Tag Archive for: hüvelygomba

Újra ébredezik a puncim

Ahogy gondoltam, tényleg segít, ha mások is megosztják velem az ő szexuális élményeiket. Tényleg fontos, hogy beszélgessünk a szexről.

– Az teljesen normális, ha nem mindig kívánod ugyanúgy  a szexet. – nyugtatott meg Kitti.
– Tudom, sokan mondták már ezt, de olyan nehéz elhinni. – szegtem le a szemem, de közben éreztem, ez most segített. Kitti valamiért hitelesnek tűnt. Talán azért, mert amúgy egy vadmacskának látom.
– Pedig igaz. Tudod, ez a nagy különbség a pasik és a csajok között, s ezért olyan nehéz együtt. A pasi mindig akarja, a nő meg sokszor hosszú ideig, akár évekig is nagyon jól megvan szex nélkül.

Hárman voltunk. Hárman, akik szoktunk együtt szexelni, de most nem lehetett.
– Megbeszéltem magammal, hogy nem fogok felizgulni. – mondta Krisz.
– Ó, igen? – pislogtam rá huncutul.
– Igen, mert tudom, hogy ebből most nem lehet szex. Kitti menstruál, te meg kúrálod magad.
– Jaj, te kis szegény. Nagyon rossz így, ugye? – incselkedtem vele tovább. Megharaptam a nyakát. – És sikerült?
– Nem.

Tényleg nem szexeltünk. Jó volt megtapasztalni, hogy tudok nemet mondani. Ráadásul volt erősítés is, Kitti is nemet mondott velem. Ez most nem az az alkalom volt, amikor orgiát csapunk, viszont előjátéknak viszont szuper. Bár megint átfutott az aggodalom a fejemen: „ítt már tényleg nagy gáz van, ha még Kriszt sem kívánom úgy”, de aztán szépen lassan éreztem, hogy kezd visszatérni a puncimba az élet. Bár még csak kicsit, de kezd bizseregni. És az a hármas csók?! Mmmm…

Este boldogan tapasztaltam, hogy bár már két órája elköszöntem tőlük, a puncim tiszta nedves és tág volt, ahogy felhelyeztem a hüvelykúpot. Bizakodóan és mosolyogva aludtam el.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Libidó a hullámvasúton

Be kell vallanom magamnak: megint kizökkentem. Már hetek óta tart ez a szakasz, hogy újra nehezen tudom csak élvezni a szexet. A rossztól azért szerencsére messze vagyok, de egyre nagyobb a csalódottság bennem, amiért nem megy, nem okoznak gyönyört ugyanazok az érintések, mozdulatok.

Össze vagyok zavarodva. Miközben mesterien játszom a pasimon, s tökéletesen az ujjaim köré tudom csavarni, s a csillagokba juttatni őt, addig én lent maradok a földön. Nem színlelek, nem verem át, nem teszek úgy, mintha hatalmas kéjt élnék át, de nem is mondom el neki, mi zajlik le bennem. Igaz, nem hülye, valószínűleg nagyon is sejti… De inkább nem beszélek róla, mert nem akarom, hogy még inkább bekússzon a probléma a valóságba azáltal, hogy még ő is ezzel foglalkozik. Kettőn közül legalább az egyikünk legyen jelen…

Tudom, nagyrészt az történik, hogy nem tudok kilábalni a nyavalyás gombás fertőzésből, ami durván tönkre vágja a libidómat: hiába kényeztet hosszan, szinte semmit sem érzek meg belőle. Teljes kitolás. Öngerjesztő folyamat: minél kevesebb finomságot kap a puncim, annál kevésbé lesz éhes, mígnem teljesen elfelejti, hogy valaha szeretett enni. Eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem megint megszokásból szexelni. Nem azért fekszem le pasival, mert vágyom rá, hanem, mert úgy szoktuk.

Igazából már december közepe óta tart ez az állapot kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy legalább arra az időre elmúlt, amíg R-rel voltunk, viszont ez egyben teljesen össze is zavart. Azon a hétvégén az történt, hogy pasi „bemelegített” engem, majd a reggeli együttlét után toppant be váratlanul R. Imádtam az együttlétünket, gyakorlatilag egyfolytában a gyönyörök tengerén úsztam, amivel viszont sajnos jó magasra fel is tettem a lécet. A következő napokban annyira belemerültem az álmodozásba, annyiszor újraéltem képzeletben, hogy bennem van a farka, hogy a saját pasimmal – akivel imádok szexelni – is csak úgy tudtam együtt lenni, ha R farkát is odaképzeltem.

Azóta sajnos már a múltba veszett R farka, már felidézni sem tudom igazán. Egyszerűen nem éhes a puncim. Alszik, s köszöni, nem szeretne felébredni. Utálom ezt! Utálom a kudarcokat, hogy az agyam szexelni akar pasival, de a gombák elutasítják. Utálom, hogy emiatt feszültség költözik belém, ami a kapcsolatunkra is hat. Bár még nem volt belőle konfliktus mostanában, de rettegek, hogy ideér a baj. Hogy frusztrált leszek és kiborulok. Hogy nem bírom tovább az egyoldalúságot.

Azt érzem, teljesítenem kell. Nem akarok pasinak csalódást okozni: tudom, hogy egy kis bestiát akar, arra van szüksége. Persze egy csodálatos, megértő ember, akinek az is elfogadható, ha aznap nem fér bele nekem a szex, de mégsem tudok nemet mondani. Félek, hogyha ma nemet mondok, akkor holnap így fogok tenni, s ebből tendencia lesz. Közben ő is aggódik:
– Ugye bébi, ha gyerekünk lesz, akkor is kívánni fogsz?
– Szeretném, ha így lenne. Nagyon szeretném. – válaszolom, mert megígérni azt nem tudom. Főleg ezekkel az árnyakkal a háttérben. S közben tényleg rettegek, hogy újra kiveszik belőlem a tűz.

– Lilikém, ne feledd, a libidó nem egy állandó dolog! – mondta Hoppál Bori. – Az nem lesz mindig egyforma. Hol nagyon kívánod majd a pasit, hol kevésbé. Ez így normális.
– Hjajh… Tudom… De miért kell, hogy ilyen hosszan tartson egy hullámvölgy és miért ilyen nehéz kimászni belőle? – panaszkodok kimerülten.
– Így fogsz megerősödni. – mondja erre a józan eszem. – Ha megtanulod, begyakorlod, hogy kell kimászni a gödörből, akkor később sérthetetlen leszel. Tudom, hogy képes vagy rá, hisz számtalanszor bizonyítottad már! Úgyhogy hajrá! Szedd össze magad, menj el annyi nőgyógyászhoz, amennyi szükséges, s nemhogy újra a régi leszel, de még annál is jobb! Egy még újabb, még dögösebb Lili! De nem is csak dögös: merthogy a gyönyör-nyújtásból már csillagos ötösre vizsgáztál – hanem egy olyan vadmacska, aki fogadni is tudja a kényeztetést. Láttad a barátnőd a múltkor ahogy elélvezett dugás közben, most már bizonyítékod is van arra, hogy ez lehetséges, úgyhogy hajrá! Tudom, hogy neked is sikerülni fog ez nemsokára. Nem azért, hogy ez legyen a célod, ezért küzdj, mert tudjuk, nem ez a lényeg, de akkor is érzem, tudom, hogy már nagyon közel jársz ehhez az állapothoz!

/Szerző:

Egyoldalú kényeztetés

Őszinte leszek magamhoz és elmondom, miért is örülök annak annyira, hogy felfedeztem: lehet úgy masszírozni, kényeztetni a péniszt, hogy közben pasi csak hátradől és fekszik. Szeretek gyönyört adni annak, aki fontos. Így volt ez már az első kapcsolatomban is (lásd kikényszerített szex). Én nem akartam szexelni, egy porcikám sem kívánta. Legfőképp az riasztott,a  hogy nem tudtam átadni magam az érintéseknek, nem tudtam elmerülni bennük és élvezni őket. Ez a sikertelenség-érzés pedig megmérgezte az egész együttlétet.

Most újra ott vagyunk, hogy a borzasztó, visszatérő (vagy inkább múlni nem akaró) hüvelygombám miatt szegény pasi hiába kényeztetett (ujjazott, simogatott), én abból igen keveset tudtam élvezni. Ilyenkor aztán ostorozom magam:
– Mekkora szar vagyok, hogy ő itt strapálja magát, én pedig nem vagyok képes élvezni.

A lingam masszázsnál lehetek én az, aki csak ad és nem fogad. Élvezem, ahogy morog, nyög, dicsér, vonaglik. Ellensúlyozza a sikertelenséget egy nagy adag sikerélménnyel, ami nekem is örömöt okoz. Bekenem a kezem illatos olajjal, s játszva rajzolgatok a farkára. Alkotok a rendkívül hálás közönségnek.

Közjáték:

– Bébi, mindjárt befejezem az írást.
– Írjál csak nyugodtan! Tudom, hogy ez fontos neked és emiatt nekem is örömet okoz, úgyhogy csináld csak. Persze a faszverés az mindig jobb.

Imádom a pasim. És milyen jó, hogy ezen keresztül a párbeszéden keresztül tudatosította, hogy ő is szokott önzetlenül adni – pedig nem is tudta, miről írok.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Vajon meddig lesz ilyen libidóm?

Ugyan nincs még gyerekünk, de sokat beszélünk arról, ha majd lesz. Sok sztorit hallunk arról, hogy kisgyerekes pároknál nincs kedv, vagy lehetőség szexuális életet élni.
– Ugye Bébi, ha majd lesz gyerekünk, ugyanúgy fogunk szexelni? – kérdezi pasi, akinek nagyon fontos a szex, gyakorlatilag állandóan / bármikor kanos.
– Én nagyon szeretném, ha így lenne. – feleltem. Megígérni nem tudtam, de szerencsére a szándék is elég volt neki. Igazából még az elkövetkező hónapokkal kapcsolatban sem mernék ígéretet tenni. Nem ismerem még eléggé az új önmagamat, a kibontakozó libidómat.

Olvastam pont egy cikket arról, mennyire fontos egy kapcsolatban az intimitás, a háromlábú széknek ez egy lába a kapcsolatban, ami ha kiesik, borul a szék. Nagyont dugtunk az éjszaka, boldogan pihegtem pasi mellkasán, majd mosolyogva felé fordultam:
– Édes, ha megtörténne a jövőben, hogy rendszeresen nemet mondok a szexre, kérlek, emlékeztess rá, mennyivel boldogabb voltam, mikor ilyen jókat szexeltünk!

Gyakorlatilag szeptember óta van, hogy kívánom a szexet, de sokszor hullámzik. Most is volt egy hullámvölgy, valószínűleg főleg a hüvelygomba miatt, amiből mostanra újra szépen sikerült kitornásznom magam. Nagyon büszke vagyok magamra, mert most ezt teljesen magamtól, terpáia és külső segítség nélkül sikerült megtenni, úgyhogy sokkal bizakodóbb vagyok, hogy nem lesz gond.

Egyre kevésbé félek. Mitől? Tudom, hogy tudom élvezni a szexet, képes vagyok rá, hisz volt már rá több példa is. De hajlamos vagyok ezt elfelejteni, visszaesni abba a mély gödörbe, amiben évekig voltam. Tudom, hogy kimásztam már onnan mostanra többször is, de fogalmam sincs, hogy csináltam, mit kell tennem ahhoz, hogy kizárjam a félelmeim, az elvárásaim és a jelenbe kerüljek. Nem tudatos, amit teszek, s ezért attól tartok, nem fog újra sikerülni, s bent maradok a gödörben.

Évekig tudtam létezni szex nélkül, s valószínűleg képes lennék erre továbbra is. Csakhogy közben kiderült: szex-szel sokkal jobb nekem. Boldogabb vagyok, kiegyensúlyozottabb. Igen, érzem a párkapcsolatunkon is: mikor jó a szex, pasit egyre szebbnek látom, becsülöm, tisztelem, csodálom. Ha viszont épp akadozik a libidóm, hirtelen feszültebb leszek, elkezdem nagyítóval keresni benne a hibákat, s hát ha keresem, találok is. Emiatt is éreztem, nagyon igaza van annak a cikknek: Résen kell majd lenni. Akkor is, ha majd egy csöppség kéredzkedik be mellénk az ágyba, akkor is, ha vékony lesz a hálónk fala, ha fáradtak leszünk, vagy ha már kezdünk ráunni egymásra. Nagyon kell majd figyelni, hogy ne aludjon ki a láng.

Most boldogság van. Mióta ismerem, kb. 3 alkalommal találkoztunk úgy, hogy aznap nem szexeltünk. Mondják, hogy ez változni fog, ha már rég óta együtt leszünk, nem leszünk ennyire aktívak. Nehezen hiszem, hogy pasival ez előfordulhat, ő olyan típus, aki mindig akarja a szexet. A kérdés az, hogy én milyen típus vagyok – ahhoz még túl új a szexualitásom, hogy erről nyilatkozni tudjak. Ami eddig történt, az bíztató, s bár tartok attól, hogy nem fogom tudni mindig tartani vele a tempót, egyelőre ez a félelem alaptalannak tűnik. Kívánom, akarom őt, mindig fel tud izgatni és nem azért vagyok vele az ágyban, mert úgy gondolom, „ezt kell tennie a pároknak, ez a normális”, „a pasiknak ez kell, szükségük van rá”, „így tud csak működni egy párkapcsolat”, hanem mert vele akarok lenni. Mert élvezem. És ez hatalmas dolog!

De inákbb nem parázok, hanem visszatérek a jelenbe, ahol jó lenni. Különben is, ha így haladok, nem lesz mitől tartani.

/Szerző:

A cirógatás, amitől visszaállt a lelki békém

Kiderült, hogy újra szexuális frusztráció gyötört. Írás közben már sejtettem, hogy igazából nekem nem oké nekem, hogy csak pasi kapja a kényeztetést, míg én vakarózok a hüvelygomba miatt. Ugyan szegény közelített, simogatott, csókolt volna, de én nem tudtam azt elfogadni. Valami nem stimmelt nálam. Egyfolytában csak arra tudtam gondolni, hogy most nem lehet „Igazi Szex”. Nem lehet nyalás, nem lehet dugni.
– De hát könyörgöm, attól még csókolózni lehet! Cirógatni lehet! – fogta a fejét az agyam.

Mindig ilyen voltam. Már a csóktól pánikba estem, hogy akkor itt most szex lesz. Bekapcsolt egy automatizmus a fejemben, ami egészen addig nem kapcsolt ki, amíg a pasi el nem jutott a csúcsra. Onnantól viszont aztán lelkesen simogattam a drágát és vágytam a további érintésekre. Onnantól, hogy „biztonságban voltam”, már nagyon vágytam a másikra.

Most sem történt másképp. Pasit a csúcsra simogattam (őt sem lehet leszopni, hisz kapott kicsit a fertőzésemből), majd azt éreztem, most én jövök. Én is kérek gyengédséget! Szóvá is tettem: kértem, cirógassa, puszilgassa a hátam. Közben fortyogott bennem a szexuális frusztráció, mikor egyszer-egyszer abbahagyta:
– Nem igazság! Mindig olyan gyorsan ráun! Nem igaz, hogy nem képes tovább csinálni, amikor tudja, hogy annyira imádom! Szemétláda!

Haragudtam rá, ahogy haragudtam rá gyakorlatilag az egész héten. Pedig szegényke semmi rosszat nem csinált. Mégis azt éreztem, teljesen más szemmel néztem rá, mint korábban. Mintha igazából nem is szeretném, pedig tudtam, hogy ez nem igaz, hogy ez csak egy becsapós helyzet. Az igazi probléma az volt, hogy megborult a lelki békém, ami aztán szerencsére az újabb kérésemmel sikerült kicsit helyreállítani: hosszasan csókolgatta, húzogatta, cirógatta a mellbimbóim, majd vad csókolózásba kezdtünk, amiben szintén mertem végre irányítani: megragadtam a tarkóját, s magamhoz láncoltam, ahogy ő szokott engem.

Jelentem, az akció sikeres volt: sikerült újra elvesznem az érintéseiben és a csókjában. Újra szerelmes tudok lenni, elszállt a harag.

/Szerző:

Beszélgessünk a hüvelygombáról

Elegem lett a hüvelygombából. 4-5 napja kezelem magam Betadine hüvelykúppal, de semmi javulás. Mindenhogy és mindenkor viszketek, úgyhogy elmentem a patikába tanácsot kérni. Naná, hogy a gyógyszerész, akit a gép dobott egy fiatal srác volt…

Már sorban állás közben volt időm gondolkodni, mit teszek, ha hozzá kerülök, s végül arra jutottam: miért ne lehetne egy fiatal pasival hüvelygombáról diskurálni? OK, hogy neki ilyenje még nem volt, de hát csak tanulta, mi ilyenkor a teendő. S hát miért lenne ez cikibb, mint óvszert venni, vagy lábgomba krémet? Hisz ez is a testem része, mint a fejfájás. Ráadásul az is normális, hogy gombák vannak a szervezetemben. Miért kellene ettől jobban undorodni, mint a torokfájástól? Én ugyan nem izgatom magam, továbbra is nyíltan fogok beszélni a hüvelygombáról. Mit szégyenkezzek? Tehetek én róla?

A csávó eleinte még zavarban volt egy kicsit, de a folyamatosan záporozó, zavartalan kérdéseim sorában feloldódott, s végül javasolt hüvelyflóra-helyreállító kúpot is, meg ellenjavallta a szódabikarbónás, teafás lemosó folyadékot, amit házilag készítettem. Talán ő is rájött, hogy teljesen normális erről beszélgetni.

Meguntam a hüvelygombát. Nemcsak azért, mert elképesztő idegesítő, hanem mert így nem részesülhetek szexuális gyönyörökben. Régen mentőövként használtam ezt a fertőzést, egy kifogás volt arra, hogy ne kelljen szexelni. Most pedig csalódott vagyok. Hiányzik a pasim érintése, hogy kinyaljon, hogy megdugjon. Hiányzik az orgazmus. Ha most hozzám ér, olyan, mintha egyből felerősödne a viszketés: hirtelen oda terelődik a figyelmem, s a puncim ordít:
– Neeee! Ne közelíts! Most nem lehet! Meg se érints!
Még a csókolózás sem megy rendesen, mert egyből jön a gondolat: most nem lehet szexelni.

Maradt az egyoldalúság: én kényeztetem pasit, ami rendben is van, hisz már számtalanszor volt, hogy ő nyalt engem sokáig. Nem érzem, hogy egyenlőtlenné tenné a helyzetet. De az is lehet, hogy nem mondok igazat magamnak, s mégiscsak zavar, mert irigy vagyok és féltékeny, hogy nekem nem lehet. Mintha végig kéne néznem, hogy valaki csokitortát zabál nagy adag tejszínhabbal, miközben én fogyózom. Közben pedig ott türelmetlenkednek a fiókban a szexi cuccok, amiket azért vettem, hogy pasit meglepjem vele.

23431045590_f4e7021d6d_b.jpg

Fotó: John Voo @ FlickR

/Szerző:

Mesteri kéjnő

Mindig azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok jó az ágyban. Hogy is lehettem volna, hisz ha nem élvezem, akkor nem is tudok úgy lelkesedni, s az nyilván érezhető a teljesítményemen is.

Sokáig nem is simogattam a partneremet, inkább befogadó voltam. Bár volt, hogy én adtam, de az valamennyire „kényszer” szagú volt: nem azért cirógattam, kényeztettem, mert annyira vágytam arra, hogy megérintsem, hanem mert szerettem és jót akartam. Nem okozott örömöt az érintés. Érdekes módon viszont, ha már megvolt az aktus, a pasi elélvezett, belelendültem: cirógattam rendületlenül. Miért? Mert elmúlt a tétje. Már nem kellett attól parázni, hogy szex lesz belőle, hisz már túl voltunk rajta.

Még most is megvan kicsit ez: sokkal lelkesebben cirógatom pasit az orgazmusa után. Még mindig van bennem egy kis félsz a kudarctól, de már sokat fejlődtem.

Most például eljutottunk olyan helyzetekig, ahol úgy „egyoldalú” a szex, hogy nem engem nyalnak ki, hanem pasi a befogadó, s közben még élvezem is a kényeztetést! Aktuális hüvelygombámnak köszönhetően most azt mondtam: „Ácsi, a puncim most tilos!”. Viszont pasi olyan, akinek lételeme a szexualitás, s ezt kivételesen (korábbi pasikhoz képest) benne még imádom is és szeretem is, sőt nem akarom elveszíteni ezt a tulajdonságát, hisz nagy hasznomra van. Szóval motivált vagyok arra, hogy összekapjam magam. S hát kiderült, hogy tökéletesen el tudom varázsolni őt úgy is, ha fogok egy kis olajat, s addig masszírozom, cirógatom vele a farkát, meg a végbélnyílását, míg el nem élvez. Imádta!

kéjnő

Fotó: Yohann LIBOT, Unsplash

Belelendültem. Jelentem, határozottan izgalmassá kezdett válni a hüvelygombás időszak: új távlatok nyílnak meg előttem! A következő alkalommal seggbe kúrt. Teljesen beleéltem magam! Élveztem is (bár azért így az orgazmus közelébe sem tudok még eljutni), de legfőképp azt élvezem, ahogy gyönyörhöz juttathatom. Ráadásul olyan mesterien használtam a tőle tanult frázisokat („A te kis ribancocskád vagyok, aki imádja, ha belenyomod a faszodat.”), hogy teljesen elalélt, s kitüntetett a „Mesteri Kéjnő” titulussal. Bevallom, sokat jelent ez nekem. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen boszorkányosan tudtam bánni egy pasival.

Mindennek köszönhetően igazán lelkesen vágtam bele a következő masszázs-akcióba. Persze ebben az is benne van a megnövekedett önbizalmam mellett is, hogy megkönnyebbültem: nem kell elszenvednem a behatolást ahhoz, hogy a pasit a „megérdemelt” és „számára szükséges” örömökhöz juttassam. Igen, igaz az, hogy még mindig nehezen mondok nemet. Bár ennek most pasival örülök is, mert rengeteg fejlődéshez juttat az, hogy bevállalom ezeket a helyzeteket. Míg régen valamiért ilyenkor megragadtam a kudarcélmény mély bugyraiban, addig most lehetőségek tárházát nyitja meg ugyanaz a típusú bizakodó bátorságom. Bárcsak régen is így megjutalmazódott volna a reményteli komfortzóna-feszegetésem…

/Szerző:

Hüvelygombával a szex

Rendszeresen visszaköszönnek az életembe az intim fertőzések, amit általában gombaként diagnosztizál a nőgyógyász, ha egyáltalán elmegyek hozzá, mert ennyiszer bizony nincs is kedvem elmenni.

Emlékszem még 17-18 éves koromra, mikor a pasim szexelni akart, de nemhogy nem kívántam őt, de még annyira viszkettem is hozzá, hogy esélytelen volt, hogy élvezzem. Sokszor paráztam elmondani is.Máskor elmondtam, de nem izgatta, hisz dugni akart. Nem is volt rá példa (vagy nem említették), hogy valaki elkapta volna.

Elkezdtem rendszeresen intim szappant használni, ami valamennyire segített, de a vegyszermentes életmódommal elengedtem ezeket a szereket. Meg azért is, mert úgy gondoltam, nem is igazán azzal függ össze, hogy milyen baktériumok kerülnek a hüvelyembe, hanem hogy milyen szexuális élmények érnek. Ha valami sikertelenséget éltem meg, nagy valószínűséggel következett védekező válaszként egy vírus: a felmentés a szexre.

Ez persze egyáltalán nem tuti és nem is túl ésszerű a testemtől, hisz legtöbbször úgysem mondok nemet emiatt sem a szexre. De ezt nem tudtam mindez idáig elmondani a tudatalattimnak.

Kb. egy hónapja együtt voltam egy pasival, aki mellett újra beparáztam. Egyrészt a direktségétől (picinek, kevésnek éreztem magam mellette), másrészt a hatalmas farkától. Paráztam, ami mellett nyilván nem tudtam úgy élvezni a szexet és bumm, már jött is utána egyből a gombás fertőzés.

Ezúttal úgy döntöttem, magamba nézek és elindulok szembeszállni ezzel a félelemmel. Nem sokáig jutottam, s talán ezért is egy hónappal később visszatért a fertőzés. Pont amikor megint nem volt annyira jó, valamiért csökkent a libidóm.

Persze az is lehet, hogy azért csökkent a libidóm, mert már bennem volt ez a gombás fertőzés. Mert a betegség megterhelte a testem. Lehet, emiatt is éreztem, hogy újra eltűnőben van a vágy.

Most még a pasim is elkapta, úgy fest. Talált valami kiütéseket magán. Közben beteg, fáj a torka is, azaz legyengült az immunrendszere, ami a nőgyógyász szerint összefügg: elszaporodnak a gombák. Ő egy-két kenegetés után tünetmentes lett, én viszont egyáltalán nem. Szerencsére nap közben nem kapok viszketést, de amikor tegnap szexeltünk, szinte semmi izgalmat nem éreztem. Először az ujját dugta belém, ujjazott, masszírozott, s kisvártatva jelezte, hogy érzi, ahogy nedvesedek. Nagyon meglepődtem! Hogy lehet az, hogy nedvesedek, ha nem is okoz gyönyört, amit csinál, hisz csak azt érzem, kapargatja a gombaréteget, ami ugyan jóleső vakargatás, de nem szexuális élvezet?

Reggel megint csak ismétlődött a sztori: nem kívántam, tudtam, hogy még mindig háború dúl a puncimban, de szerettem volna örömet okozni neki. Nem kikényszerítette, nem magamra erőltettem, hanem őszintén örömet akartam adni neki, mély szeretetből. Nem éreztem, hogy kívánnám, hogy fel lennék izgulva. Elkapta a nyakam, s mindenféle előjáték nélkül (nem volt idő) belém hatolt hátulról. Rejtély, hogy lehet az, hogy teljesen készen álltam a befogadására.

Nem, most sem élveztem a behatolást. Viszont élveztem azt, ahogy markolássza a mellem, ahogy megragadja a nyakam, ahogy morog, dorombol, ahogy mocskos dolgokat mondunk egymásnak. Teljes beleéléssel tudtam dicsérni kemény farkát, s könyörögni, hogy húzzon magára. Nem testben, hanem agyban és szívben élveztem az együttlétet.

/Szerző: