Tag Archive for: félelem

Sextoy – bűn használni?

Meghozta a postás a legújabb játékszerem, a Womanizer csiklóizgatót. Vegyes érzelmek kerülgetnek…

Akarom én ezt? Félek tőle. Nem azért, mert bármi erkölcsi ellenérzésem lenne vele: egyszerűen félek, hogy nem fog menni vele a játék. Ha a saját kezeim kényeztetésének olyan nehezen adom át magam, mi lesz egy géppel?

Szeretném szeretni. Őszintén szeretném. A vibrátorom is anno azért vettem, hogy jó legyen nekem. Én akartam magamnak, nem volt benne megfelelési kényszer. Egyfajta taneszköznek szántam, de hosszú ideig az agyam nem engedett: nem volt hajlandó átadni a testem a gyönyörnek. Azóta pedig nem próbáltam.

Most itt a lehetőség, és én inkább félek, mint izgatott vagyok. Úgy érzem magam, mint akit egy kísérletnek vetnek alá.

– Legalább Árpival kéne kipróbálni – gondolom magamban. – De mi van, ha nem lesz kedve? Mi van, ha fel sem ajánlja, hogy játsszunk vele? Én akkor is ki akarom próbálni ma este. Akkor álljak neki egyedül? És ha egyedül, akkor csináljam titokban? Vagy kérjem meg, hogy ne jöjjön be? Vagy csak egyszerűen ne mondjak semmit? Esetleg hívjam, hogy nézze?

Teljesen össze vagyok zavarodva, mi a helyes és mi nem.

Azt értem én, hogy semmi rossz nincs az ilyen játékszerekben. Nincs vele erkölcsi probléma. Azt is tudom, hogy számtalan barátom áradozott már a kedvenc szex-kütyüjéről. Teljes szívemmel elhiszem nekik, hogy ez jó dolog. Csak attól félek, én nem vagyok még rá kész.

img_20170321_115427.jpg

Tutira van még bennem mélyen elásva egy nagy adag bűntudat azzal kapcsolatban, hogy a maszturbálással, vagy egy ilyen játékszerrel kvázi megcsalom a pasimat. Pedig poliamorként ennek semmi értelme: nem is tudom megcsalni őt, hisz nyitott a kapcsolatunk. Talán olyan ez, mintha egyszerre minden férfit megcsalnék, ami szintén marhaság. Ha ezzel felébresztem a libidómat, azzal csak még jobb lesz a partnereimnek.

Megvártam Árpit a doboz kibontásával.
– Akkor kipróbáljuk este együtt, Cica? – kérdezi és én félig megkönnyebbülök. Igen, vele akarom kipróbálni, mert az mindig jó, ha fogja a kezem és együtt ugrunk fejest. Szeretem, mikor kezdeményez, mert segít. És ezzel egyúttal áldását is adta a gépre. Már csak anyámnak kéne azt mondania: „ügyes vagy kislányom, csak így tovább”!

Bekapcsoltam és elkezdett berregni. Izgi. Bár még nem vagyok kibékülve a gépi rezgetéssel (a vibrátort is inkább kikapcsolva szeretem használni), de mégis, mikor beledugom az ujjam, akaratlanul elkezd bizseregni a puncim. Aztán Árpi kíváncsian közelebb lép és nevetve belenyomja a farkát. Milyen egyszerű ez neki…

Milyen jó lenne, ha legalább annyira nem agyalnék ezen, mint pl. azon, hogy megmossam-e a fogam, mikor itthon van a lakótársam. Teljesen normális fogkefét dugni a számba. Nem kell izgulni, hogy rám nyitnak, rajtakapnak. Nem kell engedélyt kérni. Gyerekként még meg is dicsérnek érte, felnőttként már normális. Szeretnék így lenni a sextoy-okkal is.

/Szerző:

Hogyan lehet visszaszokni a régi szexre?

Izgultam, mi lesz majd, ha hazatérek az afrikai kalandból. Vajon hogyan lesz más a szex itthon: nyitottabb leszek, jobban fogom tudni élvezni, vagy pont ellenkezőleg: túl magasra teszi a lécet, s ami addig jó volt, már nem fog tetszeni?

Még nem mernék ítéletet hirdetni, mert teljesen össze vagyok zavarodva.

Úgy tűnik, jobban megy az orgazmus. Már egy kis nyalástól is elélvezek. Dugás előtt vagy után – mindegy: néhány perc, és a fejemet dobálom a párnán.

A puncim érzékenyebb, tudatosabb lett. Jobban érzem, mi történik ott lent. Nem csak, hogy erősebbek az érzések, de jobban tisztában vagyok vele, most épp hol nyom, mit nyom, egyre jobban érzem, mire vágyom, milyen mozdulat esne jobban. Könnyebben megy az irányítás, mert javult az érzékelésem.

Nem kívánom a szexet. Annyira hiányzik Jay, hogy az étvágyam is elment tőle. Csak meglepetten pislogok a srácokra itthon: elszoktam tőlük. Elszoktam az illatuktól, a közeledésüktől, a testüktől, a farkuktól… Tudom, elméletben, ha Jay-re olyan könnyű volt rászokni, visszaszokni is annak kéne lennie, de sajnos nem így van. Össze vagyok zavarodva, azt sem tudom, hol vagyok és túlságosan hiányzik.

A kép forrása itt.

Túlságosan feszült vagyok, és ez a feszültség taszít. Eltaszítom magamtól, aki közelít. Begubóztam, mint a süni, a másik felem pedig ott guggol a rémült, zavarodott süni előtt, s piszkálja, próbálja rábírni, hogy engedjen ki.
– Ne félj, sünike, nincs veszély! – mondja az a Lili, aki el sem utazott.
– De én félek! Egy bottal piszkálsz most is!
– De hisz ezt a botot mindig is imádtad! A kedvenc játékod volt!
– Tudom, de most mégis ijesztő. Most nem akarok ezzel játszani! Hagyjál békén! – s még kisebbre próbál összetekeredni a süni, pedig jobban már nem is lehet. Minden izma feszül.
– Ne csináld már! El fogod ijeszteni a játszótársaid! Engem is! – rémül meg Lili. –  Nem szabad így bezárkóznod! Mi csak szeretünk!
– Ááááááááá! Hagyjatok! – sikítana, de helyette inkább csöndben marad, egy álmosolyt lejt, s résnyire kikukkant a tüskék közül. Erőt vesz magán, s szépen lassan kinyit. Pedig nem esik jól neki, de akar nyitni, mert nem szeretné bántani azokat, akik szeretik.

Nem akarom bántani azokat, akik szeretnek azzal, hogy nemet mondok.

/Szerző:

Meg tudom rontani?

Annak ellenére, hogy milyen durva múlttal rendelkezik, volt egy olyan érzésem, hogy szexuálisan teljesen tapasztalatlan. Jay, a fekete graffity-s a gettóból belepirult, ha rámosolyogtam, s alig tudtam kivárni, hogy megcsókoljon.

Olyan félénk volt a kisugárzása, hogy bár alig vártam, hogy beleharapjak, s huncutságokat súgjak a fülébe, esetleg cicit villantsak neki egy óvatlan pillanatban, nem mertem megtenni. Bár szinte mindenkivel a szexről és a blogomról beszélek, vele nem tettem. A kisugárzása nem engedte.

Mosolyogva meséltem Ákosnak, hogy szerintem meg fogom rontani. Nem hitt nekem.
– Kizárt, hogy ezt az egyetemista srácot még meg lehet rontani! – kötötte az ebet a karóhoz.
– Jó, lehet, hogy nem… Talán még a gruppenszex-szel lehetne… – próbálkoztam.
– Á, szerintem azon is túl van már.

De nem volt igaza. Bár kemény csávó még keményebb baráti körrel, összesen kb. 5 csajjal volt eddig és mikor oda jutottunk, hogy már nagyon akartam, hogy kinyaljon, kiderült, hogy még sosem csinált ilyet!

– Hohó, Lilikém! Most itt a lehetőség, hogy te taníts egy fiatal csávót! – mosolygott a kisördög a vállamon a tenyereit dörzsölgetve.
– Hú… Igen… – bizonytalankodtam.
– Most mit izélsz, hisz álmodoztál róla, hogy egyszer te legyél a nyeregben!
– Igen. Azt hiszem, itt az idő. Ez egy jó teszt arra, hogy állok a szexuális fejlődésemben! Bátor leszek.

Jay bizonytalankodott.
– Még sosem csináltam ilyet…
– És szeretnéd megpróbálni? Én nagyon vágyom rá, de csak akkor, ha szívesen kóstolsz belém, s például nem érzed gusztustalannak a gondolatot. – bátorítottam.
– Nem érzem gusztustalannak. De akkor mutasd meg, hogy csináljam!
– Hú… – és elhallgattam. De aztán így szólt az a bölcs kisördög:
– Igen, tudom, hogy régen nem tudtad volna ezt szavakba önteni, hisz fogalmad sem volt róla, hogy mi az, amit tényleg szeretsz, de most már tudod! Mindketten tudjuk, hogy tudod. Úgyhogy ne izgulj, csak mondd meg neki!
– Oké. Gyere, add ide az ajkaidat, s megmutatom rajtuk, hogy csókold a puncim. Ne, most ne csókolj vissza, csak figyelj, mit csinálok! Látod?

Izgult. Letérdelt a combjaim közé, s párszor belenyalt viszonylag gyorsan, majd bizonytalankodva felnézett:
– Így jó?
– Mmmm… Igen! Csináld még! – bátorítottam. Ígéretesnek bizonyult, bár túl gyorsan csinálta.
Csakhogy túlságosan izgult. Még egyszer belenyalt, majd így szólt:
– Most már szeretnélek újra megdugni.
Belül sóhajtottam egyet, de akkor eszembe jutott a csodafegyver: majd én leszopom, hogy motiváltabb legyen. És akkor kiderült a számomra teljesen hihetetlen: még sosem szopták le! Én pedig legnagyobb meglepetésemre elővettem a leghuncutabb mosolyom és élvezettel (!!!) láttam neki a nyalogatásának. Ő elovladt, én pedig belül reménytelien vigyorogtam: szerintem legközelebb már lelkesebb és bátrabb lesz…

boy-946213_640.jpg

A kép forrása itt.

/Szerző:

Mikor fogom szeretni a szexet?

Most már millió csodálatos szexuális élményt gyűjtöttem be az elmúlt egy évben, mégis úgy érzem, nem tudnám jó szívvel azt mondani: szeretem a szexet. Még mindig dominálnak az emlékek tárában a nehéz pillanatok, melyek bár már egyre ritkábbak, mégis mélyen belém ivódtak. Még mindig úgy vagyok vele, hogy azért jobb, ha nincs szex, mintha van. Tartok tőle. Nyugodtabb vagyok, ha nyugi van, s nincs nyúlkálás a bugyimba.

Az eszem már tudja, hogy nem szokott baj lenni, hogy szeretni szoktam az együttléteket, de a tudatalattimban még ott lappang a biztonságát féltő kislány. Olyan vagyok, mint a menhelyről hazahozott kutya, aki még évekkel később is fél a veréstől.

Elgondolkodtam, vajon akarom-e, hogy ne így legyen, s arra jutottam, inkább türelmes leszek magammal. Nem baj, ha még tartok tőle. Eljön az idő, amikor majd megnyugszom. Addig is mantrázhatom, hogy „szeretem a szexet”, mert azért, ha jobban belegondolok, ezek a félelmeim inkább korlátoznak abban, hogy elengedjem magam, viszont jót nem igazán hoznak…

A kép forrása itt.

/Szerző:

Vita utáni szex

Rengeteg könyv- és filmélményem van őrjítő szexuális aktusokról, mely egy hatalmas vitát követett. Én ezt sosem értettem. Veszekedés után én hüppögök, fáj a szívem, bántalmazottnak, sérültnek érzem magam. Bedagad az orrom a sírástól és bár addigra már túl vagyunk a nagy vitán, mégis egy picit még tartok tőle. Nagy alvásra, megnyugtató buksi simogatásra vágyom leginkább, de szexre egyáltalán nem. A teljes érzelmi és fizikai kimerültségbe nem értem, hogy férhetne bele még a szex is.

Ádámmal nagyot vitáztunk telefonon. Holnap újra találkozunk, de nálam csak azt érte el mindez, hogy ne várjam. Hogy tartsak a viszontlátástól. Nemhogy még hancúrozzunk!

Félek az egésztől. Legutóbb, mikor együtt voltunk, össze volt törve még a kis lelkem. Gyenge voltam és sérülékeny. Nem ment jól az együttlét. Bénáztam, fájt, paráztam. Félek, hogy ez fog folytatódni.

Arra vágyom, hogy előbb megnyugodhasson a lelkem. Megsimogasson, s megélhessük, mennyire szeretjük egymást. Csak ezután szeretnék szexelni. Azt hiszem, csak ez után lenne értelme.

/Szerző:

Mitől jó a szex?

Gondolkodom, mitől jó a szex…

Amikor teljesen el tudom engedni magam, oda tudom adni magam. Persze ez függ a partnertől is, de leginkább talán az én lelkiállapotomtól, nyitottságomtól. Mert van az a pasi, akivel tök szerelmesek vagyunk egymásba, mégis pánikba esek, ha előkerül a farka… De ez vajon mitől függ? Jó lenne tudni…

Biztonságban érzem magam. Szeretem, amikor a pasi határozottságot sugároz, s nem félelmet. Nem izgul, hanem tudja, mit akar, sőt még azt kommunikálja a testbeszéde, hogy ezen túl azzal is tökéletesen tisztában van, én mit akarok, nekem mi a jó, én pedig hátradőlhetek, s megnyugodhatok: nem nekem kell kitalálni. Merthogy nekem többnyire fogalmam sincs róla. Rábízhatom az irányítást, mert tudom, hogy jól vezet. És ezt ő is tudja.

Hercegnő vagyok, akit kényeztetnek. Felébresztik bennem a vágyat (mert ez magától ritkán ébred fel, kell a kezdeményezés), hogy aztán be tudjam fogadni a péniszt. Van előjáték, s lehetőleg még a behatolás előtt van orgazmusom. Akkor tudom élvezni a farkát. Anélkül (még) csak nehezen.

Vágyom a másikra, vágyom az érintésére, vágyom, hogy érinthessem. Akarom a testét.

Nem kapcsolnak be a régi rémképek, régi beidegződések. Ez pedig akkor tud megtörténni, ha le van kötve minden figyelmem, azaz egyszerre több inger ér, vagy valami nagyon szokatlan történik. De erről már írtam.

A kép forrása itt.

Nincsenek elvárások. A pasi sem várja el, hogy orgazmusom legyen, s én sem várok el magamtól semmilyen „szint” elérését. Csak ott vagyok, vele vagyok, átadom magam a pillanatnak. Hagyom, hogy annyi történjen meg, aminek akkor meg kell történnie.

Nem ostorozom magam semmi miatt. Nem mondom magamra, hogy nem voltam elég jó, nem voltam eléggé jelen, nem élveztem eléggé, nem voltam elég lelkes, nem voltam elég aktív, nem voltam elég kitartó, nem voltam elég őszinte (magamhoz, vagy hozzá), nem kellett volna bevállalnom valamit. Nincs lelkiismeret furdalásom.

Kommunikálom a saját igényeimet, vágyaimat. Szólok, ha valamit nem úgy szeretnék, vagy nem szeretnék és közben emiatt nincs lelkiismeret furdalásom.

Jól érzem magam közben. Puha fellegeken járok, nagyokat nyögök, a fejemet csapkodom jobbra-balra, elolvadok, még kérek, felkacagok. A testem bizsereg, átadom magam az élvezetnek.

És szerinted mitől jó a szex?

/Szerző:

Majd a pasi megmondja, mit akarok

Felbukkant egy pasi, aki tökre tetszett már kamaszkoromban, de annyira elérhetetlennek tűnt, hogy még rajongani sem jutott eszembe érte. Idén a sors úgy hozta, hogy újra az utamba fújta őt a szél, csakhogy már felnőtt fejjel. Most már egy nő volt, akivel találkozott, aki mer nő lenni, mer csábítani, van bátorsága beszélgetni a szexről, sőt, már előfordul, hogy élvezi is.

Tél volt, mikor találkoztunk, s úgy fest, azóta sem tud kiverni a fejéből, újra felvette velem a kapcsolatot.

Megrémültem az üzenetétől, amiben egyértelművé tette, hogy el akar csábítani. A szexről ír, nálam pedig újra bekapcsoltak a fékek. Amikor legutóbb látott, épp a csúcson talált meg: szabad voltam és élveztem a szexet, sőt, tele voltam csoportszex élményekkel, amiről csillogó szemmel meséltem. Most más Lili vagyok: újra tele bizonytalansággal, félelmekkel, újabb gombás fertőzéssel, ami még inkább kikezdi a libidómat. Kapaszkodok a rossz emlékekbe és a sikertelenségbe, nem tudok előre tekinteni.

Örülök, hogy írt, mert így észbe kaptam, hogy mi is az, amit csinálok. Bepörgettem magam újra, s félretettem azt a sok munkát, amit a saját szexterápiámba fektettem. Hirtelen megfelejtkeztem mindenről, amit tanultam. Egy pár hétre kikerült a fókuszomból a blog és a szex, s újra kicsúszott a lábam alól a talaj.

Azt érzem, újra szükségem van arra, hogy írjak ide sokat, valamint, hogy hátradőljek, s újra bízzam rá magam a házi szexterapeutámra (pasim). Úgy fest, ő még mindig jobban tudja, mire van szüksége a testemnek, mint én, hisz ő objektív megfigyelője tud lenni a puncim reakcióinak. Ő látja, érzi mit tesz a puncim, míg én nem.

Én legalább is tutira nem tudom, mit akarok. Fogalmam sincs róla.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Törékeny nők

Bár a Facebook nem ezt állítja, még mindig megtekinthető Katona Csilla kiállítása Fragile címmel. „A kiállítás témája: nők és női létképek. Nők, akik bátran nyilatkoznak nekem és képek, amelyeket megláttam, elkaptam, nők életéből, arról, mit is jelent nőnek lenni ma.”

Elgondolkodtam, én törékeny vagyok-e… Azt hiszem, egy kicsit mind vagyunk azok is, meg nem is. Amikor bátor vagyok, amikor merek megoldásokat keresni, amikor törekszem a változásra, akkor… Á, nem is tudom. Akkor is vagyok egyszerre törékeny is és elszánt is.

Törékeny vagyok, amikor megijedek. Vagy még inkább, amikor magamat hibáztatom. Igen! Amikor elégedetlen vagyok magammal, amikor haragszom magamra, mert nem voltam „elég jó”, nem voltam „eléggé” jelen a szexualitásomban, nem volt orgazmusom (vagy nem volt hüvelyi orgazmusom), nem élveztem „eléggé” a szexet, akkor törékeny vagyok. Igen, akkor vagyok törékeny, amikor önmagamat bántom.

Erős pedig akkor vagyok, mikor helyén az önbizalmam. Mikor vonzó, kívánatos nőnek látom magam. Amikor hiszek benne, hogy minden pont úgy jó, ahogy teszem, amikor megengedem magamnak, hogy pont annyira tudjak valamit, amennyire épp akkor képes vagyok és nem támasztok magammal szemben elérhetetlen elvárásokat. Amikor büszke vagyok magamra, megölelem magam. Igen, szeretem, mikor ilyen vagyok.

De időnként kell az is, hogy kicsi legyek és törékeny. Nem lehetek mindig erős. Néha kell, hogy elbúsuljak, majd megéljem, hogy újra erőt tudok gyűjteni. Ha mindig minden tökéletes lenne, valószínűleg nem tudnám értékelni.

/Szerző:

Félek, hogy újra megdug

Nemsokára randizunk Ádámmal, és én nem várom. Nem várom, mert parázok, hogy nem fog menni a szex. „Márpedig szexelni fogunk. Szexelni kell. Minden rendes pár szexel. És ő ráadásul kíván engem nagyon, én pedig szeretem és nem akarok neki rosszat azzal, hogy nemet mondok.” – Kavarog a fejemben. Itt az ideje, hogy ránézzek erre a Byron Katie 4 kérdés módszerével, aminek most Ti is szemtanúi lehettek.

A kiinduló gondolat: Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.

Igaz ez?

Nem. Nem tudhatom, hogy az lesz, nincs ez kőbe vésve. Számtalan példa volt már, hogy élveztem a szexet. Vele is volt olyan. És azóta rengeteget beszéltünk róla, olvasta a soraimat. Felismertem, hogy jobban kell kommunikálnom. Már többet tud rólam ő is, szóval nem, egyáltalán nem biztos ez.

Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot: „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Nem várom, hogy találkozzunk, hanem inkább tartok tőle. Amitől aztán lelkiismeret-furdalásom is lesz, hiszen:
– Olyan cuki, ő úgy várja és úgy vágyik rám! Milyen dolog már, hogy én meg nem? Hálátlan dög vagyok!
És hibáztatom magam:
– Múltkor bezzeg mennyire vágytam rá. Teljesen rá voltam gerjedve. Aztán elrontottam. Elszúrtam. És most újra ott vagyok a gödörben. Még ennyire sem vagyok képes!

Összemegyek kicsire. Befeszül a felkarom, görnyedek. Védekező álláspontba kerülök, a puncim bezárul, kiszárad. Szomorú leszek és dühös. Igazságtalanságot érzek.

Ennek hatására gyakorlatilag minden pasitól és úgy általában a szextől tartani kezdek. Már nem kívánom. Ahelyett, hogy felvillanyozna, megijeszt. Védekezni kezdek. Befeszülök.

Nem akarok többet szexelni. Szex nélkül akarok élni. Aztán megijedek, hogy emiatt elveszíthetem Ádámot. Is. Visszaszáguldok a kamaszkoromba, újra előtör az elmúlt 16 év.

Ki lennél enélkül a gondolat nélkül, hogy „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Felszabadult kis ribanc. Az a Lili, aki megőrült azért, hogy az ágyában tudja ezt a pasit és alig bírta kivárni, hogy ez megtörténjen. Az a Lili, akinek Ádám megcsókolta a mellbimbóját a liftben és I M Á D T A ! ! ! És egyáltalán nem ijedt meg.

Az a Lili, aki a következő találkozáskor ugyanúgy rohan Ádám karjaiba és majd megőrül a boldogságról. Aki egész úton csókolózni akar, miközben Ádám vezet.

Az a Lili, aki felveszi a legszexibb ruháját a randira.

Az a Lili, aki kívánja Ádám farkát. Azt akarja, hogy töltse ki az egész punciját. Hogy nyalja ki, majd dugja meg jó keményen. Érezni akarja a borostáját…

Pontosan az a Lili, aki a legutóbbi találkozásunkkor voltam. Aki tudok is lenni.

Hol érzem ezt a testemben? Leenged a görcs a felkaromból, leeresztem a vállaimat. Hátradőlök, félrebiccentem a fejem és mosolygok. Szexin harapdálni kezdem a számat és elkezdem cirógatni az alkarom. Közben eszembe jut az első közös önkielégítésünk… Benedvesedek.

A gondolat megfordítása:

  1. Menni fog a szex. Élvezni fogom.
    Bizonyítékok erre:
    – Mert csodálatos ember és szeretem. Vigyázni fog rám és mondhatok neki nemet, vagy bármit.
    – Mert el fogom most már mondani, mit szeretnék és mit nem. Irányítani fogok.
    – Mert nagyon kívánatos pasi csodálatos farokkal.
    – Mert oda fogok figyelni magamra.
    – Mert pasi is felkészített arra, hogy ne vegyem elő a régi mechanizmusokat.
    – Mert megengedem magamnak, hogy annyira élvezzem, amennyire éppen tudom. Mert nem lesznek elvárásaim magammal szemben. Az sem lesz elvárás, hogy szexnek lennie kell. Ha lesz, és kívánom, csinálom. Ennyi.
    – Mert az élvezet nem egyenlő az orgazmussal. Ha jól esik a teste közelsége, már az is élvezet.
    – Mert nincs olyan, hogy „megy” a szex. A szex az van. Történik. Tudom mozgatni a kezem és be tudom fogadni a farkát, tehát megy. Le tudom szopni és ő ki tud nyalni, tehát megy.
  2. Neki nem fog menni a szex és nem fogja élvezni.
    Jó-jó, ő is izgult, de ezen nem szabad aggódnom, úgyhogy ez a megfordítás nem játszik.
  3. A gondolataimnak nem megy a szex. A gondolataim nem élvezik.
    Ez igaz. Bizonyítékok erre:
    – Akkor nem tudok jelen lenni, ha elkalandozok, máshol jár a fejem.
    – Vagy, ha azon parázok, hogy „nem fog menni”.
    – Vagy amikor gondolatban (és nem valójában) a múltban járok.
    – Vagy amikor előre eltervezem, elképzelem, hogy szárazan nyúl a puncimhoz és fájni fog.
    Márpedig én nem az vagyok, amik a gondolataim. Folyton változó nő vagyok. Fejlődök. És mindig más történik velem. Van, hogy jobban élvezem, van, hogy nem kívánom. És ez teljesen rendben van.
    Ha elképzelem és sokat gondolok rá, akkor a gondolat valósággá válik. De nem kell erre fókuszálnom. Sőt, ha akarom, fókuszálhatok az ellenkezőjére: „Ú, mennyire jó vagyok már az ágyban! Imádom, mikor kinyalnak, vagy nyuszi pózban jól megdugnak.” és persze „Ő volt az egyik első, akire gondolva el tudtam engedni a gátlásaimat és elélveztem  önkielégítés közben már kétszer is!”.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Sok idő felülírni a régi mintákat

Az új pasi mellett egyszer csak azon kaptam magam, hogy újra ugyanazokat élem meg, amiket már fél éve is megéltem. Elkezdtek megismétlődni a bejegyzéseim. Ismétlem magam.

Szerencsére nem teljesen ugyanúgy történik bennem minden, mert már más lettem. Sokkal pozitívabban állok magamhoz. Ez a fél évnyi jó élmény már kezd mély gyökereket verni bennem. Kezd a részemmé válni, kezdi felülírni azt a sok fájdalmat, félelmet, sikertelenséget, ami 16 évig végigkísért. Nem tapasztaltam meg milyen a jó: a nehézségekben nőttem fel.

Időt kell adnom magamnak. Létezik az „unlearn” szó az angolban, amit nem tudok lefordítani. Az „elfelejt” nem jó szó, én nem elfelejteni akarom a régi történeteket, hanem felülírni őket. Eltenni egy dobozba, megőrizni, amiket tanultam belőle, megbocsátani minden szereplőnek (köztük magamnak is!) és felülírni a régi mintákat.

Ez egy új tudás az életemben, amit még be kell gyakorolni, el kell mélyíteni. Most már értem, már az enyém a tudás, de kritikus helyzetekben még könnyen kiesik a fejemből. Könnyen elfelejtem, hogy a szex jó dolog. Amikor egy kis nehézséggel találom szemben magam, hirtelen elvesztem a reményt, s a 16 év tapasztalatához nyúlok vissza, mert az van bennem mélyebben.
– Lili, ilyenkor nem kell kétségbe esni! Nem romlottál el, csak megijedtél! Hirtelen lepereg a szemed előtt a régi mozi és ez tök normális. Jönnek ezek a gondolatok, amiket egyre ügyesebben el tudsz engedni. Egyre ügyesebben és egyre gyorsabban!

A kép forrása itt.

/Szerző: