Nehéz volt tinédzserként. Számtalan romantikus történet élt a fejemben, alig vártam, hogy nekem is legyen szerelmem, aki szeret, átölel, akihez tartozhatok. Szex? Az eszembe sem jutott.
Ugyanazt a tinimagazint járattam, mint az osztálytársaim, ugyanazokat mondták nekem is, mint a kortársaimnak: „Ne add oda magad akárkinek!” „Várd ki a megfelelő pillanatot!” Én pedig jó kislányként vártam szorgalmasan. Csakhogy azt sosem mondták meg, mi a megfelelő pillanat.
Emlékszem, az első srác, akivel csókolóztam, teljesen feltüzelt. Egyáltalán nem voltam belé szerelmes, tudtam, de imádtam csókolózni vele. Egyik délután úszás után addig csókolt, míg lekerült rólam a melltartó is. Imádtam, ahogy a mellbimbómat csókolta. Bár nem tudtam, milyen is az, éreztem, hogy benedvesedek, s vágytam a farkára.
Összevesztünk, s azóta nem tudom őt kívánni. De nem hogy nem kívánom: számtalanszor egyenesen taszít a teste annak a pasinak, aki eddig mágnesként vonzott.
Egyre jobban látszik: haragtartó vagyok. Ha egyszer valakire megharagszom, nagyon nehezen keveredek ki belőle. Hiába követett el egy kis apróságot csupán, én onnantól listázni fogom a hibáit és a rossz tulajdonságait: az agyam kitartóan keresi az bizonyítékokat arra, hogy tényleg rossz ember az, aki engem „bántott”. A jótettei felett pedig szorgosan elsiklik a figyelmem…
Imádtam a testét, a mellkasához bújni. Imádtam a farkát verni, nyalni, magamban érezni. Feltüzelt a csókja.
Sosem volt elég belőle, mindig hiányzott az érintése. Kifogásoltam, hogy nem csókol, nem ölel eleget.
Most fordult a kocka: míg ő jön, ölel, szorít, csókol, nem akar elengedni, én tartom a távolságot. Idegesít, befeszülök, nem akarom, hogy közelítsen! Olyan érzésem van, mintha megerőszakolnának…
Ismerős az érzés, most már rájöttem. Volt egy időszak, amikor a fejembe vettem, hogy ahogy apu átölel, vagy megpuszil, az nem helyes. Pedig tudtam, hogy sosem úgy érintett ő, az eszem tudta, hogy ezt nem erotikus érintésnek szánja, de én képtelen voltam másképp fogadni. Mindig is imádtam hozzá bújni, hogy megöleljen, megpuszilgasson, de ebben az időszakban kirázott a hideg, ha pl. a nyakamhoz ért. Most hasonlót érzek Gergővel…
Szegénykének mondom, hogy ne közelítsen, várja meg, amíg én indulok felé, de marha nehezen megy neki. Nehezen tud nem megszeretgetni. Márpedig ezzel csak azt éri el, hogy újra befeszülök, kieresztem a tüskéimet és kezdhetjük elölről. Újra meg kell szelídíteni.
Olyan vagyok, mint a barátságtalan kiskutya, aki elfelejtette, hogy azzal a vendéggel egyszer már összebarátkozott, s most újra nem engedi közel magához, ugat. De ha a vendég leül, s ignorál, én szépen el fogok kezdeni közelíteni hozzá, míg végül az ölében kötök ki.
Egyszer-egyszer már sikerült felengednem. Már bele tudtam merülni egy-egy csókba rövid időre, míg újra fel nem bukkant a kisördög a fejemben: – De hisz már megint nyomul! Jaj, nem igaz, hogy nem tudja megérteni, hogy most ne közelítsen! – tiltakozik, s én újra befeszülök, újra a problémákra kezdek fókuszálni ahelyett, hogy élvezném a közelségét.
Nem tudom, mennyi idő, mire elengedem ezt a buta görcsöt…
Mindig is nagyon szabálykövető voltam. Párkapcsolatokban és szexualitásban egyaránt. Csakhogy nem nagyon tanítják sehol ezeket, és a szabályokat sem igazán szokás lefektetni, hacsak nem egy nagyon tudatos kapcsolatról van szó. De az én első párkapcsolatom egyáltalán nem ilyen volt.
16 éves voltam, amikor összejöttünk, és nagyon szerettem. Azaz könnyen lehet, hogy nem is őt szerettem annyira, mint amennyire azt a tudatot, hogy tartozom valakihez. 16 évesen már elég nagyok voltunk ahhoz, hogy szexuális életünk legyen – gondolták sokan a sulinkból. Mivel köztudott volt, hogy már fél éve járunk, de még mindig nem feküdtünk le egymással, a kortársaink elkezdték azt szajkózni, hogy a szex mennyire klassz dolog, ki kellene próbálni.
Izgultam, mi lesz majd, ha hazatérek az afrikai kalandból. Vajon hogyan lesz más a szex itthon: nyitottabb leszek, jobban fogom tudni élvezni, vagy pont ellenkezőleg: túl magasra teszi a lécet, s ami addig jó volt, már nem fog tetszeni?
Még nem mernék ítéletet hirdetni, mert teljesen össze vagyok zavarodva.
Úgy tűnik, jobban megy az orgazmus. Már egy kis nyalástól is elélvezek. Dugás előtt vagy után – mindegy: néhány perc, és a fejemet dobálom a párnán.
A puncim érzékenyebb, tudatosabb lett. Jobban érzem, mi történik ott lent. Nem csak, hogy erősebbek az érzések, de jobban tisztában vagyok vele, most épp hol nyom, mit nyom, egyre jobban érzem, mire vágyom, milyen mozdulat esne jobban. Könnyebben megy az irányítás, mert javult az érzékelésem.
Nem kívánom a szexet. Annyira hiányzik Jay, hogy az étvágyam is elment tőle. Csak meglepetten pislogok a srácokra itthon: elszoktam tőlük. Elszoktam az illatuktól, a közeledésüktől, a testüktől, a farkuktól… Tudom, elméletben, ha Jay-re olyan könnyű volt rászokni, visszaszokni is annak kéne lennie, de sajnos nem így van. Össze vagyok zavarodva, azt sem tudom, hol vagyok és túlságosan hiányzik.
Túlságosan feszült vagyok, és ez a feszültség taszít. Eltaszítom magamtól, aki közelít. Begubóztam, mint a süni, a másik felem pedig ott guggol a rémült, zavarodott süni előtt, s piszkálja, próbálja rábírni, hogy engedjen ki. – Ne félj, sünike, nincs veszély! – mondja az a Lili, aki el sem utazott. – De én félek! Egy bottal piszkálsz most is! – De hisz ezt a botot mindig is imádtad! A kedvenc játékod volt! – Tudom, de most mégis ijesztő. Most nem akarok ezzel játszani! Hagyjál békén! – s még kisebbre próbál összetekeredni a süni, pedig jobban már nem is lehet. Minden izma feszül. – Ne csináld már! El fogod ijeszteni a játszótársaid! Engem is! – rémül meg Lili. – Nem szabad így bezárkóznod! Mi csak szeretünk! – Ááááááááá! Hagyjatok! – sikítana, de helyette inkább csöndben marad, egy álmosolyt lejt, s résnyire kikukkant a tüskék közül. Erőt vesz magán, s szépen lassan kinyit. Pedig nem esik jól neki, de akar nyitni, mert nem szeretné bántani azokat, akik szeretik.
Nem akarom bántani azokat, akik szeretnek azzal, hogy nemet mondok.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/5877429804_8c36f27d02_b.jpg6831024PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2017-01-16 16:58:002020-05-17 18:43:48Hogyan lehet visszaszokni a régi szexre?
– Azt hiszem, a vendéglátóm mégiscsak rám van állva. – mesélem a telefonban. – Nem tudom, hogy térjek ki a végtelenül hosszú „szép álmokat” és „jó reggelt” ölelésekből a vendégszoba küszöbjén. Bárcsak hazajönne a felesége, mert így nem tudom, hogyan bírom távol tartani magamtól ennyi ideig. – Hát igen. Tényleg nem lenne jó veszélyeztetni a házasságát. – helyesel Laci. – Igen, az is. És nem is vonzódom hozzá…
Egyszer egy buliban smároltunk. El voltam anyátlanodva nagyon, s a karjaiban kötöttem ki. De hamar rájöttem, hogy csak egy kis figyelemre volt szükségem, nem az ő csókjára. Nem vonzott. Őt viszont annál jobban vonzotta az én porcelánfehér bőröm. – Gyere fel velem a szobába, had’ mutassam meg, hogy imádná a tested egész éjjel egy latin szerető! – Nem lehet. Nem tehetem meg a pasimmal. – mondtam, mert nem mertem bevallani, hogy nem vonzódom hozzá. De közben nagyon nehezen tudtam elszabadulni tőle. Hosszasan kérlelt, én pedig hosszasan reménykedtem abban, hogy hátha mégis megtetszik… Vágytam egy kalandra, csak ő nem az a pasi volt, akivel…
– Olyan sóvárogva néz rám! – panaszkodok tovább Lacinak a telefonban. – Megértem. Tudom milyen pasinak lenni, amikor már napok óta nem voltál nővel. Egyre jobban beindulnak a hormonok. Nem tehet róla szegény, hogy férfi. Dugnia kell. – Bárcsak hazajönne a felesége és megmentene. – sóhajtoztok.
Örülök, hogy Laci beavatott ebbe. Nem akarok haragudni a vendéglátómra: jobb megérteni, mi zajlik (feltehetőleg) ilyenkor egy pasiban. Helyette inkább erőt gyűjtök és felvértezem magam a következő ostromokra. Nem, most nem fogom sajnálatból beadni neki a derekam. Minden egyes csók-kísérlet elöl ki fogok térni, mert ha egy is becsúszna, onnantól még nehezebb dolgom lenne. Bár sokszor hajlamos vagyok rá, most nem teszem magam áldozattá, hanem inkább szikla szilárdan ellenállok.
Milyen nehéz lehet azoknak a nőknek, akiknek a főnöküket kell ugyanígy visszautasítaniuk!
Egyre erősebbnek és okosabbnak érzem magam, aki egyre kevésbé hajszolja bele magát olyan szexuális helyzetekbe, amikre igazából nem vágyik. Talán azért mentem ágyba korábban olyan pasikkal, akik nem tetszettek igazán, mert vágytam arra, hogy vágyjak valakire, mert szerettem volna én is élvezni a szexet, s mert úgy éreztem, ezt várják el tőlem. Meg akartam felelni nekik még akkor is, amikor nem jelentettek nekem semmit. Azzá akartam válni, akivé úgy gondoltam, válnom kell, hogy elfogadjanak. Másnap aztán kigúnyoltak a barátaim: – Hogy jöhettél össze épp vele?!? Nagyot csalódtunk benned. Nem gondoltuk, hogy ennyire alá adod! Te ennél jobbat érdemelsz!
Igen. Valóban jobbat érdemlek. És saját magammal is jobban kell bánnom.
Már réges-rég nem voltak együtt. A nő várandós, már egészen hatalmas a pocakja. A pasi meg kanos. A nő küzd a hatalmas testével, a háta közepére sem kívánja férje farkát, de hagyja, mert szereti. Hagyja, igyekszik együttműködni.
– Zihálj! – kéri a férj. – Jó. Káromkodjak is? – kérdi színlelt huncutsággal a nő. – Igen, angolul!
Az egész kudarcba fullad, bénáznak, majd a nő megszólal: – Édes, álljunk le! Inkább csak bújjunk össze! – a pasi idegesen zihál mellette még egy-két percig, majd felpattan: – Lezuhanyzom. – Kiviharzik, hogy lehűtse a vágyát. Szenved. És szenved a nő is, mert érintés nélkül marad. Nem simogatja meg a férfi a haját, hogy „Drágám, szeretlek, nincs semmi baj, sajnálom.”. Egyedül hagyják a kétségei közt. Egyedül hagyják a „bűnével”.
Nem szoktunk az ilyen nehézségekről beszélni. Minden egyes alkalommal, mikor nemet mertem mondani a pasinak, tök hülyén éreztem magam. Bénának. Selejtesnek. Rossz barátnőnek. Cserbenhagyónak. Bántalmazónak.
Sokszor még most is így érzek.
Ezért inkább általában összeszorítom a fogam, és végigcsinálom, amivel viszont saját magamat bántom. Befeszülök, s még jobban megutálom a szexet, ami igazából hosszú távon neki sem jó. Választhatunk a rövidtávon rossz, vagy a hosszútávon rossz között. Azazhogy választhatnánk, de én őt nem vonom be: egyedül döntök, őt kizárva. Nem akarom bántani azzal, hogy szembesítem azzal „én őt most nem kívánom”. Pedig többnyire nem rajta múlik, nem a személyével szembeni kritika ez, hanem egyszerűen az én lelkiállapotom és stresszszintem visszatükröződése.
Csodáltam a nőt a darabban, hogy le tudta állítani a fickót.
Alighogy leírtam, egyéjszakás kalandra vágyom, már jött is az északi herceg fehér dzsippel. Bár indulás előtt megfogadtam, én ilyen egzotikus helyen nem bocsátkozom kalandokba, 2 hét után csak érintéshiányom lett. Egy afrikai buliban találtam magam, ahol 10 pasiból 8 rám volt állva… Azt mondják, amellett, hogy gyönyörű vagyok, még van csípőm is (nem úgy, mint a többi fehérnek), sőt nyitott vagyok és tudok táncolni. Amikor már egész este ezt hajtogatták, kezdtem elhinni, hogy tényleg jó csaj vagyok…
De nekem egyikük sem tetszett igazán…
Végül az északi herceg győzött, aki európai módjára elkapott hátulról a táncparketten, s pár perc múlva már csókolóztunk. És újra bevillant: én még nem állok készen erre. Hiába vágytam az érintésre, s hiába volt zseniális a technikája, én nem tudta elmerülni benne. Valahogy olyan volt, minthogyha az agyammal, s nem a testemmel csókolóztam volna… Tudom, hogy az a csókot sokkal, sokkal jobban is élvezhettem volna!
Nem tudom, mi volt a probléma, mert nagyon szép pasi és a társaságát is szeretem. Talán az lehetett az oka, hogy már egy ideje nem voltam senkivel, s időbe telik, mire újra felébred a tűz a testemben. Lehet, ez volt az első gyufa a tűzre, de az is lehet, hogy nem tetszett eléggé. Hogy igazából nem vágytam rá, nem működött a kémia, csak nem vettem észre. Lehet, hogy még meg kell tanulnom észrevenni, ki az, aki tetszik, s ki az, akire vágyom is. Vagy csak nem tudtam ellazulni még ebben az idegen kultúrában. Talán óvatos voltam…
Az érintését sokkal jobban élveztem. Imádtam, ahogy a csípőm, a mellem simogatta! Főleg a mellem.
Szerencsére nem volt erőszakos. Mosolyogva mondtam neki: – Sajnálom, de én most nem fogok hazamenni veled. Ma nem. – s ő elfogadta, bár azért még kicsit unszolt. – Az is lehet, hogy csak 20 percre jössz fel. Vagy 10-re. Nem, a 10 nem elég, maradjunk a 20-nál. – nevetgélt, én pedig sajnáltam, mert éreztem, hogy felhúztam. És amúgy is tudtam, hogy aznap este nagyon be akart csajozni. – Nem, most nem fogok. – Jó, de tudnod kell, hogy bármikor készen állsz, én készen állok! Bármikor hívhatsz! Nagyon jó csaj vagy, tudod, de nem csak azért, mert szép vagy, hanem mert megérted, hogy egy ember vágyhat egyszerre több emberre is, és tudom, hogy csajozhatok tovább ma este. – Igen, ez így van. – mondtam mosolyogva és őszintén folytattam – Kívánom, hogy sikerüljön találnod valakit, akit haza is tudsz vinni! – És boldog voltam, hogy ilyen szépen tudtam nemet mondani, s nem vetettem magam bele olyanba, amit nem szerettem volna.
Az igazán érdekes fordulat az volt a történetben, hogy éjjel arra ébredtem, hogy orgazmusom van. Azt álmodtam, hogy önkielégítéssel fejezem be az éjszakát. Tisztán éreztem, ahogy összehúzódnak az izmok a hüvelyemben, ami nagyon ritka.
Mindig csodáltam azokat a csajokat, akik tudták adni az elérhetetlent. Olyan magabiztosnak tűntek. A pasik törték magukat utánuk, hogy megszerezzék őket. Nem olyan naiv kis bogarak voltak, mint én: ha egy pasi, aki tetszett, fel akart szedni, én egyből odaadtam magam neki. Úgy éreztem, én vagyok az a buta kiscsaj, aki egyből összepisili magát attól, ha végre megtetszik egy pasinak. És akinek a barátnői mind jobb nők nála…
Ehhez képest a minap egy teljesen más nőt láttam, mikor kívülről pillantottam magamra. Egy elveszett, gyönyörű hercegnő voltam, akit meg kell menteni. Akit nem egyből letaperolni, hanem meghódítani akarnak. Akit nem mernek csak úgy megérinteni.
Egyszerre voltam barátságos és távolságtartó. Kiismerhetetlen. A szép norvég herceggel beszélgettem, s már kezdtem azt hinni, mi csak barátkozunk, amikor félve megkérdezte: – Neked milyen pasik jönnek be? Fú. Most lebukok, gondoltam… Rámosolyogtam félénken: – A szakállas pasik. Halvány öröm suhant át a szép szakállas arcán.
Kifizette az én vacsorámat is és nem a barátjával, hanem velem indult haza taxin, ahol a fülembe súgta: – Igaza volt annak a férfinak, akiről meséltél. Tényleg nagyon különleges, szép lány vagy. – majd így folytatta. – Voltál már skandináv pasival? Elgondolkodtam… – Ennyire gondolkodni kell rajta? – kérdezte nevetve. – Ja, nem. Csak azt próbálom összeszedni, hogy az utazásaim során smároltam-e északi pasival, de nem hiszem. – Hát, érdemes kipróbálni…
Lehet, hogy azok az elérhetetlen lányok mégsem feltétlenül olyan magabiztosak. Lehet, hogy csak ugyanúgy fogalmuk sincs, mit akarnak. Vagy egyszerűen csak nem érdekli őket eléggé a pasi. Vagy lassan kapcsolódnak.
Én sem szándékosan voltam ilyen. Nem szerepet játszottam. Egyszerűen nem voltam kiéhezve, nem éreztem, hogy szükségem van egy újabb udvarlóra és nem voltam különösebben kíváncsi sem arra, milyen lenne vele. Nem azért, mert nem volt szimpatikus, vagy szép, hanem mert egyszerűen nem voltam olyan hangulatban.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/elerhetetlen_hercegno-1.jpg900600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-10-17 15:32:002020-05-16 14:21:43Az elérhetetlen hercegnő
Szabadságra mentem, s vele szabadságra engedtem a puncim is. Pihenő van. Hagytam megnőni rajta a szőrt is, s úgy képzelem, most pár hétig hozzá sem fogok érni sem én, sem más. Pihentetni fogom a szexualitásom.
Kételkednek benne a többiek. Áron be is rakatott pár óvszert a csomagomba, hátha mégis összekavarodnék egy egzotikus csődörrel (utazóblogom itt), de én valahogy nem hiszek ebben. Szerintem igenis van az a tudatállapot, amikor a szex nem is kerül elő. Nem azért, mert elfojtok bármit, vagy visszafogom magam, hanem mert nincs rá szükségem.
Egyébként is hiszem, hogy én még mindig az a lány vagyok, akinek alapjáraton nincs szüksége szexre. Többnyire persze jó, ha van szex, de nem jelent problémát, ha kimarad néhány hétre, hónapra, évre. Sőt! Még meg is nyugszom: egyel kevesebb probléma. Megszűnnek a szexszel kapcsolatos elvárások, amiket én magam támasztok magammal szemben. Ha nem próbálom, nem is érhet kudarc. Könnyebb szex nélkül.
Ezzel persze nem megfutamodni akarok. Akarom a további fejlődést, hisz az elmúlt egy évben rengeteget változtam, nagyon jó irányba, de most talán mégis jobb egy kis pihenőt adni magamnak. Majd folytatom, ha hazaértem, addig pedig máshova helyezem a fókuszt.
Kivéve persze, ha jön egy szexi csődör, vagy ha kiderül, hogy már változtam annyit, hogy mikor újra beszélek valamelyik pasimmal, elkezd bizseregni a puncim, s nem bírom majd ki, hogy magamhoz nyúljak… Jó kis teszt lesz ez, hogy eljutottam-e már oda, hogy vágyjak az önkielégítésre.
Van az a nap, amikor nem kell két fasz. Ádámot és Tomit is imádom, hát még az ágyban. Tomi ráadásul már hónapok óta nem mutatta ki a vonzalmát irántam, hiába találkoztunk vele, elmaradtak a jó kis csoportszex események. Most pedig, amikor már előre látszott, hogy újra működhet a dolog, hirtelen nekem ment el a kedvem.
Nagyon fura volt. Tudom, hogy imádok vele szexelni, nagyon szeretem a farkát. Sőt, már azt is, amikor csak úgy egy fél méterre van tőlem ruhában. Vonz, mint a mágnes. De most nem így volt. Hiába közeledett, amíg ő egy lépést tett felém, én úgy léptem kettőt Ádám felé. Mikor megcsókolt, én szaladtam ki Ádám karjaiba. Zuhanyozni kezdtünk hármasban, s rövidesen Ádám otthagyott minket, hogy visszamenjen a szaunába, én pedig azon törtem a fejem, hogy szabadulok meg a helyzettől…
Nem Tomival volt a gond, egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá. Érdekes ez az egész, hogy míg egyszer vágyom egy pasira, máskor ugyanaz a pasi nem akarom, hogy hozzám érjen. Különös, milyen változó tud lenni a vonzalom. Ami részben jó is: nem kell egyből pánikba esnem, ha épp nem vágyom arra a pasira, akire „kéne”, vagy szeretnék, hisz ez nem végleges.
Nem volt kedvem a szexhez sem, hát még a csoportszexhez. Kimerült voltam és csak arra vágytam, meghitten odabújhassak Ádámhoz. De nem mondtam ki. Nem fejeztem ki, mit akarok, csak hagytam magam. De vajon miért?
Pedig Ádám előtte megkérdezte: – Ha lesz rá lehetőség, lenne kedved hozzá, hogy mindketten megdugjunk? – Igen. Most úgy gondolom, igen. – tettem hozzá, mert azt már kitapasztaltam, nem tudhatom, mihez lesz kedvem, csak azt tudhatom, most mit akarok. És úgy is lett, ahogy gondoltam: mikor megkérdezte, még szerettem volna, ám mikor oda jutottunk, pont nem vágytam a szexre.
Sajnos még mindig nem tartok ott, hogy ezt kommunikáljam is. Nem azért, mert bárki is szigorú lenne velem. Nem is értem igazából, miért teszem. Tudom, hogy mondhatok nemet. Tudom, hogy nem kötelességem. Tudom, hogy ettől még szeretni fognak és azt is tudom, hogy nem szegek ezzel ígéretet, hisz nem is tettem ígéretet…
Lehet, hogy egyszerűen csak eszembe sem jut, hogy nemet mondjak. Olyan mélyen gyökerezik bennem a hiedelem, miszerint meg kell adnom a pasinak, amit akar, hogy ezt sok idő kigyomlálni. Helyette inkább úgy látom: inkább kibírom, hamar túl leszünk rajta. Őt (őket) boldoggá teszem, míg nekem problémát, sérülést nem okoz… – hiszem, vagy legalább is remélem. Pedig ez nem teljesen igaz. Egyrészt azért, mert Tomi nagyon is átlátott a szitán, s utána gyötörte hosszan a lelkiismeret-furdalás (pedig semmit sem erőltetett rám, az én döntésem is volt), másrészt azért mégis csak sérülök lelkileg az ilyen alkalmakkor. Hajlamos vagyok ostorozni magam azért, amiért nem vágytam rá eléggé, vagy nem voltam eléggé jelen a játékban. Reménykedek, hogy majd mindjárt belejövök és „menni fog”, de ez nem mindig jön el. Akarom akarni, de az akarás megöli a vágyat.
Mondhattam volna nemet a helyzetre, de nem fogok haragudni magamra, amiért nem tettem. Inkább csak hátrébb lépek kettőt, s érdeklődéssel szemlélem: – Nahát, milyen érdekes, Lili. Ez még nem megy. De majd fog, ha odáig jutsz a tanulásban. Eljön majd az idő, mikor kitapasztalod, mikor akarod a szexet, mikor lehet még felkelteni a vágyat benned, s mikor reménytelen, s érdemes inkább megállót fújni. Ügyes vagy, figyeld csak tovább magad, s tanulni fogsz belőle!
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/15121246450_0755f2b842_b.jpg6831024PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2016-10-11 13:36:002020-05-16 13:49:40Amikor nem kell a két pasi…
Fotó 
