Tag Archive for: irányítás

Meg tudom rontani?

Annak ellenére, hogy milyen durva múlttal rendelkezik, volt egy olyan érzésem, hogy szexuálisan teljesen tapasztalatlan. Jay, a fekete graffity-s a gettóból belepirult, ha rámosolyogtam, s alig tudtam kivárni, hogy megcsókoljon.

Olyan félénk volt a kisugárzása, hogy bár alig vártam, hogy beleharapjak, s huncutságokat súgjak a fülébe, esetleg cicit villantsak neki egy óvatlan pillanatban, nem mertem megtenni. Bár szinte mindenkivel a szexről és a blogomról beszélek, vele nem tettem. A kisugárzása nem engedte.

Mosolyogva meséltem Ákosnak, hogy szerintem meg fogom rontani. Nem hitt nekem.
– Kizárt, hogy ezt az egyetemista srácot még meg lehet rontani! – kötötte az ebet a karóhoz.
– Jó, lehet, hogy nem… Talán még a gruppenszex-szel lehetne… – próbálkoztam.
– Á, szerintem azon is túl van már.

De nem volt igaza. Bár kemény csávó még keményebb baráti körrel, összesen kb. 5 csajjal volt eddig és mikor oda jutottunk, hogy már nagyon akartam, hogy kinyaljon, kiderült, hogy még sosem csinált ilyet!

– Hohó, Lilikém! Most itt a lehetőség, hogy te taníts egy fiatal csávót! – mosolygott a kisördög a vállamon a tenyereit dörzsölgetve.
– Hú… Igen… – bizonytalankodtam.
– Most mit izélsz, hisz álmodoztál róla, hogy egyszer te legyél a nyeregben!
– Igen. Azt hiszem, itt az idő. Ez egy jó teszt arra, hogy állok a szexuális fejlődésemben! Bátor leszek.

Jay bizonytalankodott.
– Még sosem csináltam ilyet…
– És szeretnéd megpróbálni? Én nagyon vágyom rá, de csak akkor, ha szívesen kóstolsz belém, s például nem érzed gusztustalannak a gondolatot. – bátorítottam.
– Nem érzem gusztustalannak. De akkor mutasd meg, hogy csináljam!
– Hú… – és elhallgattam. De aztán így szólt az a bölcs kisördög:
– Igen, tudom, hogy régen nem tudtad volna ezt szavakba önteni, hisz fogalmad sem volt róla, hogy mi az, amit tényleg szeretsz, de most már tudod! Mindketten tudjuk, hogy tudod. Úgyhogy ne izgulj, csak mondd meg neki!
– Oké. Gyere, add ide az ajkaidat, s megmutatom rajtuk, hogy csókold a puncim. Ne, most ne csókolj vissza, csak figyelj, mit csinálok! Látod?

Izgult. Letérdelt a combjaim közé, s párszor belenyalt viszonylag gyorsan, majd bizonytalankodva felnézett:
– Így jó?
– Mmmm… Igen! Csináld még! – bátorítottam. Ígéretesnek bizonyult, bár túl gyorsan csinálta.
Csakhogy túlságosan izgult. Még egyszer belenyalt, majd így szólt:
– Most már szeretnélek újra megdugni.
Belül sóhajtottam egyet, de akkor eszembe jutott a csodafegyver: majd én leszopom, hogy motiváltabb legyen. És akkor kiderült a számomra teljesen hihetetlen: még sosem szopták le! Én pedig legnagyobb meglepetésemre elővettem a leghuncutabb mosolyom és élvezettel (!!!) láttam neki a nyalogatásának. Ő elovladt, én pedig belül reménytelien vigyorogtam: szerintem legközelebb már lelkesebb és bátrabb lesz…

boy-946213_640.jpg

A kép forrása itt.

/Szerző:

Amikor nem kell a két pasi…

Van az a nap, amikor nem kell két fasz. Ádámot és Tomit is imádom, hát még az ágyban. Tomi ráadásul már hónapok óta nem mutatta ki a vonzalmát irántam, hiába találkoztunk vele, elmaradtak a jó kis csoportszex események. Most pedig, amikor már előre látszott, hogy újra működhet a dolog, hirtelen nekem ment el a kedvem.

Nagyon fura volt. Tudom, hogy imádok vele szexelni, nagyon szeretem a farkát. Sőt, már azt is, amikor csak úgy egy fél méterre van tőlem ruhában. Vonz, mint a mágnes. De most nem így volt. Hiába közeledett, amíg ő egy lépést tett felém, én úgy léptem kettőt Ádám felé. Mikor megcsókolt, én szaladtam ki Ádám karjaiba. Zuhanyozni kezdtünk hármasban, s rövidesen Ádám otthagyott minket, hogy visszamenjen a szaunába, én pedig azon törtem a fejem, hogy szabadulok meg a helyzettől…

Nem Tomival volt a gond, egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá. Érdekes ez az egész, hogy míg egyszer vágyom egy pasira, máskor ugyanaz a pasi nem akarom, hogy hozzám érjen. Különös, milyen változó tud lenni a vonzalom. Ami részben jó is: nem kell egyből pánikba esnem, ha épp nem vágyom arra a pasira, akire „kéne”, vagy szeretnék, hisz ez nem végleges.

Nem volt kedvem a szexhez sem, hát még a csoportszexhez. Kimerült voltam és csak arra vágytam, meghitten odabújhassak Ádámhoz. De nem mondtam ki. Nem fejeztem ki, mit akarok, csak hagytam magam. De vajon miért?

Pedig Ádám előtte megkérdezte:
– Ha lesz rá lehetőség, lenne kedved hozzá, hogy mindketten megdugjunk?
– Igen. Most úgy gondolom, igen. – tettem hozzá, mert azt már kitapasztaltam, nem tudhatom, mihez lesz kedvem, csak azt tudhatom, most mit akarok.
És úgy is lett, ahogy gondoltam: mikor megkérdezte, még szerettem volna, ám mikor oda jutottunk, pont nem vágytam a szexre.

Sajnos még mindig nem tartok ott, hogy ezt kommunikáljam is. Nem azért, mert bárki is szigorú lenne velem. Nem is értem igazából, miért teszem. Tudom, hogy mondhatok nemet. Tudom, hogy nem kötelességem. Tudom, hogy ettől még szeretni fognak és azt is tudom, hogy nem szegek ezzel ígéretet, hisz nem is tettem ígéretet…

Lehet, hogy egyszerűen csak eszembe sem jut, hogy nemet mondjak. Olyan mélyen gyökerezik bennem a hiedelem, miszerint meg kell adnom a pasinak, amit akar, hogy ezt sok idő kigyomlálni. Helyette inkább úgy látom: inkább kibírom, hamar túl leszünk rajta. Őt (őket) boldoggá teszem, míg nekem problémát, sérülést nem okoz… – hiszem, vagy legalább is remélem. Pedig ez nem teljesen igaz. Egyrészt azért, mert Tomi nagyon is átlátott a szitán, s utána gyötörte hosszan a lelkiismeret-furdalás (pedig semmit sem erőltetett rám, az én döntésem is volt), másrészt azért mégis csak sérülök lelkileg az ilyen alkalmakkor. Hajlamos vagyok ostorozni magam azért, amiért nem vágytam rá eléggé, vagy nem voltam eléggé jelen a játékban. Reménykedek, hogy majd mindjárt belejövök és „menni fog”, de ez nem mindig jön el. Akarom akarni, de az akarás megöli a vágyat.

Mondhattam volna nemet a helyzetre, de nem fogok haragudni magamra, amiért nem tettem. Inkább csak hátrébb lépek kettőt, s érdeklődéssel szemlélem:
– Nahát, milyen érdekes, Lili. Ez még nem megy. De majd fog, ha odáig jutsz a tanulásban. Eljön majd az idő, mikor kitapasztalod, mikor akarod a szexet, mikor lehet még felkelteni a vágyat benned, s mikor reménytelen, s érdemes inkább megállót fújni. Ügyes vagy, figyeld csak tovább magad, s tanulni fogsz belőle!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Mitől jó a szex?

Gondolkodom, mitől jó a szex…

Amikor teljesen el tudom engedni magam, oda tudom adni magam. Persze ez függ a partnertől is, de leginkább talán az én lelkiállapotomtól, nyitottságomtól. Mert van az a pasi, akivel tök szerelmesek vagyunk egymásba, mégis pánikba esek, ha előkerül a farka… De ez vajon mitől függ? Jó lenne tudni…

Biztonságban érzem magam. Szeretem, amikor a pasi határozottságot sugároz, s nem félelmet. Nem izgul, hanem tudja, mit akar, sőt még azt kommunikálja a testbeszéde, hogy ezen túl azzal is tökéletesen tisztában van, én mit akarok, nekem mi a jó, én pedig hátradőlhetek, s megnyugodhatok: nem nekem kell kitalálni. Merthogy nekem többnyire fogalmam sincs róla. Rábízhatom az irányítást, mert tudom, hogy jól vezet. És ezt ő is tudja.

Hercegnő vagyok, akit kényeztetnek. Felébresztik bennem a vágyat (mert ez magától ritkán ébred fel, kell a kezdeményezés), hogy aztán be tudjam fogadni a péniszt. Van előjáték, s lehetőleg még a behatolás előtt van orgazmusom. Akkor tudom élvezni a farkát. Anélkül (még) csak nehezen.

Vágyom a másikra, vágyom az érintésére, vágyom, hogy érinthessem. Akarom a testét.

Nem kapcsolnak be a régi rémképek, régi beidegződések. Ez pedig akkor tud megtörténni, ha le van kötve minden figyelmem, azaz egyszerre több inger ér, vagy valami nagyon szokatlan történik. De erről már írtam.

A kép forrása itt.

Nincsenek elvárások. A pasi sem várja el, hogy orgazmusom legyen, s én sem várok el magamtól semmilyen „szint” elérését. Csak ott vagyok, vele vagyok, átadom magam a pillanatnak. Hagyom, hogy annyi történjen meg, aminek akkor meg kell történnie.

Nem ostorozom magam semmi miatt. Nem mondom magamra, hogy nem voltam elég jó, nem voltam eléggé jelen, nem élveztem eléggé, nem voltam elég lelkes, nem voltam elég aktív, nem voltam elég kitartó, nem voltam elég őszinte (magamhoz, vagy hozzá), nem kellett volna bevállalnom valamit. Nincs lelkiismeret furdalásom.

Kommunikálom a saját igényeimet, vágyaimat. Szólok, ha valamit nem úgy szeretnék, vagy nem szeretnék és közben emiatt nincs lelkiismeret furdalásom.

Jól érzem magam közben. Puha fellegeken járok, nagyokat nyögök, a fejemet csapkodom jobbra-balra, elolvadok, még kérek, felkacagok. A testem bizsereg, átadom magam az élvezetnek.

És szerinted mitől jó a szex?

/Szerző:

A trükk, ami megtanított élvezni a nyalást

Árpi (aki ahogy már kifejtettem, a nyalás mestere) mellett tanultam meg élvezni az orális kényeztetést. Mármint mellette tudtam megengedni magamnak először, hogy tényleg elmerüljek az érzésben. Kéjesen morgott közben, dicsérte a puncim és milliószor elmondta, mennyire imádja nyalogatni, míg végül, szépen lassan elhittem neki.

Hónapokkal később mondta el, hogy volt egy trükkje. (Lányok, itt fogjátok be a fületeket!) Hanyatt feküdt, feje alá gyömöszölte a párnát, a mellkasára ültetett úgy, hogy a puncim az arcára kerüljön, s így nyalt. Így élveztem el először igazán életemben – úgy, hogy azt meg is éltem, észre is vettem, nem csak a puncim csinálta az agyamat kihagyva a buliból.

Elárulom, mi volt ennek a lényege: a kizökkentés. Nem hagyta, hogy hanyatt dőljek és belemerüljek a gondolataimba, amik elterelnek a jelenből, hanem valami újat kért. Mindig valami újat, meglepőt kért, ami kellően lekötötte a figyelmem, s nem hagyott teret a parának.

Kérte azt is mellé, hogy húzzam szét neki a puncimat. Jó, igaz, hogy így jobban hozzáfér a csiklómhoz, de több ez ennél. Én fogtam a nagyajkaimat, én is kaptam egy feladatot, nekem is kellett valamit csinálni, miközben „legálisan” érhettem a puncimhoz. Nem éreztem magam bűnösnek. Sőt, rajtakaptam magam, hogy titokban édes nyomáspontokat találtam a vénuszdombomon, amiket észrevétlenül nyomtam. Leheletnyit mozgattam a nagyajkaimat, néha hozzányomtam a szakállához, vagy lejjebb toltam az egész bőrt, hogy a csiklómat még jobban hozzá nyomjam a nyelvéhez. De mindezt csak úgy, hogy ne vegye észre, s közben azt a kifogást használhattam: „hisz én csak széthúzom neki a puncim, ami néha kicsúszik a kezemből”. Kellett a kifogás, hogy megtegyem az első lépést afelé, hogy megengedjem magamnak azt, hogy magamat is kényeztessem.

Az persze teljesen más (dehogy más!), amikor én a fenekét kényeztetem, míg ő a saját farkát veri. Azt lehet. Másnak könnyen megengedem, hogy magát simogassa, csak magamnak nem.

Most már túlléptem ezen valamennyire. Már merem fokozni a nyalásélményt a saját kezeimmel is és merek (néha) irányítani is. Még nem igazán tudom megmondani, mi esne éppen a legjobban, mire vágyom épp, mert annyira még mindig nem ismerem a testem, de már esetenként tudom kérni, hogy ne hagyja abba.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szeretem, ha kinyal

Árpi azt kérte, írjak arról, mennyire jól nyal. Viccelődünk, hogy írhatnék neki referencia levelet, hogy nagyobb sikere legyen a csajoknál. Csapjak neki egy kis reklámot.

Hát tény, hogy isteni, amit a nyelvével művel – idővel olyan szépen kiismerte a puncimat, hogy nem bírok betelni vele. Néha elgondolkodom, meddig bírnám a nyalást. Vajon hány orgazmus után esnék össze hulla fáradtan. Eddig kettő után mindig témát váltottunk (kb. fél óra nyalás), de néha elábrándozom, hogy a szülinapomra kérhetnék kétszer ennyit is.

Nem mindig voltam így ezzel. Egyrészt nem is ért minden pasi (csaj) úgy a puncim nyalásához, mint ő (vagy még nem voltunk eleget együtt ahhoz, hogy kiismerhessen és én sem kommunikálok eleget), másrészt nem is tudtam mindig így elengedni magam. És nem is nagyon tudom még más mellett így elengedni magam, csak mellette.

Expasinál is szerettem, ahogy nyalt. Elég ügyes volt, és volt egy trükkje is: valahova a hüvelybemenetem környékére odatette nyalás közben az ujját, nyomást helyezett rá, s én édes mámorban úsztam. Érdekes mód fogalmam sincs, mit csinált pontosan, mert nem voltam olyan tudatában még a testemnek, hogy ezt értelmezni tudjam.

Amikor nyalt, millió gondolat kavargott a fejemben:

  • „Ildinek is írnom kell még egy e-mailt. És Annának meg kellett volna mondanom, hogy nem volt igaza. Basszus, nem kellett volna úgy meghunyászkodnom előtte, a sarkamra kellett volna állni.” „Zsemlét kell venni még.” – stb.
  • „Mikor fogok már elélvezni?!”– s hozzá erőlködtem, erőltettem, sürgettem magam.
  • „Ne hagyd abba, folytasd úgy, ahogy addig csináltad!” – de mondani nem mondtam.
  • „Basszus, már megint nem itt járok gondolatban, miközben ő úgy igyekszik. Milyen szar vagyok, feleslegesen strapálja magát!” – képtelen voltam elhinni, hogy ő ezt tényleg szívesen csinálja, sőt akár még élvezi is, s képtelen voltam megbocsátani magamnak, hogy nem mindig tudok jelen lenni a pillanatban. Nem tudtam időt adni magamnak a fejlődésre. Míg másokkal olyan türelmes tudok lenni, magammal nem.
  • „Már rég dugnunk ” – pedig közben imádtam, élveztem, ahogy kinyalt, de valahogy az a hiedelmem mozgatott, hogy az igazi szex a behatolás, s már azt kéne vágynom, azt kéne akarnom, ott kéne tartanunk. Hisz a nyalás csak előjáték. Így aztán kértem is, hogy most már dugjon meg, pedig igazából nem arra vágytam.

S ezek miatt elélvezni sem tudtam, blokkoltam a saját orgazmusomat. Csak valami egészen pici valamit éreztem, ami miatt talán mélyen még bűntudatom is volt. Mellé pedig haragudtam magamra, amiért nem vagyok képes elélvezni, s emiatt szegény örök sikertelenségre van kárhoztatva.

Szerencsére ezek nagy részén már túlléptem. De leginkább megtanultam, hogy

  • A nyalás (és a szopás) nem feltétlenül előjáték. Ér az is, ha az orális szex tölti ki az egész aktust.
  • A pasik általában imádnak puncit nyalni. Ha meg mégsincs így az aktuális partnernél, kezelhetem őt felnőttként, aki tudja jelezni, ha már abba akarja hagyni.
  • Én pedig nyugodtan kifejezhetem, ha nem akarom, hogy abbahagyja. Ezzel nem erőszakos, követelőző, kapzsi vagyok, hanem kimutatom, mennyire imádom, amit csinál. Ez felfogható akár bókként is. Hisz az is lehet, hogy nem elfáradt, hanem azt hiszi, én szeretném már, hogy abbahagyja.
  • Megtanultam beleengedni magam az érzésbe és nem sürgetni az orgazmust. Sőt, várni, hogy később jöjjön. S ha jön, akkor megtanultam kérni, hogy folytassa még. Megtanultam elkapni a fejét és a puncimhoz nyomni. Ez egy hónappal ezelőtt sem ment még, pedig azzal nem volt bajom, ha ő a farkára nyomja a fejem és a hajamnál fogva szopat – szeretem, ha irányít, segít, elárulja, mi a legjobb neki.
  • Megtanultam mondani: „Kérlek! Még! Ne hagyd abba!”
  • Bizony, megtanultam elélvezni a nyalásban és megtanultam kérni a folytatást orgazmus után is.

Ó, és az első nyalás után a legédesebb a nyalás. Az orgazmus utáni érzés pedig még felülmúlja az orgazmust. Méghogy a „csúcsra jutottam”! Ez ilyenkor csak egy fennsík, ahonnan jön az újabb emelkedő. De vajon mi van a második fennsík után? Na, ez még nagyon érdekelne!

/Szerző:

A kisebb farok előnye

Ígértem a Facebookon, hogy írok egy bejegyzést a szopásról. Aktuális ez amiatt is, hogy Dávid farkát igazán fincsinek találtam a minap. Talán most először, a hosszabb szexböjt miatt éreztem tényleg finomnak az előváladékot, ami előszivárgott a farkából.

– Úgy szopsz, mint egy szupersztár! – mondta utána. Fura volt a szájából hallani a szupersztár szót, plusz nem is éreztem, hogy eget rengető lett volna a teljesítményem, de azért örültem. Örültem, és talán el is hittem.

Most először történt az is, hogy az a fináléig szoptam. Nem untam el, nem fáradtam el benne, nem kezdtem el inkább valami mást csinálni, pl. a fenekét izgatni, vagy egyszerűen megdugatni magam. Nem, most megkockáztatom, élveztem is.

Lányok, ti tényleg élvezitek a szopást? Élvezitek, hogy a farok a szátokban van, kitölti az egészet, szinte fulladásig? Tényleg szeretitek a sperma fura utóízét?

Szeretem, hogy Dávid farka kisebb a népszerűnek hitt méretnél. Pont elfér a számban, nem kell szétfeszíteni az állkapcsom, nem kell aggódni, hogy megkarcolja a fogam. Ha akarom, egészen tövig be tudom nyelni. De még az ő mérete mellett is el szoktam fáradni. Nem bírom addig szopni, míg el nem élvez. Elfárad a szám és elunom.

Szerencsére elég jó ritmussal rá szokott érezni arra, mikor már nehezen bírom. Olyankor kér, nyújtsam ki a nyelvem, s ő ráveri a farkát. Jól esik a változatosság, de kinyújtva tartani a nyelvem pont olyan nehéz, mint bekapni a péniszét és szívni. De legalább egy másik típusú nehéz.

Szeretem azt is, ahogy közben dicsér. Ó, a hangja nagyon motivál! Elmondja, mennyire imádja, vagy nyögdécsel. Megragadja a hajam és rányomja a fejem a farkára. Igen, szeretem, mikor irányít, s a tudtomra adja, mire vágyik. Persze figyel, hogy bírom-e. Megfulladni azért nem hagyna, plusz ott a lehetőség, hogy megfogjam a farkát, s ezzel meggátoljam, hogy le tudja nyomni a torkomon a dákóját.

Egyelőre azt élvezem, hogy neki örömet szerzek. Néha-néha azért elragad a pillanat, olyankor úgy érzem, művészet, ahogy a péniszére rajzolok a nyelvemmel. Eljátszom vele, játszom a vonalakkal, a tempóval, az erősséggel – mintha táncolnék a farkán.

Hiszem, hogy fejlődni fogok ebben. Nem a technikámra gondolok, hanem a motivációra. Hiszem, hogy igazán meg fogom szeretni a szopást, sőt, eljön az a nap, mikor vágyni fogok rá. Miből gondolom? Abból, hogy egyszer-egyszer elábrándozom azon, hogy még egy farok van a számban, miközben dugnak. Hanyatt fekszem, s miközben a férfi belém hatol, a barátja a fejem mellé térdel és a számba nyomja a szerszámát, amit én lelkesen szopogatok. Kinyitom a szám, nyalogatom az ajkaim, s már-már tényleg érzem, hogy egy édes farok van a számban.

A kép forrása itt.

Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!Érdekel a tanulmány!

Érdekel a tanulmány!
Péniszméretek kutatás
/Szerző:

Hogy mondjak nemet?

Néha jó lenne nemet mondani. Vagy legalább irányítani, szólni, kérni, vagy figyelmeztetni. De olyan nehéz…

– Nem akarom bántani, nem akarom, hogy bénának érezze magát az által, hogy „kritizálom”. Úgyis olyan ideges volt szegényke, a farka is nehezen állt fel, én meg még mondjam, hogy nem jó, amit csinál? Hogy én nem úgy szeretem? Hogy Roli sokkal jobban csinálja? Na neeee…

Aztán mi lesz a vége? Elkezdek eltávolodni tőle, sajog a puncim, mert nem voltam felkészülve a farka befogadására. Bár hagyom, hogy újra, meg újra megdugjon, én egyre kevésbé élvezem, egyre kevésbé vágyom rá. Mert hát miért is vágynék a fájdalomra? Elkezdem egyre kevésbé szeretni, elkezdek menekülni azoktól a helyzetektől, mikor kettesben vagyunk. Beindul a régi mechanizmus: elkezdem kerülni a szexet. Csakhogy szeretem őt, és nem akarom, hogy ez megtörténjen, főleg úgy, hogy tudom, mennyire vágytam a testére. Nem távolságot akarok, hanem extázist!

Azt hiszem, nem nemekre van itt szükség. Meg kell tanulnom határozottan, pozitívan és izgatóan kommunikálni a vágyaimat. Csak hogyan?

Nyilvánvaló, hogy az alábbi megoldások nem nyerők:
– Ne olyan erősen!
– Még nem vagyok elég nedves.
– Roli úgy szokta, hogy…

Igyekeztem a megerősítéseknél maradni: ha valami igazán jó, akkor jó hangosakat nyögök, vagy akár ki is mondom: „ez isteni”! Aztán rájöttem, ez még kevés: azt még nem tudhatja, hogy ha nem hangoskodok, akkor mi zajlik le bennem, úgyhogy szépen elmondtam ezt is:
– Azt nehezen tudom megmondani, mi a jó nekem, hogyan szeretem, ha megérintenek, mert maszturbálás híján még nem ismerem ehhez eléggé a testem. Túl bizonytalan vagyok még. De ha valami nagyon jó, ha egy mozdulatot, pontot nagyon eltaláltál, azt jelezni fogom, s akkor majd tudod, mit érdemes megtartani, ismételgetni, vagy mihez érdemes visszatérni. Persze ez még nem lesz tuti recept: van, hogy valami most jól esik, de máskor nem és fordítva is.

Oké, ez már egy jó kiindulás, de a fenti béna mondatokat hogy tudom átfordítani pozitívba? (Ehhez Ti is adhattok tippeket!)
– Gyerünk, Lili, tudsz Te ilyet! Csak gyakorolni kell! – mondja a határozottabb felem.
– Igen, igen…

Végül nem tudtam átfordítani pozitívba a „fáj a puncim, mert nem voltam elég nedves, mikor belém hatoltál és nem bírtam szólni” mondatot, így maradtam az eredetinél. Szépen elmondtam, hogy előtte valamiért még nem bírtam megnyílni, majd elmeséltem a szexualitásom történetét. Megértette, én pedig megértettem, hogy az én felelősségem, hogy szóljak, ha valami nem úgy történik, ahogy nekem jó. Ő nem tudhatja, hisz még nem ismer eléggé. Nem lát bele a fejembe. Ő pedig egyetértett:
– Mondj el nyugodtan bármit! Nem szeretnék fájdalmat okozni! S egyébként is, nincs annál szexibb, mikor egy nő irányít, s határozottan megmondja, mit szeretne.
– Tényleg? – csodálkoztam el, majd elgondolkodtam. Végül is én is imádom, ha irányít a pasi, s megmutatja, vagy elmondja, hogyan csináljam. Egyáltalán nem bánt, ha jelzi, most lassabban, vagy keményebben szeretné: inkább megkönnyebbülök, hogy nem kell nekem kitalálnom magamtól. Majd újra felé fordultam: – Igaz, tulajdonképpen én is imádtam, ahogy rászorítottad a kezem a farkadra. Szerettem, hogy ezt együtt csináltuk.

Olyan ez, mint amikor magamat izgatom szex közben. Nehéz volt elhinni, hogy ez nem bántó, hogy a pasi nem azt gondolja, hogy nem elég jó amit csinál, s ezért segítek rá még én is.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A lestrapált punci

Fáj a puncim. Dani csak mosolyog rajta:
– Szétbaszták a kis puncikádat. – mondja megértően és csak nyalogatja gondoskodóan. Szeretem a finom, megszokott és egyre édesebb érintéseit. Összeszoktunk már.

Valóban sokat dugták a puncim a hétvégén, de nem ez az oka. Most jutottunk el először az ágyig Gergővel. NÓ, hogy vágytam rá! Alig bírtam magammal, imádtam az érzést. Nem is értettem, miért szervez egy csomó programot ahelyett, hogy fejest ugranánk az ágyba, másrészről viszont örültem, hogy ilyet érzek, hogy ennyire akarom őt, hogy így feltámadt bennem a vágy, úgyhogy boldogan dédelgettem ezt az érzést.

És aztán előjött a régi sztori… Vagy legalább is valami nagyon hasonló. Lekerültek rólunk a ruhák, s észre sem vettem, de egyre jobban bezárkóztam, megijedtem. Izgultam. Vagyis hogy izgultunk mindketten, s ez egészen odáig vezetett, hogy a puncim nem nyílt meg a farka előtt. Bezárkózott. Gergő viszont jött, akart, nyomult, s belém tömte a farkát. Túl hamar.

Éreztem, ahogy szakadok szét, éget, fáj a hüvelybemenet. És nem mertem szólni… Már amikor hozzám ért, tudtam, hogy nem vagyok elég nedves, de nem tudtam szólni, hogy izgasson még, vagy nyálazzon, vagy csináljon valamit. Nem mertem szólni, mert még túl új volt ehhez a kapcsolat. Féltem, hogy megijesztem a problémáimmal, főleg, hogy ő is izgult. És persze meg akartam felelni neki.

Napokkal később mertem csak elkezdeni beszélni róla. Csodálatosan kedves és megértő volt, s mellette aggódó. Nem akartam, hogy aggódjon. Ha a pasi aggódik, attól nekem még ráadásul lelkiismeret-furdalásom is lesz az önostorozás és a kétségbeesés mellé.

Csakhogy most sokkal ügyesebb voltam, mint a fél évvel ezelőtti Lili!
– Jaj, úgy sajnálom, hogy neked nem volt orgazmusod… – nézett rám a szomorú kutya tekintetével Gergő.
– Na hagyd ezt abba! – martam le gyorsan. – Nem számít, hányszor volt orgazmusom, ez nem verseny. És ez az én dolgom. Ráadásul igenis nagyon ügyes voltam. Volt egy apró orgazmusom és párszor még majdnem egy második is. Ez hatalmas dolog egy új partnerrel.

Igen, fájt a puncim még napok múlva is. De most nem álltam le ostorozni önmagam, hanem inkább megveregettem a vállamat minden apró sikerért.

Folyamatosan éreztem a fejlődést, amíg együtt voltunk. Újra mélyről indultam, de már sokkal határozottabb léptekkel másztam ki a gödörből. És nem voltam türelmetlen magammal szemben, hanem hagytam időt magamnak. Reményteli voltam.
– Ne izgulj! – mondtam Gergőnek, s igazából magamnak is. – Még sokat leszünk együtt és egyre jobban ki fogjuk ismerni egymás testét. Egyre többet merünk majd elmondani egymásnak, beszélgetünk még sokat a szexről, hisz amúgy is imádunk beszélni róla. Igen, velem fokozottan nehéz, mert önkielégíteni sem szoktam, s így tényleg nem nagyon tudlak irányítani, nehezen mondom meg, mit szeretek, hogyan szeretem, de az már bebizonyosodott, hogy rakétaszerű gyorsasággal fejlődök mostanában, úgyhogy még néhány alkalom, s csak nevetni fogunk a kezdeti bénázáson, ami abból fakadt, hogy még nem ismertük egymást. Jó lesz, tudom, mert ügyesek vagyunk, nyitottak és őszinték. És szeretjük egymást.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Ki vezet az ágyban?

– Ú, de jó volt, ahogy belém hatoltál! Kérlek, tedd be még egyszer a farkad!
Szépen, lassan belém nyomta péniszét, szétfeszítve a hüvelyemet, majd végig-szántva a G-pontomat. Majd újra, meg újra megismételte.
– Most szeretném, ha a bicska-pózban* kúrnál meg! – s ő újra engedelmeskedett. Egymásba fonódtak a lábaink, ő nyomott, én pedig fel-le mozogtam a farkán egészen addig, míg valami még keményebb, durvább játékra nem kezdtem vágyni. Fogtam magam, átfordítottam a lábaimat, s háttal fordultam neki, hogy jó erősen meg tudjon dugni.

Amikor már kezdett vészesen közel kerülni a csúcshoz, elkezdte nyalogatni frissen lecsupaszított puncimat, de nekem ez nem volt elég. Hiányzott belőlem a farka, többet akartam!
– Kérlek, ujjazz meg édes, miközben a puncikámat nyalogatod! – nekikészült, belém dugta az ujját, megnyalt, s én elolvadtam. Így folytatta egészen addig, míg szépen rá nem élveztem az arcára – sőt, még az után is kicsit, míg újabb kívánság nem érkezett tőlem:
– Ú, édes, nagyon megkívántam, hogy behatolj a popsimba!

Újabb nagy lépés volt ez az alkalom a szexuális kivirágzásomban. Mennyiszer kérdezték már tőlem:
– Mire vágysz, Lili? Mit szeretnél, mit csináljak veled? – de én minden alkalommal képtelen voltam válaszolni. Egyszerűen sosem tudtam, mit szeretnék. Nem voltam azon a szinten, hogy képes legyek ezeket akár magam számára is megfogalmazni. Nem ismertem a saját testemet, a saját reakcióimat, a saját szexualitásomat annyira, hogy válaszolni tudjak egy ilyen kérdésre. Így hát tökéletes megoldás volt az, hogy a pasi irányított. Instruált, merre forduljak, pózt választott, kiszolgálta magát rajtam, én pedig igyekeztem alkalmazkodni, vele együtt élvezni.

Aztán épp a napokban eszembe jutott, hogy bár már egyre felszabadultabban tudunk beszélgetni a szexről, azért ott még mindig nem tartunk, hogy irányítsam, visszajelezzek. Például ha azt szeretném, hogy máshogy ujjazzon meg, nem mondom. Még mindig él bennem a régi módszer: erősen drukkolok, hogy kitalálja a gondolataimat.
– Na, Lilikém, ez így nem pálya! – koppintottam rá a saját fejemre. – Ügyes lány vagy, most már sokat fejlődtél, itt az ideje, hogy abbahagyd a hibáztatását, ha valamit nem úgy csinál, ahogy arra Te vágysz, s segíts neki, tanítsd meg rá, mi a jó a testednek! Az is lehetséges, hogy még nem vagy biztos benne – ezt is kommunikálhatod nyugodtan. Mondd, hogy szeretnéd most azt kipróbálni, hogy… , s ha ez nem működik, akkor kérd másra. Vagy kérd arra, hogy most ő irányítson, mert Te elbizonytalanodtál. Itt az ideje, hogy elkezdj kísérletezni a testeddel, elkezd irányítani a történteket, hogy megismerhesd a vágyaid!
– Igen. Igazad van. A nyuszi-pózt már olyan ügyesen tudom kérni. Készen állok a következő szintre. – gondoltam, s meg is léptem azt. Felszabadultan instruáltam most én őt.

Őrület, mennyit lehet együtt fejlődni…

A kép forrása itt.

* Sikerült méltó nevet találnunk az új-kedvenc, eltanult pozíciónknak.

/Szerző:

Ki a jobb az ágyban?

Ma rádöbbentem, hogy még sosem tettem olyan összehasonlítást, hogy X jobb az ágyban, mint Y. Az egyetlen összehasonlítási alapom az volt, hogy én hogy voltam abban a helyzetben, én mennyire tudtam ellazulni, jelen lenni, élvezni. Valahogy mindig az volt az érzésem, hogy nálam szinte mindegy a technika – inkább az számít, hogy el tudom-e engedni magam és ki tudom-e kapcsolni a gondolataimat. S hogy ez min múlik, el sem tudom képzelni. Még mindig nem értem, hogy X mellett miért tudtam elengedni magam, s Y mellett miért nem.

Különben is, mit jelent, hogy valaki jobb az ágyban? Amennyi pasit eddig ismertem, mind tök máshogy szerette, ha érintették. Ugyanaz a technika valakinek a csodát jelentheti, van akinek pedig rettenetes bénázás…

Azért sem tudnék értékítéletet alkotni (már, ha egyáltalán akarnék), mert úgy érzem, még nem ismerem eléggé magam. Amikor megkérdezik, hogy szeretem, általában csak habogok. Nem azért, mert nem merném elmondani – bár ez is belejátszik -, hanem mert leginkább fogalmam sincs. Azt hiszem, amíg azon túl nem jutottam, hogy magabiztosan el tudjam engedni magam szex közben, addig magamat sem ismerhetem meg.

Addig pedig maradok nagyon nyitott és kísérletező és örülök, ha irányítanak, vezetnek, s ha kreatív kezek közé kerülök.

7265935656_897f3acee9.jpg

Fotó: Santa Bellicose @ FlickR

/Szerző: