről” van szó, hisz nem vágytam a kielégülést, hanem „önfelfedezésről” és „vágy ébresztgetésről”. Azért gyakorlok, ismerkedek magammal, hogy együtt jobb legyen.

Bár nagyon hasznos beszélgetés volt, ami által a kapcsolatunk is erősödött, most úgy gondolom, nem mindent kell a másik orrára kötni. Az, hogy én, magamban mit teszek a testemmel, tulajdonképpen az én dolgom. Bár szeretek minden élményt elmesélni a számomra fontos embereknek, ha ez őt inkább kibillenti a nyugalmából, talán érdemes nem beszélni róla, vagy ha igen, vállalnom kell a következményeit, hogy ezek után egy több órás feszült konfliktus kezdődhet meg. Ezek ugyan eddig mindig nagyon hasznos beszélgetésnek bizonyultak, viszont tény, hogy túl sűrűn nem szabad ilyenbe belemennünk, mert az kibillent minket a stabilitásunkból.

 

 

Van egy ingyenes e-mail sorozatom, ami segíthet abban, hogy őszinébben tudjatok beszélgetni a szexről a pároddal. Ide kattintva eléred.

beszélgess őszintén a pároddal
/Szerző:

Mennyi szex elég egy jó kapcsolatban?

Elegem van azokból a statisztikákból, amik azt taglalják, hogy mennyit szexel az átlag. Létezik az, aki nem kezdi egyből összevetni magát az átlaggal? És persze, ha már hasonlítgatok, akkor nem ahhoz kezdem el mérni magam, ami az én országomban jellemző, hanem a legaktívabb népek átlagához.

Rakok ide neked számokat, hogy jobban átérezd:

  • A 25 és 34 év közöttiek átlagosan 108-szor szexelnek egy évben. (Ebbe a korosztályba esek én.) A legtöbbet amúgy a 35 és 44 között szexelnek a Durex statisztikái szerint. (Ez pedig jövőre lesz aktuális nálam.)
  • Az emberek leginkább hétvégén vágynak az együttlétre. A hétfő és kedd lelombozóan hat ránk.
  • A görögök a legforróbb vérűek, ők átlagosan 164-szer szeretkeznek, míg a japánoknál a legrosszabb a helyzet 48 alkalommal.

Forrás itt.

blur-1869546_640.jpg

Fotó: Pixabay

Namármost természetesen én úgy fordítom ezt le magamnak, hogy ha a heti egy alkalom is nehezen jön össze, én vagyok a legbénább a világon. (Irónia!)

Márpedig most a heti egy is nehezen jön össze. „Nesze nekem poliamoria, itt vagyok szex nélkül.” Merthogy így élem meg azt a megváltozott helyzetet, hogy míg a kapcsolatunk első évében napi többször is megkívánt Tomi, addig most jó, ha heti egyszer, de akkor is inkább azért, mert én megkérem, nyaljon ki.

A trollok itt gondolom majd bőszen elkezdenek köpködni, hogy „mert egy önző picsa vagyok”, „mert ezt érdemlem”, vagy „biztos jobbat talált”, ami még tovább döngöli az önbecsülésem a földbe, merthogy én a kevesebb szexet úgy élem meg, hogy

  • valamit biztos elrontottam,
  • valamivel megbántottam,
  • már nem kíván annyira: akkor lehet, már nem is fog szeretni,
  • már nem vagyok kívánatos,
  • ha nem adok neki szexet, nem vagyok jó partner.

Mindennek a tetejében tudom, hogy (mivel Tomi is poliamor) „másokkal bezzeg lefekszik”. „Csak én nem kellek. Biztos, nem vagyok elég jó neki.” – nagyítom fel a történetet.

Közben pedig meg sem nézem: én igazából kívánom-e a szexet. Csak fortyogok magamban minden este: „Na, ma sem dugott meg.” Sőt, már előre feltételezem: „tuti, ma sem bújunk össze”. Naná, hogy ezzel predesztinálom, mi fog történni! Főleg, hogy így még a saját libidómat is teljesen lehúzom, megsértődök, és mire bebújik mellém az ágyba, én már inkább hozzá sem szólok, csak alvást színlelek.

Ja, és mellé jönnek az okos baráti tanácsok:
„Vigyázzatok a szexszel, mert az nagyon fontos!”
„Ó, mi már 11 éve vagyunk együtt, mégis szinte minden nap huncutkodunk. Még a gyerek születése után sem tudtunk várni.”
Köszi. Most aztán még szarabbnak érzem magam.

A francba ezzel a frusztrációval, mert ez viszont tényleg megölheti a kapcsolatot! Nem akarok ráparázni, nem akarok haragudni rá, nem akarom értéktelennek érezni magam. Mert egyébként igen, szeretem, ő is szeret.
– Bébi, minden rendben van, hisz szeretjük egymást! – szokta mondani ő is.
Olyan jó lenne, ha ezt el tudnám hinni, hogy minden rendben és nem fog elhagyni, mert már nem vagyok az a „szexi kis ribanc” a szemében! És olyan jó lenne, ha azt is el tudnám hinni, hogy tényleg minden rendbe jön, ez csak egy átmeneti állapot.

Bárcsak türelmesebb tudnék lenni és nem sürgetném mindig a dolgokat!

/Szerző:

Dugni akarok

Ákossal már hetek óta alig van szex és én kezdek teljesen beleőrülni. Félreértés ne essék, nem azért, mert ki vagyok éhezve. Én akarom, hogy dugjunk, nem pedig vágyom rá.

„Bébi, az van, hogy te agyból csábítasz.” – világosított fel a minap Ákos és igaza van. Nem azért izgatom, nem azért huncutkodok vele, mert vágyom rá, hanem mert még mindig az a hiedelmem, hogy egy kapcsolatban kell, hogy legyen szex. Azt hiszem, hogy nekem az a dolgom, hogy őt izgassam. Azt hiszem, ha majd izgatom, attól esetleg én is felizgulok. Azt hiszem, csak úgy fogok kelleni, ha állandóan a farkát akarom. Azt hiszem, csak úgy vagyok jó, ha imádom a farkát, ha imádom a szexet.

A kép forrása itt. Sophie Dituri @ FlickR

***

Megtörtént az elképzelhetetlen: Ákos libidója elment téli álmot aludni, én pedig nem tudtam ezt kezelni.

Nem az volt a baj, hogy nem szexelünk. Nem hiányzott a szex. Inkább az volt a bajom saját magammal, hogy nem hiányzik a szex. Utáltam magam amiatt, hogy nem vágyom rá. Mert vágynom kellene. Az a helyénvaló.

Ákos persze a nagy bölcsességével mondogatta, hogy ez így rendben van, majd vissza fogunk térni a rendes kerékvágásba, amikor újra állni fog a farka, de én türelmetlen voltam, nem bírtam magammal. Csak piszkáltam folyamatosan, hogy szexeljünk már, ami odáig fajult, hogy már kezdtem bántani szavakkal is.
„Nem igaz, hogy nem vagy képes megdugni!” – mondtam ki kis híján.

***

Azt hiszem, újra megfejtettem valamit. Azért jó nekem Ákossal, mert mellette nem élem meg azt, hogy bár akarom, de nem megy. Mellette kevesebb a lehetőségem az önostorozásra. Már nagyon jól kitapasztalta, hogyan tud mindenképpen orgazmust csinálni nekem, amivel már gyakorlatilag megfelelek a saját elvárásaimnak. Orgazmus pipa. Emellett pedig elég gyakran akarja a testiséget ahhoz, hogy amiatt se vádoljam magam, hogy nem adok elég szexet. Nincs időm arra, hogy észrevegyem, nem kívántam meg, mert már rajtam van.

De most ott fekszünk egymás mellett és én tombolok. Nem dugunk, és így már nem érzem magam elég szexinek, elég nőnek. Nem érzem, hogy ellenállhatatlan vagyok, nem érzem, hogy egy vadmacska vagyok az ágyban. Ő máskor ezeket olyan jól el tudja hitetni velem, ami gyógyít. Most viszont megvonták a gyógyszerem és hoppon maradtam.

/Szerző:

Felmenjek hozzá?

Alighogy leírtam, egyéjszakás kalandra vágyom, már jött is az északi herceg fehér dzsippel. Bár indulás előtt megfogadtam, én ilyen egzotikus helyen nem bocsátkozom kalandokba, 2 hét után csak érintéshiányom lett. Egy afrikai buliban találtam magam, ahol 10 pasiból 8 rám volt állva… Azt mondják, amellett, hogy gyönyörű vagyok, még van csípőm is (nem úgy, mint a többi fehérnek), sőt nyitott vagyok és tudok táncolni. Amikor már egész este ezt hajtogatták, kezdtem elhinni, hogy tényleg jó csaj vagyok…

De nekem egyikük sem tetszett igazán…

Végül az északi herceg győzött, aki európai módjára elkapott hátulról a táncparketten, s pár perc múlva már csókolóztunk. És újra bevillant: én még nem állok készen erre. Hiába vágytam az érintésre, s hiába volt zseniális a technikája, én nem tudta elmerülni benne. Valahogy olyan volt, minthogyha az agyammal, s nem a testemmel csókolóztam volna… Tudom, hogy az a csókot sokkal, sokkal jobban is élvezhettem volna!

Nem tudom, mi volt a probléma, mert nagyon szép pasi és a társaságát is szeretem. Talán az lehetett az oka, hogy már egy ideje nem voltam senkivel, s időbe telik, mire újra felébred a tűz a testemben. Lehet, ez volt az első gyufa a tűzre, de az is lehet, hogy nem tetszett eléggé. Hogy igazából nem vágytam rá, nem működött a kémia, csak nem vettem észre. Lehet, hogy még meg kell tanulnom észrevenni, ki az, aki tetszik, s ki az, akire vágyom is. Vagy csak nem tudtam ellazulni még ebben az idegen kultúrában. Talán óvatos voltam…

Az érintését sokkal jobban élveztem. Imádtam, ahogy a csípőm, a mellem simogatta! Főleg a mellem.

Szerencsére nem volt erőszakos. Mosolyogva mondtam neki:
– Sajnálom, de én most nem fogok hazamenni veled. Ma nem. – s ő elfogadta, bár azért még kicsit unszolt.
– Az is lehet, hogy csak 20 percre jössz fel. Vagy 10-re. Nem, a 10 nem elég, maradjunk a 20-nál. – nevetgélt, én pedig sajnáltam, mert éreztem, hogy felhúztam. És amúgy is tudtam, hogy aznap este nagyon be akart csajozni.
– Nem, most nem fogok.
– Jó, de tudnod kell, hogy bármikor készen állsz, én készen állok! Bármikor hívhatsz! Nagyon jó csaj vagy, tudod, de nem csak azért, mert szép vagy, hanem mert megérted, hogy egy ember vágyhat egyszerre több emberre is, és tudom, hogy csajozhatok tovább ma este.
– Igen, ez így van.  – mondtam mosolyogva és őszintén folytattam – Kívánom, hogy sikerüljön találnod valakit, akit haza is tudsz vinni! – És boldog voltam, hogy ilyen szépen tudtam nemet mondani, s nem vetettem magam bele olyanba, amit nem szerettem volna.

Az igazán érdekes fordulat az volt a történetben, hogy éjjel arra ébredtem, hogy orgazmusom van. Azt álmodtam, hogy önkielégítéssel fejezem be az éjszakát. Tisztán éreztem, ahogy összehúzódnak az izmok a hüvelyemben, ami nagyon ritka.

Ezek szerint még sem volt hibernálásban a testem…

/Szerző:

Punciszünet

Szabadságra mentem, s vele szabadságra engedtem a puncim is. Pihenő van. Hagytam megnőni rajta a szőrt is, s úgy képzelem, most pár hétig hozzá sem fogok érni sem én, sem más. Pihentetni fogom a szexualitásom.

Kételkednek benne a többiek. Áron be is rakatott pár óvszert a csomagomba, hátha mégis összekavarodnék egy egzotikus csődörrel (utazóblogom itt), de én valahogy nem hiszek ebben. Szerintem igenis van az a tudatállapot, amikor a szex nem is kerül elő. Nem azért, mert elfojtok bármit, vagy visszafogom magam, hanem mert nincs rá szükségem.

Egyébként is hiszem, hogy én még mindig az a lány vagyok, akinek alapjáraton nincs szüksége szexre. Többnyire persze jó, ha van szex, de nem jelent problémát, ha kimarad néhány hétre, hónapra, évre. Sőt! Még meg is nyugszom: egyel kevesebb probléma. Megszűnnek a szexszel kapcsolatos elvárások, amiket én magam támasztok magammal szemben. Ha nem próbálom, nem is érhet kudarc. Könnyebb szex nélkül.

Ezzel persze nem megfutamodni akarok. Akarom a további fejlődést, hisz az elmúlt egy évben rengeteget változtam, nagyon jó irányba, de most talán mégis jobb egy kis pihenőt adni magamnak. Majd folytatom, ha hazaértem, addig pedig máshova helyezem a fókuszt.

Kivéve persze, ha jön egy szexi csődör, vagy ha kiderül, hogy már változtam annyit, hogy mikor újra beszélek valamelyik pasimmal, elkezd bizseregni a puncim, s nem bírom majd ki, hogy magamhoz nyúljak… Jó kis teszt lesz ez, hogy eljutottam-e már oda, hogy vágyjak az önkielégítésre.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Amikor nem kell a két pasi…

Van az a nap, amikor nem kell két fasz. Ádámot és Tomit is imádom, hát még az ágyban. Tomi ráadásul már hónapok óta nem mutatta ki a vonzalmát irántam, hiába találkoztunk vele, elmaradtak a jó kis csoportszex események. Most pedig, amikor már előre látszott, hogy újra működhet a dolog, hirtelen nekem ment el a kedvem.

Nagyon fura volt. Tudom, hogy imádok vele szexelni, nagyon szeretem a farkát. Sőt, már azt is, amikor csak úgy egy fél méterre van tőlem ruhában. Vonz, mint a mágnes. De most nem így volt. Hiába közeledett, amíg ő egy lépést tett felém, én úgy léptem kettőt Ádám felé. Mikor megcsókolt, én szaladtam ki Ádám karjaiba. Zuhanyozni kezdtünk hármasban, s rövidesen Ádám otthagyott minket, hogy visszamenjen a szaunába, én pedig azon törtem a fejem, hogy szabadulok meg a helyzettől…

Nem Tomival volt a gond, egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá. Érdekes ez az egész, hogy míg egyszer vágyom egy pasira, máskor ugyanaz a pasi nem akarom, hogy hozzám érjen. Különös, milyen változó tud lenni a vonzalom. Ami részben jó is: nem kell egyből pánikba esnem, ha épp nem vágyom arra a pasira, akire „kéne”, vagy szeretnék, hisz ez nem végleges.

Nem volt kedvem a szexhez sem, hát még a csoportszexhez. Kimerült voltam és csak arra vágytam, meghitten odabújhassak Ádámhoz. De nem mondtam ki. Nem fejeztem ki, mit akarok, csak hagytam magam. De vajon miért?

Pedig Ádám előtte megkérdezte:
– Ha lesz rá lehetőség, lenne kedved hozzá, hogy mindketten megdugjunk?
– Igen. Most úgy gondolom, igen. – tettem hozzá, mert azt már kitapasztaltam, nem tudhatom, mihez lesz kedvem, csak azt tudhatom, most mit akarok.
És úgy is lett, ahogy gondoltam: mikor megkérdezte, még szerettem volna, ám mikor oda jutottunk, pont nem vágytam a szexre.

Sajnos még mindig nem tartok ott, hogy ezt kommunikáljam is. Nem azért, mert bárki is szigorú lenne velem. Nem is értem igazából, miért teszem. Tudom, hogy mondhatok nemet. Tudom, hogy nem kötelességem. Tudom, hogy ettől még szeretni fognak és azt is tudom, hogy nem szegek ezzel ígéretet, hisz nem is tettem ígéretet…

Lehet, hogy egyszerűen csak eszembe sem jut, hogy nemet mondjak. Olyan mélyen gyökerezik bennem a hiedelem, miszerint meg kell adnom a pasinak, amit akar, hogy ezt sok idő kigyomlálni. Helyette inkább úgy látom: inkább kibírom, hamar túl leszünk rajta. Őt (őket) boldoggá teszem, míg nekem problémát, sérülést nem okoz… – hiszem, vagy legalább is remélem. Pedig ez nem teljesen igaz. Egyrészt azért, mert Tomi nagyon is átlátott a szitán, s utána gyötörte hosszan a lelkiismeret-furdalás (pedig semmit sem erőltetett rám, az én döntésem is volt), másrészt azért mégis csak sérülök lelkileg az ilyen alkalmakkor. Hajlamos vagyok ostorozni magam azért, amiért nem vágytam rá eléggé, vagy nem voltam eléggé jelen a játékban. Reménykedek, hogy majd mindjárt belejövök és „menni fog”, de ez nem mindig jön el. Akarom akarni, de az akarás megöli a vágyat.

Mondhattam volna nemet a helyzetre, de nem fogok haragudni magamra, amiért nem tettem. Inkább csak hátrébb lépek kettőt, s érdeklődéssel szemlélem:
– Nahát, milyen érdekes, Lili. Ez még nem megy. De majd fog, ha odáig jutsz a tanulásban. Eljön majd az idő, mikor kitapasztalod, mikor akarod a szexet, mikor lehet még felkelteni a vágyat benned, s mikor reménytelen, s érdemes inkább megállót fújni. Ügyes vagy, figyeld csak tovább magad, s tanulni fogsz belőle!

A kép forrása itt.

/Szerző: