Az előző bejegyezésekben arról írtam, milyen módon akadályozod magad abban, hogy még jobb szexuális életed legyen, és arról is, hogyan szokhatsz le erről az önszabotázsról.
Most egy kérdést hoztam, ami levélben érkezett egy férfi követőmtől:
”Áruld már el, hogy a nők nagy része miért tekint úgy a szexre, mintha az az ő áldozata lenne a férfiért – és lényegében kegyet gyakorol, ha enged a ‘csábításnak’?”
No akkor bontsuk ezt most ki.
Miért érzik sokszor úgy a nők, hogy a szex egy kegy, amit néha odaadnak?
Mert évszázadokon átível az a “hagyomány”, hogy a nő teste nem az övé.
Így a szex pedig nem örömforrás lesz, hanem alku tárgya – jó viselkedésért járó ajándék, a férfi öröméért vállalt „kötelesség”, a családi békéért fizetett adó.
Hóó-hóó, lassítsunk, hogy jutottunk ide lólépésben?
Már mondom is – való igaz, szükség van némi átkötésre.
Szóval.
Indulhatunk akár Ádámtól-Évától is, ott ugye az “Oldalborda kisasszony” lehetne a nő titulusa.
De mondjuk csak nézzük meg az elmúlt 1000 évet.
Kevés olyan kultúra létezett, főleg Európában, ahol ne lett volna a nő valamilyen kisebbrendűen megkülönböztetett pozícióban.
Nem, nem húzom fel a kék harisnyát, ez most nem egy feminista duma.
Korlátozások jogilag, utazási, tanulási lehetőségekben, elvárások keményen, hogy a nőnek mi a dolga…
És félre ne érts, egyetértek azzal, hogy különbözően vagyunk kódolva nőként és férfiként.
Ezért alkalmas például a nő teste és idegrendszere lábon kihordani és aztán életben is tartani egy nyáladzó-vijjogó emberpalántát, és ezért képes átlátni a családi logisztikát 3-6 hónap távlatában.
És többek között ezért képes a férfi levadászni egy nálánál 15-20x nagyobb mamuthegyet más férfiakkal összefogva. Vagy behúzni a villamoshálózatot egy házba úgy, hogy ne táncoltassa szanaszét a 220V.
Tehát a lényeg, hogy
a nőiség mostohasorsát a történelem is elmeséli
– az elnyomástól az “egyenjogúságig” (ami a férfiakhoz hasonlatos jogokat és bánásmód kieszközlését takarja, és NEM a női mivoltot támogatja, DE ebbe majd máskor megyek bele).
Az idő múlásától függetlenül, az elmúlt korok lenyomatai még mindig nagyon erősek:
„A nőnek otthon a helye.”
„Asszonynak hallgass a neve.”
„A nő dolga, az önfeláldozás és az, hogy tűrjön.”
„Első a család.“
„Egy rendes lány nem gondol mocskos dolgokra [például a szexre].”
„Aki a szexet élvezi, az ribanc.”
A listát biztosan te is tudnád még bőőőven folytatni…
Ismerős bármelyik?
Felfedezed magadban egyik-másik vezérgondolatot? Csak egy szemernyit is?
Szerencsés vagy, ha hírből sem ismered ezeket.
A nők többsége azonban még mindig a bőre alatt viszi a fentebbi a mondatokat.
És amikor találkozik a benne felébredő szexuális vággyal (például első csók, petting, erotikus filmjelenetek, pornó formájában), akkor jön a rendszer kék halála:
bűntudat, és szégyen amiatt, amit érez.
Amiatt, hogy ÉREZ az ő teste.
„Nem lehetek ilyen könnyűvérű.”
„Nem lehetek ilyen hangos.”
„Mocskos vagyok, mert elázott a bugyim.”
Vágyat és zsongást érezni a testben annyira természetes és hétköznapi folyamat, mint amikor pisilni kell vagy megkordul a gyomrunk.
Bűntudatot érezni, amikor felmerül a vágy olyan, mintha bocsánatot kérnénk azért, hogy ÉLÜNK és lélegzünk.
A test érez és ezen keresztül jelez.
És nem fogjuk meghallani, ha szégyelljük az alapvető működését.
Azt a működést, ami a felszabadult szeretkezésnek alapköve.
Visszakanyarodok most az olvasói kérdéshez:
Szóval kiépült egy automatizmus:
A férfi kér, a nő megadja neki.
Sokszor kérés nélkül is, mert azt hiszi, csinálni KELL.
Ez a megszokás.
És amikor nem vágyból jön az IGEN, hanem bűntudatból, megszokásból, „mert muszáj végre megadnom neki, nem húzhatom tovább”, akkor a nő valójában elhagyja magát. Nem hallja a saját teste és vágya hangját.
Van rá mód, hogy másként legyen.
Ez a “megszokás” egy tanult dolog – és amit megtanultunk, azt le is lehet vetkőzni.
Én segíthetlek abban, hogyan indulj el ezen az úton és járj rajta nőként.
Amikor az igened nem kegy lesz.
Hanem vágyból születik.
Megérzed a húsod, a hangod, a lélegzeted, a gyönyöröd.
Életre kelsz.
Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.
Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé:
