Tag Archive for: libidó

Tegnap reggel még a gyerekek visongatása, a csillagszórók illata és az csomagolópapír-galacsinok határozták meg a McCallister-ház atmoszféráját. (Ha nem olvastad egy korábbi bejegyzésem: a „Reszkessetek, betörők!” felnőtt szereplőinek történetével játszok most is.)

Aztán este eljött az év egyik legváratlanabb pillanata.
(Nem, most nem tűnt el senki.)

A gyerekek végre elaludtak.
A csatatér nagyobb része eltakarítva.
A karácsonyfa fényeinek félhomályában a fotelekben és a heverőn nyújtóztatják tagjaikat a társaság felnőttjei:

  • Peter és Kate, a házigazdák, akik sokkal kisimultabban érkeztek el az este 9 órás „felnőtt időhöz”, mint amit az ünnepi hajtásból feltételeznénk,
  • Frank, Peter bátyja, aki a gyerekekkel együtt bontogatott és próbált ki minden új játékot, és
  • Leslie, Frank felesége, aki megkönnyebbült, hogy végre nincs kinek utána szólnia :
    ne rohangálj teli szájjal, inkább ülj le és egyél rendesen!”,
    „ne keverd a kólát és a kakaót, mert tudod mi lesz a vége!” és
    „halkítsatok már azon a robotkutyán, mert mindjárt megsüketülök!”.

Túlélték a szenteste zsivalyosabb részét.

Ahogy maguk elé révednek a mosogatógép zenei aláfestésében, Leslie a szoba közepére sóhajtja költői kérdését:
„Mikor vált az ünnep ilyen fárasztó, hajtós logisztikává?”

Kate mosolyra húzza a szája szélét, miközben Peter combjára tett kezével simogatja finoman a férfit. Mert benne pont valami egészen más fogalmazódott meg a lassú félhomályban:

PoliLili Ébredő Szexualitás - Nyíltan a szexről könyv és kártya

Szinte hihetetlen… Milyen jó, hogy így is lehet ünnepelni, kéz a kézben a kanapén csücsülve, egymáshoz simulva. A karácsony előtti estén meg még egy istenit szeretkeztünk is…. Ha tavaly erről mesélt volna nekem valaki, biztosan leciccegem, hogy „ugyan már, tudjuk, hogy ilyen a mesében sincs.”

Kate, Leslie és Frank felé fordulva azt mondja: Mit szólnátok, ha most lazítanánk valami különleges dologgal? Úgysincs semmi dolgunk.

Leslie: Hát, ha nem fáraszt tovább, akkor jöhet.

Kate: Szerintem ettől biztosan nem álmosodtok tovább, sőt… 

Peter: A kártyákra gondolsz?

Frank: Milyen kártyákra?

Kate: Emlékeztek, amikor annyit említettünk úgy fél éve, hogy elmentünk párterápiára?

Frank: Mi, én ezt nem is tudtam!

Leslie: Jajj, mondtam neked, hogy beszéltük Kate-tel, biztosan akkor sem figyeltél…

Peter: A teraputa ajánlott egy kommunikációs eszközt, amivel meg tudunk beszélni párkapcsolati meg hálószobai dolgokat, aztán annyira rákaptunk, hogy beszereztünk belőle nem csak pároknak, hanem baráti társaságoknak szóló verziót is.

Frank meghökkenve: Mások előtt akartok beszélni a házaséletetekről?

Kate: Meglepődnél, milyen sok feszültség oldódik az ilyen beszélgetésekkor. Én például bedobtam már többször is ezt a kártyacsomagot a barátnőimnek a színház utáni dumcsipartikon. Volt, hogy azután tudtunk Peterrel megbeszélni olyan problémát a szex terén, amit addig valahogy nem tudtuk, hogyan beszéljünk róla.

Leslie kissé bizonytalanul: Mi van, ha valakinek ez túl intim?

Peter: Ismertek, hogy én pont nem vagyok az a könnyen megnyílós típus. De elolvastam a kézikönyvet, amikhez a kártyák tartoznak, és megértettem, hogy miért fontos megpróbálni megnyílni. És igen, eleinte annyira intim volt, hogy szinte minden kérdést passzoltam. Mert ez is oké, ezt is lehet. Aztán ahogy Kate-nek voltak válaszai, nekem is lettek egy idő után. Úgyhogy most hetente két este biztosan elővesszük a kérdéseket és beszélgetünk… És nem fogjátok elhinni, de sokszor szex is lesz belőle.

Frank torkán akadt volna a bor, ha éppen kortyolt volna belőle. Hirtelen izgatottságában kibökte: Na így már mindjárt más a gyerek fekvése! 

Felnevettek mindannyian.

Leslie rá is vágja kaján mosollyal: Persze, a szex az mindig jöhet, mi, Frankie baby!

Kate lelkesen: Látjátok? Még csak éppen elkezdtünk beszélgetni az intimitás meg a szex témáról, és máris hogy felélénkült a hangulat! 

Peter: Van kedvetek a kártyákból is húzni? Nagyon jók a kérdések!

Frank kajánul, viccesen: Részemről továbbmehetünk, csak aztán majd ne panaszkodjatok éjszaka, hogy vékonyak a falak!

Leslie kissé zavartan felnevetve: Na de Fraaank! 

Kate körülbelül kettő percben ismertette a biztonságos kereteit a szexről folyó nyílt beszélgetésnek, aztán bele is vágtak, Peter húzott először…

Olyan kérdéseket beszéltek ki például, mint:

  1. Hogyan beszélsz a szexről a pároddal?
    Mesélj el egy friss élményt: mi indította el a beszélgetést, hogyan reagáltatok egymásra, mi lett belőle?
  2. Van olyan filmszereplő, akinek a szexualitása, kisugárzása vagy hozzáállása inspirál téged?
    Miért épp ő, mit tanultál tőle?
    (Ne külsőségekben gondolkodj, hanem értékekben, minőségekben)
  3. Mit ad neked a pornó vagy más erotikus történet (például könyvek)?
    Mi a funkciójuk a te életedben?
    Milyen érzéseket keltenek benned?


És a perecből végül egy darab se fogyott, a kártyákból viszont annál többet húztak…

Valahogy így is történhetett volna, ha a McCallister családba eljutottak volna a Nyíltan a szexről kézikönyv és beszélgetőkártyák, és megajándékozták volna a családot egy ilyen  felszabadító élménnyel karácsony este.

könyv és kártyák Nyíltan a szexről PoliLili Ébredő Szexualitás


A kézikönyvben több baráti társaság beszélgetésének is tanúja lehetsz, ahogy a kártyák kérdéseire őszintén és hangosan gondolkodva válaszolnak – mindezt olyan odafigyeléssel és elfogadással egymás iránt, ahogy a könyv gyakorlati útmutatójából megtanulták.

És ez a módszertan kulcsfontosságú.

A biztonságos tér hatására osztanak meg magukról igazán intim és bensőséges részleteket az asztaltársaságok tagjai, amit nagyon inspiráló és felszabadító olvasni. De ugyanez elmondható a könyvben szereplő párok és önfelfedezők válaszairól is.

Ha te is kipróbálnád ezt az élményt a barátaiddal, akkor itt tudod leadni rendelésed:
https://ebredoszexualitas.hu/polilili-konyv/

Egy jól feltett kérdés megnyitja a kíváncsiságot, nem vizsgáztat és nem is szül elvárásokat –  hanem igazán közel tudja hozni az embereket önmagukhoz és egymáshoz is.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Képzeld el, hogy a „Reszkessetek, betörők!” készítői úgy döntenek:

 „Na jó, nézzük meg, hogy zajlik a McCallister családnál a karácsony, ha a felnőttek szerelmi életére fókuszálunk. Legyünk időben 1 év múlva, legyenek túl néhány párterápiás alkalmon és egy 3 hónapos intimitást felélesztő kurzus elvégzése után. ”

Jól van, tudom egy kissé elrugaszkodott ötlet a valóságtól. 😀
De hát miért ne lehetnének szexfókuszú önismereti érdeklődésű filmgyárosok? 🙂

Na, lássuk azt a medvét..

A ház ugyanaz.
A gyerekek még mindig túlon túl korán kelnek.
A csomagolópapír ismételten térdig ér.
A kávét pedig megint hárman öntik ki, mielőtt valaki végre megihatná.

De valami megváltozott.

Peter és Kate –, az 5 gyerekes család szülőpárosa –  tavaly ilyenkor még teljesen el voltak veszve a hétköznapok taposómalmában.

Néha már azt sem tudták, hogy a szex egy létező területe az életüknek. 

LibidON, a párkapcsolatban újra feélszthető a vágy - PoliLili Ébredő Szexualitás

Kommunikációjuk a
„miért nem vettél 220 V-os adatpert a repülőútra” és a
„neked kellett volna intézni az útleveleket” számonkérő és száraz, logisztikai szóváltásaiban merült ki. 

 „Nem hiszem el, hogy megint mindent nekem kell megcsinálnom, már úgy unom”
– az arcukra volt írva mindkettőjüknek.

Elég kiábrándító volt.

Ez a karácsony viszont egész másképpen zajlik.
Peter a kiömlő kávét készségesen törli fel a padlóról. Onnan felemelkedve a hozzá odalépő Kate meztelen lábairól huncutul felfuttaja tekintetét a nő hálóköntösén keresztül egészen az arcáig:
„Jól aludt, kedves hölgyem? Megkínálhatom egy csésze frissen facsart feketével egyenesen a konyhakőről?”

Kate álmosan, nevető szemekkel és játékossággal a hangjában válaszolja:
„Hízelgő ajánlat, megfontolom! Olyan jóóót aludtam, istenem… még nem tértem teljesen magamhoz. Azt álmodtam, hogy királynőként imádnak és járulnak hozzám a szolgálók, megfürdetnek, illatos olajjal bekennek, az ágyba visznek…” – hangja átvált a végén érzékien suttogósra, ahogy Peter füléhez hajolva belecsókol a férfi nyakába.

 „Valami hasonlót álmodtunk akkor…” – jegyzi meg Peter lassan és halkan, csukott szemmel, átadva magát az finoman erotikus érintésnek.  

A tekintetük, a szavaik bensőséges kapcsolatról árulkodnak.
A testükkel is egyértelműen beszélnek egymáshoz.

És persze lehet, ezt senki nem venné észre rajtuk kívül…
Csak az, aki igazán figyel.

És ez a változás a szerelmi életükben nem azért történt, mert varázsütésre több idejük lett.
Vagy mert csodával határos módon a gyerekek három órával tovább aludtak volna.
(Ugyan már…)

Hanem mert az elmúlt évükben — lassan, finoman, egymásra hangolódva — újra megtanulták, hogyan teremtsenek helyet a vágynak ott, ahol látszólag semmilyen tér nincs.

Ott, ahol tavaly még azok voltak a leggyakoribb mondatok:

„Még ezt a 3 oldalt elolvasom, aztán odabújok, jó?”

„Ne haragudj, fáradt vagyok…”

„Tudod, hogy nagy a stressz az irodában, tiszta ideg vagyok, majd inkább máskor…”

„Nehezedre esett volna megjegyezni? Ezt az 1 dolgot kértem tőled…”

„KEVIN!!!!”

És valahogy mindig „máskor” lett, meg jövő hét, meg 2 hónap múlva.
És egy idő után már egyikük sem tudta, hogy mikor feküdtek le utoljára.

Egy évvel ezelőtt még egészen máshogy néztek egymásra.
A túlterheltség szépen-lassan beszűkítette köztük azt a teret, ahol régen játékosság, kíváncsiság és vágy volt. 

És most?

Elég csak összenézniük.
Csak egy pillanatra.
De abban a sürgésben lelassított egyetlen pillanatban van valami egészen finom, rejtélyes izgalom:

„Jó veled. Olyan jó lesz újra szeretkezni, alig várom!”

És ez nem tipikus hollywoodi ágyjelenet, nem is romantikus, gyertyafényes együttlét.
Sokszor csak egy rövid, csókokkal vagy játékos kényeztetéssel telő huncut összebújás — épp csak 5-10 perce, mikor mennyit tudtak kihasítani a nap végéből.


De ez a 20-30 TikTok videónyi időkeret épp elég ahhoz, hogy napról-napra ébren tartsd a köztetek élő intimitást és a vágyat. Mert ha már tudod, hogyan éleszd újra, legalább ennyivel meg is őrizheted. De hidd el nekem, nem akarsz majd itt megállni. 🙂

MacCallisterék

hagyták magukat vezetni egy olyan úton, ahol újra megtanultak kapcsolódni: a saját testükhöz, a saját vágyaikhoz, egymáshoz.


Olyan érzékenységgel és olyan tempóban, amitől újra biztonságos lett számukra közeledni.

Nagyon sok ilyen változást látok a konzultációkon és a programjaimon, főleg az erre a célra létre hívott  „LibidON” pároknak szóló kurzusban.

A vágy felébresztése és a tűz etetése tanulható képesség.

Itt pedig hozzá is kezdhetsz ingyenesen, ha erre van szükséged:
https://ebredoszexualitas.hu/vaggyal-teli/

És akkor… egy pici előzetes arról, mi is történik a McCallister-házban karácsony este, miután a gyerekek végre elaludtak.

A nappaliban még fent maradnak a felnőttek: Peter, Kate, Peter bátyja és sógornője, Frank és Leslie.
Frank bont egy üveg bort.
Leslie hoz egy tál perecet.
És lassan mindenki leereszt: végre nem kell semmit intézni, csak belesüppedni a mézeskalács-illatú kanapéba.

És ebben a kicsit csapzott, kicsit álmos, de meleg hangulatban Kate elővesz egy pakli kártyát. (Nem, nem unót és nem is franciakártyát.).

Egy olyan kártyacsomagot, ami olyan izgalmas beszélgetést idéz elő a felnőttek között, hogy egy pillanatra még az állólámpa fénye is pislog egyet a sarokban.

De ezt majd holnap elmesélem. 🙂
És azt is, hogyan lehet egy ilyen kis esti beszélgetés — a te családodban is — az intimitás újraélesztésének egyik legfinomabb első lépése.

Addig is, legyen ma bármilyen zajos vagy beiglimorzsával telített a nappalid — kívánok neked finom, meghitt, intim pillanatokat. Legyen az egymagadban, a pároddal, vagy a családod/barátaid körében.

Boldog Karácsonyt!

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:

Hullámvölgyek. Egyszer fent, egyszer lent. Gyakorlatilag ez jellemezte az egész szexuális életemet. Vagy legalább is az elmúlt három évet, amikor már végre megtapasztaltam azt, hogy lehetek fent is, nem csak lent. Azelőtt nem léteztek csúcspontok, csak mély gödrök.

hullámvasút a szexben Fotó: Will Myers, Unsplash

Persze valahol ez így normális. Nem lehetünk mindig a csúcson az élet semelyik területén. Van, amikor a sok stressz, a munkahelyi problémák, a kevés pénz, a gyereknevelés, a párkapcsolati gondok, vagy bármi más faktor rányomja a bélyegét a libidónkra is. Szóval érdemes elfogadni, hogy nem mindig lehetek igazi vadmacska.

Ez mind igaz, csakhogy sajnos hozzá kell tenni, hogy én nem vagyok hétköznapi nő. Persze senki sem az, mindenki más, tudom. Én abban vagyok más, hogy hatalmas hátránnyal indultam. Úgy érzem, az én libidóm nem egyszerűen halvány volt, hanem el volt temetve több méter mélyen a föld alá, sőt, még egy jókora betonréteget is húztak fölé.

Tudom, hogy sok nő a harmincas éveiben él át először orgazmust a párjával. Tudom, hogy a legtöbbeknek van egy második kivirágzásuk, amikor rádöbbennek, hogy az a szex, amit addig átéltek, az még semmi, és elindulnak felfelé egy új csúcs irányába. De minél több önismereti csoportba járok, ami a szexualitással foglalkozik, annál inkább azt érzem, hogy én tényleg iszonyat hátránnyal indulok.

És nem tudom miért.

És ez rettentő szar érzés. Mert tudom, hogy az a gyerekkori szexuális bántalmazás, amiről már meséltem hatalmas nyomot hagyott az egész felnőttkori szexualitásomon, de valahogy azt érzem, ez még nem minden. Még kell lennie egy traumának, amit mélyen eltemettem, amire nem emlékszem.

 

Három éve kezdtem el kivirágozni. Akkor kezdtem el szépen apránként élvezni a szexet. Apránként. Néha egy kicsit jobban, aztán visszazuhantam a start mezőre. Azaz ez nem igaz, mert ha épp optimista hangulatomban vagyok (mint amikor a fenti videót készítettem), akkor nagyon is azt tudom érezni, hogy egy csomót fejlődtem, és a startmezőre nem ugrok vissza soha, max. visszalépek pár mezőt.

Amikor optimista vagyok, látom, hogy nagyon sok mindenben fejlődtem. Már értem, amit a puncim mond, tudok vele beszélgetni. Már nem kalandozik el a tudatom állandóan szex közben. És sokszor van orgazmusom.

Sok-sok akadályt leküzdöttem, de az igazság az, hogy még most sem könnyű. Legtöbbször most sem tudok úgy elmerülni a szexben, ahogy néhányszor már sikerült. És ez rohadtul kétségbeejtő érzés tud lenni. Még most is félek a szextől, sokszor előtörnek iszonyat mély félelmeim, amiket nem értek, és sokszor elbőgöm magam orgazmus után. Ezeket még nem értem, mik. De nem adom fel. Bármilyen nehéz is leküzdeni a szexuális traumákat, én nem fogom feladni.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném megünnepelni a blogom – és a kivirágzásom kezdetének harmadik évfordulóját. Köszönöm, hogy velem vagytok, köszönöm a sok hálás levelet!

3_eves_a_blog.jpg Fotó: Annie Spratt, Unsplash

Ha még nem olvastad a szülinapi hírlevelem, itt elolvashatod. (A bal felső sarokban találsz feliratkozó linket is.)

Tudjátok, vannak olyan cikkek, amiben különböző termékeket tesztelnek, majd összehasonlító elemzést írnak a küzönböző márkákról. Mi egy házi óvszer-összehasonlító cikk előkészületeinél járunk már vagy két hónapja. Elakadtunk már sokadszor.

Az egész úgy kezdődött, hogy már az ötletet is csak félve vetettem fel Ádámnak. Mert mégis milyen már, hogy a saját párom akarom tesztnyuszinak használni? Még inkább a legféltettebb testrészét? Beleegyezett, bár nem volt boldog.

Megérkezett a csomag, 5 féle óvszerrel, köztük a Lelo Hex, amit már rég óta ki akartam próbálni. Az óvszerek Porshéja. Naná, hogy ezzel kezdtük a tesztelést, és naná, hogy nem volt kedvünk utána máshoz nyúlni… Ezzel itt le is ragadtunk pár hétre.

ovszer_teszt_lelo_hex_durex_invisible_billy_boy_amor_neon_longtime_lover_2.jpg A mai menü…

A leragadásba mondjuk az is belejátszott, hogy ahogy telik az idő a kapcsolatunkban, gyakrabban vagyunk fáradtak a szexhez. Ritkábban bújtunk össze, mint az elején. Márpedig minél nagyobb a szünet két aktus között, a libidóm annál lassabban melegedik fel. Amikor nehezen éled fel bennem a vágy, nehezebb a behatolás is, megjelenik a félelem az együttlétben, úgy pedig, amikor eleve nehezített terepen vagyunk, már semmi kedvünk kísérletezni, ezért inkább elhalasztjuk a tesztet egy következő alkalomra, és nyúlunk a megszokott dobozhoz.

Amikor több idő telik el két aktus között, az aktus hossza is rövidül. Amikor már annyira kíván Ádám, hogy érzi, hamar el fog menni, nem túl átfogó a teszt. Tehát inkább a megszokott dobozhoz nyúlunk… 

Időközben eljutottunk nemibetegség-szűrésre is, és mivel kiderült, makk egészségesek vagyunk, elkezdtünk játszani óvszer nélkül is. Csak a végén vesszük fel a kondomot, akkor meg már minek használjunk el egy jobbat? 

És akkor ott van még, hogy egy meghitt pillanatban, intim együttlétben, egymásra hangolódva, és aggódva, hogy „most vajon el tudom-e engedni magam eléggé az együttléthez”, „mennyire fogom tudni élvezni”, „mennyire bírok majd jelen lenni”, bizony, rosszul esik az extra kísérletezés. Már eleve zavarodott vagyok, nem hogy még én döntsek, melyik típust próbáljuk épp ki.

ovszer_teszt_lelo_hex_durex_invisible_billy_boy_amor_neon_longtime_lover.jpg Így grimaszolok, mikor izgulok, félek, és zavarban vagyok

Ja és persze Ádám egy természetközeli ember. Nem szereti a mesterséges illatokat, a krémeket, vagy épp az extrém színeket. Őszintén szólva ő a ízesített fekete (Billy Boy), a sötétben világító  (Amor Neon), és a hosszú együttléteket biztosító síkosítót tartalmazó kondomot (Longtime Lover – különleges síkosítással, amely késlelteti a magömlést és ezáltal meghosszabbíthatja a szexuális izgalmat) legszívesebben messziről elkerülné. Ezeket így egyelőre halogatjuk.

Tudom, az első kettő tulajdonképpen poén… Csak mi valahogy ilyenkorn nem szoktunk vicceskedő hangulatban lenni. Nem azt mondom, hogy nincs helye a poénkodásnak az ágyban, csak mi ehhez mostanában nem vagyunk elég felszabadultak…

A Lelo Hex és a Durex Invisible extra vékony viszont eddig nagyon bejött. De majd ha a végére értünk végre a sornak, szépen, részletesen leírjuk a tapasztalatainkat, melyik miért tetszett, és miért nem.


A bejegyzéshez az óvszereket ingyen kaptuk, így tulajdonképpen szponzorált tartalomnak számít. De a véleményem akkor is őszinte.

A poliamoria az ágyban sok logisztika és bonyolíthatják a nemi betegségek, ahogy azt már írtam, de az igazság az, hogy imádok poliamor lenni.
Mégis én azt mondanám, a pozitívumok, messze túlszárnyalják a nehézségeket az én többszerelmű életemben.

„POLIAMOR (TÖBBSZERELMŰ) IRÁNYULTSÁGÚ AZ, AKI KÉPES ÉS AKAR EGYNÉL TÖBB PARTNERHEZ SZERELEMMEL KÖTŐDNI, VELÜK PÁRKAPCSOLATOT FENNTARTANI, ÉS EZT PARTNEREI TUDTÁVAL ÉS BELEEGYEZÉSÉVEL TESZI, RÉSZÜKRE MÁS PARTNEREKKEL KÖTENDŐ KAPCSOLAT SZABADSÁGÁT MEGADJA.” FORRÁS: POLIAMORIA MAGYARORSZÁG

Két éve élek nyitott, poliamor kapcsolatban (mert amúgy nem minden poli kapcsolat nyitott, lásd polihűség), ez az időszak pedig millió csodát hozott az életembe. Hogy miket is hozott nekem a poliamoria az ágyban?

1. Csoportszex

Lányok, ha őszintén a szívetekre teszitek a kezeteket, mit mondanátok? Álmodoztatok már arról, hogy egyszerre többen is kényeztessenek? Én igen. Nagyon is.

„Milyen jó is lenne, ha lenne, aki a mellemet csókolgatja, míg a másikuk a puncimat kényezteti…” – gondoltam önkielégítés közben, amikor először sikerült úgy igazán megengednem magamnak a maszturbálást.

Hogy milyen a valóságban a csoportszex?
Arról tudok beszélni, amit én megéltem: nagyon sok isteni érintést, gyönyör-kavalkádot kaptam szerető odafigyelésben. Szerencsém volt, tudom, illetve ügyes voltam, mert megfelelő partnereket választottam.

pexels-photo.jpg

Fotó: Paloma Aviles @ Pexels

2. Többféle kényeztetés

Nem tudom, feltűnt-e már, de nincs két egyforma szerető. Lehet, hogy az egyik valamiért jobb, mint a másik, de az is lehet, hogy igazából nem lehet összehasonlítani az epertortát, meg a képviselő fánkot. Egyszerűen mindkettő finom, viszont van, hogy az egyik esik jobban és van, hogy a másik. Én pedig szeretek kóstolgatni.

Van, aki marha jól nyal, van, aki kutyapózban zseniális és még sorolhatnám.

3. Többféle tapasztalat

Minél többen vannak a kapcsolati hálónkban, annál többféle tapasztalatból tanulhatunk.

Dicsért már Ádám mosolyogva így:
– Wow, ezt Tomitól tanultad?
Vagy így:
– Fú, de jó, hogy gyakoroltátok a masszírozást Laurával!

Szeretem kérdezgetni a kedveseimet arról is, milyen mással. Ő hogy szokta? Mit szeret? Miben más? Milyen problémákkal küzd? Nagyon sokat tanulok tőlük és sok megerősítést is kapok, hogy jó, amit csinálok, vagy nem vagyok egyedül a nehézségeimmel.

Ahány partnerem van, annyi féle visszajelzést kapok és annyi félét tanulok meg magamról is. Egyikükkel a nyalást tanultam meg élvezni, a másikuknál életemben először volt hüvelyi orgazmusom, harmadikuknál ráéreztem az orális kényeztetés ízére.

pexels-photo-377945.jpeg

Fotó: Rawpixel.com @ Pexels

4. A biszexualitás lehetősége

Ha már többféleségnél tartunk, mindig kíváncsi voltam, milyen lehet lánnyal. Ugyanakkor, amíg csak a monogámia létezett a fejemben, addig úgy éreztem (azt hittem), egy lánnyal randizni valahol „időpazarlás”, hisz addig sem tudom tovább keresni gyermekeim apját.

Most itt a lehetőség, hogy a lányok iránt érzett vonzalmamat is megtapasztaljam. Ráadásul ezt a legtöbb pasim is huncut mosollyal és teljes vállszélességgel támogatja.

5. Nőiességem megélése

A hódítások, az újabb flörtök ragyogóbbá tesznek. Talán még a hajam is szebben csillog egy új kaland, vagy egy új kapcsolat következtében! Igen, ezért is fontos számomra a poliamoria: mert így lehetőségem van újra, meg újra megélni, hogy jó nő vagyok.

6. Szabadság

Ha valakit megkívánok, nyugodtan engedhetek a vágyaimnak. Ezen talán nincs is mit magyarázni. Szeretem, hogy akkor is lehet szexuális kapcsolatom valakivel, ha úgy gondolom, nem mennék hozzá feleségül. Sőt, úgy is, hogy már feleség vagyok. És nemet is nyugodtabban mondok, mert tudom, kedvesem kielégülésének kulcsa nem csak az én kezemben van.

7. Elvégzi más az előjátékot

Egy ismerős mondta egyszer viccelődve, hogy szereti, amikor a barátnője mással randizik, mert így már előre elvégzik helyette az előjátékot. Ez rám tökéletesen igaz tud lenni: hányszor érkeztem úgy meg a kedvesemhez, hogy már előtte más felizgatott! Ha volt szex, ha nem, a libidóm lüktetett.

Azt figyeltem meg magamon, hogy az én vágyam olyan, mint a tábortűz. Minél jobban raknak rá, annál nagyobb lánggal ég. Ha viszont senki sem pakol rá, kialszik. Újra meggyújtani pedig marha nehéz.

Ha több partnerem van, a libidóm is aktívabb, ezt pedig általában örömmel fogadják a partnereim.

+1 Több szex

Gondolnánk… De ez nem feltétlenül igaz. Van, hogy a másik nőnél már megkapta, amire szüksége volt. És van, hogy nyugodtabban mondok neki nemet, mert tudom, hogy megkaphatja mástól is a testiséget, amikor nekem épp nem annyira van kedvem.

Viszont több is a szex. Néha azt érzem, ha Lacinak adtam, Ákosnak is kell. Vagy Lacival nem volt elég. Vagy egyszerűen még akarok! (Lásd 7-es pont)

Sok lehetőség, sok tapasztalat, sok gyönyör, sok őszinteség. Én ezért is szeretem a poliamoriát.

Szeretünk panaszkodni a pasikra, hogy kevés ideig bírják a menetet, 5 percig reszelnek, majd kidőlnek. De mi a helyzet a nőkkel?

Én speciel nem szeretem a hosszú meneteket, mert nem bírom. Jó, persze, velem nem az történik, hogy elsülök, vagy lekonyulok.

Néha azt kívánom, bárcsak le tudna konyulni az én nemi szervem is. Ha lenne egy belülről érkező, de kívülről jól látható jelzés arra, hogy „most nem állsz készen a behatolásra, Lilikém”. Bőven van, hogy nem állok készen, főleg lelki okok miatt: valamin beparáztam, valami elvette a kedvem, kizökkentem, a hormonjaim garázdálkodnak bennem, vagy épp beteg vagyok. Ilyenkor sajnos velem nem az történik, hogy lekonyul a farkam és onnantól megmenekülök a kéretlen szextől, hanem erőltetem.

Nálam a „lekonyulás” megfelelője a szárazság: nem nedves, nem csúszik a puncim.

A cikk folytatása a Blikkben.

Kép: Adam Kontor @ Pexels

Reggel van, épp felébredtünk. Magamhoz képest elég éber vagyok, nem olyan kómás, mint szoktam lenni, de azért azt nem állítanám, hogy vágyom a szexre. De legalább nem olyan nehezek a végtagjaim, mint amit akkor szoktam érezni, mikor egyszer-egyszer azt kéri Ákos, simogassam meg a farkát reggel. Olyankor mintha ólomból lenne mindenem, nehéz összeszednem magam.

Ákos felém fordul, simogatni, csókolgatni kezd. A HPV miatt most nincs orális szex, így cirógat, ujjazgat, amit amúgy nem nagyon szoktunk vele csinálni valamiért.

Mindent a HPV-ről!

Készítettem egy hosszabb leírást a HPV-ről, amit egy orvos-szakértő is átnézett. Ha többet szeretnél megtudni erről a vírusról, szívesen elküldöm neked e-mailben. Ha szeretnéd, add meg elérhetőséged itt. Ezzel egyben feliratkozol a hírlevelemre is.

* Kötelező mezők.

Nehezen izgulok fel, mint ahogy nehezen is szokott beindulni a szervezetem reggel, hisz alapból legalább 2 óra, mire úgy érzem, ébren vagyok.

A kép forrása itt.

– Nem igaz! Megint ugyanez történik, hogy ő itt kényeztet, strapálja magát, te pedig nem is élvezed. – Kiabálok már megint saját magammal. – Nem igaz, hogy nem vagy képes élvezni! – kapcsol be a régi hang. Újra a régi lemez forog a fejemben, amit én pörgetek. Csakhogy most észbe kapok:
– De hisz nem is én kértem, hogy simogasson! Ő akar engem kényeztetni. Én nem köteleződtem el erre az aktusra, én nem ígértem, hogy élvezni fogom. Azt sem ígértem, hogy orgazmusom lesz.
– Ez igaz. – Értek egyet saját magammal.
– Remélhetem, hogy élvezni fogom, remélhetem, hogy ő is ügyes lesz és én is el tudok lazulni, át tudom adni magam az érzéseknek, de ha nem, akkor sincs semmi. Nem kell nekem ezt élveznem.  Nem kell elélveznem sem.

Persze közben azért türelmetlen voltam, vártam, hogy mikor jön már az orgazmus…
– Nyugi! – mondtam magamnak újra. – Csak figyelj oda, mi történik veled! Nem kell elélvezned. Sőt, minél tovább csinál valamit, amit élvezel, annál jobb. Miért akarod, hogy vége legyen ennek? Inkább csak figyelj.

Kicsit megnyugodtam.
– És nincs semmi akkor sem, ha most nem élvezed annyira. Senki sem fog haragudni rád, senki sem lesz csalódott. Hisz ismered Ákost, ő aztán tényleg meg tud birkózni azzal, ha nem volt orgazmusod, vagy leállítod.

Miközben Ákos ujjazgatott, tényleg ezeket mondogattam magamnak és segített. Mosolyogtam belül és igen, büszke voltam a fejlődésemre.

Sokszor hallottam, hogy a szex gyógyít, s most tényleg ezt éltem meg az elmúlt jó néhány alkalommal. Az egekig emelt, simogatott, feltöltött a sok gyönyör, amit vele élhettem át.

Úgy fest, elég ideje vagyunk már együtt Árpival ahhoz, hogy ne szexeljünk mindig. Hogy értem, hogy mindig? Hát, hogy reggel, aztán délután munka után, majd még egyszer lámpaoltáskor. Mondták, hogy elmúlik ez, de valahogy nem úgy tűnt. Most mégis eljött ez az korszak is, amikor tudunk csak úgy szeretettel összebújva hulla fáradtan elaludni egymás mellett anélkül, hogy valamelyikünk kielégületlenséggel küzdene.

Miért mondom én ezt el? Mert azt hiszem, ez is egy tök fontos szakasz a szexuális fejlődésemben: hogy végre nem rutinból szexelek vele (azon túl, hogy jó is), nem azért, mert mindig szoktunk, hanem akkor szexelek, amikor szeretnék. Kezdem érezni, mikor van hozzá tényleg kedvem, s mikor van az, amikor inkább nemet mondok. És tudok is nemet mondani anélkül, hogy őrült lelkifurdalásom legyen. Volt már, hogy békésen kiverte mellettem a farkát, míg én szundikáltam, és ez is rendben volt. Igen, még nekem is rendben volt, s nem aggódtam amiatt, hogy most hogy kicsesztem vele.

Elég ideje vagyunk együtt ahhoz is, hogy gyakorlatilag mindig jó legyen vele. És ez már tudatosult is bennem. Nem aggódom, hogy nem fogok elélvezni, hogy nem leszek eléggé jelen, nem fognak tudatosulni az érzések, melyek a puncimban keletkeznek. Nem félek, hogy nem leszek elég neki, vagy hogy fájni fog a behatolás. Tudom, hogy jó lesz vele és kész. Néha csak jó, máskor nagyon jó.

Most épp egy egészen hosszú „nagyon jó” szériánk van. Édes-mézes, gyönyörű, boldog együttlétek, melyek talán nincsenek egyensúlyban, de ez az ő döntése. Rendszeresen az történik ugyanis, hogy kinyal, majd ujjazgatva (vagy anélkül) még addig folytatja, míg másodszorra is el nem élvezek. S aztán jön vagy az, hogy én leszopom, vagy megdug – de hát neki ugye csak egy lövése van egy menetben…

Szerencsére már azon sem aggódom, hogy ez így nincs rendben, hogy túl sokat kapok, hisz ő nyal magától, nem én erőltetem, ráadásul közben folyamatosan arról áradozik, mennyire imádja csinálni. De nem csak mondja, látszik is rajta! Ha megemlítem a nyalás lehetőségét, egyből lelkesen rástartol a puncimra. Még mindig hihetetlen, de úgy fest, tényleg imád nyalni.

És ez a garantáltan mindig jó szex oda vezetett, hogy egyszer csak azt kezdtem el érezni: minden rendben van az életemben. Helyükre kerültek a dolgok, rend van és boldogság. És szerelem – egyre mélyülő szerelem. Én pedig kezdek rászokni a vele való szexre, mint valami drogra. Úgy fest, kezdem igazán megérezni az ízét, s kezdem tényleg megérteni, miért forog a világ a szex körül.

A kép forrása itt.

Múlt pénteken még majd’ fel akartam falni pasit, erre a hétre viszont lankadt a kedvem. (Időjárás-jelentést lehetne ebből készíteni.) A közérzetemmel nem volt probléma, csak a vágy csökkent bennem. Csakhogy most nem estem kétségbe emiatt.  Nem estem pánikba, hogy újra visszaesek egy lelki gödörbe, ahonnan soha többé nem tudok kimászni. Nem kezdtem el ostorozni magam azt érezve, hogy nem vagyok rendes ember, ha nem vágyom a szexre. Helyette ezt mondtam magamnak:

– Lilikém, tudod, hogy ez normális. Egyszer nagyon kívánjuk a szexet, egyszer egyáltalán nem. Most egy olyan szakaszt élsz meg, amikor épp nem annyira. Nem tudni, meddig fog ez tartani, de biztos véget fog érni. Addig élvezd szépen az élet többi szépségét! – majd magamra mosolyogtam, szeretettel megsimogattam a saját buksimat, s azt mondtam:
– Csak az tedd, amihez kedved van. Hisz ez a te tested, a te életed. Ne a vélt elvárások szerint cselekedj, hanem a saját kívánságaid alapján. – és így is tettem! Nem mentem bele abba a játszmába saját magammal, hogy én kezdeményezem a szexet, amikor én nem is vágyom rá, merthogy „szexelni szoktunk”, vagy „az a normális, ha szeretkezünk”.

Elmosolyodtam, s újra elővettem a kis játékom (amit egyébként azóta is csinálok folyamatosan): minden nap továbbra is elővettem egy-egy szexi, izgató gondolatot, s engedtem, hogy olyan mértékben hasson rám, ahogy épp tud. S újra elengedtem az önostorozó gondolataimat, nem türelmetlenkedtem magammal szemben, ahogy korábban tettem volna:
– Lilikém, ettől jobban kéne, hogy nedvesedjen a bugyid!
Nem. Ez nem teljesítménytúra. Olyan boldog vagyok, hogy végre kezdem ezt megérteni.

A mai NIÁ-n a tükörképünkkel folytattuk a barátkozást. Szeretek ezekre az órákra járni, csodálatos önismereti utazásokat élek át rajtuk, miközben a testem is átmozgatom.

– Ma este a tükör lesz a fókuszunk. – mondta Saci, s magamat is megleptem, hogy nem rezzentem össze a gondolatra. Emlékszem, első alkalommal gyakorlatilag rosszul lettem a tükör közelségétől. Borzasztóan éreztem magam. Rondának, esetlennek, szerencsétlennek találtam magam. De nem adtam fel:
– Lilikém, ilyen nincs! – pörköltem oda magamnak. – Hosszú évekig táncoltál tükör előtt! Most mégis mi bajod van? Tessék szépen lehetőségnek felfogni: most aztán majd dolgozhatsz a saját énképeddel. Itt az alkalom, hogy megszeresd magad!

Most, négy hónappal később egyenesen megörültem a feladatnak, amivel szembe nézhetek a saját tükörképemmel. És persze a félelmemmel, hogy nem tökéletesek a mozdulataim, vagy az alakom. Hogy nem tetszik az arcom, miközben koncentrálok, vagy ahogy az izzadságtól begöndörödnek a tincseim.

– Meg fogjátok szeretni, amit a tükörben láttok. – ígérte Saci.

Kezdésképp egy-egy ninja-mozdulattal lekaszaboltuk az „illúzióinkat”. Én ezt úgy értelmeztem, hogy a képet, amivé válni szeretnénk. Amit magunk helyett látni szeretnénk. Amivel elégedettek lehetnénk, de sosem érjük el.

És akkor tánc közben megütött: nekem nem igazán a külsőmmel kapcsolatban vannak ilyen elvárás-képeim, hanem a szexualitásommal. Ahelyett hogy a saját testemre, a saját igényeimre figyelnék, én mindig a libidóm csúcsára akarom kényszeríteni magam. Mindig akarni akarom a szexet, s ha nem így van, büntetem magam, elégedetlenkedek, s belekényszerítem magam egy olyan szituációba, amire épp nem vágyom. Nem vagyok hajlandó elfogadni saját magam úgy, ahogy éppen vagyok. Nem figyelek a saját egyensúlyomra.

A múlt héten azért tettem egy lépést magam felé. Pasi hazajött és megkívánt, míg én éreztem, hogy nekem most nem erre van igényem. Csacsogni akartam, mesélni, beszámolni az elmúlt időszak történéseiről. Beszélgetni, kitárgyalni dolgokat. Ilyen szintű kapcsolódásra volt szükségem. Nagy szerencsémre pasi is megérezte ezt, s megtaláltuk az arany középutat: én cirógatni, masszírozni kezdtem a farkát, ő pedig cserébe szabadon hagyta a számat, s a kényeztetés közben nyögdécselve beszélgetett velem. Nagyon szép volt.

Aztán persze csak nem tudtam megelégedni ezzel, hisz ott feszített belül a magammal szemben támasztott elvárás: dugni kell! Így aztán csak belekényszerítettem magam, letoltam a bugyim, s odatoltam neki a popsim nem törődve azzal, hogy igazából nem kívánom most a farkát. Nem is tudtam élvezni.

Meg kéne már szoknom, hogy van olyan, hogy én nem kívánom a szexet, és ez normális. Nem attól leszek értékes ember, jó nő, ha folyamatosan belehajszolom magam ezekbe a szitukba. Ha figyelek magamra, a saját igényeimre, sokkal kiegyensúlyozottabb, ezáltal pedig jobb nő leszek.