Tag Archive for: lelkiismeret_furdalás

Mit mondjak aktus közben?

Még nem sikerült eldöntenem, izgat-e engem, ha beszélnek hozzám szex közben. Egyszerre szeretem és taszít.

A jó oldala az, hogy a jelenben tart. A síri csendben ugyanis hajlamos vagyok elkalandozni a testemből és elkezdeni tervezni a másnapi teendőket, átrendezni a lakást, vagy újraírni azt a régi beszélgetést a főnökömmel. Ilyenkor jól jön a „Bébi, kívánsz?” kérdés. Hirtelen muszáj lesz mégiscsak a szexszel foglalkoznom, ami jó.

Ugyanakkor a „Szereted a faszomat?” kérdést már kevésbé szívlelem. Például azért, mert még mindig van bennem egyfajta félelem a péniszekkel kapcsolatban. Valahogy még nem tudom őket őszintén csodálni és imádni. Amikor azt mondom, „Imádom!”, valahol igazából hazudok. Közben pedig nem nagyon van más választásom, hisz nem az őszinteségemre kíváncsi ott az aktus hevében, hanem inkább egyfajta játékot űz, ahol a számba adja azokat a mondatokat, amik számára szexik.

angel-1402794_640.jpg

Fotó: meinTAL @ Pixabay

Ja. Neki szexi. Én viszont nem tudok mit kezdeni a bűntudatommal azért, mert hazudtam és azért, mert nem rajongok eléggé a szerszámáért. Ez pedig már egyáltalán nem vágykeltő. Őt izgatjuk, engem meg lelombozunk.

Persze az más, amikor azzal jön nyalás közben: „Úgy imádom a puncikádat!”. Elképesztő megnyugtató tud ez lenni, mikor épp azon parázok, hogy ő most hatalmas áldozatot tesz azzal, hogy már 20 perce engem kényeztet. Ettől egy kicsit jobban el tudom hinni, hogy ő ezt tényleg élvezi.

/Szerző:

Ő akart kényeztetni…

Reggel van, épp felébredtünk. Magamhoz képest elég éber vagyok, nem olyan kómás, mint szoktam lenni, de azért azt nem állítanám, hogy vágyom a szexre. De legalább nem olyan nehezek a végtagjaim, mint amit akkor szoktam érezni, mikor egyszer-egyszer azt kéri Ákos, simogassam meg a farkát reggel. Olyankor mintha ólomból lenne mindenem, nehéz összeszednem magam.

Ákos felém fordul, simogatni, csókolgatni kezd. A HPV miatt most nincs orális szex, így cirógat, ujjazgat, amit amúgy nem nagyon szoktunk vele csinálni valamiért.

Mindent a HPV-ről!

Készítettem egy hosszabb leírást a HPV-ről, amit egy orvos-szakértő is átnézett. Ha többet szeretnél megtudni erről a vírusról, szívesen elküldöm neked e-mailben. Ha szeretnéd, add meg elérhetőséged itt. Ezzel egyben feliratkozol a hírlevelemre is.

* Kötelező mezők.

Nehezen izgulok fel, mint ahogy nehezen is szokott beindulni a szervezetem reggel, hisz alapból legalább 2 óra, mire úgy érzem, ébren vagyok.

A kép forrása itt.

– Nem igaz! Megint ugyanez történik, hogy ő itt kényeztet, strapálja magát, te pedig nem is élvezed. – Kiabálok már megint saját magammal. – Nem igaz, hogy nem vagy képes élvezni! – kapcsol be a régi hang. Újra a régi lemez forog a fejemben, amit én pörgetek. Csakhogy most észbe kapok:
– De hisz nem is én kértem, hogy simogasson! Ő akar engem kényeztetni. Én nem köteleződtem el erre az aktusra, én nem ígértem, hogy élvezni fogom. Azt sem ígértem, hogy orgazmusom lesz.
– Ez igaz. – Értek egyet saját magammal.
– Remélhetem, hogy élvezni fogom, remélhetem, hogy ő is ügyes lesz és én is el tudok lazulni, át tudom adni magam az érzéseknek, de ha nem, akkor sincs semmi. Nem kell nekem ezt élveznem.  Nem kell elélveznem sem.

Persze közben azért türelmetlen voltam, vártam, hogy mikor jön már az orgazmus…
– Nyugi! – mondtam magamnak újra. – Csak figyelj oda, mi történik veled! Nem kell elélvezned. Sőt, minél tovább csinál valamit, amit élvezel, annál jobb. Miért akarod, hogy vége legyen ennek? Inkább csak figyelj.

Kicsit megnyugodtam.
– És nincs semmi akkor sem, ha most nem élvezed annyira. Senki sem fog haragudni rád, senki sem lesz csalódott. Hisz ismered Ákost, ő aztán tényleg meg tud birkózni azzal, ha nem volt orgazmusod, vagy leállítod.

Miközben Ákos ujjazgatott, tényleg ezeket mondogattam magamnak és segített. Mosolyogtam belül és igen, büszke voltam a fejlődésemre.

/Szerző:

Sextoy – bűn használni?

Meghozta a postás a legújabb játékszerem, a Womanizer csiklóizgatót. Vegyes érzelmek kerülgetnek…

Akarom én ezt? Félek tőle. Nem azért, mert bármi erkölcsi ellenérzésem lenne vele: egyszerűen félek, hogy nem fog menni vele a játék. Ha a saját kezeim kényeztetésének olyan nehezen adom át magam, mi lesz egy géppel?

Szeretném szeretni. Őszintén szeretném. A vibrátorom is anno azért vettem, hogy jó legyen nekem. Én akartam magamnak, nem volt benne megfelelési kényszer. Egyfajta taneszköznek szántam, de hosszú ideig az agyam nem engedett: nem volt hajlandó átadni a testem a gyönyörnek. Azóta pedig nem próbáltam.

Most itt a lehetőség, és én inkább félek, mint izgatott vagyok. Úgy érzem magam, mint akit egy kísérletnek vetnek alá.

– Legalább Árpival kéne kipróbálni – gondolom magamban. – De mi van, ha nem lesz kedve? Mi van, ha fel sem ajánlja, hogy játsszunk vele? Én akkor is ki akarom próbálni ma este. Akkor álljak neki egyedül? És ha egyedül, akkor csináljam titokban? Vagy kérjem meg, hogy ne jöjjön be? Vagy csak egyszerűen ne mondjak semmit? Esetleg hívjam, hogy nézze?

Teljesen össze vagyok zavarodva, mi a helyes és mi nem.

Azt értem én, hogy semmi rossz nincs az ilyen játékszerekben. Nincs vele erkölcsi probléma. Azt is tudom, hogy számtalan barátom áradozott már a kedvenc szex-kütyüjéről. Teljes szívemmel elhiszem nekik, hogy ez jó dolog. Csak attól félek, én nem vagyok még rá kész.

img_20170321_115427.jpg

Tutira van még bennem mélyen elásva egy nagy adag bűntudat azzal kapcsolatban, hogy a maszturbálással, vagy egy ilyen játékszerrel kvázi megcsalom a pasimat. Pedig poliamorként ennek semmi értelme: nem is tudom megcsalni őt, hisz nyitott a kapcsolatunk. Talán olyan ez, mintha egyszerre minden férfit megcsalnék, ami szintén marhaság. Ha ezzel felébresztem a libidómat, azzal csak még jobb lesz a partnereimnek.

Megvártam Árpit a doboz kibontásával.
– Akkor kipróbáljuk este együtt, Cica? – kérdezi és én félig megkönnyebbülök. Igen, vele akarom kipróbálni, mert az mindig jó, ha fogja a kezem és együtt ugrunk fejest. Szeretem, mikor kezdeményez, mert segít. És ezzel egyúttal áldását is adta a gépre. Már csak anyámnak kéne azt mondania: „ügyes vagy kislányom, csak így tovább”!

Bekapcsoltam és elkezdett berregni. Izgi. Bár még nem vagyok kibékülve a gépi rezgetéssel (a vibrátort is inkább kikapcsolva szeretem használni), de mégis, mikor beledugom az ujjam, akaratlanul elkezd bizseregni a puncim. Aztán Árpi kíváncsian közelebb lép és nevetve belenyomja a farkát. Milyen egyszerű ez neki…

Milyen jó lenne, ha legalább annyira nem agyalnék ezen, mint pl. azon, hogy megmossam-e a fogam, mikor itthon van a lakótársam. Teljesen normális fogkefét dugni a számba. Nem kell izgulni, hogy rám nyitnak, rajtakapnak. Nem kell engedélyt kérni. Gyerekként még meg is dicsérnek érte, felnőttként már normális. Szeretnék így lenni a sextoy-okkal is.

/Szerző:

Az illékony vágyról

Borzasztóan érzem magam, mert egy pár napja nem kívánom a szexet. Vagy inkább hete. Na jó, tulajdonképpen néhány apró kivétellel már mióta hazajöttem Afrikából. Szar embernek érzem magam. Az vagyok?

„Nem rettent már el, ha a vágyam ugyan reggel még meleg, de estére már nyoma sincs. Ha napokig, hónapokig hol csillapíthatatlan, kínzó, hol izgató, izgalmas. Hol illékony, hol félékeny. Hol múlékony. Hol van, hol meg nincs.” – Mester Dóra Djamila

Mester Dóra Djamila írását olvasva egy kicsit megnyugodtam. Vagy inkább nagyon. Az volt az érzésem, mintha egy levelet kaptam volna a jövőből. Mintha a 10 évvel későbbi önmagam mosolygott volna le rám, megsimogatta az arcom és azt mondta, minden rendben lesz. Sőt, nem is csak lesz: minden rendben van.

Fotó: Snapwire

– Rendben van az, ha most nem kívánod. – Mondja a jövőbeli én. – Rendben van az, hogy Jay-el annyira jó volt, hogy ezek után már más nem is nagyon kell. Majd lesz máshogy! Sőt, már most máshogy van, hisz előfordul hogy kívánsz mást is. Nem kell megijedni! Akkor sem kell megijedni, ha most annyira belemerültél a munkába, hogy a férfiaknak, az erotikának csak apró hely marad az életedben. Örülj neki, hogy ennyire élvezed, amit csinálsz! Máshova tetted a kreativitásod és ez is oké!
– Jó, de mi lesz Árpival? Mi van, ha ez neki rosszul esik? – bizonytalankodok.
– Meg fog vele birkózni. Tudod, hogy meg fog, ismered. És amúgy meg épp azt mondta, hogy neki most szintén nincs nagy szüksége a szexre. Örülj neki, hogy ilyen összhangban vagytok!

Értem én, de belül még mindig hebegek. Attól még nekem hiányzik a vágy.

/Szerző:

Szex utáni sírás

Mennyi olyan alkalomra emlékszem, mikor szex után elbőgtem magam! Folyamatosan fokozódott bennem a feszültség, mert nem úgy élveztem, ahogy szerettem volna, s mert nem azt a figyelmet adtam a partneremnek, amit szerettem volna: azaz a saját magamnak saját magam által támasztott elvárásaimnak nem tudtam megfelelni. A végén pedig, amikor konstatáltam: most már nincs tovább, tényleg „elbuktam”, nem bírtam tovább, s elbőgtem magam.

Mindig utáltam magam érte! Nem elég, hogy „nem voltam elég jó”, de a végén még a hangulatot is tönkrevágom azzal, hogy elbőgöm magam, s rettegek, hogy ezzel lelkiismeret-furdalást, rossz érzést keltek a másikban. Félek, hogy azt fogja gondolni, „nem volt elég jó nekem”, „bántott”, ami aztán hosszú távon odáig fog vezetni, hogy már nem fog kívánni, nem mer közelíteni hozzám, vagy elhagy.

Most újra megtörtént, hogy Ádámmal elbőgtem magam.
– Úgy sajnálom! Nem akartam, hogy tudd, hogy sírok! – hebegtem neki.
– Ó Bébi, ez nem számít! Ha tudnád, mennyi csaj zokogott már nekem szex után!
– Igen… De így elrontottam a hangulatot…
– Nem, nem rontottál el semmit. Tudom, hogy nem miattam sírsz, ez nem rólam szól, s ezért nem veszem magamra. Tudom, hogy nem én vagyok a probléma forrása, csak jelen voltam, mikor ez benned dolgozott.

Imádtam őt ezért, de magamat továbbra is utáltam. Nem akarok szétesni! Nem akarom többet bántani magam! Nem akarom, hogy ezek a problémák még jelen legyenek az életemben! Erős akarok lenni, vagy még inkább laza! Nem akarom ilyen komolyan venni az együttléteket!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Óvszer nélkül

Egészen sokan akartak már megdugni óvszer nélkül annak ellenére, hogy mindenhonnan ezt hallani: rettegjetek a nemi betegségektől és a nem várt terhességtől. Határozottan állítják, ők tiszták és tudják, mit csinálnak, tudják, mikor kell kihúzni. Nem szoktak teherbe ejteni senkit. Ja… Mintha az akarat kérdése lenne.

Próbálok kemény lenni, de nem megy. Rendszeresen elbukom, beadom a derekam.

Ilyenkor kísért a lelkiismeret-furdalás, mélyen. Mindig is törekedtem arra, hogy jó kislány legyek, ha viszont nem védekezek, a társadalom szabályai ellen vétek. Nem szabadna. Még a kommentelők is rám szóltak, hogy felelőtlen vagyok, ami részben igaz. A pasi felelőtlen volt én meg gyenge.

De ami még ennél is rosszabb, az az, hogy Gergőnek ígéretet tettem, hogy óvszert használok, ha másokkal vagyok. Gyötör a bűntudat, hogy megszegtem a közös szabályunkat, s emiatt haragszom az új partnerre és magamra is.

– Húzz óvszert, kérlek! – mondom az új partnernek, aki szeret és tisztel, s folyton a kívánságaimat lesi.
– Oké, mindjárt. – és bedugja a csupasz farkát a puncimba egy kicsit.
– Kérlek! Óvszer! – próbálkozom tovább.
– Jó. – és még beljebb hatol. Küzdök, félve megpróbálom eltolni magamtól, majd feladom.

Van, amikor 3-4 döfés után sikerül még rávennem, hogy vegye fel a gumit, de a következő szeretkezésekkor már egyre nehezebb. Végül feladom.

Szeretnék erősebb lenni akaratban. Szeretném, ha valaki elárulná a titkot, hogyan tudok határozottan nemet mondani olyanoknak is, akik közel állnak a szívemhez…

Még egy bejegyzés a témában: Óvszerrel nem megy

couple-731890_640.jpg

A kép forrása itt.

/Szerző:

Hallgatózó

Kiskoromból emlékszem, mennyire rosszul érintett szüleim papírvékony fala. Rendszeresen nehezen aludtam el, úgyhogy hallgathattam anyu nyögdécseléseit, sóhajtozását. Borzasztóan éreztem magam. Bűntudatom volt, amiért meghallom, de leginkább valahogy az volt az érzésem, hogy valami nem jó dolog történik. Szerintem tudtam, hogy szexelnek, s már tudtam, hogy ez alapvetően egy élvezetes dolog, de valahogy mégis az volt az érzésem, hogy anyu ezt nem élvezi, hogy ő egy áldozat ebben a helyzetben, s csak aláveti magát a férfi akaratának.

Bár még nem sokat tudtunk erről beszélni vele, azért az már kiderült, hogy rosszul gondoltam, igenis szeretett apuval szexelni. Mégis ez a rossz érzés azóta sem tudott megszűnni bennem.

Kb. 20 éves lehettem, amikor egy nyaraláson a faház papírvékony falán áthallatszott a barátaink nyögdécselése. Anna kimondottan hangos volt, jól kieresztette a hangját. Egyértelmű volt, hogy ez most nekik nagyon jó, mégis utáltam hallgatni. Valószínűleg azért, mert kihangosította a frusztrációmat: „ez nekem sosem ment”. Tanúja lehettem annak, ahogy teljesen elveszti a fejét a csaj, imádja, a csúcsra jut – birtokában volt annak, amire én annyira vágytam, de sehogy sem tudtam megszerezni.

A változás az elmúlt egy évben következett be – persze az után, hogy a szexuális életem is elkezdett a helyére kerülni, s elkezdtem tényleg élvezni a szexet. Élőben nézhettem végig, ahogy a barátaim szeretkeznek, s hirtelen megdöbbentem, mert azt vettem észre, a szégyen, az irigység, a bűntudat helyét átvette az öröm. Boldogan és megelégedetten gyönyörködtem bennük. Kívül tudtam helyezkedni a történéseken, s érdeklődve figyeltem: „Nahát, ők így csinálják. Mi meg máshogy.  Milyen érdekes.”

Nemrég fesztiválon voltunk, sátoroztunk. Már épp aludtunk volna el, mikor a szomszéd sátorban elkezdett huncutkodni egy pár, én pedig azon kaptam magam, hogy gyönyörködve hallgatom őket. Találgattuk, mi történhet, s közben mosolyogtunk. Komolyan csalódott voltam, mikor hallottam, hogy a csaj elélvezett: sajnáltam, hogy vége a szép hangjátéknak, de aztán szerencsére jött még két kör a végén ütemes csattogással. Kétszeresen boldog voltam. Boldog, mert tetszett, amit hallok és boldog, mert tudtam, mekkora változások mentek végbe bennem, s mekkora köveket engedtem el a szívemről.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szex a sátorban

17 évesen elvihettem a pasimat is a családi nyaralásra. A szüleim annyira jó fejek voltak, hogy még külön sátrat is kaptunk – persze az övék mellett, hogy mindenki egy kupacban legyen. Emlékszem, tiszta szextábor volt. Folyton állt a farka és szexelni akart délelőtt, délután és este is.

Borzalmas volt. Nem élveztem a szexet. Akkor még nem feküdtünk le egymással az én kérésemre, így csak tapi és orális szex volt: azaz ő próbált örömet szerezni nekem, ami nem sikerült a sok blokkom miatt, ő viszont folyamatosan igényelte, hogy ki legyen verve a farka, amit nem intézett el egyedül, így nekem kellett…

Folyamatosan hisztizett, gyakorlatilag nem lehetett visszautasítani. Amúgy is bármi miatt képes volt megsértődni, ezért aztán kerültem a további konfliktusok keltését, s szépen addig simogattam a farkát, vagy dörzsöltem hozzá a testem (talán le is szoptam, már nem emlékszem), míg újra szabaddá nem váltam a kényszer-szex alól.

Mindezt a hatalmas WC-papír-halom szimbolizálta, mely egyre lepte el a sátrunk belterét: azzal töröltük le gyakori ejakulációja végtermékét. Rettegtem, hogy a szüleim rájönnek, mi történik bent, vagy meglátják ezt a halmot. Nem mintha, nem sejtették volna, s nem, mintha tiltva lett volna bármi is, de én szégyelltem. Szégyelltem, mert úgy éreztem, valami rosszat, bűnöset, illegálisat teszek.

Összerezzentem, mikor Tomi a WC-papír gurigáért nyúlt most a sátorban: felrémlettek a régi emlékek. Aztán lesöpörtem magamról, hisz most nem ez történt. Most jót szexeltünk, igazán jót, amit nem szabad átírni egy rossz emlékkel. Büszke voltam magamra, hogy sikerült lerázni ezeket a régi képeket magamról, s vissza tudtam repíteni magam a jelenbe, ahol mosolyogva néztem végig, ahogy jelenlegi pasim a farkát törölgeti.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Terápiás szex – mézédes együttlétek

Sokszor hallottam, hogy a szex gyógyít, s most tényleg ezt éltem meg az elmúlt jó néhány alkalommal. Az egekig emelt, simogatott, feltöltött a sok gyönyör, amit vele élhettem át.

Úgy fest, elég ideje vagyunk már együtt Árpival ahhoz, hogy ne szexeljünk mindig. Hogy értem, hogy mindig? Hát, hogy reggel, aztán délután munka után, majd még egyszer lámpaoltáskor. Mondták, hogy elmúlik ez, de valahogy nem úgy tűnt. Most mégis eljött ez az korszak is, amikor tudunk csak úgy szeretettel összebújva hulla fáradtan elaludni egymás mellett anélkül, hogy valamelyikünk kielégületlenséggel küzdene.

Miért mondom én ezt el? Mert azt hiszem, ez is egy tök fontos szakasz a szexuális fejlődésemben: hogy végre nem rutinból szexelek vele (azon túl, hogy jó is), nem azért, mert mindig szoktunk, hanem akkor szexelek, amikor szeretnék. Kezdem érezni, mikor van hozzá tényleg kedvem, s mikor van az, amikor inkább nemet mondok. És tudok is nemet mondani anélkül, hogy őrült lelkifurdalásom legyen. Volt már, hogy békésen kiverte mellettem a farkát, míg én szundikáltam, és ez is rendben volt. Igen, még nekem is rendben volt, s nem aggódtam amiatt, hogy most hogy kicsesztem vele.

Elég ideje vagyunk együtt ahhoz is, hogy gyakorlatilag mindig jó legyen vele. És ez már tudatosult is bennem. Nem aggódom, hogy nem fogok elélvezni, hogy nem leszek eléggé jelen, nem fognak tudatosulni az érzések, melyek a puncimban keletkeznek. Nem félek, hogy nem leszek elég neki, vagy hogy fájni fog a behatolás. Tudom, hogy jó lesz vele és kész. Néha csak jó, máskor nagyon jó.

Most épp egy egészen hosszú „nagyon jó” szériánk van. Édes-mézes, gyönyörű, boldog együttlétek, melyek talán nincsenek egyensúlyban, de ez az ő döntése. Rendszeresen az történik ugyanis, hogy kinyal, majd ujjazgatva (vagy anélkül) még addig folytatja, míg másodszorra is el nem élvezek. S aztán jön vagy az, hogy én leszopom, vagy megdug – de hát neki ugye csak egy lövése van egy menetben…

Szerencsére már azon sem aggódom, hogy ez így nincs rendben, hogy túl sokat kapok, hisz ő nyal magától, nem én erőltetem, ráadásul közben folyamatosan arról áradozik, mennyire imádja csinálni. De nem csak mondja, látszik is rajta! Ha megemlítem a nyalás lehetőségét, egyből lelkesen rástartol a puncimra. Még mindig hihetetlen, de úgy fest, tényleg imád nyalni.

És ez a garantáltan mindig jó szex oda vezetett, hogy egyszer csak azt kezdtem el érezni: minden rendben van az életemben. Helyükre kerültek a dolgok, rend van és boldogság. És szerelem – egyre mélyülő szerelem. Én pedig kezdek rászokni a vele való szexre, mint valami drogra. Úgy fest, kezdem igazán megérezni az ízét, s kezdem tényleg megérteni, miért forog a világ a szex körül.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szabad nem szexelni

Amikor elgondolkodtam azon a 40 napos szexböjtön, az ugrott be, hogy ezt nem tehetem meg a férfiakkal az életemben. Bekapcsoltak a vélt elvárások, elindult a program a fejemben, hogy a pasinak szex kell. Úgy éreztem, elárulom azzal, ha megvonom tőle a szexet.

Persze ilyen nincs, hogy megvonom. Egyrészt tud csinálni magának, másrészt meg egy nyitott kapcsolatban találhat szexet nyugodtan. Harmadrészt meg azt csinálok a testemmel, amit akarok, s ami nekem jó.

A helyzet az, hogy igazából nagyon is jól tudtam, hogy szabadságban élek, hogy meg fogják nekem engedni, hogy ezzel kísérletezzek, ha ez esik jól, csak én nem engedtem meg magamnak. Pont hogy én fékeztem be újra magamat, nem pedig a férfiak. S amikor erre rájöttem, inkább összeszedtem a bátorságom, s elmondtam nekik, min gondolkodom. Az eredmény pedig az volt, amire számítottam: elmondták, hogy teljes vállszélességben támogatnak benne, ha ezt szeretném.

Lehet, hogy igazából erre volt szükségem: megtapasztalni, hogy nem kell szexelni. Hogy ez egy lehetőség, nem pedig kötelesség. Nagy ereje volt, hogy ki is mondták: támogatnak akár ebben is.

Ironikus, hogy én magam vagyok a legnagyobb akadálya annak, hogy önmagam lehessek. Én vagyok a saját szabadságomnak az egyetlen korlátja.

A kép forrása itt.

/Szerző: