Tag Archive for: libidó

Hullámvölgyek. Egyszer fent, egyszer lent. Gyakorlatilag ez jellemezte az egész szexuális életemet. Vagy legalább is az elmúlt három évet, amikor már végre megtapasztaltam azt, hogy lehetek fent is, nem csak lent. Azelőtt nem léteztek csúcspontok, csak mély gödrök.

hullámvasút a szexben Fotó: Will Myers, Unsplash

Persze valahol ez így normális. Nem lehetünk mindig a csúcson az élet semelyik területén. Van, amikor a sok stressz, a munkahelyi problémák, a kevés pénz, a gyereknevelés, a párkapcsolati gondok, vagy bármi más faktor rányomja a bélyegét a libidónkra is. Szóval érdemes elfogadni, hogy nem mindig lehetek igazi vadmacska.

Ez mind igaz, csakhogy sajnos hozzá kell tenni, hogy én nem vagyok hétköznapi nő. Persze senki sem az, mindenki más, tudom. Én abban vagyok más, hogy hatalmas hátránnyal indultam. Úgy érzem, az én libidóm nem egyszerűen halvány volt, hanem el volt temetve több méter mélyen a föld alá, sőt, még egy jókora betonréteget is húztak fölé.

Tudom, hogy sok nő a harmincas éveiben él át először orgazmust a párjával. Tudom, hogy a legtöbbeknek van egy második kivirágzásuk, amikor rádöbbennek, hogy az a szex, amit addig átéltek, az még semmi, és elindulnak felfelé egy új csúcs irányába. De minél több önismereti csoportba járok, ami a szexualitással foglalkozik, annál inkább azt érzem, hogy én tényleg iszonyat hátránnyal indulok.

És nem tudom miért.

És ez rettentő szar érzés. Mert tudom, hogy az a gyerekkori szexuális bántalmazás, amiről már meséltem hatalmas nyomot hagyott az egész felnőttkori szexualitásomon, de valahogy azt érzem, ez még nem minden. Még kell lennie egy traumának, amit mélyen eltemettem, amire nem emlékszem.

 

Három éve kezdtem el kivirágozni. Akkor kezdtem el szépen apránként élvezni a szexet. Apránként. Néha egy kicsit jobban, aztán visszazuhantam a start mezőre. Azaz ez nem igaz, mert ha épp optimista hangulatomban vagyok (mint amikor a fenti videót készítettem), akkor nagyon is azt tudom érezni, hogy egy csomót fejlődtem, és a startmezőre nem ugrok vissza soha, max. visszalépek pár mezőt.

Amikor optimista vagyok, látom, hogy nagyon sok mindenben fejlődtem. Már értem, amit a puncim mond, tudok vele beszélgetni. Már nem kalandozik el a tudatom állandóan szex közben. És sokszor van orgazmusom.

Sok-sok akadályt leküzdöttem, de az igazság az, hogy még most sem könnyű. Legtöbbször most sem tudok úgy elmerülni a szexben, ahogy néhányszor már sikerült. És ez rohadtul kétségbeejtő érzés tud lenni. Még most is félek a szextől, sokszor előtörnek iszonyat mély félelmeim, amiket nem értek, és sokszor elbőgöm magam orgazmus után. Ezeket még nem értem, mik. De nem adom fel. Bármilyen nehéz is leküzdeni a szexuális traumákat, én nem fogom feladni.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném megünnepelni a blogom – és a kivirágzásom kezdetének harmadik évfordulóját. Köszönöm, hogy velem vagytok, köszönöm a sok hálás levelet!

3_eves_a_blog.jpg Fotó: Annie Spratt, Unsplash

Ha még nem olvastad a szülinapi hírlevelem, itt elolvashatod. (A bal felső sarokban találsz feliratkozó linket is.)

Tudjátok, vannak olyan cikkek, amiben különböző termékeket tesztelnek, majd összehasonlító elemzést írnak a küzönböző márkákról. Mi egy házi óvszer-összehasonlító cikk előkészületeinél járunk már vagy két hónapja. Elakadtunk már sokadszor.

Az egész úgy kezdődött, hogy már az ötletet is csak félve vetettem fel Ádámnak. Mert mégis milyen már, hogy a saját párom akarom tesztnyuszinak használni? Még inkább a legféltettebb testrészét? Beleegyezett, bár nem volt boldog.

Megérkezett a csomag, 5 féle óvszerrel, köztük a Lelo Hex, amit már rég óta ki akartam próbálni. Az óvszerek Porshéja. Naná, hogy ezzel kezdtük a tesztelést, és naná, hogy nem volt kedvünk utána máshoz nyúlni… Ezzel itt le is ragadtunk pár hétre.

ovszer_teszt_lelo_hex_durex_invisible_billy_boy_amor_neon_longtime_lover_2.jpg A mai menü…

A leragadásba mondjuk az is belejátszott, hogy ahogy telik az idő a kapcsolatunkban, gyakrabban vagyunk fáradtak a szexhez. Ritkábban bújtunk össze, mint az elején. Márpedig minél nagyobb a szünet két aktus között, a libidóm annál lassabban melegedik fel. Amikor nehezen éled fel bennem a vágy, nehezebb a behatolás is, megjelenik a félelem az együttlétben, úgy pedig, amikor eleve nehezített terepen vagyunk, már semmi kedvünk kísérletezni, ezért inkább elhalasztjuk a tesztet egy következő alkalomra, és nyúlunk a megszokott dobozhoz.

Amikor több idő telik el két aktus között, az aktus hossza is rövidül. Amikor már annyira kíván Ádám, hogy érzi, hamar el fog menni, nem túl átfogó a teszt. Tehát inkább a megszokott dobozhoz nyúlunk… 

Időközben eljutottunk nemibetegség-szűrésre is, és mivel kiderült, makk egészségesek vagyunk, elkezdtünk játszani óvszer nélkül is. Csak a végén vesszük fel a kondomot, akkor meg már minek használjunk el egy jobbat? 

És akkor ott van még, hogy egy meghitt pillanatban, intim együttlétben, egymásra hangolódva, és aggódva, hogy „most vajon el tudom-e engedni magam eléggé az együttléthez”, „mennyire fogom tudni élvezni”, „mennyire bírok majd jelen lenni”, bizony, rosszul esik az extra kísérletezés. Már eleve zavarodott vagyok, nem hogy még én döntsek, melyik típust próbáljuk épp ki.

ovszer_teszt_lelo_hex_durex_invisible_billy_boy_amor_neon_longtime_lover.jpg Így grimaszolok, mikor izgulok, félek, és zavarban vagyok

Ja és persze Ádám egy természetközeli ember. Nem szereti a mesterséges illatokat, a krémeket, vagy épp az extrém színeket. Őszintén szólva ő a ízesített fekete (Billy Boy), a sötétben világító  (Amor Neon), és a hosszú együttléteket biztosító síkosítót tartalmazó kondomot (Longtime Lover – különleges síkosítással, amely késlelteti a magömlést és ezáltal meghosszabbíthatja a szexuális izgalmat) legszívesebben messziről elkerülné. Ezeket így egyelőre halogatjuk.

Tudom, az első kettő tulajdonképpen poén… Csak mi valahogy ilyenkorn nem szoktunk vicceskedő hangulatban lenni. Nem azt mondom, hogy nincs helye a poénkodásnak az ágyban, csak mi ehhez mostanában nem vagyunk elég felszabadultak…

A Lelo Hex és a Durex Invisible extra vékony viszont eddig nagyon bejött. De majd ha a végére értünk végre a sornak, szépen, részletesen leírjuk a tapasztalatainkat, melyik miért tetszett, és miért nem.


A bejegyzéshez az óvszereket ingyen kaptuk, így tulajdonképpen szponzorált tartalomnak számít. De a véleményem akkor is őszinte.

A poliamoria az ágyban sok logisztika és bonyolíthatják a nemi betegségek, ahogy azt már írtam, de az igazság az, hogy imádok poliamor lenni.
Mégis én azt mondanám, a pozitívumok, messze túlszárnyalják a nehézségeket az én többszerelmű életemben.

„POLIAMOR (TÖBBSZERELMŰ) IRÁNYULTSÁGÚ AZ, AKI KÉPES ÉS AKAR EGYNÉL TÖBB PARTNERHEZ SZERELEMMEL KÖTŐDNI, VELÜK PÁRKAPCSOLATOT FENNTARTANI, ÉS EZT PARTNEREI TUDTÁVAL ÉS BELEEGYEZÉSÉVEL TESZI, RÉSZÜKRE MÁS PARTNEREKKEL KÖTENDŐ KAPCSOLAT SZABADSÁGÁT MEGADJA.” FORRÁS: POLIAMORIA MAGYARORSZÁG

Két éve élek nyitott, poliamor kapcsolatban (mert amúgy nem minden poli kapcsolat nyitott, lásd polihűség), ez az időszak pedig millió csodát hozott az életembe. Hogy miket is hozott nekem a poliamoria az ágyban?

1. Csoportszex

Lányok, ha őszintén a szívetekre teszitek a kezeteket, mit mondanátok? Álmodoztatok már arról, hogy egyszerre többen is kényeztessenek? Én igen. Nagyon is.

„Milyen jó is lenne, ha lenne, aki a mellemet csókolgatja, míg a másikuk a puncimat kényezteti…” – gondoltam önkielégítés közben, amikor először sikerült úgy igazán megengednem magamnak a maszturbálást.

Hogy milyen a valóságban a csoportszex?
Arról tudok beszélni, amit én megéltem: nagyon sok isteni érintést, gyönyör-kavalkádot kaptam szerető odafigyelésben. Szerencsém volt, tudom, illetve ügyes voltam, mert megfelelő partnereket választottam.

pexels-photo.jpg

Fotó: Paloma Aviles @ Pexels

2. Többféle kényeztetés

Nem tudom, feltűnt-e már, de nincs két egyforma szerető. Lehet, hogy az egyik valamiért jobb, mint a másik, de az is lehet, hogy igazából nem lehet összehasonlítani az epertortát, meg a képviselő fánkot. Egyszerűen mindkettő finom, viszont van, hogy az egyik esik jobban és van, hogy a másik. Én pedig szeretek kóstolgatni.

Van, aki marha jól nyal, van, aki kutyapózban zseniális és még sorolhatnám.

3. Többféle tapasztalat

Minél többen vannak a kapcsolati hálónkban, annál többféle tapasztalatból tanulhatunk.

Dicsért már Ádám mosolyogva így:
– Wow, ezt Tomitól tanultad?
Vagy így:
– Fú, de jó, hogy gyakoroltátok a masszírozást Laurával!

Szeretem kérdezgetni a kedveseimet arról is, milyen mással. Ő hogy szokta? Mit szeret? Miben más? Milyen problémákkal küzd? Nagyon sokat tanulok tőlük és sok megerősítést is kapok, hogy jó, amit csinálok, vagy nem vagyok egyedül a nehézségeimmel.

Ahány partnerem van, annyi féle visszajelzést kapok és annyi félét tanulok meg magamról is. Egyikükkel a nyalást tanultam meg élvezni, a másikuknál életemben először volt hüvelyi orgazmusom, harmadikuknál ráéreztem az orális kényeztetés ízére.

pexels-photo-377945.jpeg

Fotó: Rawpixel.com @ Pexels

4. A biszexualitás lehetősége

Ha már többféleségnél tartunk, mindig kíváncsi voltam, milyen lehet lánnyal. Ugyanakkor, amíg csak a monogámia létezett a fejemben, addig úgy éreztem (azt hittem), egy lánnyal randizni valahol „időpazarlás”, hisz addig sem tudom tovább keresni gyermekeim apját.

Most itt a lehetőség, hogy a lányok iránt érzett vonzalmamat is megtapasztaljam. Ráadásul ezt a legtöbb pasim is huncut mosollyal és teljes vállszélességgel támogatja.

5. Nőiességem megélése

A hódítások, az újabb flörtök ragyogóbbá tesznek. Talán még a hajam is szebben csillog egy új kaland, vagy egy új kapcsolat következtében! Igen, ezért is fontos számomra a poliamoria: mert így lehetőségem van újra, meg újra megélni, hogy jó nő vagyok.

6. Szabadság

Ha valakit megkívánok, nyugodtan engedhetek a vágyaimnak. Ezen talán nincs is mit magyarázni. Szeretem, hogy akkor is lehet szexuális kapcsolatom valakivel, ha úgy gondolom, nem mennék hozzá feleségül. Sőt, úgy is, hogy már feleség vagyok. És nemet is nyugodtabban mondok, mert tudom, kedvesem kielégülésének kulcsa nem csak az én kezemben van.

7. Elvégzi más az előjátékot

Egy ismerős mondta egyszer viccelődve, hogy szereti, amikor a barátnője mással randizik, mert így már előre elvégzik helyette az előjátékot. Ez rám tökéletesen igaz tud lenni: hányszor érkeztem úgy meg a kedvesemhez, hogy már előtte más felizgatott! Ha volt szex, ha nem, a libidóm lüktetett.

Azt figyeltem meg magamon, hogy az én vágyam olyan, mint a tábortűz. Minél jobban raknak rá, annál nagyobb lánggal ég. Ha viszont senki sem pakol rá, kialszik. Újra meggyújtani pedig marha nehéz.

Ha több partnerem van, a libidóm is aktívabb, ezt pedig általában örömmel fogadják a partnereim.

+1 Több szex

Gondolnánk… De ez nem feltétlenül igaz. Van, hogy a másik nőnél már megkapta, amire szüksége volt. És van, hogy nyugodtabban mondok neki nemet, mert tudom, hogy megkaphatja mástól is a testiséget, amikor nekem épp nem annyira van kedvem.

Viszont több is a szex. Néha azt érzem, ha Lacinak adtam, Ákosnak is kell. Vagy Lacival nem volt elég. Vagy egyszerűen még akarok! (Lásd 7-es pont)

Sok lehetőség, sok tapasztalat, sok gyönyör, sok őszinteség. Én ezért is szeretem a poliamoriát.

Szeretünk panaszkodni a pasikra, hogy kevés ideig bírják a menetet, 5 percig reszelnek, majd kidőlnek. De mi a helyzet a nőkkel?

Én speciel nem szeretem a hosszú meneteket, mert nem bírom. Jó, persze, velem nem az történik, hogy elsülök, vagy lekonyulok.

Néha azt kívánom, bárcsak le tudna konyulni az én nemi szervem is. Ha lenne egy belülről érkező, de kívülről jól látható jelzés arra, hogy „most nem állsz készen a behatolásra, Lilikém”. Bőven van, hogy nem állok készen, főleg lelki okok miatt: valamin beparáztam, valami elvette a kedvem, kizökkentem, a hormonjaim garázdálkodnak bennem, vagy épp beteg vagyok. Ilyenkor sajnos velem nem az történik, hogy lekonyul a farkam és onnantól megmenekülök a kéretlen szextől, hanem erőltetem.

Nálam a „lekonyulás” megfelelője a szárazság: nem nedves, nem csúszik a puncim.

A cikk folytatása a Blikkben.

Kép: Adam Kontor @ Pexels

Reggel van, épp felébredtünk. Magamhoz képest elég éber vagyok, nem olyan kómás, mint szoktam lenni, de azért azt nem állítanám, hogy vágyom a szexre. De legalább nem olyan nehezek a végtagjaim, mint amit akkor szoktam érezni, mikor egyszer-egyszer azt kéri Ákos, simogassam meg a farkát reggel. Olyankor mintha ólomból lenne mindenem, nehéz összeszednem magam.

Ákos felém fordul, simogatni, csókolgatni kezd. A HPV miatt most nincs orális szex, így cirógat, ujjazgat, amit amúgy nem nagyon szoktunk vele csinálni valamiért.

Mindent a HPV-ről!

Készítettem egy hosszabb leírást a HPV-ről, amit egy orvos-szakértő is átnézett. Ha többet szeretnél megtudni erről a vírusról, szívesen elküldöm neked e-mailben. Ha szeretnéd, add meg elérhetőséged itt. Ezzel egyben feliratkozol a hírlevelemre is.

* Kötelező mezők.

Nehezen izgulok fel, mint ahogy nehezen is szokott beindulni a szervezetem reggel, hisz alapból legalább 2 óra, mire úgy érzem, ébren vagyok.

A kép forrása itt.

– Nem igaz! Megint ugyanez történik, hogy ő itt kényeztet, strapálja magát, te pedig nem is élvezed. – Kiabálok már megint saját magammal. – Nem igaz, hogy nem vagy képes élvezni! – kapcsol be a régi hang. Újra a régi lemez forog a fejemben, amit én pörgetek. Csakhogy most észbe kapok:
– De hisz nem is én kértem, hogy simogasson! Ő akar engem kényeztetni. Én nem köteleződtem el erre az aktusra, én nem ígértem, hogy élvezni fogom. Azt sem ígértem, hogy orgazmusom lesz.
– Ez igaz. – Értek egyet saját magammal.
– Remélhetem, hogy élvezni fogom, remélhetem, hogy ő is ügyes lesz és én is el tudok lazulni, át tudom adni magam az érzéseknek, de ha nem, akkor sincs semmi. Nem kell nekem ezt élveznem.  Nem kell elélveznem sem.

Persze közben azért türelmetlen voltam, vártam, hogy mikor jön már az orgazmus…
– Nyugi! – mondtam magamnak újra. – Csak figyelj oda, mi történik veled! Nem kell elélvezned. Sőt, minél tovább csinál valamit, amit élvezel, annál jobb. Miért akarod, hogy vége legyen ennek? Inkább csak figyelj.

Kicsit megnyugodtam.
– És nincs semmi akkor sem, ha most nem élvezed annyira. Senki sem fog haragudni rád, senki sem lesz csalódott. Hisz ismered Ákost, ő aztán tényleg meg tud birkózni azzal, ha nem volt orgazmusod, vagy leállítod.

Miközben Ákos ujjazgatott, tényleg ezeket mondogattam magamnak és segített. Mosolyogtam belül és igen, büszke voltam a fejlődésemre.

Sokszor hallottam, hogy a szex gyógyít, s most tényleg ezt éltem meg az elmúlt jó néhány alkalommal. Az egekig emelt, simogatott, feltöltött a sok gyönyör, amit vele élhettem át.

Úgy fest, elég ideje vagyunk már együtt Árpival ahhoz, hogy ne szexeljünk mindig. Hogy értem, hogy mindig? Hát, hogy reggel, aztán délután munka után, majd még egyszer lámpaoltáskor. Mondták, hogy elmúlik ez, de valahogy nem úgy tűnt. Most mégis eljött ez az korszak is, amikor tudunk csak úgy szeretettel összebújva hulla fáradtan elaludni egymás mellett anélkül, hogy valamelyikünk kielégületlenséggel küzdene.

Miért mondom én ezt el? Mert azt hiszem, ez is egy tök fontos szakasz a szexuális fejlődésemben: hogy végre nem rutinból szexelek vele (azon túl, hogy jó is), nem azért, mert mindig szoktunk, hanem akkor szexelek, amikor szeretnék. Kezdem érezni, mikor van hozzá tényleg kedvem, s mikor van az, amikor inkább nemet mondok. És tudok is nemet mondani anélkül, hogy őrült lelkifurdalásom legyen. Volt már, hogy békésen kiverte mellettem a farkát, míg én szundikáltam, és ez is rendben volt. Igen, még nekem is rendben volt, s nem aggódtam amiatt, hogy most hogy kicsesztem vele.

Elég ideje vagyunk együtt ahhoz is, hogy gyakorlatilag mindig jó legyen vele. És ez már tudatosult is bennem. Nem aggódom, hogy nem fogok elélvezni, hogy nem leszek eléggé jelen, nem fognak tudatosulni az érzések, melyek a puncimban keletkeznek. Nem félek, hogy nem leszek elég neki, vagy hogy fájni fog a behatolás. Tudom, hogy jó lesz vele és kész. Néha csak jó, máskor nagyon jó.

Most épp egy egészen hosszú „nagyon jó” szériánk van. Édes-mézes, gyönyörű, boldog együttlétek, melyek talán nincsenek egyensúlyban, de ez az ő döntése. Rendszeresen az történik ugyanis, hogy kinyal, majd ujjazgatva (vagy anélkül) még addig folytatja, míg másodszorra is el nem élvezek. S aztán jön vagy az, hogy én leszopom, vagy megdug – de hát neki ugye csak egy lövése van egy menetben…

Szerencsére már azon sem aggódom, hogy ez így nincs rendben, hogy túl sokat kapok, hisz ő nyal magától, nem én erőltetem, ráadásul közben folyamatosan arról áradozik, mennyire imádja csinálni. De nem csak mondja, látszik is rajta! Ha megemlítem a nyalás lehetőségét, egyből lelkesen rástartol a puncimra. Még mindig hihetetlen, de úgy fest, tényleg imád nyalni.

És ez a garantáltan mindig jó szex oda vezetett, hogy egyszer csak azt kezdtem el érezni: minden rendben van az életemben. Helyükre kerültek a dolgok, rend van és boldogság. És szerelem – egyre mélyülő szerelem. Én pedig kezdek rászokni a vele való szexre, mint valami drogra. Úgy fest, kezdem igazán megérezni az ízét, s kezdem tényleg megérteni, miért forog a világ a szex körül.

A kép forrása itt.

Múlt pénteken még majd’ fel akartam falni pasit, erre a hétre viszont lankadt a kedvem. (Időjárás-jelentést lehetne ebből készíteni.) A közérzetemmel nem volt probléma, csak a vágy csökkent bennem. Csakhogy most nem estem kétségbe emiatt.  Nem estem pánikba, hogy újra visszaesek egy lelki gödörbe, ahonnan soha többé nem tudok kimászni. Nem kezdtem el ostorozni magam azt érezve, hogy nem vagyok rendes ember, ha nem vágyom a szexre. Helyette ezt mondtam magamnak:

– Lilikém, tudod, hogy ez normális. Egyszer nagyon kívánjuk a szexet, egyszer egyáltalán nem. Most egy olyan szakaszt élsz meg, amikor épp nem annyira. Nem tudni, meddig fog ez tartani, de biztos véget fog érni. Addig élvezd szépen az élet többi szépségét! – majd magamra mosolyogtam, szeretettel megsimogattam a saját buksimat, s azt mondtam:
– Csak az tedd, amihez kedved van. Hisz ez a te tested, a te életed. Ne a vélt elvárások szerint cselekedj, hanem a saját kívánságaid alapján. – és így is tettem! Nem mentem bele abba a játszmába saját magammal, hogy én kezdeményezem a szexet, amikor én nem is vágyom rá, merthogy „szexelni szoktunk”, vagy „az a normális, ha szeretkezünk”.

Elmosolyodtam, s újra elővettem a kis játékom (amit egyébként azóta is csinálok folyamatosan): minden nap továbbra is elővettem egy-egy szexi, izgató gondolatot, s engedtem, hogy olyan mértékben hasson rám, ahogy épp tud. S újra elengedtem az önostorozó gondolataimat, nem türelmetlenkedtem magammal szemben, ahogy korábban tettem volna:
– Lilikém, ettől jobban kéne, hogy nedvesedjen a bugyid!
Nem. Ez nem teljesítménytúra. Olyan boldog vagyok, hogy végre kezdem ezt megérteni.

A mai NIÁ-n a tükörképünkkel folytattuk a barátkozást. Szeretek ezekre az órákra járni, csodálatos önismereti utazásokat élek át rajtuk, miközben a testem is átmozgatom.

– Ma este a tükör lesz a fókuszunk. – mondta Saci, s magamat is megleptem, hogy nem rezzentem össze a gondolatra. Emlékszem, első alkalommal gyakorlatilag rosszul lettem a tükör közelségétől. Borzasztóan éreztem magam. Rondának, esetlennek, szerencsétlennek találtam magam. De nem adtam fel:
– Lilikém, ilyen nincs! – pörköltem oda magamnak. – Hosszú évekig táncoltál tükör előtt! Most mégis mi bajod van? Tessék szépen lehetőségnek felfogni: most aztán majd dolgozhatsz a saját énképeddel. Itt az alkalom, hogy megszeresd magad!

Most, négy hónappal később egyenesen megörültem a feladatnak, amivel szembe nézhetek a saját tükörképemmel. És persze a félelmemmel, hogy nem tökéletesek a mozdulataim, vagy az alakom. Hogy nem tetszik az arcom, miközben koncentrálok, vagy ahogy az izzadságtól begöndörödnek a tincseim.

– Meg fogjátok szeretni, amit a tükörben láttok. – ígérte Saci.

Kezdésképp egy-egy ninja-mozdulattal lekaszaboltuk az „illúzióinkat”. Én ezt úgy értelmeztem, hogy a képet, amivé válni szeretnénk. Amit magunk helyett látni szeretnénk. Amivel elégedettek lehetnénk, de sosem érjük el.

És akkor tánc közben megütött: nekem nem igazán a külsőmmel kapcsolatban vannak ilyen elvárás-képeim, hanem a szexualitásommal. Ahelyett hogy a saját testemre, a saját igényeimre figyelnék, én mindig a libidóm csúcsára akarom kényszeríteni magam. Mindig akarni akarom a szexet, s ha nem így van, büntetem magam, elégedetlenkedek, s belekényszerítem magam egy olyan szituációba, amire épp nem vágyom. Nem vagyok hajlandó elfogadni saját magam úgy, ahogy éppen vagyok. Nem figyelek a saját egyensúlyomra.

A múlt héten azért tettem egy lépést magam felé. Pasi hazajött és megkívánt, míg én éreztem, hogy nekem most nem erre van igényem. Csacsogni akartam, mesélni, beszámolni az elmúlt időszak történéseiről. Beszélgetni, kitárgyalni dolgokat. Ilyen szintű kapcsolódásra volt szükségem. Nagy szerencsémre pasi is megérezte ezt, s megtaláltuk az arany középutat: én cirógatni, masszírozni kezdtem a farkát, ő pedig cserébe szabadon hagyta a számat, s a kényeztetés közben nyögdécselve beszélgetett velem. Nagyon szép volt.

Aztán persze csak nem tudtam megelégedni ezzel, hisz ott feszített belül a magammal szemben támasztott elvárás: dugni kell! Így aztán csak belekényszerítettem magam, letoltam a bugyim, s odatoltam neki a popsim nem törődve azzal, hogy igazából nem kívánom most a farkát. Nem is tudtam élvezni.

Meg kéne már szoknom, hogy van olyan, hogy én nem kívánom a szexet, és ez normális. Nem attól leszek értékes ember, jó nő, ha folyamatosan belehajszolom magam ezekbe a szitukba. Ha figyelek magamra, a saját igényeimre, sokkal kiegyensúlyozottabb, ezáltal pedig jobb nő leszek.

Ugyan nincs még gyerekünk, de sokat beszélünk arról, ha majd lesz. Sok sztorit hallunk arról, hogy kisgyerekes pároknál nincs kedv, vagy lehetőség szexuális életet élni.
– Ugye Bébi, ha majd lesz gyerekünk, ugyanúgy fogunk szexelni? – kérdezi pasi, akinek nagyon fontos a szex, gyakorlatilag állandóan / bármikor kanos.
– Én nagyon szeretném, ha így lenne. – feleltem. Megígérni nem tudtam, de szerencsére a szándék is elég volt neki. Igazából még az elkövetkező hónapokkal kapcsolatban sem mernék ígéretet tenni. Nem ismerem még eléggé az új önmagamat, a kibontakozó libidómat.

Olvastam pont egy cikket arról, mennyire fontos egy kapcsolatban az intimitás, a háromlábú széknek ez egy lába a kapcsolatban, ami ha kiesik, borul a szék. Nagyont dugtunk az éjszaka, boldogan pihegtem pasi mellkasán, majd mosolyogva felé fordultam:
Édes, ha megtörténne a jövőben, hogy rendszeresen nemet mondok a szexre, kérlek, emlékeztess rá, mennyivel boldogabb voltam, mikor ilyen jókat szexeltünk!

Gyakorlatilag szeptember óta van, hogy kívánom a szexet, de sokszor hullámzik. Most is volt egy hullámvölgy, valószínűleg főleg a hüvelygomba miatt, amiből mostanra újra szépen sikerült kitornásznom magam. Nagyon büszke vagyok magamra, mert most ezt teljesen magamtól, terpáia és külső segítség nélkül sikerült megtenni, úgyhogy sokkal bizakodóbb vagyok, hogy nem lesz gond.

Egyre kevésbé félek. Mitől? Tudom, hogy tudom élvezni a szexet, képes vagyok rá, hisz volt már rá több példa is. De hajlamos vagyok ezt elfelejteni, visszaesni abba a mély gödörbe, amiben évekig voltam. Tudom, hogy kimásztam már onnan mostanra többször is, de fogalmam sincs, hogy csináltam, mit kell tennem ahhoz, hogy kizárjam a félelmeim, az elvárásaim és a jelenbe kerüljek. Nem tudatos, amit teszek, s ezért attól tartok, nem fog újra sikerülni, s bent maradok a gödörben.

Évekig tudtam létezni szex nélkül, s valószínűleg képes lennék erre továbbra is. Csakhogy közben kiderült: szex-szel sokkal jobb nekem. Boldogabb vagyok, kiegyensúlyozottabb. Igen, érzem a párkapcsolatunkon is: mikor jó a szex, pasit egyre szebbnek látom, becsülöm, tisztelem, csodálom. Ha viszont épp akadozik a libidóm, hirtelen feszültebb leszek, elkezdem nagyítóval keresni benne a hibákat, s hát ha keresem, találok is. Emiatt is éreztem, nagyon igaza van annak a cikknek: Résen kell majd lenni. Akkor is, ha majd egy csöppség kéredzkedik be mellénk az ágyba, akkor is, ha vékony lesz a hálónk fala, ha fáradtak leszünk, vagy ha már kezdünk ráunni egymásra. Nagyon kell majd figyelni, hogy ne aludjon ki a láng.

Most boldogság van. Mióta ismerem, kb. 3 alkalommal találkoztunk úgy, hogy aznap nem szexeltünk. Mondják, hogy ez változni fog, ha már rég óta együtt leszünk, nem leszünk ennyire aktívak. Nehezen hiszem, hogy pasival ez előfordulhat, ő olyan típus, aki mindig akarja a szexet. A kérdés az, hogy én milyen típus vagyok – ahhoz még túl új a szexualitásom, hogy erről nyilatkozni tudjak. Ami eddig történt, az bíztató, s bár tartok attól, hogy nem fogom tudni mindig tartani vele a tempót, egyelőre ez a félelem alaptalannak tűnik. Kívánom, akarom őt, mindig fel tud izgatni és nem azért vagyok vele az ágyban, mert úgy gondolom, „ezt kell tennie a pároknak, ez a normális”, „a pasiknak ez kell, szükségük van rá”, „így tud csak működni egy párkapcsolat”, hanem mert vele akarok lenni. Mert élvezem. És ez hatalmas dolog!

De inákbb nem parázok, hanem visszatérek a jelenbe, ahol jó lenni. Különben is, ha így haladok, nem lesz mitől tartani.