Tag Archive for: lelkiismeret_furdalás

Félek, hogy újra megdug

Nemsokára randizunk Ádámmal, és én nem várom. Nem várom, mert parázok, hogy nem fog menni a szex. „Márpedig szexelni fogunk. Szexelni kell. Minden rendes pár szexel. És ő ráadásul kíván engem nagyon, én pedig szeretem és nem akarok neki rosszat azzal, hogy nemet mondok.” – Kavarog a fejemben. Itt az ideje, hogy ránézzek erre a Byron Katie 4 kérdés módszerével, aminek most Ti is szemtanúi lehettek.

A kiinduló gondolat: Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.

Igaz ez?

Nem. Nem tudhatom, hogy az lesz, nincs ez kőbe vésve. Számtalan példa volt már, hogy élveztem a szexet. Vele is volt olyan. És azóta rengeteget beszéltünk róla, olvasta a soraimat. Felismertem, hogy jobban kell kommunikálnom. Már többet tud rólam ő is, szóval nem, egyáltalán nem biztos ez.

Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot: „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Nem várom, hogy találkozzunk, hanem inkább tartok tőle. Amitől aztán lelkiismeret-furdalásom is lesz, hiszen:
– Olyan cuki, ő úgy várja és úgy vágyik rám! Milyen dolog már, hogy én meg nem? Hálátlan dög vagyok!
És hibáztatom magam:
– Múltkor bezzeg mennyire vágytam rá. Teljesen rá voltam gerjedve. Aztán elrontottam. Elszúrtam. És most újra ott vagyok a gödörben. Még ennyire sem vagyok képes!

Összemegyek kicsire. Befeszül a felkarom, görnyedek. Védekező álláspontba kerülök, a puncim bezárul, kiszárad. Szomorú leszek és dühös. Igazságtalanságot érzek.

Ennek hatására gyakorlatilag minden pasitól és úgy általában a szextől tartani kezdek. Már nem kívánom. Ahelyett, hogy felvillanyozna, megijeszt. Védekezni kezdek. Befeszülök.

Nem akarok többet szexelni. Szex nélkül akarok élni. Aztán megijedek, hogy emiatt elveszíthetem Ádámot. Is. Visszaszáguldok a kamaszkoromba, újra előtör az elmúlt 16 év.

Ki lennél enélkül a gondolat nélkül, hogy „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Felszabadult kis ribanc. Az a Lili, aki megőrült azért, hogy az ágyában tudja ezt a pasit és alig bírta kivárni, hogy ez megtörténjen. Az a Lili, akinek Ádám megcsókolta a mellbimbóját a liftben és I M Á D T A ! ! ! És egyáltalán nem ijedt meg.

Az a Lili, aki a következő találkozáskor ugyanúgy rohan Ádám karjaiba és majd megőrül a boldogságról. Aki egész úton csókolózni akar, miközben Ádám vezet.

Az a Lili, aki felveszi a legszexibb ruháját a randira.

Az a Lili, aki kívánja Ádám farkát. Azt akarja, hogy töltse ki az egész punciját. Hogy nyalja ki, majd dugja meg jó keményen. Érezni akarja a borostáját…

Pontosan az a Lili, aki a legutóbbi találkozásunkkor voltam. Aki tudok is lenni.

Hol érzem ezt a testemben? Leenged a görcs a felkaromból, leeresztem a vállaimat. Hátradőlök, félrebiccentem a fejem és mosolygok. Szexin harapdálni kezdem a számat és elkezdem cirógatni az alkarom. Közben eszembe jut az első közös önkielégítésünk… Benedvesedek.

A gondolat megfordítása:

  1. Menni fog a szex. Élvezni fogom.
    Bizonyítékok erre:
    – Mert csodálatos ember és szeretem. Vigyázni fog rám és mondhatok neki nemet, vagy bármit.
    – Mert el fogom most már mondani, mit szeretnék és mit nem. Irányítani fogok.
    – Mert nagyon kívánatos pasi csodálatos farokkal.
    – Mert oda fogok figyelni magamra.
    – Mert pasi is felkészített arra, hogy ne vegyem elő a régi mechanizmusokat.
    – Mert megengedem magamnak, hogy annyira élvezzem, amennyire éppen tudom. Mert nem lesznek elvárásaim magammal szemben. Az sem lesz elvárás, hogy szexnek lennie kell. Ha lesz, és kívánom, csinálom. Ennyi.
    – Mert az élvezet nem egyenlő az orgazmussal. Ha jól esik a teste közelsége, már az is élvezet.
    – Mert nincs olyan, hogy „megy” a szex. A szex az van. Történik. Tudom mozgatni a kezem és be tudom fogadni a farkát, tehát megy. Le tudom szopni és ő ki tud nyalni, tehát megy.
  2. Neki nem fog menni a szex és nem fogja élvezni.
    Jó-jó, ő is izgult, de ezen nem szabad aggódnom, úgyhogy ez a megfordítás nem játszik.
  3. A gondolataimnak nem megy a szex. A gondolataim nem élvezik.
    Ez igaz. Bizonyítékok erre:
    – Akkor nem tudok jelen lenni, ha elkalandozok, máshol jár a fejem.
    – Vagy, ha azon parázok, hogy „nem fog menni”.
    – Vagy amikor gondolatban (és nem valójában) a múltban járok.
    – Vagy amikor előre eltervezem, elképzelem, hogy szárazan nyúl a puncimhoz és fájni fog.
    Márpedig én nem az vagyok, amik a gondolataim. Folyton változó nő vagyok. Fejlődök. És mindig más történik velem. Van, hogy jobban élvezem, van, hogy nem kívánom. És ez teljesen rendben van.
    Ha elképzelem és sokat gondolok rá, akkor a gondolat valósággá válik. De nem kell erre fókuszálnom. Sőt, ha akarom, fókuszálhatok az ellenkezőjére: „Ú, mennyire jó vagyok már az ágyban! Imádom, mikor kinyalnak, vagy nyuszi pózban jól megdugnak.” és persze „Ő volt az egyik első, akire gondolva el tudtam engedni a gátlásaimat és elélveztem  önkielégítés közben már kétszer is!”.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A kislány, aki „csúnya dolgokat művel”, azaz élvezi a szexet

A Bliss c. film inspirálta e bejegyzéssorozatomat, melynek második részét olvashatjátok most. (Első rész itt.)

Vigyázat, spoylerek sorozata következik! Érdemes előbb megnézni a filmet!

Maria gondja nem az, hogy a teste képtelen a szexre. A fejében van egy blokk, ami miatt nem tud megnyílni a párja előtt. Szeret a férjével szexelni, szereti megadni a pasinak a gyönyört, az orgazmust, alapvetően élvezi is, hogy magában tudhatja Joseph farkát, de a saját extázisa elmarad. Valamiért nem tudja átengedni magát neki. Van egy blokk benne, amit nem ért.

A terapeutája sejti, hogy egy szexuális trauma, abúzus állhat a dolog hátterében, de Mariának nincsenek ilyen emlékei.

Joseph a tantrikus terapeuta segítségével szépen lassan, okosan, tudatosan felépített folyamatban eljuttatja Mariát az első orgazmusig. Maria sokkot kap, mert az extázis közben előtör belőle a tudatalattijában mélyen eltemetett kép: az apja gyerekkorában éveken keresztül folytatott vele szexuális kapcsolatot. És élvezte. És bűntudata volt emiatt, aminek következtében az egész pakkot blokkolta magában. A történetet a tudatalattija legmélyére nyomta, s képtelenné tette magát a szex élvezetére.

…

Számtalan olyan pontra emlékszem gyerek- és kamaszkoromból, amikor élveztem a szexuális közeledést, de a bűntudatom annál erősebb volt. Éreztem, hogy valami „csúnya dolgot” művelek épp, márpedig én mindig jó kislány akartam lenni, így vagy nem csináltam többet azt a dolgot, vagy elintéztem, hogy ne okozzon gyönyört, s így elintéztem, hogy jó maradhassak. Megfeleljek a vélt elvárásoknak.

  • Kötelet másztam kislányként. Összeszorítottam a combocskám, s elöntött a gyönyör. Megijedtem. Valahol mélyen tudtam, hogy ez csúnya dolog. Onnantól nem igazán ment többet a kötélmászás.
  • Szerelmeset játszunk a barátnőmmel. Ez már csak ködösen rémlik, valószínűleg elfolytottam. Volt benne kis maszturbálás, talán egymás combjához dörzsöltük a puncinkat, nem emlékszem. Talán még csókolóztunk is… Talán vele volt az első csókom… Tudtam, hogy ilyet nem szabad. Tudtam, hogy rosszak voltunk. Pedig senkinek sem ártottunk…
  • Szerettem szerelmeset játszani apuval. Néztük a filmet, s ilyenkor hozzá bújtam a fotelja karfáján fekve. Már nem tudom, meddig mentem el, valószínűleg csak a nyakát puszilgattam, de az is lehet, hogy több. Én csináltam. Úgy emlékszem, ő kedves volt és elfogadó. Nem lökött el, nem szidott le, nem is élt vissza a helyzettel. Úgy emlékszem.
  • 16 évesen az első pasi, aki belenyúlt a bugyimba. Tudtam, hogy ez csúnya dolog. Hogy ezt nem szabad ilyen hamar. A puncim nedves volt, de a lelkem megkeményedett. Magamat hibáztattam, hogy belekeveredtem ebbe a helyzetbe. Csalódást okoztam a pasinak is és mélyen belül valószínűleg anyámnak is. (Lásd Nancy Friday Nők a csúcson c. könyvében.)
  • Első orális élmény. Tisztán emlékszem, elengedtek a szüleim, hogy vele töltsem az éjszakát. Apu feltételezte, hogy szex lesz, s megkérdezte, milyen védekezést szoktak használni manapság a fiatalok. Zavarba jöttem, mentegetőztem, hogy mi még nem fogunk lefeküdni egymással. … Éjjel azon kaptam magam, hogy a szerelmem a puncim nyalogatja. Nem is tudtam, hogy ilyen van, nem tudtam, hogy a lányokat kinyalják. De azt tudtam, hogy a puncimmal pisilek, ami koszos. Pisilés után kezet kell mosni. Ő pedig most azt a testrészemet nyalogatja. Undorító. A testem élvezte, de az orgazmus közelében ezt elblokkoltam. Helyette az éles édes fájdalom maradt meg éveken át. Éveken át egy pontig élveztem, aztán, mint amit elvágtak, leblokkoltam magamban az egész élvezetet. Egy ponton kikapcsolta az agyam a testem.

Igen, nagyon valószínű, hogy ez mind összefügg azzal, hogy kislány koromban megnyalta a puncim az a férfi, akit én nagyon szerettem. A barátom volt. Mindig mondják, hogy ez nagy trauma. Most kezdem csak megérteni a filmnek köszönhetően, mi mindenre lehetett ez hatással az életemben. És alig várom, hogy én is elkezdjek egy hasonló szexuális gyógyítóval együtt dolgozni, s kigubancolni ezeket a szálakat.  Megérteni, mi mivel függ össze és megbocsátani. Méghozzá leginkább magamnak.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Éjjeli menetek

Laci állandóan kanos. Gyakorlatilag bármikor feláll a farka, még álmában is. Hiába dugtunk elalvás előtt, ő az éjszaka közepén újrakezdené.

Kiskifli-nagykifliben alszunk, szeretem odadugni a pucér popsimat hozzá, de míg ez nekem a biztonságos, otthonos, meghitt, védelmező érzést adja, addig ő felizgul. Elkezdi ütemesen hozzám nyomkodni a farkát, mindezt félálomban, öntudatlanul. Csakhogy én erre felébredek, s felmegy bennem a pumpa…
– Hagyjál már aludni! – morgok magamban.

Vagyis hogy nem is tudom, mi igazából a bajom…
– Idegesít, hogy már megint akarja? – kérdezem magamtól.
– Nem, nem hiszem. Szeretem, hogy vágyik rám.
– Az a baj, hogy felébresztett?
– Az baj, igen, mert kimerült vagyok. Frusztrál, hogy nem tudom kipihenni magam már hónapok óta, s most itt lenne az a pár értékes óra, hogy aludjak, de ő felébreszt az éjszaka közepén. És aztán nem is dug meg! Csak odanyomkodja a farkát párszor, s visszaalszik, pont azután, hogy én teljes harci készültségbe kerültem. Egyszer csak paff, abbahagyja. Aztán, mikor végre visszaaludnék, újra lök négyet-ötöt, megmarkolja a mellem, s alszik tovább. Én pedig teljesen felhúzom magam.
– Tényleg azért, mert nem hagy aludni?
– Nem… Persze… Valószínűleg nem csak ezért.
– Hanem?
– Jó kérdés. Nem szeretek rá haragudni. Megrémiszt, hogy így kevésbé szeretem.
– És még?
– Lehet, hogy félek, hogy megdug. Mert én ilyenkor félkómásan még nem kívánom, alszik a testem, nem vagyok izgalmi állapotban, legalább is a tudatom nincs. S bár mikor belém hatol egyszer-egyszer így ébredés után, sosem szokott probléma lenni belőle, a puncim vígan befogadja, de a lelkemnek megterhelő. Csalódott leszek, hogy nem élvezem annyira, mint máskor, elvesztem a hitem, hogy „újra visszaestem” abba az állapotba, amiben 16 évig megrekedten voltam. Túlságosan beleivódott a tudatomba a 16 évnyi gondolat, hogy „nem élvezem a szexet”, s mikor újra felbukkan egy olyan helyzet, amiben nem tudom átadni magam a gyönyörnek, könnyen elfelejtem azt a fél évnyi jót, ami már az enyém, s hajlamos vagyok még a sok-sok rosszhoz visszanyúlni. Belém van kondicionálva, felül kell írni. Félek attól, hogy megerőszakolva érzem majd magam. Nem azért, mert a férfi erőszakot akarna tenni, hanem mert én nem mondok nemet. Megerőszakoltatom magam.
– Miért hagyod, ha te nem akarod?
– Mert a pasiknak rossz, ha nem elégülhetnek ki. Elmesélte, milyen égető, feszítő érzés tud lenni, ha kanos. Nem akarom, hogy rossz legyen neki. Segíteni akarok.
– De milyen áron? Kinek az életét éled ilyenkor?
– Igen, nem szabadna hagynom magamnak, hogy sérüljek.
– És nem kéne mindig neked megmentened. Engedd ezt el! Simán tud maszturbálni is ilyen helyzetekben, ő is megmondta.

Szegény Laci a sok hasonló kiborulásomba már egészen belezakkant. Inkább már alsónadrágban alszik, hogy ne zavarjon a farka és kevésbé akar hozzám bújni. A jó hír, hogy ez kiderült, s elkezdtünk beszélni a félelmeiről. Szépen átbeszéltük, mi az, ami nekem már túl sok, s mi az, ami mellett még békésen tudok aludni. Megértette, hol a határ.

Javult azóta a helyzet. Legutóbb újra elkezdte álmában markolászni a mellem, izgatni a bimbómat. Én a 4-5. mozdulat után szelíden megfogtam a kezét, majd mindketten visszaaludtunk. Ő nem is tudott erről, én pedig nem húztam fel magam. Ezt is megoldottuk.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A lestrapált punci

Fáj a puncim. Dani csak mosolyog rajta:
– Szétbaszták a kis puncikádat. – mondja megértően és csak nyalogatja gondoskodóan. Szeretem a finom, megszokott és egyre édesebb érintéseit. Összeszoktunk már.

Valóban sokat dugták a puncim a hétvégén, de nem ez az oka. Most jutottunk el először az ágyig Gergővel. NÓ, hogy vágytam rá! Alig bírtam magammal, imádtam az érzést. Nem is értettem, miért szervez egy csomó programot ahelyett, hogy fejest ugranánk az ágyba, másrészről viszont örültem, hogy ilyet érzek, hogy ennyire akarom őt, hogy így feltámadt bennem a vágy, úgyhogy boldogan dédelgettem ezt az érzést.

És aztán előjött a régi sztori… Vagy legalább is valami nagyon hasonló. Lekerültek rólunk a ruhák, s észre sem vettem, de egyre jobban bezárkóztam, megijedtem. Izgultam. Vagyis hogy izgultunk mindketten, s ez egészen odáig vezetett, hogy a puncim nem nyílt meg a farka előtt. Bezárkózott. Gergő viszont jött, akart, nyomult, s belém tömte a farkát. Túl hamar.

Éreztem, ahogy szakadok szét, éget, fáj a hüvelybemenet. És nem mertem szólni… Már amikor hozzám ért, tudtam, hogy nem vagyok elég nedves, de nem tudtam szólni, hogy izgasson még, vagy nyálazzon, vagy csináljon valamit. Nem mertem szólni, mert még túl új volt ehhez a kapcsolat. Féltem, hogy megijesztem a problémáimmal, főleg, hogy ő is izgult. És persze meg akartam felelni neki.

Napokkal később mertem csak elkezdeni beszélni róla. Csodálatosan kedves és megértő volt, s mellette aggódó. Nem akartam, hogy aggódjon. Ha a pasi aggódik, attól nekem még ráadásul lelkiismeret-furdalásom is lesz az önostorozás és a kétségbeesés mellé.

Csakhogy most sokkal ügyesebb voltam, mint a fél évvel ezelőtti Lili!
– Jaj, úgy sajnálom, hogy neked nem volt orgazmusod… – nézett rám a szomorú kutya tekintetével Gergő.
– Na hagyd ezt abba! – martam le gyorsan. – Nem számít, hányszor volt orgazmusom, ez nem verseny. És ez az én dolgom. Ráadásul igenis nagyon ügyes voltam. Volt egy apró orgazmusom és párszor még majdnem egy második is. Ez hatalmas dolog egy új partnerrel.

Igen, fájt a puncim még napok múlva is. De most nem álltam le ostorozni önmagam, hanem inkább megveregettem a vállamat minden apró sikerért.

Folyamatosan éreztem a fejlődést, amíg együtt voltunk. Újra mélyről indultam, de már sokkal határozottabb léptekkel másztam ki a gödörből. És nem voltam türelmetlen magammal szemben, hanem hagytam időt magamnak. Reményteli voltam.
– Ne izgulj! – mondtam Gergőnek, s igazából magamnak is. – Még sokat leszünk együtt és egyre jobban ki fogjuk ismerni egymás testét. Egyre többet merünk majd elmondani egymásnak, beszélgetünk még sokat a szexről, hisz amúgy is imádunk beszélni róla. Igen, velem fokozottan nehéz, mert önkielégíteni sem szoktam, s így tényleg nem nagyon tudlak irányítani, nehezen mondom meg, mit szeretek, hogyan szeretem, de az már bebizonyosodott, hogy rakétaszerű gyorsasággal fejlődök mostanában, úgyhogy még néhány alkalom, s csak nevetni fogunk a kezdeti bénázáson, ami abból fakadt, hogy még nem ismertük egymást. Jó lesz, tudom, mert ügyesek vagyunk, nyitottak és őszinték. És szeretjük egymást.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Időpazarlás a szex?

Szeretem az időmet hasznosan, hatékonyan eltölteni. Ez talán a szülői mintában gyökerezhet: sosem láttam őket pihenni. A tengerparton napozós nyaralás sosem vonzott egyikünket sem. Anyu, ha TV-t is néz, közben vasal, főz, hasznossá teszi magát. Apu folyton tanul valamit, vagy sportol. Fejleszti magát. A pihenés az alvás.

Nem bírok csak úgy egy helyben ücsörögni. Ha barátokkal beszélgetünk, akkor is egyből fészkelődni kezdek, ha nincs velem legalább valami kézimunka. A kedvencem, ha inkább átjönnek hozzám vendégségbe, s közben pakolászhatok, főzhetek, varrogathatok.

Hogy jön ehhez a szex? Sokszor felmerült bennem, hogy ez nem hasznos, hatékony eltöltése a szabadidőmnek. Egész hétvégés menetek? Több órás aktusok? Á, inkább legyünk túl rajta gyorsan.

Igaz, ez nem volt túl jellemző gondolat. Inkább voltam vele úgy, hogy a szex elvárás: elvárás egy jó kapcsolatban, elvárás a társadalom részéről. Akkor vagy igazán jó ember, ha sokat szexelsz. Az elismert. Az pozitívum. Persze mindez akkor igaz, ha egy emberrel teszed, nem többel.

Most nagyon sok időt töltök szex-szel. Akár napi átlag egy órát is. Vagy egy csoportos együttlét elhúzódhat akár 4 órásra is. És mindent számba véve nem gondolom időpazarlásnak, még akkor sem, ha így szegény virágok nem kaptak vizet, vagy nem tudtam főzni. Miért?

  • A szex által mélyül a kapcsolat. Jobban tudjuk szeretni egymást.
  • Csökken a konfliktusok száma. Ha rendben van a szexuális életem, kevésbé vagyok hajlamos a hibákat keresni a másikban.
  • Feltölt energiával. Boldogabb vagyok. Ezt az energiát még a munkahelyemre is beviszem.
  • Kevesebb alvásra van szükség. Részben valahogy helyettesíteni tudja…
  • Szuper testedzés. Így a lelkiismeretem is jobb, hogy keveset járok el sportolni. És sosem volt még ilyen feszes a popsim, mint mostanában.
  • Növeli az önbizalmam, amitől sikeresebb leszek. Ergo jó befektetés.

Persze ez nem mindig igaz.

  • Van, hogy nincs kedvem.
  • Van, hogy nem sikerül jól az együttlét.
  • Van, hogy a partnerrel nem vagyunk egymásnak megfelelőek.


Régen csupa ilyen élményem volt, s ez nagyon rombolt. Sokat sérültem a szex által. Utáltam magam a sikertelenségemért és emiatt egyre mélyebbre csúsztam, ahonnan egyre nehezebb volt kimászni. Most igyekszem óvatos lenni, figyelni magamra.

Így is bőven akad olyan, hogy bár nincs kedvem szexelni, de belemegyek a másik kedvéért. Hagyom magam. És közben beszélek magamhoz:
– Nem baj, Lili, ha ezt most nem élvezed annyira. Semmi baj. Ettől még jó ember vagy. – mondta az egyik hang, majd a másik folytatta:
– Ne aggódj, ez most nem olyan, mint korábban. Látszik, hogy nem ártasz magadnak, hogy nem magad ellen teszel. Ezt jól bizonyítja, hogy a puncid nem tiltakozik: sitty-sutty befogadta a farkát.
– OK, a gondolataid nincsenek ott a szex környékén, de ez nem baj. – replikázott rá újból az első. – Majd máskor ott lesznek. Most adsz, az is jó dolog. Te is kapsz millió dolgot tőle: hol a szex terén, hol más téren. Boldogság van.

Azt hiszem, nálam a fő kulcsa a sérülések elkerülésének, ha nem hibáztatom magam.

/Szerző:

Rémálmom a meztelenség

Sokáig rendszeresen visszatért az a rémálmom, amiben ruha nélkül vagyok nyilvános helyen. Például nincs rajtam se nadrág, se bugyi a vonatállomáson, vagy az osztályteremben. Olyankor zavarban vagyok, szeretnék felöltözni, de nem lehet, nincs ruhám. Állok az emberek között tehetetlenül, szégyenkezve.

Sokféleképpen éltem meg a meztelenséget életem során. Kislányként egyrészes fürdőbugyim volt. Sokat jártunk uszodába, ahol megszoktam, hogy a nők levetkőznek egymás előtt. Nem takargattam magam a tornaöltözőben sem. A fürdőszoba egy közösségi tér volt a családi házunkban: míg az egyikünk fogat mosott, a másik zuhanyzott, a többiek pedig levetkőzve várták a sorukat és beszélgettek közben. Valahogy aztán kamaszkoromban egyszer csak elkezdett zavarni ez a helyzet: főleg apám meztelensége és az, ahogy a nemi szervéhez ér. Undorodtam tőle és megijesztett. Szerencsére mertem jelezni anyunak, aki merte jelezni neki, hogy a lányuknak ez most már nem komfortos.

Szégyellős sosem voltam – inkább csak szembesülni nem szerettem a testemmel. Többször is sztriptízeltem kamaszkoromban, amit még kimondottan élveztem is egészen az azt követő bűntudat megjelenésééig. Az, hogy meztelenül látnak, az OK volt, de amint a tükör előtt kezdtem el nézegetni magam, vagy szexi képeket próbáltam készíteni magamról, rosszul lettem:
– Te jó ég, hogy nézek ki! Jó, a cicim bizonyos szögből szép, de oldalról szinte nem is látszik a kitüremkedő bordáim miatt. Túl nagyok a bordáim, igen. A puncimon nem értem, mi lehetne szép és a hasam is, bár nem túl nagy, de szintén nagyon elnyomja a mellem.

Idén nyáron kaptam egy házi feladatot: minden este 10 percig nézzem magam a tükörben meztelenül. Nem ment. Elsunnyogtam. Néha ex rajtakapott, s bár biztatott, helyeselt, én megijedtem. Éreztem, ez így nincs rendben, itt tényleg dolgom van önmagammal.

Az első randinkon pasi csak félig vetkőztetett le, a sportmelltartómat letolta a hasamig. Az első menet után észrevettem, hogy rajtam maradt a ruhadarab:
– OK, ez most egy kihívás! – mondtam magamnak. – Úgy tudom, a félig lerángatott cuccokat szexinek tartják a pasik: hát próbáljuk meg jól érezni magunkat ebben. Hagyjuk úgy: ne vetkőzzünk tovább és ne is öltözzünk fel.

Pasi mindeközben teljesen otthon érezte magát: meztelenül flangált a lakásban, kaját csinált, majd fejébe csapott egy kalapot és furulyázni kellett. Én meg csak lestem: nem tudtam mit kezdeni sem a saját, sem az ő meztelenségével, de közben magamra mosolyogtam:
– Menni fog ez! Nézd meg, milyen jól érzi magát a szintén nem tökéletes testében! Te is meg tudod ezt tanulni idővel!

Jelentem, sikerült! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szépnek, szexinek látom magam és kérem, hogy készítsenek rólam meztelen képet, amit büszkén mutogatok másoknak. Már bírom a naturista szaunát, sőt, kezdem élvezni és mikor egy-egy csoportos alkalom után meztelenül falatozgatunk, elbizonytalanodom: vajon mi ezzel a problémája másoknak?!? Néznek szex közben „kívülállók” és nem jövök zavarba.

Lehet, a rémálmok is ki fognak lépni az életemből?

Fotó: heather buckley @ FlickR

/Szerző:

Nedves álmok bűntudat nélkül

Amióta volt párkapcsolatom, azóta küzdöttem a lelkiismeret-furdalással az álmaim miatt.
– Az álmaid miatt? – röhög fel az Agyam. – Mintha tehetnél róla, mit álmodsz?! Mintha tudnád befolyásolni! És mintha ártanál ezekkel bárkinek is!

Igaza van. Az álmaim az enyémek, csak bennem vannak. Jönni fognak mindig, nem tudom kikapcsolni őket. A kérdés az, hogy hogy állok hozzájuk.

„A moziban ülök egyedül, nem jött el a társam. Mellettem pasi belemerülve a filmbe összetéveszt a barátnőjével, átölel és elkezdi cirógatni az arcom szerelmesen. Én elmosolyodok, és megengedem magamnak, hogy élvezzem az érintését.„ – álmodtam a napokban. Mindez két fronton is nagy dolog: egyrészt, hogy álmomban tudtam élvezni az álmom, másrészt, hogy nappal is jó kedvem volt tőle.

Régen mi történt volna?

  • Jött volna a lelkiismeret-furdalás, amiért megcsaltam a pasim álmomban.
  • Bűntudatom lett volna amiatt, hogy sunyin nem jeleztem a pasinak, hogy az én vagyok.
  • Sajnáltam volna a barátnőt.
  • Jött volna valamilyen akadályozó tényező álmomban, ami miatt nem teljesedhetett volna ki az együttlét, kapcsolat.
  • És bűntudatom lett volna amiatt is, hogy jól esik az érintés.

Gyakorlatilag napi rendszerességgel álmodtam össze magam valamilyen pasival, amiket rossz álmoknak éltem meg. Nem rémálmok voltak, de kellemetlen álmok, ahol zavart, hogy nem az én pasimról szól a történet és feszített a folyton visszatérő beteljesületlenség.

Az első nagy változást a poliamoria hozta, ami felhatalmazott arra, hogy másokkal is lehessek. Hirtelen az álmok is elmaradoztak: már nem kellett azon dolgoznom, hogy nem vonzódhatok másokhoz is. A szexuális életem javulásával (beindulásával) a negatív szexuális élmények is szépen lassan kivesztek ezekből az álmokból. S most értem el azt a szintet, hogy mosolyogva tudok visszagondolni az álmaimra napközben is. Nincs bennem sem bűntudat, sem szomorúság amiatt, hogy felébredtem.

Sokat segített az is, hogy pasi érdeklődve, nyitottan hallgatja végig, mit álmodtam, s segít megfejteni őket, amitől ráébredek, hogy azért sem kell, hogy bűntudatom legyen, mert igazából nem is az „történik”, ami az álmomban lejátszódik, hanem ez csak szimbolizál valamit.

Őt hallgatva kezdek belejönni a szimbólumok fejtésébe, vagy legalább is a felfedezésébe. Hirtelen rádöbbentem arra, hogy még valamit takartak ezek az álmok: a sokszor visszatérő beteljesületlenség (pl. valami dolga akad a másiknak, ami miatt nem tudjuk folytatni, vagy jönnek-mennek körülöttünk az emberek, nem tudunk kettesben maradni) utalhat arra, hogy nehezen tudok jelen lenni az ágyban. Elkalandozok, pörög az agyam, cikázok a jövőből a múltba és vissza, s közben szépen bemásznak az ágyunkba a hétköznapok.

– Én annyira boldog vagyok, hogy nyugodtabban tudok aludni ezek nélkül a rémek nélkül!
– Ja ja, de még jobb, hogy a nappalaid is sokkal rém-mentesebbek. – helyesel az Agyam. – Nézd csak meg, milyen ügyesen elengeded a jövőbeli lehetséges problémákat a füled mellett. Azokat a képeket, amiket te magad kreálsz.
– És imádom, hogy már nem érzem rosszul magam, ha egy-egy ismerős bukkan fel az álmaimban. Nincs már lelkiismeret-furdalásom amiatt sem, hogy valakit „berángattam” az álmaimba, s olyat tettem vele, amit a valóságban egyikünk sem akarna. Jó felismerni, hogy ez csak az álmomban volt, hogy ettől még én nem tettem vele, vagy ellene semmit. Hogy álmomban bármit megtehetek bárkivel. S ha ez majd ténylegesen tudatosodik bennem, akkor talán el is indulnak a szexuális fantáziáim, amiket eddig a bűntudat gátolhatott.

4329940167_1d6fdaa0ac_o.jpg

Fotó: Elba Fernández @ FlickR

/Szerző:

Szabad magamat érinteni szex közben?

Nagyon megörültem az alábbi képnek, amit egy ősrégi szexuális felvilágosító füzetben (Villányi Péter: A szeretkezés) találtam. Nagyon pozitívan csalódtam, hogy azt tanítja: teljesen normális magadat simogatni akkor is, mikor pasival vagy.

Amikor életemben először beszélgettem egy barátnőmmel szexről, bevallotta, sokat küszködött, míg meg tudta magának engedni, hogy saját magát simogassa, miközben a pasijával van. Eltátottam a számat: ilyen van? Tényleg van olyan nő, aki magát izgatja, amikor ott van a pasi? Tényleg lehet? Ezzel nem bántom meg?

Szépen lassan rájöttem, hogy ha nekem OK, hogy pasi a nyelvemre veri a farkát (azaz magát izgatja), akkor az is rendben lehet, ha én simogatom magam, miközben dugunk. Tudom, tudom, hisz mondták is többen is, hogy izgató, ha a lány magához nyúl, de a bennem élő jó kislány nem tudta ezt megengedni magának. Elvégre az az igazi élvezet, amit a pasi ad nekem. Ha magamat izgatom, azzal azt mondom: amit te adsz, az nem elég. Pedig az is lehet, hogy egyszerűen nincs annyi keze, hogy azt mind megtegye, amire én vágyom.

Imádom, amikor pasi kinyal. Imádom azt is, mikor azt kéri hozzá, hogy húzzam szét a puncimat. Őszinte leszek: nem azért szeretem, mert így jobban hozzám fér, hanem mert így „legálisan” érinthettem magam. Felfedeztem, hogy ha még az én ujjaim is ott vannak a nyelve és az ajkai mellett, s nyomást helyezek a csiklóm felső részére, az csodálatos érzés. Sokáig persze titkoltam mindezt: úgy tettem, mint aki csak az ő kedvében akar járni: izgatóan szabad utat engedek a nyelvének, s csak titkon nyomtam, masszíroztam a szeméremajkaimat. Beletelt egy időbe, mire rájöttem, ezt nem kell titkolni. Nyugodtan csinálhatom úgy is, hogy észreveszi, akár úgy is, hogy a borostájához dörzsölöm oda magam: nem, hogy megengedi, de imádni fogja a lelkesedésemet!

Nehéz megérteni a magamfajtáknak, akikben ekkora blokk van az önkielégítéssel kapcsolatban, hogy ezt szabad. Még akkor is, ha a fickó külön kéri, hogy simogassam magam: bűnösnek, helytelennek tűnik. Pasi is kérte, s én megtettem, mert szeretem őt. Megtettem azért is, mert tudtam, hogy szeretem, ha a csiklómat is izgatják, de közben csalódottságot éreztem, mert igazából arra vágytam, hogy ő érintsen, hisz az az igazi! Én csak a szamár voltam, ha már ló nincs. A kevésbé attraktív opció. A személy, akit kevésbé szeretünk, s akinek az érintésének emiatt nem is örülünk annyira. S mi lett az eredménye? Bár ugyanazt a csiklót érintettem ugyanúgy, mint ő korábban: semmit sem éreztem! Pont ugyanúgy, mint amikor önkielégíteni próbálok.

Ettől függetlenül újra, meg újra megpróbáltam, míg a végén pasi is kiszúrta:
– Most inkább ne simogasd magad! – kérte és én teljesen összezavarodtam. Csak pár nap múlva mertem rákérdezni:
– Miért kérted ezt?
– Mert azt éreztem, csak az én kedvemért csináltad, nem azért, mert élvezted.

Van benne igazság, de ez nem a teljes igazság volt. Leginkább azért csináltam, mert akartam. Mert örömet akartam okozni magamnak, ami neki is tetszik. Kitartó voltam, nem akartam feladni. Csináltam, s vártam, hogy egyszer majd leomlik a fal, felszabadulok és meg tudom engedni magamnak, hogy megérezzem a saját érintésemet.

Sajnos eddig ez még nem történt meg, csak egy-egy rövid másodpercre. Megörültem a szikrának, elkaptam, ismételtem a mozdulatot, de az egy szempillantás alatt kialudt, elveszett. Újra csalódott lettem, utáltam magam, amiért nem megy. És ami nem megy, azt valószínűleg nem érdemes erőltetni egy bizonyos ponton túl, mert csak törést okoz bennem. Nem ér annyit. Inkább azt hiszem, el kell engedni, s ki fog derülni, mikor állok készen rá. Nem kell türelmetlennek lenni! Addig is maradok annál, ami megy: (már nem is lopva) simogatom a nagyajkaimat, nyomást gyakorlok a vénusz-dombomra és izgatom a popsimat. Elvégre a szex nem teljesítmény-verseny, ahogy azt már többször megbeszéltem magammal. Azért szexelek, hogy élvezzem, hogy jó legyen nekem és a partneremnek, nem pedig azért, hogy megugorjak mindenféle saját magamnak állított szinteket.

Forrás: Villányi Péter: A szeretkezés (Komolyan fáj, hogy ki kellett csillagoznom ezt a képet, de a YouTube beszólt, hogy az oldalamon meztelen képek vannak, és nem akarom megkockáztatni, hogy letiltsa a csatornám.)

/Szerző:

Mi az orgazmus?

Ezt most tök komolyan kérdezem: honnan tudom, hogy orgazmusom van?
– Tudni fogod, ha majd az lesz! – mondják egyesek.
– Amikor úgy érzed, alámerülsz egy örvényben! – mondják mások.
– Nézd meg a Wikipedián! – javasolná az exem. (Most meg is néztem.)
– Bizsergő és csiklandó, a forró és erősen lüktető érzés a medencetájon – mondja ez a cikk.

Pasi, aki mindenre tudja a választ, erre nem tudta. Persze neki könnyű: ha magömlése van, orgazmusa van. Na de egy nőnél?
– Szerintem az lehet, amikor utána azt érzed, megkönnyebbülsz. Megérkeztél. Már nincs benned az éhség a szex után. – majd elgondolkodott. – De persze a nők képesek több orgazmust is megélni egymás után, szóval nem tudom.

Bori szerint onnan tudom, hogy ritmusosan elkezd összehúzódni az izomzat a hüvelyemben.
– Hát ilyet még nem éreztem. – vallottam be neki szomorúan. Majd nem sokkal később kiderült, hogy nagyon is ez történik a testemben, csak valamiért nem tudok róla. Pasi is mondta, hogy ezt érezte, meg én is éreztem, mikor magamat ujjaztam, miközben ő a csiklómat nyalta.

Igen, itt van a kutya elásva:

Ha az agy azt mondja, hogy „igen, menj”, akkor kiváltódnak a megfelelő reflexek a gerincagyban, és a lüktető érzések visszahatnak az agyba, ahol tudatosul az öröm és a nyugalom, a feloldódás, ami utána következik. De ha a pszichológiai gátlás hatására a nő nem tudja átadni magát az eseménynek, akkor az orgazmus és az intenzív örömérzés a gátlás miatt nem jön létre megfelelő lokális inger hatására sem. Bizonyos szervi betegségek és anatómiai okok kivételével minden nőnek megvan az az élettani képessége, hogy eljusson az orgazmus állapotába. Viszont sok nőnek különböző okokból nincs meg a pszichológiai képessége ahhoz, hogy az orgazmust és a szexuális kielégülést magtapasztalja. – forrás.

Még most is félve merem csak kimondani, hogy szerintem volt már orgazmusom, pedig valószínűleg tényleg volt már. A bizonytalanságom oka az, hogy egyáltalán nem azt érzem, mint amit a romantikus könyvek, vagy a filmélményeim ígértek: semmilyen eget rengetőt, mindent felemésztő hatalmas extázist nem éltem át. Éreztem megkönnyebbülést, mintha valaminek vége lett volna, megfeszült a testem, beleremegtem, de úgy éreztem, ez még nem az. Ez még nem lehet az, hisz ennél többet ígértek. Mintha csak az előszobáig jutottam volna és nem találtam a következő ajtót, csak tapogatóztam a sötétben.

Azóta kicsit azért mégis fejlődtem. Ehhez kellett az, hogy tényleg elhiggyem, pasi élvezi a nyalást, s nem bánja azt sem, ha nagyon sokáig kell csinálnia. Sikerült megértetnem magammal, hogy nem kell türelmetlenkedni, rohanni, sürgetni magam.
– Te magad mondtad, hogy nem is az állítólagos orgazmus az, amit igazán szeretsz, hanem az odavezető utat. – pirított rám az agyam. – Akkor meg mi a nyavalyának sürgeted, hogy eljuss oda? Miért akarod, hogy vége legyen annak, amit szeretsz? Tessék szépen megnyugodni, ellazulni! Ez nem lóverseny!

Igen, már az élet más területén is megkaptam azt a visszajelzést, hogy sokmindent feladatnak veszek. Teljesítménykényszerem van, amiből sürgősen ki kell gyógyulnom, ha élvezni akarom a szexet. Mert a szex nem attól jó, hogy volt-e orgazmusom, hanem hogy jelen voltam-e a saját életemben, megéltem-e a pillanatot. És ha azon agyalok, hogy épp orgazmusom van-e, vagy nincs, vagy mikor lesz már, akkor úgy nem fog menni.

– Nem kell siettetni semmit! Nyugodtan élvezd csak, húzd el, odázd el azt az orgazmust – ha egyáltalán jön! – szólok most már magamra időről időre, s eszembe jutnak a pasik, akiket büszkeséggel tölt el, ha sokáig bírják, s emiatt mindenféle trükkökhöz folyamodnak, hogy még ne menjenek el.
– Akkor tulajdonképpen ezt én is megtehetem! – jöttem rá. – Akkor ezt nekem is szabad! Megengedhetem magamnak, hogy megpróbáljak még nem elmenni! Ezzel nem leszek önző, nem cseszek ki pasival, akinek így tovább kell dolgoznia. Hisz ő mondta, hogy imád akármeddig nyalni, ujjazni, s ő nem mond olyanokat, amiket nem gondol komolyan. Itt az ideje, hogy higgyek neki!

pexels-photo-273037.jpeg

Fotó: Freestocks.org @ Pexels

/Szerző:

Hányszor kell szexelni?

Sok-sok év kikényszerített szex után jött az a szakasz, mikor reményteljesen követtem a pasik igényeit, s igyekeztem tartani a tempót, de nem ment. Talán azért, mert túlzottan megszoktam, hogy nem vagyok jelen, kikapcsolom a testem, elkalandozok gondolatban, s várom, hogy vége legyen. Hagytam magam, mindig hagytam magam, sőt, kicsit talán tettettem is, hogy én is akarom. Egyrészt azért, mert úgy gondoltam, ez a pasinak jár, meg hát egy normális párkapcsolatban szexelni kell, másrészt reménykedtem, hogy javulni fog a helyzet. Küzdöttem, hogy jobb legyen, de folyamatosan csak kudarcokba ütköztem.

Én tulajdonképpen sosem kívántam a szexet, inkább csak a társadalmi elvárások miatt csináltam.

Aztán jött egy pasi, aki mellett elengedhettem magam. Már hetek óta randizgattunk, minden elképesztő lassan haladt, s amikor először kerültünk kettesbe az ágyban, akkor is csak addig jutottunk két óra alatt, hogy a melleimet cirógatta. IMÁDTAM! Hirtelen fellélegeztem és rácsodálkoztam: mégsem igaz, hogy minden pasinak kell a szex. Hogy nélküle szenved!

Csodálatosan lassan haladtunk és valószínűleg pont erre volt szükségem. Mellette végre előfordult, hogy ellazultam, hogy élveztem az érintéseket, hogy nem paráztam. Egészen addig, míg azon nem kezdtem parázni, hogy túl keveset szexelünk. Hisz még a rádió is statisztikákkal dobálózik: melyik országban mennyit szexelnek, sugallva ezzel azt, hogy a több a jobb. Mi meg hol tartottunk?
– Jesszus, tényleg ilyen szar pár lennénk? – ijedtem meg.

Szépen lassan vasárnapi szexelők lettünk. Esténként nem szexeltünk, hisz fáradtak voltunk. Reggel munkába kellett menni. Maradt a vasárnap reggel, amit rendszeresen én kezdeményeztem: nem azért, mert annyira vágytam rá, hanem mert úgy éreztem, ez a normális. Ha egy-egy hét kimaradt, úgy éreztem, bénák vagyunk. Azazhogy én vagyok béna. Csak magamat bírtam hibáztatni.

Mellette éreztem, hogy bár a hátam közepére sem hiányzik a szex, a gyakori együttlét pozitív hatással lenne a libidómra: szex után kezdtem el kívánni a szexet igazán. De nem bírtam rávenni őt a gyakoribb együttlétre.

Mióta új pasi berobbant az életembe, a gyakoriság egy teljesen új dimenziójába léptünk át. Beletapostunk a gázba. Most már akkor ijedek meg, ha nem szexelünk egy alkalommal, mert amúgy a „normális” az, ha egyből egymásnak esünk, mikor hazaértünk, majd még egy kör lemegy elalvás előtt, s ha olyan a reggel, akkor egy harmadik. Ez a tendencia két hónap alatt sem változott. Sőt, nem csak ő követeli: az igény és a vágy teljesen kölcsönös. Azt érzem, szükségem van rá, hogy kielégítsen. Csak a legextrémebb esetekben vagyok túl fáradt hozzá és sosem érzem úgy, hogy ez időpocsékolás lenne, hogy hasznosabban is el tudnám tölteni a szabadidőmet.

(Igen, úgy fest, szeretek Skarlát Betű bejegyzéseire válaszolni.)

3291019563_983d4d823c_b.jpg

Fotó: Andy Wright @ FlickR

/Szerző: